Télre születve _Dante és Pandora_

Sherrilyn Kenyon
– Nem kellene egy gyors újraszámolást tartanod a
világ népességén – kérdezte Dante.
– Nae. Simi azt teszi, amit mondok neki… – Ash
hirtelen megállt, mintha eszébe jutott volna valami. – De
azt nem mondtam, hogy ne egye meg se a Romulanokat,
se a Bajoranokat. A pokolba – gyorsan kifizette a
képregényeket. – Igazad van, jobb, ha megyek számolni.
– Ash pár lépés után megállt és visszafordult. – Míg el
nem felejtem, lehet, hogy szeretnél felmenni az emeletre,
ellenőrizni a szobádat.
– Miért
Ash csak vállat vont. – Nézd meg, hogy kielégíti-e
minden vágyadat.
Dante a homlokát ráncolta. – Már voltam fent.
– Akkor menj fel újra.
Dante állati része egy különös illatnyalábot érzett Ash
felől, de nem tudta volna megmondani, hogy mi az.
De ahogy Ash távolodott, különös érzés támadt fel
benne, hogy nem ártana megfogadni Ash tanácsát.
Dante kiment az eladók területét és a liftek felé vette
az irányt. Alig érte el, mikor megcsapta a párducnő illata.
Megpördült, arra számítva, hogy ott áll mögötte.
De nem volt ott.
Ettől függetlenül, a teste reagált a csábító illatra. A
szívét uraló állat felüvöltött.
A liftekhez ment, hátha megmenekülhet a szagtól.
De csak még erősebben érezte.
Lenézett a tömegre, figyelmesen nézte az embereket,
de nem látott senkit a fajtájából.
Becsukta a szemeit és szimatolni kezdett. Az illat most
már nagyon tömény volt. És közvetlen a háta mögül jött.
Megfordult.
29