ESPAN Nyugat-dunántúli Regionális Energia Stratégia

Mivel a tagállamok földgáz készletei rohamos léptékben csökkennek, ezért az Unió
növekvő földgázéhségét csak fokozott importból képes kielégíteni. Egyes becslések
szerint ez az arány 2030-ra elérheti a felhasználás 70%-át is, amely valljuk be a mai
60%-hoz képest még igen szerény adat. A tagállamok szempontjából négy térség
rendelkezik jelentős földgázkészletekkel. Ezek Oroszország, Norvégia, az észak-afrikai
mediterrán térség és Nigéria. További potenciális partnerként szóba jöhetnek a Közel-
Kelet egyes országai is.
Oroszország - a korábban már említettekre hivatkozva, mely szerint jelenleg a világ
legnagyobb földgázkészletének birtokosa – kiemelten fontos helyen szerepel az európai
beszállítók között. Habár a kapcsolat mindkét fél számára előnyös – hiszen
Oroszország számára igen fontos az európai piacon való részesedés megőrzése,
valamint annak növelése – ez mégsem jelent teljes energetikai biztonságot, hiszen
jelenleg az orosz gáz négy különböző irányból, Finnországon, Törökországon,
Fehéroroszországon és Ukrajnán keresztül éri el Európát. A problémát az jelenti, hogy
Európa orosz gázimportjának több mint 80%-a azon az Ukrajnán keresztül érkezik,
amely az elmúlt tíz évben folyamatos vitában állt Oroszországgal a földgáz elszámolási
árát és tranzitvámját illetően. Ez a vita sokszor komoly nehézségeket okozott Európa
számára is. A legsúlyosabb helyzet 2009 januárjában alakult ki, amikor is Oroszország
– több európai ország gázellátását veszélybe sodorva - teljes mértékben megszűntette
az Ukrajnán át történő földgázszállítást. A szállítási nehézségektől eltekintve azonban
középtávon továbbra is Oroszország marad Európa legperspektivikusabb
földgázszállítója. Erre jó okot adnak jelentős tartalékai és az, hogy már ma is a
legnagyobb nyugat-európai fogyasztók igényeit 30-40%-ban, a legtöbb kelet- és
délkelet-európai országét pedig 80-90%-ban az orosz gáz fedezi. A korábban
említetteken túl talán egy komolyabb nehézség bukkanhat fel a jövőben, ez pedig Kína
ugrásszerű gazdasági növekedésével társuló mérhetetlen energiaigény, mely már
megjelent az orosz exportban is.
Oroszországgal ellentétben az európai gázpiac legmegbízhatóbb szállítója az a
Norvégia, amely jelenleg az európai gázellátás 15%-át biztosítja és ez a partneri
viszony előreláthatólag a következő évtizedekben is megmarad. Természetesen a
norvég gáznak is vannak hátrányai. Az egyik az, hogy az orosz importnál valamelyest
drágább. Ennek oka az, hogy a kitermelés túlnyomó hányada a Barents-tengeren
történik, ahonnét a földgázt a távolság miatt csak cseppfolyósított formában lehet
Európába szállítani. A cseppfolyósítási folyamat azonban speciális infrastruktúrát
igényel, melynek költségei igen magasak. További költségnövelő tényező az is, hogy a
folyamat során a kitermelt gáz 15-18%-a elvész, valamint a biztonsági kockázatok is
jóval magasabbak a csővezetéken keresztüli szállítással szemben. A másik komoly
hátrány pedig az, hogy a növekvő igényekkel szemben Norvégia készletei, kitermelési
és környezetvédelmi megfontolásokból nem kívánja növelni exportját. Ennek tükrében,
a magasabb árakat kompenzálandó földrajzi közelség és a megbízhatóság ellenére
hagyományos partnerei – elsősorban Németország és Franciaország – kiszolgálásán
kívül a jövőben nem vehető figyelembe a növekvő európai fogyasztási igények
kielégítése szempontjából.
Az említett észak-afrikai mediterrán országok közül a legjelentősebb földgázkészlettel
A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló
Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió
és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg. 18