Kis- és középvállaltok mint a gazdaságélénkítés tényezői - Általános ...

AZ EREDMÉNYEK MEGBESZÉLÉSE
A kockázattal kapcsolatos attitûdök
A kockáztatók és nem kockáztatók között a felvett adatokkal dolgozva szignifikáns különbséget
nem kaptunk.
Ennek oka lehet egyrészt, hogy a DOSPERT a személyek attitûdjét méri, míg a csoportbontást a
kockáztatók és nem kockáztatók között a viselkedés alapján tettük. Bár az attitûdnek egyik összetevõje
a viselkedéses komponens, a különbözõ kutatásokban mért attitûd nem jelzi elõre megbízhatóan
a vizsgált személyek viselkedését – vagyis egy kérdõívvel mért negatív attitûdöt követhet egy pozitív,
megközelítõ viselkedés a való életben (Smith, Mackie, 2001).
Következõ ok lehet a kicsi elemszám (a kockáztatók esetében 19 fõ), amely nem tette lehetõvé,
hogy bizonyos tendenciák statisztikailag szignifikáns különbségként jelenhessenek meg. Ezek a tendenciák:
• A kockáztatók minden területen magasabb értéket értek el a kockázatészlelés dimenziójában,
vagyis ugyanazt az eseményt kockázatosabbnak tartják, mint a nem kockáztatók. Ez úgy lenne
értelmezhetõ, hogy õk a kockázatot inkább kihívásnak tekintik, keresik azt az élet minden területén,
és nagyobb jelentõséget tulajdonítanak neki.
• Jelzésértékû, 10%-os szintû szignifikáns különbség adódott az egészség területén mutatott
kockázat iránti attitûdben (EGKV): a kockáztatók csoportjába tartozók pozitívabban viszonyulnak
az egészségi kockázatokhoz. Ez esetleg szintén kevésbé óvatos, ingerkeresõ magatartásukra
vezethetõ vissza, amit alátámasztanak a személyiséggel kapcsolatban kapott eredményeink, miszerint
a kockáztatók kevésbé képesek önszabályozásra, érzelemvezéreltek és jutalomfüggõek.
A sikeres és nem sikeres vállalkozók között elvárásainknak megfelelõ eredményeket kaptunk,
igaz, statisztikailag szintén csak gyengén támogatva. A sikeresek jelzésértékû szinten pozitívabban
viszonyulnak a pénzügyi területen mutatott kockázatok iránt, ami alacsonyabb észlelt kockázattal és
magasabb elvárt haszonnal jár együtt (a pénzügyi területen belül a befektetési területen [PBEFKV] a
különbség 5%-os szinten szignifikáns). Vagyis úgy tûnik, hogy a pénzügyi kockázatokhoz való pozitív
viszonyulás – ami viszont nem jár együtt az élet más területén mutatott kockázat iránti pozitív
attitûddel – szükséges feltétele a sikerességnek.
Összefoglalva (és némileg leegyszerûsítve az adatok értelmezését), úgy tûnik, hogy az általunk
vizsgált vállalkozók kockáztató viselkedését (esetünkben magát a tényt, hogy kockáztattak) nem attitûdbeli
tényezõk vagy közgazdasági megfontolások határozták meg, hanem impulzivitásuk, temperamentumuk
(kontrolljuk mértékéhez viszonyított) ereje. A vállalkozói tevékenységnek, szakismeretnek
valószínûleg még nem szerves része a kockázattal kapcsolatos ismeretanyag. Amikor az általunk
vizsgált vállalkozó azt válaszotta, hogy kockáztat, nem a kockázatkezeléssel, döntéssel (esélylatolgatással,
valószínûségbecsléssel stb.) kapcsolatos gondolati mûveletet hajtott végre, hanem igen valószínûen
„ösztönösen” cselekedett. Nem azért kockáztatott, mert a helyzet esélyt kínált, hanem,
mert „vágyai vezérelték”. Ahhoz, hogy minderrõl tudományos igényességgel írhassunk, nagyobb
elemszámú vizsgálati mintára, és arra van szükségünk, hogy a kockázatiattitûd-mutatókat a személyiségmutatókkal
interkorrelációs elemzésnek vessük alá. Munkánkat ebben az irányban folytatjuk.
100
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2008/19