Kis- és középvállaltok mint a gazdaságélénkítés tényezői - Általános ...

an. Hiszen a második gazdaság évtizedes tapasztalatát tudatában hordozó magyar vállalkozó egyik legfõbb
jellemzõje máig, hogy rejtõzködõ vállalkozó. Õ nem büszke sikereire és vagyonára, hanem többnyire
titkolja azt, titkolja nemcsak a közösség – és a közösség nevében eljáró APEH – elõl, de a társadalom
elõl is. A bankok általi finanszírozhatóságának is egyik korlátja, hogy kerüli a gazdasági teljesítmény
megfelelõ dokumentációját. Nemcsak az adóbevallás hamis, de nyereségét sem mutatja ki, eredményeit
megpróbálja költségként feltüntetni, ilyen módon cége egy bank számára sokkal kevésbé kelti perspektivikus
partner benyomását, mint nyugat-európai kollegájáé, aki gyakran fordítva jár el, eldugja költségeit,
maga fedezi õket, stb., hogy sikeresebbnek tûnjön a cég, és nagyobb esélye legyen hitelre.
Jellemzõen beszél errõl a vállalkozói típusról Vecsenyi János, amikor „hangyáknak” titulálja õket
(Vecsenyi, 2003). Hangyák persze minden piacgazdaságban vannak, hazai sajátosság, hogy részarányuk
igen jelentõs a magyar gazdaságban, és hozzájuk viszonyítva igen kevesen vannak a gazdaság motorját
jelentõ gazellák. A hangyák azért hangyák, mert nem egyszerûen kicsik, de nem is akarnak növekedni. 7
1.5. Politikai implikációk
Ez a vállalkozói fejlõdés nem kevés politikai veszélyt hordoz magában. Egyrészt, amint említettem,
a kispolgár könnyen hiszterizálható, és tapasztaljuk is nap mint nap, politikai erõk látják ebben
a politikai tõkegyûjtés lehetõségét, próbálják eladni, hogy „rosszabbul élünk és még rosszabbul fogunk”,
ha nem õk kerülnek hatalomra. A kormányzat maga is alkalmazkodik a hullámzó közhangulathoz,
és nagyon gyakran nem értékelvû, normatív, hanem szituatív, azaz nem valamilyen elvek
jegyében kormányoz, hanem praktikus válaszokat talál praktikus kérdésekre. Ez néha üdítõen jónak
és dicsérhetõen pragmatikusnak tûnik, történelmileg azonban mégiscsak komoly veszélyeket hordoz.
A veszély abban jelenik meg, hogy a „köznép” ezt kapkodásnak és válságnak értékeli, és érezhetõen
nõ az igény egy rendpártra, valakire, aki „rendet csinál” e káoszban. Minden politikai oldalon
tapasztaljuk a kettõs beszéd kultuszát, azt, hogy megalapozott értékrend helyett napi érdekek döntik
el, hogy egyik vagy másik kérdésben milyen álláspontot foglal el egyik vagy másik politikai erõ,
hiszen a pragmatizmus e tekintetben is uralkodó. Sõt, ma Magyarországon a bal- és jobboldal furcsa
helycseréjének is tanúi vagyunk, amikor az ún. jobboldal proletárdemagógiával, jóléti szociáldemokrata
követelésekkel, etatista megoldásokkal operál, míg az ún. baloldal több-kevesebb elszántsággal
próbálja építeni a kapitalizmust. Ebben a hangzavarban a szakmai értékelések (mint pl. a
vállalkozástámogatás hatékony módszereinek sugalmazása) hatástalan marad. 8
2. A TÁMOGATÁSPOLITIKA CSAPDÁI
2.1. Támogatások és támogatáspolitika
Amikor támogatásról, különösképp támogatáspolitikáról beszélünk, gondolataink kimondatlanul
is néhány evidencia, néhány alapérték köré szervezõdnek. Olyan evidenciákra gondolok, mint hogy
a modern társadalomban, aki megszületett, annak joga van élni. A modern társadalomban a peremre
szorulókat támogatni kell. A modern társadalomban a társadalmi kohézió önérték, és persze e társadalmakban
az alapjogokat az alkotmány rögzíti.
A látszólag közmegegyezéssel övezett alapértékek mentén persze éles viták bontakoznak ki az
értékekrõl és a mértékekrõl, a támogatáspolitikai evidenciák érvényesülésének vagy érvényesítésének
módjairól. Elég e helyütt arra a folyamatosan újra- és újraéledõ megoldhatatlan vitára gondolni,
amely a rászorultsági elvet állítja szembe az állampolgári alapjogokkal. Vajon mindenkinek járjon-e
ingyenes oktatás, vagy az oktatásért azok fizessenek, akik használják? Netán azok fizessenek tandíjat,
akik gazdagabbak vagy/és tehetségtelenebbek, avagy mindenki egyaránt fizessen tandíjat, vagy
éppen ne fizessen senki. 9
A közjavakat vajon a köz fizesse vagy az, aki használja õket? Egyáltalán, melyek a tiszteletben
tartandó közjavak és melyek, amelyeket közösség által is használt magánjavaknak kell tekintetünk?
Ha fellapozzuk politikai napi- vagy hetilapjainkat, a terjedelem közel felét e témákba vágó viták
12
XXI. Század – Tudományos Közlemények 2008/19