Télre születve _Dante és Pandora_

Télre születve
– Valami nincs rendben a fejükkel – vágott közbe
Dante. – Valamit nagyon rosszul gondolnak, ha azt
hiszik, kényszeríthetnek egy párducot arra, hogy a
természete ellenében cselekedjen. Ilyesmit egy
árkádiaitól várnék, nem a katagariától.
Pandora Dantéra mosolygott és érezte, hogy a
hormonjai újra felizzanak.
A hirtelen vágyakozó arckifejezésből úgy tűnt, Dante
is megérezte.
A férfi szorítása erősebbé vált.
– Várhatnánk – kérdezet gyorsan. – Nem akarok
belerohanni egy párosodásba veled, ameddig egyenesbe
nem hozunk néhány dolgot.
– Mint például
– Nem is tudom – mondta Pandora őszintén. – A
szívem mélyén tudom, hogy mindkettőnk számára a
legjobb, amit tehetünk az, ha hozzád kötöm magam.
Valójában az egyetlen lehetőségem ez, mivel a falkám
nem fog engem megvédeni. De az emberi részem többet
akar tudni rólad, mielőtt rászánja magát egy ilyen
végleges lépésre.
Megnyugvására, a férfi nem próbálta meg ráerőltetni
az azonnali választást.
– Mit szeretnél, mit tegyek
– Csak maradj velem emberi alakban egy kicsit és
hagyd, hogy megismerjelek, oké
Dante bólintott, pedig mást sem akart, mint felvinni a
nőt a szobájába és megadni neki azt, amire mindkettejük
teste vágyakozott.
De a nő fiatal volt és félt. És igaza volt, ez egy nagy
horderejű döntés, nem csak neki, de mindkettejüknek. A
kötés örökké tart és nem lehet félvállról venni.
60