Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
Mike kinyitotta a száját, hogy visszavágjon, de mielőtt
megtehette volna, egy hirtelen széllökés söpört el
mellettük.
Dante teste megmerevedett, mikor a vérében lévő
összes hormon egyszerre izzott fel. Arra eszmélt, hogy
akarata ellenére megfordul, és figyelmesen kutatni kezdi
a hotelben lévő tömeget.
Egy szűz párducnőt érzett, aki éppen tüzelt.
Mindannyian érezték a nőt.
Az illat eltéveszthetetlen volt. Forró volt és édes.
Nőies és ártatlan. Zamatos. Hívogató. A nyál összefutott
a szájában a puszta illattól. Párduclátása kiélesedett,
nőről nőre ugrott, de nem látott senkit, aki a fajtájukból
származna.
– Hol van – kérdezte Leo, a hangja reszelős volt,
mintha nehezére esne visszafognia magát.
– Túl sok ember van itt, képtelen vagyok
megmondani, merre jár – mondta Mike. – Az illata rájuk
ragadt, és széthordták számtalan irányban.
Dante Romeóra nézett, aki éppen a liftet bámulta.
Dante követte a tekintetét, de csak egy Darth Vadert
látott.
– Észrevetted – kérdezte testvérét.
Romeo a fejét rázta. – Sajnálom. Elterelte a
figyelmem egy meztelen, zöldbőrű űrlény.
– A picsába – morgott Mike. – Teljesen
használhatatlan vagy, Romeo. Miféle párduc fordít
figyelmet egy ufóra, mikor itt van egy tüzelő, fiatal
párduclány
– Olyas valaki, akinek párja van – vágott vissza
Romeo. – Ellentétben veletek, lúzerekkel, az én
hormonjaim le vannak kötve.
14