Az egészségügyi rendszerek teljesítményének mérése - ESKI
Az egészségügyi rendszerek teljesítményének mérése - ESKI
Az egészségügyi rendszerek teljesítményének mérése - ESKI
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>Az</strong> <strong>egészségügyi</strong> <strong>rendszerek</strong> <strong>teljesítményének</strong> <strong>mérése</strong><br />
központú elemei (pl. a betegek észrevétele arra vonatkozóan, hogy a szükséges sürgős kezelésre<br />
olyan gyorsan tudnak-e időpontot kapni, amilyen gyorsan akarnak). Számos országban az<br />
időszerűséget szorosan a betegközpontúsággal együtt kezelik.<br />
<strong>Az</strong> ellátás minőségének <strong>mérése</strong> 10<br />
A széles körben elterjedt Donabedian-koncepció értelmében az egészségügy minőségét mérő<br />
indikátorok az alábbi három típusba sorolhatók:<br />
Strukturális indikátorok (pl. az orvosok megfelelően képzettek-e vagy a kórházak megfelelően<br />
felszereltek-e) az <strong>egészségügyi</strong> rendszer jellemzőinek vagy inputjainak indikátorai. Ezek bemutatják<br />
az <strong>egészségügyi</strong> rendszer adott minőségének szükségszerű helyzetét, de nem elegendők. A<br />
strukturális indikátorok megléte nem biztosítja, hogy a megfelelő folyamatokat hajtják végre vagy<br />
kielégítő eredményeket érnek el.<br />
Folyamat-indikátorok (pl. a gyerekek megkapják-e a megfelelő immunizációt, vagy a magas<br />
kockázatú betegek vérnyomását rendszeresen megméri-e a háziorvos) azt vizsgálják, hogy az<br />
<strong>egészségügyi</strong> ellátás megfelelően (vagy nem megfelelően) történik-e a releváns, magas kockázatú<br />
csoport esetében – ahol a megfelelőségnek az adott folyamat hatásosságának klinikai bizonyítékán<br />
kell alapulni, és konzisztensnek kell lenni a jelenlegi szakmai tudással. A folyamat-indikátorok a<br />
klinikailag kívánatos kimenetekhez kötődnek. A folyamat-indikátorok adják a legjobb közelítést az<br />
aktuális <strong>egészségügyi</strong> ellátásra, és a három indikátor-csoport közül a leginkább klinikai jellegűek.<br />
Kimeneti indikátorok (pl. a nozokomiális fertőzések aránya vagy az akut miokardiális infarktus 1<br />
éves túlélési aránya) az egészségügy orvosi ellátásnak betudható fejlődésének (vagy romlásának)<br />
mértékét mutatja. A kimeneti indikátorok egyik legfőbb kihívása, hogy az ellátás minőségén kívüli<br />
egyéb tényezők is befolyásolhatják. Így pl. az akut miokardiális infarktus túlélési aránya olyan<br />
tényezőktől is függ, mint a beteg kora, a betegség súlyossága vagy a társadalmi-gazdasági helyzet.<br />
A kérdés, hogy elegendő bizonyíték van-e arra nézve, hogy az ellátás minősége más tényezőktől<br />
függetlenül járul-e hozzá a kimenethez. Ha nem ez a helyzet, akkor a többi tényezőt, amelyek<br />
befolyásolják a kimeneteket, megfelelően fel kell mérni és kockázatkiegyenlítés révén torzító<br />
hatásukat minimalizálni szükséges. Korlátot jelent, hogy klinikai adatok az átfogó<br />
kockázatkiegyenlítéshez szükséges részletességgel általában nem állnak rendelkezésre, különösen<br />
nemzetközi szinten. Mindazonáltal erőfeszítéseket kell tenni az indikátorok kiegyenlítésére a<br />
lehetséges fokig, és az eredmények interpretálásánál is említeni kell a korlátokat.<br />
10 Edward Kelley and Jeremy Hurst: HEALTH CARE QUALITY INDICATORS PROJECT CONCEPTUAL FRAMEWORK<br />
PAPER OECD HEALTH WORKING PAPERS NO. 23. 09-Mar-2006 (16.p)<br />
8
Change language