Jó Pajtás - TippNet

Mosolygó történelemRostandKisfaludy SándorJókai MórEdmond Rostand, francia drámaíró, egyszervidéki szállodában szállt meg. Egészéjjel le sem hunyta a szemét. Másnap reggela szállodás megkérdezte a vendégét, jólaludt-e?– Sajnos, nem – válaszolta Rostand. – Maéjszaka határozottan megerősödött bennema meggyőződés, hogy Noé a bárkájábakét bolhával többet vitt be.Kisfaludy Sándor, a jeles költő testőrkorábanBécsben élvezte először az ebéd utánfelszolgált török kávé zamatát. Vendéglátója,Festetics grófnő egy pár jó erős szivart ésnéhány adag brazil szemes kávét adott Kisfaludynak,aki hazaindult Sümegre. A költőa győri gyorsszekéren Tét községen áthaladvameglátogatta Ágh Ferenc ispánt, és adotta feleségének a kávéból.– Főzze ezt meg Ágh bácsinak! Sohasemízlelt még ilyen jót!Bécsbe való visszautazása közben Tétenmegkérdezte az ispántól, hogy ízlett a babkávé.– Nem az én fogamnak való ez már nemzetesifiúr! Nem tudtam megenni, pedig azasszony még füstölt kolbászt is főzött bele!Ferenc JózsefHosszú időn keresztül tagja volt a fővárositörvényhatósági bizottságnak Jókai Mór.Egyszer azonban kimaradt a listáról, és nemis jelölhették. Amikor a házban megkérdeztéktőle, miért nem lett városatya, a nevesíró nevetve így válaszolt:– Nem vettek fel a választók listájára,mert nem igazoltam, hogy írni-olvasni tudok.Gárdonyi GézaIbsenJó Pajtás23Ibsen, a világhírű norvég író, rövidlátóvolt. Egyszer séta közben fölfigyelt egy színesplakátra, de minthogy otthon felejtettea szemüvegét, nem tudta elolvasni.– Elnézést, uram – fordult az első járókelőhöz–, megmondaná, mi van erre a plakátraírva?– Hát, barátom – sóhajtott a megszólított–, sajnos, én is ugyanabban a cipőben járok,mint maga. Analfabéta vagyok, nem tudokolvasni.Egyszer egy híres kémikus igen érdekeskísérlettel egybekötött felolvasást tartottFerenc József császár előtt .Az első kísérletbevezetéseként a király felé fordulva eztmondta:– Most pedig az oxigén és a hidrogénbátorkodik őfelsége előtt vegyületté egyesülni.Gárdonyi Géza nagyon hallgatag embervolt. Márkus László, a kiváló rendező mesélte,hogy egyszer Egerben járva, meglátogattaa remetét. Az író kivitte a vendégét alugasba, piára gyújtott és egy üveg bort tettaz asztalra. Közben ültek és hallgattak. Néhaittak. Két óra múlva Márkus László búcsúznikezdett.– Ne menjen még, kedves öcsém – marasztaltaGárdonyi a vendégét –, hiszenolyan jól eldiskuráltunk...