ESPAN Nyugat-dunántúli Regionális Energia Stratégia

eszélve, hogy ezt tartósan a világ átlaga alá tudjuk szorítani.
Villamos energia
Villamos-energia termelés viszonylatában Magyarország potenciálja az rendszerváltást
követően tartós növekedésnek indult egészen 1997-ig (Melléklet – 3.3.12. ábra). A
növekedés mértéke a nem egész egy évtized alatt közel 40,5%-kal növekedett.
Meglepő módon ezt egy jelentős törés követte, melynek hatására a megtermelt energia
végösszege a következő hét évben összesen 11%-kal csökkent, mely tendencia
2004-ben megfordult és 2008-ra 19%-os növekedést produkálva az eddigi
legmagasabb, 37,8 milliárd kWh-s értéket érte el. A jelentős mértékű
teljesítményvesztés egyik meghatározó tényezője lehetett az, hogy a 2003. április 10-én
a paksi atomerőmű 2. blokkjában bekövetkezett üzemzavar miatt közel 4 évig ezen
blokk csak csökkentett teljesítményen működhetett (Szatmáry, [2003] 266.old.).
Regionális viszonylatban vizsgálva sajnos nem lehetünk ennyire pozitívak, hiszen hiába
növekedett jelentősen a hazánkban megtermelt villamos-energia mennyisége, mégis a
környező tagországok közül Szlovákia kivételével minden egyes ország megelőz
bennünket. Területét és lakosság számát tekintve hozzánk hasonló országok közül
Ausztria a hazánk teljesítményének másfélszeresét, Csehország pedig a dupláját képes
felmutatni!
Szerencsés módon a villamos-energia felhasználásunk a gyatra termelési
potenciálunkkal szemben nem mutat kiugróan magas adatokat (Melléklet – 3.3.13. ábra),
így nem kell arról beszélnünk, hogy jóval többet fogyasztunk annál, amit elő tudunk
állítani, azonban így is felvetődik annak a kérdése, mely szerint: El tudjuk-e látni
magunkat önerőből villamos-energiával? A kérdésre a válasz sajnos kiábrándító: Az
elmúlt 20 évben minden egyes alkalommal a belföldi áramtermelés mellett igénybe kellett
vennünk pótlólagos villamos-energia importot is! A régió országai közül a legrosszabb
helyzetben 2004-ben voltunk, amikor is a fogyasztásunk közel 20%-kát csak külföldről
tudtuk fedezni! Habár százalékos arányt tekintve hazánk van a legrosszabb helyzetben,
azonban Ausztria pozíciói sem sokkal jobbak. Természetesen találkozhatunk
ellenpéldával is. Ilyen például Csehország, aki – több mint egy évtizede - az általa
megtermelt energia mennyiségének legalább 10-15%-kát, egyes esetekben 20-25%-kát
is a világpiacon képes értékesíteni!
Tovább árnyalja a képet az is, hogy az egyes országok villamos-energia hálózatában a
megtermelt energia hány százaléka veszik el. Sajnos hazánk esetében arra a
következtetésre jutunk, hogy a régió országai közül Románia kivételével a hazai villamosenergia
infrastruktúra a legelmaradottabb. Évente átlagosan a megtermelt energia
10,5%-a – 90-es évek közepén közel 15%-a! - veszik el a rendszerben, mely még
világviszonylatban is 3 százalékpontos eltérést mutat! Arról már nem is beszélve, hogy
Szlovákiában 3,7; Ausztria és Csehország esetében pedig ez az adat 5,6-6%-ot mutat!
Ennek tudatában kijelenthetjük, hogy nemcsak a termelés, hanem az infrastrukturális
fejlesztés tekintetében is van még mit bepótolnunk Uniós tagtársainkhoz képest.
Magyarország energiamérlegét vizsgálva (Melléklet - 3.3.14. ábra) kijelenthetjük, hogy
egészen 2003-ig az ország energiaellátása a konvencionális – azaz szénhidrogén alapú
– hőerőművekre és a paksi atomerőmű köré épült. A megújuló erőforrások térhódítása
A projekt az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló
Együttműködési Program 2007-2013 Programban az Európai Unió
és a Magyarország társfinanszírozásával valósul meg. 28