Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
– Pandora – mondta Romeo – had mutassalak be
Acheron Parthenopaeus-nak.
Acheron felé biccentett.
Pandora elképedt. – Te vagy az ősi Sötét-vadász
Acheron ugyanolyan gonoszul vigyorgott rá, mint
legutóbbi találkozásuk alkalmával. – Az első és egyetlen.
Egy furcsa érzés futott rajta keresztül. – Odalent
felismertél, mikor rám néztél, ugye
A fickó bólintott.
– Ha tudtad, hogy téged kereslek, miért nem mondtál
valamit
Acheron tekintete Dantéra siklott. – Mert még nem
jött el az ideje annak, hogy megismerkedjünk. – Romeóra
nézett. – És annak sem jött el az ideje, hogy elveszíts egy
újabb testvért.
Pandora nézte, ahogy Dante sebei azonnal
begyógyulnak.
Romeo megkönnyebbülten elmosolyodott. – Mivel
tartozunk ezért a szívességért, Ash
Acheron vállat vont. – Ne aggódj emiatt. Vissza
fogom kérni, ha eljön az ideje.
Dante felvette emberi alakját. Olyan szerető
arckifejezéssel nézett rá, hogy Pandora szíve ellágyult.
– Ash – mondta, anélkül, hogy a Sötét-vadászra nézett
volna. – Kérhetek tőled egy másik szívességet
Vigyáznál a páromra, míg én és a testvéreim
gondoskodunk valamiről
– Természetesen.
Dante az egyik nagy, meleg kezével megérintette az
arcát és egy finom csókot nyomott az arcára. Majd
feltápászkodott és összegyűjtötte a testvéreit.
– Egy perc és jövünk is.
80