Télre születve _Dante és Pandora_

Sherrilyn Kenyon
Ash szárazon nézett rá. – Durva Tudod mit,
megkapod a telefonom és hallgasd végig a háromezer
hívást, amit egy nap alatt kapok és nézd meg, mennyire
vagyok durva. Igazán tudom gyűlölni a modern
technológiát, a telefonokat meg különösen. Az elmúlt
ötven évben nem aludtam négy teljesen órát. „Ash, letört
az egyik lábkörmöm, segíts nekem. Ash, fáj a fejem, mit
kellene tennem”
Ash már jószerével vicsorgott. – Tudod, ezt sosem
fogom megérteni. Alkut kötöttek az ördöggel magával, és
most mindenki tőlem várja el, hogy megoldjak minden
apró hülyeséget. Aztán mikor feltűnök, hogy segítsek,
néznek rám értetlenül és elküldenek a fenébe. Szóval, ha
önző vagyok azzal, hogy egyedül akarok lenni négy
napig egy évben egyszer, akkor bizony egy önző fattyú
vagyok. Perelj be érte.
Nocsak, valaki nagyon nyűgös.
Dante egy lépést hátrált az atlantiszitól. – Akkor
biztosra megyek legközelebb, hogy nem bosszantalak fel.
Ash elővett egy újabb képregényt a táskájából. – Te
nem zavarsz engem, Dante. Csak próbálom magam
kirángatni a rosszkedvből. Elkövettem azt a hibát, hogy
bekapcsoltam a mobilom tíz perccel ezelőtt és
négyszáznyolcvankét üzenet volt az üzenetrögzítőmön.
És három másodperc múlva ismét elkezdett csörögni.
Semmi mást nem akarok, csak egy kis szünetet és pár
napot átkozott telefonhívások nélkül – mondta, majd
fáradtan felsóhajtott. – Emellett én mondtam nektek,
hogy gyertek.
– Igen és köszönöm. Ez… – habozott, amikor egy
kentaur lépdelt el mellettük, akinek a lábai módosított
síbakancsokra emlékeztettek – nagyon érdekes.
27