Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
Az utóbbi eldobta a telefont és felmordult. – Romeo
azt mondja, még mindig zizi egy kicsit.
A nyugágyban lévő mélyen felsóhajtott. – Ja. Nem
tudom elhinni, hogy nem beszélt Pandorának a fóbiájáról.
– Milyen fóbiáról – kérdezte Pandora és bement a
szobába.
A két iker félénken összenézett.
– Nem szép dolog hallgatózni – mondta a
ruhásszekrény előtt álló, lekezelő hangnemben.
Nem volt olyan hangulatban, hogy megsértődjön. –
Nem szép dolog másról a háta mögött beszélni, de mivel
a páromról van szó, örülnék neki, ha elmondanád, amit
tudsz.
Az ikrek egy fájdalmas pillantást váltottak.
– Mit gondolsz, Mike – ezek szerint Leo volt az, aki
telefonált.
Mike visszahanyatlott a nyugágyba és pár
másodpercig csendben maradt. – Elmondhatod neki,
szerintem. Nem látom, hogy ezzel bármi bajt okoznál.
Leo hangosan felsóhajtott, mielőtt beszélni kezdett.
A szemébe nézett. – Mikor Dante kölyök volt ő és a
testvérei, valamint egy csapatnyi unokatestvére,
megszöktek a bébiszitterüktől és elbóklásztak, egyedül.
Néhány óra múlva teljesen eltévedtek és az egyik nőstény
nagyon megijedt, mert kezdett besötétedni. Nem akarta
megpróbálni megtalálni a hazavezető utat reggelig, és
Dante beleegyezett, hogy vele marad és biztonságban
tartja. A testvérünk, Salvatore azt mondta Danténak,
hogy majd visszatér segítséggel és ezzel elvezette a
többieket.
Pandora a homlokát ráncolta a történetre. – Miért tette
ez fóbiássá
90