A magyar országos tűzoltó-szövetség története.

5372/1877 Β. Μ„A magyar Országos Tűzoltó-Szövetségfennállását szükségesnek tartom, annak fontosságáta hazai tűzoltó intézmény fejlődéséreés emelésére – elismerem.A törvényhatóságokat utasítom, hogy aterületükön lévő tűzoltóságokat e szövetséghezvaló csatlakozásra hívják fel.”1878. február 5-én.Tisza Kálmán,mint belügyminiszter.

A MAGYARORSZÁGOS TŰZOLTÓ-SZÖVETSÉGTÖRTÉNETE.ÍRTA:MARKUSOVSZKY BÉLA.ELSŐ KÖTET.(EGY FÜGGELÉKKEL).1911.

AZELSŐ KÉT ÉVTIZED(1870-1890.)TÖRTÉNETE.AZ ORSZÁGOS TŰZOLTÓ-SZÖVETSÉG ALAPÍTÁSÁNAKXXXX-IK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁRA,A VÁLASZTMÁNY MEGBÍZÁSÁBÓL,ÍRTA:MARKUSOVSZKY BÉLAA SZÖVETSÉG HIVATALOS SZAKLAPJÁNAKSZERKESZTŐJE.BUDAPESTEN,1911.

KIADTA:A MAGYAR ORSZÁGOS TŰZOLTÓ SZÖVETSÉG.TAGTESTÜLETEK DÍJTALANUL KAPJÁK.BUDAPESTEN,IFJ. KELLNER ERNŐ NYOMDÁJÁNAKA BETŰIVEL.

A SZERZŐ ELŐSZAVA.Az 1870. évi december hava 5-én alakult MagyarOrszágos Tűzoltó-Szövetség elmúlt negyvenéves. Budapesten1871 szeptember 18-án megtartott első nagygyűlésénekaz évfordulója is elkövetkezik immár.Ez alkalomból m e g e m l é k e z n i az Úttörőkrőls alkotásaikról mindenkép helyénvaló, mert nemespéldaadásuk erkölcsi fénye – követésre, a közügyekkészséges szolgálatára ösztönöz.Ε gondolatnak hódolt országos szövetségünkElnöksége, mikor 1910 augusztus 14-én, a szövetségVálasztmánya által, azt a megtisztelő megbízatást adattanekem, hogy írjam meg a Magyar Országos Tűzoltó-Szövetség történetét.Néhányan, közöttük dr. Szily József, ki elsősorbanvolt kiszemelve e munka végzésére; de aki aztnem vállalta el, – abbeli nézetüknek adtak kifejezést,hogy várhatnánk még tíz esztendeig, amikor majdkerekebb évszámnak, mindjárt félszázados történetneka megírása lesz aktuális. Jó magam, ki szintén csakvonakodva vállalkoztam a mű megírására,– hasonlóképhajlottam e felfogás felé.Mikor azonban belefogtam a munkába s minéljobban belemelegedtem abba, annál teljesebb mérték-

VIben valék kénytelen igazat adni, a határozattá emeltálláspont híveinek, akik az ötven esztendőt be nemvárva, már most ítélték szükségesnek összegyűjtésétaz idevonatkozó anyagnak.Mert ez anyag részben el is kallódhatott volna,részben pedig föltétlenül hiányosabb leendett vala.Történetírásnál ugyanis nem pusztán aktákra, írottforrásokra; hanem élő tanukra is vagyunk utalva, –mihelyt nemcsak sejtelmeket kívánunk az olvasó elétárni, hanem kissé határozottabb körvonalakkal kidomborodóalakok gyanánt akarjuk szemléltetni azokat,akiknek gondolkozásmódja, e g y é n i s é g e , irányítóbefolyást gyakorolt a dolgok menetére, az intézménykereteinek kialakulására. A jelenünkbe belejátszó közvetlenmúltról korhű képet csak úgy rajzolhatunk, ha atörténtek száraz adatain kívül megbecsüljük s felöleljüka tradíciókat is. Tíz év múlva azonban még gyérebbenlesznek találhatók olyan bajtársak, akik az országosszövetség fájának elültetése idején k o r t á r -sak is valának s a vonatkozó hagyományokat ma mégkegyelettel őrzik.A felkutatott és összehordott adatokból gonddal,de egyszersmind némi kritikával válogattam ki a fölhasználandókat.Vajha nemcsak forrásmunkát adnék,hanem irányító tájékoztatást nyújtani is sikerült volna,annak az utánunk következő generációnak számára,amely szövetségünk ügyeinek továbbvitelét és vezetésétátvenni készül.

VIISajnos csak két évtizednek a történetét ölelhettem fel.Az eredetileg a negyvenedik évfordulóra, vagyis1911 s z e p t e m b e r havára tervezett veszprémi nagygyűlésugyanis j ú n i u s elejére tétetett át. Ez a körülményteljes három hónappal rövidítette meg a rendelkezésemreálló egy esztendőt, melyből egy negyedikhónapot a kinyomtatott ívek fűzése és szétküldése isigényel.Három hónapba került az átolvasandóknak végiglapozásaés rendezése. Maradt tehát az esztendőből 5hónap. És öt h ó n a p a l a t t , még ha egyszerű másolásimunkáról és nem megírásról lenne is szó 18nyomtatott ívnél többet papírra vetni, annak kiszedettszövegét megkorrigálni és revideálni, a mindig fölmerülőtechnikai akadályok negligálása mellett sem igenlehetséges, – kivált, ha az embernek nem a történetírása főhivatása. Összehasonlításul legyen megemlítve,hogy a „Szépligeti tűzoltóság” című munka, mely még1907-ben nyert pályadíjat, a sajtó alul csak 1910 elejénkerült ki. Pedig ott egy kész mű átdolgozásárólvolt csak szó, mégis huszonhat hónapba került nyomtatásbanvaló megjelenése.Ez volt egyik oka annak, hogy csak az első kötettelszámolok most be. Másrészt azonban úgy tűnik felnekem, de ez a vélekedésem hova-tovább meggyőződésséérlelődött, mintha voltaképen jobb lenne ez így,ahogy a körülmények kényszere hozta magával.Mert élőket és különösen a most működő elnökségtagjait, a történetíró kritikája alá vonni, okvetlenül

VIIIkárral járna. Az eleven életet t. i., akik magunk isbenne élünk annak folyamatában, jobbadán csak egyoldalúvilágításban szoktuk szemlélni. A történetírásazonban nem pro vagy contra érvelés, hanem a lezajlottesemények által beigazolt tények elmondása.A lüktető jelennek megítélése csak vagy erős kritikábanvagy túl kedvező méltatásban nyilvánul meg.Az utóbbi a hízelgés látszatát hordhatná magán: igaztalankritikára pedig nem kívánom ragadtatni magam.Ez a mai vezetőség agyondicsérésre nem szorulrá. Ténykedésének esetleg egyoldalú megítéléséből akaratlanulszármazható elkedvetlenedésnek a felidézésétőlpedig óvja meg szövetségünket a – gondviselés!Ezért nem írtam meg többet az első kötetnél. Afolytatását majd megírja más, esetleg fiam, a sequens.Markusovszky.

BEVEZETÉS.A világ második legrégibb önkéntes tűzoltósága aholland mintára alakult debreceni diáktűzoltóság (hivatalosnevén „machinista”, később „gépelyes”, még utóbb „vízipuskástársaság” vagy „főiskolai tűzoltó-társulat”) volt.Ez t. i. a holland egyetemet az időtáj t nagy előszeretettelfelkereső református theologusok révén, a kollégiumi ifjúságkebelében, még a XVII. század derekán szervezkedett (lásdS z ü c s István: „Debrecen története” II. rész, 619. oldal) és1789 óta már nemcsak baltákkal, vedrekkel, kádakkal, szikracsapó-pemetékkel,hanem ezeken, valamint a (nagy és kis)gerundiumokon kívül, tűzifecskendővel (machina) is fel voltszerelve, melyet nem lovakkal vontattak, hanem a kijelölt diákokmaguk húztak a veszély helyére.M á s o d i k l e g r é g i b b nevezet illeti meg az 1880-igfennállott debreceni tűzoltó-társulatot, mint önkéntes szervezkedéstaz okból, mert Augusztus császár r ó m a i cohorsai(7 cohortes, mindegyikben 1000 vigiles et syphonarii, élükönegy tribun és 7 équités) csak rabszolgákból állottak. L o n d o n -ban, az 1666-iki nagy tűzvésztől kezdve egész 1836-ig városiszolgák kezelték a primitív tűzoltóeszközöket, melyek sorábansokáig „Ye Deluge” nevet viselő, kerekekre szerelt vízhordóévolt a vezetőszerep. A b a s e 1 i (Svájc) tűzoltók, ámbár 1680-banmár fecskendővel is el voltak látva, csak k ö t e l ezett tűzoltóságkéntvalának szervezve. A Dumourries által, 1716-banszervezett 32 főből álló p á r i s i első tűzőrség viszont, szegő d-m e n y e s emberek csapata volt épúgy, mint a B é c s városában1759-ben felállított tűzőrségé. Egyedül Van der Heyden,amsterdami tűzoltóparancsnoknak, a tömlők (1671) feltalálójánakszivattyús csapatát egészítette ki, a vészek színhelyén, egyetemipolgároknak szervezett ö n k é n t e s csapata. S a Hollandiábanjárt debreceni diákok ezt vették mintául.

2Azonban bármennyire tiszteletre méltó hely illet is megminket magyarokat Debrecen révén: a modern tűzoltóságokintézménye még sem nálunk vert először gyökeret. Holland,francia, német és angol földön már meghonosult; Norvégiában,Dániában és különösen Svájcban itt-ott virágzott is a tűzoltóiszervezettség, amikor nálunk még a régi módi vízipuskák egyegypéldánya is pusztán rántásként szerepelt, a legnagyobbritkaság számba ment.Csakhogy ennek az elmaradottságnak nem egészen mi magunkvalánk az okai. Mert amikor más szerencsésebb népei a civilizáltvilágnak már rég ráléphettek a nyugodt fejlődés ösvényére,mi még mindig a nemzeti fenmaradásunkért folytatott újabbmeg újabb küzdésnek a nagy tusáját vívtuk, de nem az elemekkel,hanem ama hatodik nagy ellenféllel, melynek neve: ember!Az évszázadok kedvezőtlen viszonyai által ránk erőszakolttespedesből azonban gyorsan emelkedtünk ki e téren is. Maa e q u i v a l e n s t e m p ó j ú a haladásunk a művelt nyugatéval.Ki hitte volna ezt csak rövid negyven évvel is ezelőtt?Alig néhány lelkes előharcos! De ezek sorában ott voltgróf S z é c h e n y i Ödön, a legnagyobb magyarnak másodszülöttfia. S e tetterélyes férfiúnak nemcsak hite, hanem meggyőződéseis volt, hogy ily hihetetlennek látszó eredményt, társadalmiutón is, ki lehet vívni, csak akarni kell!A társadalmat irányító eszmék korszakonként más és másformában öltenek testet. A humanizmus nemes eszméje a tűzoltóintézmény új f o r m á j á b a n a múlt (XIX.) század közepetáján tűnt fel. S ez eszmének megértése kapcsolódik első sorbangróf Széchenyi Ödön nevéhez, míg felkarolása az eszmének atársadalom önkéntes egyesüléseiben nyilvánult meg.Hogy a vagyonbiztonságot fenyegető s gyakoriságtekintetében valamennyi elemi csapás között a legelső helyenálló tűzvészek ellen kellene valamit tenni, ez már 1862-ben semképezte vita tárgyát. A harangok meghúzatása abból s célból, hogyaz „Isten büntetése gyanánt” lecsapó villám nyomán hirtelentámadni szokott tomboló vész elégedjék meg annak a megsemmisítéséve],amit áldozatul immár kiszemelt és tovább ne terjeszkedjék:csak itt-ott a nagy világ zajától s haladásától távolesőzugban épült falucskának egynémelyik papja által rendeltetett el.

3Debrecen diáktűzoltóin kívül Arad (1834 óta) s Óbudahajógyára (1855 óta) már tűzoltósággal is bírt. Maga a fővárosis rendelkezett a tűzoltószereknek relative szép számával. Dea tűzoltásnak rendszeressé tétele egyformán hiányzotthazánkban mindenütt.A várak és egyes, különösen várfallal övezett városoknakvolt ugyan nálunk is, a „kitört tüzek oltására szabatott” a fajta„Rendje” mint pl. Debrecen városának tűz ellen való rendelése1774-ből (lásd a Függelékben), a Pest városa számára1808-ban kibocsátott Feuerordnung, (lásd „Tűzrendészeti Közlöny”1909. évfolyamának januári számát.) meg azok a„Rendelések”, melyeket fiatal ügyvéd korában, 1827-ben Ko s-suth L a j o s dolgozott ki Sátoralja-Ujhely városa számára,-({.ásd „Tűzrendészeti Közlöny” 1906. évfolyamának januáriszámát.) Ezek a helyi szervezettségnek bizonyos kellékeivelis bírnak. De nagy egészben – ma is helyeselhető egynémelyelőírásuk és szép intenciójukon kívül – inkább csakarra az érdekességre tarthattak számot, aminővel a Mária Teréziamegbízásából külföldi tanulmányutat tett Balassa Ferenc báróopiniója alapján készült s 1788-ban kelt az a Rendelés,* bír,melyet „Magyarországnak és az ahhoz tartozó Tartományoknakkeríttetlen (azaz kőfallal körül nem vett) helységeire nézve aTüzek és Gyúlások keserves következései meggátlására” ítéltszükségesnek kibocsátani II. József császár.Ámde a változott és különösen a fejlettebb városi viszonyoknake tűzrendőri előírások többé nem felelhettek meg.Hézagos voltuk, sokhelyt pedig végrehajtásuknak teljes hiányahova-tovább nemzetgazdaságilag is éreztetni kezdte a magahátrányait.Alkalmas eszközök hiányában s a harc előkészítése nélkül,a szervezetlen, puszta nyers erő, mindég látható eredmény nélkülvolt kénytelen visszavonulni, az útjában így fel nem tartóztathatólángoknak tengeréből.A vidékiek tervtelen hősködése, ha szembe mert isszállni a tomboló vésszel, csak meddő próbálkozás maradt,ha eszeveszettséggé nem fajult. A fővárosban pedig, ha*Lásd „Tűzoltó Közlöny” 1884. évfolyamának áprilisi számát.

4meg voltak is a tűzoltószerek (már t. i. olyanok, amilyenek),de nem volt, aki kellő módon alkalmazni, felhasználnitudta volna őket; nem is szólva arról, hogy itt az önfeláldozóbuzgólkodás is hiányzott a lakosságból, bármennyire nagyobbszámban sereglett is egybe a vész helyén. A főkapitány,ki saját személyileg tartozott a tüzek oltását vezetni, – bármaga sem értett hozzá – fegyelmezett s a szerekkel bánnitudó segédkeznek helyett, csak egy összecsődült, engedelmeskednijobbára nem is akaró néptömeget talált a helyszínen.Ε tömegnek az a része is, amely segíteni akart jobbáracsak az éktelen lármát növelte s céltalan ide s tova futkosásával,meg kivihetetlen tanácsainak osztogatásaival legfeljebb arra voltjó, hogy az amúgy, is nagy zűrzavart még inkább tetézze.Annak a másik résznek pedig, mely higgadtabban viselkedett, atettre kész, de igazán tenni a legjobb akarata mellett sem sokattudó bátraknak oktalan versengésén s az általános fejetlenségbeninkább gyönyörűsége telt; rezervált magatartása voltakép csakkönyörtelen tétlenség volt, mely összefont karokkal tudta végignézni,miként lesz semmivé a mások vagyona. Szóval a rendszerestűzoltás meghonosítása égető szükség volt.És hogy a fennálló nemzetgazdasági hátrány megszüntetésetöbbé halasztást nem tűrő szükséglet, azt, a külföldi körútjárólhazatért Széchenyi Ödön grófon kívül, aki Londonban időzésealatt (1862) volontair tűzoltói szolgálatot is teljesített, – bizonyáratöbb más, a polgártársak javának előmozdításáért lelkesülni tudóférfiú is érezte: de a kezdeményezés nehéz munkáját ténylegkézbe venni, a következetes propagandát megindítani, egyedülneki volt meg a bátorsága.1862-ik év karácsony havának 16-ik napján tartatott meggróf Széchenyi Ödön elnöklete alatt az első értekezlet, melyazzal a kérdéssel foglalkozott, hogy milyen alakban ültettessékát hazánkba a művelt külföldön oly áldásosnak bizonyult nemestűzoltói intézmény. S mindjárt ez első összejövetelen kimondották,hogy „honfiaink lovagias és bátor jellemvonása után ítélve,,de meg financiális okokból is, társadalmi viszonyaink közt alegmegfelelőbb s legcélszerűbbnek az ö n k é n t e s tűzoltó egyletekrendszere látszik.”

5És azután kiküldték a szervező bizottságot, mely éléngróf Széchenyi Ödönnel a következőkép állapította meg a teendőksorrendjét:1. Alapszabályok tervezetének kidolgozása.2. A budapesti egylet megalapíthatásának társadalmi előmunkálatai.3. A helyhatósági engedély kieszközlése.4. A fővárosi egyleteknek szervezése és5. Ugyanennek országos mintaegyletté tevése.Az alapszabály-tervezet, melyet egy 1863 január 22-énahhoz egybehívott második értekezlet csekély módosítássalmagáévá tett, az önkéntes tűzoltó egyesületet „oly polgári részvétbőlalakúit testületként” definiálta, „amelynek tagjai mindenjutalomra való igény nélkül, tisztán a felebaráti szeretet kötelességénektudatából vállalkoznak a becsületes munka szerzeményénektűzvésztől való megmentésére, illetőleg megóvására, hogyezáltal a közjólét természetes fejlődésének a szolidaritását épúgyaz egyesek, mint a társadalom és az állam javára fentartsák.”A tervezetet azonban jóváhagyás végett egyelőre hiába terjesztettékfel. Mert akkortájt nagyon sötét idők jártak. Nem voltalkotmányunk, nem volt saját minisztériumunk; csak helytartótanácsvezette az ügyeket.És ez a kormányszék úgy találta, hogy ha egy oly népszerűnévvel bíró férfiúnak, mint aminő volt gróf SzéchenyiÖdön, vezetése alatt pár száz markos magyar egy társasággátömörül, mely hivatalosan baltát hordani lesz feljogosítva, hát ez– figyelemmel a körülményre, hogy Debrecenben már vanegy szervezett gerundiumos csapata a diákoknak, Aradon megpláne kardot is visel az 1834 óta fennálló polgári tűzvédség -legalább is indokolt aggályokat kelteni alkalmas. Hogy pedig eza társaság – programija szerint – az országnak példát adómintaegyletként működjék: az direkte közveszedelemnek a csírájátrejti magában.S tényleg csak azután érkezett le a jóváhagyás, mikor azelső szelíd napsugár lövellt végig a hazánkban újra derengenikezdő virradaton. Kevéssel azt megelőzőleg, hogy Őfelsége, egytollvonással véget vetett amaz ádáz harcnak, mely oly soká keserítéhű magyarjait s visszaadta alkotmányunkat: csak akkor

6(1866 dec.) érkeztek le a jóváhagyott alapszabályok, egyidejűlega s o p r o n i önkéntes tűzoltó egyletével, amely első gyanántkövette a Széchenyi Ödön gróf által megindított mozgalomnakujj mutatását.A fővárosban aztán előbb a kéményseprőmesterek úgynevezettjogait kellett megnyirbálni, mert· számukra a tüzeknél valórendszertelen hősködés akkoriban igen jövedelmező mellékfoglalkozásvolt. Majd Β i z e n t i főkapitány alapos aggályaival szembenmerült fel a deferálás szüksége, amennyiben ő meg a tisztánönkéntes intézményt egy nagy városban egész természetesennem találta teljes garanciát nyújtónak. Végre a társadalom nehezeninduló áldozatkészségén kívül, a városi hatóság támogatásátis meg kellett szerezni.így történt, hogy mire mindez akadályt sikerült elhárítaniaz útból, akkorra a már létező debreceni, aradi és óbudai hajógyáronkívül a soproni (1866), nagyváradi (1867), pozsonyi(1867), temesvári (1868), varasdi (1868), nagyszombati (1868)önkéntes tűzoltó egyletek aktív működésüket is megkezdették.Az első értekezletét még 1862-ben megtartott fővárosi pedig csak1869-ben jutott el csapatának begyakorlásáig, melynek befejeztévelaz első éjjeli őrséget 1870 j a n u á r 9-én tartottak megaz Eskütéren berendezett őrtanyán, ahol a városi csapat ugyanazév f e b r u á r hava 1-én vonult fel, azóta éjjel-nappal egyfolytábanellátott, permanens szolgálatára. Mindkét testületnek élén,mint főparancsnok: gróf Széchenyi Ödön állt.A gyakorlati példán kívül azonban, amit így a fővárosban,általa életre hívott önkéntes és városi tűzoltóságnak személyesvezetésével megadott, – a sajtó útján is folytatta a gróf azt apropagandát, melyet az intézmény ismertetése, átültetése s terjesztésedolgában, 1870-nél jóval előbb megindított. Még1864-ben „A tűzoltás körül tett általános tapasztalatok” címén,a vármegyék, városok és községek számára könyvet írt, melybenmeggyőzőn fejtegette a tűzoltó-egyletek alakításának szükségét.Részletezi benne a külföld hasonló intézményeinek szervezetéts fentartási költségeit, odakonkludálván, hogy„mindenekelőtt önkéntes tűzoltóságok létesítendők, mertközségeink csak ennek a költségeit bírják el; viszont ez az intézmény(az önkéntesi), azért is érdemli meg legelső sorban a

7figyelmet, mivelhogy k u l t u r á l i s jelentőségén kívül, – etnikaibecscsel is bír.”Azonban dacára annak, hogy a főváros nálunk gyúpontjaminden a polgárok és nagyközönség érdekében létesített üdvösintézménynek, – a haladás jótékony sugarait most hiába árasztottaszerte az országra: tűzoltói téren nem látszott arra lennihivatva, hogy serkentő példájával előlvilágoljon. A tűzoltó egyletekalakulása még a financiális alapok létrejövetelénél is vontatottabbanindult meg. A tartózkodás az egyletbe való belépéstőlépoly általános volt, mint a hatóságok részéről tapasztalt pártoláshiány.A nyárspolgár, a forradalom utáni idők keserű utóízévelszájában óvatosságra és realizmusra szoktatta a fiát; maga pedigbeállt szkeptikusnak, aki ez intézményt csak oly melegágyinövénynek tekintette, amelynek a hazai zord égalj alá kiültetve,sorsa elpusztulni.Az intelligensebb elemek viszont a nemzet zöménekamaz / akkortájt igen érthető, álláspontját vallották magukénak,amely utálatosnak tartott minden fegyelmezettséget, mintoly valamit, mely a pedáns bürokratizmusra s ezzel az 50-esévek alatti osztrák uralomra emlékeztette őket. Pedig disciplinanélkül a tűzoltóság nem egyéb céltalan egyenruhás parádénál. Arendszeres tűzoltás egyik alapfeltétele épen a f e g y e l e m .Végre a főúri osztály egy részét és a fertálymágnásokat, tartózkodómagatartásra késztette az intézménynek határozottandemokratikus volta.Mindennek együttvéve az lett a következménye, hogyamint testületi működésüket előbb kezdették meg Sopron, Nagyvárad,Pozsony, Temesvár, Nagyszombat és a többi városokazonkép az országos tűzoltó szövetség megalakításának eszméjesem Pest-Budáról, hanem a v i d é k r ő l indult ki.

I. RÉSZ.

11I. FEJEZET.A szövetség megalakulása.Széchenyi Ödön gróf még a honossá tenni kívánt új intézménynektársadalmi előmunkálataival és illetőleg azzal vesződött,hogy miként oszlassa el a kétkedők bizalmatlanságát shogyan törje meg azt a megdöbbentő részvétlenséget, vonakodást,mely a csatlakozásra felhívott fiatalságnál mutatkozott:amikor az időközileg 1-4 éves múlttal dicsekedhető néhányvidéki egylet már a tömörülés eszméjével kezdett foglalkozni.Ez egyletek némelyike ugyanis nemcsak a kezdet nehézségeinvolt túl, de meg is erősödöttS o p r o n például, ahol R ö s c h F r i g y e s , a tornatanárállott az egylet élén, formálisan erőt meríthetett a Rösch kedveértcsatlakozni kész tornászokból. Az általa egyenesen tornatűzoltó-egyletgyanánt megalapított önkéntes tűzoltóság itt, atornászok révén mindjárt kezdetben rendelkezésre álló kitűnőanyagával, négy év leforgása alatt oly imponáló állásra tett szert,hogy a kezdeményezésre szinte praedestinálva volt.S tényleg 1870-ben, főként a linzi Feuerwehrtagbenyomásának hatása alatt, R ö s c h F r i g y e s i n d í t -ványára határozták el július 17-én Sopronbanaz országos szövetség megalakításának tervbevételét,az alapításra vonatkozó előmunkálatok megkezdésétnégytagú bizottságra ruházván.Az ügyben legelőször mandátumot nyert bizottságnak, azeszmét felvető Rösch Frigyesen kívül, L á b á n K á r o l y pozsonyi,Fruttiger Frigyes, nagyszombati és R ο π c h e 11 iJózsef nyitrai parancsnokok valának tagjai. Ez a bizottság1870 a u g u s z t u s 2 0-án ült össze, ugyancsak Sopronban,ahol Rösch Frigyes elnöklete alatt s Petz S á ndor(Sopron) tollvezetése mellett, huszadikán és huszonegyedikénkidolgozták a szövetség első alapszabálytervezetét,(lásd a függelék első közleményét) melyet 250 magyar, 8

12horvát. 9 végvidéki és 5 dalmát községnek azzal küldöttekmeg, hogy az alakuló ülést, még azon év októberében, Sopronbanszándékuk megtartani. Ez a terv utóbb – részben a pestiekkértére – megváltozott. Sopron helyett a fővárost választottáka megalakulás helyéül, ahol az alakuló ülés időpontja gyanántkülönösen kedvező alkalmul kínálkozott az 1 8 7 0-ik éν decemberötödik napja.Pest-Budán ugyanis az önkéntes tűzoltó-egylet, mely1862-ben fogamzott, de 1866-ig embryo volt és csak 1867-benszületett meg, egész 1869-ig nem tudott a lábára állni. Úgyhogy végre Széchenyi Ödön gróf is ráhagyta magát beszéltetniF o l l m a n n A l a j o s által, aki 1867-ben a gróffal együtttanulmányozta néhány jobbhírű külföldi tornász-tűzoltó-egyletszervezetét, hogy szintén a tornaegylettel való egyesülést tekintseannak a mentő gondolatnak, melytől az aktív működés megkezdéses eredményes folytatása egyedül várható. A Nemzeti Tornaegylett. i. akkor magában egyesíté a fővárosnak mindazt asportkedvelő fiatal emberét, aki a hasonlóképen gróf SzéchenyiÖdön által alapítóit Első Magyar Hajósegyletnek tagjai sorábanem tartozott. S 1868-ban meg is történt a fúzió a NemzetiTornaegylettel, amelynek pénze nem igen volt, de volt emberanyaga,– míg a papíron meglevő önk. tűzoltó-egyletnek pénzmár elég szép összegű állt a rendelkezésére, csak működni akaróemberanyagra nem tudott szert tenni. De sok köszönet a Tornaegylettelvaló fuzionálásban nem volt. Az egyesülés árát meglehetősdrágán fizette meg az önkéntes tűzoltó-egylet.A közösségnek hátrányai már 1870-ben előtérbe nyomultak.Úgy kezdte találni a parancsnokság, hogy a végrehajtottfuzionálás, bármennyire a viszonyok parancsolta eszélyes eljáránaktekintetett is annak idején, határozott nyűgként nehezedikimmár a tűzoltó-egyletre; elannyira, hogy az együttélés feltételeinekgyökeres módosítása vagy akár a direkt szakítás, egyiklegégetőbb szükségnek deklaráltatott. Ha az elvetett mag csírázásnakindultával üdvös volt is, a gyorsabban gyökeret vert fatövében keresni menedéket, hogy a víz sodró árja ki ne mossaés szél el ne hordja a kicsiny magot, vagy hogy a fejlődőcsíra el ne tapostassék: az időközben csemetévé serdült kiscsíra, (önk. tűzoltó-egylet) további fejlődésében most már inkább

13csak akadályoztatott, mert ugyanaz a fa (torna-egylet), melyazelőtt némi védelmet nyújtott neki, most a fejlesztő meleget sembocsátá hozzá a kellő mértékben; sőt az éltető nedvet (a tűzoltóegyletpénzalapját) is elszíván, a fonnyadás, az elsatnyulás veszélyénektette ki a kicsiny csemetét.S 1870 december 18-án a szakadást ki is mondották.A rövid együttlét azonban egyre jó volt, arra t. i., hogy aNemzeti Tornaegylet a tűzoltók által gyűjtött pénznek felhasználásávalmegépítse a VIII. kerületi Szentkirályi (akkor Ősz)-utcában ma is fennálló tornacsarnokát, melynek felavatása 1870december 5-ére volt kitűzve. Ez alkalmat használták fel a hazaitársegyletekkel való szorosabb összeköttetésbe lépésre és illetőlegaz Országos Tű zoltó Szövetség alakulógyű lésének megtartására.A meghívót nem többé a soproni bizottság, hanem a márválófélben levő Nemzeti Torna– és Tűzoltó-egylet küldötte szét.Ε ténynek egyik megőrzött documentuma a debreceni diáktűzoltó-társaságirattárában volt fellelhető.A diák tűzoltó-társaság (alapszabályait lásd a függelékben)1870 november 9-én tartott ülésében ugyanis, a hozzáérkezettmeghívó alapján elhatározta, hogy a Pesten tartandó értekezletenrésztvesz, képviseletével S o m o g y i Pált, akkori contrascribát,V i t á 1 y ο s Bélával együtt bízván meg. Somogyi és Vitályosküldetésükben eljártak s annak erdményéről december 12-énszámoltak be. Az ülésen felvett jegyzőkönyvnek idevonatkozópontja ekkép hangzik:Közgyű l é s , 1870 d e c e m b e r 1 2-én S o m o g y iPál, con t r a s c r i b a, e l n ö k l e t e alatt.7. sz. Elnök a Pesten dec. 5-én tartott Torna és TűzoltóEgylet gyűlésén történtek főbb mozzanatait a következőkbenadja elő: „Tűzoltó-társaságunk küldöttei a legőszintébb vendégszeretettelfogadtattak s lőnek elszállásolva. A gyűlés elnöke egybarátságos lakomára (ismerkedő est) is meghívott bennünket,melyen a legelső poharat a d e b r e c e n i m i n d i g ifjú, dekorra hazánk legrégibb tű zoltó társaságánakv i r á g z á s a ra” emelek. A szíves üdvözlés elhangzása utánszükségét éreztem annak, hogy én is felszólaljak. Ismertettemtársaságunk múltját, élete folyását s a jelenlevők lelkesen vettek

14tudomást rólunk, kitüntető előzékenységgel véve körül bennünketaz ünnepség egész tartama alatt. A t ű zoltási gyakorlásoka kedvező tlen idő miatt elmaradtak. A tornacsarnokünnepélyes felavatása azonban annál fényesebben történtmeg. A felavatást szabadgyakorlatok követték, melyeket gyermekek,majd gymnáziális tanulók, végre meglett férfiak adtakelé meglepő ügyességgel. A csarnok felavatását követő napondélelőtt egyetemes tornász-értekezlet volt, melynek főtárgyát egyközponti bizottság megválasztása tévé, d é l u t á n p e d i gt ű z ο 1 tó i é r te kezlet tartatott egy alapítandóországos tű zoltó-szövetség érdekében.Örvendetes tudomásul vétetik stb. Bedrich Lajos, jegyző „Ez a debreceni jegyzőkönyvben említett s 1870.december 5-én délután Pesten megtartott tűzoltói értekezletmondotta ki 17 egylet képviselőjének résztvevésemellett, hogy„az üdvös eszme terjesztése s a nemes ügy hatásosabbelőmozdítása, valamint a tűzoltók összességénekés ezek érdekeinek képviselete céljából országos szervezkedésreszükség van”, egyben elhatározván azt is,hogy „a soproni előkészítő bizottság által kidolgozotts az ülést vezető Rösch Frigyes által készen beterjesztettalapszabályok, mint az alakuló gyűlés által némimódosítással elfogadottak, megerősítés végett felterjesztessenek.”A pesti önkéntes tűzoltóság parancsnoksága, miként ezM á r k u s Miklós segédtisztnek Rösch Figyeshez intézett levelébőlkitetszik, ekkor még meglehetősen tartózkodó álláspontotvallott magáénak.,,Tekintettel arra, – mondja a levél, – hogy a hazaitűzoltás ügye csak most kezd fejlődésnek indulni és hogycsekély számú tűzoltó-egyleteink létele, legalább nagyobb részben,eddigelé még távolról sincs biztosítva; tekintettel továbbáarra, hogy a tűzoltó-testületek szövetségének csak széles alaprafektetett s a f e j l ő dés magasabb fokára jutott tűz-

15oltóságok körében van ért el me: a mi parancsnokságunkmég nem t a r t j a az időt tűzoltó-szövetség alakításárahazánkban e l é r k e z e t t n e k s csak kötve reméli, hogyamidőn a tűzoltóságok ügyének, úgy a hatóságok, mint egyesekrészéről még általános közönnyel kell küzdenie, a magyartűzoltó-szövetség ily körülmények közt a tűzoltás előbbviteléncsak valamit is lendíthessen.Mindamellett a pesti tűzoltó-egylet parancsnoksága komolyaggodalmai dacára is kész a magyar tűzoltó-szövetség létesülésételőkészíteni és illetve a megpendített eszméhez elvben hozzájárulvánstb.”Ez a levél 1870 szeptember 20-iki kelettel indult el válaszulRösch Frigyes fölhívására. És az ebben megnyilvánuló felfogásbeliellentétet egyelőre Széchenyi Ödön gróf sem tudta áthidalni;ezért nem vállalta az alakuló ülésen az elnöki tisztet.S tényleg, a december 5-iki alakuló értekezleten, mint azideiglenes Comité vezetője Rösch Frigyes elnökölt. Az üléstollvezetői pedig S t e r n Károly (Pozsony) és F ο 11 m a n nAlajos (Budapest) valának.Mindenekelőtt abban történt megállapodás, hogy ezúttalminden jelenlevő – ö t v e n k e t t e n voltak együtt – bír szavazatijoggal; de egyben kimondották, hogy ez nem akarprecendensül szolgálni, hanem először és utoljára történik.Azután a négyes bizottság alapszabálytervezetét vették tárgyalásalá s némi módosítással, illetve szabatosabb szövegezéssel aztel is fogadták.Az alapszabályok leérkeztéig az ügyek vitelévelgróf S z é c h e n y i Ödönnel az élén, a következőválasztmány nyert megbízatást:1. F οl l m a n n Alajos (Budapest önk.) W e i n-m a n n Albert (Budapest-malmi),3. K r a u s e Waldemár(Budapest-városi), 4. Varja s s y József (Arad), 5. Dr.Τ h i n a g 1 János (Nagyszombat), 6. Schwarcz József(Esztergom), 7. M a r t i n e n g ó Nándor (Pozsony), 8.Somogyi Pál (Debrecen), 9. R ö s c h Frigyes (Sopron),és 10. G r a h o r János (Zagreb).

16Az első országos összejövetel helyéül (17 szavazatellenében, amennyit Sopron kapott) Pest városát,idejéül pedig 1871. s z e p t e m b e r havát tűzték ki.Az a 17 tűzoltó-testület, mely az alakulás nevezetesaktusán küldötteivel résztvett, az aktív működés megkezdéséneksorrendjében a következő:1. Debrecen, 2. Arad, 3. Budapest-gőzmalmi 4.Sopron (1866), 5. Nagyvárad (1867), 6. Pozsony (1867),7. Temesvár (1868), 8. Nagyszombat (1868), 9. Várasd(1868), 10. Budapest-önkéntes (1869), 11. Nyitra(1869), 12. Esztergom (1869), 13. Pécs (1870), 14.Pest-városi (1870), 15. Zagreb (1870), 16. Kassa(1870), 17. Békés-Gyula (1870).Tizennyolcadik gyanánt egy „vagyonőrző egylet” (tűzőrség)is résztvett ugyan, de ezt már akkor sem akarták aequivalensnekelismerni s utóbb, mint r e n d f e n t a r t ó o s z t á l y , be isolvadt ez az egylet a budapesti önkéntes egyesületbe.Szeged és Kecskemét mint meghívott város szintén képviselvevolt ugyan, de csak községképviselőivel, mert tűzoltó-egyletsem Szegeden, sem Kecskeméten akkor még nem volt.A névsorban feltűnő, „Budapest” elnevezés szerepel,holott Pest és Buda csak 1873-ban egyesültek. De a tűzoltó egylettagjai sorában a Duna jobbpartján lakók épúgy képviselve voltak,mint a balpartiak. Ezért használták kezdettől fogva a Budapestet,amely megjelölés a két város egyesülésével végérvényesszankciót nyert. Buda, mint 1870-ben még külön város, márcsak azért sem fordul elő, mivel a „budai önk. tűzvédség” egymár 1845-ben rövid ideig létezett hasonnevű tűzoltó-társaságfolytatásakép a víg fiuk társaságából csak 1871. december 17-énalakult meg, hogy már 1874-ben a budapesti önkéntes egyletbeolvadjon bele. Hiányzott az alakuló ülésen az ó b u d a i hajógyáritűzoltóság, mely pedig már 1855. óta fennállott. És nemvolt képviselve a G a n z-féle v a s ö n t ö d e tűzoltósága sem,ámbár 1866-ban alakulván, ez is négy éves volt már.Az első alapszabály, melyet jóváhagyási záradékkal a magyarkirályi belügyminiszter helyett, Zeyk Károly államtitkár 1871. éviszeptember hó 12-én látott el, 15 §-ból állott. Szószerint ez volt:

17(A Magyar Országos Tűzoltószövetségalapszabálya.)1. §. A szövetségnek tagja mindenmagyar tűzoltó-egylet lehet.2. §. A szövetség célja: a rendszerestűzoltóság terjesztése, tökéletesbítéseés egységessé alakítása am a g y a r korona országaiban.3. §. Ezen cél előmozdításáraszolgálnak:a) a tűzoltó gyűlések és az ezzelkapcsolatos tanácskozások, díszgyakorlatoks tűzoltó szerek és gépekkiállítása.b) a választandó szövetségi bizottmány.4. §. Tűzoltó gyűlés legalább,minden két évben tartandó. Azon.,minden a szövetség kötelékébe es z a b á l y o k alapján tartandó egyletegy szavazattal bír. És a szavazatijog egy, az illető egyre t. által kiküldött,tag által gyakoroltatik.5. §. A tűzoltó gyűlésen, aszövetségi közgyűlés változtatja abizottmányt, mely a szövetségiügyeket vezető elnökből és 10 (tíz)tagból áll, akiknek működésük alegközelebbi tűzoltó nagygyűlésigtart. A bizottmányi ülés határozatképességéhez,a k ö z ρ o n t i tagokkétharmadának jelenléte szükséges.Jegyzőkönyveit az elnök és ajegyző hitelesíti..6. §. A szövetségi elnök képviselia szövetséget hatóságok és harmadikszemélyek irányában.7. §. A szövetségi közgyűlés azország egyes részeinek figyelembevételével jelöli ki azon várost, ahola következő ünnepély tartatni fog,mely rendszerint augusztus vagys z e p t e m b e r hónapokban leszmegtartandó.8. §. Esetleges indítványok, atűzoltó ünnepélyt megelőzőleg egyhónappal, a szövetségi bizottmányelnökéhez küldendők.9. §. Az alapszabályok módosításátés a szövetség feloszlását aszövetségi közgyűlés ( 2 / 3 ) két-harmadávalhatározhatja el. Ezen határozatok– foganatosítás előtt – a m. kir.belügyminisztérium eléterjesztendők.10. §. A tűzoltó gyűlések tanácskozásanyilvános. Tárgyalási nyelveszabadon választható. A közgyűléshatározatképességéhez a tagegyletekképviselői kétharmadának jelenléteszükséges. A határozat a jelenlevőkrelatív szótöbbségével emeltetikjogérvényre. A jegyzőkönyvekmagyar nyelven vezettetnek,de .minden a szövetséghez tartozóegyletnek jogában áll saját jegyzőkönyveia maga nyelve szerint vezettetni.A közgyűlés jegyzőkönyvei,e célra – kiküldött háromtagúbizottság által hitelesíttetnek.11. §. Azon helyi bizottmány,mely ott, ahol a gyűlés tartatni fog,a helyben levő tűzoltó-egylet kebelében,annak tagjaiból, a gyűlés tartamára,a szükséghez mérten nagyobbvagy kisebb számmal, kiküldés útjánalakíttatik, teljesíti a gyűlés előmunkálataités igazgatja az ünnepélyt.A szövetséget érdeklő kérdésekbena szövetségi (központi) bizottmánynyalérintkezésbe lép s annak határozatátbevárja, illetőleg teljesíti azt.12. §. A közös költségek fedezéséreszövetségi pénztár alakul, melyhezminden a szövetséghez tartozóegylet köteleztetik előre fizetendő5 frt beíratási díjjal és 3 frt évi pótlékkaljárulni.13. §. A szövetségi pénztárt aszövetségi elnök lakóhelyén létezőegyletnek egyik tagja kezeli, ki etisztségre a szövetségi bizottmányáltal választatik.

14. §. A szövetségi bizottmány atűzoltógyülés ideje és napirendjefelett határoz és működéséről, valaminta pénztár kezeléséről a szövetségiközgyűlésnek kimerítő jelentésttesz.1815. §. Minden a szövetséghez tartozóegyletnek szabadságában áll, aszövetségből kilépni, de köteles ezenhatározatát a legközelebbi ünnepélyelőtt legalább 6 hónappal aszövetségi bizottmány elnökénektudomására juttatni.Sok apró hiányosságon kívül igen feltűnő ezen első alapszabályban,hogy csak az elnökről emlékezik meg; ellenben amásodik legfontosabb szervet, az elnökhelyettest, illetve alelnökötmég csak nem is említi. Ez a kis feledékenység (de lehetszándékosság is) utóbb igen érzékenyen megbosszulta magát.A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség tehát érdemesnesztorunk, R ö s c h Frigyes, kezdeményezésének köszöni a létét.Ügyünk e lelkes előharcosávál szemben, akinek a további fejlődéssorán mindig az élen haladó munkásságával léptennyomontalálkozunk, a Szövetség elnöksége nem is mulasztottael az elismerés köteles adóját leróni abból az alkalomból, amikor(1906) a soproni önk. Tűzoltó egylet fennállása negyvenévesjubileumát ünnepelte. A sopronvármegyei szövetség pedig, amelynekszintén alapítója és kezdettől (1885) fogva elnöke volt,azzal tanúsította háláját, Hogy Rösch Frigyest, ugyanez alkalommal,örökös tiszteletbeli elnökivé választotta meg. Őfelsége1887-ben a koronás arany érdemkereszttel, 1907-ben a FerencJózsef-rend lovagkeresztjével tüntette ki ügyünk e fáradhatatlanbajnokát.De az új eszme megértése nagy gondolatának útját egyengetnis országszerte propagálni: ez a feladat gróf SzéchenyiÖdönre várt, aki, mint az ügyek vitelével megbízott első választmányelnöke, most már nemcsak a tűzoltó-egyesületek alakulásánaks a megalakultak szorosabb egybefűzésének az előmozdísánfáradozott; hanem a fővárosba kitűzött első közgyűléselőkészítésének nem kis gondjait is viselte. S hogy ezt az elsőnagygyűlést vonzóvá, nagyszabásúvá, emlékezetessé sikerült tenni,az kizárólagosan a gróf érdeme. Rajta kívül Folmann Alajos,Krause Waldemár és Weinmann Albert is buzgólkodtak ugyan,egyedüli segítség gyanánt állván a gróf oldala mellett. De akifejtett tevékenység koncepciója és ennek aránya minden kétségetkizárólag Széchenyi Ödön gróf irányító befolyására vall.

19Az első nagygyűlés.Mindenekelőtt arról volt szó, hogy a majdan egybesereglőtűzoltóknak szakismeretük megszilárdítására s gyarapítására nyújtassékmód. Ε célra tűzoltószerek kiállítása látszott legalkalmasabbnak.Másodszor a gyűlés napirendjét kellett úgy összeállítani,hogy a már meglevő tűzoltó egyesületeknek vezetői, a célszerűszervezet és egységes begyakorlás előnyein kívül s a legmegfelelőbbfölszerelésről való gondoskodás mellett, arról is meggyőződéstszerezhessenek, hogy mindez (t. i. szervezés, begyakorlás,fölszerelés) jobban, hatékonyabban a közös, vállvetettközremunkálás útján valósítható meg.Végre pedig a nagygyűlés lefolyásával kapcsolatosan rendezendőkülsőségek révén olyan látnivalót kellett nyújtani, mely anagyközönség érdeklődését fölkelteni s a múló percnél kissémaradandóbban lekötni alkalmas. Ε célra a főváros lakói általeladdig még nem látott nagyobbszabású gyakorlat vétetett tervbe.Hogy pedig a kiállítás, a felvonulások és a díszgyakorlatnecsak puszta látványosság számba menjenek, hanem felülrőlis figyelemre méltatott jelleggel ruháztassanak fel, elhatároztaa gróf annak a kieszközlését is, hogy a legfelsőbb körök érdeklődésetényekben nyilvánuljon meg.Sa k i r á l y 1871 szeptember 12-én este, akkori főhadsegéde,gróf Bellegard kíséretében meg is érkezett magyar fővárosába,ahová csak azért jött el, hogy az Országos Tűzoltó-Szövetség szeptember 15-18-án megtartott első nagygyűlésénekalkalmából rendezett kiállítást és díszgyakorlatot legmagasabbjelenlétével kitüntesse. Szövetségünk első hivatalos szereplésetehát „sub auspiciis regis” történt meg.Ő felsége, I. F e r e n c z J ó z s e f , a kiállításba, melya VI. kerületi Felső-Erdősoron, egy Justh-féle üres telkenemelt ideiglenes épületben, szept. 16-án nyittatott meg,17-én délben látogatott el. S ugyan e napon, délután,nézte végig a király az V. kerületi Nádor-utca végén(a mai tőzsdeépület és Szabadság – tér helyén) álló

20„Neugebäude” hatalmas udvarán a díszgyakorlatot,melynél a budapesti önkéntesek, városiak,m a l m i a k (Henger, Budapest, Gyárudvar, Blum, Haggenmacher)továbbá a G a n z - f é l e v a s ö n t ö d e és azóbudai hajógyári tűzoltók csapatai működtek közre.„A felvonulás az Eskü-térről d. u. ½3 órakor vette kezdetét.Az itt már 2 órakor gyülekezni kezdő tagtestületek egyenruháscsapatainak mindegyike táblát kapott, melyen az általukképviselt város neve messziről látható betűkkel volt feltüntetve·'.Ezzel a hosszú rúdra erősített táblával való megjelölése a csapatoknakazóta minden nagygyűlésen hagyományos.„A menet élén négy hírnök lovagolt, középkori magyarviseletben (arany sújtassál gazdagon kivarrt meggyszínű ruhában)ragyogó magyaros dísszel felszerszámozott pompás lovakon.Azután jöttek a zenekarok s végül betűrendben a tűzoltócsapatok következtek, melyeknek sorát a városi tűzoltók, minthelybeliek, zárták be. Az impozáns menet, lelkesen éljenzőközönség többszörös sorfala között, a Városház-téren, Váciutcán,Dorottya-utcán, Fürdő-utcán és a Nádor-utcán át haladtvégig. Az útvonal zászlókkal, szőnyegekkel volt díszítve s azablakokból sűrű virágeső, itt-ott babérkoszorú is hullott a tűz Toltók sorai közé”. Ez a szokás is hagyományossá lett a későbbinagygyűléseken. A háztulajdonosok és a nagyközönségkifejezésre jutott szimpáthiája – az akkori lapok tudósításaszerint – spontán megnyilatkozása volt annak az elismerésnek,melyre Budapest tűzoltói négy nappal előbb (szeptember 13-án)a Nemzeti díszletraktárának égésénél, a színház megmentésévelszolgáltak rá.A Neugebäude udvarán, ahol háromemeletes erkélyesmászófal volt felállítva, mintegy tízezer főnyi közönség sereglettegybe a szokatlan látványosság megtekintésére; az előkelőbbekszámára, az ideiglenes mászóházzal szemben, három sor páholyés egy díszpáholy állt rendelkezésre.Háromnegyed 4 órakor érkezett meg a kaszárnyábaAlbrecht főherceg, Windischgrätz Alfréd herceggel. Őkfogadták a Budavárából pontban 4 órakor érkező királyt,kinek jövetelét újabb dobpergés jelezte.

21Őfelsége a számára készített díszpáholyban foglalt helyet,innen gyönyörködve a mindvégig látható érdeklődéssel követettgyakorlatokban. Hogy pedig ez a „gyönyörködés” nem voltpuszta frázis, azt bizonyítani látszik annak ténye, hogy a királykét teljes órán keresztül ott maradt, sőt bevárta a díszgyakorlatotkövető defileét is, melynek során az Őfelsége páholyaelőtt díszmenetben elvonuló csapatok között, a hosszúkardosaradi (polgári) tűzoltók „feltűnést keltő furcsaságot reprezentáltak!”A gyakorlatban résztvett csapatok előbb fecskendő szerelést,a kétkerekű nagy létrák kezelését és az egykarú horgaslétrávalvaló mászást mutatták be. Majd a mentés következett,melynél a kötélen való önmentés és mások mentése, meg amentőtömlő és az ugróponyva m á r szerepeltek. Végül pedig ajelképes támadás került sorra.Mikor a szerek, a beosztott emberekkel, elhagyták a laktanyaudvarát, fent a mászófal harmadik emeletén megjelentkarján pólyás babát ábrázoló bábuval egy női ruhába öltözötttűzoltó. Az „asszony”, ki a közönség nagy gaudiumára „szakállas”volt, harsány hangon segítségért kiáltozott. Erre a közönségfülének akkor még szokatlan dübörgéssel, vágtatva előrobogtaka beosztott szerek. Az „asszony”, karján a gyermekkel, leugrottaz ablak előtt kifeszített ponyvába, a tűzoltók gyorsmászássalfelhatoltak a ház legmagasabb pontjára és a következő percekbenfelszökkentek a fecskendőről táplált vízsugarak is”. A díszgyakorlatoknakez a sablonos képe ilyen maradt két évtizednéltovább, egész a versenygyakorlatok meghonosításáig.Aznap este a Nemzeti Színházban a nap hőseinek tiszteletéredíszelőadás volt, színház után pedig a „Neue Welt”kerthelyiségében hét fúvós zenekar (köztük az aradi, leobeni,pécsi és óbudai zenekar) hangversenyzett felváltva. Közbencigányverseny is volt rendezve, melynek során az aszódi Berkes,meg Bunkó és fia bandája lettek győztesek. Az azóta „udvari”karmesterré felvergődött mai Berkes tehát az első tűzoltó nagygyűlésrendezőinek köszönheti karrierjét; az apja mint e cigányversenygyőztese került fel Pestre, hogy azután a NemzetiKaszinó házi prímásává legyen.Éjfélkor tűzijáték volt. A Városház-tér és a Váci-utca lakóipedig a vendégtűzoltók tiszteletére kivilágítást is rendeztek.Szeptember 18-ika a nagygyűlés napja volt.Amennyire kielégítő volt azonban a szerkiállítás és amilymértékben sikerültek a felvonulások, díszgyakorlat és az esté-

22lyek: époly kevéssé látszott előkészítve lenni maga a közgyűlés,melyet a VI. ker. Lövölde-termében, a kiállítás közelében, grófSzéchenyi Ödön elnöklése mellett tartottak meg.A gyűlés megnyitása után a gróf mindenekelőtt az 1870.évi december 5-én megbízatást nyert ideiglenes választmány8 hónapról szóló jelentését olvastatta fel. Azután WeinmannAlbertet, a malmi tűzoltók parancsnokát, hívta fel a pénztárijelentés előterjesztésére. Dr. Thinagel, a nagygyűlés jegyzőjekezén, ez a két jelentés elkallódott, a még élő kortársak egyikénélvéletlenül megmaradt kis feljegyzés pedig csak annyit árulel, hogy a tagsági díjat az első közgyűlésig csupán 17 testületfizette be. Ellenben új tag gyanánt csatlakozni kívánó testület anagygyűlés megnyitásáig, egyetlen egy sem jelentkezett. A tömörülés,a válvetett közremunkálás előnyeinek átérzése még csakezután volt átplántálandó a köztudatba.Majd felolvasták a Szövetség jóváhagyási záradékkal márellátva levő alapszabályait. Azután pedig mindjárt az indítványokrakerült a sor.Ezek legelseje a p o r t ó m e n t e s s é g volt, melyetmég máig sem sikerült korlátlan alakban megnyerni.R ö s c h Frigyes idevonatkozó javaslatát a nagygyűlésazzal fogadta el, hogy „a bérmentes levelezés engedélyezésénkívül, az iránt is kerestessék meg a kormány,miszerint a tűzoltó egyesületek – sürgős esetekben– a távírdát is díjmentesen vehessék igénybe!”A tárgysorozat következő pontja a t ű zrendő r i törvé n y j a v a s l a t lett volna, melynek tervezetéhez, amint eztFollmann Alajos, a referens, jelentette:„adatok úgy a belföldi, mint számos külföldi tűzoltóegylettőlbekérettek ugyan, de annyira kevés helyről érkezett válasz,hogy megfelelő s elégséges adat hiányában, egy t ö k é l e t e sjavaslat elkészítése l e h e t e t l e n s é g n e k bizonyult.”A nagygyűlés az előadó álláspontját magáévá tette és az„ez időszerint” kellőkép még elő nem készíthető törvényjavaslatnaka tárgyalását elhalasztotta – jobb időkre!Azután megint Rösch Frigyesnek két javaslata következett.

23Az egyikben a síp jelzések egyszerűbbé és egységessététele végett a „vigyázz!”, „sorakozó!”, „vizet!”, „víz állj!”vezényszavakra megfelelő jelzéseket proponált. Elfogadták, úgyazonban, hogy az elnök indítványára – ötödik gyanánt – a„riadó” jele is megállapíttatott.Másik javaslatában Rösch „ e g y s égés c s a v a r ” gyanántajánlatba hozta a 6-os számú Knaust-féle csavarpárt.5. A temesvári egylet képviselője, Nagy Ferenc, felvetettea kérdést, nem lenne-e helyes a biztosító intézeteket atűzoltóságok segélyezésére k ö t e l e z n i ? Ezt a kérdést azonbanlevették a napirendről, mert az e l n ö k n é z e t e szerint arrakell első sorban törekedni, hogy a tűzoltó intézmény o r s z á -gos és községi állandó segélyt kapjon. Az elnök indítványáraabban történt megállapodás, hogy maga a Tűzoltó-Szövetség fog egy á l t a l á n o s t ű z k á z b i z t ο s í t ó-t á r s a-sá got alapítani.Ennek az általános biztosító-társaságnak a létesítése tárgyában,az új központi választmányt, beható tanulmányozás alapjánteendő előterjesztésre utasították, épúgy, mint a t ű zoltószereknekhajókon és vonatokon való i ngyenes szállítása,valamint a szerencsétlenül járt tűzoltók és azok hátramaradottjaiszámára megteremtendő s e g é l y a l a p dolgában is.Az első nagygyűlés eszerint elég nagy lélekzetet vett. Napirendjénegész csomó olyan kérdést látunk érintve, amely évtizedekmúlva sem tudott a megoldás stádiumáig érlelődni.Például a tűzoltószereknek vasúti szállítására nézve adott kedvezményeketcsak az 1882. évi 9949. számú belügyminiszterirendelet tartalmazza. Az a rendelet pedig, mely szerint a tűzoltószerekés tűzoltók vész esetén a hajókon is kedvezményesszállítási díjat élveznek, csak 1890-ben 1125. szám a. adatott ki.A biztosító intézetek hozzájárulásának mindmáig elodázottügyét azonban, mintha az elnök akkori felszólalása lökte volnabele abba feneketlennek látszó hínáros ingoványba, amelynekposványából negyven hosszú éven át nem volt lehetséges kiszabadítani.Lehet, hogyha Széchenyi Ödön gróf itthon marada hazában, úgy talán neki sikerült volna az Országos Tűzoltó-Szövetség égisze alatt komtemplált tűzkárbiztosítónak a megalapozása,ami a kérdés dűlőrejuttatását vonta volna maga után az

24egész vonalon. A gróf azonban nagygyűlésen sem elnököltt ö b b é , három év múlva a hazát is végkép elhagyta. Mire amásodik nagygyűlés ideje elérkezett, akkor már rég a konstantinápolyitűzoltóság szervezésének a gondjai foglalták le mindenidejét. Az elárvult Szövetség pedig hasonló erélyű elnököt jósokáig nélkülözni volt kénytelen.Az új választmány, az első nagygyűlésen megejtett választáseredményéhez képest, a következőkép alakult meg:Elnök lett: gróf S z é c h e n y i Ödön.A választmány tagjai: F o l l mann Alajos (Budapest),K r a u s e Waldemár (Budapest), We in man nAlbert (Budapest), dr. T h i n a g e l János (Nagyszombat),Schwarz József (Esztergom), MartinengóNándor (Pozsony), R ö s c h Frigyes (Sopron), Tomanszki-TomayAntal (Várasd), V a r j a s s y József(Arad) és Nagy Ferenc (Temesvár).A következő (II.) nagygyűlés helyéül pedig egyhangúlagSopron jelöltetett.Gyűlés után d. u. 5 órakor a Hungária-szállóban díszebédvolt, melyen „Szent István koronájának fölkent viselőjét, a legelsőmagyar embert” gróf S z é c h e n y i Ödön éltette, belefoglalvánfelköszöntőjébe Magyarország védangyalát: Erzsébetkirálynét is.Utána báró O r c z y B ó d o g , intendáns, emelte poharát„arra a Széchenyire, aki négy nappal ez emlékezetes összejövetelelőtt, derék csapataival, a Nemzeti Színházat mentette meg azelpusztulástól .T o m i n s z k i - T o m a y (Várasd) a horvátok nevébenadta le a testvérek zsivióját. Végül pedig F ο 11 m a n n Alajosfelolvasta a beérkezett üdvözlő táviratokat.Az első magyar tűzoltó nagygyűlésre üdvözlet érkezett:a salzburgi, schlaggenwaldei, weseli, gloggnitzi,brüxi, donauwörthi, zwickaui, iglaui tűzoltóságoktól,továbbá Gen f-ből a „Bataillon des Sapeur Pompiers”-iől,Mä hr i sc h-Ne u stad t-ból és Linz-ből. A linzieküdvkívánata ekkép hangzott: „adja az ég, hogy a magyarokés o s z t r á k - n é m e t e k testvéri szeretettel tartsanak összenemcsak a tűz által fenyegetett vagyonnak, hanem az . a 1 k ο t-m á n y n a k védelmében is!”

25Csak Sopron nem lankad.A fővárosban megtartott első nagygyűléssel hazai tűzoltóintézményünk magvának az elültetése befejezést nyert. Az1862-ben megindított mozgalom ezzel bizonyos nyugvópontrajutott. A nyugalom az elültetett mag csírázásnak indultát jótékonyanszokta befolyásolni. Egy szövetség életében azonbanminden megállás, ha nem is visszaesést, de legalább is stagnálástjelent. És a megállás szinte szemmelláthatólag követte anagygyűlés lezajlását. Az előbbi lázas munkát igen nagy munkamegszakításváltotta fel. A vezérkar, mely az ügyeket idáigérlelte, mintha maga is nyugalomra vágyott volna. Az elsőnagygyűlés előkészítésével és rendezésével járó fáradalmak nemcsaka pihenés után való vágyat ébresztették fel, hanem indokolatlanulhosszú pihenést is vontak maguk után.Azután fellépett 1872-ben a kolerajárvány, majd eljött a73-iki bécsi „krach”. Mindkettő felzaklatta s megrémítette akedélyeket. És kiszikkasztotta azokat az anyagi forrásokat is,melyek nélkül nincs csírázás, sem tenyészés, fogamzás pedigegyszerűen elképzelhetetlen. Új egyletek tehát csak szórványosanalakultak s a meglevők kebelében egyenesen stagnált mindenmunkakedv.Az intézmény sokkal fiatalabb volt, semhogy e kedvezőtlenkörülmények zsibbasztólag ne hatottak volna arra a folyamatra,mely az ügyeket a haladás munkájának, a nyugodt fejlődésnekmedrébe szokta terelni.Csak Sopron nem lankadt. Mint a legközelebbi nagygyűléshelyéül kiszemelt város, torna-tűzoltó-egyletének legjobbjait, élükönR ö s c h Frigyessel, munkába állította, mindent akképrendezvén el, nehogy a messze északról, keléiről és délről azország nyugati határához elzarándokló katonái a humanizmusnakazt a benyomást vigyék el Sopronból, mintha ott már nem islelhetné a magyar „honját a hazában”. S megindult a lázastevékenység.Megalakultak a különféle bizottságok: a k i á l l í t á s i ,a pénzgyű jtő , a szállásszerző , a fogadó, elszállásoló,a b e j e l e n t ő és a v i g a l m i bizottság. 56 bel- és kül-

26földi vasút- és hajózási társaság kerestetett meg kedvezményesjegyekért s a kiállítási tárgyak vitelbérének mérséklése végett.Az állandó iroda 454 levelet expédiait s majdnem ugyanannyiérkezett az iktatójára. Nagy dolog volt ez a 70-es évek elejéns még nagyobb munkabírás egy alig 24 ezer lakossal bíróvidéki város polgársága részéről, amelynek azokat a teendőketis magának kellett ellátnia amik ma hasonló országos összejövetelekorganizálása s rendezése tárgyában a szövetségnekvállán nyugosznak. És a bizottságok munkájának nem közönségesvoltát még fokozta a körülmény, hogy ők nem támaszkodhattakhazai precedens esetre. Mert a fővárosban más keretbens viszonyok közt rendezett első nagygyűlés nem voltmintául vehető. Ellenben Sopron, a vidéken tartott későbbinagygyűlések számára, ha nem is a maga egészében lemásolhatómintát, de tapasztalatokat, a rendezés mikéntjére nézve,szolgáltatott.És amikor az előkészítés nagy munkája, melyet a 73-ikipénzválság nem altérait, már csaknem befejezve volt, akkor kitörta kolera oly mértékben, hogy az augusztus 15-ére tervezettnagygyűlés megtartását – közegészségi szempontból -maga a kormány volt kénytelen betiltani. Ugyanez okból akkora búcsújárások és vásárok megtartása is betiltatott, sőt a katonaifegyvergyakorlatok is elmaradtak.Az 1873-ra kitűzött m á s o d i k nagygyűlés, melynek azalapszabályok értelmében két év múlva kellett volna egybejönni,így maradt el 1874-re, amikor is szeptember 5-8. napjain,akkor bég joggal szokatlanul nagynak mondható érdeklődésközepette folyt le.60 hazai és 10 osztrák tűzoltóegylet volt képviselve. Adíszmenetben, melyet nyolc úrlovas nyitott meg, csak tűzoltó698 vett részt; a zenekarok, lövész- és tornaegyletek s néhánydalárda képviselőivel és rendező-bizottságok civiltagjaival együtt800-nál több egyén vonult el Sopron egész lakosságának lelkesenéljenző sorfala között. A látvány oly imponáló volt, hogysok fiatalemberben, köztük e sorok írójában is, ki akkor ottVlll-ik gimnazista volt megérlelődött a vágy, minél előbb csatlakoznia nemes ügy délceg csapatainak zászlója alá.

27A második nagygyűlés.1874 szeptember 7-én volt a napja. Széchenyi Ödön gróftávollétében a helyi választmány elnöke: T o m s i c h Bertal a n, soproni köz– és váltóügyvéd, kéretett fel az ülés megnyitására.Jegyzőkül pedig dr. L i n d n e r Gusztáv (Nagyszeben) ésΤ a k ó Ferenc (Hódmezővásárhely) választattak meg.Az ismerkedő estély szeptember 4-én este némi disszonáciávalkezdődött.A temesvári (de nem a gyárvárosi, ámbár ez is fennállottmár akkor) önkéntes tűzoltók titkára, jónak láttamindjárt az ismerkedés során tartott felköszöntőjében sajnálatánakadni kifejezést nemcsak Széchenyi Ödön gróf meg nemjelenése miatt, hanem mindjárt a felett is, hogy a Szövetségválasztmányának működése a hozzáfűzött várakozásoknak nemfelelt meg.A soproni egylet elnöke félbeszakította ugyan a szónoknaknem egészen illő helyen megeresztett dörgedelmét s felolvastaaz elnök értesítését, amelynek értelmében betegségegátolja öt a megjelenésben: az incidens zavaró hatása azonbancsak nehezen tudott elsimulni s mintha beletört tüske gyanántmég másnap is égette volna a fővárosiak lelkületét.Follmann Alajos legalább, a választmánynak a nagygyűléstmegelőző tanácskozása során, a beterjesztett tárgysorozathoz aztaz indítványt csatolta, hogy „ámbár ezúttal is illendő s az alapszabályokrendelkezése szerint kötelesség is lett volna: jövőre anagygyűlés napirendje, négy héttel előbb, a Szövetség elnökénekokvetlenül mutattassék be.”Ugyanekkor – okulva a fővárosi tapasztalaton – azt iselhatározták, hogy a megjelent, de a Szövetség kötelékébe mégnem tartozó egyletek, csak az esetben gyakorolhassanak szavazatijogot a nagygyűlésen, ha előbb a tagsági díjat lefizetik. A6 koronában (3 frt) megszabott évi járuléki díjon kívül 10 korona(5 frt) felvételi díj is volt megállapítva, mely utóbbi azonbancsak rövid ideig szerepel és akkor is inkább csak a papíron.S a helyszínén jelenlevő hatvan egylet közül, 41 már előbbbelépetten kívül, csak nyolcnak a képviselője ítélte szükséges-

28nek a tanácskozásban való résztvehetés jogának megszerzését.Az is igaz, hogy még ma is akadnak tűzoltóságok, melyeknekvezetői hatósági kényszer és erkölcsi kötelezettség közötti különbségiránt érzékkel nem bírván, a Szövetséghez való önkéntcsatlakozáselőnyének belátásáig még nem jutottak el.Hogyne lettek volna ilyen gondolkozásnak 1874-ben.A nagygyűlés napirendje során mindenekelőtt a központiválasztmány beszámolóját olvasták fel az 1871 szeptemberétől1874 szeptemberig terjedő időszakról.A jelentés szerint a választmány tisztje legfontosabb feladatáulaz intézmény terjesztését tekintette.Ε célból annak ismertetése s ahol az elhintett jó magmár csirát hajtott, a fejlődés erősítése, a fejlődésre üdvös kihatássalbíró határozatok foganatosítása képezte a gondját.A kijelölt i r á n y szabatos: tett azonban minél kevesebbmutatkozott a nyomában.A folyamatba tenni kívánt tevékenységnek először is azvolt az akadálya, hogy az első nagygyűlés jegyzőkönyve s egycsomó egyéb irat eltévedt. Azután megnehezítette a működést,hogy a tagokhoz intézett kérdésekre legtöbbször válasz semérkezett. Zsibbasztólag hatott végül a két országos csapás: apénzválság és a kolerajárvány.Ezek előrebocsátása után jelenti a központi választmány,hogy a k i r á l y n á l , Bécsben, küldöttségilegtisztelgett, megköszönve Őfelségének azt a kegyét,mellyel a magyar tűzoltóság első ünnepélyét legmagasabbjelenlétével emlékezetessé tenni méltóztatott.Ő felsége a tűzoltó-intézmény fejlesztésének figyelemmeltartását kilátásba helyezte s Széchenyi Ödöngrófot a L i p ó t r e n d k i s k e r e s z t j é v e l tüntette ki,Follmann Alajosnak pedig az a r a n y é r d e m k e r e s z -tet adományozta.Ami egyébről még beszámolt a jelentés: csupa eredménytelenség.

29A p o r t ó m e n t e s s é g iránt tett lépésre, elutasító lett aválasz, mert a kérelem teljesítése, a kormány szerint „óriásiintézkedést tett volna szükségessé!”A nagygyűlés abbeli kérelmének sem adatott hely, hogy atűzoltóknak, tűz esetén, díjmentes szállításra legyen igényük av a s ú t o n . És pedig „az ország kedvezőtlen vagyoni viszonyaimiatt, a subsidiumok tárgyában tett megszorítások folytán”.Gróf Széchenyi Ödön, a központi választmány nevében,felvetette egy n e m z e t k ö z i tűzoltó kongresszusnak az 1873-ikibécsi világkiállítás alkalmából leendő egybehívásának eszméjétis. A terv, ámbár a német tűzoltó szövetségeknél viszhangratalált, a kiállítási bizottmány osztrák elfogultságán hajótöréstszenvedett.És dugába dőlt a t ű zkár-biztosító-társaságlétesülése is, mert a kezdetben rendelkezésre bocsátott tőkét, azilletők időközben – v i s s z a v o n t á k .Ez volt a biztosító-társaságoknak első – az ő szempontjukbólsikerült – sakkhúzása.Az országban megalakult tűzoltó-egyletek száma a jelentésszerint 147. De a szövetség kötelékébe ezek közül csak41 + 8 = 49 tartozott. Ez a negyvenkilenc tagtestület országrészekszerint ekkép oszlott meg:Dunántúlról: Sopron, Esztergom, Komárom, Zagreb,Győr, Pécs, Nagykanizsa, Várasd, Pápa, Szombathely,Devecser, Zalaegerszeg, Szent-Gotthárd = 13.A Duna-Tisza közén: Óbudai hajógyár, Budapest-malmi,Budapesti önkéntes, Budapest-városi, Kecskemét,Zombor, Vác, Kalocsa, Újvidék = 9.Dunáninnen: Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Selmecbánya,Trencsén, Dunaszerdahely, Somorja, Bazin= 8.Tiszáninnen: Kassa, Merény, Késmárk, Miskolc,Eger, Rozsnyó, Igló, Lőcse = 8.Tiszántúlról: Debrecen, Nagyvárad, Hódmezővásárhely,Kisvárda, Orosháza = 5

30Tisza-Maros szögén: Arad, Temesvár, Lippa,Versec – 4.Erdélyből: Nagyszeben, Kolozsmonostor – 2.A Szövetség pénzét a soproni nagygyűlésig,Weinmann Albert gőzmalmi parancsnok ellenőrzésemellett a „Mercur” pénzügynökség kezelte.A számadások megvizsgálására kiküldött Müller János(Győr), Dusek István (Arad) és Bacsó János (Kisvárda) képviselőkbőlalakult bizottság a pénztárban 165 frt 57 kit talált,mely összeg a Sopronban belépő 8 új tag által befizetett díjakkalegyütt 229 forintra egészült ki. Egy-két nyugta hiányzott azelszámolás mellől, de a pénztárban egy forinttal mégis többvolt, mint amennyinek számszerűleg benne kellett volna lenni.A nagygyűlés erre nézve kimondotta, hogy jövőbena Szövetség vagyonát csak maga, a központi választmányáltal kinevezendő pénztárnok kezelheti. Ez atisztség, még Sopronban, B á r á n y N. Ernőre ruháztatott,aki e szerint – ámbár nem valami hosszúidőre – legelső pénztárosa lett a Szövetségnek.A tárgyalás további folyamán kimondották azt is,hogy az esetben, mint ez 1873-ban Sopronban történt,ha előre nem látott akadályok miatt, az előkészítettnagygyűlést megtartani nem lehetne: akkor a nyomtatványok,postabérek, irodaszerek stb. címén felmerülőköltségek a Szövetség pénztárából megtérítendők.A napirend 5-ik pontja gyanánt az e g y s é g e scsavar került ismét szőnyegre. Rösch Frigyes az elsőnagygyűlés erre vonatkozó határozatát azzal kívántakigészíteni, hogy „a csavarok ne csak űrméretre, hanema csavarmenetek számára és magasságára nézveis egyezzenek egy k é s z í t e n d ő mintával, mely akormányhoz azzal a kérelemmel lenne felterjesztendő,hogy rendeletileg hagyná meg, miszerint az országbanmásféle csavart használni nem szabad s a meglevő

31fecskendőknek az egységestől eltérő csavarzata is mindátalakítandó”.Ε határozat megvalósítása is belekerült egy negyedszázadba.A „behozandó” egységes sípjelek, vezényszavakvalamint az egységes egyenruha és rangjelzés tárgyában„kiegészítendő” javaslat, a tagegyletek észrevételeinekfigyelembevétele mellett, a harmadik nagygyűlésnapirendjére tűzettek.A t ű zrendő r i t ö r v é n y j a v a s l a t tervezeteámbár az, az 1808. évi b a j o r , 1857-ben kelt h esseni, 1872-ben kibocsátott koburgi és az 1874-ikibraunschweigi tűzrendőri rendeletek alapján készült,csupán egy, a városok és községek számárakiadandó „tűzrendőri szabályrendelet”-mintává zsugorodotts mint ilyen elaboratumnak is, előbb a tagegyleteknélvaló köröztetését ítélte jónak a nagygyűlés.Azután a t ű zkár-biztosító-társaságokmegadóztatásának a kérdése következett. Errenézve dr. L i n d n e r G u s z t á v , nagyszebeni parancsnokterjesztett be határozati javaslatot, mely azonbancsak segélyalap megteremtését tartotta szem előtt és akövetkezőképen hangzott:1. „Magyarország összes fennálló és ezután felállítandótűzbiztosító társaságai köteleztessenek, a rokkant tűzoltók ésezek hátramaradottjai számára, egy, a biztosítási díjak arányábanlétesítendő segélyző tőke alapítására.2. Az államnak pedig legyen kötelessége gondoskodniarról, hogy ez a segélyalap, akár a társaságokkal folytatandóegyezkedő megállapodás útján, akár pedig egy meghozandótörvény előírása szerint, mielőbb létesüljön.3. A magyar országos tűzoltó-szövetség központi választmányautasíttassék, hogy mindent kövessen el arra nézve, mi-

32szerint a külön segélyegylet vagy segélypénztár, legkésőbb egyév leforgása alatt, végleg megalakuljon.4. A központi választmány egyúttal meghatalmazandó,hogy a belügyminiszter úr által időnként egybehívandó ezérdembeni tanácskozásoknál a Szövetséget képviselhesse, esetlegjogosítva legyen, a tagegyletek képviselőit rendkívüli gyűlésreis összehívni, a segélyző-pénztár alapszabályainak megvitatásacéljából, melyek megállapításához való jogukat az egyesületekmaguknak fentartják”.F o 11 m a n n Alajos, dr. Lindnernek indítványát azzalegészítette ki, hogy „a nyújtandó segélypénzek nagysága(a bruttojövedelem arányában bizonyos %) éppúgy meghatározandó, mint a biztosítási díjak magassága,nehogy a biztosító-társaságok a biztosítók általfizettessék meg a segélyjárulékot, a nyújtandó segélypénzeketa biztosítási díjba számítván bele. R ö s c hFrigyes pedig az iránt is kívánta megkeresni a belügyminisztériumot,hogy ez – törvény útján – kötelezze aháztulajdonosokat tulajdonaiknak tűzkár ellen valóbiztosítására.A nagygyűlés Lindner Gusztáv javaslatát, Follmannés Rösch pótindítványával együtt határozattáemelte, utasítván a központi választmányt, hogy e kérdésrevonatkozólag a III-ik: nagygyűlés elé „végjelentést”terjesszen be.Jókus Ottó, zágrábi parancsnok a t ű zbiztosí t á s n a k k ö z s é g i vagy t ű zoltó egyleti vállalatképleendő meghonosítását ajánlotta. Fejtegettehogy mennyire aránytalanok azok a segélydíjak, amiketa biztosító-társaságok a tűzoltó-egyletek fáradozásainakellenértékeként nyújtanak és hogy e kegyelembőls méltatlan és lealázó módon adott segélyekmennyire nem felelnek meg az ügy szellemének s

33méltóságának. Azután előadta, hogy a z á g r á b i egyletmár ki is eszközölte a magas kormány engedélyétegy biztosító-társaság létesítésére. A s z i s z e ki egyletpedig meg is kezdte egy ily társulat alakítását.A nagygyűlés felkérte Jókus Ottót, hogy a vonatkozóelőmunkálatok nyomtatványait a központi választmánynakbocsássa rendelkezésére, a választmányt egybenutasítván, az ügynek érett megfontolás tárgyávátételére.Azután Rösch Frigyes egy s t a t i s z t i k a i kimu t a t á s összeállításának kívánatos voltát okolta megs indítványozta, hogy a központi választmány egyilyennek készítésére utasíttassék. A nagygyűlés Röschindítványát elfogadta az egyleteknek b e c s ü l e t b e l ikötelességévé tevén, a szükségelt adatok beküldését.Ugyancsak Rösch Frigyes a központi választmánytevékenységének sikeresebb biztosítására kerületis z ö v e t s é g e k alakítását hozta javaslatba.A nagygyűlés az e c é l b ó l s z ü k s é g e s alapszabály-módosításkidolgozott tervezetének alegközelebbi nagygyűlésen leendő bemutatását rendelteel.A III-ik nagygyűlés helyéül szabad kir. Aradvárosa tűzetett ki. Végül pedig a választást ejtettékmeg és pedig a következőképpen:Elnökké lett közfelkiáltással gróf S zéchenyiÖdön.A központi választmány tagjaiul megválasztattak:Dr. Lindner Gusztáv (Nagyszeben), DusekL a j o s és Sor A l b e r t (Arad), Takó F e r e n c(Hódmezővásárhely), R ö s c h F r i g y e s (Sopron),

34A d a m o v i t s Ádám (Komárom), K r e n e d i t s Ferenc(Vác), G a n z e r E d e (Kassa), K r a u s eWaldemár és Bárány N. Ernő (Budapest),M a r t i n e n g o N á n d o r (Pozsony) és S i m i g h Rezső(Kalocsa).Follmann Alajost pedig kibuktatták. És kibuktattáka horvátokat, akik előbb Grahor János zágrábi,később pedig a varasdi Tomay Antal által valának aválasztmányban képviselve.A második nagygyűlés tehát nemcsak kezdődött disszonanciával,de azzal is ért véget. Mert Follmann Alajost a központnem nélkülözhette. Különösen nem, éppen Széchenyi Ödön grófnakKonstantinápolyba történt távozása idején. A vidék pedig hiábaakarta magához ragadni a vezetést. Egy országos intézménynekközponti vezetése csak a fővárosból irányítható. És fővárosacsak egy lehet minden országnak.A harmadik nagygyűlés sietett is jóvátenni a Sopronbanelkövetett hibát. Először is dedikáltan székhelyévé tette Budapesteta szövetségnek (7. §.) és másodszor Follmannt – elégtételképpen– egyenesen a számára kreált alelnöki székbeültette; a zágrábi parancsnokot pedig távollétében is beválasztottaa központi bizottmányba. Csakhogy Follmann egyelőrenem fogadta el az alelnökséget, a horvátok pedig mindenvisszaédesgetés dacára végkép elszakadtak, különváltak. És aközbeeső idő alatt a soproni lapsus majdnem végromlásbadöntötte a fiatal szövetséget, melyet a felbomlás veszedelmeegész komolyan fenyegetett.A nagygyűléssel kapcsolatban rendezett kiállításon fecskendővelcsak 3 gyáros szerepelt, u. m. S e l t e n h o f e r Frigyes(Sopron), W a l s e r Ferenc (Budapest) és K e r n r e u t e r Ferenc(Bécs). Létrákat és egyéni felszereléseket jobbára csak külföldicégek állítottak ki. Az e célra kapott á l l a m s e g é l y b ő l akövetkező kiállítókat találták kitüntetésre méltóknak, u. m.:Nagy a r a n y é r m e t nyertek: Walser Ferenc és SeltenhoferFrigyes. Ellenben Kernreuter csak kis e z ü s t é r m e tkapott. A bécsi gyáros e szerint messze elmaradt a két hazai

35gyáros mellett. Rösch Frigyes és Krause Waldemár, mint jurytagokközött afelett is parázs vita kerekedett, vájjon a két hazaigyáros közt, akiknek gyártmányai a támasztott követelményeknekegyformán megfeleltek, nem kellene-e különbséget tenni azon acímen, hogy a Walser-gyár fecskendője gondosabb kivitelű és elegánsabbkülsejű. És csak szótöbbséggel dőlt el a megkülönböztetéselejtése.A walterhauseni (Thüringia) Ρ ο 1 a c k cég, mely tömlőivel29 évig egyedúr volt Magyarországon, itt alapozta meg jóhírét.A gráci Κ ö 11 s c h cég is a soproni kiállításon tűnt fel létráival.A nagyszebeni önkéntes tűzoltóság a szakirodalmat ismertetőkiállításért s nyomtatvány-mintáiért elismerő okmánnyal lettkitüntetve.A zárószámadás 508 forintnyi hiányt tüntetett fel, pedig5000 forintnál nagyobb összeg fordult meg a rendező-bizottságkezén.Ezt a hiányt a nagygyűlés határozata szerint a szövetségnekkellett volna fedezni. De a szövetség pénztárában csak -229 frt 57 kr. találtatott.A helyzet csakugyan nehéz volt.

36Elnök nélkül.Az áldatlan ujjhúzás, mely Sopronból indult ki, a mostkövetkező két év alatt nemhogy csillapult volna, még inkábbelmérgesedett.Rösch Frigyesről, aki életre hívta a szövetséget, ha feltehetőis, hogy a Follmann kibuktatásában ártatlan; de azbizonyos, hogy az új központi bizottmány nem bírta neki a tetszését.Mert az Soprontól kissé távol, Budapesten székelt s talán azértis, mivel Széchenyi Ödön gróf távozta után nem őt, a kezdeményezéskétségtelen jogán legérdemesebbet bízta meg az elnökhelyettességgel.Dr. Lindner is hasonlókép gondolkozhatott legalábbő is akadékoskodni kezdett. S kettőjük elégedetlensége, melyegyrészt vitathatatlan érdemekre, másfelől határozott szellemitúlsúlyra támaszkodott, csaknem elegendő volt arra, hogyvégveszélybe sodorja a szövetséget.A silentiumba helyezett Follmann hallgatott. Különben iselég dolga akadt a budapesti tűzoltóságok vezetése körül. És aszegény szövetségre kettős árvaság szakadt.Mert Széchenyi Ödön gróf már Konstantinápolyban volt.A Leipzigből csak pár évvel azelőtt Budapestre került K r a u s eWaldemár pedig nem olyan kaliberű férfiú vala, aki egy o r s z á -gos intézmény vezetésére termett volna. Nyelvünket sem bírta.A magyarul szintén nem beszélő Weinmann Albertre hiába támaszkodotts hiába egészítették ki magukat ők ketten, az ez időtájtelőtérbe nyomuló Bárány N. Ernővel. Hármasba sem voltak elégemberek ahhoz, hogy duzzadó vitorlákkal lássák el a szövetségvízre bocsátott hajóját. Az aradiak a harmadik nagygyűlés előkészítésimunkájában merültek ki, de a központi bizottmány többividéki tagjai közül sem sietett egyetlen egy sem a segítségükre.Ők hárman azonban ösztönszerűen érezték, hogy itt nemaz összes tagtestület, nem az egész ország, hanem csak bizonyosvidékek képviselőinek olyatén lázadozásával kerültek szembe,amelynek éle fővárosi mivoltuk révén, ép az ezen helyzetbőlfolyó elsőbbségük ellen irányul.S tényleg az egyén particularis szempontja volt ismérveRösch részvétlenségének épúgy, mint Lindner dr. eljárásának.

37Rösch Frigyes mintha kissé elkábult volna attól a tömjénfüsttől,amellyel a két első nagygyűlés során, a szövetség eszméjénekmegpendítése s dűlőre vitele címén, egész természetesen körülrajongták.Lindner Gusztávot pedig egyéni kvalitása tette elbízottá.Hamarosan tisztába jött azzal, hogy jogi t u d á s amagasan felette áll a Follmann Alajosénak. S míg ez alapon atűzrendőri törvényjavaslat kidolgozására magát tartotta illetékesebbnek:a Follmann nélkül meglehetős szegénnyé lett központotegyenesen lesajnálta. És a főváros vezetőszerepét Széchenyi gróftávozta után, mindaketten perhorreszkálták.Az elárvult szövetség pedig csak vergődött s hogy megnehezültaz idők járása felette, inkább csak az a körülménytartotta benne az életet, hogy az aradi nagygyűlés bekövetkeztéignem szűnhetett meg, mert a feloszlás megpecsételéséhezmégis csak alapszabályszerű aktusra volt szükség. És mégvalami. A Krause-Weinmann és Bárány-féle triumvirátus –és ez volt az ő egyetlen nagy érdemük – az összeütközésekés az ebből eredő villongások okozta megpróbáltatások közepettemakacsul kitartott.A három választmányi ülés közül, mely Soprontól Aradigegybe volt híva, az első határozatképesség hiányában nem volt megtartható.Az alapszabályok 5. §-a értelmében ugyanis, a bizottmányiülés határozatképességéhez a „ k ö z p o n t i t a g o k ”2 /3-ának jelenléte volt szükséges. A vidéki tagok azonban nemcsakRösch és Lindner, de a többiek is, következetesen távolmaradtakaz ülésről s ezzel jóidéig meghiúsították az üléstartáslehetőségét.Ők tehát – hárman – kiegészítették magukat egy negyedikbajtárssal, nevezetesen az óbudai hajógyár parancsnokával,Nagy Károllyal, akit Sopronban nem választottak ugyan be aközponti bizottmány tagjai sorába; de aki a „központbanműködő egyik tagtestületnek” állott az élén. A nem eléggéprecíz alapszabályoknak kissé erőszakos magyarázatával szerepetjuttattak neki. Feljogosítva érezték magukat e lépésre főleg azalapon, mivel a bizottmány egyik tagja – névszerint dr. LindnerGusztáv – bizottmányi tagságáról időközben lemondott. NagyKárolyt tehát, mint a megüresedett állás betöltésére alkalmasegyént, helyetteskép hívták be.

38A bizottmány jegyzőjéül pedig berendelték a városi tűzoltóságakkori segédtisztjét: Kempelen Gyulát. S öten együtttartották meg két év leforgása alatt azt a két ülést, amelyfőként a szövetség életben létének a dokumentálása kívántlenni, célja pedig nem volt egyéb, mint a magukat olygarcháknakképzelő, gőgös vidékiek központot lekicsinylő támadásainakvisszautasítása. (Az 1875. évi április 19-én tartott ülésen például, miutánSzéchenyi Ödön gróf Konstantinápolyból küldött levélbeli kívánságáhozképest, elnökhelyettesül Krause Waldemártmegtették volna, mindenekelőtt dr. Lindner Gusztáv lemondólevelét és egy nyomtatott röpiratát tárgyalták.A lemondás elfogadása előtt, miután szerintük félreértésvolt a kiinduló pontja, erről Lindnert felvilágosítani határoztákel. Ellenben a röpiratban emelt vád és támadásra vonatkozólagők kértek Lindnertől felvilágosítást, elvárva tőle, hogy tíz napalatt vissza fogja azokat vonni, máskülönben „becsületsértésiport indítanak ellene”.Azután megállapították, hogy a soproni nagygyűlés jegyzőkönyve„eredetben” még mindig nem érkezett be a központiválasztmányhoz, holott a tagegyleteknek ugyanez a jegyzőkönyv,mint nyomtatvány, már szétküldetett. Ez ellen – úgy találták -tiltakozni kell, mert a Sopronban megejtett választás eredménye„nem azonos” a nyomtatott jegyzőkönyvben feltüntetett névsorral;másodszor pedig tiltakozni kell a nyomtatvány szétküldésénekténye ellen is, mert azt a soproniak pénzért eszközölték.A másik ülésen Rösch Frigyes levele került először tárgyalásra.Rösch ugyanis – hivatkozással a nagygyűlési jegyzőkönyv6. pontjára – a soproni előmunkálatok költségeinek amegtérítését kérte. A felszámított 82 forint 10 krajcár költségetmegküldeni határozták el.Lindner Gusztáv beérkezett nyilatkozatát azonban csakrészben találták kielégítőnek s abban állapodtak meg, hogyhasonlókép röpiratban fognak válaszolni, melyet valamennyihazai tűzoltó-egyletnek megküldenek. De ez a röpirat, mintilyen, nem készült el. Jelentéktelen hírlapi nyilatkozat lett avége. Egy Lindner Gusztávval bajos is lett volna Bárány Ernőnekmérkőzni meg – tollal a kezében.

39Az 1874-1876-ig terjedő elnöknélküli időszak központibizottmányának egyetlen nevezetesebb ténye csak egy (külföldi)biztosító társasággal, ügynökségek felállítása iránt, folyamatbatett tárgyalás és azon intézkedés volt, hogy a titkári teendőkkelΡ a p p Emilt bízta meg, aki az aradi helyi bizottsággala harmadik nagygyűlés tárgysorozatát elő is készítette.Évi jelentést azonban ő sem csinált. S a III. nagygyűléskénytelen volt csupán azt venni tudomásul, miszerint a központibizottmány jelentése „az ismert okokból – elő nem terjeszthető”.A Soprontól Aradig történteket külön írott jelentésbe isfoglalni, igazán kár lett volna.

40A harmadik nagygyűlés.Ily kritikus körülmények közt nyílt meg A r a don 1876. évaugusztus 16-án a III. nagygyűlés, mely elnökévé BánhidyBéla b á r ó t , mint az aradi egyik önkéntes tűzoltó karfőparancsnokát, alelnökül pedig a másik tűzoltó kar (első aradipolgári) alparancsnokát, V a r j a s s y J ó z s e f e t választotta meg.A jegyzőkönyvet Aradon S z e l e s t e y L a j o s pápai ésG a m a u f V i l m o s , a „Gazda” szerkesztője s kolozsmonostoriparancsnok vezették. Az igazoló-bizottság K r a u s e Wäldernárt, a központi bizottmány elnökhelyettesét, mint testületiképviselőt, nem fogadta el. Az ugyancsak Krause által beterjesztettpénztári számadást 189 forint 70 krajcár készpénzmaradvánnyalrendben találták, a számadásoknak és készpénzneka megőrzését azonban még az ülés elején Szelestey Lajosjegyzőre bízták.Az új választmány (központi bizottmány) Aradona következőképp alakíttatott meg:Elnök lett: báró B á n h i d y Béla.Alelnök: F o l l m a n n A l a j o s .A választmány tagjai: dr. L i n d n e r G u s z t á v(Nagyszeben), V a r j a s s y J ó z s e f (Arad), GamaufV i l m o s (Kolozsmonostor), S ο r A1 b e r t (Arad), MartinengoNándor (Pozsony), Rösch Frigyes(Sopron), K r en e d i t s F e r e n c (Vác), G a n z e r Ede(Kassa), S i m i g h R e z s ő (Kalocsa), AdamovichÁdám (Komárom), B o g i s i c h K á r o l y (Budapest)és Jokus Ottó (Zagreb).Tíz helyett tehát t i z e n k é t tagot választottak a bizottmányba,melynek k ö z p o n t i v á l a s z t m á n y lett a neve.Mindkét változtatás (a névé is, a tagok számáé is), az Aradonfoganatosított és így természetesen még jóváhagyva sem voltúj alapszabály (lásd Függelék 13-ik oldal) értelmében történt.

41Follmann azonban ez alapon nem volt hajlandó elfogadniaz alelnökséget. Ez volt az egyik, sajnos következménye amódosított új alapszabálynak, mely pedig egyenesen Follmannkedvéért kreálta az alelnöki állást. A másik még inkább sajnálhatókövetkezmény pedig a h o r v á t o k k ü l ö n v á l á s a lett.Az új alapszabályt ugyanis, melynek §§-ai 15-ről 22-reszaporodtak a teendők és hatáskörök pontosabb körülírásánkívül, főként a kerületi szövetségek beleillesztése okából módosíttották. Az a példa azonban, mely a dunántúli és a királyhágontulikerületi szövetségek megalakításával adódott (az előbbinekVeszprémben tartott alakuló üléséről szóló jegyzőkönyvét ésalapszabályait lásd a függelékben), Horvátországban oly módontalált rögtön követésre, hogy a horvát egyleteknek a MagyarOrszágos Szövetség kebeléből való kilépésük lett az eredmény.Hiába dolgozták bele az új alapszabályokba, hogy Magyarországés „kapcsolt részeinek” a tűzoltó egyletei alkotják aszövetséget, amelynek célja a tűzoltó testületeknek egyenlő elvekszerint való fejlesztése „Szent István koronájának ö s s z e sországaiban”: a legelső dolguk épp a horvátoknak az volt,hogy jóformán be sem várva alapszabályszerű statuálását akerületi szövetségeknek, mindjárt 1876-ban megalakítsák a kerületihelyett a „Horvát Országos Tűzoltó-Szövetséget!”1870-ben az alakuló-ülésen, a megjelent testületi képviselőksorában, még ott volt Varasdnak, a Dráván túl legelső gyanántszervezkedett önkéntes tűzoltó-egyletnek a küldöttje is.1871-ben a székesfővárosban lefolyt első nagygyűlésen jelenvolt Varasdon kívül Zagreb is, sőt Tomanszki-Tomay Antalt,Várasd képviselőjét, még a központi bizottmányba is beválasztották.A soproni nagygyűlésen is megjelentek még a horvátok.Sopronban azonban Rösch, a kerületi szövetségek megalakításáravonatkozó indítványával lovat adott alájuk. Elkövettetettitt az a másik hiba is, hogy Follmannal együtt a horvátokképviselőjét is kibuktatták. És egyidejűleg megjelent a politikaihorizonton, a Balkán-félszigeti mozgalmaknak előrevetett árnyéka.Feléledtek a nagy horvát álmok, melyek a Magyarországgal valóközösségről, csak mint aequivalens társország hajlandók tudnivalamit s megszűnt még az internacionális tűzoltóeszme szolgálatábanálló horvátokra nézve is a magyarral való bajtársas

42testvériség. Az új alapszabályokat be sem várva, 1876-ban,június 5-én megtartották a külön horvát-szlavón tűzoltószövetségalakuló-ülését s Aradon már meg sem jelentek. A zagrebiJókus Ottót ugyan távollétében is beválasztotta a III. nagygyűlésa központi bizottmányba, de hiába. Follmann .példájáraő sem fogadta el megválasztatását. A horvátok ezzel végképmegszakították a Magyar Országos Szövetséggel való összeköttetést.Ma a Dráván túlról, a corpus separatum, Fiúméns ennek máv. tűzoltóságán kívül Szövetségünknek csak a k a r-lóczai, Terezovác-s u hopol jei, z ágrábi máv és ab e ο c s i n i cementgyárak jól szervezett és kitűnően begyakorolttűzoltósága a tagja.Az is megbosszulta magát és csak nagysokára reparálódott,hogy míg az első alapszabály 1. §. szerint „a szövetségnektagja minden magyar tűzoltóegylet, – addig az Aradonelfogadott módosítás szerint már csak „ ö n k é n t e s tűzoltóegyletek”'alkotják a szövetséget.Az ugyan kétségtelen, hogy a szövetség első sorban azönkéntes elhatározásból alakult egyesületek számára teremtettközös keretet; de ez a keret, mely kezdetben ki sem volt tölthető,bőségesen rendelkezett hellyel, a nem önkéntes alakulatokszámára is. És Krause Waldemárt, a városi tűzoltók felügyelőjét,mint nem önkéntes parancsnokot, már az aradi közgyűlésensem igazolták testületi képviselő gyanánt. Pedig hiába nema k a r t reflektálni a szövetség ennek az országban akkormég egyetlen nem önkéntes tűzoltóságnak a tapasztalataira,mert szervezeténél és rendeltetésénél fogva éppen csak ennekaz egy tűzoltóságnak nyílt legtöbb alkalma arra, hogy aszakma terén tapasztalatokat gyűjthessen. Ennek a ma már köztudatbanélő természetszerűségnek a felismeréséig s belátásáigis csak jó későn jutott el a szövetség.Harmadik, igen sok ferde helyzetnek szülője, illetve magvagyanánt, azt a különös rendelkezést is belevették a módosítottalapszabályba, hogy az országos választmány t i t k á r á t „szavazatijog nem illeti meg”. Mintha bizony ez a titkár akármelyikí r ó d e á k lehetne. Hogy mivé növi ki magát a szövetségnél atitkári állás, és hogy mennyire a gerincévé lesz az egész szervezetnek,arról úgylátszik, sejtelmök sem volt.

43Azt a két újítást, amely szerint:1. az érvényes határozat hozatalához az i g a z o l t képviselőkfelerészének a j e l e n l é t e szükséges és2. hogy a közgyűlés jegyzőkönyve a tárgyalás befejezteután azonnal elkészítendő és még ott a közgyűlés székhelyén hitelesítendő,a szerzett tapasztalatok nagyon megokolttá tették. Az elsőnagygyűlésnek iratai végkép elvesztek, a másodiknak jegyzőkönyvepedig csak hónapok múlva látott napvilágot. És Aradon,ámbár 41 tagegylet volt jelen, mikor szavazásra került a sor,csupán 25 igazolt képviselő vett részt benne.Az idevonatkozó határozat egyébként ujjmutatás kívántlenni arra nézve is, hogy az ülések határozatképtelensége mikéntcsökkenthető. Nem a tagegyletek, nem is a jelenlévő tagtestületekszámát veszi mértékadónak; hanem csak a helyszínénigazolt képviselőket, akiknek ha fele együtt van, a gyűléshatározatképes.Említést érdemlő újítás volt az a rendelkezés is, melyszerint a beszámoló-jelentés és a lezárt számadás bemutatásánkívül, a tűzoltó-ügy országos fejlődésének gondosan szerkesztettstatisztikai kimutatás alapján való feltüntetése és a szövetségneka következő nagygyűlésig terjedő időszakra szóló költségelőirányzata is előterjesztendő.Bevették az alapszabályokba, hogy „a központi választmánytagjai, a szövetség pénztárából, útiköltség megtérítéstnyernek, mely azonban a befizetett évi járulékok 50%-át nemhaladhatja meg”. A tagdíjakat is ekkor állapították meg 6 forintban,oly egyletek számára, amelyek valamely kerületi szövetséghez.nemtartoznak, hanem közvetlen tagjai az országos szövetségnek.A nagygyű l é s elnevezés helyett pedig a k ö z g y ű léskifejezése került az új alapszabályokba.Az aradi közgyűlés egyébként békülékeny hanggalvette kezdetét. Rösch Frigyes, ide is elhozott panaszát, a közgyűlésszíne előtt visszavonta, amit nemcsak örömmel vettektudomásul, de még azzal is megtoldták a határozatukat, hogySopronnak újból és utólagosan is teljes elismerést és köszönetetszavaztak. Rösch tehát csak az elnöknélküli interregnumalatt viselkedett hidegen a szövetség iránt s Aradtól kezdveújra az előbbi lelkes odaadással működött közre.

44Azután sorra elővették az első és a második nagygyűlésfontosabb határozatait, amelyek dolgában 1874-1876-ig természetesensemmi sem történt, és az intézmény előbbvitelét szolgálnikívánó következő tárgyak felett tanácskoztak:1. R ö s c h Frigyes azon indítványát, hogy rendeletiúton minden 1200 lakosnál többel bíró községköteleztessék tűzoltóegyletet alakítani s egy, legalább115 mm. hengerbőségű, szívó-nyomó szerkezetű fecskendőtbeszerezni, a tűzrendőri törvénytervezetbe valóbeleillesztés céljából kiadták a központi bizottmánynak.2. Alaptőkéjük gyarapítása céljából, egyes tűzoltóiegyletek által elárusítás végett szétküldetni szokott sorsjegyektárgyában, R ö s c h Frigyes javaslatba hozta,hogy a szövetségen kívül álló egyletektől ilyenek el sefogadtassanak, a tagegyletek pedig csak azután legyenekjogosítva sorsjegyek szétküldésére, ha erre nézve aközponti választmány elnökségétől engedélyt kértek ésnyertek. A közgyűlés részletekbe sem bocsátkozva,általában rosszalta a sorsjegyek szokásos szétküldését.3. A kiállított tű zoltószerek megbírálásaés kipróbálása tárgyában ugyancsak R ö s c hFrigyes által beterjesztett szabályzatot kiadták a kiállításijurynek, azzal, hogy véleményes jelentését a központiválasztmányhoz nyújtsa be.4. A tűzkárbiztosító ügyében, megint R ö s c h , alkudozásokmegkezdését indítványozta, a hazánk területénműködő összes társulatokkal, aziránt, hogy ezek atűzoltósággal bíró községekben elért brutto díjbevételeikl %-át engedjék át a szövetségnek. A kormány pedigkéressék fel az ezen járulék fizetésére hajlandó biztosítótársulatoknak, a hivatalos lap útján való ajánlására.A közgyűlés ez indítvány keresztülvitelét nem tartottaugyan sem sikerrel kecsegtetőnek, még csak lehetséges-

45nek sem; mindazonáltal ezt is áttette a központi választmányhoz.5. Hasonlókép ideutalták dr. Lindner Gusztávnak„alakuló falusi” egyletek számára készített alapszabályzatát,azzal, hogy annak esetleges kinyomatásaelőtt K r a u s e Waldemár „Fegyelmezett tűzoltótestületekalakítása és begyakorlása” címén megjelent kézikönyves az abban foglalt hasonló minta is figyelembe veendő.6. A Jahn József (Szászváros) által, az egységescsavar kérdésének „végleges” eldöntésére vonatkozólagelőterjesztett javaslat, szakszerű hozzászólásra négy tagúbizottságnak adatott ki s e bizottság tagjai gyanántMartinengo Nándor (Pozsony), G a n z e r Ede (Kassa),L á z á r György (Déva) és K r a u s e Waldemár (Budapest)küldettek ki.7. A tervezett országos tűzoltó segélyalapot KovácsElek (Gyulafehérvár) előadó, a következő tényezők összműködésévelvélte megteremthetőnek, u. m. 1. az államsegélye; 2. a biztosító társaságok által fizetendő díjhányadok;3. a tűzoltóegyletek pénztárai által eszközöltfizetések mindannyijából e célra teendő levonások;4. adakozások; 5. a tagok havi fizetése; s végül ü. afelvételi és elbocsátási okmányok kiállítása és az ekiállításokért befolyó illetékek igénybevétele által. A közgyűléselőadó értekezését köszönettel honorálta s azt„annak idején való” jelentéstétel végett a központiválasztmányhoz tette át.8. A gyakorló szabályzat dolgában Rittel Adolf(Segesvár) volt az előadó, aki a következő határozatokhozatalát kérte:a) a gyakorló szabályzat Szent-István koronájánakterületén minden önkéntes tűzoltóegyletnél legyenirányadó;

46b) a magyar, német és esetleg más hazai nyelvenkinyomatott szabályzatot minden egyes tagegylet legalább10 példányban tartozzék a meghatározandó áronátvenni.A közgyűlés az általánosan érzett szükséget pótolnihivatott szabályzatot felülbírálat végett azzal adta ki aválasztmánynak, hogy az ezt végleges elfogadásra anegyedik nagygyűlésen mutassa be.9. Hasonló volt a sorsa az egységes „formaruhaés rangjelzés” tárgyában D e á k Pál (Kolozsvár) általrészint kötelezőleg, részint csak a j á n l ó lag tett előterjesztésnek.(Lásd a függeléket).10. A statisztikai kérdőívnek egységes megállapításadolgában Gamauf Vilmos (Kolozsmonostor) akövetkező határozat meghozatalát ajánlotta:1. „Mondja ki a közgyűlés, hogy az országos tűzoltóstatisztika koronkénti összeállítását üdvösnek és szükségesnektartja s azon óhajtását fejezi ki, hogy ilyneműkimutatás minden országos nagygyű l é s elébemutattassék; 2. hogy az állomány felvételének határnapjáulmindenkor május 31-ikét tűzi ki; a jelentésiév tehát a megelőző esztendőnek június 1-től leszszámítandó; 3. az adatok gyűjtésére a bemutatott kérdőívetelfogadja s azt kellő időben és két példányban,a tagegyleteknek kitöltés végett megküldeni elhatározza;4. hogy az országos tűz-statisztika szövegbeli és táblázatosrészre lesz osztandó s szerkesztésénél a Királyhágón-túlikerületi szövetség kimutatási módja leszkövetendő. A közgyűlés az indítványt magáévá tette,kivéve a határidőt, melynek napjául december 31-ikéttűzte ki, a jelentés évét a megelőző január 1-tőlszámítván”.

4711. A tűzoltószerek beszerzésére vonatkozólagΚ r e n e d i t s Ferenc (Vác) indítványozta, hogy a szabadversenys esetleges olcsóbbság szemmel tartása mellett,a hazai gyártmányok lehetőleg pártfogásban részesíttessenek.A közgyűlés az életre való indítványt egyhangúlagelfogadta s a tagegyleteknek melegen figyelmébeajánlotta. A Belügyminiszter ez eszmét csak1888-ban 82502 számú rendeletével honorálta.11. P u t s c h Tóbiás (Igló) az eléghető ingatlanokt u l a j d o n o s á t törvény útján kívánta kötelezniarra, hogy a tűzoltóügyet, mint m ű ködő vagy f i z e t őta;gok támogatni tartozzanak. A közgyűlés Putsch indítványáta tűzrendőri törvényjavaslat keretébe tartozónakjelentette ki.Legfontosabb tárgya azonban az aradi közgyűlésnekdr. Lindner Gusztáv ama határozati javaslata volt,amely szerint az általa kidolgozva bemutatott tűzrendőri törvénytervezet kinyomatva, a szövetségtagegyleteivel, észrevételezés végett közöltessék s a tettészrevételek tekintetbe vételével véglegesen megszerkesztve,az indokolással együtt, a Belügyminisztériumhozminél előbb felterjesztessék, oly kéréssel, hogy a tűzrendészetügyét országosan és egységes módon törvényhozásilagszervezze.A törvényhozás, mint tudjuk, mind máig nem fordít kellőfigyelmet a rendészetnek ezen ágára. A kormány pedig a mindenneműszervezési munkálatok halmozottsága mellett, egészaz 1900-as évekig nem ért reá arra, hogy a tűzoltás és tűzrendészetügyével behatóbban foglalkozzék. Úgy, hogy ámbáraz aradi nagygyűlés óta 34 esztendő merült az enyészettengerébe, dr. Lindner javaslata még ma is aktuális. (Azáltala készített törvénytervezet indokolása (kivonatosan) ekképhangzik:

48„Bármi csekély jelentőséggel bírjon néhány év vagy évtizedegy nemzet életében, mely állammá való alakulása ótakevés hija egy, változatteljes éleményekben dúsgazdag évezredetmegélt: annyi mégis minden kétségen felül áll, hogy ahárom utolsó évtized sokat elvett s még többet adott, mi politikai,nemzeti és gazdasági fejlődésünk irányára és haladásáranézve félreismerhetetlen jelentőséggel bír.A rohamos, majdnem közvetlen átmenet a rendi alkotmányrendszerrőla parlamentihez; az abszolutizmus nyomása,egy kellemetlen ideiglenes állapot és alkotmányunk helyreállítása,állami fejlődésünk megannyi fokozatait jelzik.Azon eszményi lendületet, mellyel alkotmányunknak olyforróan vágyott újjászületését ünnepeltük, a nép és állami életjózan szemlélgetése váltotta fel és senki sem zárkózik eltöbbé azon meggyőződés elől, hogy biztosított, alkotmányszerűállapotok magukban véve és egyedül nem elegendők am o d e r n állam feladatainak megoldására.Tisztába jöttünk magunkkal az iránt, hogy az alkotmányaz állami jólétnek csak e g y i k főfeltétele, egyik legkitűnőbbbiztosíték az állami célok megvalósíthatására.Felhagytunk azon veszélyes nézettel, hogy az ország politikaifüggetlenségét m i n d e n n e k és gazdasági függőségéts e m m i n e k tekintsük.Nem ismerjük többé félre egy észszerű és feladatainakmegfelelni tudó közigazgatás nagy jelentőségét s lehetetlen,hogy észre ne vegyük, miszerint megfelelő közigazgatásiintézmények létrehozatala és g a z d a s á g i helyzetünk javítása,reformtevékenységünk legsürgősebb feladatait képezik.Úgy látszik, mintha a túlzóan sokat kormányozás egyikvégletéből, melynek a Bach-kormány papíroson való gazdálkodásaoly nagy kedvteléssel hódolt, a túlzóan kevés kormányzatmásik végletébe estünk volna.Igen sokat kormányozni baj, de igen keveset kormányozniis – habár kétségkívül a kisebbA képességet illetőleg, mellyel a magyar nemzet tisztánpolitikai kérdéseket megoldott, a szívósságot és kitartást, illetőleg,mellyel veszélyeztetett alkotmányát védelmezte, Európaszertecsak egy nézet uralkodik.Közigazgatási tehetségünkre nézve ellenben a nézetek márnagyon is szétválnak s ha államéletünk ellenséges elemeinekkell is tekintenünk azokat, kik azon nézetet fejezik ki, hogynem vagyunk egyáltalán képesek megfelelő közigazgatást semszervezni, sem kellően vezetni; még is az igazság érdekében,habár nehezen esnék is, be kell vallanunk, hogy közigazgatásunk,mely kétségkívül az állami tevékenység egyik nagyfontos-

49ságú oldatát képezi, egészen eltekintve ezen tünemény indokaitól,a tökéletesség ama fokát még nem érte el, melyet követelnitőle jogosítva volnánk s a ki nem elégítő közigazgatás azonügyekre nézve, melyekben a legtöbb néposztály esztendőrőlesztendőre érdekelve van, kétségkívül az állami élet legsúlyosabbbajaihoz számítandó, mert legfontosabb, az emberek legnagyobbszámát érintő, illetőleg naponta visszatérő szükséglet.Hogy közigazgatásunk még nem áll a kor színvonalán, aztbeavatottak épp oly világosan látják, mint ahogy bevallják aztis, hogy csak a legnagyobb fáradsággal és takarékossággalsikerülhet a deficitet állami háztartásunkból kiküszöbölniMár tudjuk saját tapasztalásból, hogy „az ország kimeríthetlensegédforrásai” sokkal lassabban tárulnak fel, mint kívánnók.Tudjuk, hogy a mezőgazdasági államról az iparállamravaló átmenetel, tőkében szűkölködő, többnyire gyenge népességűországban, mely kevésbé fejlődött közlekedési rendszerrelbir, nem egyszerre teljesül s napról-napra jobban meggyőződünkközigazgatási rendszerünk átalakításának szükségességérő],mely épp oly sürgős, mint fájdalom nagy nehézségekkeljáró.Ezen átalakulásnak annál nagyobb nehézségekkel kellküzdenie, mert alkotmányos tárgyalások körülményességén kellkeresztülmennie s alkotmányunk szellemében kell annak megtörténnie.Nemzeti és állami életünk összes fejlődési története leghatározottabbanodautal, hogy közigazgatásunk reformjánál netörekedjünk egy, az a u t onómia minden tevékenységételnyelő k ö z p o n t o s í t á s rémképe, a mechanikusállami felfogás ezen eszményképe után, hogy ne keressüküdvünket bürokratikus hivatalnoki kar egyedüli uralmában,hanem autonómiánk korszerű átalakításában, melynek valódilényege csak abban állhat, hogy az állam működésének azonrészét, mely helyi korlátozásra és kezelésre alkalmas, polgáraiöntevékenységére bízza, de nem egyéni, különvett állásukban,hanem jól szervezett szövetségekben.Az organikus állam e részben jogosultan azon gondolatbólindul ki, hogy az autonómia szervei által minden helyi természetűügy szakértőbben és nagyobb odaadással intéztetik el.Nemcsak alkotmányos jogunk tehát, hanem t ű zoltóiállásunkhoz képest tulajdonképpeni k ö t e l e s s é g ü n kis, hogy közigazgatásunk és törvényhozásunk egyik mostohagyermeke, t. i. a tűzoltói és tűzrendészeti ügy érdekében szavunkatfelemeljük. M i n d e n t el kell követnünk, hogyazon meggyőződés váljék általánossá, miszerint törvényhozásunkezen az ország anyagi jólétére oly nagyfontosságú kérdésben,

50melyet Európa legtöbb állama, rendszeres szabályozás útján, amegérdemelt méltatásban már részesített, súlyos és érezhetőkár nélkül, sok ideig nem maradhat tétlenül.A kezdeményezés, a törvényhozásnak és kormánynak ezena téren teendő lépésekre való ösztönzése – az országos tűzoltó-közgyűléstfeltétlenül megilleti.Azonban, hogy ítéletének jelentőségét és szavának súlyát,mely a dolog természete szerint csak erkölcsi lehet, önmaga nekisebbítse, kényszerítve van, ezen kezdeményezésnél oly követelésekreszorítkozni, melyeket az állam teljesíteni képes ésamelyek közigazgatási rendszerünk és anyagi erőnkkel megegyeztethetőkMagyarországon a tűzoltó-ügy szabad fejlődése érdekébena legtöbbet a k ö z s é g i és m u n i c i p á l i s élet terére kellbíznunk.A mi községi és köztörvényhatósági életünk más alapokonnyugszik, mint a németországi s nem vethetjük magunkat (atűzoltó-ügyet épp oly kevéssé, mint más közügyet illetőleg) azállami segély elvének és a polgári minden öntevékenységét elnyelőközpontosításnak karjába.Azon út, melyen a tűzrendészeti ügyre nézve járni utalvavagyunk, nem idegen intézmények szolgai utánzásában, nem isegy messze terjedő állami segély és központosítás, hanem azö n s e g é l y és a u t o n ó m i a e téren való létrehozatalábanáll.Törvényhozásunk már a községek rendezéséről szóló törvényalkotásánál, ezen törvény 22. §-ában félre nem érhetőintést adott azon irányt illetőleg, melyet tűzoltó ügyünk szervezésénélkövetnünk kell.Tűzrendészeti intézményünk súlypontját tehát a községrekell fektetnünk, a köztörvényhatóságnak ellenő rzőfelügyeleti jogot adván.Soha sem szabad azonban az állam és kormánya vállairahárítanunk a tűzoltó-ügy körüli kiadások és munkák oroszlánrészét:nem szabad kezünket ..ölbe téve, mindent kormányunkgondoskodásától várni. Önmagunknak kell dolgoznunk,segítenünk, szervezkednünk és szervezetünket igazgatnunk.Ellenben az á l l a m t ó l j o g o s í t v a v a g y u n k követelni,hogy t ö r v é n y t a l k o s s o n , mely az összes tűzrendészetiügyet megfelelően szabályozza.A törvény a leghelyesebb alak a tűzrendészeti ügy rendszeresszabályozására. És pedig egy olyan törvény, mely afennállókat gyökerestől megváltoztatja, bármennyire nevezetesáldozatokat követel is az egyestől úgy, mint az összességtől.

51Sokfélék a nehézségek, melyek egy tűzrendészeti törvényalkotásánál felmerülnek és ezen nehézségek nem lesznek kisebbekkémás országok intézményeire való utalás és azon kétségkívülitapasztalásra való hivatkozás által, hogy például a bajorkirályság és braunschweigi hercegség a tűzoltó ügy terén olybámulatos eredményeket ért el.Bajorországban ezen nagy eredmények az állami segélynekott nagy mérvben alkalmazott elvével és az állami tűzkárbiztosítóintézettelbensőleg összefüggnek és Braunschweig-hercegségbenaz állam az itt-ott erélyesen ellenmondóközségekre talán csak azért róhatott oly jelentékeny áldozatokat(500.000 márkát) a tűzöl tő-ügy javára, mert saját pénztárábólugyanazon célra 700.000 márkányi összeget fordított.Hogy a b i z t o s í t á s i k é n y s z e r , melynek jogosultságátkorunk nemzetgazdasági politikája elítéli, nálunkkeresztül vitessék, arra parlamentünk és kormányunk mérvadóköreiben jelenleg uralkodó nézetek mellett éppoly kevés kilátásvan, mint ahogy jelenlegi pénzügyi helyzetünk még valószínűségétsem engedi meg annak, miszerint tűzoltó-célokra az államrészéről csak valamennyire is megfelelő összeg megszavazásátkívánhassuk.Ha a braunschweigi hercegség 330.000 főnyi lakó melletttűzrendészeti ügyének szabályozására az állam jövedelmeiből700.000 márkányi összeget költ és emellett a községekre500,000 márka fizetését rója: hány millió forintra kellene rugnioka magyar tűzoltói intézmény hasonló szabályozására fordítandókiadásoknak – 16 millió lakosnál?Mindezen bonyodalmakat ki kell kerülni az ügy érdekébens még a szolgálatban megsérült tűzoltók s hátramaradottaikrészére szolgálandó segélyző-alap létesítését is, habár enneknagy jelentősége és jogosultsága egykönnyen el nem vitatható,nézetem szerint e helyen érdemleges tárgyalás alá mégezt sem vehetjük.Én úgy vélekedem, hogy a javaslat szerkesztésénél csakáltalános elvekre kell szorítkoznunk, melyek a z t á n helyhatóságiszabályok útján, a z egyes községek sajátlagosviszonyaihoz lennének alkalmazandók. A tűzoltó-ügy súlypontjamegfelelő tű zoltó-szerek beszerzésébenés elegendő számú tű zoltó személyzet célszerűszervezésében keresendő.Tehát a községek is, hogy a tűzoltó-intézmény jótékonyhatását rossz akarat, vagy a s a j á t é r d e k f é l r e é r t é s ene csorbítsa, t ö r v é n y ú t j á n k é n y s z e r í t e n d ő k azalkalmas tűzoltó-szerek minimumának beszerzésére és tagjaikbizonyos részének a tűzoltó-karba való besorozására.

52Mivel a szabadegyesülés elve, ha e g y á l t a l á n tevéke n y s é g r e jut, jobban működik, mint a kényszeré, ennélfogvaaz utóbbi – javaslatom szerint – csak akkor alkalmazandó, midőn a polgárok községükkel és önmagukkal szembenaz őket terhelő kötelezettségeket önként teljesíteni vonakodn ak”.Az aradi nagygyűlés kellőkép méltatta dr. Lindner szorgalmátés buzgóságát, s az általa beterjesztett indítványt indokolásávalegyütt egyhangúlag magáévá tette, csupán annyit tartvánszükségesnek hozzáfűzni, hogy miután tudomása van arról, hogyFollman Alajos is készít egy tűzrendőri törvénytervezetet; aközponti választmány azt is méltassa figyelemre, ha egyáltalánabba a helyzetbe jut, hogy Follman tervezetét is tárgyalás alá veheti.A választmány ugyan e helyzetbe soha sem jutott, aszövetség azonban az aradi közgyűlésnek ez egyetlen ténye révénmegszűnt stagnálni s ujra ráhelyezkedett arra az alapra, melyenelindulván, az intézmény felvirágoztatása joggal volt tőlevárható. És kiegészítette ezt még egy másik jelentős határozatis, amelynek értelmében a központi választmánynak „szoroskötelességévé tétetett, hogy egy havonként megjelenőmagyar tű zoltó szakközlöny alapítása iránt a szükségeslépéseket tegye folyamatba. Ennek a modern gondolatnakmegvalósítása a budapesti önkéntes testület áldozatkészségefolytán vált lehetővé; de maga a szaklap még így is csak1879 októberében volt megindítható.Az aradi rendező bizottság 116 hazai és 52 külföldi, társegylethezmenesztett meghívót. A meghívásra 55 hazai egylet459 taggal jelentkezett és 50 jelent meg; ezek közül azonbancsak negyvenegynek képviselője volt igazolható, mint tagegyleté.A kapcsolatosan rendezett kiállításon 7 külföldi, 3 osztrák és9 hazai gyár vett részt. A kiállított gyártmányok bírálata során ajury nagy a r a n y é r e m m e l Knauszt Vilmost (Bécs) és WalserFerencet (Budapest) tüntette ki. Seltenhofer Frigyes (Sopron)már csak nagy ezüstérmet, a Geittner és Rausch cég pedig,mely fecskendőivel itt jelent meg először, kis ezüst érmet kapott.Ellenben mászólétrákéit a Geittner és Rausch cég kapta anagy e z ü s t é r m e t , míg a gráci Kölsch és a soproni Seltenhofercsak a kis ezüst éremhez jutottak.Az ünnepségek rendezése 3807 frt kiadással járt, melyből337 frt mint h i á n y , az aradvárosi önkéntes tűzoltókar pénztárábólfedeztetett.

53II. FEJEZET.Báró Bánhidy Béla.(1876-1881.)Az Aradon mandátumot nyert központi választmány elsőülését 1877 évi március hava 4-én, a székesfővárosi tűzoltósághelyiségében, tartotta meg. A választmány tagjai közül csaknégyen hiányoztak. Ellenben a kerületi szövetségek részéről ismegjelent már egy képviselő, névszerint M i n ο r i c h Károly,a Királyhágón túli ker. szövetség elnöke.B á n h i d y Béla báró, elnök, a III-ik közgyűlés óta lefolytesemények rövid vázolása után, mindenekelőtt bejelentette, hogyFollman Alajos, alelnöki állásáról leköszönt és illetőleg ezállását el sem foglalta.„Ennek ténye – úgymond – annál is inkább sajnálatos,mert az apró folyó ügyek intézése a fővárosban való állandótartózkodást követeli meg, erre pedig én magam nem vállalkozhatom”.Azután kifejtette elnöki programmját, mely abban a javaslatbancsúcsosodott ki, hogy a belügyminisztérium egy emlékiratbanfelkéressék:a) rendes évi á l l a m s e g é l y kiutalványozására ésb) oly k ö r r e n d e l e t n e k a kibocsátására, mellyel ahazai összes tűzoltó egyletek az országos szövetséghez valócsatlakozásra, külömbeni feloszlatás terhe mellett, köteleztessenek.Az első elnök, Széchenyi Ödön gróf, szintén szükségesnekítélte az államsegélyt s azt ki is eszközölte. De nem a szövetség,hanem – a budapesti önkéntes tűzoltó egylet számára. Bánhidybáró elődjének ugyanis még ez a testület volt jobban a szivéheznőve s hogy ez az anyagi korlátoltság nyomasztó gondjai alulfel legyen szabadítva, azt nemcsak a főváros reputációjának,hanem Magyarország jó hírneve érdekében állónak is tekintette.Másrészt pedig úgy gondolkodott, hogy a tűzoltó intézményterjesztése s népszerűvé tétele hatékonyabban mozdíttatik előakkor, ha a szövetség helyett, ez a főváros területén működőegyesület kapja a segítséget, mert ez központi helyzeténél fogvas abból az okból, hogy a nehézkesen mozgó szövetségnél alkal-

54masabb keretet tud szolgáltatni, hivatottabb, sőt a kötelékébetartozó nagyobb számú intelligens elemek révén egyenesenpredesztinálva is van arra, hogy a fővárosba özönlő fiatalságkiképzése útján a v i d é k n e k részben g y a k o r l ó m e s t e -r e k e t , általában pedig s z a k e m b e r e k e t szállítson.Bánhidy Béla báró ellenben, mint aradvárosi parancsnok,a budapesti önkéntesekben már csak egyik tagtestület működőtagjait látta s előbbvalónak a szövetség biztosított létezéseszilárd alapkövének a letételét tekintette. Ebbeli törekvésénekmegvalósulását azonban épp a budapesti önkéntes egylet általélvezett államsegély akadályozta. (Ez az államsegély, melyet aképviselőház még 1871-ben szavazott meg a budapestieknek,eredetileg 10.000 frt volt; utóbb azonban 5000 frtra redukálták.1902 óta pedig csak (2000 frtot) 4000 K-t tesz ki.)A központi választmány Bánhidy báró javaslatát általánoshelyesléssel fogadta s a maga részéről csak azt kívánta még afelterjesztendő emlékiratba belefoglalni, hogy hatalmazza fel abelügyminisztérium a szövetség központi választmányát arra is·hogy az új egyletek alakuló ülésein magát képviseltethesse (!)másodszor hagyja meg, miszerint az egyletek által megerősítésvégett bemutatott alapszabályok – a szervezet egyöntetűségénekelérhetése szempontjából – a központi választmányhoz,véleményezés végett mindenkor adassanak ki Az alelnöki tisztségbetöltésére nézve pedig szabad kezet adtak az elnöknek,hogy a budapesti tűzoltóság kebeléből egy alkalmas egyéntsaját belátása szerint bízzon meg az alelnöki teendőkkel.A megbízatást Ráth Károly, országgyűlési képviselő,mint a budapesti önkéntes tűzoltó egylet pártoló tagja nyerte.Azután ad referendum kiosztották az aradi nagygyűlésnek,a központi választmányhoz utalt, határozatait. Dr. Lindnertűzrendőri törvénytervezetét tanulmányozás és javaslattétel céljábólA d a m o v i c h Ádám (Komárom) kapta.A szakközlöny megindítása iránt hozott határozatvégrehajtása egyéb ..fontosabbnak” ítélt ügyek elintézéséigfüggőben hagyatott. És hasonló sorsban részesült B a r t h aJános, kolozsvári tűzoltónak írásban beterjesztett abbeli indítványais, hogy egy tűzoltói t a n k ö n y v kidolgozása iránttétetnék intézkedés.

55A b i z t o s í t ó ü g y n ö k s é g e k dolgában akkép foglaltakállást, hogy ezek „az intézményre károsnak ítélendők” s azegyleteket felszólítani határozták el, hogy az ily ajánlatokelfogadásától tartózkodjanak.Az elnök nélküli központi bizottság ugyanis Bárány N.Ernő javaslatára 1875-ben tárgyalásokat kezdett a M e r c a n t i lbiztosító társasággal aziránt, hogy nem lehetne-e ennek a társaságnaktámogatásával országos tűzoltói segélyalapot hoznilétre? Utólagos jóváhagyás reményében bizonyos megállapodásrais jutottak, melynek feltételei gyanánt ezeket stipulálták:1. Az országos tűzoltó-szövetség minden tagegylete egy-együgynökségét képviselné a biztosító társaságnak. Minden egyletitag, aki biztosítást szerez, a befizetett összeg 10%-át kapja működésejutalmául; az egylet parancsnoka pedig, mint az ügynökségképviselője, további 2%-ot húz kezelési költségek fedezése címén,míg magának a tűzoltó egyletnek saját céljaira fordítandó 3% jár.2. Az országos tűzoltó-szövetség, a szerződő biztosító társasághoztagegyletei révén beszállított netto díjak tiszta nyereményéből5%-ot élvez, mely összeg a központi bizottság rendelkezésérebocsáttatik abból a célból, hogy abból az országostűzoltó segélyalapot létesítse s azt évről-évre gyarapítsa.A biztosító társaság „Angol-magyar biztosító” néven szándékozottcégét bejegyeztetni. Elnöke: Klapka György; igazgatótanácsosaipedig: gróf Károlyi Ede, Korizmics László, grófPejacsevich Márk, báró Vécsey Andor, Éber Nándor, SemseyJenő stb. lettek volna.A társulat a megállapított pontozatok tanúsága szerint,minden befektetés nélkül, nemcsak az országos segélyalapelőteremtését tette volna lehetővé, hanem a tagegyleteknek,sőt ezek egyes tagjainak is nyújtott volna bizonyos előnyt.Félmilliós vagyonunk. lenne azóta ez alapon. Merkantilismodern gondolkodás azonban álmában sem igen háborgattaaz akkori választmány tagjait. A hagyományok erejévelszemben minden új igazság gyönge, mert a kényelemszeretetaz emberekben mindig nagyobb, semhogy egy újabb felfogáskedvéért megzavartatni hagynák lelkiviláguk egyensúlyát.M a r t i n e n g o Nándor (Pozsony) abbeli indítványát,miszerint a régi tűzoltók kitüntetésére a szövetség által érem

56lenne alapítandó, csak e l v i l e g találta a választmány pártolandónak,abból indulva ki, hogy érdemérmek adományozása afelségjogok közé tartozik.A német birodalmi szövetségnek az évben Stuttgartbantartott nagygyűlésére, a választmány képviseletében, Rösch Frigyestküldték ki. A rendelkezésre álló pénzből pedig négy, erre reflektálótagnak, egyenként 20 frtot utalványoztak. Végül megütközésselvettek tudomást a pénztáros teendőivel is megbízott PappEmil azon jelentéséről, hogy a t a g d í j h á t r a l é k 165 frtottesz ki és hogy egy tagegylet, a n y i t r a i , a szövetség kötelékéből– kilépett.Ennek a nyitrai tűzoltó-egyletnek ugyanaz a R o n c h e t t iJózsef volt a parancsnoka, aki a szövetség alapításának előmunkálataitvégző négyes bizottságnak is tagja volt. A nagygyűlésekezt a derék Ronchettit egyetlen egyszer sem választottákbe a központi bizottmányba. Lehet, hogy ez a következetes mellőzés is bántotta őt s ezért lépett ki. De hogy szereprevágyott s a tevékenységből továbbra is ki akarta venni a magarészét, azt bizonyítani látszik a körülmény, hogy kilépése utánelőbb egy dunáninneni kerületi, majd egy felvidéki, végreegy nyitramegyei szövetség létesítésén sokáig fáradozott.A második választmányi ülésen báró Β á n h i d y Bélaelnök bejelenté, hogy az emlékiratot még nem terjesztette fel.mert illetékes kormánykörökben arról szerzett értesülést, hogysikeres elintézés nem remélhető. S a központi választmány -mi telhetett tőle? – újból elővette az emlékiratot, döntvén arranézve, hogy az ügyviteli költségek részben való fedezésérekérelmezendő évi rendes segély összege 2000 frtban lenne megállapítandó.Egyben az emlékirat egyes pontozatainak precízebbkidolgozásával Gamauf Vilmost bízta meg.A dunántúli kerületi szövetség alapszabályait felterjesztéselőtt, módosítás, illetve kiegészítés végett visszaszármaztatnihatározták. Mert pl. a „vármegyei szövetségek helyett” a j á r á s iszövetségek elnevezés c é l s z e r ű bbnek mutatkozik!A honvédeknek tüzekhez való kirendelését, aminek kieszközléséta pápai parancsnok Szelestey Lajos kérelmezte, ,,mintszükségtelent” szintén elejtették.

57Azután elhatározták, hogy a p o r t ó m e n t e s s é g ügyébena kereskedelemügyi miniszterhez újra folyamodványt intéznek sa vasúti társulatoknál is lépéseket tesznek mérsékelt árú menetjegyekirányában. A legközelebbi nagygyűlés székhelyén működőtagegylet parancsnokát pedig a választmányi ülésekre meghívandónakrendelték.Az 1878-ik évben április 21-én tartott választmányi ülésegyik választmányi tagnak, névszerint G a n z e r Ede kassaiparancsnok elhalálozásának a bejelentésével kezdődött. A halálesetkapcsán kimondották, hogy az alapszabályok módosítandóklesznek abban az irányban, miszerint a választmánynak jogábanlegyen időközben megüresedett helyek betöltése által magátkiegészíteni.Papp Emil titkár jelenti, hogy az 1877-ik esztendőben5 egylet (Perlak, Bőny, Pinkafő, Salgótarján és Szentágota) 1878-ban pedig 10 egylet (Besztercebánya, Derecske, Gyergyószentmiklós,Hajdúszoboszló, Káposztafalu, Losonc, Mosony, Mármarossziget,Szamosujvár és Zenta) csatlakozott a szövetséghez.Minthogy pedig a kerületi szövetségek sem a tagegyletek névsorát,sem az évi járulékokról szóló kimutatást nem küldik be,titkár szerint az alapszabályok e tekintetben is módosítandóklennének, hogy a kerületi szövetségekhez csatlakozott egyletek,e tényükkel egyszersmind az országos szövetség tagjaivá is váljanak.Végül tudatja, hogy az első gyakorlati szabályzatGamauf Vilmos közbenjárására, a k o l o z s v á r i lyceumi nyomdakiadásában megjelent.Ez a szabályzat azonban, ámbár tűzoltók számára készült,egy jottányit sem tartalmaz még a fecskendőszerelésről, avagya létrák kezeléséről, hanem kizárólag csak az egyén kiképzéséttartotta szem előtt, abból a célból, hogy az a tőle, mint tűzoltótólis megkívánt katonás testtartást, mozgékonyságot ésügyességet elsajátítsa és szolgálatában alkalmazhassa. Szóvalaz első gyakorlati szabályzat, melyet a szövetség központiválasztmánya 1877 szeptember 8 és 9-én tartott ülésébenhozott határozatból kifolyólag a hazai tűzoltó testületeknek„tömeges megrendelésre és általános alkalmazásra” a legmelegebbenajánlott, nem volt egyéb, mint a katonai Exercier-Reglementkivonata. Eredménye pedig az lett, hogy még egy év-

58tizeddel később is, akárhány tűzoltófőparancsnok nem abban.kereste és találta hivatásának megoldásra váró főfeladatát, hogya vezetése alatt álló csapatba a tűzoltói tudást plántálja át s aztgyarapítsa e tudás taktikai alkalmazásának magaslatáig, hanemazt ambicionálta, hogy tűzoltócsapatáról bárki is megállapíthassa,hogy ez nemcsak a kettősrendekre fejlődést, hanema katonai századmozdulatokat is kifogástalanul végzi.A Putsch Tóbiás (Igló) által bemutatott kiállítási szabályzatfelülbírálására kiszemelt bizottságba a választmány amaga részéről R ö s c h Frigyest küldötte ki. A szintén PutschTóbiás elnöklete alatt 1877. október 16-án megalakult „Tátravidékiszövetség” alapszabályait a belügyminiszterhez felterjesztenirendelték. (Ez a szövetség, mely 1880-ban 48 tagtestülettelbírt, 14 évi működés után 1903. december 6-án oszlottföl, hogy az ugyanakkor nyomban megalakított szepesvármegyeiSzövetségnek adjon helyet. Alapszabályai a függelékben olvashatók.)Az egységes egyenruha és rangjelzés behozatalát, –mint kényszereszközök hiányában lehetetlent – elhalasztották.A zubbony ujjasára alkalmazandó veres zsinórzat helyett,amint azt az aradiak ajánlották, az V. és X. éves szolgálatiérmek mellett döntöttek; természetesen csak elvben, de dedikáltancsupán oly egyletek tagjai számára, amelyek a szövetségheztartoznak.A Pápán megindított „Magyar Tűzoltó” című szakközlönynyel– nem helyeselt iránya miatt – a választmány összeköttetésbelépni nem kívánt. Valószínű azonban, hogy itt belejátszotta központ amiatti érzékenysége is, hogy az aradi nagygyűlésneka szakközlönyre vonatkozó határozatát, a dunántúli kerületiszövetség égisze alatt, Teuf f e l Mihály szerkesztésében napvilágotlátott kis szaklap előbb valósította meg, mint az országosszövetség, holott ennek volt az sürgős kötelességévé téve.Az ülés végén báró B á n h i d y Béla elnök, első nevezetese r e d m é n y gyanánt, bemutatta a Belügyminiszternek 1878. évi5372/77 szám alatt kelt ama leiratát, mely szernt az (alkalmasidőben mégis csak beterjesztett) emlékirat elintézésekép arrólértesíti a szövetséget, hogy ámbár a kérelemnek az anyagi

59segélyezésre vonatkozó részét, a kedvezőtlen pénzügyi viszonyokmiatt már csak azért sem teljesítheti, mert a „tűzoltók kiképzése”címén országgyűlésileg megszavazott s a budapesti önkéntesegylet parancsnokának kezéhez evévenkint ki is utalt 5000 forintonkívül egyéb hitellel a minisztérium e célra nem rendelkezik;de erkölcsi támogatás tekintetében tett intézkedése gyanánttudatja, hogy az országos tűzoltószövetség választmányát, m i n-den t ű zrendészeti és tű zoltói ügyben véleményadásrailletékes szakközegül ismerte el.Az érthető lelkesedéssel fogadott leírat kapcsán, KreneditsFerenc indítványára, Bánhidy Béla báró elnöknek, a „szövetségműködésének lendületet adó tevékenységeért” egyhangúlag jegyzőkönyviköszönetet szavaztak.Ez a belügyminiszter, ki az intézmény nemzetgazgaságijelentőségét méltányolta s a szövetséget, első gyanánt, hivatalosanelismerve, igénybe veendő hatáskörrel is felruházta – T i s z aK á l m á n volt.„A magyar országos tűzoltószövetség fennállásátszükségesnek tartom – hangzik a miniszter leirata –s annak fontosságát a tűzoltó intézmény fejlődésére ésa hazai tűzoltásnak emelésére elismerem. Ez okból eszövetség központi választmányát, jelen számú s keletűkörrendeletemben, szakközegül nyilvánítottam, amelynekszakvéleményét, felmerülő esetek alkalmával, igénybefogom venni. Egyidejűleg azonban a törvényhatóságokat isutasítottam, mikép a tűzoltóügyekben, ily véleményekért,szintén az országos szövetség központi választmányáhozforduljanak, a területükön levő tűzoltóegyleteketpedig a s z ö v e t s é g h e z való c s a t l a k o z á s r ahívják fel”.A megtagadott anyagi segély hátterét illusztrálja, hogy1877-ik esztendőben 18x3=54 és 46x6=276 vagyis összesen330 forint volt a szövetség bevétele – tagegyleti díjak címén.Biz' ez a csekély összeg, (ma egy-egy vármegyei szövetség istöbbel rendelkezik), kellő működés mellett a postaköltségeketis csak éppen hogy fedezhette, ellenben irodai kiadásokra ésnyomdai költségekre – mint a beszámoló mondja – már„egyetlen fillér sem maradt.” A titkár fizetése vagy tiszteletdíjapedig szóba sem jöhetett.

60A negyedik nagygyűlés.Szepesvármegyében, I g 1 ó n tartották meg, 1878. j ú l i u s21. és 22-én. Aradra ugyan Pozsony városa is küldött meghívót,de ennek a második nagygyűlés székhelyéhez való közelségemiatt, a távolabb fekvő Igló javára döntöttek.B á n h i d y Béla báró „más irányú halaszthatatlan teendőimiatt” nem volt jelen. A „Kárpátok alján egybesereglett tűzoltóknakcsak szíves bajtársi üdvözletét” küldte. Ráth Károly,az alelnök, mint „nem activ tűzoltó” nem akart megjelenni;sőt – nyomot is alig hagyva a Szövetség történetében – időközbenle is köszönt. így történt aztán, hogy a IV ik közgyűlésen,mint,.Budapesthez legközelebb lakó választmányi tag”,a váci K r e n e d i t s Ferenc elnökölt.Jegyzőkké: Kishalmy Ferenc (Losonc) és e sorok írója,M a r k u s o v s z k y Béla (Budapest) választattak.A királyt az iglói nagygyűlésre is meghívta a központiválasztmány s a kabinet-irodának báró Bánhidy Béla, elnök,címére érkezett távirata szerint, Ő felsége a magyar országostűzoltó ünnepélyre szóló meghívást „köszönetének nyilvánításamellett elfogadni méltóztatott ugyan, de fenforgó akadályokmiatt” személyesen nem jelenhetett meg. A közgyűlés a királyfelséges személye részéről a magyar tűzoltó intézmény irányábanmegnyilvánult legkegyelmesebb figyelmet jegyzőkönyvileg ismegörökítette.A sovány évi jelentés kapcsán, melyet az elnök csak szóbelilegreferált el, legelső dolga volt a választmánynak felolvastatnia vívmányt képező belügyminiszteri rendeletet, melybentermészetesen a közgyűlés is nagymérvű haladást látott s mintilyennek a dokumentumát, lelkes örömmel vette azt tudomásul.Az anyagi segély megnyerhetése céljából a közgyűlés isújabb kérvény felterjesztését ítélte szükségesnek.A tűzrendészeti törvénytervezetetAdamovich átdolgozásában a belügyminisztériumhoz felterjesztenihatározták. (A törvénytervezet szövege afüggelékben olvasható).

61A nyomtatott gyakorlati szabályzatra nézvemegállapította a közgyűlés, hogy annak – az aradiközgyűlés határozata értelmében (10-10 példányban)való átvétele, illetve megszerzése, a tagegyleteknél esedékessévált.(Hogy a valóságban hány példány kelhetett el az elsőGyakorlati Szabályzatból, arra nézve lehangoló tájékoztatást nyújta kolozsvári lyceumi nyomda központi irodájának egy 1879. éviszept. 9-én kelt s az Orsz. Szövetség elnökségéhez intézett levele,mely ekkép szól·.F. hó 7-én 234. sz. a. kelt becses megrendelésére vanszerencsénk 100 (mond egyszáz) példány Gyakorlati Szabályzatotküldeni – bizományba. A számlatörlesztésül küldött90 (azaz kilencven) forintot a Szövetség javára írtuk. Egybena t. Hivatal azon kérdésére, hogy mely egyletek rendeltek ebbőla szabályzatból, tisztelettel tudatjuk, hogy e g y e d ü l a nagyszebeniegylet rendelt meg két ízben 10-10 példányt”.)A statisztikai kérdőívek még mindig nem érkeztekbe teljes számmal, azok majdani összesítése aközp. választmányra bízatott, mely azonban a táblázatokkinyomatását – fedezet hiányában – jó sokáig nemeszközölhette.Hogy az e g y s é g e s c s a v a r kérdése, a kedvezőtlenpénzügyi viszonyok miatt halasztást szenved, ebbea közgyűlés is belenyugodott. Ellenben az egységese g y e n r u h a és r a n g j e l z é s tárgyában, a központiválasztmány abbeli javaslatát, hogy az is kedvezőbbidőre halasztassék, a közgyűlés nem fogadta el, hanemrészletes tervezet kidolgozása és ennek az V-ik nagygyűléselé leendő beterjesztésére utasította a választmányt.A szövetség által adományozandó V. és X. évess z o l g á l a t i é r m e k alapítása ügyében, miután ezzela „tűzoltók ügybuzgalma fokoztathatik s a valódi érdem

62az őt megillető kitüntetésben részesül,” az adományozásrészleteire vonatkozó szabályok végleges megállapításaa választmánynak hasonlóképen kötelességévé tétetett.A módosított alapszabályok (lásd a függeléket)kinyomatását elrendelték. Ugyanígy határoztak a TátravidékiSzövetség azon indítványa felett is, mely atűzoltószerek á t a n y o z á s á r ó l (nikkelezés) szólt samelyet S c h l o s s e r Albert, rozsnyói parancsnok,hosszabb értekezésben okolt meg.A tűzoltószerek vasrészeinek áranyozása ügyében utóbb,mikor a költségek iránt is beszerezték már az adatokat, arra akörülményre volt kénytelen felhívni a figyelmet a központiválasztmány, hogy az áranyréteg a vasrészek repedéseit isbefödvén, mászóövek zárkapcsait nem tanácsos aranyoztatni.A vasrészek nikkelezésének sorsa ezzel el is dőlt.Follmann Alajos, a budapesti önkéntes egyletnevében és ennek pénztára terhére megajánlotta aszakközlöny költségeinek fedezését. Follmann indokolásaszerint ugyan a Közlöny rendeltetése csak „anevezetesebb füzekről szóló casuistikának gyűjtése s abeérkező leírásoknak havonként való közzététele” leend:a közgyűlés azonban, mert ez is jobb volt a semminélés mert a szaksajtó feladata felől nem bírt tájékozódással,az ajánlatot így is elfogadta.Ugyancsak Follmann indítványozta, hogy az egyleteknélidőszakonként megejtetni szokott választások eredménye,illetőleg a megválasztott parancsnokok névsora,a bármely okból k i z á r t t a g o k névjegyzékévelegyütt a választmány útján az összes tagegyletekkelközöltessék. A közgyűlés az indítvány második részétől,fegyelmi tekintetben, jótékony erkölcsi hatást remélve,azt egész terjedelmében elfogadta.

63A pécskai polgári tűzoltóegylet nevében Róth Ede,egy ismertetett konkrét eset kapcsán indítványozta, hogykerestessék meg a Belügyminisztérium aziránt, miszerinta h a t ó s á g o k a t a tűzoltóegyletek h i v a t a l o s támogatásárautasítsa. A közgyűlés, nézete szerint eziránybana tűzrendészeti törvényjavaslat úgyis intézkedvén, a kiindulópontot képező pécskai esetet tárgyalás alá semkívánta venni.Az elnöknek abbeli indítványát, melynek értelmébenott, ahol a negyedik nagygyűlés tagjai irányában íglóváros kitűnő vendégszeretete leginkább érvényesült, t. i.a ,,Kő alatt” (untern Stein), a sziklafalba egy (utóbbmegállapítandó) felirattal ellátott emtéktábla helyeztessékel, – a közgyűlés zajos helyesléssel magáévá tette, amegvalósítás mikéntjét a központi választmányra bízván.Arra nézve, hogy a legközelebbi közgyűlés holtartassék, két meghívó is érkezett: Egyik Pozsonytörvényhatósági bizottsága részéről, a másik Kaposvárrendezett tanácsú város polgármesterétől. Öt szavazattöbbséggelaz V-ik nagygyűlés székhelyéül P o z s o n yvárosa jelöltetett ki.A központi választmánynak pedig a következő névsorakerült ki az urnából:Elnök: Báró Bánhidy Béla.Alelnök: Follmann Alajos.Választmányi tagok: Krenedits Ferenc (Vác), MartinengóNándor (Pozsony), Rösch Frigyes (Sopron),Sor Albert (Arad), Soltész Nagy Kálmán (Miskolcz),Gamauf Vilmos (Kolozsmonostor), Bogisich Károly(Budapest), Adamovich Ádám (Komárom), KlimicsAndrás (Fehértemplom), dr. Lindner Gusztáv (Nagy-

64szeben), Putsch Tóbiás (Igló) és Lankovich József(Szombathely).Follmann Alajos, az először Aradon s most másodszorIglón vele szemben megnyilvánult bizalom előtt meghajolt s azalelnöki állást elfogadta. Klimics András ellenben az ismeretlenséghomályából csak a mandátum lejárta felé került elő – papíron.A központi választmányi tagságért az időtájt még nem igentörték magukat az emberek.A rendező bizottság, melynek elnöke dr. SimenszkySándor, jegyzője pedig Róth Márton volt, 288 hazai és 22 külföldiegyesülethez menesztett meghívót. Jelentkezett 70, de – 609taggal – csak 60 egylet jelent meg. Ebből külföldi volt: Ulm,Leobschütz (Beuthen), Linz és Mährisch-Ostrau; tagegyletpedig 39.A szerkiállításon, melynek színhelye az ágostai evangélikusfőgymnázium tornacsarnoka volt, a korral haladó gyárosok ésiparosok jóval nagyobb számban vettek részt, mint a háromelső nagygyűlésen. Itt már a valóban hasznosat, a kevésbéhasznostól, összehasonlítás útján megkülönböztetni és sajáthasználatra a legjobbat kiválasztani is nyílott alkalom. MígBudapesten (1871) a hazai kiállítók száma még az ujjunkonvolt összeszámlálható és Sopronban is (1874.) csak 21, Aradonmeg 19 kiállító vonult fel: addig Iglón 34 gyárosnak tárgyainkívül (köztük 29 db fecskendő) 9 szakirodalmi mű is volt kiállítva.A G e i t t n e r és R a u s c h cég pedig saját költségénkülön csarnokot állított, amelyben az általa kiállított 730-féletárgy, csak éppen hogy elfért.A tűzoltás irodalmát az alábbi művek képviselték:1. Rösch Frigyes „Die Feuerwehr“ című munkája. 2.Adamovich Ádám „A tűzoltó” című műve. 3. Magirus C. D.(Ulm) „Das Feuerlöschwesen”. 4. Gilardone Fr. (Elsass-Hagenau)„Illustrirte Zeitschrift für die Feuerwehr.” 5. OesterreichischeFeuerwehr-Zeitung (Brunn). 6. Deutsche Feuerwehr-Zeitung(Stuttgart). 7. Zeitung für Feuerlöschwesen (München). 8. DieFeuerspritze (Chemnitz) és 9. Schmidt Sándor (Rózsahegy): „Atűzoltók zsebkönyve”.

65Aranyérmet nyert: Walser Ferenc és Seltenhofer Frigyes.Nagy ezüstérmet: Geittner és Rausch, amely cég – gyűjteményeskiállításáért – a helyi választmánytól a r a n y é r d e m -é r m e t is kapott. Ennek adományozását utólag a központiválasztmány kifogásolta. Forma szerint igaza volt, csak éppenoka nem volt ily rideg eljárásra. Mert a Geittner és Rauschcég külön kiállítása, különösen abban az időben (1878.) nagyinstruktiv értéke miatt, szinte megbecsülhetetlen volt. Follmannrideg természete azonban, mely ez utólagos határozatnál márérvényesült, csak §§-icat ismert, melyek mellett a lényegelsorvadhatott.A kiállítás látogatóinak száma is tekintélyes volt Iglón,amennyiben az akkor össze-vissza 7000 lakossal bíró városkában3 napon belül 3700 (köztük 2200 fizető) személy akadt olyan,aki meglátogatta azt.A bizottság zárószámadása 5019 frt és 53 krajcár kiadásttüntet fel. A közgyűlés jegyzőkönyvének kinyomatásához a szövetségszáz f o r i n t t a l járult.Közgyűlés után a bajtársak egy része a d ο b s i n a i jégbarlangcsodás világát tekintette meg, a nagyobbik rész pediga Magas-Tátrára tett kirándulást, ennek nagyszerűségében gyönyörködvén.De maga Igló is igen kedvező benyomást gyakoroltaz ott megjelentekre.Bizonyítja ezt az a határozat, mely a „Kő alatt” felállítandóemléktábla elhelyezésében nyert kifejezést. Meg bizonyságreá az a későbbi nagygyűléseken meg-megcsendülő, az Iglónjártak lelkében igen sokáig továbbvibráló édes visszaemlékezés,mely nemcsak a sötét erdők koszorúzta, meg az örök hóvalfedett büszke hegycsúcsok színkontrasztjának nagyszerűségévels a kristályvízű patakoktól szeldelt völgyek, szívet üdítő szépségéneka látványa, révén maradt felejthetetlen: hanem annak azigazi vendégszeretetnek lebilincselő voltánál fogva is, amely semtöbbet mutatni, mindenáron imponálni, sem agyonölelni nemakart; egyszerűen csak természetes volt. Úgy látszik, itt érezteát először a síkföld máshoz szoktatott magyarja, hogy a vendégszeretetnagyságát nemcsak a nyújtottak bősége s a csillogtatottgazdagság határozza meg: hanem a vendéglátó házigazdaszeretetreméltó gondolkozásmódja s mindenre kiterjedő figyelme is.

66A Szepesség lakói szűkmarkúság hírében állnak. De Iglóbebizonyította, hogy inkább csak a meggondolt takarékosságnakhívei ők. Nem követik folyóik példáját, amelyek egyike semszállít a megye területére máshonnan vizet: hanem mindegyikcsak az ott náluk fakadó források tiszta vizét vezeti el felé. Aszepességiek a fukar földtől és a fukar kereseti viszonyoktólerős küzdelem árán kierőszakolt keresetükkel takarékoskodnak.De a nagygyűlés alkalmából megmutatták, hogy a takarékosságés vendégszeretet olyan erények, amelyek egymást nem zárjákki, hanem fel is tételezhetik.Ők átérezték, hogy mások jólétének megóvása: a cselekvésnekmindenkor nemes indító oka. S ez erkölcsi eszme alapján,a tettben erős felebaráti szeretetnek apostolait, a tűzoltókat,mint a vaskorszakban is aranyat képviselő humanisztikus érzésnekés gondolkozásmódnak hazafias megtestesítőit, a nemzetiközvagyonnak és így a polgárok jólétének őrei és védőikéntlátták szívesen. A tűzoltóügy Iglón egybesereglett előharcosaipedig itt jöttek első ízben tudatára annak a jótékony ráhatásnak,amit a megjelenésük nyomán észlelhető érdeklődés fölkeltése,magának az eszmének terjesztésére s az intézmény erősödéséregyakorolni képes. Iglóról a jó ügy jövője és fejlődése tekintetébenmegalapozott bizalommal s felszított lelkesedéssel térthaza mindenki.A legkiemelkedőbb eredménye azonban az iglói közgyűlésnekaz a nagy horderejű határozat volt, mely a t ö r ν é n ν-ιε r v e z e t felterjesztését foglalta magában. A törvényjavaslattervét Adamovich átdolgozásában fogadták el. Pedig mintha dr.L i n d n e r e r e d e t i t e r v e z e t e lett volna a jobbik. Az AdamovichÁdám által foganatosított átdolgozás ugyanis csakabban állott, hogy magyarosabban, szabatosabban szövegeztemeg azokat a §§-okat, amelyeket átvett. Sajnos azonban egycsomót egyszerűen t ö r ö l t . Lindner törvénytervezetének aző átdolgozásával való szembe állítása csaknem egészen dr.Lindner Gusztáv javára billenti a mérleget.A megelőző tűzrendészet követelményei ugyan nem állnakmég tisztán Lindner szemei előtt sem; de azért a j á r ő ri intézményrendszeresítéséről ő már megemlékszik, míg Adamovichezt egyszerűen kihagyta a javaslatból.

67A r ö p t ű z ellen való védekezés sem kerüli ki Lindnerfigyelmét; Adamovich, mint komáromi ember, ezt feleslegesneklátja.Lindner a f o g a t á l l í t á s kötelezettségével és ellenszolgáltatásképmérsékelt jutalmak engedélyezésével is foglalkozik;míg Adamovich nem.A tűzoltószerek sorában a vedrek és t ö m l ő készlet,meg a rendes vasvilla mellett a k é t ág ú k a p a r ó ν i 11 a isszerepelnek Lindnernél, aki a támasz-létrákra nézve kifejezettenlényeges kelléknek tartja, hogy azok alsó végükön v asalvalegyenek. Adamovich mindezt teljesen mellékesnek ítéli.Lindner szerint a n a g y obb községek és városokáltal – a törvény életbeléptetését követő egy év alatt feltétlenülbeszerzendő tűzoltószerek m i n ő sége és mennyiségefelett – felebbezés esetén – a törvényhatóság tűzoltóigazgatóságának(v á r m e g y e i t ű zfelügyelő n e k ) meghallgatásaután, másodfokban a vármegye közigazgatási bizottsága,harmadfokban pedig a belügyminisztérium határoz. Adamovichnak,ilyesmik precizírozása miatt nem nyomja fejét a bú.Lindner szükségesnek tekinti a legkörülményesebb leírásátadni annak, hogy milyen az e g y s é g e s c s a v a r s kötelezia községeket, melyek meglevő fecskendői ettől eltérnének, hogya nyomónyílást ilyen csavarzatúvá a l a k íttassák át. Azutána tűzoltóságok szervezetével is részletesen foglalkozik.Meghatározza a lakosok számarányában megkövetelendő 1 e g-k i s e b b l é t s z á m o t , ennek b e o s z t á s á t , vezetőinek rangját,a tartandó g y a k o r l a t o k s z á m á t . Megállapítja, hogyaz önkéntes tűzoltó-egylet, a község által á t r u h á z o t tj o g o t gyakorol és így a szolgálatban az is h a t ó s á g i k ö z e g .Kötelezi az egyleteket a zárszámadási m é r l e g n e k a községiképviselő-testület elé való terjesztésére. Kimondja, hogy önkéntestűzoltók csak olyan egyenruhát hordhatnak, aminőt az országoss z ö v e t s é g á l l a p í t meg. Tüzetesen el mondja,m i k o r alakítandó kötelezett tűzoltóság? Hogyan írandók összea kötelezettek l a j s t r o m a ? Meddig legyen az betekintés végettkitéve? Hol és meddig élhetni felszólamlással ellene?Kik m e n t e n d ő k fel a besorozás alól? Milyen legyen a kötelezetttűzoltók karkötője? Mi legyen a v e z e t ő k hatásköre?

68Ahol több tűzoltóság találkozik a vész helyén, ki legyen avezénylő parancsnok? Mikor távozhatnak el a csapatok atűz színhelyéről? Ki végezze a t a k a r í t á s munkáját? Ki gondoskodjékaz é l e l m e z é s ü k r ő l és ki a vízszerzésrő l?Mekkora legyen a kivonulás k ö r z e t e ? Kiknek osztandó ki as z e r t á r k u l c s egy-egy példánya? Ki tartozik gondoskodni atűznél vagy gyakorlatnál m e g s é r ü l t tűzoltókról, esetleg azoknakhátramaradottjairól? Kik állapítják meg a tűz k e l e t k e -zésének okát? stb.Adamovich átdolgozásában m i n d e z t hiába keressük!Csoda-e aztán, hogy egyetlen országos érvényű tűzrendészetijogforrásunk, a kormányrendelet, mely az intézmény továbbfejlesztésérekevésbbé alkalmas alapból kiindulva jött létre, szinténnem gondoskodik sem országos hatáskörrel bíró központiszervről, sem vármegyei felügyelőségekről s teljesen megfeledkezika tisztképzésről is.S ezen a kardinális hibán Follmann elnökké választásasem segíthetett. Mert ő, ámbár 1871-ben, tehát Lindnernél sokkalelőbb kezdett hozzá, sohasem készült el a maga törvénytervezetével.Ellenben kétségtelen antagonizmusa Lindner Gusztáv dr.jeles munkájával szemben, még évek múlva is megnyilatkozottnála. Megnyilvánult, mikor 1882-ben a székesfőváros első moderntűzrendészeti szabályrendeletét szövegezték s akkor is, midőn az1888-ban kibocsátott kormányrendelet alkottatott. Mert mind akettő Follmann Alajosnak közreműködése s mértékadó befolyásamellett készült. S mindkettőnél az Adamovich átdolgozásábanelfogadott tervezet jutott érvényre, ellenben Lindner Gusztávémintha figyelemre nem is méltattatott volna. Talán ezért is vanaz egyik (a fővárosi) 1890. óta revízió alatt, míg a másik szintemegszületése pillanatától kezdve revízióra szorult; legalábbmindmáig nem jövünk ki a hiányosságai felett való kesergésből,sürgetve folyton annak módosítását, korszerű megjavítását, illetvemodern megváltoztatását addig is, amíg a várva-várt tűzrendőritörvény meg lesz alkotható.

69Emelkedő hullám.Az Iglón mandátumot nyert új központi választmány elsőülését még meg sem tartotta, amikor egy jelentős hazai alapítványkreálásának a híre járta be az országot.Az első magyar általános biztosító-társaság belátta végre,hogy nagy igazságtalanság meg nem emlékezni azokról az emberbarátokról,akiknek önfeláldozó szolgálatra készsége a társaságkárosodását is csökkenti, sőt ezzel neki voltaképpen közvetlenhasznot hajt; meg arról a szövetségről, amelynek ügybuzgóságaa tűz ellen való védekezés terjesztése s tökéletesebbé tétele által akockázatot diminuálni segítvén, közvetve a társaság érdekeit ismozdítja elő. Belátta, hogy a tűzoltókkal és a tűzoltó szövetséggelszemben tanúsított magatartása csak annyival nagyobb mostohaságszínében tűnhetik fel, mert egyébként, növekedő erejéhez,tőkeerejének megizmosodásához képest, mindjobban bőkezűvévált. (Miskolc városának és vidékének vízársújtotta lakosságaszámára 8 ezer forintot, a rombadöntött Szeged fölsegítésére25 ezer forintot szavazott meg és a Magyar Tudományos Akadémiánakis 10 ezer forintot bocsájtott a rendelkezésére.) Szóvalelérkezettnek látta az időt, hogy az üdvösen működő tűzoltótestületekirányában is bebizonyítsa elismerését s a felségesuralkodópár ezüstlakodalmának alkalmát használta fel reá.„Működésünk alatt – hangzik a tűzoltóságokhoz intézettkörlevele a társaságnak – volt alkalmunk tapasztalni, hogy atűzoltó egyesületek működése nemcsak a tűzeseteknél tanúsítottközvetlen segély, hanem azáltal is üdvössé vált, hogy egyestevékeny férfiak összeműködő tevékenysége folytán immár atüzek meggátolására is nagyobb elővigyázat és gondoskodásfordíttatik.” És letették a 10 ezer forintos alapítványt, hogyannak a kamataiból Szent István koronája országaiban tűzeseteknélszerencsétlenül járt tűzoltók, esetleg azok özvegyei ésárvái segélyeztessenek.Ezt a 6%-os magyar aranyjáradék kötvényből álló alapítványt„tűzoltók segélyezési alapja” címén a belügyminiszter1880. évi szeptember 11-én kelt rendeletével hagyta jóvá, az

70állampénztárt annak megőrzésére s a kezelés körül követendőáltalános szabályok betartására utasítván. (Az alapító-levélszövegét lásd a függelékben. Az I. magyarnak ez alapítványanem tévesztendő össze az 1873-ban Ő felsége 25 éves uralkodóijubileuma alkalmából létrejött Kaiser-Jubiläums-Stiftunggal, melyaz osztrák-magyar monarchia területén akkor működött 25 biztosítótársulat együttes alapítványa volt. Ennek Bécsben deponáltalaptőkéje 35 ezer forintot tett ki, kezelése pedig egy az érdekeltbiztosító intézetek által választott Comité-ra bízatott, mely5 évenként újra választható).Az első magyar biztosító-társaság szándékáról a szövetségelnöksége 1879. március 21-én értesült hivatalosan s megkerestetüstént az igazgatóságot, hogy amennyiben az alapító-levél szövegemég nem lenne megállapítva, ne vegye szerénytelenségnek,ha abbeli óhaját juttatja kifejezésre, miszerint adatnék mód ésalkalom arra, hogy az alapítvány kezelésére vonatkozó szabályzatkészítésébe a hazai tűzoltó-egyletek viszonyait ismerő országosszövetség is befolyhasson. És sikerült kieszközölnie, hogy abelügyminisztérium által kezelés alá vett összeg kamatai azországos szövetség útján beterjesztett kérvényeka l a p j á n u t a l v á n y o z t a s s a n a k . Minthogy pedigaz első években igénybe alig vétetett az alap, a 10.000 forin36 ezerre szaporodott fel s ennek lett aztán folyománya azaz örvendetes eredmény, hogy utóbbi időben a szövetség segélyzőpénztára évenkint átlag 10 ezer koronányi vagyonszaporulatokatmutathat ki; alaptőkéje pedig immár 120 ezer korona. Az I. magy.ált. biztosító-társaság alapítványának kamataiból évenkint annyitelik, hogy a segélyző alap pénzéhez alig kell nyúlni.Az 1879. június 1-én megtartott első választmányi üléstehát, melyen már az alapítvány ügyében tett lépések perfektuálteredményéről számolhatott be az elnökség, elég jól kezdődött.Bánhidy Béla bárónak abbeli jelentését is örömmel vették tudomásul,hogy a tagegyletek száma 125-re szaporodott. Ez örvendetesjelenséggel szemben állt azonban a sajnos körülmény, hogycsak 4 közvetlen és 21 kerületi tagegylet fizette be a rendestagsági díjat, úgy, hogy a hátralékok összege 852 forintra növekedett.Ebből folyólag a közgyűlési határozatok különféle nyomtatványokkiadására vonatkozó részének végrehajtása sem volt

71eszközölhető és a választmányi tagok útiköltségeinek megtérítéséresem kerülhetett a sor. Egyébként az országban már 335 tűzoltó-egyletműködik ekkor, amelyek valamennyiéhez intéztetettfelszólítás a belépés iránt; de az egyleteknek több, mint felemég csak nem is válaszolt.Papp Emil titkár ugyanez ülésen előadta, hogy a hatóságokközül a belügyminiszteri körrendelet értelmében első gyanántV a s v á r m e g y e alispánja fordult a szövetséghez egyáltala tervezett tűzrendeszetí szabályrendelet tárgyában kérvénvéleményt. A választmány az Iglón elfogadott s 1878. végénfelterjesztett törvénytervezet másolatának és Rösch Frigyes„A tűzoltóság kisebb városokban, falukban és pusztákon” címűkönyvének a megküldésével válaszolt. A második pedig Pozsonyvármegyevolt, mely tűzoltó-egyletek létesítése tárgyában kértútbaigazítást.A d a m o v i c h Ádám a budapesti önkéntesek által élvezett5000 forintnyi á l l a m s e g é l y b ő l 2000 forintnak az orsz.szövetség részére leendő átengedése iránt kívánt lépéseket tenni;de mert elnök szerint az állami szubvenció megnyerése anélkülis remélhető, az indítványt levették a napirendről. UgyancsakAdamovich „A tűzoltó” című munkájának bemutatott példányátáttanulmányozás és megbírálásra Rösch Frigyes és SchlosserAlbertnek adták ki.Végre G a m a u f Vilmos statisztikai kimutatását az erdélyrészitűzoltó-egyletekről elismeréssel honorálták. (Az e táblázatokhozfűzött magyarázat, mint érdekes korrajz, a függelékbenolvasható.)A második ülésen, melyet 1879. szeptember 8-án tartottak,szintén volt valami örvendetes jelenteni való. Nevezetesen FollmannAlajos alelnök ekkor jelentette be a főudvarmesteri hivatalabbeli értesítését, hogy József főherceg őfensége a nála (egykésőbb meghatározandó napon és időben) a védnökség elfogadásairánt tiszteletét tenni kívánó küldöttség fogadására hajlandónaknyilatkozott.Ez ülésen olvasták fel Adamovich Ádám leköszönő levelétis. És ugyanekkor állapították meg az Iglón felállítandó emléktáblánakanyagát és nagyságát. A „Kő alatt” elhelyezett emléklapotegy méter magasságban és 140 % szélességben, szürkés-

72fehér carrarai márványból rendelték meg. Ünnepélyes leleplezéses hivatalos átadása Iglón 1880. június 29-én mentvégbe.Annál szomorúbban hangzottak a központi választmány1880. február 1-én tartott harmadik ülésén előterjesztett jelentések.Ezek elseje arról szólt, hogy több önkéntes egylet sorábana beregszászi (tagegylet) is f e l o s z l o t t s mint ilyen a tagoksorából törlendő. A szent-gotthárdi pedig csak az esetben hajlandótagegyesületként megmaradni, ha kiadványait a szövetségnémet nyelven is megjelenteti. Ez utóbbi bejelentést a központiválasztmány „hazafiúi érzületében mélyen megilletődve” fogadtade egyértelműnek vette a kilépés szándékával.Okot pedig a szentgotthárdiak eme nyilatkozatára az szolgáltatott,hogy időközben napvilágot látott végre a szövetséghivatalos értesítője, mely T ű zoltó Közlöny címetkapott.Amit tehát még 1876-ban, az aradi nagygyűlés tett kötelességévéa közp. választmánynak, t. i. egy havonként megjelenőszakközlöny megindítását, – ugyanaz csak az iglói közgyűlésután, 1879 végén lett aktuálissá. És ahogy a szövetség megalakulásánakeszméje a vidékről indult ki: azonkép annak fölismertelőnyeiben, ami a sajtó útján nyújtható, előbb részesítetteegy kerületi szövetség a maga tagegyleteit, mint azországos.A Dunántúli kerületi szövetség hivatalos lapja gyanántugyanis Pápán még 1878-ban megindult a „Magyar Tűzoltó”című szaklap. S ami még különösebb, ennek a vidéki szerénylapocskának a programmja távolról sem volt annyira szűkreszabott, mint aminőnek Follmann Alajos szánta, (lásd 1879-ikikörlevelét a függelékben) az országos szövetségnek Budapestenkiadandó hivatalos közlönyét, mely azonban az 1879. július 1-érekitűzött időben, még így sem volt „tárgy hiányában” megindítható.A szerkesztésével megbízott P a p p Emil sietett is indítványozni,hogy necsak tűzesetek leírása, hanem a választmányfontosabb határozatai is közöltessenek a lapban. S csak elfogadásaután ez indítványnak, melyet R ö s c h Frigyes javaslatára, párhónappal később azzal toldottak meg, hogy a .választmányiülések jegyzőkönyvei egész terjedelmökben is közölhetők, csak

73akkor – (1879 októberében) – tudott megjelenni az – elsőszám.Időközben elkészült úgy Vasvármegye tűzrendészeti szabályzatánaka tervezete, mint a Pozsonyvármegye számára kért útbaigazítás.Előbbit Rösch Frigyes s Lankovich József (Szombathely)választmányi tagok kapták ad referendum, a másodikra nézvepedig Martinengó Nándor, Rösch Frigyes és Schlosser Albertutasíttatának véleményes jelentésre.Kinyomatták a falusi tűzoltó-egyletek m i n t a a 1 a p s z ab á-b á 1 y a i t is, 500 példányban. Hogy pedig e szabályzat Magyarországösszes községeinek meg legyen küldhető, a további példányokkinyomatása iránt a belügyminisztériumot keresték megamelynek a portómentesség dolgában beérkezett elutasítóválasza folytán elhatározták, hogy az országgyűléshezfognak fordulni s e végből a pozsonyi nagygyűlés elé javaslatotterjesztenek.A belügyminisztérium egyébként, az 5372/77. számú körrendeletértelmében, megkezdte a hivatalos érintkezést az orsz.szövetséggel.Első ily leiratában arra hívta fel a központi választmányt,hogy a kerületi szövetségek működési köre és ennek az országosszövetség követett irányával való összhangzásba hozatalatekintetéből, vegye megfontolt tárgyalás alá a Dunántúli ker.szövetség alapszabályait s tegyen hozzá indokolt jelentést azeredményről. Arra tehát, hogy a kerületi szövetségek, az országosszövetség „sikeresebb tevékenységének biztosítására” nemvalók, (miként ezt Rösch Frigyes gondolta s javaslatára a soproninagygyűlés is): maga a belügyminiszter mutatott reá.Viszont a központi választmány ekkor már előbbvalónak tartottanem azon törni a fejét, hogy miként lennének módosíthatók,az öszhangbahozatal kedvéért, a kerületi szövetségek alapszabályai,hanem fontosabbnak azt ítélte: hangsúlyozni ez alkalomból isannak szükségét, hogy a tűzoltás ügyében halaszthatatlannakmutatkozó állami intézkedések érdekében, mielőbb ankét hívassékegybe.A kerületi szövetségek ezzel, az egy Tátravidékinek kivételével,megkezdették nagy szünetelésüket.

74A Királyhágóntuli is csak annyiban adott még egyszeréletjelt magáról, hogy az egységes csavar behozatalát a sajátterületén, elrendelte, amivel ilyformán az országos szövetségetjóval megelőzte.A Tátravidéki szövetség működésének dokumentuma pediga központi választmánynak az a határozata, melyet P u t s c hTóbiás jelentésének örvendetes tudomásul vétele kapcsán hozottmeg olyképp, hogy a poprádi és hernádvölgyi főszolgabíráknak,név szerint Mattyasovszky István és Montskó Ferencuraknak, a tűzoltó intézmény támogatásával szerzett érdemeikért,jegyzőkönyvileg hálás elismerését fejezte ki, azzal, hogy az errőlszóló jegyzőkönyvi kivonatok, Szepesvármegye főispánja útján,az illető szolgabíráknak megküldessenek.Ekkor közölte egyik leiratában a belügyminiszter azt is,hogy R ö s c h Frigyesnek könyvét a hatóságok figyelmébeajánlani elhatározta; meg hogy ifj. gróf Nádasdy Ferenc, egy– Oláh Miklós (f 1910-ben; ő írta a „Tűzoltók hőse” címűtréfás költeményt is) és G r e s z l er Vilmos által szerkesztett„Tűzoltás könyve” cimű művet – 20 arannyal díjjazott, éshogy e munkáról, ha csak utólag is szeretné hallani a miniszteraz orsz. szövetség véleményét. A könyv Friesenhof Gergelybáró „Leitfaden für Feuerwehrcommandanten” című, ugyanazidőtájt megjelent művével együtt, véleményadásra FollmannAlajos, alelnöknek adatott ki. Az egyiknek, mint hasznos útmutatónak,a terjesztését kívánatosnak jelentette ki Follmann;míg a másikról az volt a véleménye, hogy „ámbár utasításainem mindenben felelnek meg a tűzoltás mai fejlettségéből folyókívánalmaknak: mindazonáltal, mivel sok üdvös eszmét istartalmaz, tűzoltó parancsnokoknak ajánlható.”Az 1880. március 28-kán tartott választmányi ülésen, akerületi szövetségek ügyén kívül már a v á r m e g y e i szövetségekdolga is szóba került, azon az alapon, hogy dr. LindnerGusztáv vármegyei alszövetséget alakított Szeben vármegyébens az általa adott példára a Trencsén-vármegyei tűzoltószövetségis alakulóban volt. Úgy látszik Lindner Gusztáv márakkor vagyis rövid 3 és fél esztendővel saját törvénytervezeténekaz elkészítése után, tisztában volt azzal, hogy a kerületiszövetségek intézményünk egyöntetű szervezésének országos

75keresztülvitelére alkalmatlanok s nem is késett – hazánkbanlegelső gyanánt – a közigazgatás szervéhez, a járásokra tagozottvármegyékhez simulni, jól átgondolt organizációjával. Aközponti választmány azonban félve attól, hogy az egymáskeretén belül alakuló többféle szövetség, az egyes tagegyleteketannyira sokoldalú költségbe sodorja, mely a szövetkezés céljánakerősbítése helyett ily módon csak az erők szétforgácsolásáras az egyletek anyagi túlterhelésére vezethet, kimondotta, hogya vármegyei szövetségek alakulását mint akadályul szolgálókatnem pártolhatja, a „járási” szót pedig, mint amely, szerinte,úgy is csak a „kerületi megjelölés magyarázójaként tekintendő”egyszerűen kihagyni javasolta az alapszabályokból.Foglalkozni volt kénytelen azzal a kérdéssel is, vájjon apozsonyi nagygyűlés megtartassék-e a kitűzött időben vagy nem?Szalay Ödön († 1910) ugyanis, mint a pozsonyi önkéntestűzoltó-egyesület elnöke, döntést kért afelett, vájjon nemlenne-e célszerűbb 188l-re halasztani el az V-ik nagygyűlést éspedig két okból. Először azért, mivel 1880-ban a nyugati határhozés Pozsony városához közel, több országos összejövetel volttervbe véve; Drezdában is a XI-ik német Feuerwehrtag 1880nyarára volt kitűzve. Másodszor pedig – így érvelt Szalay– nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Vág és Dunaáradásai Pozsonyt és a vele szomszédos megyéket érzékenyensújtotta, sőt itt-ott formálisan ínséges állapotokat is idézett elő.A központi választmány akkép döntött, hogy ámbár teljesenméltányolja a felhozott aggályokat, mégis a tűzoltó-ügy fejlődéseérdekeivel összeegyeztethetőnek nem tartja az elhalasztást,sőt okszerűnek sem akkor, midőn a nagygyűléssel egybekötöttkiállításra vonatkozó felhívások már szétküldettek s feltehető,hogy a kiállítók előkészületei már folyamatban vannak. A pozsonyirendező-bizottságot azonban egyben felkérte, miszerint a fogadtatásnálés egyéb költséges ünnepélyek rendezésénél a lehetőlegnagyobb egyszerűséget tartsa szem előtt.Az 1880. évi május 16-án tartott választmányi ülésnek márszenzációja is került; nem is egy. Az egyik, legfőbb eseményaz arról szóló bejelentés volt, hogy József főherceg ő fenségemájus 14-én fogadta a szövetség védnökségét felajánló és ille-

76tőleg a felajánlás elfogadása iránti kérelemmel nála tisztelgőküldöttséget.A fenséges úr az országos szövetség védnökségételvállalni kegyeskedett s a küldöttséget, melynek tagjaibáró Bánhidy Béla elnök vezetése alatt FollmannAlajos, Krause Waldemár, Bárány N. Ernő, KreneditsFerenc és Martinengó Nándor valának, a tűzoltó intézménynekmindenkori hathatós támogatását célzó elhatározásárólbiztosította.Az alapszabályokba ehhez képest egy új § önállószakaszként leendő belevétele határoztatott el, melybenkifejezésre jutott, nagy kihatásával egy szebb jövő biz-,tos zálogául szolgálni alkalmas, ama tény, hogy Józseffőherceg, ez időponttól datálva, a magyar országostűzoltó-szövetség védnöke lett.A másik, a választmány vidéki tagjait elég közelről érintőszenzációs bejelentés az volt, hogy az utazási kedvezményektekintetében az elnökség által tett lépések folytán a Győr-Sopron-ebenfurthi vasút teljesen szabad utazást, a m. kir.államvasutak, a kassa-oderbergi és magyarnyugati vasút 50%-os,az osztrák államvasút, meg a Déli vasút és a Tiszavidéki vaspályatársaság pedig 33%-os kedvezményt engedélyezett a központiválasztmány tagjai számára. Egyedül a DunagőzhajózásiTársaság tagadott meg ismételten minden kedvezményadást.S a pozsonyi nagygyűlést megelőzőleg tartott utolsóválasztmányi ülés harmadik szenzációja az volt, hogy azok sorában,akik elmaradásukat levélileg kimentették (Dr. Lindner következetesenmindig kimentette magát) egy Klimics András aláírásávalellátott levél is beérkezett. Jelentette, hogy ő létezik, afehértemplomi önk. egylet tagja, de mert magyarul csak fogyatékosanbeszél és nem főparancsnok, nem tartotta magát illetékesnekarra, hogy helyét a központi választmányban elfoglalja.(Később 1887-1888-ban parancsnokká választották s mint ilyenhalt meg.)

77A szolgálati érmek alakjára nézve, az addig szóban forgottkoszorú helyett, Bárány N. Nándor által javasolt éremalakotfogadta el a központi választmány.Végül pedig tárgyalták R ö s c h Frigyesnek a kiállításibíráló-bizottságok megalakítását és eljárását, szabályozó, előtérjesztését.Rösch ugyanis még az aradi nagygyűlésen terjesztett be etárgyban javaslatot, amely megbírálás és gyakorlati keresztülvezetéscéljából, az Aradon működött szerkiállítási jurynak kiis adatott. Azután, mint sok más, feledésbe ment a dolog. Deminthogy nagyon is kívánatos volt, hogy a bíráló-bizottság necsakesetről-esetre megállapított elvek és nézetek szerint járjonel: elérkezettnek vélte végre a központi választmány is, hogyidevonatkozólag szabályzat dolgoztassák ki, mely, amennyirelehetséges, már Pozsonyban alkalmazást nyerjen. A kidolgozandószabályzat alapjául – két kiegészítéssel – Rösch előterjesztéseelfogadtatván, miheztartás végett s a Pozsonybannetán még fölmerülő észrevételeknek a végleges szövegezésnélleendő figyelembevétele céljából előadónak és a székesfővárostűzfelügyelőjének Krause Waldemárnak adatott ki. (Rösch javaslatátlásd a függelékben.)Ez érdemleges munkálkodások közepette következett el. apozsonyi V. nagygyűlés, mely elé a választmány annak a bejelentésévellépett, hogy fennállásának első évtizede végén, a17 egyletből alakult országos szövetség tagjai sorában 159 tűzoltó-egyletetszámlál. Azonban a kilépett és feloszlott egyletekis többes számban szerepelnek egyidejűleg. így a már említettberegszászin kívül, Kecskemét város tűzoltóságát és a dunaszerdahelyiönkéntes egyletet is, mint megszűnteket kellett törlésbehozni. A nyitrai és szentgotthárdi egyletek példájára pediga nyitrazsámbokréti tűzoltóságnak abbeli jelentését is, sajnos,tudomásul kellett venni, hogy ez a testület, mint nem községialapon álló, hanem magánintézet által fentartott, nem kívántovább benmaradni az országos szövetség kötelékében.A 159 tagtestület közül a nagygyűléseken való megjelenésévelaktiv érdeklődését száztizenegy dokumentálta. Ez aszáztizenegy tűzoltóság – vidékek szerint – a következőképcsoportosítható:

78Dunáninnen: Pozsony, Nagyszombat (Nyitra), Selmecbánya,Trencsén (Dunaszerdahely), Somorja, Bazin, Besztercebánya,Gács, Losonc, Zsolna, Zólyom, Körmöcbánya, Illava, Rózsahegy,Csaca, Érsekújvár, Puchó. Szered, Modor, Galántha, Dévény,Nagytapolcsány, Nagy-Ugróc és Vágújhely = 24.Dunántúlról: Sopron, Esztergom, Komárom, (Zagreb), Győr,Pécs, Nagykanizsa, (Várasd), Pápa, Szombathely, Zalaegerszeg,Devecser, (Szent-Gotthárd), Dunaföldvár, Magyaróvár, Kapu 7vár, Perlak, Tapolca, Fiume, Csáktornya és Dunabogdány = 18.Tiszáninnen: Kassa, Merény, Késmárk, Eger, Miskolc,Igló, Rozsnyó, Lőcse, Dobsina, Podolin, Káposztafalu, Eperjes,Tiszafüred, Máramaros-Sziget, Abauj-Szántó, Kis-Szeben, Jolsva,Strázsa, Poprád, Béla, Soóvár és Sátoralja-Ujhely = 22.Erdély: Nagyszeben, Kolosmonostor, Kolozsvár, Marosvásárhely,Torda, Nagyenyed, Petrozsény, Segesvár, Szász-Sebes, Szászváros, Péterfalva, Gyulafehérvár, Szent-Ágota, Csik-Szépviz és Sepsi-Szentgyörgy = 15.Tisza-Maros szöge: Arad, Temesvár, Lippa, Versec, Nagybecskerek,Lúgos, Nagykikinda, Pécska, Ujarad-Zsigmondházaés Magyar-Szentmiklós = 10.Duna-Tisza köze: Budapest-gőzmalmi, Budapest-önkéntes,Budapest-városi, Budapest-hajógyári, Budapest-vasöntöde, Zombor,Vác, Kalocsa, (Kecskemét), Újvidék, Félegyháza és Óbecse =II, végre aTiszántúlról: Debrecen, Nagyvárad, Hódmezővásárhely,Kisvárda, Orosháza és Hajdu-Szoboszló = 6 testület tartottaérdemesnek egyik-másik nagygyűlésen kiküldöttjével képviseltetnimagát.

79A pozsonyi (V.) nagygyűlés.Bánhidy Béla báró személyes elnöklete alatt folyt le 1880.évi augusztus 19-22. napjain. A pozsonyi önkéntes egylet,melynek akkor – a pártolókkal együtt – 342 tagja volt, egyidejűleg4000-ik éjjeli őrségét tartotta.Jegyzőkként M a r s c h a l k ó József (Igló) és ZöIdy Jenő(Arad) fungáltak.A rendező-bizottság, mely 1. központi, 2. beszállásoló,3. rendfentartó, 4. díszítő, 5 vigalmi és 6. kiállítási albizottságokbólállt, nélkülözte az Iglón igen jól bevált (pénzügyi ésEmléklapot is szerkesztő) sajtóügyi albizottságot. A napilapok ésélclapok tapintatlanságát ez a bizottság igen jól ellensúlyozhattavolna. Meghívót 348 hazai egyleten kívül 326 alsóausztriai,127 morva, 98 steiermarki ez 22 salzburgi tűzoltó-egylet ciméreküldöttek, – Bécs, München, Stuttgart, Hamburg, Leipzig,Dresden külföldi városok tűzoltóságait is meghíván.Megjelent 122 hazai és 37 külföldi, összesen 159 egylet1568 taggal.A kiállítók száma is szokatlanul nagy: 42 volt, kik közülΕ dl Tivadar kir. tanácsos elnöklete alatt működő kiállításibizottság aranyéremmel megint csak Seltenhofer Frigyest ésWalser Ferencet tüntette ki. A kiállítás színhelye az Edl-utcaimagánlovarda volt. Ugyanez a bizottság tárgyalta a KrauseWaldemár budapesti tűzfelügyelő által kidolgozott fecskendő -próbaszabályzatot. A fecskendőpróbákat ugyanis 1880-ig,sőt még Pozsonyban is, a gyáros által választott lövőkével ésaz ő tetszése szerint alkalmazott nyomólegénységgel ejtettékmeg. Jövőre nézve itt mondották ki, hogy csak a hengerátmérőnekmegfelelő lövőké alkalmazható s a nyomólegénység számátnem a gyáros, hanem a jury állapítja meg.'A pompásan feldíszített Vásártéren tartott nyilvános gyakorlategyike volt a legnagyobb szabásúaknak, összbenyomásais megkapó volt. A gyakorlaton résztvettek száma a budapestitfelülmúlta és a díszmenet is túlszárnyalta minden előző nagygyűlésfelvonulását. Még Jupiter Pluvius sem tudott ártani neki.

80A menet eleje már a Vásártéren volt, mikor a vége, mégcsak éppen hogy elindult az Eszterházy-térről, ahol rendezkedett,a Széplak-utcán át a Mihály-kapu felé. Lovas herold nyitottameg a menetet, históriai hűséggel készült magyar öltözékben.A lovat kantárjánál fogva hasonló jelmezű két lovászvezette. Erre lovas kürtösök következtek, hangos kürtszóval.Majd a polgári díszbandérium vezére jött lóháton, utána egyzászlótartó a magyar korona országainak nagy címeres lobogójával,környezve a lovasbandériumtól, melynek kalpagos tagjaifekete díszmagyart viseltek, mellükön a város szalagjával. AzutánPozsony szab. kir. város zászlóját vitte egy másik zászlótartó,ezt is díszbanderisták kisérték. Végre pedig – élén apozsonyi egylet zenekarával és a központi választmánnyal -maguk a képviselt tűzoltó-egyletek küldöttségei haladtak betűrendben,helyneveiket feltüntető táblák után.A nagyszerű menet, melyet a kéményseprő-ipartársulatfeketeruhás csapata s a hernalsi tűzoltók zenekarának ütemeirelépkedő pozsonyi önkéntes tűzoltók zártak be, miután elvonulta virágot szóró koszorúsleányok emelvénye és a fősátor előtt,oszlopokban állott fel a díszsátorral szemben. A zászlótartókjobbra és balra a szószék mellett állottak meg; ugyanitt foglaltakhelyet a dalegyletek is. A menet lovas része pedig az'Eskü-téren helyezkedett el. Az emelvényen a notabilitások sorábanott voltak gróf Eszterházy István főispán és Bacsák Pálalispán a vármegye, Gottl polgármester pedig a város tisztviselő-karával,míg a helyőrség tisztikarának az élén báró Rambergaltábornagy, Haizinger vezérőrnagy s Vojnovics és Dierkesezredesek is megjelentek.Ünnepi szónokok S z a l a y Ödön a pozsonyiak elnöke,Ν e i s z i d 1 e r Károly, a város országgyűlési képviselője ésE d 1 Tivadar, kir. tanácsos valának. Utóbbi, tekintettel a 37 külföldiegylet képviselőire, német nyelven beszélt. Az országosszövetség nevében báró Β á n h i d y Béla elnök válaszolt sköszönetet mondván a „példátlanul fényes” fogadtatásért, biztosítáPozsony városát, hogy „az a sok kedves emlék, amellyelmajd a tűzoltók a város falai közül távoznak, megannyi maradandómagasztalója lesz Pozsonynak és a pozsonyi bajtársakkedvességének”.

81Erre az egyesült dalárok a Himnuszt zengték még el s abámulatos kitartással helytálló oszlopok feloszlatott sorai, siettekfödél alá menekülni – az eső elől.Az igazoló-bizottság 72 tagegylet kiküldöttjének a meghatalmazásáttalálta kifogástalannak. Ez is igen tekintélyesszám. Kismarton távirati meghatalmazását nem fogadták el shasonló szabálytalanság megelőzése céljából ekkor mondottákki. hogy a közp. választmány, a meghívó közlése kapcsán, meghatalmazásiűrlapot is küldjön szét, a meghatalmazás pontoskiállítására a figyelmet ezzel is felhíván A nem magyar nyelvenkiállított meghatalmazásokat pedig itt fogadták el „mégegyszer, utoljára!” érvényes gyanánt, hozzátévén, hogy jövőben– az iglói határozat értelmében – csak magyar nyelvűmeghatalmazások lesznek tekintetbe vehetők.Ő felségé, személye körüli minisztere útján, adtatudtul, hogy a meghívást köszöni, de idő hiányábana nagygyűlésen nem fog megjelenni. József főhercegpedig az udvarmesteri hivatala által közöltette, hogy ahadgyakorlatok miatt kénytelen távolmaradni.A beterjesztett zárószámadás szerint 1878-1880-iga bevétel 1543 forint 10 krajcárt tett ki, míg a kiadás1398 forint 60 krajcár volt. A költségelőirányzatot akövetkező két év tartamára 2327 forint 42 krajcárralfogadták el, mely összegben a titkár felemelt tiszteletdíjais benfoglaltatott.A Geittner és Rausch cégnek Iglón (utólagosan)adományozott érme kapcsán, határozatilag kimondotta,a közgyűlés, hogy érmek és kitüntetések odaítélése ezentúlkizárólagosan a bíráló-bizottság hatáskörébe tartozik.A postabérmentesség ügyében az országgyűléshezvaló kérvényezési jóváhagyták.Az alapszabályok módosítása vita nélkül elfogadtatott.(Lásd a függelékben „negyedik módosítás”cím alatt.)

82A b í r á 1 ó-b i z ο t t s á g ο k megalakítása és eljárásáravonatkozó szabályzat végleges megállapítását aVI-ik országos közgyűlésre halasztották. A s z o l g á -lati érem adományozását körülíró szabályzatot hasonlóképen.A T á t r a v i d é k i alszövetség kétrendbeli indítványát,mely szerint a tűzoltás elméleti és gyakorlatioktatásának a gazdaságitan intézetek és tanít ó-k é p e z d é k b e n való elrendelése volna kérelmezendő,a központi választmánynak adták ki.A s z a t m á r n é m e t i önk. egylet indítványa tárgyában,mely a tűzoltóság és a tűzkárbiztosító intézetekközötti viszonyt kívánta szabályozni, beható tanácskozásután azt határozták, hogy „ámbár kétséget nemszenved, miszerint a tűzkárbiztosító-intézetek erkölcsikötelessége a tűzoltó-egyletek anyagi támogatásárafennáll és indokolt is: mindazonáltal tekintve, hogy azez irányban teendő lépések sikerét, a fenforgó viszonyokközött, remélni nem lehet” – az indítvány ezúttalsem vétetik részletes tárgyalás alá. Megbízatikazonban a központi választmány, hogy a kölcsönöstűzkárbiztosítás kérdését tanulmányozva, ez ügybenimunkálatát, az összegyűjtött adatok kapcsán, majdan aközgyűlés elé terjeszsze.Az e g y e n r u h a és r a n g j e l z é s dolgában aközponti választmány, a IV. nagygyűléstől vett utasításértelmében, munkálatát bemutatta. Minthogy pedig abudapesti önkéntes egylet, melynek főparancsnoka– Follmann – akkor szövetségi alelnök volt, kiküldöttjeitaz új szabályzatnak megfelelően már adjusztáltais, a közgyűlés abban a helyzetben volt, hogy afőparancsnoktól kezdve a szivattyúsig minden rangfoko-

83zatot a valóságban is szemlélhetett. A budapesti kiküldötteksorában e sorok írója, mint mászószakaszparancsnokállott a pozsonyi közgyűlés előtt, mely kimerítővita után a választmány által ajánlott s z a b á s telfogadta, de az e g y e n r u h a s z í n é t és a n y a g á tilletőleg abban állapodott meg, hogy ez minden egyletszabad elhatározásának tárgyát képezheti.A rangjelzés csak szótöbbséggel ment keresztül:40 szavazattal 18 ellenében s azzal bővíttetettki, hogy az országos szövetség elnökénekegész aranygallér dukál, ι Lásd a függeléket.)Végül a legközelebbi közgyűlés helyének kijelölésekerült napirendre. Két város hívta meg a szövetséget:T e m e s v á r és Z a l a e g e r s z e g . Harmincnégy szavazattal(tizenkilenc ellenében) Zalaegerszeg meghívójafogadtatott el.Az új központi választmánynak tagjai lettek:Elnök: Báró Bánhidy Béla.Alelnök: Follmann Alajos.V á l a s z t m á n y i t a g o k : Martinengó Nándor(Pozsony), Krenedits Ferenc (Vác), Häuser György(Győr), Rösch Frigyes (Sopron), Marschalkó Gyula(Selmecbánya), Kempelen Béla (Égeri, Ternajgó Caesar(Ujarad), Bárány N. Ernő (Budapest), Suchán Márton(Temesvár), Fogthüy János (Hajdu-Szoboszló), ReitterJózsef (Dunaföldvár) és Schlosser Albert (Rozsnyó).A Soprontól kezdve Pozsonyig következetesen beválasztott,de a központi választmányi ülésekről, (ámbár mindig igazoltan,)még következetesebben távolmaradó dr. Lindner Gusztávpedig kimaradt. Nagyszeben erre azzal válaszolt, hogy ámbárekkor már csak a szünidő alatt tisztelhette körében a kolozsváriegyetemi tanárrá lett dr. Lindnert, mint tagegylet, kilépett azországos szövetség kötelékéből.És Bánhidy Béla elnöknek is ez volt az utolsó nyilvánosszereplése.

84Bánhidy Béla báró visszavonulása.A központi választmány Pozsonytól Zalaegerszegig négyülést tartott. De ezek közül báró Bánhidy Béla már csak egygyenjelent meg.Arra még vállalkozott, hogy mint országgyűlési képviselő, aszövetségnek az állami szubvenció és a portómentesség tárgyábana parlamenthez intézett két kérvényét letegye a t. Ház asztalára,de azután leköszönt. Leköszönése ugyan csak a VI.nagygyűlésen lett hivatalosan bejelentve, azonban annál jóvalélőbbről datálható.Hogy nem tudott a szövetség számára anyagi segélyt,,rendes évi szubvenciót kieszközölni: ez kedvetlenítette el. Mertelnöki programmjának is ez volt a legelső pontja. Szűkös pénzügyiviszonyok nyomasztó súlya alatt lehetetlennek tartott mindenérdemleges munkát. A szövetség lenyűgözött, megbénítottműködésének pedig még csak szemtanúja sem akart továbblenni, nemhogy vezérként kívánt volna résztvenni a kilátástalanmunkában. Kicsinyhitűségnek látszik, ámde érthető olyan férfiúnál,aki pusztán vegetálni képtelen. És Bánhidy Béla báró nemvegetatív életre termett egyéniség volt. Jelmondata: „hass!alkoss! gyarapíts!” Amint ez szerinte nem természetes akadályokbaütközött, amelyeket leküzdeni ismételt kísérletei dacárasem sikerült: elhagyta a helyét.Pedig buzgó tevékenykedése nem volt meddő. Három igenjelentős eredmény az ő elnöksége idején vívatott ki.Ezek egyike a szövetségnek szakközeg gyanánt való elismerésea belügyminisztérium részéről.A másik az I. magyar általános biztosító-társaság alapít-ványa kamatainak odaítélésére gyakorolt ingerenciának megszerzése s biztosítása.(Az első két segélyt – 100-100 forintot – egy c s u r g ó iés egy r o z s n y ó i bajtárs (1881-ben) még az ő előterjesztésérekapta ez alapból. Hogy pedig a javaslatba hozatalnálés illetve a segélyek kiutalásánál csakugyan összes országai SzentIstván koronájának vétetnek figyelembe, arra például idézhető

85Doboljákovics Mile, karlócai tűzoltó, aki 1910 évi május 8-án, gyakorlatnál,horgas létráról való ál , közben leesett s 55 nap alattgyógyult hátgerinc-zúzódást szenvedett. Az I. magyar általánosbiztosító-társaság alapítványából, a magyar országos szövetségelnökségének javaslatára 110 korona segélyt kapott.)A harmadik eredmény: J ó z s e f f ő hercegnek védnökülvaló megnyerése volt.Mind a három vívmány eseményszámba ment akkor smessze kiható voltuk ma is kétségtelen. S mindháromnak azérdeme: báró Bánhidy Béla elnöknek a nevéhez fűződik, elvitathatatlanul.Azon a választmányi ülésen (1881 március 25) melyenutoljára elnökölt Bánhidy báró négy fontosabb határozatothoztak.Az egyik szerint a „közhatóságok megkeresésére segítségülküldött tűzoltó-csapatok és ezek szerei d í j m e n t e s v a s ú t iszállítása iránt lépések teendők.” Csak részben lett eredménye,mert az 1882. évi 9949. sz. alatt, a központi választmány előterjesztésefolytán, kiadott miniszteri rendelet csupán „mérsékeltdíjtételek” alkalmazását tette szabvánnyá. Egyes vasutak igazgatóságaiazonban még erről sem akartak tudni, úgy hogy a belügyminisztériumnak1890. évi 1125. számú újabb rendeletének aprovokálása vált utóbb szükségessé.A másik határozat a tűzoltásnak a t a n í t ó k é p e z d é kés gazdasági tanintézetekben leendő oktatása tárgyábanfelterjesztendő kérvényről szólt. Mindkettőnek elintézéseaz illetékes minisztériumok részéről jó egynéhány esztendeigváratott magára.A harmadik a honvédelmi minisztériumhoz intézendő azonelőterjesztésre vonatkozott, melynek értelmében a véderőrőlszóló törvény akkori revíziója alkalmából a szövetség nevébenazt kérte a választmány, hogy „a katonai tényleges szolgálatiidő leszállítása által nyújtott kedvezmény a tűzoltóságok aktivtagjaira is terjesztetnék ki”. Ez óhaj tudvalevőleg nem vétetettfigyelembe.A negyedik határozattal pedig Putsch Tóbiásnak abbeliindítványát tette magáévá a választmány, hogy „a szer gyakorlatokáltalános szabályzata” mielőbb kidolgo-

86zandó. Hogy e szabályzat elkészítése és még inkább a kinyomatása– a tagsági díjak fedezetet nem nyújtván – mennyiidőbe került, arról jobb nem is beszélni. A pénzhiány – mintahogy Bánhidy Béla vallotta – szárnyát szegte, megölő betűjevolt, minden igyekezetnek.Amikor e határozatok létrejöttek – az 1881-ik év elején -24 (időközben alakult) egylet közül 17 csatlakozott a szövetséghez;egy pedig, a debreceni diáktűzoltóság, feloszlott. A tagegyleteklétszáma ennélfogva 175 volt. Ebből 32 az erdélyrésziszövetséghez is tartozott, 26 a dunántúli kerületihez, 17 pediga Tátravidékihez = 75. Az országos szövetség közvetlen tagtgyletekénttehát éppen 100 testület szerepelt.Ugyanakkor egész Erdély területén 65 tűzoltóegylet működött (32 közvetett tag). A dunántúli kerület területén 67 egyletállott fenn, melyből 26 közvetve, 10 közvetlenül volt tag.A Tátravidéki szövetség területén 44 egylet létezett, melyekközül 17 közvetve, 3 közvetlenül csatlakozott az országos szövetséghez.A szövetségen k í v ü l álló egyletek összlétszámapedig 384, illetve 6 feloszlott egylet leszámításával 378 vala.A Magyarországon működő önkéntes tűzoltó-egyleteknek így46%-a volt ekkor t a g e g y l e tEzek d í j h á t r a l é k a 933 forintot tett ki, amely összegből135 forint a Dunántúlra, 234 forint Erdélyre s 560 forint a közvetlentagegyletekre esett. Notórius nemfizetők gyanánt, amennyibentöbbszöri felszólítás dacára számos éveken át nem fizettek:Esztergom, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Szered és az óbudaihajógyár említtetnek a referádákban.Ez volt a szövetség állása Bánhidy Béla báró visszavonulásaidején.Zalaegerszegig kevéssel változott ugyan a helyzet, amenynyibena tagegyletek száma 188 lett, amelyből azonban közvetlentag csak 91. A változás tehát, melynek oka az 1881-benjóváhagyást nyert alapszabályai szerint működését megkezdő(de a nagyszebeni mintájára még 1879-ben alakult) Trencsénvármegyei szövetség volt, az országos szövetségre pénzügyilegmég kedvezőtlenebb. A díjhátralék még nagyobbra 1021 forintranövekedett. Percentualiter is rosszabbodás állapítható meg, mertaz egyletek száma szaporodott, anélkül azonban, hogy össz-

87létszámuk arányával a csatlakozás száma lépést tartottvolna.A Follmann Alajos elnöklete alatt megtartott többi választmányiülések tárgyai közül három érdemel említést.Az egyik egy elvi döntés. Báró Friesenhof Gergely ugyanisrégebbi kedvenc ideáját újra megakarta valósítani. Nyitravölgyiszövetség címén oly szervezetet kívánt létesíteni, mely az ottegymás közelében lévő gyári és gazdasági tűzoltóságokat egykalap alá hozva, az egyesített magán– és kisközségi testületeketegyetlen tagegylet gyanánt szerepeltette volna az országos szövetségnél,mellyel az érintkezést egyik megbízandó egylet közvetítendette.Szerinte a kisközségek szegénysége s a magántűzoltóságoktörpe létszáma másként útját állja a csatlakozásnak,mely pedig az országos szövetség szempontjából is csak kívánatos.A központi választmány ezt a tervet, mint a szövetségalapszabályaival ellenkezőt, mereven elutasította. Hány szegényvidék sok apró községe fosztatott így meg az egyesülés útjánés illetve a szövetség által nyújtható előnyök áldásaitól. Azótamaga a kormányrendelet is koncedálja, hogy 50-nél kevesebbházzal bíró község (pedig 1021 ilyen kis községünk van) aszomszéd nagyobb községhez csatlakozva, azzal egy tűzoltóságotalkothat.A másik érdemleges tárgy N a g e l Junius gaigóci lakostalálmánya volt. Nagel t. i. az általa feltalált tűzálló S u p e r a-t ο r-lemezek megbirálását kérte. A referens Martinengó Nándornakszakvéleménye kedvezően hangzott. A Superator-lemezektűzállósága ma is elismerten megbízható.Végre harmadik gyanánt a „ T ű zoltó-Közlöny” ügyekerült szőnyegre.Ezt a nagykeservesen megindított hivatalos orgánumotugyanis számos tagegylet olvasatlanul visszaküldte. FollmannAlajos ezt annak tulajdonította, hogy a nem magyarajkú egyletitagok nem értik a lap szövegét. Másrészt pedig a parancsnokságoknakarra a téves hiedelmére vezette vissza a dolgot,mintha a közlönyért előfizetési díjak fognának követeltetni,addig minden kiadvány, még a nagygyűlési jegyzőkönyvek is

88csak pénzért lévén kaphatók. El is határozta, hogy az előfizetésidíjakra vonatkozó nézet téves volta felől körlevélben fogjafelvilágosítani az egyleteket. A körlevelet expediáltatta is.Hogy a lapnak minden érdekességet nélkülöző tartalma is lehetaz ok, arra nem gondolt. Merült azonban fel egyéb panaszis a lap ellen. így nevezetesen az, hogy nagyon pontatlanuljelent meg. Egyszer 7 ( h é t ) teljes hónapig szünetelt. A lapotkiadó budapesti önk. egylet parancsnoksága azonban elhárítottamagáról a gyanút, mintha ő lenne az oka a nem pontos megjelentetésnek,ami tényleg inkább csak Papp Emil titkárnaktúlnagy elfoglaltságára, részben pedig betegeskedésére volt visszavezethető.A választmány egy másik tagja, névszerint Κ e m p e 1 e nBéla, akkor egri, később székesfővárosi főparancsnok, a lapirányát is jogos kritika tárgyává tette. Szerinte a „TűzoltóKözlöny” megindítását javaslatba hozóknak ennyire szűkre szabottprogramm nem lebeghetett a szemük előtt. Ez ellen mármaga a szerkesztéssel megbízott Papp Emil is tudott védekezni.Kimutatta aktaszerűleg, hogy Follmann Alajos alelnök mégennyit sem akart a lap keretébe belefoglalni, mint amennyit aztényleg felölelt. így aztán lassan nemcsak kívül álló körökben,de magában a központi választmányban is megérlelődött a gondolat,hogy a sajtó befolyásának ez a lekicsinylése, célját tévesztettdolog, figyelemmel különösen annak tenyéré, hogy az időtájtmár hazánkban is mindszélesebb rétegek kezdtek hozzászoknia szükséges tájékozódásoknak a lapokból való merítésére.A választmány tagjainak e vélekedésében sok igazság volt.Mihelyt ugyanis a nyomtatott papír lett a szellemi harcok modernküzdőtere, akkor az a közlöny az intézmény népszerűsítésénekhathatós segédeszközévé, sőt elsőrangú fegyverré islehetett, mert a röpke szónál hatékonyabban szolgálhatta, nemcsaka közjóra irányuló nemes eszmének propagálását, hanema speciális tűzoltó érdekek előmozdítását is. A szövetség ügyeineks a szakmabeli dolgoknak nyilvános pertraktálásával pedigmagának az intézménynek fejlődésére, szervezési s technikaitekintetben egyaránt, jótékony befolyást gyakorolhatott.A budapesti önkéntes testület, mely a lap kiadatásánakösszes költségeit fedezte, egész generózusan hajlandónak nyi-

89latkozott, nemcsak a pontos megjelenés feletti felügyelet gyakorlására,hanem ennél tovább menőleg arra is, hogy 600 forint -1200 korona tiszteletdíjjal, lapvezér címén, egy társszerkesztőtalkalmaz, aki a „Tűzoltó Közlöny”-nek új, tágabb, helyesebbirányt adni s pezsgőbb elevenséget kölcsönözni lesz hivatott.Azonkívül a lap alakját és terjedelmét is hajlandó volt megnagyobbítani.Ezért cserébe csupán azt az egyet kívánta, hogya lap homlokán ne a központi választmány figuráljon kiadótulajdonosként,hanem ilyen gyanánt, az igazságnak megfelelően,a szerkesztés, nyomás, szétküldés, szóval a kiadatás összesköltségeit viselő budapesti önkéntes tűzoltó-egylet legyen feltüntetve.S ez indítvány lett a zalaegerszegi közgyűlésnek, fontosságranézve, második helyet érdemlő tárgya; az első, legfontosabbtárgyat, az árván maradt elnöki széknek alkalmas, rátermettegyénnel való betöltése képezvén.

90A zalaegerszegi (VI.) közgyűlésIgazán csak közgyűlés volt és nem nagy gyűlés, nohaaz új elnök megválasztásának aktusa itt folyt le.Már maga a város sem bizonyult teljesen alkalmasnakegy országos sokadalom befogadására. Nem az ellátást illetőleg,a magyaros vendégszeretet Zalaegerszegen sem tagadta megmagát. Nem is a szerényebb keretek közt mozgó kapcsolatosünnepségeket értve. Ezek dolgában maga a központi választmánykereste meg hivatalosan a rendező bizottságot, hogymellőzni szíveskedjék a tetemes költséggel járó túlságos ünnepségeket,„amelyek néha szinte elterelik már a közfigyelmet anagygyűlés voltaképpeni céljától”.De nem volt teljesen alkalmas abból az okból, mivelZalavármegye székvárosa kissé félre esik; legalább a népekmozgalmának modern országútja akkor nem érinté közvetlenül.1864-ben ugyan maga tiltakozott a vasútnak arra vezetése ellen,nehogy a kolerát a városba hurcolják, az ebből eredő hátrányokazonban még 1882-ben is éreztették hatásukat. Megyeszékhelyvolt és maradt, de kereskedelmét, forgalmát másvárosok abszorbeálták. Vidéke pedig, mintha tudomást sem vettvolna az országos szövetség ott időzéséről; tizenegy egyletképviselte csak a vármegye összes tűzoltóságát. És a helybelikisszámú lakosság is (7000 ember lakta a várost) szokatlanulmérsékelt érdeklődést tanúsított. Szóval hiányzott a keret, melyabba a kellemes hiedelembe ringatja az idegent, hogy szállásadógazdáján kívül, a város közönsége is vendégnek nézi őt,a messzeföldről odavetődöttet Ilyen gyanánt különben 39(+11)képviselő igazoltatott.Aztán kellemetlen emlék is fűződik Zalaegerszeghez A közgyűlésselkapcsolatban rendezett kiállításon, melynek bírálóbizottságatagjai közül, kellő időben, csak R ö s c h Frigyesjelent meg, aki hevenyében volt kénytelen kiegészíteni és illetveegyes általa felszólított szakértőkből megalakítani a bizottságot,baleset történt. A Sucker János, szombathelyi harangöntő által

91kiállított fecskendőnek sárgarézből készült légkazánja, kipróbálásalkalmával, szétrobbant s több tűzoltót részint könnyebben,részint jelentékenyen megsebesített. Így Hauer Gyulának, azazóta elhunyt soproni bajtársnak, az arcát hasította fel, sőthárom fogát is kiütötte a szerte repülő ércdarabok egyike. Azeset fölött még a közgyűlés is indíttatva érezte magát sajnálkozásánakés részvétének jegyzőkönyvileg adni kifejezést.A vármegyeház nagytermében augusztus 12-én megtartottközgyűlésén Follmann Alajos elnökölt. Jegyzőkönyvvezetőkülpedig Barabás Bélát (Arad) és Sándor Miklóst (Komárom)választották meg, nem mulasztván el külön is kötelességükkétenni, hogy a jegyzőkönyvet még ott helyben készítsék el.A jegyzőkönyv hitelesítésére megjelölt Teuffel Mihály (Pápa),Markusovszky Béla (Budapest) és Lenek Mór ι Lenti) isazzal az utasítással küldettek ki, hogy a jegyzőkönyvet – azaradi nagygyűlés határozata értelmében – az országos gyűléshelyszínén, vagyis Zalaegerszegen hitelesítsék – és nemutólag.A központi választmány sovány jelentésének tudomásulvétele után, a költségelőirányzatot következő tételekkel fogadtákel:Bevételek:1. Pénztári maradvány 1882 augusztus 8-án 18 frt 13 kr.2. 91 tagegylet tagsági díja 1883. és 1884.évekre .................................................................. 1092 „ – „3. 35 dunántúli kerületi egylet tagsági díja1883. és 1884. évekre.................................... 210 „ – „4. 34 királyhágóntúli kerületi egylet tagságidíja 1883. és 1884. évekre................................... 204 „ – „5. 23 tátravidéki egylet tagsági díja 1883. és1884. évekre................................................... 138 „ – „6. 5 trencsénvármegyei szöv. egylet tagsági díja1883. és 1884. évekre.......................................... 30 „ – „7. a tagdíjhátralékokból remélhető ................... 700 „ – „Összesen . . 2392 frt 13 kr.

92Kiadások:1. Irodai és ügykezelési költség.......................... 400 frt – kr.2 Postaköltségek................................................ 300 „ – „3 Nyomtatványokra ........................................... 300 „ – „4. Titkár-pénztárnok fizetése .............................. 800 „ – .,5 Központi választmányi tagok útiköltsége 400 „ – „6. Különféle kiadások ........................................ 100 „ – „7. Pénztári maradvány........................................ 92 „ 13 „Összesen . . 2392 frt 13 kr.Azután az alapszabályok módosítását a k ö v e t k e z őnagygyűlésre halasztottákA tűzkár elleni országos kényszerbiztosítás behozatalatárgyában, felolvastatott az ezt ismertető emlékirat,melyet a központi választmány megbízásábólR ö s c h Frigyes szerkesztett. A közgyűlés a kényszerbiztosítástaz ország érdekében szükségesnek jelentetteki s a belügyminisztériumhoz indokolt kérvény fölterjesztésétrendelte el.A bíráló-bizottságok megalakulását, hatáskörét,tevékenységét, valamint a fecskendők kipróbálásátszabályozó tervezetet (lásd a függelékben) visszautaltáka központi választmányhoz, abból a célból, hogya szabályzat necsak a bizottság eljárásának módozatait,hanem a kiállítók kötelmeit is ölelje fel és a szivattyúnkívül, az egyéb tűzoltószerek próbáira vonatkozó előírásokkalis egészíttessék ki.Ugyanoda utalták a s á r o s p a t a k i önkéntesegyletnek az á l t a l á n o s t ű zoltói kötelezettségbehozatala iránt beterjesztett indítványát is.A dunántúli kerületi szövetségnek az e g y l e t ielnökök rangjelzésére és külön érdem (nemszolgálati) érem alapítására vonatkozó indítványait a

93közgyűlés mellőzte. Egyiket azon az alapon, mert azegyesületi elnökök csak adminisztrácionális tisztviselőks a másikat azért, mivel „tűzoltói téren a legfőbbérdem az aktív működés, a szolgálat fáradalmainakelviselése útján szerezhető meg”.Elutasította a közgyűlés azt az indítványt is, amelyszerint az országos szövetség központi választmányába,a kerületi szövetségek területéről csak olyan egyletektagjai lettek volna megválaszthatok, amely egyesületeka kerületi szövetséghez tartoznak. Ellenben elfogadtaazt a javaslatot, hogy oly községek, amelyek a szomszédközség tűzoltóit igénybe veszik, kormányrendeleletilegköteleztessenek a fuvarköltségek megtérítésére,a törvényhatóságok pedig szintén rendeletileg hívassanakfel, hogy a kihágási törvény által feltételezett tűzrendőriszabályokat országszerte alkossák meg.Végre még egy indítvány felett döntöttek. A dunántúlikerületi szövetség ugyanis azt proponálta, hogy a t ö r v é n y -hozás által, a budapesti önkéntes testület részére megszavazott5000 forintból, ezer forintnak a kerületi szövetségekköltségei fedezésére államsegélyképp leendő fordíthatása végett,a belügyminisztériumhoz fölterjesztés intéztessék.A közgyűlés e kérdésnek csupán nyilvántartását rendelteel, de egész addig az időig, amidőn a hasonló segélyre elsősorban rászoruló országos szövetség az állam részéről márszubvencióban fog részesülni.Mire ez az idő elkövetkezett, akkorra a kerületi szövetségekmár rég belátták, hogy területük túlnagy volta, különösenpedig közigazgatási megosztottsága, még csak a kontaktus fentartásáras közvetítésére sem alkalmas azzal a központtal, melymint közös keret, a közös eszme prosperálását az alkotó részekautonom szabadsága mellett, csak e részek erejét összefogó vezetéssel:a centrális vezetés egysége útján tudja megvalósítanis csak az erdélyrészieknek jutott még egyszer eszükbe (1910) azéletre képtelen kerületi szövetség ideájának tetemrehívása. Hogy

94a hatóságok közönyét megtörjük a végből vármegyénkéntkülön kell megvívnunk a harcot. Minden más decentralizációegészségtelenTernajgó Caesar (Ujarad-Zsigmondháza) feliratotkívánt intézni a belügyminisztériumhoz az iránt, hogyolyan városban, ahol egy tűzoltókar már működik,második tűzoltó-egylet alakítását ne engedélyezze. Aközgyűlés is az erők céltalan szétforgácsolásának minősítetteaz ilyen állapotot s a felirat megszerkesztését ésfelterjesztését elrendelte.Krenedits Ferenc (Vác) indítványára kimondották,hogy a szövetségbe belépni kívánó egyletek szabályszerűenkiállított magyar nyelvű hivatalos nyilatkozatbeküldésével adjanak ennek kifejezést. Elfogadtatott.A tapolcai önkéntes egylet azon indítványávalkapcsolatban, hogy a „Tűzoltó Közlöny” szaklappábővíttessék, elfogadta a közgyűlés a budapesti önkéntesegyletnek abbeli ajánlatát, mely szerint a laphoz,társszerkesztő gyanánt, lapvezért is alkalmazand, akinekmegválasztása a közlöny kiadótulajdonosára bízatott.Azután Follmann Alajos, e részbeni megbízatásaalapján előadta, hogy báró Bánhidy Béla, a közügyekmás terein való nagymértékű elfoglaltsága miatt, azországos szövetség elnöki állásáról leköszönt. Erre TernajgóCaesar indítványa folytán a lovasberényi önkéntestűzoltó-egyletnek jelenlévő főparancsnoka: grófC z i r á k y Béla a magyar országos tűzoltó szövetségelnökévé közfelkiáltással megválasztatott.A választmány tagjaivá pedig ezek lettek:Follmann Alajos alelnök, továbbá1. Martinengó Nándor (Pozsony), 2. Rösch Frigyes(Sopron), 3. Kempelen Béla (Eger), 4. SchlosserAlbert (Rozsnyó), 5. Krenedits Ferenc (Vác), 6. Sán-

95dor Miklós (Komárom), 7. Bárány Ν. Ernő (Budapest),8. Ternajgó Caesar (Ujarad-Zsigmondháza), 9. TeuffelMihály (Pápa), 10. Reitter József (Dunaföldvár), 11.Häuser György (Győr), 12. Marschalkó Gyula (Selmecbánya).Kovács Károlyt, a zalaegerszegi főparancsnokot, nem választottákbe.A VII. közgyűlés székhelyéül az ottani tűzoltó-egyletneka város részéről is támogatott meghívása folytán, a magyar tengerpart „fővárosát”, F i u m é t jelölték ki. A viszonyok alakulásaazonban úgy hozta magával, hogy Fiúméban nem a VII.,hanem csak a VIII. nagygyűlés volt megtartható, de még az iscsak egyévi eltolódással, azaz 86 helyett 1887-ben.A tűzoltószerek kiállításánál működött bíráló-bizottság( R ö s c h Frigyes volt az elnöke s Kempelen Béla a jegyzője)az aranyérmet Walser Ferencnek ítélte oda. Sukker Jánost pedig,akinek ,,durva öntésű, hiányosan forrasztott s nem tiszta rézbőlvaló, hanem spialterrel bőven kevert kazánja” szétrobbant, a tűzoltószer-kiállításokróla bizottság egyszersmindenkorra kitiltotta.Seltenhofer Frigyes és fia egy gyűjteményes kiállítással résztvettugyan, de kiállított tárgyait bírálat alá nem bocsátotta. SchottolaErnő kendertömlőiért nagy ezüstérmet kapott. Ugyanilyetítéltek oda Szalóky Sándor kaposvári iparosnak is, hasonlóképentömlőkért.

96III. FEJEZET.Gróf Cziráky Béla.(1882-1893.)Cziráky Béla gróf elnökké választatása idején, ahhoz afiatalabb tűzoltó generációhoz tartozott, mely nyomdokiba kezdettlépni a szövetséget megalapító régi gárdának. Tűzoltóipályája 1872-ben kezdődik. Ekkor lépett be ugyanis, minthuszonegyéves fiatal ember, a budapesti önkéntes tűzoltó-egylettagjai sorába.Ez egyesületnek akkor alapító, pártoló, kedvelő, rendfentartóés működő tagjai valának. A gróf a m ű ködőtagok közé vétette fel magát. Nem a puszta parádézásra valóhajlam vitte tehát őt a zászló alá, hanem a humánus intézménymagasztos volta. Nemcsak névleg kívánt szerepelni, hanem tettlegis akart segítségükre lenni vésztől szorongatott felebarátjainak.S félretéve minden előítéletet, beállt egy glédába a kérgeskezűiparosokkal.Mint a demokratikus intézmény szelleméhez illik, köztűzoltóságonkezdte s a fővárosi önkéntes egyletnél szokásos háromhónapot, mint újonc letöltvén, a szabályszerű szivattyúsvizsgának is alávetette magát. Miután pedig mint minősítettszivattyús, az éjjeli őrségeket, annak rendje és módja szerintmegtartotta volna, az előírt idő leteltével mászóvizsgára jelentkezetts a tüzeknél és gyakorlatokon elsajátított ismeretei s testiügyessége alapján, ezt is sikerrel kiállotta.Mikor pedig állandó lakását Lovasberénybe tette át,ott megalakította az önkéntes tűzoltó-egyletet, amelynek begyakorlásaután, első dolga volt az anyaegyletnek bemutatni magát fiatalegyletével. Meghívta a budapesti egyletnek főparancsnokát snéhány kiválóbb tagját s egy tiszteletökre rendezett díszgyakorlatondemonstrálta előttük, hogy egy hálás tanítvány mikéntértékesítheti gyümölcsözően, szerzett elméleti s gyakorlati szakképzettségét,a tűzoltó-ügy és szűkebb hazája javára.

97Cziráky Béla tehát mindjárt kezdettől fogva illetékesvolt az elnöki állás betöltésére, mert az ügy iránt valólelkesedésen kívül, a szakmában is bírt jártassággal s mintsarja oly főnemesi családnak, mely a vezéri zászlót lobogtatóhősökön kívül, államtudósokat s diplomatákat is adott ahazának: csak annyival inkább kvalifikált volt arra, hogy azelnöki „méltóságra emeltessék. Olyan főúr volt, akinél a vagyonifüggetlenséggel a társadalmi állással velejáró erkölcsi függéstudata párosult. Átérezte, hogy a Gondviselés kiválasztottjai^nagyobb kötelességek terhelik, mint egyéb polgárait a hazánaks nem iparkodott kitérni az ebből kifolyó kötelességek elől, hanemteljesíteni kívánta őket. Minthogy pedig abban az időbeninkább a társadalmi mozgalmak tere volt kijelölve a szereplésterrénuma gyanánt, habozás nélkül sietett ezen a téren értékesítenitehetségeit. Szóval a szövetség az arra való férfit állítottaa neki való helyre.Mikor Follmann Alajos lelkes éljenek kíséretében kimondtaZalaegerszegen a közgyűlés egyhangú határozatát, CzirákyBéla gróf a következő szavakkal köszönte meg a belé helyezettbizalmat:„Tisztelt közgyűlés! Kedves tagtársak!Kitüntető bizalmuk megnyilvánulásának felemelő pillanatában,legyen szabad azzal a nyílt őszinteséggel, amely mint magyarnak,nekem is sajátom egy pár szót szólani.Midőn gróf Széchenyi Ödön és báró Bánhidy Béla után aszövetség harmadik elnökéül engem szíveskedtek megválasztani,egy felelősséget vettek magukra, rám pedig egy kötelességetróttak. Felelősséget vállaltak elhatározásukért, mert olyan férfiakatmellőztek miattam, akik nemcsak régibb tűzoltók, mint én vagyokhanem, mint a választmánynak is régóta tagjai, illetékesebbek islennének e kitüntetésre. S kötelességet róttak reám abban atekintetben, hogy a bennem összpontosult bizalomnak, tehetségemhezképest, megfeleljek.Szövetségünket morális tekintetben oly hely illeti meg,mely a kontinensen a legelsők között áll. De eddig nem voltképes céljának megfelelni, mert az annyira divatos protekció –nem tudni mi okból – még oly hatóságok és intézetek részérőlis, amelyeknek kötelességükben állott volna pártfogást gya-

98korolni, mindeddig nem nyilvánult meg abban a mértékben,amint kellett volna. A megtisztelő bizalmat tehát midőn elfogadnám,főtörekvésem oda fog irányulni, hogy az ügyek tanulmányozásaután, mindenekelőtt e részben emeljem érvényre a szövetségérdekeit. De amennyiben ez akár személyes képtelenség,akár a kitűzött cél elérhetetlensége miatt nem sikerülne, kötelességemnekfogom ismerni, hogy az állásról időnek előtte isleköszönjek. Kívánságom, hogy a Magyar Országos TűzoltóSzövetség elnökletem alatt felvirágozzék!”Szép szavak és gróf Cziráky Béla helyt is állott értük.Sajnos csak az, hogy mire végére járt annak, hogy a cél diadalrajuttatásának mik az akadályai s megtudta az okát a pártfogáshiányának is: akkorra őt is elszólította a szövetség éléről az abizonyos ,,másirányú elfoglaltság”, mely az elhagyott árvaságáldatlan keserveinek végigszenvedésére kényszeríté, többször is,szövetségünket, megakasztva, sőt visszavetve, jogosult reményekkelbiztató fejlődésének útjain.Az a programm azonban, mellyel Cziráky Béla gróf vállaltkötelességeinek teljesítéséhez fogott, amit a központi választmány1883 január 6-án Budapesten, az Újvárosháza kistermébentartott első ülésén, az elnöki széknek elfoglalásakor adott, nemcsakakkor váltott ki megérdemelt hatást talpraesett voltával,hanem arra is méltó, hogy teljes egészében ideiktattassék. Ekképhangzik:„Elnökké választatásom alkalmával azon szándékomnakadtam kifejezést, hogy a szövetség ügyeit tanulmányozni fogomés vagy azon pontra fejlesztem, amelyen állva nemcsak öntudatomlesz megnyugtatva, hanem az európai többi államok hasonneműszövetségeivel, úgy a cél elérésében, mint helyének elfoglalásávala társadalomban, bátran mérkőzhetem: vagy hamegkísértve a cél elérésére szükséges minden módot, azonmeggyőződésre jutok, hogy a szövetségnek kitűzött célja -állami és társadalmi viszonyainknál fogva – elérhetetlen, aközbizalom által reám ruházott tisztet nálam erősebb reménynyelés szilárdabb hittel ellátott egyéniségnek kezeibe teszem le.Tanulmányozásaim alaptárgyává főképen a szövetségnekaz alapszabályok 4-dik §-ában körülírt célját tűztem ki s miutána szövetségen belül és kívül álló minden viszonyokat és ténye-

99zőket lelkiismeretes vizsgálat alá vettem és azok kifolyását,illetve eredményüket e szövetség által eddig elért eredményekkelösszehasonlítottam, az önmagam által felállított azon kérdésre:elérte-e a magyar tűzoltó-szövetség vagy elérheti-e kitűzöttcélját eddigi szervezete, vezetése és támogatása mellett?fájdalom, n e m m e l vagyok kénytelen válaszolni.„ Ezen kedvezőtlen válasz után az okokat puhatoltam, amelyeka cél elérését lehetetlenítik és a szövetség korszerű kifejlődésétgátolják. És annak tudatára jutottam, hogy a hiba nemegyes faktorban rejlik, hanem rejlik a tényezők valamennyiében:rejlik társadalmi s állami viszonyainkban rejlik a kezdet nehézségeiben,de főleg az intézmény hiányos szervezetében.De lássuk színről-színre, melyek a hibák és hogy holrejlenek azok?Elsősorban feltalálhatók magukban az egyes tűzoltóegyletekben.Úgy azokban, melyek a szövetség tagjai, valamintazokban, melyek a szövetségen kívül állanak. Szerintem vajmivisszás már az is, hogy az oly államban, melyben hatóságilagjóváhagyott tűzoltó-szövetség létezik, lehetnek mégis tűzoltó-egyletek,melyek nem tartoznak a szövetség kebelébe. Deettől eltekintve, a szövetségben álló egyletek, jóllehet, hogy akitűzött cél teljes tudatával léptek be, mégis a közös cél eléréséheznélkülözhetlenül szükséges közreműködést, segélyezést éseszközöket – igen csekélyszámú, dicséretre méltó kivételekkel– a szövetség nem csekély kárára megvonták, vagy aszövetséget törekvéseiben csak oly lágymelegen támogatják,ami az életerős fejlődést abszolúte lehetetlenné teszi.Hogy példákkal is szolgáljak, felhozom, hogy a szövetségnek12 évi fennállása óta nem volt lehetséges, mindentörekvés dacára, egy t e l j e s s t a t i s z t i k a i k i m u t a -t á s összeállítása. Már pedig e nélkül helyesen tervezett ésbiztos alapokra fektetett fejlődést képzelni sem lehet.A csekély 6 forintnyi évi járulékok hátralékai ezerekreszaporodnak. Behajthatlanok, minden rimánkodás és komolyfigyelmeztetés dacára.A közgyűlésnek határozatai a tagegyletek igazolt képviselőiáltal csak azért látszanak meghozottaknak, hogy az egyletekáltal meg ne tartassanak.

100Így aztán a fegyelem egysége, az egységes kiképzés stb.még most is bölcsőjében hever, anélkül, hogy kilátás volna amegszületett gyermek növekedésére, megizmosodására.A szövetségen kívül álló egyletek – amennyire tapasztalataimfelismerni engedték – vagy olyanok, melyeknek vezetője,az egyleten kívül szerzett tapasztalatai nyomán, azon meggyőződésrejutott, hogy a szövetségnek törekvése a jelenlegiszervezet mellett teljesen sikertelen, vagy olyanok, melyek mégöntudatra sem ébredtek és azt hiszik, hogy a tűzoltósághoz elégaz egyenruha viselése; vagy végre olyanok, akiket az álszeméremtart vissza másokhoz fordulni jó tanácsért s inkább azonspeciális példabeszédnek adnak helyet: „maga kárán tanul amagyar”.Gyökeres hibák rejlettek és rejlenek mind e mai napig aszövetség választmányában is.Kezdetben r e n d s z e r h i á n y és t á j é k o z a t l a n s á gbénította a választmány működését; voltak a megválasztott tagokközött elegen olyanok is, kik azt hitték, hogy a választmánynaklegfeljebb az a hivatása, hogy a tűzoltó bajtársak számára jólsikerülő ünnepélyeket rendezzen.Ezen viszonyok, hála a választások szabadságának, márszűnőfélben vannak, habár tagadhatatlan, hogy vannak mégmost is hiányok és mulasztások. De ha a szövetség választmányába,minden személyes tekintetek mellőzésével, csak olyférfiak fognak beválasztatni, kik a szövetség ügyeit szorgalommalés buzgósággal, de egyszersmind erélylyel is előmozdítják,mindezen hiányok kell, hogy megszűnjenek.Áttérve a szövetségen kívül álló viszonyok megvilágítására,a társadalom egyes részének, t. i. egyes városok és községekneka közügyekért lelkesülni tudó és áldozatkész polgárai előttkivételképp meg kell hajolnom. Egyedül nekik köszönheti atűzoltó-intézmény létesülését, nekik köszönheti meglepő gyarapodásáts mai fennállását.Ε városok és községek nemeslelkű polgárai azok, kikmegértve az intézmény üdvösséget, dacára az ország nyomasztóanyagi helyzetének, nem késtek filléreikkel a létesítést előmozdítaniés mai napig sem lankadtak az intézménynek anyagi éserkölcsi támogatásában. Vajha áldozatkészségük a tűzoltók

101részéről hasonló buzgósággal találkozott volna az intézménytökéletesítésében.Ha kivételkép dicsérő himnuszt zengettem minden jóértés üdvösért lelkesedni tudó polgáraink többségének, nem tehettemezt városi és községi e l ö l j á r ó s á g a i n k n a k , nemközigazgatási közegeinknek, de nem magának amagas k o r m á n y n a k sem.A községi elöljáróságokról ma is azt mondhatjuk el, mit egyszázad előtt, hogy a vagyonbiztonságért soha sem buzgólkodtak.Hány község van, amely, dacára annak, hogy a tűz lakosainakvagyonában annyi kárt tett, máig sem bír a legcsekélyebb igényeknekmegfelelő oltószerrel, sőt igen sok esetben még óvintézkedésekrőlsem gondoskodik.No de ezen bűnök nem annyira a községi elöljáróságoknak,mint inkább az ezek felett álló közigazgatási hivataloknak,nevezetesen a szolgabíráknak, közvetve pedig a vármegyeihatóságnak róhatók fel, melyek a kormánynak idevonatkozóüdvös intézkedéseit és rendeleteit nem foganatosítják.Nem csekély mértékben terheli a felelősség a lelkész ésés tanító urakat, kik hivatva vannak a haladás vívmányaival ésa korszerű intézkedések üdvösségével magasabb intelligenciájuknálés befolyásuknál fogva is, hívőiket megbarátkoztatni.Városi tanácsaink, ámbár nem tagadható, hogy a tűzoltóintézményleginkább a városokban virágzik, ami különben adolog természetéből folyik, tekintetbe véve azt, hogy a városipolgárok vagyona leginkább a városokban központosított házak,ipar-, kereskedelmi és gyári telepekben fekszik s ezeknek tűzelleni megóvása égetőbb szükségnek tűnik fel, mint kisebb,kivált vagyontalanabb községeknél, mégis sok helyen bizalmatlansággalés egykedvűséggel kísérik a tűzoltó-ügyet, nem csodatehát, ha találkozott oly város is, melynek fecskendője a polgármesterkrumplivermének hasznos tisztjét viselte.A megyei kormányzat közigazgatási hivatalnokai, mint azalispán, de kivált a szolgabíró urak n a g y o b b r é s z é -ről, úgylátszik, nem szabad modern intézkedésektámogatását várni; mert hiába, ilyeneknek létesítése annyi fáradsággaljár, melyre hajlandóságukat alig lehet föltételezni.

102Illusztrációul állításaim igazolására felsorolhatnám a tényektisztességes gyűjteményét, de ízelítőül csak azt hozom fel, hogya nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumnak a tűzoltásérdekében kibocsátott rendeletei a községek nagyobb részévelnem is közöltettek, annyival kevésbé szereztetett azoknakérvény vagy foganat. Előfordult azon eset is, hogy egy szolgabíróúr, aki a közigazgatást és közrendészetet, úgy látszik, nema tudományok forrásából merítette, a szomszéd falu segítségéresiető tűzoltócsapat parancsnokát elfogatta és bezáratta, mert útközbenelőfogatot requirált, hogy gyorsabban érjen a – vészhelyére. Ezen úr vagy már elfeledte, vagy soha meg semtanulta az 1871: XVIII. t.-c. 22. §-át, illetve az 1876: IV. t.-c. 37.§-ának azon intézkedését, mely szerint vész idejében s annakleküzdésére mindenki személyében és vagyonában szolgálatotteljesíteni köteles.Egyik községben a postakocsis a vészjel fúvása által atűzoltóságot ismételve felriasztja. Panasz tétetik a szolgabíró úrnáls az eredmény az, hogy a postakocsis most is éppen olyvígan riasztja a tűzoltókat, mint annak előtte.Hiába nincs érzék az új intézményekhez!...A magas kormány sokat tett a tűzoltóság fejlesztésére, demég sem eleget. Mert nem elég egy kis „írott malaszttal”segíteni akarni, kivált, ha ezt magunk is rövid idő alatt elfelejtjük,másoktól pedig annak foganatosítását nem követeljük.így azon rendeletét, mellyel a szövetség választmányáttűzoltó dolgokban szakközegéül mondja ki, maga is mellőzi.Pedig mily üdvös lenne néha a szakértő közeget is meghallgatni.A magas kormány még ma is csak olyan társulatoknaktekinti a tűzoltó-egyleteket, mint akármely kaszinó, olvasókör,dalárda stb. egyleteket, pedig tudnia kellene már, hogy a tűzoltókszakbeli funkciókban éppen oly v é g r e h a j t ó k ö z e g e iaz államnak, mint akármely más állami közeg.Nem akartam rekriminációkba bocsátkozni és ha mégis egyeshiányokat felsoroltam, csak azért tettem, hogy azokra reá mutatva,annál könnyebbé tegyem azok munkáját, kik elsősorban kénytelenekorvosságról gondoskodni, hogy a beteges állapotok minél előbbés minél gyökeresebben kigyógyíttassanak s miután ezzel feladatomnakeleget tenni véltem, áttérek voltaképeni tervem lényegére.

103Igénytelen nézetem szerint a baj gyökeres orvoslására,mindenek előtt szükséges, hogy a tűzoltók szakbeli eljárásukbanh a t ó s á g i j e l l e g g e l ruháztassanak fel: az egyes tűzoltó-egyletekpedig e g y s é g e s kiképeztetésük, szolgálatuk ésfegyelem tekintetében vagy a szövetségi központi választmánynak,mint kormányilag is megerősített l e g f e l s ő bb felügyelő-ha t ó s á g n a k , vagy ha a magas kormány azt üdvösebbnektartaná, egy általa kinevezendő országos legfő bbfelügyelő n e k rendeltessenek alá.Azon községek, melyekben tűzoltó-egylet nincs, – alegközelebbi tűzoltó állomás parancsnokságának felügyelőségealá helyeztessenek. Ennek lévén tisztje az észleltekről legalábbévenként egyszer a legfelsőbb felügyelőséghez jelentést tenni.A szövetségi adminisztrációnak költségei fedezése lehetőségigaz adóalapból láttassék el, vagy egyébként nyújtassékalkalom, hogy necsak az igazgatási költségek fedezésére szükségespénzek szereztessenek be, hanem egy alap is képeztessék,melyből a s z e g é n y e g y l e t e k s e g é l y t , a szegényközségek pedig tűzoltó-szerek beszerzésére, k a m a t n é l k ü l ik ö l c s ö n t nyerhessenek.Mindezen eszközök és ezek által főképen a magyar országostűzoltó-szövetség céljának elérése szempontjából tehát azontiszteletteljes indítványt teszem, miszerint elsősorban kerestessékmeg a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr, miszerintsaját küldötteiből és a tűzoltó szövetség választmányi tagjaibólegy a n k é t e t hívjon egybe, mely elé bajaink és céljaink előterjesztetvén,az azok orvoslására, illetve elérésére szükségeseszközök tárgyalás alá vétessenek, létrejött megállapodás utánpedig a belügyminiszter úrhoz jelentés tétessék”.A választmány érthető lelkesedéssel fogadta új elnökénekbeköszöntőjét s annak értelmében mindenekelőtt elhatároztaa felterjesztés megtételét s addig is, míg a kért ankét egybehivatik,a szükséges adatok gyűjtésével Follmann Alajos, TeuffelMihály, Kempelen Béla és Rösch Frigyes bízattak meg. A Ví-ikközgyűlés által a választmányhoz utalt tárgyak pedig kiosztattak.És elkészült az első statisztikai kimutatás is Magyarországtűzoltó egyleteiről. Csak puszta név szerint való felsorolása voltugyan ez, az 1882 táján már létező testületeknek, de vármegyénkints vidékenkint csoportosítva, ez is alkalmas már bizonyosáttekintést nyújtani.Íme a megfelelően csoportosított egyletek névsora:

104Kimutatása magyar korona országaiban 1882ben létező tűzoltó-testületekről.(Megyék szerint összeállítva).I. Magyarország.A) A Duna-Tisza közén:1. Budapest-önkéntes, Budapestvárosi,Budapest-gőzmalmi, Budapest-hajógyári,Budapest államvasutigépgyári, Bpest-szeszgyári, BudapestGanz-féle vasöntöde. – Pest-Pilis-Solt – Kiskunmegye. Alberti – Irsa,Aszód, Dunabogdány. Gödöllő, Izsák,Kalocsa, Kecskemét-önkéntes (1879-ben feloszlott), Kecskemét-városi,Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös,Ráckeve, Újpest, Vác = 20.2. Bácsbodrogmegye. Apatin, Baja,Bezdán, Kula, Filipova, Óbecse, Ó-és Újfuttak, Ómoravica, Palánka,Szabadka, Szent – Tamás, Újvidék,Zenta, Zombor – 15.3. Csongrádmegye. Csongrád, Hódmezővásárhely,Szeged-önk., Szegedvárosi= 4.4. Jásznagykunszolnokmegye.Dévaványa,Jászberény, Törökszentmik-Jós = 3.B) Dunáninnen .·5. Pozsonymegye. Bazin, Beszterce,Burszentgyörgy, Csallóköz-SomorjaDévény, Dévényújfalu, Dunaszerdahely(1879-ben feloszlott, de 1880-ban újra alakult), Főrév, Galánta,Kápolna, Ligetfalu, Modor, Malacka,Nagymagyar, Nagyszombat, Pozsony,Pozsonyszéleskút, Stomfa, Szász,Szempc, Szentgyörgy, Szentjános,Szered, Taksony, Vágszerdahely=25.6. Nyitramegye. Czabajcsápor, Érsekújvár,Galgóc, Miava, Mocsonok,Mossóc, Nagybossán, Nagytapolcsán,Nyitra, Nyitrazsámbokrét, Szakolca,Tornóc, Ürmény, Vágsellye, Vágújhely,Verbó = 16.7. Trencsénmegye. Baán, Bellus,Bohunic, Csáca, Hlinik, Nagybittse,Nemsova, Predmér, Puchó, Scsavnik,Trencsén, Vágbeszterce, Várna, Zay-Ugróc, Zsolna, Illava = 16.8. Árvamegye. Alsókubin, Bobró,Tresztena, Turdossin = 4.9. Liptómegye. Liptóújvár, Németlipcse,Rózsahegy, Tarnócz = 4.10. Turócmegye. Buttka, Szucsány,Turócszentmárton, Valcsa, Znióváralja= 5.11. Zólyommegye. Breznóbánya,Dobrono. Hajnikszliács, Hermanecz,Libetbánya, Radvány, Zólyom = 7.12. Barsmegye. Körmöcbánya, Léva,Nagyugróc, Oszlány, Zeliz = 5.13. Hontmegye. Hodrusbánya, Ipolyság,Nagymaros, Selmecz = 4.14. Nógrádmegye. Balassagyarmat,Gács, Losonc, Salgótarján = 4.C) Dunántúl:15. Mosonmegye. Boldogasszony,Fertőnezsider, Köpcsény – önkéntes,Köpcsény-uradalmi, Lajtafalu, Lebeny,Magyaróvár, Mosón, Oroszvár,Parndorf, Újfalu = 11.16. Sopronmegye. Beled, Csepreg,Csorna, Felsőlövő, Iván, Kapuvár,Kishöflány, Kismarton, Kopháza, Lakompak,Lajtapordány, Nagy barom,Nagymárton, Sajtoskál, Sopron = 15.17. Vasmegye. Alsó– és Fetső-Káld,Boba, Csákány, Gaszton, Jaák, Kör-

105mend, Kőszeg, Langek, Léka, Muraszombat,Nemes és Pormagasi, Németszentmihály,Pinkafő,Pinkamindszent,Rábakeresztúr, Rohonc, Bödön, Sárvár,Szentelek, Szentgotthárd, Szombathely,Vasvár, Vép, Viszflek, Vörösvár,Szentkereszt, Jánosháza = 29.18. Zalamegye. Alsólendva, Balatonfüred,Csáktornya, Keszthely, LentiNagykanizsa, Nova, Perlak, Tapolca,.Zalaegerszeg = 10.19. Víesz/?mnmeg”)>e.Devecser,Pápa,Várpalota, Veszprém, Zirc = 5.20. Győrmegye. Bőny, Győr,Téth = 3.21. Komarommegye. Komárom, ISzend = 2.22. Somogymegye. Barcs, Csurgó, IKaposvár = 3.23. Esztergommegye. Esztergom.24. Fehérmegye. Adony, Bicske,Csákvár, Ercsi, Lovasberény, Moór,Perkáta, Székesfehérvár, Vál = 9.25. Tolnamegye. Dombóvár, Dunaföldvár,Paks,Szekszárd, Tamási =5.26. Baranyamegye. Dunaszekcső,Maiss, Mohács, Szászvár, Pécs = 5.D) Tiszáninnen:27. Szepesmegye. Duránd, Felka,Gnézda, Gölnicbánya, ígló, Jarembina,Káposztafalu, Késmárk, Kotterbach,Leibitz, Lőcse, Ménhard. Merény,Matheóc, Nagyszalók, Nagylomnic,Podolin, Poprád, Odorin,Ólubló, Ólészna, Ruszkin, Stoósz,Svedlér, Szepesbéla, Szepesolaszi,Szepesremete, Szepesszombat, Szepesváralja,Szmizsán, Sztrázsa = 31.28. Sárosmegye. Bártfa, Eperjes,Kisszeben, Soóvár = 4.29. Abaujmegye.Abaujszántó, Alsó-Metzenzéf, Kassa-önk., Kassa Eislerféle-önt.,Szepsi, Torna = 6.30. Gömörmegye. Csetnek, Dobsina,Jolsva (1881-ben feloszlott),Murányalja, Nagyrőce, Putnok, Rimaszombat,Rozsnyó, Tiszolc = 9.I 31. Hevesmegye. Eger-önkéntes,Eger-gőzmalmi, Gyöngyös, Karácsond,Tiszafüred = 5.32. Borsodmegye. Miskolc.33. Zemplénmegye. Gálszécs, Homonna,Sárospatak, Sátoralja-Ujhely,Tállya, Tokaj, Tolcsva, Varannó = 8.34. Ungmegye. Ungvár.35. Beregmegye. Beregszász (1879-ben feloszlott).36. Ugocsamegye. Halmi, Nagyszőllős= 2.37. Mármarosmegye. Mármarossziget,Szelistye = 2.E) Tiszántúl:38. Aradmegye. Arad (első aradiönkéntes polgári), Arad (aradvárosiönkéntes), Erdőhegy, Gyorok, Óradna,Pankota, Pécska, Szentmárton, Ujpanát,Világos = 10.39. Csanádmegye. Kisiratos.40. Békésmegye. Niezőberény, Orosháza= 2.41. Biharmegye. Berettyóújfalu,Debrecen, Derecske, Diószeg, Érmihályfalva,Nagybajom, Nagyváradönkéntes,Nagyvárad-városi, Székelyhíd,Tenke, Udvari, Váncsod,Zsáka – 13.42. Hajdumegye. Hajdúböszörmény,Hajdúnánás, Hajdúszoboszló = 3.43. Szabolcsmegye. Kisvárda.44. Szatmármegye. Nagybánya,Nagykároly, Szatmárnémeti = 3.45. Szilágymegye. Baksa, Szilágysomlyó,Tasnád, Zilah = 4.F) Erdély:46. Beszterce-Naszódmegye. Beszterce.47. Szolnok-Dobokamegye. Deés,Szamosujvár = 2.

10648. Kolozsmegye. Kolozsmonostor,Kolozsvár – önk., Kolozsvár – városi,Teke = 4.49. Marostordamegye. Ekemező,Marosvásárhely, Mezőbánd, Nyárádszereda,Szászrégen = 5.50. Torda – Aranyosmegye. Egerbegy,Marosbogát, Marosludas, Székelykocsárd,Torda = 5.51. Alsófehérmegye. Gyulafehérvár,Nagyenyed, Ujvinc, Alvinc = 4.52. Hunyadmegye. Brád, Déva,Hátszeg, Kőrösbánya, Puj, Szászváros= 6.53. Szebenmegye. Alcina, Ker.-Sziget, Kiscsür, Kürpöd, Nagyapóid,Nagydisznód, Nagyszeben-önkéntes,Nagyszeben-tébolydai, Orláth, Péterfalva,Sellenberk, Szelindek, Szent-Erzsébet, Szászsebes = 14.54. Nagyküküllömegye. Berethalom,Eczel, Leses, Morgonda, Segesvár,Szentágota, Medgyes == 7.55. Kiskükiillömegye. Bolkács,Dicsőszentmárton,Erzsébetváros,Felsőbajom = 4.56. Udvarhelymegye. Székelykeresztur.57. Csikmegye. Csikszépviz, Gyergyóalfalva,Gyergyószentmiklós -– 3.58. Háromszékmegye. Bereck,Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy,Zágon = 4.59. Brassómegye. Brassó.60. Fogarasmegye. Nincs tűzoltóegylet.G) Tisza-Maros szöge:61. Toroníálmegye. Nagy becskerek,Nagykikinda, Nagyszentmiklós, Németés szerb Csanád, Pancsova, Perjámos,Sztarcsova, Zsombolya = 9.62. Temesmegye. Buziás, Csákovár,Fehértemplom, Detta, Hidegkút, Kubin,Kudritz, Liebling, Lippa, Mramorák,Németság, Rékás, Temesvár,Ujarad, Versec, Vinga = 16.63. Krassó-Szörénymegye. Lúgos,Németbogsán, Oravica, Resica, Karán -sebes = 5.II.Fiume város és területe.III.Horvátország és Szlavónia.A) Horvátország.Belovármegye. Belovár, VinkovceKörösmegye. Kapronca, Kőrös.Lika-Krbava. Goszpics.Modrus-Fiume. Martinschizza, Susak,Ogulin.Varasdmegye. Várasd.Zágrábmegye. Károlyváros, Petrinja,Sziszek, Zágráb.B) Szlavonország.Pozsegamegye. Bród, Mitrovica,Pozsega.Szerémmegye. Illók, Pétervárad,Ruma, Vukovár.Verőcemegye. Diakovár, Eszék(alsóvárosi), Eszék (felsővárosi), Terezovác.C) Bosnyákország.1. Bihács-önkéntes.2. Sarajevo-katonai.Összesítés.I. Magyarország............................... 424II. Fiume város és területe…………… 1III. Horvát- és Szlavonország……….. 18Főösszeg 443

107A Tűzoltó Közlöny.Mialatt az új elnök égisze alatt az ügymenet lendülettelteljes folyamatot vett, közben a budapesti önkéntes tűzoltó-egyletis élt azzal a joggal, melyet a VI. közgyűlés ruházottreá s a magyar országos tűzoltó-szövetség hivatalos értesítőjénektársszerkesztőjét, lapvezéri címmel, M a r k u s o v s z k yBéla személyében megválasztotta, Az ő szerkesztésében megjelentelső szám, mint a „Tűzoltó Közlöny” negyedik évfolyamának22. száma, 1882 októberében látott napvilágot.Fogadtatása a központi választmány részéről meglehetősénrideg volt. Nem ugyan a nyílt színen, mert a budapestiegylet áldozatkészsége, mellyel az általa alapított lapot, az intézményérdekében, a kor színvonalán álló szaklappá kívántaemelni, még jegyzőkönyvi elismeréssel is honorálták. És a titkárutasítást nyert arra nézve is, hogy a „szövetség mindazonintézkedésére vonatkozólag, melyek a tagegyletekkel közlendők,avagy más tekintetben szak– és közérdekűek lehetnek, a közleményeket,a lapba leendő felvétel végett, mindenkor i d e j é -ben átszolgáltassa”. Egyébként azonban a társszerkesztői mégcsak be sem eresztették az ülésterembe, mert „a központi választmány– Follmann Alajos véleménye szerint – a nyilvánosságteljes kizárásával tartja üléseit!”Ezt természetesen a lapvezér, mint éppen a nyilvánosságembere, aki a Közlönyt sem tudta másként, mint csak a teljesnyilvánosság szolgálatában álló tényezőt elképzelni, nem hagytaannyiban s vitatni kezdte (a lap hasábjain is) abbeli jogát,hogy mint az országos szövetség hivatalos orgánumának társszerkesztőjea központi választmány ülésein megjelenhessék.Azt pedig, hogy információkat kaphasson, egyenesen követelte.Viszont a szövetség titkára, az akkor már betegsége miatt isideges Pap Emil – sértve érezvén magát, hatáskörének megnyirbálásaés némileg egyéni háttérbe szoríttatása miatt -hallani sem akart róla, hogy valami hivatalos dolgot – közlésvégett – a lapnak rendelkezésére bocsásson.

108A „Tűzoltó Közlöny”, megnagyobbított alakban, ennekdacára, havonként megjelent. Csak éppen a hivatalos rovatotnem tudta megnyitni, ámbár a lap homlokán ott díszelgett,hogy ,,az országos szövetségnek h i v a t a l o s értesítője”. Hozottazért hivatalos dolgokat is, de ezeket a lapvezér magánúton, aválasztmány egyes tagjaitól volt kénytelen megszerezni. A vidékibajtársak pedig egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak iránta.Neves egyének cikkeikkel mind sűrűbben fölkeresték. Sőt aszövetség védnöke, J ó zsef fő herceg is felcsapott munkatá r s n a k . De a lap életefolyása ily megnehezített maradtmindaddig, mígnem Pap Emil betegségének súlyosbodása miatt,a titkári teendők végzését másra nem bízták.Mikor az 1883 június 21-én elhunyt Pap Emilt, a lapmár el is parentálta, csak akkor jelentette az első hivatalosközleményben, az új titkár, G o r e c k y Zsigmond, hogy a„Tűzoltó Közlöny” hivatalos rovatának megfelelő ellátását kötelességénekfogja ismerni. És azután Follmann Alajos alelnökis felkereste közleménynek szánt soraival a lapot.Szóval csaknem egy teljes esztendő múlt el odáig, mirea legjobb szándéktól vezérelt lapvezér, ki utóbb felelős szerkesztőjelett a lapnak, ki tudta vívni a maga igazát.Markusovszky különben, a „Tűzoltó Közlöny”-nek szerkesztőjegyanánt, csak az 1885-ik év közepéig szerepelt. Ez évmájus hava 6-án ugyanis átlépett a székesfővárosi tűzoltóságkötelékébe. És a budapesti önkéntes testület parancsnokságaúgy találta, hogy h i v a t á s o s tűzoltótiszt nem szerkeszthetiaz önkéntes tűzoltók lapját. A Közlöny szerkesztői teendőitehhez képest B á r á n y N. Ernő főparancsnokra ruházták, kinekoldala mellé G o r e c k y Zsigmond és K á l m á n Géza rendeltettekki.Ε triumvirátus letűnte után dr. S z i 1 y József (akkor márszövetségi titkár és a budapesti önkénteseknek főparancsnoka)intézte, szerkesztői minőségben, a „Tűzoltó Közlöny”-neksorsát 1902 végéig, amikor is, mint „hivatalos értesítő”külön lap, a „Tűzrendészet! Közlöny” indult meg a szövetségkiadásában. A „Tűzoltó Közlöny” pedig 24 évi fennállás utánbevonta a vitorláit s megszűnt.

109Széchényi Viktor gróf, elnök, indítványára ez az újhivatalos közlöny szaklappá bővíttetvén ki, 1903 végén ismétM a r k u s o v s z k y Béla bízatott meg (a ,,Tűzoltó Közlöny”helyét elfoglalt) „Tűzrendészeti Közlöny” szerkesztésével. Éskülönös, mintha bizonyos helyzetek – nagyban épp úgy, mintkicsiben – szabatosan a hullámvonal törvényszerűsége szerintismétlődnének. Ahogy a szövetség elárvulása újra meg újra bekövetkezettaz évtizedek folyamán: azonképp a szövetség hivataloslapjának a szerkesztője is, mikor két évtized leforgásaután ismét reaktivált, új, szerkesztő lett, kezdetben megint csakbizonyos hűvösséggel került szembe, ámbár sokkal kisebb mértékben,mint aminő 1882 végén és 1883-nak elején kijutottneki. A különbség csak az volt, de ez lényegesen megkönnyítetterá nézve a helyzetet, hogy szerkesztői működésének újrafelvételekor, nem kellett az üléseken való megjelenhetésért különszót ejteni. Mert ekkor már ő maga is nagygyűlésileg választotttagja volt a régi központi választmány helyére lépett országoselnökségnek; a nyilvánosság kérdésében meg – úgy látszik -elég volt annak idején egyszer viaskodni. 1904-ben ez többénem volt vitás. Másodszor pedig dr. Óvári Ferenc alelnök,maga üdvözölte bevezető cikkében az elnökség mandatáriusát.De 1882-ben, Follmann Alajossal, előbb külön harcot kellettmegvívni, a nem a központi választmány kezéből vett szerkesztőimandátum megtarthatásáért. És csak azután tekinthette magáta választmány által is elismert szerkesztőnek.

110Elnöki szemleutak.Az 1883-ik esztendő még két eseményszámba menő különlegességrőlnevezetes. Egyik az volt, hogy a választmány aszövetség első elnökét: g r ó f S zéchenyi Ödön basát, kiekkor már hadosztálytábornokká lépett elő, körében üdvözölhette.A budapesti önkéntes testület ugyanis 1883 szeptember22-én 5000-ik éjjeli őrségét tartotta s az ezen alkalomból rendezettünnepségre, melynek egyik pontját Follmann Alajos,mint az egylet volt második (ekkor már tiszteletbeli) főparancsnokamegfestett képmásának leleplezése képezte, meghívta alapítójátgróf Széchenyi Ödönt is. És ő excellenciája, aki a szultántólszabadságot kért és kapott, megjelent újra szerettei, avolt bajtársak között, hogy örvendezzen az örvendőkkel, fénytárasszon a fővárosban egybesereglett tűzoltókra s a megjelenésévelkeltett lelkesedésszülte emelkedett hangulatot arra használjafel, hogy megerősítse az új generációt a jó ügy mellettvaló kitartásban.„Húsz évvel azután – mondotta Széchenyi Ödön –hogy én a munkát megkezdettem, de amelynek folytatását ezidő felében már Ti végeztétek, olyan állapotokat találok itthon,ami arra vall, hogy az önként vállalt feladatot lelkesedve teljesítitek.Tűzhöz-tüzet! így nem is kell kívánnom, csak abbelihő óhajomnak adok kifejezést, hogy lobogjon e tűz közöttetekörök lánggal, addig míg ,,magyar él s áll Buda még!”A központi választmány élén, Cziráky Béla, nem mulasztottael, a szövetség első elnökével szemben leróni a háláselismerés adóját, viszont Széchenyi Ödön, az elnöki székbenutódjának, Cziráky Bélának munkakedvét, és buzgalmát sietettfokozni azzal, hogy kijelentette, miszerint:,,Αz az intézmény, mely lelkemből sarjadzott, rendkívüliörömömre, olyan férfiak vezetése alatt fejlődik tovább, akik nempusztán a polgártársak javát képesek jól szolgálni, hanem– amire szinte nagyobb szükség van ma még – nemeseszménk mind nagyobb térfoglalásán s ezzel az intézmény

111erősbülésén is tudnak munkálni. Kedves utód! Büszke vagyokreád! Méltóvá lettél mesteredhez!”Hogy pedig Cziráky Béla gróf e dicséretet megérdemelte,arra nézve meggyőző tanúbizonyságot szolgáltatott egyebek köztaz az ünnep is, mely szövetségi elnökké választatásának évfordulóján,gróf Cziráky otthonában folyt le, abból az alkalomból,hogy a lovasberényi önkéntes tűzoltó-egylet, az elsőezeredik őrségét érte meg. Ez ünnepre Budapestről – Nyéktőlkezdve kocsin téve meg az utat – az önkéntes testület egészparancsnoksága, valamint Kempelen Béla, a városiak főparancsnokais lerándult. S bizonysága lett egy gróf Cziráky általkreált olyan újítás, amelyre előtte egyik elnök sem gondolt.Elhatározta ugyanis, hogy az egyes vidékek szerint különbözőhelyi viszonyoknak tanulmányozása okából, az alelnök éstitkár társaságában s z e m l e - ú t r a kél. Sokat ígérő novumvolt ez az elnökség részéről. Mert jól kormányozni, a követendőirányt kijelölni s a célhoz vezető módokat megszabnicsak úgy lehet, ha ismerjük a mozgató faktorokat.„Az ügyek előbbrevitelére, haladására döntőleg befolyótényezőket egyedül a helyszínén tanulmányozhatjuk. Egyleteinkjelen állása, képzelt és valódi hiányai orvosolható és javíthatlanbajai: csak személyes meggyőződés útján tapasztalhatók ki!”– mondotta az elnök. És sorra vette, inspiciálta, mindenekelőttazoknak a városoknak tűzoltóságait, amelyek egy-egyválasztmányi tagnak domicíliumai valának.Arra szolgáltatott mintegy alkalmat, hogy a választmánytagjainak hozzátartozói, a főparancsnokságuk alatt álló tűzoltóegyletekőt, a szövetség új elnökét, szintén megismerhessék.Inkább csak udvariassági aktus volt tehát ez gróf Czirákyrészéről, de távolról sem olyan nagyszabású körút, mint aminőt17 évvel később (1900.) dr. Ó v á r i Ferenc alelnök tett meg.Az is igaz, hogy Ó v á r i körútja már nemcsak egyszerűelnöki szemle volt, hanem ennél sokkal hivatalosabb színezettelis bírt, amennyiben S z é l i Kálmán belügyminiszter megbízásából,egy belügyminisztériumi titkár, A d o r j á n Antal ésfelváltva egy-egy, összesen hat, előadó (L u k á t s Gyula,B r e u e r Szilárd, M a r k u s o v s z k y Béla, S z a b ó Gyula,Vida Pál és dr. S z i 1 y József) társaságában 7500 kilométernyi

112utat téve meg, „Országos ellenőrzési szemlék” címén, 18 vármegyének258 községét látogatta meg. S míg Óvári a városokszándékos elkerülésével, mindenütt inkább az iránt érdeklődött,hogy milyenek a v i d é k tűzrendészeti viszonyai és illetőleg,hogy a kormányrendelet a vármegyékben végrehajtatott e? s haigen, észlelhető-e s mennyiben a hatása? – addig Cziráky Bélagróf ezzel ellentétben, a falvakba be sem tekintett, hanem kizárólagcsak városokat látogatott meg.Ez annyiban természetes volt, mert 1883-ban a falukonmég édes kevés keresni való, még kevesebb találni való lettvolna e tekintetben. De Cziráky Bélát a városokban sem atűzrendészet mikénti kezelése, illetőleg a tűzrendészetnek hatóságijogkörbe tartozó intézése érdekelte, hanem – miként azegész választmány, úgy ő is – csak az idea terjesztése, azintézmény meghonosítása és a megalakult tűzoltóságok működéseszabványainak az összeállítása felett töprengett. Ε szabványokszükséges egyöntetűségének a létrehozatala csak a későbbiévek gondját képezte. Egyedül József főherceg tartotta már ezidőtájt is kívánatosnak a szervezés egységét s egy mintaszervezetmegállapítását.Cziráky Béla gróf, elnöki szemle-útján az iránt érdeklődött,hogy a meglevő tűzoltóságok tudnak-e bánni a birtokukbanlevő szerekkel? Az őrtanyák megtekintésén kívül mindenütt,ahol megfordult, csak egy-egy díszgyakorlatot nézettvégig s legfeljebb az illető város polgármesterét kereste még fel,a hivatatos látogatást arra használván, hogy figyelmökbe, pártfogásukbaajánlja a városok első tisztviselőinek az intézményts annak helyi képviselőjét, a tűzoltó-egyletet. A váczi látogatásemléke egy, néhai Velzer János által festetett hatalmas képenvan megörökítve. Kár, hogy ez a kép még ma is csak egykávéház falát díszíti.Az így meglátogatott Budapest, Vácz, Pozsony, Győr,Sopron, Komárom, Esztergom és Dunaföldvár, összesen nyolcváros azonban éppen elég volt, arra, hogy megelégeltesse azelnökkel a szemléket. A tervben volt további szemlék el ismaradtak. Mert az út egyéb fáradságán kívül, ahány város,annyi szíveslátás, (kedélyes villásreggeli, közebéd, kiadósuzsonna, banket és hajnalig tartó lakoma) is volt a szemlék

113velejárója. Ha pedig mindehhez hozzágondoljuk a hivatalosbeszédeken kívül, a tósztok amaz áradatát, amely szintén elszenvedendővolt útközben, egyáltalán nem csoda, hogy ajúlius 14-én megkezdett szemleút 22-ikénél tovább már egyszerűena kimerülés miatt sem volt folytatható.Annál érdekesebb lett azonban a folytatása a ,,Tűzoltó Közlöny”hasábjain, ahol Gorecky Zsigmond titkár krónikájánkívül, Follmann Alajos alelnök is beszámolt az elnöki körútonszerzett tapasztalatokról. A közlemény „Tanulságok az elnökikőrútból” címét viselte. íme néhány jellemző szemelvénybelőle:„A meglátogatott egyletek kiképeztetés, gyakorlati és szolgálatirend, nemkülönben a készenléti berendezés és a jó fegyelemtekintetében – talán egy kivételével – csaknem a tökélyszínvonalán állnak. No de, hogy is lehetne az másképp olyegyleteknél, melyeknek vezetői a szövetségi választmánytagjai és a tűzoltásnak – hogy úgy mondjam – öregei.De kiválnak ezen egyletek a hatóság és a közönség irántiviszonyaikban is.”„A gyakorlatok jó iskolára mutattak és csakis véleménykülönbségenalapuló csekély eltérések voltak észlelhetők. így atöbbek közt Pozsonyban tapasztaltuk, hogy a szerelésekhez túlságossok tűzoltó alkalmaztatik, mire pedig amellett a hatalmasemberanyag mellett nemcsak, hogy semmi szükség nincs, de agyors szerelésre éppen hátrányos és ebből kifolyólag a támadásrakáros.A mászógyakorlatok Esztergom kivételével mindenüttfényesen sikerültek, de mégis mindenik közt páratlan volt aziskolamászásban, a p o z s o n y i tűzoltóság. Ezen fényes sikerekbenazt vélem föltalálni, hogy a mászás és azzal kapcsolatosgyakorlatok a tűzoltóbajtársak kedvteléseihez tartoznak és ennélfogvatöbb gond fordíttatik reá, de meg másrészt a mászokrendszerint régebben működő tagok lévén, a gyakorlat szellemejobban vérükbe szállt.Nem mondhatunk hasonló dicséretet a szivattyúsokról,különösen ott, ahol ezen szakma vezetésével megbízott parancsnokoknem bírnak sem a kellő eréllyel, sem eléggé éles megfigyelőtehetséggel, különben nem fordulhattak volna elő esetek.

114hogy a szivattyú hat perc után volt csak képes vizet adni.Ilyen eredmény eléréséhez nem kell gyakorlat, de még nemkell tűzoltónak sem lenni. Az e téren tapasztaltak után bátranmerem indítványozni, hogy szivattyús szakaszparancsnokkácsak kiválóan szakképzett és kitartó, de egyszersmind szigorúerélyű tagok alkalmaztassanak, mert fél működés az, ha aszivattyúsok nem képesek derék mászó bajtársaikkal lépésttartva, azokat működésükben hathatósan támogatni.Gyorsan szerelt és jól kezelt fecskendő nélkül minden tűzoltásilluzórius.”„A meglátogatott városok áldozatkézsége nem szorul dicséretreés mégis bámulatos, hogy helyes és alkalmas őrtanyákkalés szertárakkal nem látják el tűzoltóikat. Pedig a jó őrtanyákés szertárak nemcsak, hogy megóvják a szereket sokkárosodástól, hanem ha kényelmesek és alkalmasak kedveltté isteszik az őrszolgálatot s ez által a közbiztonságot is fokozzák.Nehogy alaptalan állításokkal vádoltassam, sorban érintem ameglátogatott őrtanyákat reámutatva az azokban észlelt hiányosságokra.Így Budapesten az 1-ső (fő), 2-ik és 6-ik őrtanyáknaknincs semmi udvara, miért is a legénység kénytelen elkerülhetetlentisztogatásait, a közönség nagy megbotránkozására, nyíltutcán teljesíteni. Amellett az első őrségen különösen a városilegénység összeszorítva, elégtelen és egészségtelen helyiségbenvan laktanyázva,V á c z ο t t a laktanya és szertár úgy térességére, mint berendezésérenézve teljesen megfelel ugyan, de kijárata egy lejtősés szűk utcába, túlságosan veszélyes. Ha már nem lehetaz őrtanyát kedvezőbb helyre elhelyezni, legalább ki kellenekerülni helyes kövezés és csatornázás által minden lejtősséget.Pozsonyban az őrtanya szűk és udvarban van elhelyezve.Szertára is szűk, úgy hogy legkényesebb szereiket a szabadég alatt kell tartaniok!Győ r b e n az őrtanya egy régi bástya-maradékban van elhelyezve.Szertára még csak megjárná minden kezdetlegességemellett, de az őrszoba lejárata kevésbé oly embereknek valókiknek futva kell szereikhez jutni vész esetén, de még közönségesházi használatra sem való.

115Sopronban legmostohábban van elhelyezve az őrtanya,különösen pedig a szertár és istálló, annyira, hogy rekriminációnélkül alig lehet felőle szólani. Már pedig Sopron városa, melyoly ékes tornacsarnokot tudott építeni, derék tűzoltóinak elhelyezésérőlkár, hogy jobban nem gondoskodik, mert igazán megérdemelnék.Hisszük is, hogy a város nem soká fogja elnéznikitűnő tűzoltóinak ez irányban rég táplált óhaját.Komáromban az őrtanya, a topográfiai viszonyokhozképest elég jól van elhelyezve; helytelen azonban, hogy vész eseténszereikkel udvarból kell kivonulni, mi mindig kárral, de néhaveszéllyel is jár.E s z t e r g o m b a n – hol két önkéntes tűzoltóegylet van,t. i. egy városi, Esztergom város területéről, szorosabb értelembenés egy megyei, mely a várossal kapcsolatban levő, azonbanmegyei kormányzat alá tartozó területen alakult. Nem kutatom,hogy mik voltak az okok, melyek lehetővé tették, hogy egyhelyen, mintegy egymással szemben két egylet alakulhatott; dehogy megalakult, határozottan rosszalnom kell, nemcsak ügyünk,hanem és főképpen a veszélyeztetett közönség érdekében. Azthiszem, hogy azok, kik ezen dualizmust létrehozták, nem tűzoltóknemesebb értelemben és nem sokat értenek a dologhoz.”A szemle-út egyébként, mely az elnöknek alcsuthi látogatásávalegészült ki, azzal az ismert méla akkorddal záródott le,amit a közmondás ekképp fejez ki: „Szólj igazat és betörik afejed!” Az az egylet, amelyik nem kapott elnöki dicséretet,zokon vette a legjobb indulatból eredő őszinte szót. S a véletlenúgy hozta magával, hogy éppen csak annak az egy városnakjutott ki az őszinte szóból, amelyiknek főparancsnokai (mertnem egy, de kettő is volt neki) nem valának központi választmányitagok, Budapesten t. i. Kempelen Béla (városi) ésBárány N. Ernő (önk.) volt a főparancsnok, Váczon KreneditsFerenc, Pozsonyban Martinengó Nándor, Győrött Häuser György,Sopronban Rösch Frigyes, Komáromban Sándor Miklós, DunaföldvártReiter József: éppen csak az egy Esztergom nem vallhatottmagáénak olyan főparancsnokot, akinek egyszersmind aközponti választmányban is szava lehetett. S így esett meg,hogy a felszólamlás, ülésen kívül, a Közlöny hasábjain történtmeg. A szerkesztő ugyan sietett a neheztelő cikk mellé oda-

116állítani rögtön az alelnök válaszát is, amivel sikerült szerencsésenelejét venni minden további polémiának. De az eredményemégis csak az lett a dolognak, hogy az évi jelentés az elnökiszemle-útról csak igen röviden, szűkszavúan emlékezett meg.Helyette inkább az 1882-1884-ig terjedő időszaknak egymásik nevezetes eseményére terjeszkedett ki a jelentés. Ezévekre esik t. i. J ó z s e f f ő herceg aktív tű zoltói működéséneka kezdete.„Hódoló tisztelettel – mondja a jelentés – s nagy lelkiörömmel kell felemlítenünk, hogy Ö es. kir. Fensége József főhercegúr, szövetségünk védnöke, mint az alcsuthi önk. t. o.-szakasz-főparancsnoka, ezen, valamint több körülfekvő pusztájat. o. szakaszait a legkitűnőbben szervezte, azokat teljesen felszerelte,mindenütt példás rendet s fegyelmet hozott be; mindennevezetesebb mozzanatról a szövetség választmányát kimerítőenértesítette, – évi jelentését, statisztikai kimutatásokkalegyütt, az egylet közgyűlése alkalmából beküldte, – előfordulótűzesetekről táviratilag tudósításokat küldött, – szorgalmasmunkatársává lett szaklapunknak, a „Tűzoltó Közlöny”-nek, –szóval annyira testtel és lélekkel tűzoltó, hogy mintaképül szolgálhatminden magyar tűzoltónak; – és csak azon buzgóóhajunknak adunk kifejezést: vajha egyleteink sietnének követniaz előttük föltárt eme fényes példát. 'Ezzel ellentétben szomorú jelenség gyanánt emlékezik megaz évi jelentés arról a körülményről, hogy az alapszabályokbanelőírt statisztikát Magyarország tűzoltó-egyleteiről összeállítaninem volt lehetséges, mert „az előző évek tapasztalataihoz képestaz egyletek nagy része a kérdőíveket be sem küldi – egyrésze pedig hiányosan állítja ki. De ha még ez fenn semforogna, nem volt kivihető az annyira fontos és szükségesstatisztika összeállítása azért sem, mert a tagegyletek legnagyobbrésze nem fizetvén be a tagsági díjat, az elnökségnek ténylegnem volt pénze az ezzel járó költségek fedezésére.”A szövetség ekkor 220 egyletet számított tagjai közé,ámde ebből 23 szabályszerű csatlakozási nyilatkozatot nem adotts ennélfogva a tagegyletek sorából törölni kellett őket, a pénztárikönyvekből 570 forintot tevő tagdíjhátralékuk is leíratván.A Királyhágóntúli kerületi szövetség elnöksége, a központi vá-

117lasztmány által a tagdíjhátralékok beküldése iránt hozzáintézettmegkeresésre azt a választ küldte, hogy a tagdíjakat bekívánninem ismerik, mert anélkül is föloszlásától tartanak az erdélyrésziszövetségnek.A szászok pedig – persze nem Lindner, aki ekkormagyar egyetemen volt tanár és csak mellékesen maradtmeg jó szásznak is – még indignációjukat is fejezték kiafelett, hogy m a g y a r szövegű csatlakozási nyilatkozatot kellkitölteniök. Nem akarták elhinni – mondja az évi jelentés -hogy a „magyar orsz. szövetség h i v a t a l o s nyelve csakmagyar lehet.” Ami különben ekkor még kevesebb megütközéstkelthetett, mint 30 évvel később.

118A Selmecbányái (VII.) nagygyűlés.Hogy mért Selmecbányán és nem Fiúméban tartatott meg,azt a be nem avatottak kezdetben politikai okokra és illetőlega horvátok demonstrációjától való félelemre akarták visszavezetni.De e vélekedésnek minden alapot nélkülöző volta hamarosannyilvánossá lett.A fiumeiek egyszerűen azért kérték ezen első alkalommal(mert 1886-ban másodszor is kértek halasztást) a közgyűléselnapolását, mivel városukban nagyobbmérvű építkezésekenkívül, az általános csatornázás is ekkor volt folyamatban s figyelemmela várható tömeges megjelenésre, lakásszükség bekövetkeztétőlis tarthattak. S nem is ok nélkül.Mert amidőn híre ment a zalaegerszegi határozatnak;országszerte nagy készülődés indult meg a tűzoltó-egyesületekkebelében. Pénztárak alakultak, melybe a tagok kötelezték magukathetenként bizonyos összeget fizetni be, abból a célból,hogy így sok oly bajtárs számára is legyen útiköltség, akinek amaga erejéből nem telnék. A „magyar korona gyöngyét” mindenigaz magyar tűzoltó látni akarta.A központi választmány méltányolva a közbejött körülményeketFiumének a haladékot megadta, a közgyűlés elnapolásátazonban nem tartotta kombinációba vehetőnek, mert „aZalaegerszegen nyert mandátum – csak 2 esztendőre szólt!”s a gyűlés helyéül – kizárásával minden ünnepélyességnek– Budapestet tűzte ki. Ε határozat sem ment azonbanteljesedésbe.M a r s c h a lkó Gyula ugyanis, kit akkortájt a király koronásaranyérdemkereszttel tüntetett ki, három heti időt kértarra, hogy a VII. közgyűlés megtartása ügyét Selmecbánya városközönségének előterjessze.S a megkapott terminuson belül prezentálta Selmecbányapolgármesterének, Ocsovszky Vilmosnak levelét, amelyben ez„a törvényhatósági bizottság közgyűlésétől nyert megbízatásbólés a város nevében”, az augusztus 4-ik és következő napjairakitűzött szövetségi közgyűlésnek Selmecbányán leendő megtar-

119tására a szövetség elnökségét tisztelettel meghívta. A meghívástelfogadták s a hetedik közgyűlés székhelye – Fiume,a kikötőváros helyett – Selmec, az ősiparral foglalkozó bányavároslettA közgyűlésnek, mely 1884. évi a u g u s z t u s hó 19-éntartatott meg, kimagasló pontja a kormány megszólalása volt.A belügyminiszteri leirat, mely gróf Cziráky Béla, elnök ciméreérkezett, ekkép hangzott:Méltóságos gróf Úr!Méltóságod, mint a magyar országos tűzoltó-szövetségelnöke által a tűzoltás érdekében teendő intézkedések tárgyábana múlt év folyama alatt tett két rendbeli előterjesztésére, abelügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrmegbízása folytán a következőkről van szerencsém Méltóságodatértesíteni.A 33415 ex 1874; 34628 ex 1880. stb. számú itteni körrendeletekbőlMéltóságod meggyőződést szerezhetett arról, hogya belügyminisztérium, mint legfőbb tűzrendészeti hatóság, atűzoltás ügyét mindenkor élénk érdeklődéssel és éber figyelemmelkísérte, illetőleg, hogy a tűzoltó-intézmény fejlődésére és ahazai tűzoltásnak emelésére célzó törekvéseket a legjobb indulattaltámogatta és lehetőleg elősegítette.A belügyminisztérium ezt a jövőben is teendi és elismerveaz országos tűzoltó-szövetség által kitűzött, Méltóságod fentebbérintett előterjesztéseiben előadott célok fontosságát, a magarészéről szintén kész leend odahatni, hogy a s z a k s z e r űt ű z o l t á s , a kormány- l e h e t ő támogatása mellett,az egész országban általánosíttassék,egészséges szervezetet nyerjen s egységesalapon fejlesztessék és tökéletesbíttessék.Az e célra vezető módozatok megállapítása azonban írásbeliúton igen nehézkesen és lassan lévén eszközölhető, aminiszterelnök úr Méltóságoddal egyetértőleg kívánatosnak tartja,hogy úgy a szóban levő reformintézkedések, mint a szóbanlevő célok megvalósításához, a kormány által nyújtandó támogatásmódozatai felett való eszmecsere céljából, egy az érdekeltkörök képviselőiből álló é r t e k e z l e t hívassék egybe,

120melynek elsősorban feladata lenne az országos tűzoltó-szövetségmindenesetre figyelemre méltó javaslatait behatóan megvitatni,illetőleg alaposan tárgyalni, azután pedig a létrejövendőmegállapodásokat részletes konkrét javaslatok alakjában a belügyminiszterelhatározása alá bocsátani.Felkérem ennélfogva Méltóságodat, hogy intézkedni szíveskedjékaz iránt, miszerint az országos tűzoltó-szövetség, legközelebbiközgyűlése alkalmával a kérdéses értekezletre kebeléből,egy nem nagyszámú tagokból álló, küldöttséget rendeljenki s az illető tagok neveit annakidején ide jelentse be, aminekmegtörténte után a kormány képviselőjének kijelöltetése, illetőlega bizottság megalakítása érdekében a szükséges intézkedéseke helyről is meg fognak tétetni.Végül szíves tudomás és miheztartás végett megjegyzem,hogy a szóban levő bizottság, tényleges működését, a folyó évoktóber hava előtt nem fogja megkezdhetni.Fogadja stb. Budapesten, 1884. évi aug. hó 9-éna miniszter megbízásábólLukács György, s. k.miniszteri tanácsos.Amit tehát Cziráky Béla gróf programmjában első helyreállított, az intézmény fejlesztése érdekéből teendő lépések közül,arra nézve a biztató Ígéret megérkezett.A közgyűlés a kormány által egybehívandó szaktanácskozmányonleendő képviseletével öttagú bizottságotállapított meg, melynek tagjaivá: Follmann Alajost(Budapest önk.), Kempelen Bélát (Budapest városi),Rösch Frigyest (Sopron), Krenedits Ferencet (Vácz) ésSzeidl Lajost (Székesfehérvár) választotta meg. KempelenBéla nem akarta ugyan elfogadni kiküldetését ebizottságba, mert mint a székesfővárosi hivatásos tűzoltóságfőparancsnoka, az alapszabályok értelmében,nem lehetett tagja az országos szövetségnek; a közgyűlésazonban személye iránt viseltető bizalmának

121újabb nyilvánítása mellett, leköszönését nem fogadta el.Tekintettel pedig arra, hogy:„a magas kormány bölcs intézkedése folytán, an e m s o k á r a megalkotandó tűzrendészeti törvény képezendimajd alapját az országos tűzoltó szövetség szervezeténekés további tevékenységének, melyhez azalapszabályoknak mindenesetre alkalmazkodniuk kell sígy az új alapszabály-alkotás majdnem felesleges vagylegalább igen rövid ideig tartó munkát képezne: ennélfogvaa hetedik nagygyűlés napirendjére most kitűzvevolt alapszabálymódosítás ezúttal elodáztatván,az egy későbbi alkalmas időre halasztatott.Mintha csak a XVII-ik nagygyűlés határozatát olvasná azember! Pedig az, a selmeczi VII-ik után, 24 teljes évvel később1908 augusztusában Szatmárnémetiben tartatott meg!Még a belügyminisztertől érkezett leirat is csaknem szakasztottolyan volt, mint Selmeczen, amennyiben ez is az irántintézett felszólítást az országos szövetséghez, hogy nevezze megazon szakértőket, akiket az egybehívandó ankétre meghivatnióhajt.Azután az előirányzott költségvetést fogadták el. Tételei akövetkezők:'I. Bevétel.:1. A f. 1884. évi augusztus hó 15-én lezárt számadásszerint pénztári maradvány .....................................2. 100 közvetlen fizető tagegylet tagsági díjából(1885-1886 évekre) à 12 frt, összesen . . .3. Dunántúli ker. szöv. tartozó 50 tagegylet tagsági(1885 – 1886. évekre) à 6 frt, összesen . . .4. Tátravidéki ker. szöv. tartozó 16 egylet tagságidíjából (1885-1886. évekre) à 6 frt, összesen .5. Királyhágóntúli ker. szöv. tartozó 30 egylet tagságidíjából (1885-1886, évekre) à 6 frt, összesen6. Trencsénmegyei szöv. tartozó 8 tagegylet tagságidíjából (1885-1886. évekre) à 6 frt összesen.270 frt1200 „300 „96 „180 „48 „

1227. Nagyváradi ker. szöv. tartozó 8 egylet tagságidíjából (1885-1886. évekre) à 6 frt, összesen . 48 frt8. Malacka járási szöv. tartozó 7 egylet tagsági díjából(1885-1886. évekre) à 6 frt, összesen . . 42 „9. Alföldi szöv. tartozó 13 tagegylet tagsági díjából(1885-1886. évekre) à 6 frt, összesen . . . 78 „10 A f. 1884. évi augusztus hó 15-éig be nem érkezettfolyó és hátralékos tagsági díjakból .300 „Összesen2562 frtII. Kiadások:1. Irodai és ügykezelési költség 2 évre . . . 300 frt2. Postaköltségek 2 200 „3. Nyomtatványok 2 „ 200 „4. Központi iroda bérleti ciíja 2 „ 400 „5. Titkár-ellenőr tiszteletdija 2 „ 800 „6. Közp. választm. tagok útiköltsége 2 400 „7. Különféle előre nem látható kiadások . 100 „8. Pénztári maradvány ..................................... 162 „Összesen2562 frtAtű zoltószerek kiállítási szabálytervezete,melynek kidolgozásával előbb egy hármasbizottság,később egyedül R ö s c h Frigyes bízatott meg,az utóbbi által elkészített alakban bemutattatván, aközgyűlés azt magáévá tette, illetve helybenhagyta smint kiváló szakmunkát, a hivatalos lapban leendőközzétételen kívül, tanulmányozás és miheztartás végetta tagegyleteknek külön lenyomatban is megküldenihatározta. (A szabályzatot lásd a függelékben.)Történt pedig ez éppen azon a közgyűlésen, amelyen – anagygyűlések sorában legelőször – szerkiállítás, az előkészületidejének rövidsége miatt, nem volt rendezhető.Ehelyett bemutatásra került in natura két darab mintacsavar,amelyek egyikét Walser Ferenc (Budapest), másikát pedigSeltenhofer Frigyes és fia (Sopron) készítette.

123A két darab eredetiben bemutatott csavar egymástól nemsokban tért el. A Walser-féle 200 grammal volt nehezebb, bősége48 %” s csavarmeneteinek a száma 4 volt; a Seltenhoferéellenben csak 2 csavarmenettel s 49 %, belső átmérővel bírt.A határozat kimondását megelőző vita érdekes világításbahelyezi ez 1874 óta húzódó kérdésnek az eldöntése módját.Ternajgo Caesar (Újarad) a normalitásra nézve az alakotnem tekinté határozónak s az indokból, hogy a Walser-féle4 csavarmenettel bír, melyből, ha kettő letörik, még akkor ismegmarad másik kettő, a Walser-félét fogadta el.Rösch Frigyes előtteszólóval ellentétben kifejtette, hogy aWalser-féle csavarnak éppen a hosszúsága az, mely impraktikussáteszi, míg a Seltenhoferét 1 milliméter nagyobb nyílása,200 grammal csekélyebb súlya s rövidebb mivoltából önkéntkövetkező könnyebb kezelhetősége, mind csak ajánlhatják. Különbenhangsúlyozta, hogy folytonos haladásunk úgyis valószínűvéteszi, miszerint pár év múlva már megváltoztatni leszünkkénytelenek a mai határozatot.Schlosser Albert (Rozsnyó) azt tartja lényegesebbnek, hogymiként alkalmazzuk csavarainkat s nem azt, hogy milyentalkalmazzunk. De mivel a milyenség dolgában is egységretörekszünk s mivel a két gyáros előbbi merev álláspontjábólmár is engedett, jövőben pedig még jobban fog egymáshozközeledni, ajánlja a választmány indítványát, mely szerintmindkettő elfogadtatik e g y s é g e s gyanánt.Follmann szerint ez mi nehézséget sem involvál, mertkevés munkával akármelyik rézműves átalakíthatja a már hajlatbanlevő csavarokat akként, hogy a kétféle csavar egységesítéselehetővé váljék.Szabó Károly (Pápa) szintén a választmány indítványátajánlja.Szeidl Lajos (Székesfehérvár) nem látja be, mi célszerűségvolna abban, ha továbbra is a gyárosokra bíznók a közeledéstegymáshoz. Ez szerinte csak elodázása a dolognak. A gyárosokkalmár megtörtént ismételten a kísérlet, hogy állapodjanakmeg maguk közt egy egységes mintában, hanem a teljes kiegyenlítéseaz ellentétes álláspontoknak újra meghiúsult. Ő tehátajánlja az egyik vagy másik csavarban leendő végleges megálla-

124podást s amennyiben, mint vidéki, tudja, mennyivel gyakorlatibbtűzeseteknél a hosszabb csavar, a maga részéről aWalser-félét fogadja el.Elnök formulázza a kérdést. 1. Elfogadja-e a közgyűlés aválasztmány indítványát, mely szerint a két gyáros a most benyújtottrajzok alapján létrehozandó egységesség keresztülviteléreújból felszólíttatván, e felszólításnak eredménye a minisztériumhozfelterjesztessék? A közgyűlés a választmány ezenindítványát nem fogadja el.Elnök: Ennek folytán felteszem a kérdést, hogy a bemutatottkét minta közül, egységes csavar gyanánt a közgyűlésmelyiket kívánja elfogadni?A névszerinti szavazás eredménye lett, hogy 36 szavazattal9 ellenében a Walser-féle fogadtatott el „egységes csavar”gyanánt, mely a szükséges rajzokkal és az előállítási költségekrészletezésével, jóváhagyás s illetőleg szentesítés végett a minisztériumhozterjesztetett fel.A szavazásnál nem szavazott Budapest, Nagyvárad, Sopron,Rozsnyó, Zalaegerszeg.A Seltenhofer-félére szavazott: Szepesremete, Balatonfüred,Szeged, Poprád, Lőcse, Gölniczbánya, Kismarton.A Walser-félére: Arad, Vácz, Nagymagyar, Nagykikinda,Győr Körmöczbánya, Lovasberény, Alcsuth, Máramarossziget,Moha Kassa, Léva, Ács, Pruszkabohunicz, Ujarad, Siófok,Baán, Balassagyarmat, Pozsony, Keszthely Debreczen, Pápa,Fiume, Újvidék, Óbuda, Losoncz, Fehérvár, Komárom, D.-Adony,Dunaföldvár, Zólyom, Matheócz, Eger, Modor, Illava és Selmeczbánya.A tátravidéki kerületi szövetségnek a tűzoltóis e g é l y p é n z t á r tárgyában tett indítványa ésaz újarad-zsigmondházi egylet által benyújtott azonindítvány, hogy „a m ű ködő önkéntes tűzoltóka közmunka s annak váltsága alulf e l m e n t e s s e n e k , – az intézménynek törvényesúton leendő szabályozása iránt megindult kormányiintézkedésre való tekintettel – napirendről levétettek.

125A s z é k e s f e h é r v á r i egylet indítványát, melyszerint az államépületek tűzjelzőkkel lennének ellátandók,a közgyűlés mellőzte, mert ily tűzjelzők létesítésemagának az államnak áll érdekében.A kassai és székesfehérvári egyesületekáltal, a r a n g j e l z é s m ó d o s í t á s a tárgyában felvetettkérdést a közgyűlés további diskusszióknak hagytafenn, a döntést akkorra halasztván, ha majd maga aválasztmány áll elő konkrét javaslattal.A s z o l g á l a t i é r e m tárgyában mindenekelőttelvileg kimondották, hogy az csak a szolgálati idő eltöltésénekelismerését fogja fokozatosan méltányolni,de „az érdem-érem jellegét nem viseli magán”. Az5 évig működött tűzoltó bronzból készült jelvényt kap,a 10 éves tűzoltó ezüstöt, aki pedig 15 évet szolgál,az aranyból készítettet. „E jelvényeket az országosszövetség, kormány b e a v a t k o z á s á t ó l függetlenüls azon szabályok értelmében fogja az illetőtűzoltóknak kiosztani, mely még 1881 március 25-énlett elfogadva.” Kimondották azt is, hogy oly tűzoltótól,aki már egy alsóbbfokú szolgálati jelvény birtokábanvan s számára egy magasabbfokú esedékes, attól akisebbfokú érem visszavétetik, úgy hogy „mindentűzoltó egyszerre csak egy szolgálait jelvényt viselhet”.A Mitterdorfer Henrik budapesti építész általkészített jelvényrajz elfogadásával megállapította a közgyűlésa szalag formáját is, kimondván, hogy az, franciamodorú, függőleges irányú, nemzetiszínű szalag, legyen.A jelvények árát a kérelmező tagegyletek megtéríteniköteleztettek.Eredetileg ennek a pozsonyi és csurgói önkéntes tűzoltó-egyletekáltal felelevenített szolgálati érmeknek vagy jelvényeknek,a központi választmány szilárdabb alapon nyugvó becset kívánt

126szerezni s evégből annak szabályzatát f e l s ő b b szentesítés aláis beterjesztette. Felsőbb helyen általánosságban nem voltak azeszme ellen, mert hisz a hesseni nagyherceg által alapított tűzoltó-érmekadományozásának tenyéré, már mint precedensre, islehetett hivatkozni. Hanem a szentesítés mégis megtagadtatottabból az okból, mert „a tervezett szolgálati érem a hadseregnélmár alkalmazásban lévő hasonló disztinkciók mellett összetévesztésreadhatna alkalmat”. (A belügyminisztériumhoz menesztettfelterjesztést, a kapott válasszal együtt, lásd a függelékben.)így lett a tűzoltók szolgálati érme nemzetiszínű szalagon viselts nem Őfelsége által adományozott kitüntetés. -A VIII. rendes közgyűlés székhelyeinek kitűzését a központiválasztmányra bízták. Ha pedig hivatalos meghívás időközbennem érkeznék be, az esetre a közgyűlésnek a fővárosbanleendő megtartása határoztatott el.Elnökké közfelkiáltással újra gróf Cziráky Bélát(akkor már 1884 június 9. óta Fejérvármegye főispánját)választották meg. Alelnökké ismét FollmannAlajos lett. A központi választmány tagjaivá pedig:1. Martinengó Nándor (Pozsony) 49 szavazattal.2. Marchalkó Gyula (Selmecbánya) 49 szavazattal.3. Sándor Miklós (Komárom) 47 szavazattal.4. Häuser György (Győr) 45 szavazattal.5. Reitter József (Dunaföldvár) 45 szavazattal.6. Rösch Frigyes (Sopron) 42 szavazattal.7. Schlosser Albert (Rozsnyó) 41 szavazattal.8. Ternajgó Caesar (Új-Arad-Zsigmondháza 38szavazattal.9. Szeidl Lajos (Székesfehérvár) 38 szavazattal.10. Altorjay Sándor (Eger) 35 szavazattal.11. Boczkó Samu (Debrecen) 34 szavazattal és12. Krenedits Ferenc (Vác) 33 szavazattal választattakmeg.Titkár maradt G o r e c z k y Z s i g m o n d , ki ellenőri minőségbena pénztári könyveket is vezette, míg magának apénztárnak a kezelését Follmann alelnök vállalta magára.

127A gyűlés jegyzőkönyvét Follmann Alajos és mint jegyzőB a r a b á s Béla, az első aradi önkéntes tűzoltókar képviselőjeírták alá. A második jegyző Vida P á 1, a mohai Ágnesforrástűzoltóságának képviselője volt. Az elnök helyére Follmannneve azért került, mivel gróf Cziráky Béla, mint Fejérmegyefőispánja, sürgős hivatalos ügyben a közgyűlés napjánSelmecbányáról távozni kényszerült.Az igazolt képviselők közül a Dunáninnenről került ki 16,Dunántúlról 15, a Duna-Tisza-közről 9, Tiszáninnenről 7Tiszántúlról 2, a Tisza-Maros szögéből 4, Erdély pedig egyetlenképviselőt sem küldött fel Selmecbányára.Selmec megközelítése különben elég komplikált volt. MégZalaegerszegnél is jobban félreesett; Garam-Berzencétől kezdvecsak helyiérdekű vasút vitt oda. Ámde bányaváros és van diáksága:a bányász-, kohász– és erdész-akadémikusok. Így azután– ámbár mint Fiume helyett „beugrott városra” az úgynevezettprogrammszerű ünnepélyek nem voltak rá nézve kötelezők– programmon kívül is sikerült neki olyan közvetlenséggelbizonyítani be, a talán nem várt, de meglepetésként mégis feltaláltvendégszerető érzelmek szívből jövését, hogy a vendégbajtársaknakitt nyert kellemes impressziói vetekednek a negyediknagygyűlés alkalmából Iglón szerzettekkel.Bányász zenekar, lovasbandérium és egy egész századönkéntes és bányász-tűzoltó fogadta az érkezőket, akik olyandiadalkapun át vonultak be az őrségi városba, ami igazi különlegesség.Egy csalódásig hü utánzatú bányaszáj volt a városszélére odavarázsolva, mely mellett jobbról-balról, teljes felszerelésben,ott álló bányászok képezték a sorfalat. A bányaszájfeletti boltozaton, a diadalkapu tetején, két díszruhás (fehérattila, piros magyar nadrág) bányamunkás tartotta a város címeréts mögöttük egy harmadik messzehalló kopácsolással (drótonfüggő deszkán) jelezte a vendégtűzoltók jövetelét s belépéséta város területére. Szokatlanságával megkapó, igazi bányavárosikép!És azután a szeretetreméltó házigazdák, az ismerkedő estély,Őfelsége születése napján az ünnepélyes szentmise, a pregnánstestületi szellem, az Újakna és burschtanya megszemlélése,(utóbbi az ismeretlenség homályából először akkor feltűnőL u k á t s Gyula vezetése alatt), táncmulatság a nagyszerűkilátást is nyújtó Rónán, végre a 80 főnyi önkéntes és 717

128főnyi bányásztűzoltóság válogatott embereinek bemutató gyakorlata:mindez együttvéve bármely rendes programm kereteineka kitöltésére is alkalmas lett volna. így pedig váratlanul,programmon kívül, gyakorolva hatását, bizony maradandó benyomásokatkelteni is képes volt.Augusztus 18-án a városi szenátorok díszmagyarban s abányatanácsosok és a többi tisztek díszes egyenruhájukban, akirendelt bányászok hosszú sorfala közt, vonultak a templomba,ahol a vendég-tűzoltók nagy félkörben foglaltak állást az oltárelőtt. így vette kezdetét az ünnepélyes szentmise, melyet fényessegédlettel Várady Ferenc, németsági plébános, a tűzoltók főpapja,celebrált. Az ismerkedő-estélyen is ott volt a városnakszíne-java s a válogatott dikciók özönében szinte elveszettB a r a b á s Bélának, a későbbi neves országgyűlési képviselőnekfelköszöntője, aki mint a 13 vértanú városának szülöttje sMagyarország legrégibb tűzoltó-egyletének fiatal tagja, az 1834-ben alakult „első aradi polgári tűzoltókarnak'' a nevében beszélt.„Ez egyesület – úgymond – mely alakulása idejében még nemismerhette a mai kor kívánalmait, két hivatást töltött be márakkor is: egy humanisztikust és egy hazafiúit. Segíteni akart apolgártársakon és a hazán. Ezért jártak sarkantyúval s ezértvolt kard kötve oldalukra. S az első nagygyűlésén Budapestena mának színvonalán álló többi tűzoltók ugyanezért nevettékki őket. Azóta felcserélték ők is a kardot a baltával s ők isinkább csak a tűzoltói eszmét szolgálják. Ma éppúgy teljesítik,mint bármely társ-tűzoltóegylet tagjai azt a szép hivatást, melyrőlmióta egy József főherceg a védnökünk, meg egy CzirákyBéla gróf áll az élünkön, még a belügyminiszter is elismerivégre, hogy a legnemesebb feladatoknak egyike. De azért nemejtették ők el a hazaszeretet hő ápolását sem s miközben afelebaráti szeretetet gyakorolják a vész pillanataiban, változatlanodaadással élnek annak a másik nagy eszmének is, mely amagyar haza nevét viseli magán!” És így tovább.Szóval a selmeci közgyűlés külsőségeiben is sikerült volt.Sajnos csak az, hogy kimagasló, minden egyebet domináló pontja,t. i. a kormány megszólalása s Ígérete jó sokáig puszta ígéretmaradt. A szaktanácskozmány eredménye pedig csak a kormányrendeletlett – törvény helyett.

129Depresszió.A selmeci nagygyűlés után tartott választmányi üléseksorán elintézést nyert mindenekelőtt az „egységes csavar 1 ' dolga,amennyiben az elfogadott csavar rajzát és szakszerű leírását aminisztériumhoz felterjesztették. Ellenben a Fort és Klein, kolozsváriműszaki üzlettulajdonosok, által beküldött G r e t h e r-W i 11 e-féle tömlőkapcsolót, szakértői elbírálás előtt, a székesfővárosihiv. tűzoltó-főparancsnoksághoz tették át, oly megkereséssel,hogy azt legalább egy féléven át, úgy gyakorlatokon, mintfüzeknél, folytonos használat alá véve, véleményét, annak idejénbemutatni szíveskedjék. Egy évvel később Róth Ernő,gyulafehérvári gyakorlómester (különben nagyszebeni rézöntő),tömlőkapcsa is megfordult a központi választmány előtt, melyazt „haladást jelző találmánynak” minősítette, de a feltalálóabbeli kérelmét, hogy az ő kapcsa fogadtassék el egységestömlőkapocs gyanánt, már csak azért sem találta a választmányteljesíthetőnek, mivel a Selmecbányán elfogadott egységes csavartárgyában tett fölterjesztés sem nyert még elintézést. Ténylega belügyminiszternek idevonatkozó 6840/89 számú rendeletecsak 1889. évi február 8-án látott napvilágot.Azután foglalkoztak a rangjelzés kérdésével, melyre nézvea budapesti önkéntes testület újabb indítvánnyal élt, az 1885-ikiországos kiállítás alkalmából június 29-én Budapesten rendezettdíszgyakorlaton, természetben is bemutatván az általa ajánlottúj rangjelzést. A javaslatot, melyet a „Tűzoltó Közlöny” hasábjainhosszas eszmecsere előzött meg, háromszor hármas rangfokozattal,általánosságban elfogadták, a fokozatok jelöléséreazonban, 9 szóval 4 ellenében, nem a ma viselt gomb vagyrozetta, hanem a keresztbe helyezett baltán fekvő sisak (aranybólvagy ezüstszálakból szőve) állapíttatott meg. Ε határozatellen Mezey Mihály (Nagyvárad) rögtön különvéleményt jelentettbe, mellyel a nagygyűlés elé kívánt lépni. Az elfogadottháromszor hármas rangfokozat a következő volt:1. A szövetség elnöke, 2. az alelnök, 3. a központi választmánytagjai, vármegyei szövetségi elnökök és főparancsnokok.

1304. Főparancsnok-helyettesek, illetve alparancsnokok, 5.osztályparancsnokok, 6. szakaszparancsnokok,7.. 8., és 9. pedig az altisztek hármas fokozatát képviselte.Egy évtizedbe került, míg ez a budapesti osztályparancsnokokkedvéért kissé erőszakosan készült rangfokozati beosztásmegváltoztatása keresztül volt vihető.Majd megállapították a szolgálati érmek árát. A bronzbólvalóét 1 frttal, az ezüstét 2 frttal, az aranyozott ezüstét pedig3 frttal vették fel. Ez alapon még az 1886. év folyamán 69önkéntes testület összesen 2273 darab érmet kapott, szalaggalés igazolvány kíséretében. Az újítás tehát csakugyan szükségetlátszott pótolni. Az a 69 ö n k é n t e s egylet, (mert városi tűzoltókszámára i s m é t e l t e n megtagadta a választmány a szolgálatiérmek kiadását), mely legelőször reflektált a szövetségáltal alapított érmekre, országrészek szerint a következő:Dunáninnenrő l : Bazin, Búr-Szent-György, Dévény,Dévényujfalu, Illava, Körmöcbánya, Léva, Malacka, Nagyszombat,Nagytapolcsány, Pozsony, Pozsony-Széleskút, Puchó, Selmecbánya,Somorja, Tejfalu, Trencsén és Vágujhely összesen18.D u n á n t ú l r ó l : Adony, Csurgó, Dombóvár, Dunaföldvár,Ercsi, Győr, Kapuvár-Gartha, Kőszeg, Lenti, Lovasberény,Mohács, Nagykikinda, Pándorf, Székesfehérvár, Sopron ésZalaegerszeg = 16.Tiszáninnenrő l : Dobsina, Eger, Eperjes, Kassa,Késmárk, Lőcse, Miskolc, Rozsnyó, Sátoralja-Ujhely, Szepes-Béla, összesen 10.Duna-Tisza k ö z i r ő l : Budapest-önkéntes, Budapest-hajógyár,Budapest-Ganzgyár, Budapest-Grünwald-gyár,Budapest-államvasutak gépgyára, Óbecse, Török-Szent-Miklós,Újpest, Újvidék = 9.T i s z á n t ú l r ó l : Bihar-Diószeg, Debrecen, Derecske,Nagyvárad, Szatmár-Németi, Székelyhíd, Szilágy-Somlyó,Tenke = 8.Erdélybő l : Deés, Déva, Kolozsvár, Marosvásárhely,Sepsi Szentgyörgy = 5.Tisza-Maros szögibő l : Lúgos, Nagykikinda, Oravica= 3.

131Napirendre került újra a mérsékelt vasúti és hajójegyekdolga is. Baross Gábor ugyanis, a későbbi közlekedésügyi miniszters a zónatarifa és postatakarékpénztár megteremtője, államtitkárságaidején, minden indokolás nélkül, egyszerűen megszüntetetta Máv. vonalain minden kedvezményt. A központiválasztmány ez ellen felszólamlással élt, aminek meg is lett akívánt eredménye.P u t s c h Tóbiás (Igló) ismét megbolygatta a tűzoltásnaka tanítóképezdékben leendő tanítása ügyét, valamint a statisztikaikimutatások dolgát. Utóbbira a szövetség alapszabályainak14. §-a kötelezte a központi választmányt, a kérdőívekreis beérkezett jó csomó használható anyag. A kimutatások öszszeállításaazonban s még inkább azok kinyomatása, pénzhiányában nem igen volt eszközölhető. El is határozták, hogya kormány támogatását kérik ki hozzá. A tanítóképezdékbenvaló oktatás ügyéről pedig hosszas utánjárás után kiderült, hogyaz 12797/85. szám alatt a közoktatásügyi minisztériumban egyszerűenad acta téve hevert.Tárgyalták az 1883-ban megindult pozsonyi Feuerwehr-Zeitung kérvényét is, de anyagi támogatást természetesen nemadhatott a szövetség, annál kevésbé, mert Erdélyből az a hírérkezett, hogy sok tagtestület már a kerületi szövetségről semakar tudni, a s e g e s v á r i pedig még az országos szövetségkötelékéből is kilép. 1885 június 28-ik választmányi ülésenolvasták fel e hanyatlásnak dokumentumakép M i n ο r i c hKároly levelét, amely szerint ő, mint a Királyhágóntúli szövetségelnöke – e k e r ü l e t i s z ö v e t s é g l é t e z n imegszű n v é n – nem tekinti többé magát a központi választmánytagjának.Ε meglehetősen sivár ügymenet mellett csak annyivalinkább fordult minden érdeklődés a kilátásba helyezett szaktanácskozmányfelé. De ennek egybehívásával a minisztériumbanegyre késlekedtek. Kezdetben Jekelfalussy miniszteri tanácsosnaknagy elfoglaltsága volt az akadály. R ö s c h Frigyesmár azzal állott elő, hogy miután a tűzrendőri törvénytervezetamúgyis hiányos; a biztosítóintézetek megadóztatása pedigAusztriában rosszul sikerült: ennélfogva legcélszerűbb lenne

132mind a két törvényjavaslatot visszavonni; az egyiket végkép, amásikat átdolgozás céljából.A választmány azonban a módosító észrevételek megtételéreaz ankétet is alkalmasnak vélte; a biztosítótársulatok megadóztatásatekintetében pedig az volt a véleménye, hogyami Ausztriában balul ütött ki, az nálunk sikerülhet. Még masem sikerült.1885. évi november 15-én végre megjelenhettek a delegáltakaz egybehívott szaktanácskozmány első ülésére. Hanem,amint ezt az utána következő választmányi ülésen nagy lehangoltsággalmegállapítani valának kénytelenek, ott biz' igen kevésérdemleges dolog történt. A kormány kiküldöttjének azindítványára csupán egy szűkebbkörű bizottság küldetett ki atörvénytervezet „gyökeres” átdolgozása végett, azzal, hogy munkáját1886 első felében terjessze be, amikor is az ankét újbólegybehívandó lesz. Ez az „újból egybehívás” jó sokáig váratottmagára. Már a fiumei közgyűlés ideje is elérkezett s még mindignem volt újabb hír hallható.Fiume város tanácsa ugyanis időközben megismételtemeghívóját az iránt, hogy a VII-ik helyett a VIII-ik nagygyűlésaz ő falai között tartassék meg. A központi választmány köszönetteltudomásul is vette a meghívást, csupán annyit jegyzettmeg direktívaképen, hogy közvetlenül az 1885-iki budapestiországos kiállítás után – véleménye szerint – a külön tűzoltószer-kiállításrendezése Fiúméban elhagyható. A fiumeiekki is hagyták azt a programmjukból, melyet különben a központiválasztmánnyal együtt meglehetős minuciózusán dolgoztakki. S amikor már az ad hoc igénylendő ágyak száma ismegállapíttatott: újabb egy esztendővel megint csak eltolódotta VIII-ik nagygyűlés ideje. És különös épúgy a fenyegetőkolerajárvány miatt, akár csak a soproni nagygyűlésé 1873-ban.Elmaradt tehát a szaktanácskozmány újabb egybehívásánkívül a közgyűlés is. Egyiknek sem volt a központi választmányaz oka, de mint kettős eredménytelenség mégis nyomasztólaghatott. S ez a lehangoltság folyton nőtt, mert az egész1886-ik esztendő eltelt ankét nélkül. Mikor pedig az 1887-ikévisa vége felé közeledett, formális elkedvetlenedés állott be, mely hogyelkeseredéssé nem fajult, kizárólag annak tudható be, miszerint

133még mindig volt-a reménységnek egyetlen, de utolsó horgonya.Ezt a szövetség fenséges védnökében való jogosult bizakodásképviselte. El is határozta a választmány, hogy felkéri Józseffőherceget: vetné latba súllyal bíró szavát a tűzoltó-ügy végképmegfeneklett hajójának a zátonyról való elmozdítása érdekében.József főhercegnek, mint a szövetség védnökének, kértközbelépése megtörtént.

134A fiumei (VIII.) közgyűlés.Öt év kellett hozzá, míg meg volt tartható. 1882-benfogadtatott el közgyűlés helyéül, de csak 1887-ben lett azzá. Azigazolt képviselők száma azonban, mintha csak két másik közgyűlésselkívánt volna vetekedni; 129 volt Fiúméban.Sok specialitása volt e közgyűlésnek.Már maga az is különlegesség, hogy Budapestről, az ittegybegyűlt bajtársakat, csak h á r o m különvonat volt képeselszállítani. Azután a lerándulok, meglepetésként, emléktárgyakatvittek magukkal, részben a városnak, részben pedig CiottaJánosnak, az akkori podesztának. Az emléktárgyak mind valamelyhazai vidék specialitását képviselték. Emléklap három isjelent meg a közgyűlés alkalmából:Az egyiket Mócs Zsigmond, a „Fiume” szerkesztője, állítottaössze, a másikat dr. H a 1 a s y Kálmán, a lévai tűzoltóságtagja és a pozsonyi „illustrierte Feuerwehr-Zeitung” is adottki, külön kiadásban, alkalmi lapot. Közgyűlés után a Máv.menetjegyirodája külön gyorshajókon v e l e n c e i kirándulástis rendezett, ami szintén csak emlékezetessé tenni volt alkalmasezt a közgyűlést.Az ismerkedő-estélyt elmosta az eső. Másutt ez helyrehozhatatlanmulasztás számba ment volna. Fiúméban, ahol amagyarul nem igen beszélő házigazdákkal amúgy is bajosanment az egymás kölcsönös megértése, alig okozott emóciót.Különben a fáklyásmenetet azért megtartották s azt követőleg amagyarok a (Vácról, meg Csurgóról) magukkal vitt cigányokzenéje mellett – a maguk módja szerint elmulattak. A mulatozáse módjának az olasz közönség csak benevolus spektatoravolt.A király születése napján (aug. 18.) az elnökség grófZ i c h y Á g o s t fiumei kormányzó által adott díszebédre volthivatalos. (Ugyanaz a gróf Zichy volt ez, aki most (1911)Cziráky Béla gróf örökébe lépett, mint Őfelségének főudvarnagya.)Szent István-napján pedig a Scogliettoba tábori oltármellett tartott külön istentiszteletre vonultak fel a messze ma-

135gyár tájakról való bajtársak. A csendes misét itt is, mint Selmecbányán,Várady Ferenc, németsághi plébános mondotta,míg az ünnepi beszédet Steiner Ádám, várpalotai plébános tartotta.(Várady Ferenc buzgóságáért a fiumei közgyűlés utánpápai kamarásságot nyert.)A város székesegyházában, egyidejűleg, a fiumei főapátfényes segédlettel zenés misét celebrált, amely után olaszszentbeszéd következett. Ennek végeztével úgy a papság (teljesornatusban), mint a kormányzó és kísérete (díszmagyarban) átmenteka Scogliettoba, ahol istentisztelet után zászlószentelésvolt. A fiumeiek felszentelt zászlaját, melynek nyelébe Magyarországminden vidékének képviselői verték be a szeget, azapatini és topolyai önkéntes tűzoltók nevében dr. Kék Lajos ésdr. Hadzsy János megkoszorúzták s otthonról magukkal hozottaranyhímzésű selyemszalaggal ékesítették.Zászlószentelés után a kiállított emléktárgyak megtekintésekerült sorra.A városi múzeum számára S e l m e c b á n y a díszes kazettábanásványgyűjteményt küldött; G ö l n i c b á n y a pedig ezüstésrézterményeinek a kollekcióját. D u n a f ö l d v á r geológiaigyűjteményt, N y í r e g y h á z a és Győr városuk monográfiáját.Mára m a r o s s z i g e t kristálysóból remek alakzatokat,So óvár szépkivitelű régi formájú poharat, ugyancsak sóból.Z ó l y o m lemezfestészeti gyűjteményt, Resiczabánya kétminiatűr-bányászt kézikocsival vasból, S z e n t i v á n y i Sándoregy 150 éves antikpoharat. A G e i t t n e r és R a u s c h cégJózsef főherceg bronzból készült relief-mellképét.A podesztának a k o l o z s v á r i a k tulipántos ládában„varottast” ajándékoztak. T o r d a cserépvázát s két hatalmastordai pogácsát. A p o z s o n y i a k egy láda kétszersültet hoztak.Az egri tűzoltók egy hordó bikavért. A v á c i a k óriáspalackban kitűnő fehér bort. Az Ágnes-forrás tulajdonosa,Ke m pel en Gyula 500 üveg mohait. A debreceniekeredeti csikóbőrös kulacsot. A m i s k o l c i a k remekbe faragottborsodi kulacsban asszú-borral kedveskedtek. Az a p a t i n i e knáluk gyártott fonott karosszéket és faklumpákat, a b a z i n i ekházilag készült ágyterítőt. Balassagyarmat, Losonc ésS a l g ó t a r j á n 24 személyre való servicét kristályüvegből,

136amelynek művészi kivitele a z n i ó b á n y a i üveghutát dicsérte,stb. stb.Végre az is különlegessége volt a fiumei közgyűlésnek,hogy a rendező-bizottság zárószámadása 372 forint 68 krajcárf e l e s l e g e t mutat, holott a kiadások összege 5247 forint 44 krajcárrarúgott, amiből legtöbbe a város által augusztus 20-án rendezettkivilágítás és a tengeren szerenáddal egybekapcsolt felejthetlentűzijáték került.Az augusztus 19-én megtartott nagygyűlésen gróf C z i r á k yBéla elnökölt. Tollvezetők V i d a Pál (Székesfehérvár) és Ó s z aGyörgy (Kunfélegyháza) valának. Jegyzőkönyvhitelesítők gyanántStanescu Imre Vazul (Arad), Major Gyula (Kismarton), dr. VadasKálmán (Zombor) és dr. Pásztor Bertalan (Eger) szerepeltek.A számadások felülvizsgálására a helyi testület parancsnokságahelyett, tekintettel annak igen nagymérvű elfoglaltságára,dr. Kék Lajos (Apatin), Sztárek Ferenc (Nyíregyháza) ésdr. Hadzsy János (Topolya), mint ad hoc bizottság küldettekki.Itt terjesztette be a központi választmány először Magyarországtűzoltó testületeinek ama statisztikai kimutatását, melyvoltaképpen még 1885-ben, a budapesti országos kiállítás alkalmából,jelent meg nyomtatásban s a tagok közt rég kiosztatott,de mert időközben (1884. óta) sehol sem tartatott közgyűlés, azaradi (1876) utasítás effektuálását csak most vehették „helyeslőleg'– tudomásul.Azután elfogadták a módosított alapszabályokat,melyekben a megyei szövetségek említésénél mindenütta törvényszerű „vármegyei” kitétel s az egyletek helyetta „testület” elnevezés használata rendeltetik el.A feloszlásról szóló 19. §. 1. bekezdéséhez,külön mondat alakjában, azt adta hozzá a közgyűlés,hogy „ha az első ezen tárgyat napirendre kitűzött közgyűléshatározatképes nem lenne: a feloszlás felett egy30 nap múlva egybehívandó újabb közgyűlés – amegjelentek számára való tekintet nélkül – végérvényesenhatároz”.

137A tűzrendészeti törvényjavaslat tárgyában meghagytáka központi választmánynak, hogy azt „továbbis szorgalmazza”.Felhatalmazást adtak a h á t r a l é k o k n a k p e r e sutón való behajtására.Tárgyalás alá vették, a budapesti önkéntes testületindítványát, egy újabb egységes r a n g j e l z é s behozatalairánt s azt „a testületek egyöntetű szervezéséigminta gyanánt” elfogadták, oly hozzáadással, hogy „afőparancsnoki aranygallér nem boríthatja az egész gallértköröskörül, hanem csak a nyak előrészén a vállakigviselendő. A háromkarikás vállzsinór milyenségétpedig 5 mm. vastagságban állapították meg, egybenkijelentvén, hogy a zubbony ujján alkalmazandó vitézkötésrangot nem jelez”.A budapestiek javaslatának elfogadását azonban igen élénkvita előzte meg. Erős pártja volt ugyanis a f e j é r v á r m e g y e iszövetségnek is, mely az egyszerűség elvéből kiindulva, akatonákétól jobban elütő „stráflis” rangfokozati jelvény érdekébenszállott síkra, azt indítványozván, hogy rozetták helyetta galléron az 1848/49. évi szabadságharc katonái által viseltkeskeny c s í k o k használata hozassék be, altiszteknél selyemből,tiszteknél aranyzsinórból. Az ajánlott kétféle rangjelzés innatura is bemutatásra került.Mikor azonban a budapesti önkéntesek akkori főparancsnoka,az impozánsan lengő, hosszú fekete szakállal megáldottBárány N. Ernő mellé, odaállt a dobogóra, a kissé „vékonydongájú” Vida Pál, egyszerre hiába való lett mindmegannyiérv az egyszerűbb rangjelzés mellett, a megejtő szemlélet soránnyert momentán benyomás a ragyogóbb, tetszetősebb, budapestijavára döntötte el az indítvány sorsát. A leszavazott fejérmegyeiekaztán, ámbár meghajoltak a közgyűlés határozata előtt, az egyszerűsítésután való okos vágyukat olykép elégítették ki, hogyelőször is leszedték a zubbony ujjáról a csak akadályt képezőzsinórzatot, illetőleg a „nem kötelező vitézkötést” s a határozat

138által nem érintett fényes gombokat felcserélték rejtett csontgombokkal.Végre pedig e két újítással együtt az 1889-benSzékesfehérvárt tartott közgyűlésen elfogadtatták a ma is használatoslapos tengerészsapkát, ami szintén egyszerűsítés számbament Fiume után, ahol akárhány vidéki főparancsnoknak nemcsaka sisakja volt lószőrforgós, hanem még különféle szinűsapkájuk.is széles aranycsíkokkal vala „díszes”, nem is szólvaarról, hogy a nadrágjuk szárán tenyérnyi széles, aranyszegélyű,piros betét húzódott végig.A s o m o g y c s u r g ó i önkéntes testület indítványaegy „egyetemes tűzoltói szakkönyv” kiadatása tárgyában,mint „időszerűtlen” mellőztetett, mert a központiválasztmány indokolása szerint „az egységesszervezés hiánya folytán ily szakmű kiadása csakhézagos lehet!”Ellenben Stolz Adolf nagykikindai parancsnoknaks z a k t a n f o l y a m létesítésére irányuló javaslatáta közgyűlés e l v i l e g helyeselvén, azzal tette át aválasztmányhoz, hogy kebeléből háromtagú bizottságotküldjön ki s azt e tárgyban részletes javaslat előterjesztéséreutasítsa.Stolz Adolf ez indítványának indokolása s v á j c i mintárahivatkozik, ahol 2-3 évenként, mindig más helyen, akkor mártényleg tartottak tanfolyamokat a parancsnokok számára. Mintmonda, 1883-ben s z e m é l y e s e n volt alkalma az öltéiérteredmény meglepő voltáról s a tanfolyam üdvös kihatásárólmeggyőződni. A költségeket – fele részben – az államtóljavasolta kieszközölni, viszont a jövőre nézve kimondatnikívánta azt is, hogy bizonyos idő múlva tűzoltó-parancsnokcsak az lehessen, aki a tanfolyamot sikerrel elvégezte.„Mert – így szól az indokolás – a tudatlan tűzoltó,mint a tapasztalat bizonyítja, működésével sokszor még inkábbnagyobbítja a veszélyt, amennyiben haszon helyett kárt okoz.Ellenben a szakismeretekkel bíró tűzoltó félerővel többet és jobbatművelhet, mintha a tűzoltáshoz nem ért. S ma még sok

139tűzoltó-egyesület van hazánkban, ahol az egylet vezetőjénekfogalma sincs a tűzoltásról és a tűzoltóság voltaképpeni céljáról.Az egész tűzoltói tudást egynéhány katonai rendgyakorlatbanlátják. Hidegvérű, átgondolt szembeszállás a bősz elemmel,előleges tanítás és tanulás, szakismeret szerzése nélkül lehetetlen.Szakavatott tűzoltók nevelése legyen hát jelszavunk. Neveljünk– valóságos tűzoltókat!”Stolz Adolfnak, ki még ma is működik, mint a torontálvármegyeiszövetség érdemes alelnöke, egy másik indítványakerült azután sorra.Ö ugyanis Nagyváradon 1884-ben az ottani önkéntes tűzoltóságzászlószentelési ünnepélyén f i ú - t ű zoltócsapatotlátott. S hivatkozással József főhercegnek a ,,Tűzoltó Közlöny”hasábjain ugyané tárgyban megjelent cikkére, valamint a sajáttapasztalataira, melyeket otthon, Nagykikindán, a nagyváradimintára szervezett hasonló csapattal szerzett, azt ajánlotta, hogyintéztessék felterjesztés a közoktatásügyi miniszterhez, engedélyezéseiránt annak, hogy ahol rendes tornatanítás folyik, ottaz arra alkalmas fiúkból mindenütt fiú-tűzoltócsapatok is létesíttethessenek.Hanem ezt az indítványát, bármennyire hosszan és szépenvolt is megokolva, a közgyűlés elvetette, mert „úgy paedagogiai,mint felelősséggel járó közveszélyes következményeimiatt, e terv a t a n f é r f i a k n á l is ellenzésre talált”. Angliábanma már leánynevelő-intézetek növendékeiből is alakítanaktűzoltóságot.A közgyűlés legfőbb tárgya különben az ,,országost ű zoltó-segélyalap” ügye volt. Az erről szóló előterjesztéstaz indokolással és alapszabály-tervezettel együtt, R ö s c hFrigyes dolgozta ki.A kérdés, melyet már a II. nagygyűlésen (1874) szóbahoztak, mint feltétlen szükségesség, teljes figyelmet érdemelt.Néhány vármegyei szövetség is foglalkozott ekkor vele; egygyeltöbb ok volt arra nézve, hogy mielőbb a végleges megoldás elévitessék. Mert megfelelő segélyalapot, éppúgy mint tűzoltóotthont,sem az egyes testület, sem vármegyei szövetség nemlétesíthet, ahhoz az országos szövetség valamennyi tagtestületénekegyesített erejére volt és van szükség.

140A baleset ellen való biztosítás terjedése is siettetni voltalkalmas az ügyet, amennyiben kétségtelenné tette, hogy egyországos segélyalap kevesebb anyagi áldozatba kerül.„Utóbbinál az adományok és hagyományokból való gyarapodástis számításba vehetni; az Első Magyar Általános BiztosítóTársaságnak 1879-ben letett tízezer forintja után esedékes kamatokis átvehetők az alap számlájára, úgy, hogy minden egyes tagután csekély 10 krajcár évi díj is elegendő. Amellett a hazaitűzoltó-testületek között olyan közös kötelék létesülhet e réven,amely egymagában hatásos ösztönzésül szolgálhat a szövetségkötelékébe való belépésre.”A közgyűlés azonban, beható tanácskozás után,akkép határozott, hogy „tekintve, miszerint a testületeka tervbe vett alkotás kivihetőségének föltételeként jelzettirányban szervezve még nincsenek: a segélyalaplétesítése kötelezőleg még nem mondatik ki, csupán,mint üdvös kezdeményezés ajánltatik a testületek figyelmébe.S ha a jelentkezés elegendő mérvben megtö r t é n n é k , a központi választmány az alap rendszeresszervezésére szükséges munkálatokat a kkorkezdje meg”.Erre a nagyon óvatos határozatra meg is jegyzi, maga aközponti választmány, az ő legközelebbi évi jelentésében:„Nem tudjuk, csodálkozásunknak avagy méltó megütközésünknekadjunk-e kifejezést afelett, hogy az alapjában éslényegében annyira üdvös eszme, ahelyett, hogy általánoshelyesléssel találkozott volna, csak úgy ímmel-ámmal mentkeresztül! És vájjon ki tudná megmondani, hogy miért? Nema közjóra irányul-e az eszme? Nagy terheket szándékolt kirónia testületekre vagy az egyesekre? Nem egyforma mértékkelkívánt mérni mindenkinek? Avagy rejtett célok foglaltatnakbenne? Úgy vagyunk meggyőződve, hogy ezek közül egy sem.De hát szabad-e akkor kicsinyeskedésből pl. azért, mivel val i-kinek, a sok közül, nem volt ínyére az egyik vagy a másik §szövege, vagy annak stilizálása, avagy mert egyik soknak, amásik kevésnek találta a kiszabandó járulékokat, vagy pedig

141mert néhányan azt kívánják, hogy a belépés mindenkire kötelezőnekmondassék ki, mások meg éppen ellenkező felfogásbanvoltak, ami – nézetünk szerint – helyesebb is, mert senkitaz önmaga által be nem látott előnyökhöz hozzájárulásra kényszeríteninem lehet”.„Hátráltatni egy ilyen humanisztikus eszmét nem volnaszabad, de amint sajnosán tapasztaljuk, lehet. De minthogya jó, önmagában s önmagáért jó, hinni akarjuk, hogy ezt amost kínált jót sem fogja semmi rosszakarat vagy kicsinyhitűségmegrontani. Utat tör az magának s helyét el kell, hogyfoglalja a társadalomban, ha egyébként nem, a kitartás és türelemárán, melyek a jónak veleszületett kísérői”.Kapcsolatban az országos segélyalappal a somogy-csurgóiönkéntes testület nevében R e m é n y i Samu főparancsnok ésZagorecz József jegyző, egy másik érdekes indítványt isterjesztett be. Azt nevezetesen, hogy necsak segélyalap, hanem„segély– és n y u g d í j a l a p ” létesíttessék.A nyugdíj, a javaslat szerint, 25 évi szakadatlan szolgálatután lett volna igénybe vehető. A beszámítás alá eső szolgálatiidő, betöltött 24 éves kornál kezdődik. Az azt megelőző szolgálatiesztendők próbaszolgálatnak tekintendők, mely azonbanmeg kell, hogy előzze a nyugdíjalap tagjai közé való sorolást,mert csak meghatározott számú (30-40) válogatott tag utánfizethetik a járulékot a testületek. Hogy pedig a nyugdíjalaplétesíthető legyen, 10 kr. helyett az évi járulék 50 krra leszemelendő, ami 30 tag után 15 forintot tenne ki. Minden életrevaló testületről feltételezhető azonban, hogy ennyit képes évenkintbefizetni. A hanyag tagokra az értök teljesített befizetésmegvonásával pressziót gyakorolhatni. Viszont a buzgó és jobbáraszegényebb sorsú iparosok közül kikerülő tűzoltók, a nyugdíjjogosultságbiztosításával az intézményhez lennének bilincselhetők.A közgyűlés, a nyugdíjalap létesítésére irányulóindítványt, mint „elvi alap mellett is időelőttit” mellőznihatározta.A következő IX. közgyűlés székhelyéül, meghívás folytán,Székesfehérvár szab. kir. városa jelöltetett ki. A megejtett újválasztás pedig a következő eredményre vezetett:

142belevitt a közigazgatás tudatába, hogy tűzrendészet is van,amelynek gondozása egészen közel érdekli a hatóságokat. Atűzoltóságoknak is volt ugyan szükségük támasztékra, amit atörvény kétségkívül inkább adhatott volna meg: átmenetilegazonban mégis az erre jobban ráutalt hatóságok és a nagyközönségérdekében volt a kormány valamelyes intézkedésérehalaszthatatlanul szükség, mert ezek mutattak (és mutatnak sokhelytmég ma is) nagyobb hajlandóságot arra, hogy a tűzoltó-intézménytfeleslegesnek, vagy legalább nem eléggé fontosnaktekintsék; persze csak addig, amíg reá nem szorultak.Azt pedig, hogy pl. a megelőző intézkedések foganatosításanem annyira tűzoltói feladat, mint inkább hatósági teendő, meghogy a hatóságok közreműködése nélkül, a céljának megfelelőtűzrendészeti állapot létrehozatala csak utópia lehet és marad,egyenesen a kormányrendelet nyomán megindult hatósági tevékenységvitte bele a köztudatba.Az ankét a gróf Czirákyak budapesti palotájában tartatottmeg. Az 1884-iki Selmecbányái közgyűlésen delegáltak közülcsak K e m p e l e n Béla hiányzott, aki 1885 június 6-án lováróllebukván, koponyacsonttörést szenvedett és meghalt. A kormányrészéről Ribáry József és Jekelfalussy Lajosbelügyminiszteri tanácsosok jelentek meg.R i b á r y miniszteri tanácsos vezette be a tanácskozmányt.Megfontolásra ajánlotta mindenekelőtt azt a körülményt,hogy az óhajtott tűzrendészeti törvény csakhosszú idő múlva bocsáttathatnék ki, ellenbenkormányrendelet alakjában még az 1886. év folyamánéletbeléptethetők a rendelkezések.C z i r á k y Béla gróf elvileg hozzájárult a rövidesenlehetséges módozat elfogadásához.Follmann Alajos szintén csatlakozott az elnökelvi kijelentéséhez, de nem anélkül, hogy abbeli aggályánakne adjon kifejezést, amely szerint félő, miszerinta vármegyék elolvasás után a levéltárba teszik

145majd ezeket a rendelkezéseket s ezzel az örök feledésnekadják őket át.J e k e l f a l u s s y min. tanácsos erre sietett hangsúlyozni,hogy a kormányrendelet éppoly hatállyal bír,mint a törvény, különösen akkor, midőn a végrehajtásnakaz ellenő rzésérő l is (35. §.) gondoskodvavan. Ellenben nagy előnye a kormányrendeletnek,hogy a viszonyok és körülményekhez képest, mindennehézség nélkül m e g v á l t o z t a t h a t ó , illetőlegjavítható és pótlásokkal bővíthető , amiket atörvényen oly könnyen eszközölni nem lehet. Az sincskizárva – tette hozzá a miniszter tanácsosa – hogynéhány évi tapasztalat nyomán, a kormányrendelett ö r v é n y b e ö n t e s s é k át, mely így minden iránybanmegfelelő, vagy legalább sokkal tökéletesebb lesz.G o r e c z k y Zsigmond titkár azután felolvasta akész rendeletet.R ö s c h Frigyes a hallottak után kijelentette, hogyő is inkább elfogadja a talán nem egészen tökéletesdolgot, mint egy szebb jövő reményével való folytonosbiztatást. És mert – fejtegette tovább – a szövetségáltal felterjesztett javaslat a felolvasott rendeletbenbenne foglaltatik; késleltető, hosszasabb tanulmányozáshelyett legcélszerűbbnek véli, ha a választmánymegjegyzéseit, illetve a javaslatba hozandó törléseket,pótlásokat, az egyes szakaszokra, rögtön megteszi.Meze y Mihály és K r e n e d i t s Ferenc szólottakmég a tárgyhoz, akik szintén az előttük szóló álláspontjárahelyezkedvén, végül a Rösch Frigyes indítványáhozcsatlakoztak valamennyien s mindaddig együttmaradának,míg az egyértelmű megállapodás a rendeletösszes szakaszára nézve létre nem jött.

146Így született meg az 1888. évi augusztus 12-én 53.888.szám alatt báró O r c z y B é l a , akkori belügyminiszter körrendeleténekmellékletekép kibocsátott tűzrendészeti kormányrendélet, mely azóta törvénybe át nem öntetett ugyan, de korszerűjavítást s megfelelő pótlásokkal való bővítést sem nyert, ámbáraz idevágó tapasztalatok rég együtt vannak. Végrehajtásának azellenőrzése pedig, noha maga a miniszter a legszigorúbb felügyeletethelyezte kilátásba arra nézve, hogy a rendelet intézkedéseikifogástalanul foganatosíttassanak: dacára a Széli Kálmánmegbízásából 1900-ban tartott országos szemleutaknak ésaz 1908-ban 110.523. szám alatt megjelent belügyminiszterikörrendeletnek, jórészt ma is csak – várat magára.Ámde abban, hogy nagy zökkenésekkel, formálisan döcögvetudott csak megindulni a kormányrendelet életbeléptetése: részevan a központi választmány akkori összetételének is.Τ e r n a j g ó Caesar s még néhány társa, harcosok verbuválására,egyletek alapításra, – az eszme terjesztésére termettek,de nem arra, hogy – cselekvési programmot dolgozzanakki a törvényhatóságok számára. R ö s c h Frigyes, az 1885-benmegalakított sopronvármegyei szövetség révén, csak akkor kezdetta vármegyék adminisztrációjával közelebbről megismerkedni.T e u f f e l Mihály Selmecbánya óta nem volt a választmányitagok sorában. Κ e m p e 1 e n Béla már nem volt az élők közöttsem. S á n d o r Miklós, a komáromi ügyvéd, meg Β ο c z k óSamu (Debrecen) és S e i d 1 Lajos (Székesfehérvár), mintvárosi főkapitányok, a falusi viszonyok iránt inkább csak platoniceérdeklődtek. És valamennyien vakon bíztak FollmannAlajosnak, az alelnöknek tudásában, aki azonban mint fővárosiember és járásbíró, szintén csak tükörképét ismerte a v i d é k iközigazgatásnak, de annak eleven élete folyását közvetlenülmegfigyelni sem alkalma nem nyílt, sem ideje nem volt hozzá.Follmannt tekintette mindenki a szaktudás letéteményesének,holott ő, a választmány többi tagjainál csak nagyobb áttekintésselbírt, de a szakmának nem volt önálló művelője. S halegalább a titkár lett volna ilyen. Goreczky Zsigmond azonbaninkább csak jópennájú fiatal ember volt, aki lelkesen tudottbuzgólkodni az eszme, az ügy érdekében; de szakmabeli speciálistudás dolgában azonos nívón állt a választmány tagjaival.

147Ahhoz pedig, hogy ő adja kezükbe a k i i n d u l á s v ezérfo n a l á t a vármegyéknek, direktívákat szolgáltatandó számukraa munkaprogramm megállapításában: már csak koramiatt és a szükséges praxis hiányában sem rendelkezhetett akellő tapasztalatokkal.Cziráky Béla gróf, mint két törvényhatóság .élén álló főispán,maga is megérezte e fogyatékosságot, melyben a hirtelennagy feladat elé került választmány leledzett s az 1888. éviszeptember 30-án tartott ülésen, melyet elsősorban épp „a tűzrendészedkormányrendeletből kifolyólag teendő intézkedésekmegvitatása és az útbaigazító szakvélemény megállapítása shatározott formában leendő megszerkesztése céljából” hívottegybe, sietett is arra kérni Follmannt, hogy bemutatott reflexióitlehetőleg a kormányrendelet egyes, főleg műszaki elbírálás tárgyátképező szakaszainak sorrendje szerint ossza be, mert „atörvényhatóságok a tárgyalást fejezetek és szakaszok szerintfoganatosítják s műszaki ismereteik nem elegendők arra, hogya direktívául szolgálandó szakvéleményben felsorolt tanácsokat,szétválasztott sorrendben helyesen applikálni képesek lehetnének”.Follmann, az elnök kérelme és illetőleg a hozott határozatértelmében, (mert gróf Cziráky Béla óhaját a központi választmányhatározattá emelte), elaborátumának átalakítását készséggelmegígérte ugyan, de csupán a vármegyei szövetségekmegalakítására nézve tudott mintát szolgáltatni, a már létezőalszövetségek meglevő alapszabályai révén, ezek tapasztalataialapján azt is ajánlván, hogy a szövetségek élén álló vezetőségbecélszerű a politikai hatóságok fejét is beválasztani.Ellenben az építési szabályzatok megalkotására vonatkozóútbaigazítást – mint nem mérnök ember – produkálni márképtelen volt s indítványára, a több vármegye által sürgősenkért építkezési mintaszabályzat megalkotásától aközponti választmány is eltekintett.A vármegyei és községi szabályrendeletek tárgyábanis úgy találta azonban Follmann, hogy „ez irányban azindítványozás mellőzendő.” T ű zrendészet! szabályrende 1 e t-m i n t á k a t sem készített tehát a szövetség, holottLindner Gusztáv javaslata 12 év óta hevert az irattárban. Debrecenváros tűz ellen való rendelései pedig 1774 óta meg vol-

148tak. Vasvármegyének is volt már egy ily szabályrendelete. Smindezek legalább támpontok nyújtására alkalmas valának.És a t ű z v e s z é l y e s t á r g y a k iránt való intézkedésekérdemében sem tettek javaslatot, – mert Follmann indokolásaszerint – „az idevonatkozólag kibocsátott miniszteri rendeletekamúgy is bő f o r r á s t nyújtanak (1888-ban!) az előzetest ű z r e n d é s z e t i intézkedések létesítéséhez.”A tűzoltóságok szervezése tekintetében pedig előbbaz egyes községekhez intézendő kérdőpontok kibocsátását tartottaszükségesnek a szövetség alelnöke. Direktívaadás helyett:kérdőpontokat.Íme, néhány mutatvány belőlük:„Bír-e a község szikracsapó pamacscsal és menynyivel?”„Hány 20-40 éves, szolgálatra alkalmas férfia van a községnek?Ezek közül hány nős? hány nőtlen? hány művelt osztályú?iparos, kereskedő és földműves? Neveztessenekmeg közülök azok, akik a fecskendő kezelésére k ö n n y e nk i t a n í t h a t ó k volnának!” stb. stb.Bajos elképzelni, mit csinált volna a szövetség az adathalmazzal,ha Magyarországnak mind a 12686 községe beküldia választ.Kisebb városok és faluk számára legalkalmasabbnak jelentetteki Follman elaborátuma a „ k i s e b b m é r e t ű kétkerekűmozdonyfecskendőket, mert azok működése b á r m e l y nagyobbalakú kézifecskendővel kiállja a versenyt. Arra nézve pedigolcsóbbak stb.” A fecskendőknél egyébként, ha „egyszínűrefestve” „sárgaréz szelepszerkezettel” s „öntöttvas szélkazánnal”készíttetnek: tetemes árleengedés és részletfizetési kedvezménylesz elérhető.”Egy magyarázata meg így hangzik: ,,8-ik §-hoz . . .Egységes csavarnak neveztetik azon csavar, mely a 10 cm. ésennél nagyobb hengerátméretű fecskendőknél a nyomóoldalinyilason van alkalmazva!”Végre az állandó felügyelet és ellenőrzés gyakorlására -a s z o l g a b í r á k a t ítélte hivatottaknak. Ezzel aztán végképmeg volt pecsételve a kormányrendelet sorsa.

149Szóval, mikor valóságos történelmi pillánál elé került aközponti választmány; amikor egyenesen tőle, mint a belügyminisztériumszakközegétől függött, hogy kikért, mértékadóvéleményével a helyes irányt kijelölje s az intézmény fejlődésénekaz erőteljes lendületet országszerte megadja: akkor ez aszakközeg nem állott a helyzet magaslatán, a nagy feladat készületlenültalálta. S ez a szakmabeli nem kellő vértezettségdirekt okává lett a vármegyék tétovázásának, a tűzrendészetnagynehezen megteremtett talaja z s o m b é k o s s á -g á n a k, amelyet kalászthozó termőfölddé alakítani át különnagy feladat.Egy évvel később tudatára ébredt ennek a szövetség tagtestületeiélén állók zöme is.A székesfehérvári közgyűlésen már maga az elnök, grófCziráky Béla állapítja meg, hogy ,,némely véleményadás végetthozzánk utalt ügy oly természetű szaktudást igényelt, aminőtegy, a tűzoltó-üggyel csak mellékesen foglalkozó férfiútólkívánni nem is lehet” s egyben mindjárt ő maga lanszíroztaannak tervét is, hogy ,,nem volna-e jó, ha a szövetség olyszakembert alkalmazna, aki minden idejét enneka s z a k m á n a k s z e n t e l h e t n é ! ”A közgyűlés pedig azzal dokumentálta hasonló gondolkozását,hogy a központi választmány tagjai sorába beválasztottaKájl i n g e r M i h á l y t , a székesfővárosi vízművek későbbiigazgatóját, meg L u k á t s G y u l á t , aki utóbb a Tarnóczyfélefecskendőgyár műszaki igazgatójaként is szerepelt.A reformpárt e képviselőinek jelenléte a választmányi ülésekenarra jó volt, hogy pl. öntöttvas szélkazánokat ne ajánljontöbbé a belügyminiszter szakközege a községek figyelmébe:de a közigazgatási hatóságokat ama megelőző intézkedések kultiválásárarávezetni, amelyek a tűzrendészet terén reájuk váróhármas tevékenység sorában a legelső helyet érdemlik, ez nekiksem sikerült.Ennek a megközelítése egy újabb generációnak jutottfeladatul, épúgy, mint megalapozása, rendszerbefoglalása annaka nem tisztán műszaki, de annál teljesebb mértékben speciálistűzoltói szaktudásnak, amely a tetszés szerint való támadáshelyére, az egy s ég e s vezénylet alatt, f e g y e l m e z e t t e n

150fellépő csapatok tervszerű beavatkozását, a t a k t i k á t kívántaodaállítani.A székesfehérvári közgyűlést megelőzőleg a központi választmány,a tűzrendészeti kormányrendelet kibocsátása után beállottnagyobb korrespondenciára való hivatkozással, újból megbolygattaa postai díjmentesség ügyét. A miniszter azonban megintcsak megtagadta az általános postabérmentesség kedvezményéneka megadását. Inkább némi rekompenzációkép 120 forintot adott.Azután az „Illustrierte Feuerwehr-Zeitung” egy kirohanásafolytán, melyet valószínűleg az anyagi támogatás iránti kérelemnem teljesítése váltott ki, kimondotta a választmány, hogy eza szaklap, már csak azért sem viselheti az „Organ der Comitats-Feuerwehr-VerbändeUngarns” büszke címét, mert nem isszólva arról, hogy Sopron, Pozsony, Győr, Zala, Hunyad,Nagyvárad-vidéke és Fejérvármegyék tűzoltó-szövetségeinekegyikétől sem nyert erre felhatalmazást, – Magyarország vármegyeiszövetségeinek h i v a t a l o s lapja – német nyelvűnem lehet.És foglalkozott már a kormányrendelet megindult végrehajtásasorán beérkezett néhány fölebbezéssel is, melyeket abelügyminiszter véleményezés végett küldött le a választmányhoz.A fölebbezések Zalából és Sárosvármegyéből valók valának.Zalában egy csomó kis község, Sárosban pedig Nagysáros községeéltek fölfolyamodással, a vármegyék által ott megalkototttűzrendészeti szabályrendelet egy-két szakasza ellen.A zalaiak kérelmét teljesíthetőnek véleményezte a központiválasztmány, amennyiben „a szétszórt házak, szőllőskertekés ehhez hasonlóan szituált territóriumok tűzrendészetiszempontból nem tekinthetők községeknek és így nem esnek akormányrendelet határozmányai alá.” Nagysáros községét pediga kivetett pótadó alól való fölmentésre ajánlotta, mert „ottmár régebb idő óta volt tűzoltóság, szerekkel is ellátva. EszerintEperjes, Bártfa és Kisszeben városokon kívül, Nagysáros iskiveendő a megadóztatás alul, melyet a j á r á s o k éléreállított tű zrendészeti felügyelő k költségeinek fedezéseés bevásárolt szerek árának törlesztése céljából vetett ki avármegye.” Sárosmegye volt t. i az első, mely a szükséges

151fecskendőket és egyéb tűzoltói felszereléseket konglomerálvamaga rendelte meg községei számára, amortizációra.Végre S c h l o s s e r Albert jelentése volt rnég a közbeesőegyik választmányi ülés érdemlegesebb tárgya. Gömörbenugyanis, Schlosser szűkebb pátriájában, a fiatalság annyira tartózkodottaz önkéntes tűzoltó-testületek kebelébe való belépéstől,hogy az ő vélekedése szerint, ebben a vármegyében, csak akötelezett tűzoltóság behozatala lesz általánosan keresztülvihető.A választmány, mintha csak érezte volna, hogy Gömörben még1911-ben sem lesznek rendezett tűzrendészeti viszonyok, sempedig ennek előfeltételét, a vármegyei tűzoltó-szövetséget nemalakítják meg, – Schlosser jelentését sajnos tudomásul vette.Arra a további kérdésre azonban, vájjon nem önkéntesekszámára a szolgálati érem lesz-e adományozható? a kathegorikusválasz ekkép hangzott: „szolgálati érmet k ö t e l e z e t t tűzoltóknem viselhetnek.”Az országos segélyalap alapszabályainak kidolgozásáraSzalay Ödön (Pozsony), Rösch Frigyes (Sopron) és MezeyMihály (Nagyvárad) küldettek ki.

152József főherceg.A tűzrendészeti kormányrendelet bizonyára még 1888-bansem lát napvilágot, ha nem egy József főherceg a szövetségvédnöke, – 1880-ban lett azzá.A szükséges tájékozódás megszerzése után, első dolgavolt őfenségének, Alcsuthon külön tűzoltóságot létesíteni, melyet1882. évi július 30-án, 56 főből álló szakaszként megalakítván,Bokelberg Ernővel, a budapesti önkéntesek első gyakorlómesterével,a Nemzeti Torna Egylet későbbi igazgató-művezetőjével,gyakoroltatott be. A kiképzett szakasznak azután személyesenállott az élére. A honvédség főparancsnoka összeegyeztete avezéri pálcát a polgári erénnyel: egy egyszerű falusi tűzoltócsapatnaklett a k t í v parancsnokává. Az óriási társadalmi ésrangkülönbséget negligálva, leszállott fényes palotájából a kunyhókközé, hogy egyéni közreműködésével adjon példát arranézve, miként lehet és kell, a köz javát előmozdítani hivatottnemes eszmének, a tűzoltóügynek, érdekében buzgólkodni.Már maga az a körülmény, hogy ö n k é n t e s tűzoltótestületétszervezett, módfelett jellemző.„Kastélytűzoltósága – így beszélte el e sorokírójának maga a főherceg – azelőtt is volt Alcsuthnak.Hanem, hogy ez elégtelen, azt épp úgy be kellettlátnom, mint ahogy nem volt szükségem senkimagyarázatára a tekintetben, hogy felfogjam a tűzoltóintézménynemzetgazdasági jelentőségét. Az intézményáldásaiban én is részesíteni kívántam otthoni környezetemet.Először fizetett tűzoltóságot terveztem. Hanemkésőbb meggondolva, hogy többet használok azzal,ha a község lakói érdeklődésének belevonásával, megértetemaz egész lakossággal a t á r s u l á s nagy eszmé j é n e k üdvös voltát: az önkéntes intézmény be-

153hozatalában állapodtam meg. Ily módon jobban terjeszthetőmaga a szép eszme és inkább lehetséges azáltalánosítása, meggyökereztetése a s z a k é r t e l e mutáni törekvésnek és a fegyelmezettség iránt való érzéknek,melyek a haza minden polgárának csak hasznáraválnak.A kastélytűzoltóság primitív szabályzatát tehát lefordítottammagyarral megtoldottam azt egy szerelésiszabályzattal és láttamozás végett a belügyminisztériumhozis beküldött alapszabályokkal. (Lásd a függeléket.)Mikor pedig az utóbbiak hitelesítve visszaérkeztek,összehívtam az első közgyűlést s annak rendjemódjaszerint megalakultunk.”Azután a felszerelések kiegészítésére került a sor. A főhercegazonban nem Bécsből rendelte meg a hiányzó szereket,hanem B u d a p e s t e n , az általa személyesen is meglátogatottWalser féle gyárban, ahol kikötötte, hogy a fecskendő nyomónyilása– a Selmecbányái nagygyűlés határozata szerint -csak „egységes csavarzatú” lehet.A csapat egyenruházatánál a falusi egyszerűséget tartottaszem előtt, mert „a parádézásra való hajlamot – mint többszörhangoztatta – ki kell irtani!” Amit csak lehetett, azt otthon,helyben készíttetett. Egyedül a nyári zubony szövetéthozatta Zwittauból, de csak mivel „sajnos, hazánkban ilyen mégnem készül!”Amint pedig a megalakult, felszerelt, beruházott és begyakoroltönkéntes tűzoltó-csapatnak a beosztása, is készenvolt: rögtön bejelentette csatlakozását az országos és dunántúlikerületi szövetségekhez. Az országos szövetség központi választmányáhozez ügyben intézett sajátkezű levele ekkép hangzik:„Bajtársi üdvözlettel küldöm az alcsúthi önkéntes tűzoltószakaszbelépési nyilatkozatát, hat (6) osztrák értékű forint évitagsági díj kíséretében, azonkívül az 1882. évi statisztikai kimutatást,valamint az alap– és szolgálati szabályok 3-3 példányát.Alcsuth, 1882 december 27.József főherceg,főparancsnok,a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség védnöke.

154A tűzoltószakasznak ezen kézirathoz csatolt beosztását,melyben annak minden tagja név, tűzoltói rang és polgárifoglalkozás szerint .fel van sorolva, lásd a függelékben.A főherceg e tényének mikor híre ment, három év alatttöbb önkéntes tűzoltóegylet alakult, mint a szövetség 1882előtti egész fennállása idején. Dr. Kék Lajos, a későbbi elnöks dr. Óvári Ferenc, a mai alelnök, szintén e fényes példa hatásaalatt lettek tűzoltókká.Félévvel később már a „Tűzoltó Közlöny” munkatársaiközött szerepel a főherceg.Beköszöntő levelében, melyet Markusovszky Bélához intézett,ezeket mondja:„Tisztelt lapvezér uram!Azt igen jól tudja, hogy katonának s ennek folytán honvédnekis, szigorúan meg van tiltva, politikai vagy szociáliseszméket tárgyaló hírlapokba írni, de szívesen láttatik, ha valamelyszaklap hasábjain jelenik meg néha hasznos eszme ilyenoldalról.Önök megtiszteltek azzal, hogy a „Tűzoltó Közlöny”munkatársa címét használhassam s még az elfogadás előttolyan dolgokat közöltek velem, amikből a hozzám való szépbizalmat, köszönettel, megláttam. E l f o g a d o m a c í m e t ,azzal a tűzoltói buzgósággal, mint aminővel az nekem felajánltatott.Ezek után pedig, úgy vélem, egyetértend velem, ha munkatársiminőségben első felvonulásomat azzal teszem meg, hogya múlt levelemben kifejezett szándékhoz képest, az alcsuthitűzoltók számára készített „Gyakorlati szabályzat”-bólmeghatározott számú példányt átszármaztatok, annak, l a punkm e l l é k l e t e gyanánt leendő szétküldésére Önt felhatalmazván.Míg a „Tűzoltó Közlöny”-nyel együtt meg nem jelent, odáigazoknak, akik kérték e szabályzatot, nem küldöm szét. Gyakorlatiszabályzatom m á s o d i k kiadása tehát lapunk legközelebbiszámával látand napvilágot, előbb nemA díszesebb küllappal ellátóit példányok legyenek a szöve t s é g i t a g e g y l e t e k é melyek hivatalból kapják közlönyünket.Vajha ezek képeznék a n a g y o b b s z á m o t , hazaitűzoltó egyleteink sorában!

155Most pedig tudósításomat, a tegnap lefolyt ünneplésérőlegy éves fennállásunk évfordulójának, a megfelelő rovat számára,ide mellékelem.” (Lásd a „Tűzoltó Közlöny” 1883 évfolyamánakaugusztusi számát.) Ezen az ünnepélyen hangzott el afőherczeg szájából, a vendégeire mondott felköszöntő során ekijelentés:„Amíg élek, én e szép hivatású intézménytől megnem válok!” És szavának állt.A későbbi évfolyamokban aztán hozzászól a „szervezésügyéhez”, a „rangfokozati jelvények” kérdéséhez. Sürgeti az„egyöntetű szabályzatok létesítését. Ajánl egy „boltíves tetőkhözvaló létrát”. Ismerteti az általa először kipróbált „Stollárféleönmagától megmerülő lajtot”. Cikkezik arról is, hogy„miként lehet 1000 lakost meg nem haladó kis községben,kevés költséggel, céljának megfelelő tűzoltó-csapatot felszerelni”stb., stb.Az 1885-iki országos kiállítást igen sűrűn látogatja.Ilyenkor mindig magához kéreti a kiállítás tűzoltóparancsnokát(az is e sorok írója volt), vele együtt ebédel a területen,megbeszéléseket tart a kiállított tűzoltószerekről, a tűzbiztonságfeltételeiről és általában a hazai tűzoltóintézmény prosperáltatásáraalkalmas módozatokról. Megszemléli a kiállítási tűzőrségváratlan riasztásával egybekapcsolva a területen tartott külön'gyakorlatot; jelen van az Újépület udvarán ugyanaz év június29-én, az összes budapesti tűzoltóság közreműködése mellettrendezett nagygyakorlaton. Majd fogadja ismételten a szövetségtitkárát, Goreczky Zsigmondot, hogy közvetlenül értesüljöna szövetség dolgainak folyásáról. A birtokaival érintkezőközségeket tűzoltóságok szervezésére buzdítja, otthon az iskolásfiukbóltartalék tűzoltó-csapatot alakít. Mindenféle a tűzoltásterén üdvösnek ígérkező találmányt erkölcsileg és anyagilagtámogat. A margitszigeti szállodára felszerelteti Waldner Márkmentőtömlőjét; Alcsuthon vasmászótornyot állíttat. Kivonul atüzekhez, úgy nappal, mint éjjel, saját pusztáira és a szomszédközségekbe egyaránt.Sőt azt is megteszi, ő, a bíborban született, római sasoktólvédett királyi herceg, hogy amikor egy (volt kisjenői, később)

156ácsai tűzoltóalparancsnok, névszerint Kopfmann Károly, meghal,temetésére személyesen vonul ki a tűzoltókkal. Elfogadjaés viseli a szövetség szolgálati érmét is, mint „azegyszerű tűzoltó egyenruhát legjobban díszítő elismerését a bajtársakösszeségének!” A tűzoltó-szövetség primipilusai a Margitszigetenadott Garden-parthiera is hivatalosak. Ahol, mint a honvédségfőparancsnoka szemlét tart (Nagyvárad, Nagykanizsa, Nyíregyházastb.) nem mulaszthatja el a tűzoltóságokat is megtekinteni.Néhol egy-egy gyakorlatot is végignéz. Ha valahol nem találegységes csavarzatot, ennek hátrányát fejtegeti; de a szövetségelnökségének is tudomására hozza. Fiúméban, hol a téli hónapokattölti, Tátrafüreden, hol nyaratszaka időzik, szintén állandóanérdeklődik a tűzoltók ügye iránt. Elfogadja a fiumeiektől„tiszteletbeli főparancsnokká” történt megválasztatását is.Szóval nem lankadó tevékenysége s lelkes apostolságaországszerte mindenütt megnyilvánult: dolgozott, cselekedett,fáradott és lelkesedett az ügyért.Mikor pedig azt látja, hogy az országos szövetség leghőbbvágya, illetékes helyen, a kormánynál, sehogy sem akar teljesülni:védnöki minőségében személyesen lép közbe s kieszközli,hogy a kilátásba helyezett ankét megtartassék s a kormányrendeletkibocsáttassék. A szubventió felemelése is az δ közbenjárásáravezethető vissza.A szövetség választmányánál a szaktanácskozmány megtartásávala már-már kritikus depresszió véget ért. De, hogy azelkedvetlenedés helyét, mely kint a vidéken csaknem a visszaesésszínezetét kezdte magán hordani, minél előbb a bízóreménység foglalja el: a főherceg még abban az esztendőben(1888 jul. 22.) zászlószentelési ünnepet is rendez Alcsuthon. Ésarra a célra, hogy az érdeklődés újabb tápot nyerjen, mindenlokális jellege dacára is, tényleg alkalmasnak bizonyult ez azászlószentelés, mert éppen a főherceg rendezte.A meghívottak közt, a fehérvármegyeieken, budapestiönkénteseken és városiakon, valamint a központi választmánytagjain kívül, hivatalos volt ez ünnepélyre az apatiniparancsnok: dr. Kék Lajos is, aki az alcsuthi birtok egyikpusztáján, a göböljárásin, született. A főherceg egyik alkalmazottjának,Kék Józsefnek a fiát, aki időközben Apatinba származott

157el, ahol ügyvéd lett, külön meghívóval különböztette meg, csakazért, mivel ez a tűzoltóintézmény aktív bajnokai sorába lépett.S a dr. Kék Lajosra, szövetségünk későbbi elnökére, terelődőfigyelem, József főhercegnek eme tényénél kezdődik.Másfél évtizeden keresztül állt ezután még szolgálatábanjó ügyünknek a szövetség első védnöke. De mintha a kormányrendelettőlvárt nagy eredmény kimaradása őfenségét is lehangoltavolna kissé: mindig hanyatlóbb intenzitással.A sportkedvelő-köröket még buzdítja a tűzoltóság felkarolására.Egy alkalmi Emlékkönyvben ezt írja:„Van egy neme a sportnak, (ha ugyan ez intézménymagasztos célja megtűrné az e névvel való illetést): a tűzoltás,melyet uraink közül igen kevesen űznek. Pedig eza sport nemzeti és államvagyoni, emberbaráti és hazafiúiszempontból egyaránt bír oly fontossággal, melya mostaninál sokkal nagyobb érdeklődést maga iránt,egyenesen megkövetelhetné. És ez a sport amelletttalán a legolcsóbb valamennyi többi sport között.Miért ne állanának tehát m a g y a r f ő urainktömegesen élére ez intézménynek, különösen akkor,amidőn már úgyis népfelkelők, kész katonák.Ha valamely hazafias vállalat megérdemli a fölkarolást:úgy a tűzoltó-intézmény, melyet SzéchenyiIstván gróf édes gyermeke hívott életre s amelynekbuzgó, mintaszerű vezére ma, egy gróf CzirákyBéla, – bizonyára teljesen méltó a hő felkarolásra!”A vármegyei szövetségek megalakulásáért is lelkesen buzgólkodottjártában-keltében. A fehérvármegyei tűzoltó-szövetségegy emlékezetes ülését, melyen őfensége a vitában is résztvett,1892 október 21-én, Alcsuthon tartották meg. De Cziráky Bélagróf üdvözlő szavaiban ekkor már ott rezgett a bánatos akkord,mely szerint: „a munkában már el is csüggedtünk volna talán,ha nem lenne előttünk egy világító csillag, mely lelkesít skitartásra buzdít: fenséged nagy példája!” És kicsendült némi

158rezignáció a főherceg biztatással végződő beszédéből, is, amellyelválaszolt:. . . „Remélem, hogy a lefolyt esztendőnek tanúságai,melyek megdöbbentő módon bizonyítják, milypusztításokat képes végbevinni a tűz, ha nem találhozzáértő bátor emberekre, kik vele szembeszállaninemcsak mernek, hanem t u d n a k is, – hogy ezeka tanúságok felébresztik majd az érdeklődést azon rétegeibenis a népnek, ahol intézményünk még mindignem népszerű. S ha feléled ez az érdeklődés, meg fogeredni irányunkban az a jóindulat, amely kell, hogyelfoglalja végre helyét a tapasztalható indolenciának.A kormány megtette, amit tehetett; kibocsátotta amaga rendeletét. Bízzunk benne, hogy ha mindannyianösszefogunk s jó példával előljárunk: akkor követőkreis fogunk találni országszerte! . . . stb.”S hogy Cziráky Béla gróf, dacára időnkénti csüggedésének,megmaradt a szövetség élén, egész odáig, mígnem a külügyminiszteriumosztályfőnökévé neveztetvén ki, Bécsbe nemköltözött: az tisztán a főhercegnek itt is kifejezésre juttatottemez óhajtására vezethető vissza.Mint védnök, a nagy nyilvánosság előtt, utoljára 1891október 27-én szerepelt a főherceg. Ekkor ment le ugyanisTemesvárra, az ottani kiállítást megtekinteni s a tiszteletére atűzoltók által rendezett lampionos menetben résztvett parancsnokokatmikor magához kérette, a püspöki palotába, ahol szállvavolt, Nagy László városi tanácsnoknak, a temesvári III-ikszázad parancsnokának üdvözlő beszédére, a többek közt ezeketfelelte:„Annak a szép célnak, melyet az üdvös tűzoltóintézménytörekszik elérni, én már akkor szegődtem aszolgálatába, amikor az hazánkban még némileg el volthanyagolva. De ma is még testestől-lelkestől barátja

159vagyok neki és leszek mindaddig, míg erőim bírják.Büszke vagyok rá, hogy védnöke lehetek Magyarországtűzoltóinak!”Ezután kétszer hallatta még súllyal bíró szavát. Az egyikmegnyilatkozása az volt, amit Markusovszky Béla „MegelőzőTűzrendészet” című műve első kiadásához „előszó” gyanánt írt.Másodszor pedig 1904-ben, a budapesti internacionáliskongresszus alkalmából szólalt meg, amikor az országosszövetség hivatalos lapjában, testamentumszerű végző akkordgyanánt, ezeket írja:Kedves Szerkesztő Uram!Országos szövetségünk, hivatalos lapjánál, reactiváltaa 21 év előtti szerkesztőt. Ezzel fölelevenedett azén munkatársi kötelmem is. A székesfővárosunkban tartandónemzetközi kongresszus alkalmából a régi munkatársmeg kíván szólalni.Ez év októberében lesz 66 esztendeje, hogy dicsőültédesatyám, akkor Magyarország nádora, tekintettela tűzveszélyes lakások nagy számára, praeventivintézkedések erélyesebb keresztülvitelét ajánlotta figyelmükbeEgregiis Prudentibus ac Circumspectis N.N. Consuli Judici et Senatoribus ceterisque JuratisCivibus Liberae ac Regiae Civitatis P e s t h i e n s i s .Szeptemberben lesz 33 éve annak, hogy a védőségemalatt álló országos tűzoltó-szövetség üdvös tevékenységétugyanez irányban kifejteni megkezdette.Némi példával, mint az alcsuthi tűzoltók parancsnoka,a vész helyén is hozzájárultam, egy negyedszázadonát, ahhoz, hogy a helyes érzék a megelőző tűzrendészetés a racionális tűzoltás iránt édes hazánk lakosságánakminden rétegében felébredjen és meggyökeresedjék.

160Annyit sikerült kivívnunk, hogy ma már mások istudják, nemcsak mi tűzoltók, hogy a vagyonbiztonságotfenyegető, de gyakoriság tekintetében valamennyielemi csapás közt első helyen álló tűzvészek ellenébena tervtelen hősködés vajmi keveset ér. A hatóságokis belátják, hogy annak elrendelése, hogy vész eseténkinek kell parancsolni s ki tartozik engedelmeskedni,még távolról sem egyértelmű azzal, hogy arendelkezni hivatott egyén mindjárt azt is tudja, hogymit adjon parancsba és hogy az engedelmeskednikész, de egyébként avatatlan tömeg a kapott parancsotkellőkép végre is hajtsa. De azt, hogy a tűzoltásnakrendszeressé tétele és különösen, hogy a megelőzőtű zrendészetnek céltudatos műveléseégető szükséget képez: még mindig csak mitűzoltók érezzük és hangoztatjuk.Hogy a kormány annyi egyéb fontos teendője melletteddig nem fordíthatott több figyelmet a rendészetnekezen ágára: meg tudjuk érteni. Ámde immára társadalmi úton elért eredmények betetőzésre várnak!Adja az ég, hogy az a nagy alkalom, mely anemzetközi tűzoltó-kongresszusnak Budapesten leendőmegtartása által adódik, az általunk vállvetve megérleltjó ügynek (országos) végleges szervezésére jótékonybefolyást gyakoroljon.József főherceg.Ugyanez év november havának végén, Fiúméban fogadtautoljára a hiv. lapnak szerkesztőjét a főherceg. Ε búcsútalálkozásonlefolyt beszélgetés is, (lásd Tűzrendészeti Közlöny1905. évfolyama áprilisi számát), meleg szeretetét s a szó teljesértelmében mindhalálig intenzív érdeklődését tükrözteté a főhercegneka – tűzoltóügyek iránt.

161Mindhalálig! Mert hat hónappal később, 1905 június 13-án,pünkösd másodnapja után való virradóra, örök álomra hunytale szemét a Habsburg-ház magyarrá lett királyi hercege.A szomorú esemény, nem jött váratlanul; a 72 éves kora maga hátrányaival már egy évvel előbb jelentkezett. Ez akadályoztameg a fenséges urat abban is, hogy nem ő nyitottameg 1904-ben a nemzetközi tűzoltó-kongresszust, amelynektagjait a Margitszigeten is fogadni, elhatározott szándékavolt.Mint tűzoltóban olyan bajnokot veszteit el benne jó ügyünk,akinek egész valóját átlengő igaz lelkesedése, önfeláldozó ügybuzgalma,egész lénye: nemes mintakép volt mindaddig, amígélt s ilyen maradt azután is, hogy testi életének fonala szakadt.Annak az erőtényezőnek hiányában, amit szövetségünk néhaivédnöke, mint aktív harcos, jótékony befolyásként gyakorolt azintézmény fejlődésére: bizony, bizony a szövetség által kivívotteredményeknek a felére sem tudnánk ma rámutatni. S ha a társulássalvelejáró önfegyelmezés, a fegyelemnek tűrése, ami sohasemvolt nemzeti erényünk, tért tudott hódítani az annyiragyenge testületi életet élő Magyarországon, úgy ez egyenesena főherceg befolyására vezethető vissza.Mert őfensége nemcsak példaadásával, hanem eszméinekaz igazságával is világolt előttünk. A közfelfogást, sőt a kormányfelfogását is egyenesen ő alakította át kedvező irányban.Átalakította, javunkra hangolta, velünk együttérző szíve sugallatára,a céltudatos törekvésnek nagy erényével bővelkedő bámulatoskitartásával és azzal a mindig a lényegre irányított következetesfigyelmességével, amely meleg, lebilincselő, emberi közvetetlenségedacára, az ellentétes érdekek köznapi súrlódásainakmindenkor magasan felette állt.Fenkölt gondolkozású fia, a mai J ó z s e f főherceg, ki1905-ben, áldott emlékezetű édesatyjának, mint védnök, örökébelépett, – szövetségünk békés haladásának hivatott zászlóvivőjemaradt.Bízhatunk benne, hogy az első védnök, néhai József főherceg,szép életének – méltó lesz a folytatása is.

162A székesfehérvári (IX) nagygyűlésMég le sem zajlott Fiúméban a VIII. közgyűlés és Székesfehérvármeghívója már újra beérkezett a központi választmányhoz.Újra, amennyiben először még 1886-ban küldött meghívót,melyet a fiumei gyűlés eltolódása miatt, 1887 március18-án csak megismételt; válaszolva ezzel ama kérdésre, amelyszerint a választmány „félreértések elkerülése szempontjából”az iránt kereste meg a fehérvári köztörvényhatóságot, hogy vájjon„nagybecsű meghívását, mely 1888-ra szólt, az 1889. évreis hajlandó-e fentartani?”Székesfehérvár meghívása több okból akceptábilis volt.Először is József főherceg, a védnök, fejérmegyei nagybirtokoss Alcsuthnak tűzoltó főparancsnoka volt. Gróf C z i r á k yBéla, az elnök, a megyének és Székesfehérvár szabad királyivárosának főispánja vala. H a v r a n e k József, a polgármester,kiérdemesült főparancsnoka volt az ottani önkéntes tűzoltóknak,akiknek élén, mint elnök K e m p elén Imre, a Mohai forrástulajdonos,mint főparancsnok pedig S e i d 1 Lajos, a városifőkapitány állottak; utóbbi a központi választmánynak istagja lévén. Végre pedig, mint segédtiszt ott működött VidaPál, ki a legtevékenyebb tűzoltó hírében állt már akkor is.Mindezeken felül az ős koronázó város Budapesthez közel fekszikés így az ország minden részéből jól megközelíthető;püspöki és káptalani székhely, mely új tűzoltó-őrtanyával dicsekedhetett,meg a kapcsolatosan rendezendő kiállítás céljaira isrendelkezett alkalmatos helyiséggel.A közgyűlés és kiállítás sorrendje így volt megállapítva:1889 a u g u s z t u s hó 19-én ismerkedő-estély a Nádor-utcábanlevő „Magyar király” szálloda udvarán, kellemetlen idő esetén annak elsőemeleti termeiben. Az estély kezdete 8 órakor.2. Augusztus 20-án reggel 6 órakor gyülekezés a Vásártéren.A gyülekezett tűzoltóság, betűrend szerint, akként sorakozik, hogy avezénylő székesfehérvári főparancsnok vezényszavára hézag nélküli kettősrendekfejlődjenek.

1633. Az ekként elindított oszlop a „Magyar király” szálloda elé vonul,amelynek erkélyéről, a város nevében, a polgármester üdvözli a vendégeket,kiknek részéről a szövetség elnöksége válaszol.4. A menet folytatja útját a székesegyház előtti térre. Itt a csapat,zárt sorokban maradva, részt vesz a szent István-napi e g y h á z i körmenetben.5. Körmenet után a vendégbajtársak sorai feloszlanak. Egy rész afentartott helyek befogadóképessége arányában a templomba vonul, a többiekpedig a fejérvármegyei szövetség tagjaival megerősített székesfehérváriakdíszcsapatához csatlakoznak, mely szentmise alatt a templomtérenvégzi az egyházi tisztelgéseket.6. A mise és alkalmi szentbeszéd végeztével a vendégbajtársak ismételfoglalják elobbeni helyüket a sorban s a megyeháztérre vonulván, ottd í s z m e n e t b e n elléptetnek az országos szövetség elnöke előtt.7. Díszmenet után az egész csapat tovább halad a méntelepi kaszárnyábanlevő kiállítási helyiséghez, ahol jobb szárnnyal a lövölde kapujánál,a kerítés mentén, állást foglal s bevárja J ó z s e f f ő hercegőfenségének megérkeztét, ki a teendő jelentés után esetleg szemlét tart acsapatok felett.8. Őfenségének megérkezte és az esetleges szemle után, a sorok feloszlanaks a vendégek a kiállítási csarnok előtt csoportosulhatnak, aholJózsef főherceg úr, mint védnök, a kiállítást ünnepélyesen megnyitja ésmegszemléli.9. A kiállítás megszemlélésének befejezte előtt, a tűzoltóságok újrasorakoznak s ö fenségétől tisztelgéssel búcsúznak el.10. A védnök úr távozta után (egy óra tájban) a lövölde kertjébendíszebéd lesz. Esős idő esetén ez ebéd az ugyanitt levő tágas táncterembenfog megtartatni.11. Ebéd után a lövölde kistermében az igazoló-bizottság ül össze,a testületi meghatalmazottak igazolványainak átvétele végett.12. Délután V24-kor a tűzoltó-őrtanya udvarán kezdetét veszi aszékesfehérvári testület d í s z g y a k o r l a t á n a k első része (iskolaszerelés),míg a második része ugyanennek (támadás) a méntelepi kaszárnyazárt nagy udvarán tartatik meg. A gyakorlat második részében a fehérvármegyeitűzoltószövetség tagtestületei, beosztott segéderő gyanánt fognakszerepelni, dokumentálandó e szövetség fennállását s buzdításul hasonlószövetségek alakítására.13. Gyakorlat végeztével a vendégtűzoltók a Vásártéren gyülekeznekés sorakoznak, mint reggel s zárt sorokban zenekísérettel, esetleg fáklyákfénye mellett, a menet levonul a „Sóstó” nevű közeli erdőcskébe, aholnépünnepély lesz, katonazenével, tánccal, tűzijátékkal s egyéb szórakoztatórészletekkel.14. Augusztus 21-én reggel 7 órakor Várady Ferenc, szövetségiföleikész, a székesegyházban tűzoltótisztek és lelkészek segédletével,ünnepélyes „Veni Sancte”-t tart, a katonazenekar közreműködésével.

16415. Mise után 8 órakor a tűzoltóság testületileg elvonul a vármegyeház nagytermébe, ahol kezdetét veszi a k ö z g y ű l é s , melynek tárgyalásadélben esetleg felfüggesztetik. A vendégek ekkor kisebb csoportokraoszolva, a közeli vendéglőkben étkezhetnek. Akik a közgyűlésen elfoglalvanem lesznek, hasznosan tölthetik el idejüket a kiállítás tanulmányozásával,amelynek területére b á r m e n n y i s z e r d í j t a l a n u l beléphetnek.16. Délután 3 órakor a lövölde kertjében kezdetét veszi a versenylövészetés díjtekézés, később tombola és végül fényesebb jellegű táncmulatság,amelyen egyenruhás tűzoltók belépődíjat nem fizetnek.17. A u g u s z t u s 22-én reggel 7 órakor a kiállított fecskendők ésegyéb tűzoltói eszközök bemutatása kerül sorra.18. A nyilvános bemutatásokat követőleg külön vonaton kirándulása m o h a i „Ágnes forrás-”-hoz, melynek tulajdonosa, Kempelen Imre főparancsnok,a bajtársakat vendégül látja.19. Mohán az „Ágnes forrás” tűzoltósága gyakorlatot tart, melyután gróf Cziráky Béla elnök, a csapat arra illetékes tagjainak a szolgálatiérmeket ünnepélyesen átadja.20. Este vagy a körülményekhez képest másnap reggel, kiki otthonábavisszatér.Ε minuciózusán kidolgozott programmnak azonban, melyhezteljes tájékozódás és miheztartás végett, a mintaszerű útbaigazításokegész sorozata volt csatolva, legfőbb pontja: avédnök szereplése elmaradt. József főherceg közbejöttbetegsége miatt, a kiállítás megnyitására nem jelenhetett meg;Cziráky Béla grófot bízta meg a megnyitásnak eszközlésével.Pedig a szerkiállítás (sorrendben a hetedik, mert 1882vagyis Zalaegerszeg óta, szövetségi közgyűléssel kapcsolatban,sehol sem rendeztek ilyet), meglehetősen jól sikerült volt.H a t v a n k i l e n c kiállító vett azon részt. Költségeihez a fedettlovardában rendezett kiállításnak a biztosító-intézetek (az Aziendátkivéve) 500 forinttal, a belügyminisztérium hasonlókép 500forinttal, a kereskedelmi minisztérium pedig 200 forinttal járulthozzá. Utóbbi miniszteri biztosul R ó z s a h e g y i Aurél vasútiés hajózási főfelügyelőt is kiküldötte.A bíráló-bizottság, melynek elnöke Τ ö 11 é n y i Antal,jegyzői P u t s c h Tóbiás és B r e u e r Szilárd; tagjai pedig aminiszteri kiküldöttön kívül, R ö s c h Frigyes, H a u z e r György,S c h l o s s e r Albert, M e z e y Mihály, H e i s z Alajos és Κ á j -l i n g e r Mihály voltak, nem jutott ugyan abba a helyzetbe,hogy megállapíthassa, hogy a hazai ipar mennyiben képes

165versenyezni a külföldivel, mert a külföld többnyire csak mintákkalvolt képviselve a kiállításon; de egyébként igen érdemlegesmunkát végzett, melynek során a Selmecbányán elfogadottszabályzatot alkalmazta, de e g y n é m e l y kiegészítéssel,így nevezetesen elhatározta, hogy1. a gyárosok által bírálat alá bocsátandó fecskendőknéla kormányrendelet által előírt m i n i m á l i s méretre fekteti afősúlyt.2. Hogy a szelepeknek könnyű hozzáférhető -ségére is kiterjeszkedik, olykép, hogy a gép működése közben,adott jelre, a szelepeket kiveteti s újra visszahelyezteti, megfigyelvénazt az időt, mely alatt ez foganatosítható s a sugárújra teljes erővel kitör.3. A percenként teendő löketek számát 100 (egyszáz)-banállapítja meg.4. A 45° alatt tartandó sugárcső lövőkéje (100% hengerbőségnél,legalább 12%) a hengerméret egy n y o l c a d á n á lnagyobb lehet, de k i s e b b n e m .5. A s u g á r t á v o t nem azon pontig méri, amelyet asugár még némileg összeérő (kötött) víztömeggel ér el, hanema lövőké nyilasától az u t o l s ó cseppig.6. A kezelő legénységet, n e m a h e n g e r b ő ségnekmegfelelően (mint a szabályzat teszi), hanem akkép állapítjameg, hogy minden 20% l ö k e t m a g a s s á g r a egy embertvesz, a megkezdett centiméterhossz teljesnek számíttatván.Végre7. a székesfehérvári helyi-bizottságnak, a központi választmányhatározatából kifolyólag tett, kívánságára kimondotta aztis, hogy a kipróbálásra bocsájtott, illetve megbírált tárgyaktulajdonosainak, éremkitüntetés helyett, csak kiállítási okmányokatad, melyeken az elbírálás eredménye „kitűnő”, „jó” és„megfelelő” hármas fokozatban nyújtja a klasszifikációt.„Kitűnő” klasszifikációs oklevelet fecskendőkért a budapestiGeittner és Rausch (most Köhler István) cég kapott. TarnóczyGusztáv gyárának ellenben csak harmadrendű oklevél jutott.Emiatt a fővárosi napilapok hasábjain utólag hangok emelkedtek,amelyek a kiállítási jury eljárását kifogásolták. A kifogásokarra bazirozódtak, hogy a bíráló-bizottságnak nem volt jogában

166eltérni a VII. közgyűlés által elfogadott szabályzattól. B r e u e rSzilárd viszont, mint a jury tagja és jegyzője, a „Tűzoltó Közlöny”-benarra az álláspontra helyezkedett, hogy a bírálóbizottságnaknemcsak jogában állott, de kötelessége is voltezen a (nem tudományos alapokon nyugvó) szabályzattól eltérni.A végeredmény Tarnóczy Gusztáv és Breuer Szilárd közöttpáros viaskodás lett.A kiállítás megnyitása után nagy szélvihar keletkezett,mely óriás porfelhőket hajtott fel s kitarthatatlanná tette a szabadbanvaló tartózkodást. A budapesti önkéntes-testület küldöttségeezt arra használta fel, hogy Cziráky Béla grófnak, az őttiszteletbeli budapesti főparancsnokká történt megválasztásárólszóló díszokmányt, az elnök lakásán, ünnepélyes formák között,átnyújtsa.Gróf Cziráky Béla, az üdvözlő szavakra a következőkbenválaszolt:„Kedvesen hat reám eme, nem várt, nem remélt kitüntetéss igen nagy köszönettel tartozom érte, már csak azért is, mertlelkem újra visszaszáll amaz elmúlt időkbe, amelyekben közlia r c o s a valék a budapesti önkéntes tűzoltó-testületnek és ígyszoros értelemben vett n ö v e n d é k e a humanisztikus tűzoltóintézménynek. S mikor ma itt látom magam előtt e testület főparancsnokát,ki azidőben szivattyús osztályparancsnok volt saz osztályparancsnokot, ki akkor szintén fellebbvalóm és aszakaszparancsnokok közül azt az urat, aki előbbnevezettekkelegyütt o k t a t ó m volt; meg a testület titkárát, aki oldalammellett – immár 6 éve – közmegelégedésre a szövetségi titkáriteendőket is ellátja: akkor lehetetlen, hogy büszkeséggelne töltsön e! annak tudata, hogy a felajánlott tiszteletbeli főparancsnoksággal,egy újabb, szorosabb kapocs fűz ahhoz azérdemes testülethez, amellyel együtt érezni és amelynek mindenigaz törekvését támogatni – soha megszűnni nem fogok”.A székesfehérvári közgyűlésnek azonban ezenkívül is voltnevezetessége. Az első mindjárt az ismerkedő estélyen merültfel.Míg ugyanis pl. e sorok írója, Veszprém város főparancsnokával,dr. Ó v á r i Ferenccel, a viszonlátás örömeit élvezte s azazonos eszméért lelkesedni tudó, egyérzésű s gondolkozású baj-

167társak körében, egymás jó hangulatát fokozva, nekieresztettük akedvünket: az alatt L u k á t s Gyula, a harckeverő, BreuerSzilárd, a mai titkár, meg K ö h l e r István, a gyáros, bevonvatársaságukba dr. Kék Lajost, Teuffel Mihályt, Polcz Rezsőt,Kyss Gézát, Schulz Lajost, Kájlinger Mihályt, Hadzsy Jánost ésmég néhány bajtárst, külön vonultak a „Sas” szállodába s otta központi választmány összetételének a megreformálásáthatározták el.Kimondották az öregekre, hogy „a mór megtette a kötelességét:a mór mehet!”.Ternajgó Caesar, Marschalkó Gyula, Reitter József, KreneditsFerenc, Sándor Miklós, Schlosser Albert, Seidl Lajos ésBoczkó Sámuel lettek áldozatává e mozgalomnak. Az egyetlenMartinengó Nándort nem merték bántani az öregek közül. Ellenbenmagát Follmann Alajost is erősen megingatták az alelnökiszékben. Kicsibe múlt, hogy már ekkor nem Kék Lajos került ahelyére.Rösch Frigyes is csak úgy menekült, hogy mint elnökea sopronvármegyei szövetségnek, különben is tagja volt a választmánynak.Tekintve azonban húsz éven át szerzett nagyérdemeit, helyette egy másik sopronit: dr. H a u e r Gyula ügyvédetválasztották be. Rösch Frigyes nagyszabású tevékenységeaz országos szövetség történetében ezzel mégis záródik, merta későbbi években már inkább csak mint vármegyei szövetségielnöknek a szereplésével találkozunk. A helyére kiszemelt HauerGyula szerepét pedig, akit 1890 január 9-én váratlanul elszólította halál, előbb Sztárek Ferenc, majd a soproni nagygyűlésenmegválasztott S z a b ó Gyula (Kismarton) vette át.A reformpárt beavatkozásának eredményét, a székesfehérváriközgyűlésen, a következő liszta tükrözteti:Elnök lett: gróf Cziráky Béla.Alelnök: Follmann Alajos.Választmányi tagok: Bárány N. Ernő (Budapest)99 szavazat, Martinengó Nándor (Pozsony) 96 szavazat,dr. Kék Lajos (Apatin) 91 szavazat, dr. HäuserGyula (Sopron) 73 szavazat, Teuffel Mihály (Pápa)

16872 szavazat, Simigh Rezső (Kalocsa) 66 szavazat,Schuster Károly Lajos (Brassó) 63 szavazat, SchulczLajos (Balassagyarmat) 63 szavazat, Polcz Rezső(Kolozsvár) 60 szavazat, Lukáts Gyula (Zsarnóca)56 szavazat, Kyss Géza (Eperjes) 55 szavazat, KájlingerMihály (Budapest) 54 szavazat.Ezenkívül szavazatot kaptak még: Sztárek Ferenc (53),Nyíregyháza, Szombathy József (52) Miskolc, dr. Hadzsy János(48) Topolya, Berthold János (48) Máramarossziget, TernajgóCaesar (45) Ujarad, Marschalko Gyula (43) Selmecbánya, SándorMiklós (39) Komárom, Renedits Ferenc (34) Vác és SchlosserAlbert (32) Rozsnyó.Ez a személyi evolúció azonban nem sokat eredményezett.Ha majd nemcsak egyéni jóindulat, egyesek belátása, hanemintézmények fogják biztosítani a tűzoltó-ügy prosperálását:az az evolúció lesz az igazi.A közgyűlésre Székesfehérvárott 184 testület jelentkezett,de ebből csak 132-nek volt szavazati joggal is bíró, igazoltképviselője.Jegyzőkül G r i s c h á n Elek (Szilágysomlyó) és L u 1 y á kAntal (Privigye) választattak. A szavazatszedő-bizottság tagjaiulpedig Mezey Mihály (Nagyvárad), dr. Hauer Gyula (Sopron)és W i n k l e r Pál (Gölnicbánya) jelöltettek ki.Cziráky Béla gróf a nagygyűlést megnyitó beszéde elejénezeket monda:„Elsősorban, nem mint ezen érdemes szövetségnek érdemnélkülielnöke, hanem mint azon törvényhatóság feje, amelynekszékhelyét jelenlétükkel szerencséltetni szívesek, üdvözlöm önöket.Kötelességmulasztás volna részemről, ha ebben a minőségembenkifejezést nem adnék annak az őszinte örömnek, melyet a két törvényhatóság érez afelett, hogy e Szövetség országostanácskozása helyéül Székesfehérvár városát választotta. Akét törvényhatóság (a vármegye és a szab. kir. város) részérőlnyert megbízatásból és állásomból kifolyólag örömmel üdvözlömaz országos szövetséget. Mint a Szövetség elnöke is üdvözlömazonban Önöket, de nemcsak kötelességszerűen, hanem áthatva

169attól a legtisztább és mélyen átérzett indulattól, mely meggyőződésséérlelte bennem, hogy Szövetségünk nagy missziójátmind nagyobb eredménnyel fogja tudni betölteni.Jövő évben zárul fennállásunk első két évtizede. Akik ezidő alatt résztvettek a munkában s buzgólkodtak ügyünk előbbreviteleérdekében, ismerik a nehézségeket, melyekkel megküzdenünkkellett, de tapasztalhatták azt is, hogy önzetlen közreműködésükkelsikerült megteremteni azt a konszolidált állapotot,mely mellett többé nem kell attól tartani, hogy a tűzoltó-intézménynem ver nálunk gyökeret. Haladunk; lassan bár, de céltudatosanés fokozatosan közelebb jutva a kitűzött cél felé.Bizonyság reá a magas kormány által tavaly kibocsátott kormányrendeletis, amely bár mai formájában nem felel meg teljesenkívánalmainknak, az intézmény általánosítására s ügyfejlesztésére mindazonáltal nagy kihatással lesz.A kormányrendelet folytán azonban felszaporodott a központiválasztmánynak teendője is. Előbb ugyanis, bár 1878 ótaszakközegnek valánk elismerve, véleményünket csak a legritkábbesetben kérték ki, ellenben ma alig van tűzrendészetre vonatkozóügy, melynél igénybe ne venné közegének szakvéleményéta magas kormány. De mert némely hozzánk utalt fontos ügyoly természetű szakvéleményt igényel, aminőt egy, a tűzoltóüggyelcsak mellékesen foglalkozó férfiútól kívánni nem islehet, nagyon helyesnek vélném, ha szövetségünk egy olyszakembert is alkalmazna, aki minden idejét ezen ügynekszentelhetné. A kérdést különben a belügyminisztérium is megfontolástárgyává tette s a megoldását vagy külön szakosztályfelállítása vagy pedig a szövetségnek e célbóll e e n d ő segélyezése á 11a 1 fogja eszközölni. Az újközponti választmány lesz hivatva e tekintetben végleg megállapodásrajutni a magas kormánnyal.A kormányrendelet nyomán mutatkozó második jelenség,mely szintén a haladás kétségtelen jele, hogy a vármegyei törvényhatóságokáltal létesített vidéki tűzoltó-szövetségek számamindegyre növekedik. Midőn ez eszme először megpendült,sokak szeme előtt fantomként a kerületi szövetségek alakításalebegett. Ezek azonban nem felelhettek meg a hozzájuk kötöttreményeknek, mert működésük o l y nagy t e rü l e t r e ter-

170jedt ki, hogy inkább a szétválást, mint az egyesülést mozdítottákelő. A vármegyei szövetségek nyújtják anagyobb biztosítékot a kitűzött cél elérésére, mert azebbe tartozó testületek között érdekközösség is lévén, az egyesüléseszméje is inkább kifejezésre juthat közöttük. Ε helyrőlis kérem Önöket, hogy hazaérve, a vármegyei tűzoltó-szövetségérdekében szíveskedjenek közreműködni'.Azután az országos tűzoltó-segélyalapot ajánlotta melegena közgyűlés tagjainak figyelmébe, nem mulasztván el nyilvánosságrahozni ama nagylelkű adakozók neveit, akik már azeszme megpendítése stádiumában siettek adományukkal hozzájárulnia segélyalap létesítéséhez. Az adományozók névszerint akövetkezők:1. Csíkszentháromsági Várady Ferenc,németsághi esperes-plébánosalapítványa . . . . . . . . 1000 frt – kr.2. A m e z ő t ú r i önkéntes tűzoltótestület........................................ 50 „ – „3. A g y ő r i önkéntes tűzoltók alapítványa...........................................700„ – „4. A pozsonyi önkéntes tűzoltóság 500 „ – „5. A s e l m e c bá nyai önk. tűzoltótestület........................................ 100 „ – „6. A budapesti önk. tűzoltótestület.............................. . . 3000 „ – „7. József főhercegnek a dunántúlikerületi szövetségnél tagdíjakrakamatozólag letétbe helyezett . . 100 „ – „8. K e m p e l e n Imre, a mohai tűzoltókfőparancsnoka........................ 100 „ – „9. A kismartoni önkéntes tűzoltótestülettagdíjai . . . . . . . 47 „ – „10. Az új a r a d i önkéntes tűzoltótestülettagdíjai ............................. 21 „ 30 „

17111. A trencséni önkéntes tűzoltótestülettagdíjai . . . . . . 15 frt – kr.12. A mod ori önkéntes tűzoltótestülettagdíjai ............................. 9 „ 70 „13. Az ób e c s e i önkéntes tűzoltótestülettagdíjai ............................ 12 „ – „14. A b a j a i önkéntes tűzoltótestülettagdíjai ............................. 5 „ 70 „Összesen: 5660 frt 70 kr.mely összeg lehetővé tette, hogy Székesfehérvárott azországos tűzoltó-segélyalapról nem többé mint ideáról,hanem mint a megvalósulás stádiumába jutott tényrőlbeszélhetett a választmány.Mert Fiúméban – két évvel előbb – még hiába kerültszőnyegre a R ö s c h Frigyes kezdeményezésére és konkrétindítványa alapján beterjesztett javaslat: az eszme osztatlan helyeslésselott nem találkozott. „Csak ímmel-ámmal ment keresztül”,de létesítését kötelezőleg még nem mondották ki.„És mégis – így hangzik az évi jelentés – mindamellett,hogy aránylag oly kevesen voltak, kik theoretikus okoskodáshelyett, ez eszme ténylegesítésén működtek, ma már nemkell az eszme elejtésétől tartanunk, még annak dacára sem,hogy a biztosító-társulatok 2%-os megadóztatása iránt benyújtottkérvényünket a magas kormány elutasította.”Azzal a körülbelül 6000 forinttal, mely 1889-ben rendelkezésreállt, a segélyalap-ügye biztosítva volt. S a rendes közgyűléslefolyása után, délután 5 órakor, Follmann Alajos elnökletealatt az Országos tű zoltó segélyalap alakulóülése, azon tagtestületek képviselőinek részvételével, akik azehhez való csatlakozásukat már előzőleg bejelentették, megtartatott.A jelenvoltak a megalakulás kimondása után, a bemutatottkész alapszabálytervezet, csekély módosítással elfogadták.A tulajdonképpeni közgyűlés napirendje előtt (a reformerekmegbízásából) két interpelláció is hangzott el Székesfehérvárt.Az egyikben S c h u l z Lajos (Balassa-Gyarmat) intézett

172kérdést a választmányhoz amiatt, hogy a közgyűlés tárgysorozatátcsak későn kapják kézhez a tagtestületek. A másik fölszólalássorán pedig P ο 1 c z Rezső (Kolozsvár) az évi jelentésnekkései szétküldését helytelenítette.A közgyűlés – bár gróf Cziráky Béla elnök fölvilágosításaittudomásul vette – határozatilag kimondotta,hogy jövőben a központi választmány jelentése,a tárgysorozattal együtt, harminc nappal a közgyűléstmegelőzőleg, a tagtestületek számára megküldendő.Ellenben a tűzoltó-testületek statisztikájának tárgyában,melyet összeállítva beterjeszteni hasonlóképpenelmulasztott a választmány, a közgyűlés is arra az álláspontrahelyezkedett, hogy ily kimutatások készítésekedvezőbb időkre hagyandó; akkorra t. i., ha majdköltségen kívül, az egyes tagtestületeknél is nagyobbérzék mutatkozik e kimutatások értékének és céljánaka megértése tekintetében.„Mert most – így szól az évi jelentés – a kérdőívekbeterjesztésének határidejét is hiába hosszabbítottukmeg ismételten! Csoda-e ily körülmények közt,ha három ízben is tett kísérletünk, melyek egyike amagas kormány rendeletével is párosult, csak meddőeredményre vezetett, mely még a nyomtatványok költségévels a szétküldésükre fordított postabérkiadásokkalsem állott arányban. Nem statisztika az, amely egybizonyos időpontnak még csak megközelítőleg hű képétsem képes nyújtani”.Ez alapon a központi választmány eljárása igazoltnak isvétetett, a statisztika egybeállításának eszméje pedig, mint „mostmég kivihetetlen és költséges” egyelőre elejtetett.T e r n a j g ó Caesarnak indítványát, melyben az egységescsavar helyére a R ο t h-féle tömlőkapcsokat ajánlá elfogadásra,a S i m i g h Rezsőével egyetemben, amely szerint a G r e t h e r -W i 11 e-féle kapcsok lennének elfogadandók – dr. H a u e r

173(Sopron) és B r e u e r Szilárd (Budapest) hozzászólása után –a közgyűlés elutasította s a belügyminisztert csupán egy olypótrendelet kiadására találta felkérendőnek, amely egy át tétid a r a b beszerzésének elrendelésével, az ajánlott kapcsok alkalmazásátis lehetővé teszi.Ε tárgyban különben maga az évi jelentés is tájékoztattanémileg a közgyűlést, amelynek megfontolásra ajánlotta előszörannak tényét, hogy az 1884-ben Selmecbányán elfogadott egységescsavar, voltaképpen csak most lépett életbe, amennyibena belügyminisztérium 1889 februárjában közölte azt a törvényhatóságokkal,egyben a hazai tűzoltószer-gyárosokat is ahhozleendő alkalmazkodásra kötelezvén. Ennyire gyors nézetváltozástehát legalább is feltűnő lenne; nem is szólva arról, hogya meglevő, ezrekre menő csavaroknak tömlőkapcsokkal leendőhelyettesítése – tetemes költséggel járna a testületekre nézve.Azután tárgyaltatott a b r a s s ó i önkéntes tűzoltótestületindítványa, l . a v á r m e g y e i t ű zrendészetifelügyelő k intézményének kreálása és 2. aKirályhágón – túli kerületi szövetség megszámoltatásairánt. Utóbbinak vezetősége t. i. néhány éve életjelt semadott magáról, az előbbire pedig S c h u s t e r KárolyLajos igen helyes indokolása szerint azért lenne szükség,mert a főszolgabírák nem szakértők és a szükségesidővel sem rendelkeznek az ellenőrzések foganatosítására.A központi választmány a kerületi szövetség megszámoltatásáranem tartá magát illetékesnek.Az első indítványra nézve pedig az volt a véleménye,hogy az e l l e n k e z é s b e n áll a tűzrendészetikormányrendelet 35-ik §-ával, egyébként pedig szükségs i n c s reá „mert az ellenőrzés amúgy is gyakoroltatikúgy a kormány által, mint az önkormányzatkörében!”A közgyűlés a választmányvéleményét tettemagáévá. Milyen egész más vélemény alakult ki azóta!

174A vármegyei tűzoltó – szövetségek ügyében márkissé modernebb felfogása volt a választmánynak,amennyiben javasolta, hogy a belügyi kormány arrakéressék fel, miszerint ily alszövetségek alakítására,amit a „territoriális szövetkezés előnye is indokol”körrendeletileg hívja fel a törvényhatóságokat.Teuffel Mihály (Pápa) hozzászólása után s aző kiegészítő javaslatának a figyelembe vétele mellett,a közgyűlés határozattá emelte, hogy a belügyminisztériumhozfelterjesztés intéztessék a vármegyeiszövetségek alakítását meghagyó körrendeletnek a kibocsátásas egyben a hatóságoknak odautasítása iránt,hogy ezek tűzrendészeti ügyekben a vármegyei szövetségekválasztmányának a véleményét mindenkor hallgassákmeg,A X-ik közgyűlés székhelyéül K o l o z s v á r ésS o p r o n közül az utóbbi várost tűzték ki.Végre a számvizsgáló-bizottság jelentésére került a sor.A titkár-pénztárosnak a felmentvényt „a fentartandók fentartásamellett” adták meg. Az 1889-1891-ig terjedő időtartamrapedig a bevételt 3892 forint 17 krajcárral s ugyanennyikiadással irányozták elő.A közgyűlést megelőző napnak délutánján megtartott díszgyakorlatona székesfehérvári önkéntesek, a Felmayer-gyártűzoltói és fejérvármegyei tűzoltóságok vettek részt. Előszöriskolaszerelés volt, ütem szerint, 2 kocsi- és 3 mozdony-fecskendővel;a vezénylet kürtszóval adatott. Azután gyors-szerelés következettugyancsak öt fecskendővel, majd iskolamászás egykarú, kétkarúés dugólétrákkal, végre 4. a jelképes tűztámadásra adtákmeg a jelt. A támadás keretében lett volna bemutatandó a budapestiönkéntes mentő-egyesület tíztagú csapatának mentőművelete is,a kiállítva volt mentőszerekkel. A sors azonban úgy akarta, hogynem a supponált mutatvány során kellett szerepelniök, hanemvalódi sebesültek ápolása körüli ténykedést voltak kénytelenekbemutatni. A felvonulásnál ugyanis a Felmayer-gyár 3 tűz-

175oltója felborulás következtében, kisebb nagyobb sérülést szenvedett;úgy hogy ezeket kellett a mentőknek, első segítségbenvaló részesítés után, hazaszállítaniuk.Gyakorlat után a sóstói erdőben tűzijátékkal stb. tervezettmulatság következett volna, de ezt a kedvezőtlen időjárás elrontotta.Annál jobban sikerült másnap a lövöldéi táncvigalomés augusztus 22-én, a kiállítás bezárása után, a mohai Ágnesforrásnálrendezett befejező „muri”.Mohára 12 órakor délben indult a különvonat a vendégekkel,kiket a forrástelep bejáratánál felállított diadalkapu alattΚ e m p e 1 e n Imre, főparancsnok, mint tulajdonos üdvözölt.A forrás tűzoltócsapatának gyakorlata után, az 5 éves szolgálatiérmeket osztották ki. Ezt gróf C z i r á k y Béla, lelkes beszédkíséretében, személyesen eszközölte. Azután „mohai ebédhez”ült a vendégsereg, melynek számára gulyást, pogácsát, sajtot ésdinnyét szolgáltak fel. Az ételeken kívül az evőeszközök és tálak,meg az ivó-korsó is, mind „helybéli gyártmány” volt. Sokan elis vitték azokat emlékül. A mohai kiránduláson résztvettek számátVida Pál, az ő emlékkönyvében 1200-ra teszi.A rendező-bizottság zárószámadása 5500 forint bevételellenében 4200 forintnyi kiadást tüntet fel, melyből 1000 forinta kiállítási költségekre, 1100 forint vigalmakra; a többi pedigdíszítésre, bérkocsikra, lakásbérekre, szolgaszemélyzet díjjazásáraés kezelési költségekre fordíttatott.Székesfehérvár városának 300 forintjába került a közgyűlés,mert a kiutalt 1500 forintból 1200 forintot a város pénztáránaka rendezőség visszatérített.A rendező-bizottság fáradhatatlan jegyzőjét Vida Pált, ittszerzett érdemeiért tüntette ki Őfelsége az arany érdemkereszttel.

176A szövetség fennállásának XX-ik éve.Azzal az esztendővel (1890), amelyben a Székesfehérvárottmandátumot nyert új központi választmány üléseit megkezdette,szövetségünk fennállásának a h u s z a d i k évébe lépett. Ez az1890-ik év azonban nem pusztán a második évtizedet zárja:egy teljesen új aerának a kezdetévé is vált az egyszersmind.Ilyenné lett, de nemcsak a tűzrendészeti kormányrendeletkibocsátása folytán rohamosabban megindult fejlemények révén,amelyek a szövetséget, előre nem is sejtett nagy feladatokonkívül, inkább csak hirtelen felszökkenő munkaszaporulat eléállították s nem is csak a központi választmány kebelében történtnagy személyi változások miatt. Ámbár mindkét ok erősenbelejátszott a szövetség életének folyásába, annyira, hogy mégFollmann Alajos is a lemondás gondolatával kezdett foglalkozni.Az 1890. évi január 5-én tartott első választmányi ülésén ténylegle is köszönt az alelnökségről s csak a központi választmánytagjaiból alakult külön küldöttség kértére maradt megmég egy időre, azon a „terhes álláson, ahol – mint monda -mások hibájáért is őt vonják felelősségre”.Hanem új aerának kezdetét jelenti s a szó teljes értelmébenkorszakos fordulóponttá lett ez az esztendő főleg azért,mivel az országos tűzoltó-szövetség számára 1890-ben utaltákki először az állami költségvetésbe felvett szubve n c i ó t . Az államsegéllyel az anyagilag már-már lehetetlenhelyzet kedvezőbbé alakulván „19 évi tengődés után”, új lüktetőbbelevenség s mozgalmasabb mivoltán kívül összehasonlíthatatlanulerőteljesebb működés vehette át végre az uralmat.És amikor ez a hosszú másfélévtizeden keresztül várvavártállamsegély, amely Bánhidy Béla bárónak már ott szerepela programmjában, de amelynek kieszközléséert ő hiába küzdötts amely küzdelemnek kilátástalansága miatt az elnöki széket iselhagyta a báró, mikor ez végre leérkezett: ugyanakkor – 1890június havában – következett be a szövetség volt másodikelnökének a halála is. Mintha csak azt akarta volna a sors,hogy mielőtt örökre lehunyja szemeit a volt elnök utoljára

177gyönyörködhessék még egy pillanatra abban a perspektívában,amelynek végén – szerinte – az ígéret földje volt.Gróf Cziráky Béla, a harmadik elnök, azonkívül, hogyegy jobb jövő reményének zálogául tekintette az állami szubvenciót,már konkrét cél elérésére szolgáló eszközt is látottbenne, amint ezt a székesfehérvári közgyűlést megnyitó beszédébenmondottakkal egybehangzóan, az 1890. évi első választmányiülésen is kifejezésre juttatá.Dr. Kék Lajos ugyanis, ez ülésen, szemben a nagymunkahalmazzal, mely eléje, mint Székesfehérvárt beválasztottúj választmányi tag elé tárult, azt hozta javaslatba, hogy a beérkezőügydarabok egy részének feldolgozásában, az erre vállalkoznihajlandó, központi választmányi tagok is segédkezhetnének.Gróf Cziráky Béla azonban sietett hangsúlyozni, hogy „avéleményezések egyöntetű s é g e megkívánja, miszerinta konstatált nehézségek dacára, lehetőleg egy kézben maradjona leérkező tárgyak elintézése s így maradjon a d d i gi s, míg a kormány által közel kilátásba helyezett szubvencióbólegy kellően dijjazott, szakreferensi állás lesz majdrendszeresíthető”.Mire azonban az államsegély leérkezett, a tömérdek egyébégető szükség zsibbasztó hatása alatt, az eredetileg egy állandószakreferens alkalmazására szánt összeget, a központi választmányarra fordította, hogy1. egy külön pénztárnok és2. egy írnok alkalmazását s3. egy irodaszolga felfogadását, valamint (az Üllői-út 22.szám alatt kiszemelt)4. lakás bérén kívül, az ott5. berendezett irodának bebútorozását s végre6 egy Wertheim-szekrény beszerzését eszközölte belőle.Ekkor lett írnok K e r e s z t e s János, aki mint irodatiszt,ma is elismerésre méltó szorgalommal s odaadó hűséggel szolgáljaa szövetséget.Gróf Cziráky Béla maga nem volt jelen ezen az ülésen,mely az ő kijelentésével merőben ellentétes célokra leendő fordításáthatározta el az első államsegélynek. Utólag azonban ő

178is hozzájárult, mert előtte is érthető és menthető színben tűntfel a követett eljárás.S hogy ezt magasb helyen is plauzibilissé tegye, különfelterjesztéssel élt, amelynek megfogalmazásával nem a titkárt,hanem egyenesen Follmann Alajost, az alelnököt, bízta meg. Azérdekes irat szövege ez volt:Nagyméltóságú magyar királyi belügyi Minisztérium!A magas kormány 1888. évi 53.888 szám alatt hozott satűzrendészet terén korszakot alkotó rendeletével szakítani kívántaz addig fennállott tarthatatlan állapotokkal s új korszakot kívántteremteni a tűzrendészet tekintetében, mely úgy az állam nemzetgazdaságiszempontjainak, mint a mai igényeknek lehetőségigmegfeleljen, egyúttal pedig biztos alapot nyújtson a továbbfejleszthetésre.A fentisztelt kormányrendelet életbeléptetése óta sok üdvöstörtént meg. A törvényhatóságok szabályrendeleteket alkottak.Nagyjában igyekeztek intézkedéseik által a kormányrendeletnekés az azzal kapcsolatos belügyminiszteri rendeletnek megfelelni. Aszervezkedés és beszerzések tekintetében is sok történt. Számosönkéntes tűzoltó-egylet alakult. És ahol nem pusztán atöbbször tisztelt kormányrendelet szülte kényszer, hanem azügy iránti valódi szeretet, érzék s talán még a lelkesülés ismegvolt a közigazgatás tényezőiben, valóban nagy eredményekmutathatók fel.Mindeme kedvező tapasztalatok dacára, az elért eredményeksehogysem elégíthetik ki azokat, akik az ügygyel egészodaadással és folyton foglalkoznak és akik ez ügy fejlődéséértlelkesülni tudnak.A törvényhatóságok egy jó része azt hiszi, hogy teljeseneleget tett a kormányrendelet intézkedéseinek, midőn törvényhatóságaterületére vonatkozólag a tűzrendészeti szabályrendeletetjól-rosszul megfogalmazta, azontúl maradt minden a réginél,úgy, hogy a községek tűzrendészet! szempontból ma isa tűzrendészeti kormányrendelet életbeléptetése második événekbefejeztével, ugyanazon tűrhetetlen állapotban sínylenek, mintamelyben a tűzrendészeti kormányrendelet életbeléptét megelőzőidőben léteztek. Sőt tapasztalataink szerint a törvényhatóságok

179egynémelyike nemcsak hogy teljes ignoranciával viseltetik atűzrendészet javítását célzó mozgalom iránt, hanem az ellenjól-rosszul takargatott valóságos ellenséges indulatot táplál,melynek rugóját sok esetben a választópolgárok jóindulatánakminden áron való megtartása képezi.A szervezkedés és felszerelés is, jóllehet, hogy egyes törvényhatóságokrészéről igen sok történt, legnagyobbrészt akezdetlegesség stádiumában leledzik. Az egyes községek nélkülözveminden irányító vezércsillagot, úgy egyik, mint a másikirányban a legnagyobb tájékozatlanságban szenvednek.Igen sok önkéntes tűzoltó-egylet a legszerényebb igényeknekmegfelelően sincs felszerelve, jóllehet, hogy annyi alkalomnyújtatott és még mindig nyújtatik a legalaposabb kiképeztetésre;jóllehet hogy annyi oktató és útbaigazító munka bocsáttatottki. Már eddig is tapasztalható, hogy sok helyen önkéntestűzoltó-egyletek úgyszólván c s a k n é v l e g alakultak, pusztánazért, hogy ezzel a netalán elrendelendő köteles tűzoltóság terheitőlmegmeneküljenek. Tényleg pedig az önkéntes tűzoltóság ottcsak papíron van, még hírből sem ismeri a szakszerű kiképzésts a fegyelem előtte ismeretlen tényező.Miután az előadottakból minden kétséget kizárva kiderül, hogya rendszeres tűzoltás a l a p o s kifejlesztésére az eddigi intézkedésekelégtelenek és hogy az önkéntes tűzoltó-intézményt hathatósabbtámogatásban, de egyszersmind szakértő megfigyelésben ésellenőrzésben kell részesíteni; ha azt akarjuk, hogy a rendszerestűzoltás az egyleteken kívül a kötelezett tűzoltóságnál isáltalánossá váljék, – miután nyilvánvaló, hogy a mostani hatóságifelügyeletet és ellenőrzés végtelen tág teret enged annak,hogy az önkéntes tűzoltó-egyletekben a hivatásos kiképzés helyettegyesek gyermekes hiúságaiknak áldozva, a tűzoltóságrészére a humanitás által kitűzött szent és egyetlen célt teljesenfigyelmen kívül hagyják, ami nélkül pedig az egész önkéntestűzoltó-intézmény férfihez nem illő és ezért mindig kárhoztatandógyermekjátékot képez: szükséges oly tényezőkrőlgondoskodni, amelyek mellett a tűzoltás eszméje a létesítőreményének megfelelően üdvös valósággá váljék.Ily tényezők volnának: az eddig engedélyezett és ezutánengedélyezendő egyletek kötelezése, hogy a vármegyei tűzoltó-

180szövetség tagjaivá, illetve a magyar országos tűzoltó-szövetségnek,melynek szervezete szerint a vármegyei szövetségek láncolatosantagjai, – szinte t a g j a i v á v á l j a n a k .A magyar országos tűzoltó-szövetség központi választmánya,mint a kormány szakközege hatáskörének, helyesebbenmunkaerejének fejlesztése; végül a nagyméltóságú minisztériumnak a magyar országos tűzoltó-szövetség központi választmánya,illetve ennek elnöksége által megnevezendő egyes szakképzettebbtagok által gyakorlandó beható vizsgálatokon alapulószigorított e l l e n ő rzés.Ε tényezők létesítése céljából kívánatos lenne: hogy azegyes egyletek, melyek amúgy is nagy szükségben tengenek,mindenféle tagsági díj fizetése alól teljesen f ö l m e n t e ssenek,mert eddigi tapasztalataink szerint a szövetségekhez tartozóegyletek legnagyobb része azért tartózkodik a szövetségekbevaló lépéstől, mert szegénységénél fogva nem képes tagságidíját (évi 6 frtot) megfizetni; továbbá, hogy alaposan oktatóolvasmányokkal ingyen láttassanak el.Ezek által az egyletek felügyelet alá helyezve és kiképzésbenrészesítve, azoknak fejlesztése és fegyelmezése biztosaneléretni fog.A magyar országos tűzoltó-szövetség választmánya vagyegészen tiszteletbeli vagy csak alig díjazott munkaerők fölöttrendelkezvén, feladatának, akár mint a kormány szakközege,akár mint a szövetség központi hatósága, minden erőfeszítéseés egyes tagjainak teljes önfeláldozása dacára, megfelelnimindeddig nem volt képes.Hogy tehát az irányában táplált igényeknek megfelelhessen,kívánatos volna, hogy a tűzoltó-szövetség elnöksége illetve választmánya,úgy á l l a n d ó és teljesen rendelkezésre állómunkaerő v e l , valamint a szükséges k ö l t s é g g e l éseszközökkel elláttassák, hogy a tűzrendészeti kormányrendeletcéljainak megvalósításában az igényeknek minden időben megfelelhessen.Az ellenőrzés végül a tűzrendészeti kormányrendelet, valaminta nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumnak azzal kapcsolatosegyéb rendeletei, továbbá a fennálló törvények és atöbbi minisztériumoknak már korábban kibocsátott rendeletei

181alapján készített utasítás szerint a legkiválóbb szakképzettségűtűzoltó egyének által volna megejtendő, olyformán, hogy nepusztán a szigorú értelmű vizsgálat teljesíttessék, hanem a vizsgálómindenütt ott, ahol az szükséges, – kellő oktatást és mindenszükséges felvilágosítást is adjon.Az előadottakhoz képest tisztelettel kérjük elsősorban,miszerint az önkéntes tűzoltó-egyleteknek a szövetségbe valóbeosztását; nemkülönben azok és a köteles tűzoltóságokfenti alapokon való megvizsgálását elrendelni, másodsorban amagyar országos tűzoltó-szövetség elnökségének illetve választmányánakés irodájának költségei fedezésére szükséges ésalább kimutatott összegeket a költségelőirányzatba éventkintfölvétetni és törvényhozásilag megállapíttatni méltóztassék.Végül, hogy a jövő évben a törvényhatóságok területeinlétező tűzoltási viszonyok szigorú megvizsgálásának megkezdéséteszközöltetni méltóztassék. A vizsgálatok helyes megejtéséhezszükséges utasítás tervezetét utólag lesz szerencsénk fölterjeszteni.A magyar országos tűzoltó-szövetség legszükségesebbköltségeit következőkben terjesztjük elé:Elnökség.Irodai és utazási általány.Előbbibe beértve a postaköltséget...............................1000 frtVálasztmány.Utazási általány és az ülések költségei .... 1000 „Szakközlöny szerkesztésének és kiadásának költségei 3000 „Vizsgálatok megejtésének költségei .............................1000 „Iroda.1 titkár fizetése.............................................................. 1200 „\ fogalmazó fizetése ......................................................800 „1 pénztárnok tiszteletdíja ........................................... 500 „1 írnok fizetése..............................................................800 „1 díjnok napidíja ...........................................................365 „irodahelyiség bére .........................................................600 , r

182Irodaáltalány, beleértve a tetemes postaköltséget, továbbáirodai szerek, fizetési és világítási anyagbeszerzésének költségeit, nemkülönben a szolgafizetését.......................................................................... 1030 frt.Összesen:11295 frt.Megkívánjuk itt jegyezni, hogy e kimutatásban csak a legnélkülözhetlenebbkiadásokat vettük fel és hogy úgy az elnökség,valamint a választmány tagjai teljesen díjtalanul működnekés munkájukért semmiféle díjazást nem igényelnek.Midőn végül még kijelentenénk, hogy jelen tiszteletteljesfolyamodásunk meghallgatását kizárólag az állam k i v á l óé r d e k é b e n kérjük és hogy kérelmünk ment minden önzéstőlvagy magánérdektől, hazafiúi mély tisztelettel vagyunk amagyar országos tűzoltó-szövetség választmánya.Budapesten, 1890 június 22-én.Az a törvényhozásiig megállapított 2000 (kettőezer)forintnyi első évi segély általában sem volt valami sok s haaz ellenőrző biztosok költségeinek fedezésére is lett volnahivatva szolgálni, akkor meg egyáltalában elégtelen volt Bizonyostekintetben tehát szinte természetes, hogy a fojtogatóanyagi gondok lidércnyomása alul iparkodott a választmánymindenekelőtt szabadulni; az a választmány, amely rendesszövetségi irodával sem rendelkezett – 1890 előtt.És hogy ez a kedvezőtlen anyagi helyzet mennyire nyomasztóvolt már akkor, azt meggyőzőn illusztrálja az az egyetlenadat, hogy az első államsegély folyósítása idején a szövetség523 tagtestülete körül 270 testület 2876 f o r i n t t a l volthátralékban, amely hátralék egy évvel később éppen 4000 forintraemelkedett.A kormányrendelet folytán készített nyomtatványok ésazok szétküldése pedig egymagában 150 forintba került s abelügyminisztérium még ezt sem térítette meg a szövetségnek,amennyiben rekompenzáció gyanánt csak 120 forintot utalványozottki.Az a munkaszaporulat pedig, mely különösen a szolgálatiérmek miatti levelezés, expediálás, az érmek árának inkasszálásas nyilvántartása révén is óriási módon megnöve-

183kedett, 1890-ben még mindig csak egyetlen embernek avállait nyomta: G o r e c z k y Zsigmondét, aki nemcsak jegyzőkönyveketírt, évi jelentéseket készített és átiratokat megfelterjesztéseket fogalmazott, mint titkár, hanem egymagavolt kénytelen a (titkárságon kívül) pénztárnok is, meg iktató,kiadó, levéltáros, másoló, expeditor, sőt gyakran még irodaszolgais lenni. Más valaki jóval előbb összeroppant volna ateendők e halmozottságának terhei alatt s csak egy Goreczkymunkabírása tudta azt, egészen a tűzrendészeti kormányrendeletmegjelentéig, kifogástalanul ellátni. Ekkor azonban az őfeje fölött is összecsaptak a hullámok.A külön pénztárnoki s külön irodatiszti állások szervezése,a titkáré mellé, csakugyan elodázhatlanul szükséges volt.De hogy a szövetség életében valóban új korszak kezdődikaz 1890-ik évvel, még egyéb tények is bizonyítják.Ekkor dolgozták ki a többek közt az első ügyrendet(lásd a függeléket), kimondván L u k á t s Gyula indítványáraazt is, hogy a központi választmányi ülések ezentúl n y i l v á -nosak 1 egye n ek!És ugyanebben a második évtizedet záró esztendőben határoztael a budapesti önkéntes tűzoltótestületnek parancsnoksága„az intézmény fejlesztése s modern alapokra fektetésecéljából” az első országos szaktanfolyam rendezését.Az országos szövetség központi választmánya ez elhatározástkészséges örömmel fogadta s melegen pártolva terjesztettefel. A belügyminiszter – akkor gróf Szapáry Gyula – anemes szándékot a tűzrendészeti kormányrendelet intenciói előmozdításárais üdvösnek ítélvén, a tanfolyamot nemcsak a törvényhatóságokfigyelmébe ajánlotta körrendeletileg; hanemazzal is nyomatékot adott a tervbe vett helyes kreációnak, hogygyulafalvi B u l y o v s z k y Aladár személyében miniszteri biztostis delegált. Bulyovszky viszont, a tanfolyam végén, elismerésénekkifejezésre juttatásán kívül, azzal honorálta az előadók(kizárólag a budapesti önkéntes parancsnokság tagjai) részérőltapasztalt ügybuzgalmat s a vállalt kötelesség lelkes teljesítésenyomán előállt eredményt, hogy száz forinttal belépett abudapesti önkéntes tűzoltó-testület alapítótagjainak sorába.

184Húsz teljes esztendőnek kellett tehát elsuhanni az országostűzoltó szövetség fölött, míg végre a tűzoltói ténykedésalfája, a két hosszú évtizeden keresztül nélkülözött szakképzéskezdetét vehette. A szövetség ugyan csak később, mikor már akiforrt, kész kerete is meg volt a tanfolyamnak, akkor vette áta szakképzés irányítását, közvetlenül a maga kezébe: de kétségtelen,hogy az δ támogatása, meleg felkarolása nélkül, abudapesti önkéntesek buzgólkodása sem lett volna annyiraeredményes; oly széles mederben folyó s minden szűklátkörűósdiságot kiküszöbölni képes modern intézménnyé pedig semmiesetre sem válhatott volna az a tanfolyam.Mert az önkéntesek a tanfolyam megindításakor még egészena Follman alelnök álláspontján álltak, aki azt vallotta -a közoktatásügyi minisztériumhoz intézett fölterjesztésben még1890-ben is egyenesen belekorrigálta (96/1890. febr. 25), hogya kor igényeinek megfelelő elméleti és gyakorlati oktatás csak„a tűzoltás alapelveinek és a tűzoltószerek szerkezetének éskezelésének ismertetése”. Más szóval, hogy a tűzoltáshoz nemkell egyéb, csupán jól begyakorlott tűzoltóság és alkalmas tűzoltószerekkellenek.Hogy a kívánt üdvös eredményt, a tűzoltás terén, nemígy közelíthetni meg racionálisabban: az csak a harmadik évtizedfolyamán kristályosodott ki; de az új fölfogáshoz előbb aszövetség elnöksége csatlakozott, nem a budapesti önkéntestestület parancsnoksága.A szövetség különben ugyancsak az 1890-ik esztendőfolyamán sürgette meg harmadszor – megint Putsch Tóbiásindítványára – de most már eredménnyel, a tűzoltásnak „atanítóképző és gazdasági tanintézetekben leendő előadását (Lásda függeléket).Szóval az 1890-ik év az a határkő, amelynél az elméketmegtermékenyítő s az új életet, fakasztó szakképzés megindultés az úttörő öregek által a sötét rengetegbe vágott bizonytalanösvényről: a haladás rendes országútjára lépett Magyarországtűzoltóinak ma már hatalmas serege.Az így kezdődő új aerában történtekről fog szólni e könyvnekmásodik kötete, mely annak a Szily Józsefnek munkásságaméltatásával kezdődik majd, aki a szövetség irattárát, mint

185titkár, az ugyancsak 1890 év vége felé leköszönt G o r eczkyZsigmondtól, szintén ekkor vette át.Goreczky Zsigmond kilépett az aktiv tűzoltók sorából is,de nem szűnt meg híve maradni magának az ügynek, melynekelőmenetelét, titkári minőségében, hét éven és 7 hónapon át,lelkes buzgalommal szolgálta. A közigazgatás terén pedig, mintBudapest székesfőváros IV-ik kerületének elöljárója és így aBelváros I. fokú tűzrendészeti hatóságának a feje – ma, isnagy szolgálatokat tesz a tűzrendészet ügyének.S z i 1 y József dr. azonban ma is lankadást nem ismerőtevékenységet fejt ki, nemcsak az önkéntes testületnél és a budadapestitűzoltó testületek szövetsége élén, – hanem a szaktanfolyamokonis. Az ő működése tehát még nem a múlté. Ne islegyen azzá – még soká!

186Végszó.Ha nem jutottam is tovább, e történeti emlékmű fonalán,az 1890-ik esztendőnél: nem tehetem le a tollat anélkül, hogylegalább n é v l e g ne emlékezzem meg mindama férfiakról,akik a szövetség első negyven esztendejének leforgása alatt, anagygyűlések bizalma folytán, a választottak vezérkarához tartozó,vezető szerepet vivő, egyéniségek valának.A szövetség sorsának intézésébe befolyni, az ügyek meneténeks a tűzoltó-intézmény fejlődésének irányítására közvetlenráhatással lenni, a következő oldalakon megnevezett bajtársaknaknyílott alkalmuk, akikről táblázatos kimutatást iskészítettem, mely a Függeléknek végén található.Ugyanott, egy statisztikai kimutatásban, összefoglaltam aztis, hogy az egyes nagygyűléseken hány tagtestület gyakoroltaszavazati jogát, kiküldött, igazolt, képviselője útján.Végül pedig egy szemelvény-sorozatot állítottam összeazon nyilatkozatokról és illetve kijelentésekről, amelyeket belügyminisztereinka hazai tűzoltás és tűzrendészet ügyére vonatkozólagtettek a lefolyt évek során.Ε nyilatkozatok nemcsak érdekkel bíró mértföldmutatóiannak a fejlődésnek s fokozatosan kivívott haladásnak, mely azországos tűzoltó-szövetség befolyása révén, legfőbb tűzrendészetifórumunk képviselőinél, javára és előnyére Magyarország tűzrendészetének,az idők folyamán, kialakult: hanem arra is alkalmasok,hogy bízó reménységgel töltsék el mindazokat, kik amagyar országos tűzoltó-szövetség aegise alatt, lelkes buzgalommalfáradoznak annak a legközelebbi célnak kivívásaérdekében, amely a társadalmi úton elérhető s meg is valósítotteddigi eredmények betetőzése gyanánt – a t ű zrendészetit ö r v é n y megalkotásában nyer majd, a jó és nemes ügykomolyságához méltó, kifejezést.

187Védnökök:1. Néhai József főherceg 1882-1905. és fia, a mai2. József főherceg 1905-1911.Elnökök:1. Gróf Széchenyi Ödön 1870-1875.2. Báró Bánhidy Béla 1876-1881.3. Gróf Cziráky Béla 1882-1893.4. Dr. Kék Lajos 1896-1901.5. Gróf Széchényi Viktor 1902-1911.Alelnökök:1. Ráth Károly 1877-1878.2. Follmann Alajos 1878-1893.3. Dr. Kék Lajos 1893-1896.4. Dr. Óvári Ferenc 1896-1911.A felügyelő bizottság tagjai:I.1. Libits Adolf (Alcsuth) 1896-1899.2. Bulyovszky Aladár (Budapest) 1896-1905.3. Bárány N. Ernő (Budapest) 1896-1899.4. Polcz Rezső, (Kolozsvár) 1896-1908.5. Varga Lőrinc (Temesvár) 1896-1902.II.6. Szokoly Ignác (Pápa) 1899-1902.7. Czédler János (Zombor) 1899-1902.III.8. Dr. Ruffy Pál (Budapest) 1902-1905.9. Hellebronth Géza (Heves) 1902-1910.10. Dr. Hadzsy János (Topolya) 1902-1905.

188IV.11. Dr. Marinovich Imre (Budapest) 1905-1909.12. Gróf Széchényi Frigyes (Tarnócza) 1905-1911.13. Sendlein János (Pozsony) 1905-1911.V.14. Dr. Glósz Kálmán (Eger) 1908-1911.Titkárok:1. Follmann Alajos 1870-1873.2. Kempelen Gyula 1874-1876.3. Pap Emil 1876-1883.4. Goreczky Zsigmond 1883-1890.5. Dr. Szily József 1891-1902.6. Breuer Szilárd 1902-1911.Pénztárnokok:1. Weinmann ellenőrzése mellett a „Mercur” pénzügynökség1870-1874.2. Bárány N. Ernő 1874-1875.3. Pap Emil 1876-1883.4. Goreczky Zsigmond 1883-1889.5. Follmann Alajos 1889-1890.6. Tomcsányi Béla 1890-1902.7. Dr. Szily József 1902-1905.8. Dr. Balogh Dezső 1905-1911.Segédtitkár:1. Ifj. Bicskey Illés 1906-1911.Irodatiszt:1. Keresztes János 1890-1911.

189A központi választmány (elnökség) nagygyűlésilegmegválasztott tagjai valának:1. Follmann Alajos (Budapest-önk.) 1870-1874.2. Rösch Frigyes (Sopron) 1870-1889.3. Martinengó Nándor (Pozsony) 1870-1895.4. Krause Waldemár (Budapest városi) 1870-1876.5. Weinmann Béda (Budapest-malmi) 1870-1876.6. Varjassy József (Arad) 1870-1874 és 1876-1878.7. Dr. Thinagl János (Nagyszombat) 1870-1874.8. Schwarz József (Esztergom) 1870-1876.9. Somogyi Pál (Debreczen) 1870-1871.10. Grahor János (Zagreb) 1870-1871.11. Tomanszki-Tomay Antal (Várasd) 1871-1874.12. Nagy Ferencz (Temesvár) 1871-1874.13. Dusek Lajos István (Arad) 1874-1876.14. Takó Ferencz (Hódmezővásárhely) 1874-1876.15. Ganzer Ede (Kassa) 1874-1878.16. Adamovich Ádám (Komárom) 1874-1879.17. Simigh Rezső (Kalocsa) 1874-1878 és 1889-1893.18. Bárány N. Ernő (Budapest) 1874-1876, 1880-1884és 1887-1896.19. Dr. Lindner Gusztáv (Nagyszeben) 1874-1880,20. Krenedits Ferencz (Vácz) 1874-1889.I.II.III.IV.21. Jókus Ottó (Zagreb) 1876-1878.22. Bogisich Károly (Budapest) 1876-1880.23. Sor Albert (Arad) 1876-1880.24. Gamauf Vilmos (Kolozsmonostor) 1876-1880.

19025. Soltész Nagy Kálmán (Miskolcz) 1878-1880.26. Klimics András (Fehértemplom) 1878-1880.27. Lankovich József (Szombathely) 1878-1880.28. Putsch Tóbiás (Igló) 1878-1880.V.VI.29. Kempelen Béla (Eger, majd Budapest) 1880-1884.30. Suchán Márton (Temesvár) 1880-1882.31. Fogthüy János (Hajdúszoboszló) 1880-1882.32. Ternajgó Caesar (Ujarad). 1880-1889.33. Häuser György (Győr) 1880-1889.34. Schlosser Albert (Rozsnyó) 1880-1889.35. Reitter József (Dunaföldvár) 1880-1889.36. Marschalkó Gyula (Selmeczbánya) 1880-1889.VII.37. Sándor Miklós (Komárom) 1882-1889 és 1893-1896.38. Teuffel Mihály (Pápa) 1882-1884 és 1889-1893.VIII.39. Altorjai Sándor (Eger) 1884-1887.40. Seidl Lajos (Székesfehérvár) 1884-1887 és 1891-1893.IX.41. Boczkó Sámuel (Debreczen) 1884-1889.42. Kempelen Imre (Moha) 1887-1889.43. Dr. Hauer Gyula (Sopron) 1889-1890.44. Dr. Kék Lajos (Apatin) 1889-1893.45. Polcz Rezső (Kolozsvár) 1889-1893.46. Schuster Károly Lajos (Brassó) 1889-1891.47. Kyss Géza (Eperjes) 1889-1891.48. Schulz Lajos (Balassagyarmat) 1889-1891.49. Kajlinger Mihály (Budapest) 1889-1891.50. Lukáts Gyula (Zsarnócza) 1889-1891 és 1900-1908.X.

191XI.51. Szabó Gyula (Kismarton) 1891-1911.52. Dr. Pásztor Bertalan (Eger) 1891-1893.53. Dr. Ádám Sándor (Mezőtúr) 1891-1893.54. Dr. Csányi János (Vácz) 1891-1899.55. Suda János (Erzsébetfalva) 1891-1893.XII.56. Dr. Óvári Ferencz (Veszprém) 1893-1896.57. Vermes Béla (Szabadka) 1893-1895.58. Dr. Balogh Vendel (?) 1893-1895.59. Dr. Hadzsy János (Topolya) 1893-1896.60. Ormóssy Károly (Lőcse) 1893-1896.61. Kozmáry Dezső (Gyöngyös) 1893-1896.62. Varga Lőrincz (Temesvár) 1893-1896 és 1902-1911.XIII.63. Scossa Zoltán (Szabadka-városi) 1895-1905.XIV.64. Vida Pál (Székesfehérvár) 1896-1911.65. Köhler István (Budapest) 1896-1902.66. Wagner Manó (Rákospalota) 1896-1902.67. Ecker Sándor (Csallóköz-Somorja) 1896-1902.68. Christe Lóránd (Budapest) 1896-1899.69. Dorner Béla (Aicsuth) 1896-1899.70. Kálmán Géza (Budapest) 1896-1899.XV.71. Barabás István (Vasvár) 1899-1911.72. Breuer Szilárd (Lúgos) 1899-1902.73. Markusovszky Béla (Garamszentkereszt) 1899-1905.XVI.74. Dr. Glósz Kálmán (Eger) 1902-1908.75. Publigh Ernő (Debreczen) 1902-1905.76. Szokoly Ignácz (Pápa) 1902-1905.

192XVII.77. Dr. Szily József (Budapest) 1905-1908.78. Dr. Vass János (Eger) 1905-1911.79. Apáthy Vilmos (Gölniczbánya) 1905-1911.80. Szabados Imre (Kaposvár) 1905-1911.XVIII.81. Jászberényi Miklós (Mezőtárkány) 1908-1911.82. Dr. Rüll Béla (Mohács) 1908-1911.83. Tankóczi Gyula (Szatmárnémeti) 1908-1911.

193TARTALOMOldal1. Bevezetés ........................................................................... 12. Gróf Széchenyi Ödön első fellépése ................................. 4I. Rész.I. FEJEZET.3. A szövetség megalakulása................................................. 114. A magyar országos tűzoltó-szövetség első alapszabálya .. 175: Az első nagygyűlés (Budapesten)...................................... 196. Csak Sopron nem lankad................................................... 257. A második nagygyűlés (Sopronban) ................................. 278. Mely tagtestületek voltak ott Sopronban? .... 299. Elnök nélkül ...................................................................... 3610. A harmadik nagygyűlés (Aradon).................................... 4011. Dr. Lindner Gusztáv törvénytervezetének indokolása . 47II. FEJEZET.12. Báró Bánhidy Béla (1876-1881) .................................. . 5313. Tisza Kálmán szakközegül nyilvánítja a szövetséget . 5914. A negyedik nagygyűlés (Iglón)........................................ 6015. Emelkedő hullám . ................................................... 6916. Mely tagtestületek vettek részt a 4 első nagygyűlésen 7817. Az ötödik nagygyűlés (Pozsonyban)................................ 7918. Báró Bánhidy Béla visszavonulása ................................... 8419. A hatodik közgyűlés (Zalaegerszegen) ............................ 90III. FEJEZET.20. Gróf Cziráky Béla (1882-1893) ........................................ 9621. Gróf Cziráky Béla programmja........................................ 9822. Az 1882-ben fennálló tűzoltó-testületek vármegyék szerint 10423. A Tűzoltó Közlöny............................................. 87 és 10724. Elnöki szemleutak............................................................ 110

194Oldal25. Tanulságok az elnöki kőrútból ........................................ 11326. A Selmecbányái (VII.) nagygyűlés. ................................ 11827. Az egységes csavar kérdésének eldöntése …………….. 12328. Depresszió ....................................................................... 12929. Mely tagtestületek kaptak 1886-ban először szolgálatiérmet?.............................................................................. 13030. A fiumei (VIII.) közgyűlés ........................................ 13431. A tűzrendészeti kormányrendelet megszületése . . . 14332. József főherceg szereplésének méltatása......................... 15233. A székesfehérvári (IX.) nagygyűlés . . . . . 16234. A segélyalap létesítéséhez adományukkal kik járultakhozzá? .............................................................................. 17035. A szövetség fennállásának XX. éve ............................... 17636. Végszó .............................................................................. 18637. A vezérkar ........................................................................ 18738. A központi választmány tagjainak névsora . . . . 189