Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

KRITIKAITANULMÁNYOKACSÁDY IGNÁCNAKA MAGYAR BIRODALOMTÖRTÉNETECÍMŰ MŰVÉRŐL.ÍRTADUDEK JÁNOS dr.FELSŐBB LEÁNYISKOLÁI IGAZGATÓ.NYITRA 1904.HUSZÁR-ISTVÁN KÖNYVNYOMDÁJA.

6indult teljes fejlődésnek, már a vezérek korábankeresi.De ez még hagyján; e tekintetben az újabbkutatásokkal jobban számol és a valónak megfelelőbbképét festi Timon Ákos a legújabb MagyarAlkotmány- és Jogtörténetében.Az Acsády-féle történészek igazi próbája aSzt.-István kora. A királyság felállítása Istvánáltal; a II. Szilveszter pápától küldött koronajelentősége s ennek folytán a pápa viszonya hazánkhoz;továbbá a pápától nyert egyházi megbízatáss ennek alapján István szokatlan egyháziintézkedései az újonnan megtért nemzetnél: olytények, melyek a középkori európai kath. népekvallás-politikai nézeteivel a legbensőbb összeköttetésbenállanak, azokból folynak s csak akkorértelmezhetők helyesen, ha a mai történetíró arégi, a mieulitől nagyban eltérő középkor szellemébeteljesen beleéli magát és nemcsak elfogulatlantörténetbúvár, de kánonista és theologusis egyúttal.Ε nélkül azt a kort, ezeket az Istvánféletényeket és azok jogi alapját, valamint jelentőségótnem lehet megérteni s amint látom, történetünkezen egyik legfelségesebb lapját az izraelitaAcsády sem értette meg.A második füzetben, a 74-77. Japon foglalkozika két alapvető kérdéssel; elbeszéli, hogyhogyan lett Géza vezér fiából, Istvánból király,azután pedig hogy ez minő alapon tulajdonítottmagának rendelkezési jogot a kath. egyház szervezéséhezhazánk területén.A mi az első kérdést illeti, Pauler szerint,a kinek a monográfiája ma elsőrangú tekintély,„Istvánt, miután Esztergomban felkenték, megkoronázták,a magyar egyház és nép riadó lelkesedésselmagyar királynak kikiáltotta”.

7Ellenben Acsády szerint, mielőtt még pápárólés a korona-küldésről csak szó is lettvolna, István magától, hivatalosan és formaszerűenfölvette a királyi címet, t. i. „saját hatalomteljébőleszközlé a rangemelést”. Mivel egyrésztkorlátlannak, másrészt független országuralkodójának érezte magát s a saját tekintélyéből,a maga éles kardjából meríté abbeli jogát,hogy olyan címet viseljen, minőt célszerűnek talál.Tehát István maga magát nevezte ki királynak!Ez aztán igazán merész elferdítése a történelemneks olyan új nézet, melynek nemcsakaz István korára vonatkozó adatok mondanakellen; de ellentmond István egész gondolkozásas ellentmond a nemzet köztudatába átment felfogása koronázás jelentőségéről.Tudjuk, hogy már István atyját, Gézát is„král”-nak nevezték, miért nem keltezzük a magyarkirályságot Gézától? Aztán István koránakteljes félreismerésére vall, ha valaki azt mondja,hogy mit tehetett s hogyan nevezhette volna magátIstván a saját jogából, midőn nem erről, hanemarról volt szó, hogy minő módon és milyenjogcímen ismerik el egyenrangúnak az európaiállamok a magyart?Ezt az egyenlő rangot István nem magától,hanem csak vagy a császári, vagy a pápai elismerésútján nyerhette; mivel az akkori népekgondolkodása a pápát nemcsak az egyházi, hanema világi dolgokban is fontos tényezőnektekintette, amint ezt jól tudhatná Acsády. Istvántényleg a pápához fordult sa pápától kapottkorona adta meg neki a nemzetközileg elismertkirályi tekintélyt, a mint megadta volna a lengyelBoleszlónak, akinek számára eredetileg készült.Azután, ha István magától vette fel a királyi címet,hogyan fejlődött ki a nemzeti közmeggyőződés, hogy

8csak az a törvényes magyar király, a ki meg vankoronázva?Hasonló radikális módon oldja meg a másikkérdést: milyen jogcímen intézkedett Istvánaz egyházi ügyekben? Egyszerűen kiküszöböli avallásos lelkű – de laikus – István egyháziintézkedéseiből azt a páratlan egyházi megbízatást,melyben Szilveszter a királyi apostolt részesítette.István – Acsády füzetében – mindent,érsekséget, püspökségeket magától, önállóan,pápa nélkül állított, úgyhogy a főpapok Istvánhivatalnokai lettek volna. Kegyúrnak nézi Istvánt,de azt már nem tudja, hogy a kegyúr olyasmit nemtehet, mint a hogy István intézkedett. Egyházjogiteljes járatlanságában e tekintetben döntőbizonyítéknak pedig azt tartja, hogy ennek ígykellett lennie, mert „István sohasem kért papota pápától”. De a patvarba! Ha az az István az egyházbelső ügyeiben mindent magától tehetett és tett,mért járt akkor egyáltalán az a küldöttség Rómában?Acsády történetének a szelleme tehát máritt, az alapvetésnél nyilatkozik meg teljes mivoltában.Ez a szellem irányzatos. Kidobni apápát a magyar történelemből, már itt mindjártaz elején, hogy ne mondhassák a katholikusok,hogy egyházuk közreműködése nélkül sohasem váltvolna azzá a magyar nemzet, amivé lett. Ez Acsádycélja. Megtépni a szálakat, melyek az államalkotóIstvánt Rómához fűzték! Hogy ezáltal a magyarállam a levegőben lóg, mert nincs meg elismertetéséneka magyarázata és hogy akkor nem értjükmeg a pápáknak további viszonyát hazánkhoz,azzal ő nem törődik. A másik izraelita, MarczaliHenrik, így írta ezt meg már a Szilágyi-féle MagyarNemzet Történetében (1895. I. 242-246. 1.).Acsády most utánmondja. De ez már több, mintamennyit a tudomány komolysága megenged!

II.Szt. István korában államjószág nem létezett, A püspökségekalapítása a királyi család magánvagyonábóltörtént. Acsády ebben s másban téved.Acsády, úgy látszik, a magyar történetírásJókaija: szellemes, de felületes. Jó elbeszélő, derossz történetíró. S a mint Jókai szertelen, fantáziájávalegész a képtelenségig viszi jellemeit shihetetlen alakokat alkot műveiben, úgy Acsádyis könnyed tollal, csak úgy hányja-veti a történetitényeket, melyek sohasem léteztek, vagynem úgy történtek, mint ahogy ő mondja.Megvesztegető mindkettőnél a toll varázsa.De míg Jókainak az ő lélektani képtelenségeitkönnyen megbocsátjuk, mert hisz ő regényeketír és csak mulattatni akar: nem bocsáthatjukmeg Acsádynak a tévedéseket, ha még oly kedvesenadja is azokat elő, mivel ő a történetírókomoly szerepében áll előttünk, akinek nem igazat írni egyáltalán nem szabad.Már a 2-ik füzetében is – mint láttuk -furcsa dolgokat írt össze Szt. Istvánról, a királyságfelállításáról és István király egyházi intézkedéseineka jogalapjáról.A 3-ik füzetben ugyanígy vagyunk vele;halomra beszéli el szt. Istvánnak további vallási,közigazgatási, meg katonai intézkedéseit, a néprétegekakkori osztályozásait, kellemesen vonzó modor-

10ban, úgyhogy a történelembe jól be nem avatottészre sem veszi, hogy aközben megint egy sarkalatostörténetferdítést követ el, természetesen ismét csaka nemzetszervező kath. egyház rovására és pedigaz annak királyilag adományozott birtokmagánjogi természetét illetőleg.Lássuk ezt közelebbről.Először is, bár sokszor tér rá ezen füzetében,nem okosodik ki az ember az ő előadásanyomán, hogy hogyan volt nálunk a birtok felosztvaSzt.-István alatt. Itt-ott gyaníttatja, hogy jóltudja, agyon is beszéli az embert, de a történelmilegtisztán álló dolgot nem mondja el világosan,mert akkor az alább ismertetendő jogi ferdítéstnem követhetné el.T. i. úgy állt a dolog birtok tekintetében, hogyIstván király átvette ugyan a nyugat intézményeit,de a hűbérrendszert nem, ez nálunk nem nyertalkalmazást, hanem teljes érvényben maradt, aVérszerződés 2. pontja: a mit közös erővel szereznek,azon mindnyájan osztozzanak. Az elfoglalthazai terület, mint szállásbirtok tehát a vezérés a honfoglaló nemzetségek közt osztatott fel,mindenkinek Árpád óta megvolt a maga földje,melyen gazdálkodott, előbb a törzsek szerintközösen, majd ebből István óta fejlődni kezdettaz egyéni birtok. Tehát ezen időben is – mintPauler kifejti – megvolt Istvánnak az Árpádokcsaládibirtoka, mondjuk: a királyi családi magánvagyon,a többi hazai föld pedig a nemzetségekközt volt felosztva.Ezenkívül ezen az elfoglalt hazai területenmás birtok nem létezett. És ez is micsoda birtokvolt a mai agrikultur állapothoz viszonyítva! A Dunántúltól,mint a rómaiak óta művelt területtőleltekintve, az ország többi része jobbára mocsarakból,őserdőkből, rétségből állott, szóval – mint ná-

11lunk mondják – afféle Paflagonia volt, melyakkor megfelelt az állattenyésztő, vadász és halásznomád magyarnak, de értéke vajmi kevéslehetett, hiszen Acsády szerint is „a királyi jövedelmeklegeslegnagyobb része is élő marhából ésterményből állt”. Ez a keveset érő hazai területa sokszor ócsárolt szerzetesek munkája és vezetésealatt csak idővel lett azzá, a milyennek maismerjük és István sem volt ám a mai gazdag király,akinek esztergomi palotája is csak afféle fa házikólehetett.Ha pedig így állott a dolog a magyarföldbirtokkal s annak a felosztásával Szt. Is:vánkorában, mekkora elferdítése az a történelemnekmár ezen időben, tehát Szt. István korában:államjószágról, koronabirtokról beszélni} s máride a vagyonnak oly speciesét becsempészni, amely csak Nagy Lajos ideje körül, tehát vagynégy századdal később kezdett nálunk fejlődni?Valamint ugyanis ezt a szót: „állam” s a velejáró fogalmat csak vagy száz éve hogy ismerjük,úgy az államjószág is csak későbbi alkotmányjogifejlődésünknek a folyománya, a mit az igazitörténetírónak, a ki nem csinálja, hanem írja atörténetet, nemcsak tudnia, hanem a történetmegírásánál a kellő szabatossággal kifejezésre iskellene juttatnia.És vajjon miért csempészi be Acsády jobb tudásaellenére ezt a histeron-proteront a Szt. Istvánkorába? Azért, hogy megtámadhassa a magyar kath.egyházi vagyon magánjogi természetét, ami lehetmodern, de semmi esetre sem történeti igazság. Aztmondja t. i. és ismételten hangoztatja – a püspökségekrőlszólva – : „Az anyagi alapot, a fekvővagyont a király (István) adta, ki a rengetegállamjószágból bőkezűen juttatott az egyháznak”.(88. 1.) Nem, uram! Szt. István az államjószág-

12ból semmit sem adott az egyháznak, nem adhatott,mert ilyen jószág akkor nem létezett, hanem igenisjuttatott a saját családi magánvagyonából, mertilyen volt neki, a mint a törzseknek is volt sajátföldbirtokuk. És adta ezt a fekvő vagyont a kath.egyháznak, illetőleg a püspökségeknek oly elidegeníthetetlenmagánbirtokul, mint adta ö és utódaiugyanabból a családi vagyonból a többi világiadományjószágokat, a milyenekkel most is egyesfőúri családjaink bírnak. Történetileg kifejtve olvashatjaezt Pauler Gyulának Árpádok történetébenés dr. Günther Antalnak 1890-ben megjelent: Akath. Vallás-, Tanulmányi és Egyetemi Alapokrólszóló jogi monográfiájában.Így csinálódnak nálunk a történeti s ezekalapján aztán az új jogi elméletek. Először meghamisítjáka Szt. István korát s az első kath.püspökségek fekvő vagyonának a természetét,azután pedig ezt az alaptévedést történeti ténynekhirdetve, kikiáltják a modern jogi elméletet:íme, a kath. vagyon az államé! Az állam adta,az állam el is veheti, amint ezt a kultuszminiszterrészéről a kath. autonómiai kougresszusn ikátadott Memorandumban is olvashattuk. Csakhogya történetet ugyan lehet hamisan írni: a valótényeket azonban eltagadni nem lehet, nemszabad.Számos más téves állításáról nem is szólunk.Ha például István és munkatársai, mint Acsády(88., 109. 1.) véli, modern értelemben vallásilagtoleránsok voltak volna, akkor, hogy csak egyetemlítsünk, nem akadt volna meg naiv eposzunkfejlődése, a mint azt Arany János kifejtette.Hogy pedig István papjait „valóságos hivatalnokainaknézte” volna (90. 1.), ellenkezikegész eljárásával s Imre fiához intézett intelmeivel.

13S még egyet. Acsády előadásából nem tudhatjukmeg világosan, vajjon István király avármegyei rendszert csak a saját birtokán, afféleispánságok módjára, szervezte-e, vagy kiterjesztette-eegyúttal a nemzetségek birtokaira is?(92., 96. 1.), pedig – mint mondja – „a nemzetségekkezén maradt föld elég” (110). Egyszerazt mondja: „az óriási államjószágokat (?) -voltak a királynak magánuradalmai is – országszerteegységes közigazgatás, királyi kezelés aláhelyezte” (92. 1.), tehát a nemzetségek birtokaitkizárja, – másszor meg „a vármegyék országosszervezéséről” beszél (112. 1.), tehát azt a nemzetségekbirtokaira is kiterjeszteni látszik. Ebbenis, mint egyáltalán a Szent-István-kori földbirtokrólszóló előadásában hiányzik a kellő szabatosságés következetesség.Hiába! Nehéz némely modern gondolkozásúemberuek a régi vallásos középkor institutióit sazoknak a szellemét megérteni. És még nehezebb,sőt egyenesen lehetetlen az akkor, midőnaz iró előre megfontolt célzatossággal fog a történetíráshoz.Olyan tehát Acsádynak ez a története, mintahogy Faludi Ferenc ingerkedve mondja az aszszonyról:Szép ha nevet, szép mikor sír,Szép mikor ül, szép mikor áll,De mit használ, ha hamis?

III.Szt. István utódai. Péter és Aba Samu zavaros kora.Acsády hamis kritikája a püspökökről és szt. Gellértről.I. Géza és VII. Gergely pápa.Hiába tesz jót a kath. pap, a világ jutalmarészére a hálátlanság. Egy közönséges divat eználunk, melyet Herczeg Ferenc újabban méga színpadra is felvitt Ocskay brigadérosában. Mégaz áruló Ocskayt is menti, de Pyber szkacsányivikáriusban egy jellemtelen papot bemutatni elnem mulasztja. Azonban ha ez a divat az élőkközött: a történelemtől megköveteljük, hogy igazságoslegyen.Ha akár a honi, akár pedig a külföldikrónikákat forgatjuk; ha latolgatjuk továbbá azösszes tényeket, melyek nemzetünk fejlődésétSzt. István korától végig az Árpádokon mutatják:sok homályos pontra akadunk, sok hiányttalálunk a történelmi feljegyzésekben, de egytény kétségtelen s ez a kath. papság halhatatlanérdeme országunk szervezése s a nomád magyarkiművelése körül. A magyarból az akkori európaiviszonyok között sohasem vált volna életképes,független s a fennmaradásra jogosult nemzet akoronát adó pápa s a magyar kath. papság lelkes,odaadó működése nélkül.Midőn ezt így olvassuk a forrásokban, Acsádymás bizonyítványt állít ki nekik a 4-ik füzetében.

15Tudjuk, hogy Szt. István igazi providentiális tetteaz volt, hogy nem a császártól, hanem a pápátólkérte a koronát; ez biztosította országunk függetlenségétmindenkorra az akkori császári hűbéritörekvések ellen.Egy dolga azonban nem sikerült, az utódjelölés,nővére fiának, a velencei Péternek trónraállítása.Ez a méltatlan utód sok bajt és zavartokozott s végre az országot Henrik császárnakhűbérül játszotta ki. A heves természetű AbaSámuel nem javított a zavarokon, míg aztánI. Endre alatt némileg rendezettebbek lettek aviszonyok.Itt és a következő királyok alatt a kath.papságnak és természetesen a pápának is bőszerepet juttat. De micsoda szerep ez, kiváltPéter és Aba Sámuel alatt? Nem a források szerint,de Acsády szerint hazaárulók voltak azokmind, jellemtelen püspökök, akiket a pápa acsászár kedve szerint az ország ellen dirigált.Tehát a római vér, mely Szilveszter pápa általbiztosította az ország függetlenségét, közvetetlenutódjaiban már vízzé vált. A pápa „Magyarországleigázásában” tett szolgálatokat a császárnak, a„katholikusok okozták az állami önállóság romlását”,„a főpapok az idegen uralom oszlopai·1voltak. (123-24. I.) De a főpapok később „beláttáka hibát” s ügyes, élelmes köpönyeg-forgatókmódjára I. Endréhez csatlakoztak, mert ígykívánta azt érdekök. – De mi az Isten csodája, hamindenki összeesküdött a magyar haza ellen; ha– mint egyetemlegesen mondja – „a katholikusokokozták az állami önállóság romlását”, ki mentettemeg? Acsády bizony ennyi ferdítés után alighavétett volna már nagyobbat, ha ezt teszi hozzá,hogy: az izraeliták; mert ezek ellen soha sincsensemmi kifogása.

16Hát nyugodjék meg Acsády; akármennyireis lefokozza jellemekben azokat a püspököket sakármennyire is akarták a katholikusok azonidőben – az ő füzete szerint – az ország romlását:egy tény rácáfol, hogy ez még sem lehetettúgy, s ez az egy mindent lecáfoló tény az, hogya magyar haza továbbra is független maradt sa ledér, durva Péternek árulásától eltekintve,német hűbérré nem vált soha.De ő nem elégszik meg a magyar püspökökellen emelt általános váddal, még külön is nekimegya legnagyobbnak, hogy leszólja a sárga földig.Gellért püspök, a nagy magyar apostol,Szt. István jobb keze, t. i. sem oly nagy Acsádyelőtt, hogy hamis képet ne fessen róla, pedig asaruja szíjját sem méltó megoldani. Tudjuk, hogyAba Sámuel 1044-ben egész vérfürdőt rendezettCsanádon s valami ötven nemest agyonvert, anélkül, hogy csak ki is hallgatták, vagy időt engedtekvolna nekik, hogy bűneiket meggyónjákés Istennel kibéküljenek. (Pauler I. 109. 1.) Gellértpüspök ezért kemény szemrehányást tettAbának s javulásra intette.Acsády szerint Gellért a pápa parancsáraszakadt el Abától s „föllépte a világi tisztségekviselőiben is megingatta a köteles hűséget (122.),megingatta volna tehát a köteles hűséget azonAba iránt, a kinek igényeiben az urak már jóideje sértő gőgöt, megvetést láttak és haragudtak,hogy velük szemben, akik trónra emelték,a köznépre, a parasztokra támaszkodott, azokkalevett, járt és lovagolt. (Pauler I. 107. 1.)Acsády tehát Szt. Gellértről és jellemérőléppen ellenkezőjét írja annak, mint a mit róla atörténelem feljegyzett.Így megy ez sorról-sorra, ügyesen, de hamisan;hamis képet fest az „egyházi átok alatt

17elhunyt” Aba Samuról; érthetetlenné teszi 1-söEndrét s az addig hazaáruló papsághoz való továbbijó viszonyát.Ferdít, midőn I. Gézának azt íratja VII.Gergelylyel, hogy a király fogadja el a szentszékhűbéruraságát; de Acsády ezt a világi hűbérértelmében veszi, annak 'dacára, hogy ő magamondatja a pápával, hogy az egyház nem mint acsászár: szolgáinak, hanem fiainak tekinti hűbéreseit,mely igényt „a magyarok meg sem értették”.(136. 1.) Dehogy nem értették, értettékbizony, hogy csak a lelki ügyekre vonatkoztatjas nem az ország politikai függetlenségét akarjaleigázni, hiszen akkor nem következett volnabe az, a mit maga Acsády a következő lapon ír,hogy a derék Géza „olyan szoros viszonyba lépetta szentszékkel, minőben egyik előde sem állt”.VII. Gergely nem igényelte maga számáraazt a hatalmat, hogy ő foszthassa meg koronájátóla méltatlan magyar királyt, ő jelölhesse ki utódját;az új királytól pedig hűségi esküt nem követelt,még kevésbé adófizetést. Így a római szék magyarországifönhatóságának tisztán erkölcsi,egyházi természete, különbözése a siciliai királyságfölött később gyakorolt hűbéri jellemű főuralomtólszembetűnővé válik. Így ír Fraknói(Magyarország összeköttetései a római szentszékkel.1901. 25. 1.), hogy az Acsády-féle pápaellenesvádaknak egyszersmindenkorra véget vessen.Mi lett volna nemzetünkből azon viharosidőkben, a nemzeti fejlődés első stádiumában, apápák és a buzgó, hazafias magyar kath. papságnélkül? Nem illő ennélfogva, hogy egy későbbkoriúj magyar nyelvét öltögesse rájuk.

IV.A XI. századbeli magyar pap. Acsády tévesen fogjafel VII. Gergely működését. Téved a XI. századbelikeresztény magyar házasságkötés és a korona jelentőségetekintetében is.Acsády az 5-ik füzettel, a Szt. László királylyalbefejezi a magyar királyság első századát.Az időt tekintve igaza van, a mennyibencsakugyan László halálával (1095) befejezettnektekinthetjük a századot, de nincs igaza a magyarkirályság alapvető fejlődése és a történelmipragmatizmus szempontjából. Ε tekintetben Lászlóutódja, Kálmán király (1116) képez betetőzésihatárpontot, mint a kinek működése -– szintefolytatása és befejezése László működésének -eredményezte a magyar királyság végleges megerősödését.Itt szoktak a történetírók megállapodniés a százados eredményeket összegezni, amitől eltérni s Kálmánt a következő korszakbailleszteni, mint Acsády teszi, a történeti fejlődésszempontjából újításnak újítás, de helyteleneljárás.Új korszakot történetünkben a Kálmán fia,II. István alatt kezdődő görög befolyás nyit meg,midőn hazánk nagyobb alkotások helyett ismét atestvéri harcok színterévé válik.

19A mi pedig a füzetnek belső értékét illeti,kellemesen beszéli el a nemzetnek első századiátalakulását; igen szép a kép, melyet a kath.-magyar egyház gazdasági jelentőségéről fest (163.1.) s a mit a XI. századi kath. pap jelleméről(164. 1.) és tudásáról ír (173. l.). Szép, mertigaz. „A kath. pap volt nálunk a tudás és aszellemi műveltség őre és gondozója, a nyugotivilágban ez időben egyedüli letéteményese. Apap volt amaz idők egyedüli tanult embere, csakő tudott írni-olvasni, csak ő ápolta az ókorivilág gazdag szellemi hagyományait. Világi embera nyugaton akkor ilyesmivel nem bíbelődött s azírás-olvasás egyszerű mesterségét is papjainakengedte át.”De a hol tani dolgokat érint, mindjárt bakotlő s kimutatja, hogy nem jogász, annál kevésbbétheologus. Az ilyen kérdésekhez egyáltalánnincs érzéke.Csak néhányat említek fel a füzetből.VII. Gergelynek világraszóló reformját asimonia és a nicolaitismus (az egyházi javadalmakárulása s az ágyastartó papok) körül, valamintezen reformok nemes célzatait annyira tisztáztaa történelem, hogy még a protestáns történetírókis tisztelettel szólnak a nagy és hős pápáról.Acsády ellenben kalmár szemmel nézi az egészmozgalmat és a pápának egyház és társadalomtisztítónagy munkájában nem lát magasabb célzatot,mint hogy „a papi házasságok nagy veszedelemmelfenyegették az egyház vagyonát” (145.1.). Ezért, tehát a vagyon megmentéseért lettvolna az egész mozgalom! No erre jó volnaAcsádynak a történetírók nagy respublikájábanpatentet kérni, mert ez egészen új felfedezés.Ennél csak az az abszurduma nagyobb, amit az első századi magyar kath. nép házasság-

20kötéséről beszélve megkockáztat, midőn egésznaivul – a mai nyelven – ezt mondja: „Ezidőben még a katholikusok házasságkötése ispolgári kötés volt.” (171. 1.) Ugyan kár volt megnem írnia, hogy mi volt ezen polgári kötésnek aformája és melyik király írta azt elő, mert errőlmég Szilágyi Dezső sem tudott semmit, pedig ezttudva mennyivel könnyebb lett volna neki a polgáriházasság kódexét megszerkesztenie. Acsádyt. i. hallott valahol harangozni a keresztény házasságklandestin formájáról, s ez téveszthette meg.A dolog ugyanis történetileg úgy áll, hogy abbanaz időben a polgári törvény nálunk is, egyebüttis a házasság tekintetében a kánonjog alapján állt,azaz a keresztények között mást, mint szentségiházasságot nem ismert. A minél fogva nemcsakmaga a kötés, hanem a házasság érvényessége, aházasság polgári következményei is mind az egyházfóruma alá tartoztak, épúgy, mint pl. az esküvagy a végrendeleti ügyek. A klandestin házasságalatt pedig a lelkész nélkül, csupán a szülők,rokonok jelenlétében kötött házasságot értették,mely nálunk Kálmán alatt szűnt meg, a nélkül,hogy a házasság illetékességi körén valami változottvolna. (Kováts: A házasságkötés 1-7. 1.)Csak azóta kezdett ez a felfogás változni, s apolgári hatóságok azóta kezdtek gondolkozni a házasságnaka saját hatáskörükbe való vonásáról, amidőn Luther a 16. században, bizonyára a sajátérdekében, „polgári ügyletnek” nyilvánította akeresztény házasságot. (Religio 1892. II. 314 1.)Ő vele tehát, illetőleg a protestantismussal kerültbele lassan a jogi életbe a polgári kötés eszméjeis, a mi azelőtt, tehát a XI. században is, azeurópai keresztény világban teljesen ismeretlenfogalom volt.Acsády tehát egy mai eszmét visz bele a

21XI. századba, a mi a valódi történetírónál megnem engedhető.Azonban nem tudja ő jobban az alkotmányjogotsem, de meg feledékeny is. Előbbi füzeteiben,fitymálva a Szilveszter által küldött koronát,azt mondta, hogy István „hivatalosan és formaszerűenfölvette a királyi címet, saját hatalomteljébőleszközlé a rangemelést” (74. 1.), itt megegyszerre sokat is süt ki, midőn azt mondja,hogy már ezen első században „a királyi hatalomjelképe a korona volt”. (152. 1.) Hát örülünk ennekaz utólagos beismerésnek, hogy az a pápától küldöttkorona mégis csak volt valami; tény az is, hogyaz első századi királyokat is a koronázás tettekirályokká; de még akkor nem volt kifejlődveaz a nagy közjogi elv, a mit úgy szokás kifejezni,hogy a királyi hatalom jelképe a korona,ehhez hosszabb fejlődés kellett és csak az Anjoukalatt valósult meg. Hogy mi az értelme ennek aközjogi kifejezésnek, mely sz. István alkotmányánakmegváltoztatását jelenti, azt megolvashatjaAcsády Tiraon egyet, tanárnak: Magyar Alkotmány–és Jogtörténetében, a 469. s a következőlapokon.Oly hibák ezek az említettek, melyeknekegy komoly történetírónál nem volna szabad előfordulniuk.Különben Acsádynak az általa szerkesztett sAthenaeum által kiadott Kézi Lexikona miatt is soktévedés nyomja lelkét a kath. intézményeket illetőleg;de úgy látjuk, a mostani művében is csaktovább misztifikál a katholikusok ellen.

V.Acsády helytelenül fogja fel Kálmán király uralkodását.Kálmán és sz. László egyházpolitikája. Sz. István apostolikövetsége személyi kiváltság. Kálmán törvénye atemplomban kötendő házasságról és a boszorkányokról.Kálmán királyunk valódi kultur-király voltaz Árpádok első százada határmesgyéjén. (1095-1116.) Nem volt olyan hadvezér, mint elődje snagybátyja: sz. László; de ennél is nagyobb szellem,ki szinte új ösvényeket taposott s a magyarkereszténység és királyság alapozó munkájáttényleg befejezte.Acsády a 6. füzetében megírta történetét,de ez a történet engem nem elégít ki. Nem értem.Elmondja Kálmán tetteit, de a történetneka hátterét, az indító okokat, melyek a tudóskirályt tetteiben vezették s a melyekből korátés nagy szellemét megismerni lehetne, nem domborítjaki s a mit mond is magyarázatul, azvagy kevés, vagy téves. Ily módon a történelemnekoknyomozó, tehát a legtanulságosabb oldalátelhanyagolja.Mindjárt a bevezetésben érthetetlen Lászlókirály viselkedése Kálmánnal szemben, hogy bátyjának,Gézának, két fia közül miért választottautódjául a trónutódlási rend ellen a fiatalabbat,Álmost s hogy miért akarta mellőzni Kálmánt?Ha Acsády szerint nem igaz az, a mit a krónikásokbeszélnek, hogy Kálmánt azért mellőzte és papnakszánta, mivel púpos és dadogó volt, akkor mi

23más oka lehetett? Ezt Acsádytól nem tudjukmeg. Valamint azt is elhallgatja, hogy magaLászló király, midőn Kálmán mégis csak a trónután vágyott s a zárdából, a hol nevelték, Lengyelországbaszökött, maga László hivatta visszas utódjául jelölte ki, úgy hogy elhalálozásakoraz utódlás egészen a király akarata szerint mentvégbe.Ha pedig ez így történt, akkor hamis Acsádynaka Kálmán király egész uralkodását jellemezniakaró azon állítása, hogy „mivel KálmánLászló király akarata ellen jutott trónra, uralkodásasokban szakítás László politikájával.” (183.1.) Igen, Kálmán sok kérdésben máskép járt el,mint László; nevezetesen más volt a magatartásaa VII. Gergely által a világegyházban megindítottmozgalmakkal szemben; csakhogy ennek oka nemvalami dac-politika, hanem Kálmánnak azon mélytheologiai képzettsége volt s a velejáró mély átérzéseaz egyházi élet valódi szükségleteinek, melyetKálmán a zárdai nevelése alatt megszerzettmagának és a mely nevelést, valamint Kálmánnagy tudását maga Acsády sem tudja eléggé felmagasztalni.A ki pedig már így alapjában rosszul fogja felKálmán jellemét, hogy az aztán egyes tetteit semképes helyesen megítélni, az természetes.Lássuk a részleteket. Szt. László kezdetbenVII. Gergelyhez ragaszkodott, de később, életevége felé, megváltoztatta politikáját és az ellenpápáhozcsatlakozott. Sem a coelibatusra – lévénakkor nálunk is a görög keresztények példájáranős kath. papok, mint másutt nyugaton – sempedig az investiturára vonatkozó pápai határozatokatvégre nem hajtotta. A meglevő okmányokszerint ezt kell állítanunk, ámbár a kérdés nemegészeu világos, különösen a coelibatusra nézve.

24Mert a szabolcsi zsinaton (1092.) megengedteugyan, hogy az áldozárok és szerpapok, kik felszentelésükelőtt hajadon leányt vettek nőül, azzaltovábbra is együtt élhetnek, de – sajátszerű -hozzátette, „míg erre nézve az apostoli szentatyatanácsot ad.” Mi egyéb ez, mint nyílt készségmeghajolni a pápa akarata előtt, ha az ellenkezőleghatároz? Jött-e erre Rómából felelet sminő volt, nem tudjuk; de a decretum semmiesetresem mutat arra a merev ellenkezésre, melyetAcsády Lászlóban feltételez, a kit ugyanaz arómai egyház később szentté avatott. (Fraknói,Magyarország összeköttetései a római szent székkel.„27. 1.)Kálmán ellenben határozottan csatlakozott areformhoz s II. Orbán pápához és eltiltotta amagyar kath. papságot a nősüléstől. Hogy ez valaminagy ellenkezéssel járt volna, arról nem tuda történelem, valószínű jeléül annak, hogy a talajerre már László alatt elő volt készítve.A második tény, hogy Kálmán az 1106-ikifelsőolaszországi guastallai zsinaton az általánosandívó középkori visszaélésről, a püspökök investiturájáróllemondott. Acsády előadása ebbensem korrekt, mintha nem is ismerné Fraknóinak:A magyar királyi kegyúri jogról (1895.) írt rnuukáját.Úgy látszik, hogy ő is annak a nézetnekhódol, mintha a Szilveszter pápától szt. Istvánnakadományozott apostoli követi kiváltság utódairais átszállott volna, melylyel aztán az egyházbelső ügyei körül is intézkedtek. Azt mondja:„István király és utódai magok töltötték be apüspöki állásokat stb.” (189. 1.) Pedig ez tévedés.Az apostoli követség, a melylyel szent István felvolt ruházva, a személyes kiváltság természetétbírta és utódaira nem szállott át. (Fraknói 11.1.) Szt. István utódait csak az egyszerű patronatusi

25jog illette meg, mint más templomépítő világiakats ha többet is tulajdonítottak maguknak, azvisszaélés volt, nevezetesen az investiturás eljárás,melyet Kálmán követei is a guastalhti zsinatonszabálytalanságnak bélyegeztek. A püspököket ezenkorban a káptalanok választották.Kálmán tehát végrehajtotta nálunk VII.Gergely reformjait; de ez nem a László királyemléke iránti dacból, hanem azon mély belátásbóls theologiai tudatából származott, melylyelKálmán László felett rendelkezett s a melyet a korszükséglete magával hozott. Az egyház így megtisztítva,még jobban szolgálhatta a fejlődő nemzetiérdekeket, itt az általa gondozott hazában.Nagy érdeme továbbá Kálmánnak s a mi dicsőségünk,hogy megelőzve korát s az általános jogfejlődést,meg a trienti zsinatot is (1561.), zsinatilag'elrendeltette, hogy a házasság mindig templomban,pap és alkalmas tanuk jelenlétében köttessék.Miként jutott erre a korai gondolatra? -ezt Acsády sem nem méltatja eléggé (lásd KovátsGyula A házasságkötés 1883. 6. 1.), sem értelmétfel nem fogja, midőn azt állítja, hogy ezen törvényáltal a kath. házasság felbonthatatlan lett.(194. 1)Végül kultúrtörténeti szempontból mennyivelérdekesebb lett volna fejtegetni Kálmán törvényéta boszorkányok egyik fajáról (strigae), melyrőlkimondja, hogy nincsenek s azt a nyugati államokhasonló intézkedéseivel összehasonlítani, mintÁlmos lázongásait hosszasan vázolni. De Acsádynakaz oknyomozás nem a legerősebb oldala, pedig,ezeket téve, mily tanulságosan domboríthatta volnaki Kálmánnak valóban korszakalkotó uralkodását!

VI.Imre király és III. Ince pápa. Acsádynak folytatólagostörténe hamisításai.III. Bélának a jelentősége, kivált kulturálisszempontból, oly nagy a magyar történelemben,hogy azt fiáéval, Imre királylyal összehasonlítaninem lehet. És Acsády mégis a 7-ik füzetébencsaknem annyi lapot szán ennek, mint Bélának,eltekintve attól, hogy Béla uralkodását eléggészíntelenül írta meg.Vajjon hogy lehet ez? Az illető részletnek(229-34 1.) átolvasása azonnal fölvilágosít aziránt,miért kellett Imrének olyan terjedelmesneklennie a papiroson. Acsády ugyanis ismét simfelésikedvében van s még eddig csak egy-egy elferdítettadattal bökött a pápán vagy az egyházon,most Imre egész uralkodásán át (1196-1204.)végig bökdös és simfel. S így történhetett meg az,hogy akinek uralkodásán egyszerűen át szoktunksurranni az iskolában, mert az Árpádoknál divatostestvér-harc szomorú látványosságain kívülalig van róla egyéb mondanivaló: az itt, Acsádynál,első rangú fontosságúvá válik. Nem alkotásaimiatt, ilyeneket Acsády sem tud Imréről felhozni,hanem III. Ince pápa miatt és annak a mutogatásaokából, hogy milyen ballépést követett el -szerinte – Kálmán, majd később III. István, midőn(1169.) – a pápaság jóindulatát keresve – végleglemondott a főpapi kinevezés(?) jogáról, amely külön-

27ben a rai szeretetreméltó történetírónk szerint– a 219. lapon – már „Kálmán óta elveszett”,de amely ballépésnek csak most, Imre alatt, kezdtekmutatkozni „fájdalmas” következményei.Shylock tehát megfogta áldozatát, annak elkell véreznie. S meg kell vallani, hogy Acsádynaknem rossz a gusztusa. Ő, mint előbb VII. Gergelynélláttuk s a jelen részletben a III. Incérőlolvassuk, – ő a középkornak éppen két legnagyobbpápájára pályázik. Ezeket kell első sorbana magyar közönség előtt a sárga földig lerántani.Ne maradjon rajtuk egy darab becsület se, sőtéppen rajtuk, a katholikusok szemében két legnagyobbalakon, lássa az olvasó, milyen alantjáró,milyen önző, milyen szívtelen s hozzá: milyenmagyarellenes a kath. egyház! Shylock kése élesés étvágya nagy.Olvasván Acsádynál Imre királyunk történetét,szánalom fog el Imre iránt s megharagszunka pápára és a magyar püspökökre. SzegényImre! „főleg vallásos hitbuzgalmával tűnt ki steljesen alárendelte magát a római szentszék vezetésének”,„a pápához való ragaszkodás egész arajongásig fokozódott benne s néha egyszerűencsak a pápa utasításait hajtotta végre”. De bezzeg,„alázatossága, hűsége nem nyert kellő jutalmat”.A hálátlanság hármas súlyos bűne terheliIII. Ince pápát a jó, a ragaszkodó Imrével szemben:nem védte meg a lázongó magyar főpapokellen, a Balkán-országokban a magyar igényekellenére magyarellenes politikát folytatott s nemvédte meg a keresztesek ellen, akik Velence szolgálatábanDalmáciát foglalták el a magyartól. Ami pedig a magyar főpapokat illeti, ők voltakImre testvérének, a lázongó Endrének megrontóis tizeiméinek okai, s „a kezökön levő roppantvagyon és befolyás államellenes törekvések szol-

28gálatába kezdett lépni”. Ezek elbeszélésével töltiki füzetében Acsády az Imre király uralkodásárólszóló hosszú részletet, mintha mondaná: lássátokilyen az az egyház, ilyenek a papok!Mit szól ehhez a történelem? Azt, hogyAcsády simfeléséből egy szó sem igaz. Imre uralkodásaés III. Incének Magyarországhoz való viszonyaegészen tisztán áll a történetírók előtt;csaknem teljes számban megvannak a kettőnekegymáshoz írt levelei, úgy hogy Incének Imre éshazánk iránt és pedig a király egész uralkodásaalatt tanúsított nagyon is atyai jóakaratához legkisebbkétség sem fér. Paulernek Árpádokról írtmonográfiájában (II. 16-50 i.) tisztán látjuk Imreuralkodását; ehhez járul Fraknói műve (Magyarországösszeköttetései a szentszékkel 36-42. 1.),melyben a pápa levelei alapján még jobban kidomborítjaazt a tényt, hogy mi lett volna hazánkbóla heves, szeszélyes Imre alatt, ha a papicsaknem lépésről-lépésre nem segíti a mindenkivelösszevesző királyt; Vargha Dezső művében (III.Ince és kora 1893.) pedig csodáljuk a nagy pápaalakját, akihez Acsády szennyes kézzel mertnyúlni. Magának a 13-ik századnak, egyik legszebbközépkori századunknak a teljes képét Montalembertvázolja klasszikus vonásokkal a Magyarországiszt. Erzsébetről írt művének a bevezetésében.Hogy ezek ismerete mellett Acsády mégisúgy írta meg Imre uralkodását, mint ahogy megírta,ez már nem tévedés, hanem egyszerűen: tudvaés akarva elkövetett vakmerőség. Lássuk!Imrét trónralépte óta nem nagy rokonérzéskísérte, a minek oka – úgy tetszik – egyénitulajdonságaiban rejlett. Előrelátta ezt atyja, III.Béla, azért kétszer is megkoronáztatta. Állandóés hű támogatója csak a pápa volt. Elvonta afőpapokat Endrétől; ennek legbuzgóbb hívét,

29János szent-mártoni apátot, miután nem szűntmeg Imre ellen ármánykodni, méltóságától megfosztotta,a spalatói érsek és zárai püspök ellenvizsgálatot indított. Hogy Imre és Endre köztidőnkint béke volt, azt a pápa követei folytonosbékéltetéseinek kell betudni. Mert Imre barátokatszerezni nem tudott, inkább eltaszította magátólaz embereket; feltűnően mutatja ezt egyik ellenesének,Boleszló váci püspöknek az esete, akitúgy békéltetett, hogy bement templomába, azoltárnál nyakon ragadta és királyi méltóságáhozillően kidobta a templomból. Ilyen embert nehézvolt alattvalóival megszerettetni, midőn még alegbensőbb embere, a nádor is, Endréhez szított.A keresztesek esete a következő. A Velencébenösszegyűlt keresztesek nem tudták a szállításidíjat teljesen lefizetni. Ekkor Daudolo dogéazt ajánlotta nekik, hogy a díjat Zára elfoglalásávalszolgálják le. Sokan ellenezték, hogy keresztényeklétére keresztények ellen harcoljanak. Apápa követe, Péter bíboros, sőt a vezér, Bonifácőrgróf is otthagyta a sereget. De a többség elmentés Zára előtt hiába tiltakozott Guido, vauxcernayicisztercita apát a pápa nevében, a keresztesekmégis megostromolták a várost. A tényután III. Ince keserves szemrehányásokra fakadt,hogy megtámadták Imrét, a magyarok „méltóságoskirályát”, a velenceieket kiközösítette, a kereszteseknekpedig megparancsolta, hogy jóvátegyéka kárt s kérjenek bocsánatot á magyarkirálytól. (Pauler II. 33-6 1.) Vajjon mit tehetettegyebet a pápa Imréért?A Balkánon Ince szintén teljes erejével támogattaImrét, és a bogomiiek ellen vele egyetértőlegjárt el. A bolgár esetben azonban Imrehelytelenséget követett el. A pápa Imre hozzájárulásávalküldte Leo bíborost Joannica fejedelem-

30hez koronával, mivel megígérte, hogy népével akath. egyházba lép. Imrének időközben más jutotteszébe, s Leót a feleútról visszaparancsolta; ésmivel ez, különösnek találván eljárását, szót nemfogadott, elfogatta. De rá bocsánatot is kért a pápától.Különben pedig Ince valóságos segítőtársa voltImrének a magyar fenhatóság megerősítésében aBalkánon. (Pauler II. 44-5, 48 1. Fraknói 40 J.)A mi végre a magyar püspökök viselkedésétImrével szemben illeti, tény, hogy nein mindnyájanszerették; de először is a történelem csakhárom ilyet ismer: váradit, vácit és veszprémit,akik Endréhez húztak; azután másodszor képtelenbeszéd, ezt az eljárásukat a főpapi kinevezésújabb módjával összefüggésbe hozni és még képtelenebbazt mondani, amint Acsády teszi, hogyezen maguktartásával és vagyonukkal „államellenestörekvések szolgálatába” léptek volna. Maguktartásacsak egyéni érzelmeik kifolyása volt, melybenaz Endre felé folyton húzó magyar közvéleménynagyon is osztozott és amely ellen Incepápának még akkor is fel kellett lépnie, midőnImre halála után kis fiát, Lászlót, sem akartákelismerni királynak. (Pauler II. 49 1.)Ilyen belső bajok az Árpádok korában mindennapiakvoltak, de azért az egyik vagy másikkirályi testvérhez húzókat, lettek volna azok papokvagy világiak, eddig senkinek sem jutott„államellenes” törekvésekkel vádolni, miután akkormég a trónörökösödés rendje nem volt pontosankörülírva.Így áll a dolog a megvádolt III Ince pápával.Köszönet, tisztelet és elismerés helyett íme leszólásbanrészesül.Ezek után tehát Acsády ezen eljárását nemtörténetírásnak, hanem hálátlansággal párosult történethamisításnakminősíteni kényteleníttetünk.

VII.Más a főpap-kinevezési jog és más az investitura. Kálmánaz investituráról mondott le. Acsády és jogi oktatásunkalaptévedése alkotmányunk fejlődéséről és ebbőlaz egyházra vont hamis következtetések. Feudalizmusnálunk nem létezett.Felix atya, a híres notre-damei szónok Parisban,azt mondta egyszer, hogy ha valaki állítaná,hogy a notre-damei templom két tornyát(melyek, miután sohasem voltak befejezve, csonkánállanak,) ő lopta el, ő bizony még ez ellenis védekeznék, mert ki tudja, nem találkoznék-eember, a ki még ezt is elhiszi.Acsádynak állításai az Árpádkori magyaregyházról nem messze állanak az ilyen toronylopásvádjától, a mi ellen védekezni már csakazért is szükséges, mert a történelemmel sokkalkönnyebb ámítani, mint a csonka toronynyal. –Hánynak van ezen a téren olyan tájékozottsága,hogy azonnal felismerje a ferdítést? Folytassukazért tanulmányunkat.A mostani füzetében összefoglalólag vázolja akirályság második századának állapotát: hazánkközjogi, társadalmi, gazdasági, valamint kulturálisfejlődését. Fejtegetése érdekes és tanulságos,különösen a gazdasági részében, mely a közéletezen fejlődő ágáról, kivált a nagymérvű telepítésekhatása alatt, világos és részletes képet nyújt.De bezzeg, a hol az egyházra és a püspökökre

32kerül rá a sor, súlyosabbnál súlyosabb vádaközönét zúdítja ezekre! Úgy, hogy ha a meglévőkisebb-nagyobb történelmi könyveink után valamivelakarná igazolni Acsády, hogy miért voltszükség erre az ő könyvére, akkor bizonyáraazzal igazolhatja, hogy az egyháznak pellengérreállítása céljából írta; mert ilyet és ilyen módonnálunk komoly történész még nem írt.Mint Kálmán és Imre alatt, úgy most ittújból szóvá teszi a főpapi kinevezési jogot és aróla való lemondás veszedelmeit, melyek szerintea nemzeti életre háramlottak, nem tudja eléggésötét színekkel lefesteni.Az első csapást ezen második században -úgymond – szent István államszervezetére magaa királyi hatalom mérte, midőn lemondott a főpapokkinevezésének a jogáról. A püspök nemfüggött többé a királytól, a magyar főpap többénem királya szavát fogadta, hanem a legbensőbbencsatlakozott a szentszékhez, mely általa bármikorhatályosan beavatkozhatott Magyarországbelügyeibe. A főpapság kikerülvén a lelkiismereteskirályi felügyelet alól, az egyház a roppantmeggazdagodással természetszerűen járó erkölcsibajoktól sem maradhatott mentes; a megvesztegetésés a simonia a püspökválasztásnál nem tartozotttöbbé a lehetetlenségek közé. Nem egyszeridegen került a magyar főpapi székbe. A főpapikar, mivel állását nem a koronának (!) köszönte,megszűnt a királyi hatalom olyan támasza lenni,mint volt a XI. században. A főpapok roppantvagyonukra támaszkodva olyan szerepet igyekeztekMagyaroszágban játszani, mint a nyugat hűbéresországaiban, hol rá erőszakolták a királyraakaratukat, széttépték az állam egységét s jószágaikatvilági fejedelemségekké változtatták át.(241-3. 1.)

33Ez igazán megható; csoda, hogy az országnem roskadt össze ennyi baj alatt, pedig nemroskadt össze, egyszerűen azért, mert Acsády –ezeket mondva – vagy téved, vagy nagyszerűenámít, de mindkét esetben nem igazat mond.Kálmán királyról van t. i. a szó, a ki 3 guastallaizsinaton lemondott valamiről. Miről? A főpapikinevezési jogról? Szó sincs róla. Főpapkinevezésijoga csak szt. Istvánnak, mint pápaikövetnek volt. Hát akkor miről mondott le? Azinvestituráról. No hát ez egészen más! Az iuvestituranem főpap-kinevezési jog, hanem az a nyugotrólhozzánk becsúszott visszaélés, mely szerinta király a kinevezett új püspököt gyűrű és pásztorbotátadása mellett a püspöki javakba bevezette.Ezek a jelvények eredetileg csakis apüspöki állással egybekötött világi jogosítványokatakarták jelezni; de mivel a közvéleménybenaz a balmeggyőződés támadt, hogy a fejedelem,midőn valakit a püspökségbe beruház (investiál),tulajdonképen magát a lelki hatalmat adományozza:ezért küzdött ezen hűbéri szagú intézményellen VII. Gergely és Kálmán követei akirály nevében csak erről mondtak le: „a püspökökinvestiturájáról, melyet elődeink gyakoroltak, lemondunk. Ennyit mondtak a zsinaton és nem mást.Menjünk tovább. A püspököket azon időben,szt. István után, az egyházjog szabványai szerint,miután ez a kegyúrhoz, ha mindjárt király is,nem tartozik, a káptalanok választották. De hogyan?Bolics a Magyar Egyháztörténetében, hazaiforrások nyomán, részletes példákkal, illetőlegválasztási esetekkel igazolva, elmondja ezt.(II. köt. 1890. 113. k. 1.)Hogy valaki magyar püspökké lehessen, szükségesvolt a király előleges beleegyezése a választandószemélyébe, a káptalan többségének

34szavazata s végül a pápai, illetőleg érseki és királyimegerősítés. A királynak tehát nagy – némelykorerőszakosan is túlságos – része volt az ilyenpüspökválasztásban. Kellett-e hát még nagyobb biztosítéka magyar király számára?De ha így történt a dolog, hát akkor hogyanfejlődhetett volna ki az investituráról való lemondásmiatt az a sok baj, a melyről Acsády, teljesentájékozatlan lévén a kérdésben, álmodozik?A pápa – úgymond – a királytól állítólag függetlenpüspökök által beavatkozhatott Magyarországbelügyeibe. Püspökök által? Hiszen aa királyok magok egyebet sem tettek, mint folytonRómába futkostak segítségért, oly szoros voltakkor a viszony hazánk és a szt. szék között.Íme ilyen komoly történetíró Acsády!Különben alaptévedése, mely, kezdve szt.Istvánon, a király és a magyar kath. egyházegymásközti viszonyára vonatkozó összes fejtegetéseinvégig vonul és a melyből téves következtetéseitvonja, az, hogy ő, mint magán az egyetemenés az ott tanult jogászok közt is divatos:alkotmányjogunk fejlődését német jogi theoriákszerint magyarázza. Pedig a mi alkotmányunknakmind a római, mind a germán, illetőleg a frankjogtól eltérő oly sajátos és önálló fejlődése van,a milyen a középkorban csak az angol-szászokévolt. (1. Günther: Die kath. Autonomie in Ungarn.1901. 6. 1.) Ez a hibás kiindulás, mely a németprotestáns jogi elméletekből táplálkozik, vezetiarra a további téves felfogásra, mintha szt. Istvánnálunk frank-jogi értelemben vett „államegyházat”alapított volna, mely alárendeltje az államnak,ügy hogy abban a fejedelem szinte egyházfőihatalommal rendelkezett.Ez a tőlünk idegen, újabb német protestánsjogi elmélet zsong folyton Acsády fejében;

35innen az az állandó rögeszméje, hogy a főpapikinevezési jog a király joga, tehát világi jog éshogy szt. István alatt afféle germán „államegyház”volt, az állammal teljesen összeolvasztottvalami. Ilyen értelemben mondja a jelen füzetébenis: „István alkotása az állam és egyház szorosegységén nyugodott s mihelyt nem többé akirály nevezte ki egyháza vezetőit, az egységmegszűnt s a két tényező viszonyában új korszakkezdődött. (241. 1.) Teljesen germán felfogás!Nem úgy volt az. Más milyen természetű ami alkotmányunk kezdete és fejlődése: nálunk -hogy modern szóval éljünk – „az állam” ésaz egyház egyszerre kezdődtek, párhuzamosanhaladtak egymás mellett és önállóan fejlődtek.Az egyház ezen önállóságánál fogva annak a közigazgatásanem a király akarata, hanem a kánoniintézkedések értelmében történt. A király az egyházkegyura volt, egyéb semmi.Tehát azokat a német elméleteket, melyekalkotmányjogunkról való közfelfogást teljesen meghamisították,végre el kell hagyni s azt a magatermészete és a hazai források szerint kell tanítani,a mint azt Timon egyetemi tanár a legújabbJog– és Alkotmány-történetében teszi.De máiban is téved Acsády. Még mást isken reá az egyházra, a mi különben az Árpádokalatt nálunk ismeretlen volt, de azért hogy abbanis bűnös az egyház. Arról beszél, hogy a királyságmásodik századában, a sok mindenféle trónvillongásközött, midőn a király is, meg rokonavagy testvére is pazarolta a királyi családi javakat,hogy híveket szerezzen, kifejlődött nálunka birtok-aristokrácia, mely azután sokfélekép befolyásoltaa király hatalmát. Ebben ő – teljesenérthetetlenül – a feudalizmus kifejlődését látjaés azt mondja: „A feudális nyugati eszmék be-

36özönlése a század folyamán nagyobb arányokatöltött. Első sorban a vele telített egyház nyitottneki utat.” (239. 1.) Minek? A feudalizmusnak?A hűbériségnek? No ez az ember vagy nem tudjami a feudalizmus, vagy csak azért mondja ezt,hogy rosszat mondjon az egyházról. Szt. István nemvette át a hűbéri intézményt nyugatról; Árpádokalatt hazánk nem ismerte azt, a gazdag urakpedig egymagukban csak úgy nem képviselik afeudalizmust, mint most pl. a bankárok. Hiszena feudalizmus a társadalom egy különös alakja,osztályozása, mely a hűbérúr és hűbéresei viszonyábólfejlődik! Az nálunk nem létezett, és mégishogy az egyház telítve volt vele!?Vörösmartyról azt tanítjuk, hogy a mihezlegkevesebb tehetsége volt, a drámaíráshoz, azzalfoglalkozott legszívesebben. Acsády is folyton kotnyeleskedikaz egyház körül s erősen leszólja és– a mint látjuk – ügyeihez, múltjához nem értannyit, mint hajdú a harangöntéshez. Neki -mellőzve a többi tévedéseit – már ebben a században„az ország prímása is állandóan Esztergombanélt” (250. 1.), mikor úgy áll a dolog,hogy az esztergomi érseket III. Miklós pápa1279-ben IV. László király közbenjárására nevezteki első prímásnak. (Péterfy Concilia T. I.1741. p. 96.: „His in Comitiis [a budai zsinaton],Lodomerius ex voluntate Pontificis, et probanteRege, Primas Regni, Ecclesiaeque Hungaricaenominatus”.)És Acsády mégis történetet ír!

VIII.II. Endre egyénisége. Vagyoni anarchia s annak következményei.Zsidók és izmaeliták a királyi hivatalokban.Tiborc, mint típus. A hamiskodó Acsády.Kövessük Acsádyt II. Endre korába (1205 -35.), a mely korszakot a zsidók és izmaelitákgazdálkodása akkor siralmassá, nekünk pedig érdekesséteszi annak folytán, hogy itt az egyszerAcsádynak a saját fajabelieivel szemben kell történetíróitisztében eljárnia. Vajjon hogyan ítélimeg II. Endrének a házi zsidait?Ha igaz az, hogy a király példája után igazodikaz egész világ, akkor II. Endre ennek igazánszomorú példája. Uralkodásának idejét föntanarchia, az alsóbb rétegekben pedig anyagi zűrzavar,elszegényedés és erkölcsi hanyatlás jellemzi.És mindez a XIII. században, melyet anagy pápák s az általános európai erkölcsi megújhodásmiatt éppen legszebb középkori századnak,szt. Domonkos és szt. Ferenc korának nevezünk.De nálunk ez nem lehetett máskép. II. Endremintája a könnyelmű és könnyelműségében javíthatatlanembernek. Mániája a pazarlás volt s ugyanakkora felidézett bajok iránt a véghetetlenségigmenő közönyösség. A legsúlyosabb családi csapás,nejének – Gertrudnak – meggyilkoltatása csakúgy nem volt reá tartós hatással, mint a kiszi-

38polyozott nép jajszava. Pillanatra feljajdult s azutánnapirendre tért a bajok felett. Törvény hozatalrakönnyen volt rábírható, de a ki a törvénytmeg nem tartotta, az ő volt; hányszorigérte esküvel, hogy már megjavul, de csakhamarezen is túl tette magát, mint az egyházi átkonis, melylyel emiatt sújtották. Szidták, gyűlöltéka zsidók és izmaeliták dédelgetése miatt, törvénytis hozattak vele ellenök; de ő csak továbbpártfogolta őket, mert pénzt szereztek neki. -Bajaiban minduntalan a pápához fordult tanácsért,segélyért; de tanácsát azért nem követte,se szép, se rossz szóra nem hajolt. Szóval akárhoválehetett való, csak a királyi trónra nem sigazán csak egyszer tett jót nemzetével, akkor:mikor meghalt.Jókedvű gyengeségén kívül állandó baja azörökös pénzzavar, pazarlásának természetes következménye.Pedig a királyi javakon kívül atyjától,III. Bélától, nagy kincset örökölt. De ennekmár bátyja, Imre király, életében a trónértfolytatott üzelmei között nyakára hágott s azutánhogy a trónra jutott, folytatta a királyi birtokokon.Ez egy ideig csak ment, de kivált 1217után, hogy a sikertelen keresztes hadjáratbólhaza jött, alig tudott többé mozogni. Vissza kezdtetehát venni az eladományozott birtokokat; de mihaszna, ha ismét újból elosztotta, olykor kettőnekis ugyanazt a birtokot adta, úgy hogy már aztsem tudták, kinek merre van a birtoka.A királyt kivéve tehát fönt sokan dúslakodtak,hozzá még a kapzsisághoz szoktatott gazdagokelnyomták a középbirtokosokat s velük anépet. Ez volt a gazdagok anarchiája. S ebbensem maradt el az udvar példája. A pénzsóvárGertrud királyné kezdte, Endre s főbb udvariemberei folytatták a népnek a zsidók és izmaeliták

39utján való kizsákmányoltatását. Ezeknek adtat. i. bérbe jövedelmeit; pénz, só, adó, vám– s másefféle akkor nagy jövedelmet hajtó hivatalokraőket alkalmazta s ezek az üzletekhez s a pénzbehajtáshozértő emberek úgy kiszipolyozták azalsóbb rétegeket, hogy sokan a kath. népből,egyrészt nem tudván máskép segíteni magukon,másrészt,pedig látván, hogy csak a zsidónak ésa mohamedán izmaelitának van nálunk jó dolga,abban a mélyen vallásos korban, kétségbeesésökbenzsidó vagy izmaelita hitre tértek. Akkor még nemismerték Amerikát.Katona Bánk bánjának a rongyos Tiborcatehát történeti alak, mely épúgy egyik különlegesvonása Endre uralkodásának, mint az ú. n.zsidó és izmaelita uralom, mely az udvar égiszealatt ekkor jelentkezik először történetünkben.Mily bőséges anyag ez Acsády kritikus tollának!Miután pedigva történetírásban, mint KarácsonyiJános a Századok legújabb füzetében(81. 1.) Révészszel szemben hangoztatja: „vezércsillagunkse nem a katholikus, se nem a protestáns(s nem is a zsidó) érdek, hanem a történetiigazság, ezen hiteles tényekkel szembenvajjon minő álláspontot foglal el Acsády? Vajjonhelyezkedik-e a történeti igazság magaslatára? -Nem. Most sem. Hanem amiként a Lessing zsidó,de bölcs Náthánja abban volt bölcs, hogy fajánakérdekében mindig feltalálta magát, azonképentesz Acsády. Elképedve olvassa az ember ezt aző történetét. Mindenki rossz ebben a történetben:rosszak a főurak és a főpapok, még az izmaeliták is,csak ketten jók: jó II. Endre és ártatlan a zsidó.Mit mond ugyanis II. Endréről? Egyéniségében– úgymond – van rokonszenves vonás is, jó embervolt, erős érzékkel királyi állása s országa

40érdekei iránt (!), a ki alatt az ország a keresztényvilág legkülönbözőbb bonyodalmaiban vettrészt s tekintélyében gyarapodva (!). került kibelölök (264 1.). Ugyan, ugyan? Ezt még senkisem mondta róla. Vajjon a halicsi vér- és pénzpocsékolóhadjáratai emelték az ország tekintélyétvagy az eredménytelen keresztes hadjárata?Avagy annak van erős érzéke királyi állása iránt,a ki esküjét annyiszor nem tartja meg s az országérdekeit esztelen pazarlással veszélyezteti,anarchiába viszi? Jó volt úgy-e, de a zsidónak,mert rossz volt a saját népének: er war einfeiner Mann! – szokás ma ilyenről mondani.S mit mond az Endre korabeli gseftelő zsidóságról?Gertrud meggyilkoltatásának okait kutatva,vagy az Aranybulla (1222.) 24-ik cikkelyét tárgyalva,mely kizárja az izmaelitákat és a zsidókata kamarai só- és vámtisztségekből (MarczaliA magyar történet kútfőinek kézikönyve 1902.141. 1.), lett volna alkalma ezek szereplését bőségesenmegvilágítani; de nem teszi. Hallgatmélységesen s a mennyiben egy-két frázissal megérintia tényt, az aranybullás intézkedést, egyszerűenhamis fénybe állítja a valót, mintha eznem a szipolyozás, hanem csupán az egyháznak,„az eretnekek s általában a nem – katholikusokelleni” védekezése okából történt volna. (275. 1.)Végre nagy későn, szinte a soron kívül,szidva Róbert érseket, a ki „királya ellen támadt,még pedig azon kicsinyes ürügy alatt, hogy nemhajtotta végre a zsidók és szerecsenek elleni(1222. és 1231.) törvényeket”, hanem a törvényellenére tovább is hivatalokban alkalmazta, rátér azsidókra, hogy hát mit is műveltek ezek? A kinem hiszi, hogy Acsády inkább izraelita, minttörténetíró, az olvassa el csak ezeket a lapokat(284-6.). Hisz ezek az Endre korabeli zsidók

41Acsády szerint a legártatlanabb emberek voltak!A zsidók száma és gazdasági jelentősége – úgymond– akkor már hanyatlott; az egykorú magyariratokban egyik vád sem mutatkozik igazoltnak,„igen kevesen voltak”, sőt a 289. laponvisszatérve azt mondja: „csakis papi okiratokemlítik a keresztény nép kizsákmányoltatását.”Ugyan ügy-e? Hát az Aranybulla és az 1231-ikiszabadságlevél, mely a zsidókat kizárja a fosztogatásraalkalmas hivatalokból, papi okiratok? HátGertrud meggyilkoltatása és az ilyen elkeseredettségrevivő okok szintén csak papi pkiratokmeséi? De hiszen hogy kevesen voltak! Nézzencsak be Acsády Trencsénen kezdve a felsőbbmegyékbe és mondja meg, nem ér e fel élelmességdolgában 100 zsidó tízezer kereszténynyel.?Úgy van a dolog, hogy azokból kevés is sok.Tisztelt Acsády uram, történetet így írni nemszabad, mert annak a célja az igazság kiderítése.Azonban minél jobban hallgat a zsidókról saz Endre korabeli állapotok valódi okairól, annálbőbeszédűbb, – hogy zsidairól elterelje a figyelmet– mikor a főpapságról szól. Szt. István ótamég nem volt rá eset, hogy csak egy elismerő szóbanis részesítette volna ezeket.Hát hogy mi volt a főpapság és a pápa amagyarnak ezen szerencsétlen korszakban, azarra vonatkozó egykorú vatikáni okiratokat öszszegyüjtötteTheiner s feldolgozta EgyháztörténetébenBalics (II. 241. s. k. 1); ezt bárki megolvashatja,s látni fogja, hogy ennek a főpapságnakköszönhetjük az Aranybullát, s köszönhetjükazt, hogy Béla királyfival vállvetetten megmentetteaz országot az enyészettől. Keményen isbánt a könnyelmű Endrével, de vajjon nem magaEndre hatalmazta-e fel erre, midőn az Aranybullazáradékában ellenállási joggal ruházta fel

42az előkelőket, ha vétene ellene és az 1231-ikiszabadságlevélben nem maga jogosította-e fel azesztergomi érseket, hogy sújtsa átokkal, ha atörvényt megszegné? Megszegte, átokkal is sújtották,és pedig az ország érdekében; mert mittett volna még e nélkül a könnyelmű Endre?A másik fajbeli történetíró, Marczali Henrik,tárgyilagosabb Acsádynál. Ez már így írII. Endréről: „Nem kötelességnek tekintette akirályságot, hanem eszköznek hajlamai kielégítésére.Eleget kellett szenvednie, nélkülöznie, mígbátyja volt a király. Most örökös lesz a dínomdánom.Az ország a királyé; kincse kifogyhatatlan,méltó, hogy részesedjenek benne azok, kikvele fondorkodtak, vele bujdostak: neje, annakrokonsága, többi cinkosai, aztán meg ki-ki, a kikedvében bír járni a jókedvű adakozónak éshitestársának . . .A király ott veszi a pénzt, a hol találja.Végre, minthogy minden pénz szétfoszlott kezeiben,kénytelen volt bankárainak, az izmaelitáknakés zsidóknak lekötni a királyság jövedelmeit, hogyazoktól kölcsönt nyerhessen . . . Nekik jutott aszomorú feladat, hogy új forrásokat találjanak akirály olthatatlan pénz-szomjának kielégítésére.Mint a királyi jövedelmek kezelői, kik azokatkészpénzben előre kifizették, természetes, hogypénzükhöz akartak jutni kamatostól”. (A MagyarNemzet Története. Szerk. Szilágyi S. 1896. II.373., 391-2. 1.)De hát Acsády ezt mind nem tudja, merttudni nem akarja; mivel ő olyan igaz történetetír, mint a milyen ártatlanok voltak az Endrekorabeli zsidók.

IX.IV. Béla. Rendezi az ország feldúlt állapotát. A sajóivész. A főpapság és a pápák segítik a királyt. Acsádydicséretei és rágalmai.A könnyelmű II. Endre bajt bajra halmozotts a mellett nem sokat törődött népe bajával. Különösenanyagi tekintetben ritka zavaros állapotokatidézett elő s „ez állapotok – hogy Paulerrelszóljunk II. 96. 1. – csak két felekezetnekszolgáltak javára, az izmaelitáknak és a zsidóknak.”Acsády szinte az unalomig hosszasan színeziezeket a bajokat s ritka ügyességgel elfordítjaEndrétől és a zsidóktól, hogy a főurak és afőpapok nyakába varrja. Pedig a helyett, hogyezen mesterkedik, jobb és igazabb dolgot végezne,ha az Aranybulla 31 pontját tartalmilag fejtegeti;ezen alapvető okmányunk ismertetésével, miutánegész a legújabb időkig rajta fejlődött alkotmányoséletünk, hasznosabb szolgálatot tett volnaolvasóinak. De ő az ilyenekre súlyt nem fektet,csak ott van elemében, a hol a főurakra, de méginkább a főpapokra és a pápára – a tények elferdítésével– simfelhet. Hiszen lesz is ez igazizsidó magyar-történet!II. Endrét szerencsére fia, IV. Béla váltottafel (1235-70.). Derék király, mint a Bélák valamennyien;a ki erős kézzel rövid idő alatt viszszavetteaz elfecsérelt királyi javakat, helyreállítottaa királyi tekintélyt, kiállotta a tatárdúlásts utána országunk második alapítója lett.

44Hogy Acsády is dicséri, nem sokat nyom a latban;akadunk ebben a füzetben – a sokféleleszólás mellett – kivételesen a főpapok, sőt apápa dicséretére is, de ez sem jelent semmit,csak érdekes.Mindjárt a történet elején beszéli, hogy Bélaa vagyon rendezésénél s a „rezgelődő” nemzedékmegfékezésénél Róma támogatását is igyekezettmegnyerni, s csodálatos, hozzáteszi, hogy „Rómaimmár több jóindulatot tanúsított Béla törekvéseiiránt.” Vajjon honnan Acsádynál ez a kegyesmegjegyzés? A folytatólagos sorokban elmondja salig hinné az ember, hogy ismét zsidó van a dologban.T. i. a pápa Bélát még az apjától reáháromlott beregi egyezség „nyűgétől” mentetteföl. „Az egyezség sok pontját – úgymond -nem lehetett végrehajtani . . . különösen a pénzügyiszolgálatban nem lehetett a nem-keresztényeket(mondjuk: a zsidókat) mellőzni s a pápaimmár bölcsen (!) mérlegelve a viszonyokat, mintelőbb a portugál királynak, 1239-ben Bélának ismegengedte, hogy a mennyiben alkalmas kereszténynem akad, zsidónak, szerecsennek adhassabérbe a közjövedelmek egyes ágait.” (296. 1 ).Hát csak ezért mondja bölcsnek, jóindulatúnaka pápát!S itt az elején, bizonyára ezen a zsidókravonatkozó engedmény feletti örömében, még afőpapokat is megdicséri. „A püspöki kar magyar,hazafias része melegen támogatta Bélát reformtörekvéseiben.”„Béla biztosai megjelentek mindenvármegyében s a megyés püspök vagy másfőpap elnöklete alatt végezték teendőiket”. (295. 1.)De megdicséri a zsidókat is. „Ezen elemeksegítségével, valamint a pápa támogatásával afeudális zűrzavar egyre apadt s Béla már 2-3

45évi uralkodása után elégedetten mondhatta: vanhála Istennek pénze elég.” (297. 1.)Ez a hangulata azonban csak a szerencsétlensajói csatanapig tart (1241. ápril 11.), midőna tatárok elverték Béla seregét s elárasztottákaz egész országot. Itt még részletesen elmondja:„Elestek a csatában vagy futás közben Mátyásesztergomi és Ugrin kalocsai érsekek, az utóbbia legvitézebb katonák egyike, Gergely győri, liajnálderdélyi, Jakab nyitrai püspök, sok más főpapés töméntelen világi úr és katona.” (305 ].)Szerénységében az elesettek között egy zsidótsem említ fel, bizonyosan nem esett el.De már Acsády uram sem volna Acsády, hatovább is úgy folytatná, a hogy a kútfők följegyezték.Mint a ki rossz tetten kapja magát,ezután annál nagyobb tűzzel szidja a püspököketés a pápát. Az elpusztult országot helyre kellettállítani s íme – úgymond – „még a főpapi karsem támogatta a királyt, hanem hasznot akarthúzni a nemzeti veszedelemből, melyben a királyijogkör egy részét magához ragadta.” (311. 1.)Melyik okmánynyal tudná igazolni ezt a vakmerőállítását Acsády? Ilyen lett volna az a főpapikar, melynek annyi tagja az imént elhullott Sajónál?A ki vérét adja, az nem végezné a könynyebbfeladatot: a király-támogatást? Mondok!én azonban mást Paulerből, a ki vázolván a nagynyomorúságot, melyet a tatárok pusztítása itthagyott, a mit a sáskajárás még növelt, eztmondja: „E viszonyok közt, melyeknek hatásaévekre, sőt évtizedekre kiterjedt, bő alkalma nyílta zsidóknak keresetre. Járta náluk a kamat, a,kamatok kamatja. Kölcsönöztek mindenféle ingózálogra, oklevelekre úgy mint bibliára s ingatlanokra,s akkor a jószág jövedelmét búzták.” (II.

46246. 1.) Legyen szíves Acsády ehhez írni kommentárt!Majd tovább a pápát támadja, hogy semSajónál, sem a későbbi kérelmeiben nem segítetteBélát, a ki „szép szavakon kívül vigasztaló támogatástsenkitől sem kapott.” (312. 1.) Idéz is egyestöredékeket a király és a pápák leveleiből.Hát a hogy itt vádolja a pápát, az mindenlehet, csak nem történetírói eljárás. Fraknóinál(Magyarország összeköttetései a Szentszékkel 61 -79. 1.). olvasható az egész levelezés, a melybőllátható, hogy milyen irányzatos módon írja történetétAcsády. Áprilisban volt a sajói csatanap,Béla futott Ausztria felé s csak május közepénvolt képes panaszaival és esdekléseivel Rómába,IX. Gergelyhez fordulni. A pápa viszonválaszábanvigasztalta a királyt, hogy ne csüggedjen, bizzékaz Istenben. Biztosította, hogy el nem hagyja ötés segítségére lesz. S tényleg azonnal keresztes hadjáratkihirdetését rendelte el. A keresztény világösszes uralkodóit, főpapjait és népeit fölszólította,hogy Magyarországnak segítségére siessenek.Hazánk szerencsétlenségére augusztusban IX.Gergelyt elragadta a halál. Utóda, IV. Coelestinis 16 nap multán a sírba szállott. A pápai székezután több mint másfél évig üresedésben volt.Ily körülmények között IX. Gergelynek Magyarországmegmentésére célzó rendelkezései nemfoganatosíttattak.Midőn később a tatárok újabb betörési szándékárólérkeztek hírek, Béla, a ki különben érzelgősember volt, 1243-ban az új pápához, IV.Incéhez küldte követét. A pápa ismét kereszteshadjáratot hirdetett s Norvégia királyát is aszent földre vezetendő hadjárat fogadalmától fölmentette,azon föltétel alatt, ha a hadjárat cél-

47jaira szánt költséget Magyarország megoltalmazásáraszenteli.Érdekes IV. Bélának 1259-ben IV. Sándorpápához intézett kérelme, midőn arról értesíti,hogy a tatárok Európa ellen szövetségre hívtákfel, melyet kénytelen lesz elfogadni, ha a pápanem segíti s nem bocsát rendelkezésére ezeríjászt. A pápa válaszában reflektál a múltra is selőadja, hogy elődjei akkor is gondoskodtak Béláról,mikor (a II. Frigyes elleni harcokban) inkábbmagok is szorultak volna fiaik segítségére.Mentegetődzik, hogy a kért ezer íjászt nem küldheti,mert háborúi folytán az adósságok súlyaalatt roskadozó római egyház újabb terhet nemviselhet el. Azonban az egész egyház területén ajavadalmakat megadóztatván, a befolyó jövedelembőljelentékeny pénzsegélyt biztosított neki.Szóval az atya nem gondoskodhatik jobbanfiáról, mint a hogy a pápa gondoskodott ezenidőben is országunkról, persze annyira, a menynyireés a mikor tehette, mert hiszen az egyháznem csak Magyarországból áll.Majd ismét mennyi gondot okoztak a pápánaka családi viszályok, melyek az öreg Bélakirály és fia V. István között a késhegyig dúltak.De hát hiszen, hogy a pápák semmit sem tettekBéláért!S míg ilyen valótlanságokkal, meg a BécsiKrónika semmitmondó képeivel megtölti lapjait,addig a kort jellemző s tanulságos részleteket elhanyagolja,így Béla leányának, a Nyulak szigeténlakó Margit apácának felemlítésénél (322. 1.)mennyi épületeset mondhatott volna ezen korvallási buzgalmáról; de hiába, ő ilyenekről nembeszél, mert ő nem a tanulságosat, hanem a botrányosatkeresi.

X.IV. vagy Kún-László. Marczali contra Acsády. Fülöppápai legátus Acsádynál. Minden hamis világításban.Hajnik Imre a középkorról.IV. Béla után az utolsó Árpádokhoz érkeztünk.Béla fiának, V. Istvánnak rövid uralkodásaután, melyet II. Ottokár cseh királylyal viseltháborúi töltenek ki és a „papság iránt tápláltlegjobb indulata”, következett ennek fia, IV. László(1272-90), akit, mivel anyja Erzsébet kún leányvolt, vagy inkább a kunokhoz való szertelen vonzódásamiatt, Kún-Lászlónak is nevez a történelem.Erről a királyról egybehangzó a kutforrásoktanúsága; egyik legvadabb hajtása volt az Árpádokfájának, buja és erkölcstelen, aki ahogy élt,úgy is halt meg s a nyomorult viselkedése általfelidézett elszegényedést semmivel sem jeleztékjobban, mint midőn a barom helyett emberektőlvont két kerekű talyigát Kún-László-szekeréneknevezték el.Acsády azonban új történetet ír s ezzel aLászlóval is egyenesen meglepi az olvasót. Teljesenújat moud róla, amit még senki sem mondott.Nem talán azért, hogy ismét támadja az egyházat,nem, hisz ez nála nem új dolog; hanem általánostörténelmi szempontból is, annyira, hogy nemcsakPaulerrel (II. 428. 1.), Fraknóival (i. műve 80.1.),hanem céhbelijével, Marczali Henrikkel is (A ma-

49gyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. 1896.II. 557. l.), homlokegyenest ellenkezőleg festi megLászló uralkodásának a képét.Acsády IV. Lászlója akár derék embernekis mondható, a ki „nem tért le a becsület útjáról”(353. 1.), a kinél „a személyes bátorsághozmély ájtatossága járult” (33(5. 1.); „szerette ugyana kúnhölgyeket” (343. 1.), „s kedvekért elhanyagoltahitvesét, Erzsébetet” (342. 1.); de „a kunokez időbeli befolyása hazánkban jelentéktelen volt”(343. 1.) s azért oda következtet, hogy „Lászlókirály ifjú alakja százados elfogultságtól és balítélettőleltorzítva él történelmünk évkönyveiben”.(353. 1.)Marczali ellenben, aki folyton idézi forrásait,éppúgy mint Pauler, így vezeti be Kún-László történetét: „Mint az Árpádok dynastiájábanannyira élő vallásos irány Szent-Erzsébetbenés Margitban, úgy éri tetőpontját az érzékiség, abujaság, minden erkölcsi és családi köteléknekelhanyagolása, lábbal taposása V. István fiábanés örökösében, IV. Lászlóban, kit anyja és kedvenctársasága után megszoktunk Kún-Lászlónaknevezni.”. És kimerítően vázolván szomorú uralkodását,kimondja a lesújtó Ítéletet: „Az ösztönuralkodik rajta, csak véletlenül király, igazábankorhely”. (564. 1.)Ebből a merev ellentétből is láthatjuk, mi értékelehet Acsády új történeti művének!No de azt az egyet, hogy mégis csak sokbaj volt az országban, ő sem tagadhatja. A történelemszerint, a király rossz példája és eszteleneljárása, továbbá az általa dédelgetett s márIV. Béla által itt letelepített pogány kunok garázdálkodásaivoltak ennek főokozói, úgy hogy azország abban a veszélyben forgott, hogy az elszegényedésenkívül ismét a pogányságba sülyed

50vissza. Acsády ellenben csodálatos merészséggelszembeszáll a történelemmel, tagadja ezt és nemcsakLászlót mentegeti, hanem a kunokat is,akikben „megvolt az erős eltökélés, hogy mielőbbmagyarokká és katholikusokká legyenek”. (343. 1.)Hát akkor ki okozta azokat a retteneteserkölcsi és anyagi bajokat? Vajjon ki? S itt vanAcsády László történetében a második meglepetés,hogy: nem a király, nem a kunok, de nemis a pápa, még a főpapság sem, amit szinte vártunktőle; hanem hogy Fülöp fermói püspök volt azoka, akit III. Miklós pápa az Esztergomban egybegyűltmagyar urak megkeresésére, a királyitekintély, nevezetesen a királynak feleségévelErzsébettel való kibékítése, a kún kérdés rendezéseés az egyházi fegyelem restaurációja céljából,1278-ban, legátusként küldött az országba.Ez a nagy bűnbak Acsádynál; mert hogy a pápa„jó indulatában” ezt küldvén, föllépése: „akaratlanula királyi hatalom teljes megalázására, az Árpádokcsaládjának megrontására s a magyar államalapjait megingató mozgalmakra vezetett”.Ennek a megírására aztán, ami a ferdítésnekigazi mester-műve, lapokat szentel (342-49. 1.).Rémhistóriákat mesél a pápai követek garázdálkodásairóls magát Fülöpöt is úgy festi le, hogymár csak az ördög lehet feketébb nála. De ha azember ezek után olvassa Marczalinál a kunokgarázdálkodásait s Lászlónak köztük való tivornyázásait;ha Paulernél olvassa a Fülöp általtartott budai zsinat (1279) bölcs határozatait, melyekoly mély bepillantást engednek XIII. századunkutolsó negyedének mindenféle culturviszonyaiba(II. 461-71. 1.) s ha ismét tovább olvassaMarczalinál, hogy Fülöp keresztül is akarta vitetni,amit rendelt: Lászlót össze akarta békíteni nejével,a kunokat rendes keresztény élethez akarta szok-

51tatni s hogy László ezért el akarja fogatni, úgyhogy a legátus Pozsonyba menekül, – Lászlópedig ezek után, mintha semmi felelőssége nemvolna, „elmegy kunjaihoz mulatni” (563. 1.) –; mondom,mikor Acsády ravaszkodásai után ezeketolvassa az ember, önkénytelenül is kitör belőlea szemrehányás: tudva és akarva miért is téved,miért ferdít ez az Acsády?Mert ha az a Fülöp legátus erélyes kézzelnem rendelkezik; ha nem írja elő a reformot sígy legalább némileg nem igyekszik gátat vetnia mindent sorvasztó nagy bajoknak: ugyan mikövetkezett volna még? Királylyal, a kit a kúnférj neje mellett leszúr (1290.), vajjon mit lehetettvolna okosan csinálni?Acsády azonban nem érti Fülöpnek egyháziintézkedéseit sem, mert nem ismeri az egyházjogot.Nem tudja, hogy a legátus a pápa helyetteseés képviselője, mint most a nagykövet azidegen udvarnál a király képviselője, s hogy hatalmaakkora, mint a minőt a megbízója ráruház.Az egyházi javadalmak tekintetében pedig akkor,de még jóval később is igen sokszor közvetlenülintézkedtek a pápák, tehát legátusaik is, mintezt pl. a Századok ez évi számaiban is olvashatja:Magyarország a XV. század végén a pápai supplicatiókvilágánál – cikkében.De ő nem érti a középkort s nem érti apapa akkori viszonyát az egyes egyházakhoz s ahívekhez. Pedig már csak az Árpádok történetérevonatkozó forrásokból is megtanulhatta volna,hogy akkor a hívek, de a királyok is, mindenügyökben úgy fordultak a pápához, mint mostfordulnak községeikben az emberek a jó plébánoshoz.Hogy hogyan kell a középkort helyesen méltatni,arra nézve igen sokat tanulhatna Acsády

52Vécsey Tamás egyetemi tanárnak Hajnik Imrefelett minap tartott igen tanulságos emlékbeszédéből.Elmondja Vécsey, hogyan ítélt Hajnik aközépkorról. „A középkor intézményei szerinteaz akkori viszonyoknak megfeleltek s minden intézménycélszerű, ha a maga idejében jól betöltihivatását... Nem ad a középkori intézményeknekmai szint és jelleget, nem modernizál; előadjaazt a maga valójában és eredetiségében.Nem méri a régit a mai mértékkel s nem ítélia múltakat a mai szempontokból ... A középkorialkotásoknak és intézményeknek nem mai hasznavehetőségétnézte, hanem azt, hogy azok miképentöltötték be középkori küldetéseket . . . Gondosanés előszeretettel fejtegette és igazolta, hogy aközépkorban más egyéb is volt, mint durva erő,nyers hatalom, vad ököljog, sötét elfogultság . . .Több jót tudott a középkorról, mint a con-ventionálistudósok. Hajnik azok szerint ítélte meg aközépkort, akik szent és magasztos célokért hevültek,éltek, haltak. Lelke és szíve megtelt aközépkori hatalmas institutiók s nagy szellemimozgalmak csodáinak kultuszával . . . Hajnik voltaz első, aki nálunk az egyház középkori érdemeitelfogulatlanság nélkül, tárgyilagosan adta elő sszembetűnővé tette, hogy a középkoron át, a szakadozottságidejében, a rendező, szervező, összetartós művelő szellemi hatalom az egyház volt,mely nálunk is terjeszté nemcsak a vallást, hanema műveltséget is”. (Századok. 1903. 130-2. 1.)Ez a Vécsey Tamás pedig protestáns.S Acsády, távol e józan felfogástól, mégisa középkor történetírójára játssza magát!

XI.III. Endre és Mária, a nápolyi királynő, mint trónörökösök.IV. Miklós ós VIII. Bonifác viszonya Endréhez.A vatikáni levéltár tanúságai és Acsády ferdítései.Kún-Lászlónak nem volt gyermeke, midőnmeggyilkoltatásakor trónja megüresedett. Csaknővére, Mária, a nápolyi király, Anjou Károly nejeólt és életben volt még László dédatyjának, II. Endrénekutószülött fiától, Estei Istvántól született gyermeke,a velencei Endre, kit azonban atyjával együtt– mint Acsády is mondja – „az Árpádok nein ismertekel családjok tagjának.” (327. 1.) Egyiküksem volt az országban; külföldön, Itáliában, házasodottmeg István, fia Endre pedig Velencébennevelkedett s most, László halálakor is, Albertosztrák herceg udvarában élt.Hogy Mária, a nápolyi királynő, ily körülményekközött igényt támasztott bátyja trónjára,az természetes; hiszen családbeli fölfogása szerintaz Árpádok fáját fiágban kihaltnak tekintette,miután előtte Endre nem számított. De igényttámasztott a trónra Habsburgi Rudolf is, IV. Bélának– mint állította – a tatárok elől valófutásakor tett ígérete alapján, sőt ezen az alaponaz országot fiának, Albertnek adományozta is.A magyarság azonban nem remélt egyetértésselsorakozott a körülbelül 25 éves Endreherceg, az utolsó Árpád köré s nem sokat kutatta,vajjon atyja, a már halott Estei István

54csakugyan törvényes gyermeke volt-e II. Endrénekvagy sem. Az Árpádok dicső családja irántvaló hálából s különösen azért, hogy a külfölditrónkövetelőktől meneküljön, őt ültette a trónra.Azonban III. Endre (1290-1301.) igen ziláltállapotban vette át az országot; azonkívülhosszú háborúja volt Alberttel, a nápolyi királynőis folyton zavarta trón-igényével s ő a zűrzavarban,midőn rengett alatta a föld s a legszilajabbszenvedélyek viharzottak a kedélyekben, nemállta meg helyét. Acsády szerint „nem az imponáló,vasakaratú, szívós természet volt, minőt a kivételesviszonyok kívántak.” (356. 1.) Pedig veletartott a férfias, igaz magyar Ladomér esztergomiérsek, s hozzá csatlakoztak a többi főpapok és anemesek tömegei is.Hogy ilyen körülmények között uralkodásabékés és szerencsés nem lehetett, eléggé érthető.Acsády azonban a bajok okozói közé – szokásaszerint – a pápákat is bevonja s nekik az Anjoukérdekében és országunk kárára olyan viselkedésttulajdonít III. Endrével szemben, aminő atörténeti igazságnak nem felel meg. Acsády egyáltalánnem látszik tudomást venni a vatikánilevéltári publicatiókról, melyek történetünk annyimende-mondás pontjára eddig is már kellő fénytderítettek s a melyek alapján Fraknói megírtaegyik legújabb klasszikus művét: Magyarországegyháziés politikai összeköttetéseiről a rómaiszent-székkel.Először is bevádolja IV. Miklós pápát, a ki– szerinte – a Habsburgi Rudolf ellenében azthirdette, hogy „Magyarország régtől s tudvalevőlegszámos okoknál fogva a szentszéké s hogy ígyegyedül ö rendelkezik a magyar koronával,melyet Mária királynő fiának, Martell Károlynakadományozott is.” A magyarok azonban ép úgy a

55császár, mint a pápa igényeit a leghatározottabbanelutasították. Csakhogy a szentszék – úgymond– „hatalmi eszközeinek kimeríthetetlentárházát Martell Károly rendelkezésére bocsátotta.”„Maga a pápa vezette a küzdelmet” slegátusa, kit nyomban László halálának hírére„kirendelt,” de csak egy év múlva küldhetett el(akkor ez csak olyan osztrák diplomácia-féle eljáráslehetett, mely mindig elkésik!), ismét megjelentMagyarországban, hogy itt „álla nfelforgatómüvét megindítsa.” Hogy a legátus nem ismerteel III. Endrét királynak, elcsábította tőle KőszeghyIvánt s általában, hogy maga köré gyüjté „aforradalmi elemeket.” De – úgymond – épen apüspöki kar hiúsítá meg „üzelmeit,” szívvel-lélekkeltámogatta az állami önállóság megoltalmazásábana koronás királyt, úgy, hogy a legátus lábaalatt mindinkább égni kezdett a föld, azért hamarhaza is „takarodott”. (357-8. 1.)A dolog azonban nem így, hanem Fraknóiforrástanulmányai szerint „kicsit” másképentörtént.Mária, nápolyi királynő ugyanis, a mintfivérének, IV. Lászlónak meggyilkoltatásáról értesült,magát a magyar trón örökösének tekintetteés támogatásért a pápához fordult. IV.Miklós, mielőtt a teendők iránt határozna, néhányhéten át várakozott az esztergomi érsek jelentésére,mely a viszonyokról és különösen a trónöröklésügyéről tájékozást volt nyújtandó. Ezazonban elmaradt, a miért a pápa szemrehányástis tett az érseknek.Elhatározta azért, hogy legátust küld azországba a célból, „hogy az ország állapota, körülményei,viszonyai felől és arról, mily módonlehetne azt jobb útra téríteni, az üdvös kormány :zás áldásaiban részesíteni, tájékozást szerezzen

56és nyújtson.” Tehát a trón betöltésére vagy akárcsaka kormányzás ideiglenes rendezésére vonatkozófelhatalmazásról szó sem esett.Ε közben az ország rendéi III. Endrét állítottáka trónra. Ugoccione János jesi püspöklegátusazután csakugyan az országba jött sutasításaiból a pápa azon igénye tűnik ki, hogyő kivan a három oldalról emelt trón-igények fölöttdönteni, nem pedig az, mintha apostoli, vagyföhűbéruri jog alapján ő kívánta volna a magyartrónt betölteni.Ezen az igényen pedig sem csodálkozni,sem abban valami hatalmaskodást keresni nemlehet; egyszerű folyamánya volt ez a pápa mindenkoriatyai gondoskodásának Magyarországról,valamint egyszerű következménye ama nézetnek,melyet Mária vallott, hogy fivérében, Lászlóban,az Árpád-családnak magva szakadt.Mikor a pápai követ jött, Endre már teljesenmegszilárdította volt uralmát; a követ őtutasításai értelmében természetesen az országtörvényes királyának el nem ismerte, de nem islépett föl ellene. Oda igyekezett hatni, hogy azország rendéi III. Endre trón öröklési jogát a pápaelbírálása alá bocsássák. A király hívei s elsősorban azonban a főpapok, a kik ismerték ahelyzetet, nem voltak hajlandók megengedni, hogyuralkodójuk jogai már a befejezett tények utánfelülvizsgáltassanak. De ugyanezek a főpapok, amily erélylyel megóvták politikai álláspontjukfüggetlenségét, ép úgy másrészt az egyházi életjogkörében a pápai követ iránt teljes hódolatottanúsítottak.Alig tartózkodott azonban a követ 4-5hónapig az országban, IV. Miklós meghalt, mirea követ is visszatért Rómába. (Fraknói i. műve(98 -101. 1.)

57A fönlévő oklevelek tehát Miklós pápabölcs és óvatos eljárásáról tanúskodnak; de arról,amiről Acsády álmodik: a koronának M. Károlynaktörtént adományozásáról, a hatalmi eszközök tárházánakrendelkezésére bocsátásáról vagy az államotfelforgató mű megindításáról nem tudnaksemmit. Még annak sem találjuk bennük határozottkifejezését, a mit Újházy mond (A magyarnemzet történelme. 1900. 86, i.), hogy a szentatya„a nápolyi követeléseknek fogta pártját.”Hasonlókép meseszámba megy, a mit Acsádyfolytatólag a hosszú széküresedés után pajtáváválasztott VIII Bonifácnak Endre alatt országunkhozvaló viszonyáról mond. (3Ő9-364. 1.) Hogy1297-ben Endre ellen „az irtó háborút megindította;u hogy „az eddigi akna munka helyettmegkezdte a nagy támadást”; hogy „a pápagondoskodott, hogy Ladomér halála után Gergelyprépost kerüljön az érseki székbe” s hogy végremegtette azt, a mit több bibornok nagy ostobaságnaknevezett, hogy „haddal küldte a dalmátrészekbe Károly trónkövetelőt.”Bonifác leveleiből ellenben azt látjuk, hogyámbár Károly Martell jogát – anyja révén -elismerte, elődjének tartózkodó magatartásátólnem tért el; nem küldött legátust az országba,a magyar főpapokat pedig meg sem kísérlettéelvonni Endrétől. Gergely prépostot az esztergomikáptalan a saját jogából választotta érseknek,a ki hogy aztán Anjou-párti lett, az az őegyéni belátásától függött. III. Endre király is szeretteaz ügyes, dolgos férfit (Pauler II. 578. 1.),a pápa meg nem volt ellene, legalább megbízhatóembert nyert benne, „a kitől a helyzet és viszonyokfelől alapos tájékoztatást remélt.”De azért midőn III. Endre két párthíve, acsanádi és veszprémi püspök 1300-ban, a nagy

58jubileum idején, Rómába jött, a pápánál jóakaratúfogadtatásban részesültek, úgy hogy Endre biztatásukrakövetét küldte a sz. Atyához, hogytartsa vissza vetélytársa támogatásától. Bonifácazonban mindkét irányban semleges maradt, úgyhogy midőn a nápolyi király fiát Magyarországbaküldte, azt a pápa tanácsa és akarata ellenéretette, ezért nevezték a bíbornokok a király vállalatáts nem a pápáét, mint Acsády álmodja, „nagy ostobaságnak.”(Fraknói i. műve 102-6.) III. Endrealig néhány hétig élvezte a megnyugtató tudatot,midőn 1301. jan. Ιő-én meghalt.Így mondja ezeket a mai oknyomozó történelem.Mint sok más kérdésben, úgy VIII. Bonifácpápának az Anjou-kérdésben elfoglalt ú. n. pártoskodóállásfoglalására vonatkozólag is tisztáztáktehát a ráfogásokat a leghitelesebb tanuk, azoklevelek,A magyar nemzet történetének első korszaka,az Árpádok kora, ezzel véget ért. Televau a királyság megalapításának és megszilárdulásánaknehéz küzdelmeivel. Hol a pártviszályok,hol meg a német és görög befolyás veszélyeztetteszt. István művét. Csak egy hatott rá jótékonyan,a koronát adó római pápa és utódai. Ezzel nőttés ennek a támogatásával szilárdult meg. ígyolvastuk ezt ki nyomról-nyomra az oklevelekből.Acsády egy pápa érdemét sem ismeri el, leszóljamindegyiket. Ezt – mint láttuk – csak a történetitények elferdítésével tehette, egy irányzatoskönyv megírásával. De az ő ferdítései nemárthatnak a való tényeknek.

A vegyesházakbeli királyok kora.ι.Vencel, Ottó, Károly Róbert. Miért foglalt állást „VIII.Bonifác Károly Róbert mellett? Acsády ferdít. Boccasiniés Gentilis pápai követek. A pápáknak köszönhetjük azAnjouk dicső korszakát.Acsády oly magasztalólag ír Károly Róbertről,az Árpádház fiágának kihaltával nálunk trónra kerültidegen Anjou-házbeli királyról, mint egyik Árpádutódrólsem. „Károly királyban – úgymond -csakugyan gondviselésszerű férfiút, olyan egyéniségetnyertek, minőre akkor az országnak szükségevolt, mert az új király vitéz, bátor katonának,jeles szervező tehetségnek, a béke ésháború, a romboló harc és az alkotó munkaemberének bizonyult. Károly lett az államegység,a közrend apostola, a magyar királyi hatalomigazi újjáalkotója.” (415. 1.) „Megmentette azállamot s ez teszi örök dicsőségét.” „Az ifjúkirály daliás, gyönyörű férfivá fejlődött, ki megnyerőmodorával, örök jó kedvével, elmés társalgásával,szívélyes előzékenységével, valamintszemélyes bátorságával, lovagiasságával, politikaisikereivel igazán megbűvölte magyarjait, kikhezszokásaiban és kedvteléseiben is alkalmazkodott.”(418. I.) „A királyi család Európa legelőkelőbburalkodóházai körébe emelkedett, s ez a fordulatKároly király személyes érdeme.” (426. 1.)

60S íme ezt az Árpádok lehanyatlott örökségétfölemelő, a magyar királyságot újjá alkotó, tekiutélyés kultúra által az országnak új életet adóKároly Róbert királyt a nemzet a pápának köszönhette.Minek folytán szinte kézenfekvőnek látszikaz ebből folyó következtetés, hogy tehát mostmár ezt a pápát, mint országunk igaz jó barátját,bizonyára Acsády részéről is csak hálás köszönetilleti meg. Nem, most sem, Acsády király-dicséreteidacára sem!Amily kifogyhatatlan Károly Róbert dicsőítésében,úgy másrészről most sem ismer határta pápa leszólásában; ő minden bajt, amit arossz vagy gyenge királyok és a fékhetetlenalattvalók valaha csak előidéztek, a rendet csinálnióhajtó pápa rovására ír, most, ezen újkorszak elején csakúgy, mint az egész Árpádkorszakalatt. Hogy milyen logikával teheti ezt,az már más kérdés; de ő így tesz következetesen.III. Endre halálával (1301.) a nemzet királynélkül maradt. Az Árpád fiága megszakadt. AnjouKároly, kit atyja még Endre életében haddalküldött a magyar földre, nagyanyja révén most márhatározottan föllépett, mint trónkövetelő és Endrehalála hírére párthívei kíséretében ZágrábbólEsztergomba ment, ahol Gergely érsek valamiúj koronával meg is koronázta. És ettől a pillanattólfogva, egész addig, míg a nemzet maganem választotta meg királyának (1301 -1308.nov. 17-ig), Acsády a vádak egész halmazátzúdítja a szt, székre, „beavatkozásai” miatt.Úgy mutatja be Károlyt, mint Bonifác pápajelöltjét, akit rá akart erőszakolni a nemzetre.De a nemzet zöme, a legtöbb püspök is „a szabad* Mária, nápolyi királynő, lemondott jogáról fia,Károly Martell javára, de ez időközben elhalálozván, amaga követelését fiára, Károly Róbertre örökítette át.

61királyválasztásért apostolkodott,” maga akart akoronával rendelkezni s IV. Béla leányági unokáját,Vencel cseh király fiát ültette a trónra.Vencel uralma – úgymond – meg is szilárdultvolna, ha Boccasini Miklós pápai legátus szakadatlanulnem dolgozik „az ország fellazításán.”A pápa meg ítélőszéke elé idézte Vencel királyt.Miután pedig ez nem ismerte el a pápa Ítélkezésijogát, a pápa megtiltotta az egyházi és világinagyoknak, hogy királyokul ismerjék el. Ezutánszóba hozza Bonifác Unam Sanctam bulláját,melylyel kijelentette, hogy minden teremtményalá van vetve a pápának, a mely tan azután– Acsády szerint – véres összeütközésbe juttattaSzép Fülöp francia királylyal. Ε küzdelemközött VIII. Bonifác meghalt. Utódja, XI. Benedekfolytatta elődje politikáját, úgy hogy az idősebbVencel belátta, hogy „a pápaság ádáz támadásai”fia helyzetét előbb-utóbb tarthatatlanná teszik,Budára jött s fiát a koronával együtt hazavittePrágába (1304.)A világi nagyok most IV. Béla egy másikleányági unokájához, a bajor Ottóhoz csatlakoztak,a kinek Vencel átadta a koronát. Az új pápa,a megválasztott V. Kelemen a magyar ügyekbennem léphetett föl kellő nyomatékkal s így azellenmozgalom vezetése Tamásra, az új esztergomiérsekre maradt. Ez az eszes, de ravasz emberbenső barátságban állt a hatalmasok némelyikével,főleg László erdélyi vajdával, s ritka ügyességgelvetette ki a hálót Ottó király megejtésére. ígyaztán mikor ez Erdélybe ment, hogy a vajdaleányát nőül kérje, a vajda Ottót fogságra vetette,aki onnan kimenekülve, haza, a bajorföldre futott. (1308.)A pápa – folytatja Acsády – most márteljes erővel közbelépett s Anjou Károly kérelmére

62újra legátust küldött az országba, kit „valóságosdictatori hatalommal ruházott fel.” Ez Gentilisbíboros volt, akiről, különösen erőszakosságárólés kapzsiságáról nem tud elég rosszat mondani.Mikor ez megérkezett, hogy Tamás érsek akkoráramár kitűnően előkészítette „a pápás trónkövetelő”számára a talajt. A közhangulat mindinkább Károlyjavára fordult, a közvéleménynek – meddő kísérletekután – más trónjelöltje többé nem volt,meg kellett tehát barátkoznia az eszmével, hogyAnjou Károlyt fogadja királyává.Midőn tehát Károly a péterváradi kolostorból,ahol a mozgalmas éveket átélte, 1308. őszénGentilissel Budára jött, már nyert ügye volt.A királyválasztó gyűlésen aztán egyhangúlagkirálylyá is választották. Gentilis elnökölt s– úgymond – csaknem elrontotta védence ügyét.Abból indult ki, hogy a szentszéknek joga vana magyar koronával rendelkezni. A hallgatóságbanerre zajos ellenmondás hangzott. Azt kiáltották:nem akarjuk, hogy a pápa adjon királyt az országnak!Gentilis erre megmagyarázta szavait,a választók a pápának csupán megerősítő jogátismerték el s egyhangú lett a választás. A Lászlóvajdától visszaszerzett koronával mégis koronáztáks Károly a magyarok egyik legderekabb királyáválett. A pápai legátus még egy ideig – Acsádyszerint – a király „nyakán ült”, míg végre1311. szeptemberében távozott. (401-9. 1.)Hát ezekre a vádakra csak az a feleletünk,hogy a pápának még akkor sem lehetne igenszemrehányást tenni, ha csakugyan rá akartavolna erőszakolni a magával tehetetlen nemzetreKárolyt, mert jó királyt adott volna nekik. Ezaz eljárása is a középkori keresztény jogi felfogásés különösen a pápának nemzetünkhöz valórégi és akkori viszonya értelmében egészen más

63elbírálás és megítélés alá esnék, mint ahogy aztma gondoljuk.De a pápa ezt nem tette, nem erőszakoltsenkit; nem jól tudja a dolgot Acsády. Bonifácpápa, mint előbb láttuk, az Anjou·kérdésbenegész Endre haláláig semleges maradt. Endrehalálakor azonban a réven vajúdó kérdés: Márianápolyi királynőnek, IV. László nővérének s Károlynagyanyjának a joga a trónra fölelevenült, actuálissálett s a pápa, mint a jogok védője, most mártényleg – amint máskép nem is tehetett – ezenjog mellett nyilatkozott. Ezzel szemben a távolabbijogot, IV. Béla unokáinak a jogát, nemtámogathatta. Azért annak érdekében küldtekövetét az országba s ezért, az ügy kiderítésecéljából, idézte a trónkövetelőket is Ítélőszéke elé.Nem akart ő tehát koronát osztogatni, hanemcsupán igazságot akart szolgáltatni a „legközelebbirokonnak.” (Fraknói Magyarország összeköttetéseia szentszékkel 114. 1.)Hogy aztán mit tanított az Unam Sanctambullában és miért voltak összeütközései a franciaSzép Fülöppel, az egészen más kérdés, az a magyartrón-kérdésre vonatkozással nem bírt. Magyarországgalszemben szt. István óta minden pápaegyformán viselkedett; ez a viselkedés pedigatyai volt, távol minden hűbéri gondolattól.Különben ügy látszik, a magyarok magok isrájöttek, hogy mindkét választottjukban vargátfogtak s azért se a pápai követ korteskedésére,sem Tamás érsek éles eszére nem igen volt szükség,hogy Károly pártját erősítsék. Vencel, mintSebestyén Gyula is mondja: méltatlannak tanúsítottamagát a királyi méltóságra, melyet könynyelműségével,dorbézolásával és kapzsiságávallealázott. (A magyar nemzet története 1889. 38. 1.)

64Ottó pedig annyira imponált, hogy még kiszemeltapósa is elfogatta s kosárral kínálta.Amit végre Acsády Gentilis bíborosról rosszatmond, az egyszerűen az egyházjog nem ismerésevagy a tények elferdítése. Gentilis nagyon békülékenyens igazán az ország feldúlt helyzeténeka megjavítására járt el. „Ha végig tekintünkFra Gentile működésén hazánkban, azon tanúságotkell felőle tennünk, hogy jelleme a szigorúés erélyes, de másrészt a körülményekhez alkalmazkodóés eszélyes féfiúé volt. Nem kis részbenérdeme, hogy a zérus alá olvadt királyi hatalmatmagyarországi működése három éve alatt olyfokra emelte, hogy az ezentúl minden ellenségévelmegküzdhetett” (Pór a Magyar nemzet történetébenSzerk. Szilágyi III. 35-50. 1.) Hasonlókép rendezteaz egyházi állapotokat is (Fraknói i. műve132. 1.), úgy hogy V. Kelemen alig küldhetettvolná alkalmasabb legátust az országba.Miután a rendet helyreállította s még aszilaj Csák Mátét is megnyerte ; távozott, mert apápa intézkedése folytán jelen kellett lennie aviennei egyetemes zsinaton. Így történt a dologs nem máskép.És a pápák ezen gondoskodásának vagymondjuk Acsádyval: beavatkozásának mi volt azeredménye? Az, mint Szalay László történetírónkmondja, hogy a „magyar nemzet az Anjouk alattoly dicső korszakot élt, minőt a Venceleknekés Ottónak nem köszönhetett volna.”

IIEndre kir. herceg Nápolyban. Házassága Johannával ésmeggyilkoltatása. VI. Kelemen magatartása az ügyben.Nagy Lajos nápolyi hadjáratai. A kritika szava.Ki ne emlékeznék deák-korából Zách Kláraszomorú történetére, melyet annyira kiemeltekelőttünk; hát mikor még hozzá olvastuk AranyJános balladáját erről a letiport szűzi ártatlanságról,szinte düh fogott el a bujálkodó zsarnokságellen! Magunk előtt képzeltük a szerencsétlenapát, Zách Feliciánt, aki kardot ránt leányabecsületének meggyalázói ellen és még ő esik els családját harmadíziglen kiirtatja a zsarnok -Károly Róbert! Hogyne lobbant volna haragrafiatal vérünk?S ma már ez a megható történet mesévéolvadt fel; az oknyomozó történet azt beszéli,hogy ebből az egész történetből egy betű semigaz. Zách Felicián egy közönséges merénylő, kiboszuból, mivel hivatalától fosztotta meg, orgyilkosmódon támadt királyára. (Szilágyi: A magyarnemzet története III. 76-84 1.)A kutató tudomány sok ilyen kedves mondátólfoszt meg bennünket; de letörli egyúttal atörténet lapjairól azt a sok mesét, ráfogást is,melylyel a más vallásúak a pápáknak hazánkhozvaló viszonyát illették, illetőleg igazságtalanulítélték meg; s Acsâdy ennek dacára – ő tudjamiért – még most is nemcsak fenntartani, demég jobban kiszínezni iparkodik azokat. Minden

66újabb füzetével az új vádaknak egész halmazáthordja fel, a miért nekünk is az igazság érdekébenfolyton felszínen kell tartanunk a kérdést:mit mond ő s mit mond rá a mai oknyomozó történet– a pápáknak hazánkhoz való viszonyáról?Károly Róbert után fia Nagy Lajos következett.(1342-82.) Ő reá is örökségül jutott atyjánaknagy családi politikája, melylyel egyrészt alengyel trónt megszerezni, másrészt a családbelinápolyi trónt biztosítani iparkodott. Ez utóbbiérdekében Endrét, Lajos öcscsét, eljegyezték Johannával,a, nápolyi trónörökösnével, aminek azonbanaz a szomorú vége lett, hogy Endre a koronázáselőtt, 1345 szept. 19-én, vadászat alkalmával,Nápoly vidékén, Aversában megfojtatott.Acsády hosszasan beszéli el az esetet (450-57 1.) s az egészben a pápának első rendű szerepetjuttat, de oly módon, s oly célzatossággal,hogy ezeket olvasva a pápát majdnem bűnrészesnek,majd pedig a tett elkövetése után bűnpalástolónaks Lajos király irányában mindenképenigazságtalannak kellene tartanunk.Azon kezdi, hogy a nápolyi trónkérdést mégKároly-Róbert magyar és Róbert nápolyi királyok,a szentszék beleegyezésével, szerződésileg akkéntrendezték, hogy Endre nőül veszi Johannát ésRóbert halála után Nápoly királya lesz. Endremeg is esküdött Johannával, aki azonban nemszerette férjét. Maga akart uralkodni s megnyerveAvignon vezérembereit is, kivitte, hogy az aggRóbert megváltoztatva a szerződést, olyan végrendeletettett, hogy utána ne Endre, hanem Johannalegyen Nápoly királya. Johannának ebbenlegfőbb támasza az avignoni szentszék volt, melyilyen formán nem védte meg az eredeti szerződést.A magyar udvar erélyesen védte jogát s azt követelte,hogy Endre legalább társuralkodó legyen.

67De a pápa, VI. Kelemen, „ezt sem tűrte”, s Johannátismerte el a nápolyi trón egyedüli jogostulajdonosának. Ezzel Endre veszélyes helyzetbekerült. Erzsébet anyakirályné 1343-ban Nápolybasietett, hol Johanna előzékenyen fogadta s áltatta,hogy Endrét nem fogja kizárni az uralomból.Azonban Erzsébet látta a bajt, belátott Johannaszívébe s voltak, a kik figyelmeztették, hogy Endrétmegölik, ha ott marad. A megrémült anya hazais akarta vinni fiát, de Kelemen pápa, kinek ismételvetett jelentést a helyzetről, megnyugtatta,hogy .nincs oka félni”. A pápa iránti bizalombólott is hagyta fiát s haza ment.Ez alatt a magyar udvar Avignonban pénzzeldolgozott s kivitte, hogy a pápa elrendelte,hogy Johannával férje, Endre is királylyá koronáztassák.Johanna ez ellen kézzel-lábbal dolgozott,s a szentszék csakugyan újabban úgy intézkedett,hogy Endre királysága „merőben címzeteslegyen”. De Johanna még ezt az értéktelenkoronázást sem akarta tűrni s midőn erre vonatkozóerőlködései Avignonban meghiúsultak, Endrodrámájában beállt a végzetes fordulat. Johannaúgy viselkedett ugyan, mintha meghajolna hűbérura,a pápa parancsa előtt, sőt előkészületeketis tett a koronázásra. Cinkostársai azonban vadászatürügye alatt Endrét Aversában megfojtották.így oda állítva, a dolog nem vet kedvezőfényt a szentszékre s ha tovább olvassuk Acsádyt,a szentszék viselkedése és eljárása a bűntényután sem mutatkozik valami korrektnek.VI. Kelemen Endre megöletése után azt vitatta,hogy mint Nápoly hűbérura, egyedül ő jogosulta bűntényt megvizsgálni s a tetteseket megfenyíteni.Küldött is Nápolyba követet, megindulta vizsgálat s egy-két apró bűnös kivégeztetett.A magyar király azonban Johanna megbüntetését

68kívánta, mivel őt tartotta a bűntény értelmiszerzőjének. A pápa ezzel nem sietett. „Johanna– úgymond Acsády – férje meggyilkolása utánis Avignon védence maradt és a pápa azt vitatta,hogy mindaddig, míg bűnössége bebizonyítva nincs,nem lehet a tróntól megfosztani”. Pedig Lajoskirály ezt kívánta és a trónt magának, vagy öcscsénekIstvánnak követelte. A pápa ennek a trónkövetelésnekis elleneszegült. Arra Lajos elhatározta,hogy pápa nélkül is vesz magának elégtételts 1347-ben vezetett sereget Nápolyba. Ekkora pápa részéről Petrarca is szerepelt követül.Odajövet, Johanna menekült, Lajos pedig törvénytült a bűnösökön. Durazzói Károly herceget kivégeztettes elfoglalta az országot. Azonban ezenönbíráskodása dacára, mint Acsády mondja, „elismertea pápa főhűbéruraságát s tőle kért engedélyt,hogy királylyá koronáztassa magát”. Aszentszék persze megtagadta az engedélyt s Johannának,ki eközben Avignon városát, mely tulajdonavolt, eladta a pápának, még erélyesebbenkelt védelmére. Lajos a kitört pestis miatt hazament. Újabb kísérlet után a pápa már némi engedményttett s követe, Guido bíboros, Pozsonyban,1349 nyarán Lajossal olyan egyességet kötött,mely Johannát teljesen elejtette s a nápolyi tróntIstván hercegnek juttatta, ha az nőül veszi akivégzett Durazzói Károly leányát, Máriát. Johannaamint erről értesült, Avignonban mozgásba hoztaösszes barátait, úgy hogy Kelemen pápa lecáfoltakövetét s megtagadta az egyesség szentesítését.Ez elkeserítette Lajost, s másodszor is Nápolybasietett. A pápa ezt is helytelenítette, úgy hogyLajos ismételt nápolyi uralma tarthatatlanná vált,mert „a papság, avignoni parancsra, valósággalkeresztes háborút szervezett ellene”. A magyarkirály végre is engedni kényszerült, s minden

69kárpótlás, minden engedmény nélkül 1352-benhaza rendelte hadait.Ez a rövidre fogott kivonata Acsády színeselbeszélésének, melyben VI. Kelemen megvesztegethetőnek,pártoskodónak, a bűnös asszony palástolójánakvan feltüntetve, csak igazságos bírónaknem. Az elbeszélés ugyan így is belső ellenmondásokbanszenved s célzatosságát maga árulja el,pl. hogy lehet azt az anyai aggódó szeretettelmegegyeztetni, hogy Acsády szerint Erzsébetnekvilágosan megmondták Nápolyban, hogy Endre fiaveszélyben van, hogy megölik, s ö mégis a távol,francia földön lakó pápa szavára, biztatására otthagytavolna? Azt is látjuk, hogy bármennyireJohanna-pártinak tünteti fel a pápát, közbenközbenmégis csak elmondja, hogy az a pápa folytontett valamit – Johanna akarata ellenére is -Endre, majd Lajos javára; így midőn Johannaakarata ellenére Endre megkoronáztatását elrendeltestb.Az egész bonyolódott kérdést aktaszerűleg,elejétől-végig, úgy ahogy történt, előadja Fraknói.(Magyarország összeköttetései a szentszékkel 151 -237 1.) Ebből látjuk, milyen más volt az ügykezdete és egész lefolyása s hogy az a szentszék,mely akkor, sajnos, Rómától távol, Avignonbantartózkodott s francia befolyás alatt állott, ezennyomott helyzetében is mennyire meg tudta őriznifüggetlenségét még egy ilyen sokfelé elágazó kérdésbenis.Az a nápolyi trón a magyar részről egyerőltetett érdek volt, az anyakirálynénak, Erzsébetnekambíciója. Mindjárt az elején olyanformahatározatlan szerződést kötöttek, hogy a magyarkirály egyik fia köt házasságot a Dápolyi királyegyik unokájával. A lengyel korona biztosítása utánazonban a trón Endrének maradt s a rá vonatkozó

70szerződésben ismét nem történt világos rendelkezésaz iránt, hogy Róbert halála után Endrét az uralkodóihatalom gyakorlásában milyen rész illeti meg.Innen a támadt differenciák Endre megkoronáztatásaérdekében, mint Acsády beszéli.Johanna, igaz, nem volt a női szeméremmintaképe, de az is bizonyos, hogy volt idő, midőnragaszkodott férjéhez, aki maga arról értesítettea pápát, hogy „most már a szeretet ésegyetértés kötelékei kapcsolják őket egybe”. S valóbanEndrétől fia is született s ez volt az egyik oka tekintetben, hogy miért ellenezte a pápa, Endrehalála után, Lajos részéről Nápoly elfoglalását.Hisz az a nápolyi trón még akkor sem lehetettvolna Lajosé, ha Johannát leteszik, mert ott voltEndre fia, ott volt Johanna húga, Mária. A pápamagatartása e pontban tehát éppen az igazságosbiróé volt, aki az összes pártok felett áll.Abban is igaza volt, midőn a bűnügy megvizsgálásátmagának tartotta fenn, hiszen ő voltNápoly hűbérura. Különben Lajosnak és kivált anyjának,Erzsébetnek követeléseit Johannával szembenboszu-érzettől menteseknek nem lehet mondani,mert Johannát, ha bűnössége nem volt bebizonyítható,elítélni valóban nem lehetett. Hogy feslett nővolt, az bizonyos, de vajjon azért férje halálaokozójának kellett-e lennie: ez nem volt kimutatható.S Lajos is a pápához intézett leveleiben nemtényekre, csupán csak mende-mondára tudott hivatkozni;különben pedig elegen lakoltak Endréért.Szóval szomorú eset volt ez nagyon; de akiFraknói munkáját elolvassa, az Acsádyval nemfog követ dobni a pápára. De hogy is! Hiszenéppen a pápai szék segítette az Anjou-házat amagyar trónra, tehát jó akarója volt. S hogy az aVI. Kelemen sem lehetett oly pártoskodó, abból islátjuk, amit maga Acsády Lajos királyról folytatólag

71mond, hogy nem maradt keserűség a szívében s VI.Kelemen után annak utódját VI. Incét már segítiRómának az olygarchák kezéből való kiszabadításában(458 l.), Ince viszont az egyház főkapitányánakcímével s szentelt zászlóval kedveskedikneki.A krónikások csacsogásai s az ezek nyomándolgozó költészet nagyon kiszínezték Endreés Johanna esetét, valamint a vele kapcsolatosLajos-féle nápolyi hadjáratokat. De a költészetnem történelem s nem a költészetből tanuljuk aa megtörtént eseményeket. Arra az oklevelekszolgálnak s a rostáló kritika.Hogy Acsády mégis ily mesésen beszéli ela történetet, az az ő hibája, a mi árnyékot vetszavahihetőségére. Szerencsére, hogy Zách Kláraesete nem áll valami kapcsolatban a papsággal,különben ebből a légből kapott esetből is fegyvertkovácsolt volna az egyház kisebbítésére.

III.Nagy Lajos kath. politikája. Acsády ellene beszél, mertkiűzte a zsidókat. A könnyelmű Zsigmond király. A szentszékés a papság viszonya Zsigmondhoz. Acsády vádjai.A minap azt írta egy tudós s a könyvkiadástitkaiba beavatott ismerősöm, hogy: nálunkkönyv, mely nem üzlet s nem irányzatos, kivétel.Úgy is van. Nálunk sok könyv nem a tudományért,hanem a haszonért íródik s hogy elkeljen, ütniekell a katholikusokon. Csakhogy az ilyen eljárásüzletnek ugyan jó üzlet lehet, de a komoly tudományhanyatlását jelenti.Acsády füzetes vállalatán ugyanez az irányegész az unalomig jelentkezik és pedig majd ilyen,majd olyan alakban. Olvasva tovább Nagy Lajostörténetét, sok szépet mond róla, de feltűnőenelégedetlen egyházpolitikájával, bennt és a Balkánon.Folyton és folyton visszatér reá. Türelmetlennekmondja bennt, majd szemére veti, hogy:„azonosította a katholikus egyházat s a magyaruralmat, a mi ez időben, mikor a keleti népekbenaz orthodox öntudat már a végletekig kifejlődött,csak ártalmára válhatott a magyar birodalomérdekeinek” (466. 1.); majd ismét: „Lajoskirály nem ismerte a felekezeti türelmességet sígy az összes hűbéres tartományokban olyan magyarellenesérzés és hangulat támadt, mely nagybanmegkönnyítette az új Balkán-hatalom, a törökterjeszkedését.” (470, 1.)

73Eszerint teljesen hamis világításba helyeziLajos küzdelmeit a Balkánon s azt a körülményt,mintha Lajos térítési törekvései lettek volna főokaannak, hogy a magyar hatalom ott meg nemszilárdulhatott. Lajosnak azon okos törekvéseire,civilizálttá tenni azt a durva és zagyvalék balkánitömeget s aztán rendes állami életre vezetni, ilyenformánmély árnyat vet.Mily máskép adja ezt elő nagy történelmünk!„Vannak – úgymond – a kik nemhelyeslik Lajos király térítési buzgalmát és aztállítják, háborúi a Balkán-félszigeten testvérharcokvoltak, melyek megsemmisítették annak lehetőségét,hogy e népek a török félhold ellenébena magyar korona alatt őszinte lelkesedéssel egyesüljenek.Valóban téves e felfogás. A balkán-félszigetinépek csak az esetben egyesültek volnaa magyar nemzettel, ha sikerül őket kissé pallérozni.És mi nyerhette volna meg őket a műveltségszámára, ha nem a nyugati kereszténység?Csak ha Lajos királynak sikerül a bolgárokat,szerbeket, oláhokat tartósan megnyernie akatholicizmusnak, akkor alakulhatott volna aviszony Magyarország és a népek közt szorosabbás a vonzódás kölcsönössé. Lajos királytminden hitbuzgalma mellett államférfiúi nézetekvezérelték. Azon időben a népek művelődésénekegyedüli eszköze a vallás, egyedüli iskolája azegyház volt. A hanyatlásnak rohanó bizantinizmuséletet, erőt, szellemi lendületet a népnek nemadhatott; hátramaradás, tespedés, de sőt hanyatlásvolt a keleti egyház jellege, míg a nyugatikereszténység, mely a humanizmust, a tudományés művészet újjászületését megszentelte, pártolta,a művelődés és haladásnak volt iskolája. Midőntehát Nagy Lajos a népeket a katholicizmusraakarta téríteni, a humanizmusnak, a nyugati mű-

74veltségnek akarta megnyerni őket és ez által azérdekközösséget a nyugattal felkölteni és föntartani.Hogy Nagy Lajos helyesen gondolkozott,mutatja az ötszázados tapasztalás; az idő nekiszolgáltatott igazat: az ő bölcsessége és előrelátása,midőn törekvését arra irányozta, hogya népeket civilizálja, fényesen igazolta magát.”(Szilágyi: A magyar nemzet tört. III.271. 1.)Ki hiheti, hogy Acsády nem tudhatná ezt?Mindazáltal végig vesszőzi Lajost türelmetlenségéért,midőn az azon korban annyit tett csupán,hogy a vallási egység szilárdításával erőssé akartatenni nemzetét. Acsády birizgálásáuak vajjon milehet az oka? Végre nagy későn rá is jövünk, hogyAcsádyból ismét a haragvó zsidó beszél a történelemíró helyett. T. i. kimondja végre, hogy Lajosnemcsak térítgetett, hanem még nagyobbat istett, 1360 körül kitiltotta Magyarországból, „sokszázados hazájukból”, a zsidókat, (498. 1.). Hincillae lacrimae! Bizonyosan olyanok voltak azokaz akkori zsidók, mint most Mármarosban, csakLajos hiányzik rajok. Acsády pedig így igazítjaa maga ízlése szerint a történelmi tényeket.Nagy Lajos után, aki 1382-ben halt megNagy-Szombatban, következett szeszélyes nejének,Erzsébetnek gazdálkodása s leányának, Máriakirálynénak zavaros uralkodása. Az Anjouk fényescsillaga letűnt, helyébe trónvillongások és polgárháborúkléptek. Nem segített azon még a luxemburgiházból való Zsigmond sem, aki 1387-tőlnejével, mint társuralkodó, majd ennek 1395-benbekövetkezett szerencsétlen halála után (áldottállapotban lebukott lováról) egyedül uralkodott,hosszú ideig, 1437-ig.Ennek a képét ismét az általános történelmimeggyőződés ellenére oly visszásán festi meg, minta

75Kún-Lászlónál tette. Határozottan kedvence Aesádynaka könnyelmű Zsigmond. Itt is azt mondja,hogy Zsigmondnak emlékezetét „a papi, másrésztaz eretnek szellem befolyása alatti történetírásfeketítette be”. (520 1.) És miért kedvence? Látomelőadása folyamán a két okot. Az első az,midőn elmondja, hogy Zsigmond „a zsidók irántigyűlölet igazi okaival tisztában volt” (520!.), amiannyit jelent Acsádynál, hogy kedvelte a zsidókat,no és akkor Acsády szemében csak derék emberlehet. Meglátszik ez a hangulata azon is, midőn máshelyen, alább említi, hogy „nem tudott gazdálkodni,pénzzel bánni, időnkint valósággal szegény volt s akörülmények természetszerűen gyanús pénzműveletekrekényszerítették”. Szóval a gyanús pénzműveletekkelfoglalkozó embereknek arany napjaikvoltak alatta. Tehát Zsigmondnak derék embernekkellett lennie.A másik ok, amiért Acsády dicséri Zsigmondot,az, hogy rossz kormányzata, az általános elégedetlenségközepett, összeütközésbe hozta a főpapsággalmeg a sz. székkel is, tehát a mi történetírónknakaz eset kapcsán ismét van alkalmaegyet ütni a katholikusokon.És ebben aztán valósággal kéjeleg. Zsigmondkormányzata alatt „papi forradalomról” beszél.(536, 539 1.) A király 1401. évi elfogatását sVisegrádra zárását a püspököknek tulajdonítja(534 1.), sőt többet mond, hogy annak, hogy Zsigmonda török előrenyomulását meg nem akadályozhatta,egyenesen IX. Bonifác pápa lett volna azoka. „A magyar király – úgymond – ugyanakkor,mikor halálos csapást mérhetett volna atörökre, a pápa által támasztott felkelés leverésérekényszerűlt erejét s nemzete drága vérétvesztegetni”. (533 1.)Ez már aztán igazán arculütése a történeti

76igazságnak! Szilágyi nagy történelme bezzeg másképmondja el Zsigmond egész uralkodását, akönnyelmű emberét, kit a legnagyobb bajok iscsak pillanatra tudtak komoly gondolkodásra bírni.Idegenek töltötték be udvarát, ő alig vett komolyanrészt a kormányzás gondjaiban (409 1.), ígyaztán a főurak – s nemcsak a főpapok – a nápolyiLászló felé hajlottak. S midőn ráunva a könnyelműségérevégre 1401-ben az országnagyok Budánrátámadtak, csak azt kívánták, hogy „a cseheket,lengyeleket és a többi idegeneket űzze ki az országból”.„Ha ebbe beleegyezel – mondták -szívesen elfogadunk királyunknak”. (447 1.) És őmég ezt sem akarta tenni, akkor aztán elfogták.Acsády ezt nevezi papi forradalomnak.IX. Bonifácról pedig ezeket mondja Szilágyitörténelme: „Bonifác meleg érdeklődéssel támogattaZsigmondot a török ellen indított hadjáratában,s Magyarország iránt érzett különös jóindulatánakakart kifejezést adni, midőn Zsigmondleghívebb emberét, Kanizsai Jánost, előbb az esztergomifőegyházmegye érsekévé, majd egész Magyarországprímásává s az apostoli szentszék követévénevezte ki. Zsigmond csatlakozása Vencelés a francia király tervéhez (hogy Bonifác pápátleteszik, a nyugati egyházszakadás szomorú idejevolt ez) azonban rögtönös fordulatot idézett előmagatartásában. Nem lépett fel most sem nyíltana király ellen, amint hogy Zsigmond sem foglaltnyíltan állást a rheimsi határozat mellett; derokonszenvével most már teljesen a nápolyi királyfelé fordult, s befolyását a főpapság útján érvényesítve,lassan oda törekedett, hogy Zsigmondhíveit uruktól elidegenítse s ez által előkészítseLászló trónrajutását. S hozzáteszi: „Zsigmondmagaviseletével egészen elidegenítette magától

77azokat is, akik eddig leghívebb támaszai voltaktrónjának”. (445. 1.)A pápa elfordulását Zsigmondtól tehát enneka Bonifác pápától való elfordulása előzte meg, amimindenesetre más színben tünteti fel a pápa továbbimagatartását, mintha Acsádyval, elhallgatvaezt a körülményt, egyszerűen csak odaállítjuk apuszta tényeket.Zsigmond könnyelmű, pazarló ember volt egészéletében, koronák után futkosott, az egyház egységeértis küzdött; de éveken és éveken át külföldöntartózkodott s elhanyagolta saját országát; azt azonbannem lehet mondani, hogy akár a papsággal, akára szentszékkel valami tartós rossz viszonyban lettvolna; arra nem volt elég komoly. A török veszedelmetpedig se ő, se a nálánál nagyobb utódainem tudták elhárítani az országtól.De ennek sem a pápák, hanem a keresztényfejedelmek folytonos zsörtölődései, egyenetlenkedéseivoltak az oka.

IV.Zsigmond király placet-je. A konstanci zsinat és HúszJános. Nem a zsinat égette meg Huszt. A középkorfelfogása az eretnekekről. Zsigmond a huszita-irtó észsidóbarát. Acsády elfogult.Ami igazat mond is Acsády, azt is hamisfénybe állítja. Ilyen az 1404. húsvéttáján tartottországgyűlésről szóié előadása. (541. 1.) Igaz,hogy a rendek kimondták a IX. Bonifáctól valóelszakadást s törvényben megbélyegezték a „hullásokat”,a magyar javadalmakra került idegenpapokat. A törvény megfosztotta a pápát mindenjogától a magyar egyházi javadalmak adományozásaterén s elrendelte, hogy az összes papi állásokat,melyeket eddig a pápa vagy a pápai követ töltöttbe, jövőre kizárólag a magyar király adományozza;hogy továbbá a pápa olyan iratai, melyek magyaregyházi ügyekről intézkednek, érvénytelenek legyeneks aki azokat királyi engedély nélkül(placet) elfogadja, kihirdeti vagy végrehajtja,fej- és jószágvesztéssel bűnhődjék.Ez igaz, csak az előadása hamis. Acsádyaz egész törvényt megvilágító lényeges körülményielhallgatja, azt t. i., hogy ezen időben anyugati egyházszakadás tetőfokára hágott, amenynyibenmár ekkor három pápa volt és senki semtudott eligazodni aziránt, ki a törvényes pápa?Ezek ellenkező rendeleteket adtak ki, mindegyikmásnak és másnak adományozta egy és ugyan-

79azt a javadalmat, ennek folytán a zavar nem csaknálunk, hanem általán az európai országokbanis tetőpontját érte el. Hogy ennek elejét vegyék,hozták a magyar rendek a püspökökkel együttaz említett törvényeket, melyek azonban a piacetjoggalegyütt csak a schisma idejére szóltak;úgy hogy Zsigmond aztán a pápai szakadásnakvéget vető konstanci zsinattól (1414) kérte afőpapkinevező jogot, meg is kapta, (Fraknói i.müve I. 335. 1) s azontúl a magyar királyoknem az 1404. hazai törvény, hanem a zsinattólnyert kiváltság alapján gyakorolták ezt a jogot.Zsigmond ugyanis habár itt-ott ujjat is húzottvele, nem volt ellensége a kath. egyháznak.Hasonlókép nem állhatja meg, hogy a Zsigmondotannyit foglalkoztató huszitizmus körül,nevezetesen Húsznak konstanci elítéltetése dolgában,valami hamisságot be ne csúsztasson.Helyesen adja elő a téves tan mibenlétét, hogyaz nemcsak egyházi, hanem messzehorderejűszociális mozgalom is volt, teljes ellentétben azakkori állami renddel, a mennyiben Húsz a többiközt azt is hirdette, hogy „mindaz eltörlendő, amitörvényben és intézményben útját állja az egyenlőségnek”(554. 1). Hozzájárult, hogy az egészbemég a németek és a csehek között forrongónemzetiségi viszály is belekeveredett.Húsz, mint aki az egyetemes zsinathoz föllebbezett,Zsigmondtól kapott „menevéddel” Konstancbakerült; de a zsinat előtt továbbra ismakacsul ragaszkodott veszedelmes tanaihoz. Erre– mondja Acsády 552. 1. – „a zsinat Husztmint eretneket máglyára Ítélte s kivégeztette.(1415. május 30.)”Akik tudjuk azt, hogy a kávéházi tudósok,akik nem valami fárasztó tanulmánynyal, hanema pletykásoktól szokták szerezni történelmi isme-

80reteiket s néhány elferdített történeti esettel,amelyek közé Husz megégetése is tartozik, hogymennyi humbugot szoktak űzni az egyház rovására:az ilyen inkorrekt s elvi tévedést magábanfoglaló mondatot megjegyzés nélkül nem hagyhatjuk.Ha Acsádynak a történeti igazság feküdnéka szívén, nemcsak a tényállást fejezte volnaki korrektül, hanem mindjárt ennél az esetnélsem hagyhatta volna említtetlenül a középkorijogi viszonyokat, azoknak nyers igazságszolgáltatásáts nevezetesen azt az eljárást, melyet aközépkor a veszedelmes eretnekek megfenyítésénélkövetett.Nem teszi, hanem misztifikál s azt mondja,hogy a zsinat végeztette ki Huszt, éppúgy, mintmidőn pl. a spanyol inquisitiót is, mely ellen pedigannyiszor tiltakozott az egyház, egyszerűen azegyház nyakába szokták varrni.A dolog pedig úgy áll, hogy az ilyen esetekben– a téves tanoknál – megvolt az egyháznak °maga része, de megvolt a világi hatalomé is.Az egyház senkit sem ítélt halálra, Huszt sem.Hanem ez történt. Látván a zsinat, hogy Húszmakacsságát semmivel meg nem ingathatja, a15-ik ülésen tételeit tévesekül (az egyik pl. ígyszólt: minden egyházi vagy világi előljáró elvesztihatalmát és tekintélyét, ha halálos bűnbenvan), mondom tételeit tévesekül, őt magát pedigvalóságos eretneknek nyilvánította s mert azutolsó felhívásra is megátalkodott maradt, papijelvényeitől ünnepiesen megfosztotta és a szokottkéréssel, hogy életének kegyelmezzenek, a világi hatóságkezébe kiszolgáltatta. Zsigmond a pfalzi grófnak,az pedig a konstanci városkapitánynak adta átaz eretneket, ki az ítéletet a középkori jog értelmébenrajta még aznap végrehajtatta. (Rapaics EgyháztörténelemII. 521. I.) Húsz, mint említettem, a

81pápa ítéletétől az egyetemes zsinatra appellált;a zsinat tehát ítélt. De hogy aztán megégették,azt nem a zsinat, hanem a világi hatóság tettea maga fenyítő joga értelmében. Szilágyi nagytörténete így mondja ezt el röviden: Húsz Jánost akonstanci zsinat maga elé idéztette és miutánnem sikerült öt tanai visszavonására reábirni,eretneknek nyilvánította és átadta a világi hatóságnak,mely őt 1415. július 6-án megégette.(III. 537. 1.)Hát – mint látjuk – a valódi tényállásés Acsády előadása között igen lényeges különbségvan, amit nem lehetett szó nélkül hagyni,lévén a történetírás hivatása felderíteni az eseményeket,nem pedig elhomályosítani.Egy dolgot mégis úgy mond el, ahogy volt,Marchia Jakab, a bosnyák ferenciek tartományfőnökénekeljárását a magyar husziták ellenében.(590. I.) Azt mondja, hogy Zsigmond „bármitürelmes volt a vallás dolgában,” az egyház ésállam felforgatására irányuló tanaikat nem tűrhettes irtó háborút indított ellenök. Ezzel MarchiaJakabot bízta meg; tehát ezt a tényt az egyszermár nem a pápának vagy a papságnak tulajdonítja,amint szokta. Elmondja, hogy ez az emberirtóigazi véremberként dolgozott, kigyuladtak amáglyák, ahol csak megjelent s töméntelenenszenvedtek tűzhalált, az eretnekség rendes büntetését.Annyira ment, hogy János kalocsai érsekis helytelenítette eljárását.Zsigmondnak ez az eljárása – teszszük mihozzá – az akkori felfogásban bírja alapját, merta középkorban a világi hatalom is nagyrabecsültea vallási egységet s nemcsak a magánbirtokrabelopódzó tolvajt büntette, de tolvajnak nézte azidegenből jött vallásháborítót is s hasonlóképbüntette.

82Azért Acsády a tényekkel kerül újból összeütközésbe,midőn ismételten kiemeli Zsigmond vallásostürelmességét, ami abba a korba nehezen illikbele; valamint akkor is téved, midőn kiváló dicsfénybenmutatja öt be, mint királyt. Az igaz,hogy az alsóbb elemeket pártolta, úgy a városipolgárságot is; de hát ezt egyrészt amiatt tette,mert pénzt remélt tőlök, másrészt a főurakellenében, akik az idegenek pártolása miatt nemszerették, valakire mégis csak kellett támaszkodnia.Egészben véve pedig igaz az, amit Szilágyi történetemond, hogy félszázados uralkodása alatt– ide-oda kapkodva – sok tekintetben teljesítetlenülhagyta a személyéhez fűzött várakozásokat.(III. 593. 1.)Amit pedig végül ismételten kell megrónomAcsádyban, az az, hogy a legújabb, a 16. füzetébenis, folyton dicséri Zsigmondot, magasztalja érdeménfelül, mint látszik, csupán azért, mert zsidóbarátvolt. Emiatt pedig senkinek sem szabad kedveznia történelem rovására. A történetnek tárgyilagosnakkell lennie. Valamint t. i. az előbbi füzetében,úgy ebben is újból visszatér arra, mintha azvalami faji dicsőség volna, hogy a könnyelmű emberta zsidók segítették a pénzforgatásban. Hiszentudja Acsády jól, mert ismert tény, hogy Zsigmondnem az „ősi türelmes politikából” (578. 1.)s nem ingyen szerette a zsidókat. S mégis nagy garralkiemeli, hogy Zsigmond az első, ki magánföldesúrnak„különös kegyelemből” megengedte, hogyjószágain zsidót telepíthessen, mely joggal eddigcsupán a korona élt. A király 1388-ban KanizsayJános esztergomi érseknek és testvéreinek adtameg a kedvezményt (?), hogy családi városukba,a fallal kerített Kismartonba zsidókat telepíthessenek.Ugyan e jogot nyerték Garay Miklósés János (1393). Az új telepesek – úgymond –

83zsidó jog szerint élhettek s olyan kiváltságokatnyertek, minőket a királyi zsidók Budán ésSopronban élveztek. (580. 1.) Ezért 9 sok dicséretZsigmondról, ezért aztán egész uralkodása isfényes, ami valóban mintája legújabb kinézésű,elfogult történeti előadásnak. Eddig ugyanis csaka protestánsok szokták volt a magok javára színeznia magyar történetet, Acsádynál ez mostzsidós vonást nyert. Egy újabb lépés a felekezetiegyenlőség felé – a tudományban.Hogy miként bánt Zsigmond a zsidókkal,ezt tehát nekünk tudnunk kell. Mindazonáltalkénytelen hozzátenni: csakhogy a kedvezményekcsupán papíron voltak meg, mert a városi hatóságokkérlelhetetlen gyűlölete lehetőleg megfosztottakiváltságai gyakorlati élvezetétől a zsidóts minden módon megkeserítette életét.Kár, hogy a jó Acsády nem bocsátkozikezután annak a kifejtésébe is, hogy az az eretnekirtóZsigmond igazán szerette-e a zsidókat shogy miért, mely okoknál fogva nem szerették őketa városi hatóságok? Mert valami okuk csak volt.Pedig szerzőnk nagyon szereti fejtegetni azegyes koroknál a szociális viszonyokat; ezenkérdés fejtegetésével is igazán tanulságos munkátvégzett volna, mely némileg megértetné korunkhasonló felfogását.

V.Hunyady János korszaka. I. Ulászló és a szegedi béke.Cesarini pápai követ magatartása. A mai történeti álláspont.Acsády. pihenőt tart.Zsigmond ép úgy, mint Nagy Lajos, csakleánygyermeket hagyott maga után, nemzetiuralkodó családot nem alapított. Hagyott azonbana nemzetnek e helyett egy nagy férfiút, kit ő födözöttfel, a legnagyobb magyar hőst, HunyadyJánost. Azt lehet mondani, hogy Zsigmond után(1437.) egész a nagy apának nagy fiáig, Mátyáskirályig (1458.) terjedő s igen-igen változatos 21éves korszaknak a története ennek a férfiúnak aszemélyéhez fűződik s az egészet a töröknek hazánkfelé való nyomulása jellemzi.Különben a korszak négy részre oszlik. Zsigmondután leányával, Erzsébettel, Albert, az elsőHabsburg, került a magyar trónra (1437-9.), utánaa várnai csatában elesett I. Ulászló (1440-4.) következett;ennek halála után Hunyady János, mintkormányzó állott az ország élén (1444-52.) afőurak irigykedései között, a törhetlen hazafi példájátmutatva; majd Albert utószülött fia, az álnokV. László (1452 -7.) vagy inkább nagybátyjaés gyámja, a gyalázatos Cilley Ulrik boldogítottákaz országot.Acsády mindezt egy füzetben mondja el. Elégrészletesen és Hunyady tanulságos jellemét stetteit szépen domborítja ki; de egy, a nagy kö-

85zönség számára írt történetben még sem kelleneemlítetlenül hagynia pl. az 1442-iki szebeni csatábólKemény János hősi önfeláldozását, ki lovat ésfegyverzetet cserélve Hunyady Jánossal, életéveltette lehetővé a török megveretését. Valamint Hunyadypáratlan győzelménél, a Nándorfehérvármegvívásánál (1456.) nem elég a zászlótűző törökötmagával a mélységbe ragadó Dugonics Titusztegyszerűen csak felemlíteni. Ilyeneknek részletesebbleírása igen jó a mai anyagias kor és a sokönző ú. n. hazafi okulására. Acsády az ilyenekhelyett inkább gyönyörködik az urak veszekedéseiben,ilyesminek a részletezését azután a világértsem mulasztaná el.Azonban meg kell vallanom, hogy ezen korszakleírásában, nem tudom mi oknál fogva, minthamás tekintetben is pihenőt tartana. Váratlanulkeveset gyalázza az egyházat, sőt még a szereplőkét pápai követtel, az Ulászló alatt szerepelt CesariniJuliánnal és az V. László korabeli CarvajalJánossal is fölötte kíméletesen bánik ei. Jótis mond róluk!Ezt természetesen nem úgy keli érteni, minthaa régi megszokott nótáját teljesen elfelejtette volna:csak nem simfel lapokon keresztül. Döfni döf őmost is, hisz ez természete, de csak itt-ott éscsak egy-két sorban.Így Albert halála után beszélvén a nemzetkét pártra szakadásáról, midőn az egyik rész ameghalt király nejének, Erzsébetnek, állott apártjára; a másik, Hunyady Jánossal, az országszámára segítséget keresvén, a lengyel Ulászlóthívta be, ezt mondja: ugyanaz a Széchy Dénesprímás, ki Ulászlót királylyá koronázta, vette átaz ellenpárt vezetését s a magyarság súlyos kárára,Frigyes császárhoz, a gyermek László gyám-

86jához fordult. Meglehet, nem önként, hanem arómai curia sürgetésére tette. (606. 1.)Akárki akármit tett nálunk, ö annak a hátamögött mindjárt a római curiát gyanítja; megrögzöttabban, hogy országunk ezen legjobb barátjában,a római szent-székben, mindig csak ellenségetszimatoljon.De most az egyszer önmaga cáfolja megmagát, midőn – talán feledékenységből – nyombana következő lapon ezt írja: A török veszedelema magyar polgárháború közben nagyra nőtt.Rómában halaszthatatlannak találták tehát, hogynyomást gyakoroljanak a megegyezés érdekébenFrigyes császárra s ezzel lehetővé tegyék Magyarországnaka török elleni védekezést, mely Ulászlónakuralkodói programmja volt. – No lám, az arómai curia csaknem ugyanazon egy időben egyszerreUlászló legnagyobb ellenségét is pártoltaés egyúttal nyomást is gyakorolt rá, Ulászló programmjaérdekében! Ez annyi, mint félrebeszélni.Majd más helyen (620. 1.) elmondja, hogy arácok miért viselkedtek oly hűtlenül HunyadyJános török-ellenes csatáiban. Elfogult létére nemértvén, hogy mit jelentett volna ezekre a mai napigelmaradt Balkán-népekre a katholicizmus fölvétele,azt mondja ; hogy azért álltak inkább atörök mellé, mert a győzelem után, Hunyady állítólagosnyilatkozata szerint, misét kellett volnahallgatniuk és a pápa fenhatósága alá helyezkedniük.Megjegyzendő, hogy a rácokat misével ijjeszgetninem lehet, mert a rácoknak van miséjök.Acsády ezt nem tudja, valamint nem képes megérteniHunyady törekvésében – ha csakugyanezt mondta nekik – a polgárosító törekvést, őcsak türelmetlenséget lát benne. Pedig nem azvolt az ok, hanem az, hogy a szláv a mai napig

87sobasem szerette a magyart. Ezt egy történetkutatónakillenék tudnia.Azt mondtam, hogy itt, ennek a korszaknaka leírásában, kivételesen még a pápai követekkelis jól bánik. Ez szinte feltűnő részéről a Cesarinibíborosnál, a kinek hagyományosan az Ulászló-féleszegedi törökbéke (1444.) megszegését szokás tulajdonítani.A krónikások után szinte történetiközhelylyé lett ez a felfogás, mint a Zách Kláramegható esete, vagy pl. a Galilei: Eppur si muove-ja.Tankönyveinkbe is bekerült, persze azegyház megvádolására. Ugyanis a téli hadjárattólés Hunyady sikereitől megrémült törökbékét kért és pedig igen előnyös föltételek mellett.„A békekötés meg is történt Szegeden – mondjaVarga Ο. Α magyarok oknyom. története 1885.98. 1. – s annak megtartását Ulászló király azevangéliumra tett esküjével fogadta. De híre jötta szövetségesek indulásának, a miért sokan elhamarkodottnaktekintek a békekötést. A többitmegtette Julián ékesszólása a hadjárat mellett,bizonyítva, hogy a pogánynak tett eskü érvénytelen,így az esküt fel is bontják ...” Mangoldszerint (A magyarok oknyom. tört. 1896. 99. 1.):nyomban reá Ulászló tanácsosai, szégyelyén aszövetségesek előtt a dolgot, Cesarini pápai követtelegyetértve, megszegték a kötött békét ésesküt és megindították a háborút. SebestyénGyula (A magyar nemzet tört. 1889. 55. 1.) mégegyenesebben beszél: De alig távoztak a törökkövetek, megjelent Cesarini Julián bíbornok, apápai szék küldötte s megingatta elhatározásábana fiatal királyt. Elmondta . . . hogy ha a királytesküje gátolná a béke megszegésében, a kereszténységérdeke követeli és megengedi, hogy a hitetlennekadott eskü alól feloldassák; a pápafeloldta ... Így beszélnek tankönyveink.

88Tehát a cél szentesíti az eszközt, ez volnaennek a mesének a tanulsága.Azonban az eset máskép történt. Már Mangoldfelemlíti, Schwartzra hivatkozva, a jegyzetben,hogy a szegedi béke megkötése is hiba, sőtesküszegéssel ért föl.Részletesen pedig előadja a tényállást Fraknóia Szilágyi-féle Magyar történetben (IV. 44-52.1.), utána tankönyvében Újházy (124. 1.) s márezekkel tart Acsády is.Az eset ez. A török elleni ú. n. téli hadjáratbólhazatért Ulászló áprilisban megesküdöttarra, hogy a nyár folyamán a háborút megújítja,mivel győzelmei alkalmasnak mutatták az időt atöröknek Európából való kiűzésére. Külső segélyis meg volt ígérve. Ennek a hírétől megijedtszultán követeket küldött Ulászlóhoz s békét ajánlottelőnyös föltételek alatt. Ez júliusban történtSzegeden. A király bizonytalannak látván a külsősegélyt s igen előnyösnek a föltételeket, megkötöttea békét s meg is esküdött rá. De miutánszemrehányásokat tettek neki s a szövetségesekis megindították a gályákat, a török pedig nemtartotta meg a feltételeket, az áprilisi esküjéhezhíven, a békekötés dacára, megindította a hadjáratot,mely különben a várnai vereséggel végződött.Ez az a híres szegedi esküszegés, amely azonban– mint látjuk – nem esküszegés, mivel egyés ugyanazon ügyben két ellenkező esküt érvényesenletenni nem lehet. Ulászlót ugyanis kötötteáprilisi esküje, azért a szegedi eljárása lehetmeggondolatlan lépés, de eskütétel számba nemmehet.Hogy pedig, ami a dologban a fő, Cesarinibíboros Ulászlót utóbb feloldotta volna ezen ú. n.szegedi esküje alól, oly indoknál fogva, hogy a po-

89gánynak tett esküt meg szabad szegni, az egyszerűenmese Fraknói ezt mondja (i. helyen): Julián a szegeditárgyalásoknak tanuja volt. A békekötés ellen, amelyaz áprilisi országgyűlésen elvállalt és esküvel erősítettkötelezettségekkel ellentétben állott, felszólalniel nem mulasztotta. De kellő erélylyel nemlépett fel, hivatalos állása és személyes tekintélyesúlyát a mérlegbe nem vetette. Az egyház büntetéseivel,de még elutazásával sem fenyegetődzött.Ha tehát Cesarinit valami felelősség terhelné,az ezek szerint legfölebb az volna, hogytiltakozása nem volt elég erélyes. De a fönnebbidézett vádak nem illenek rá. (L. különben részletesenFraknói: Magyarország összeköttetései aszentszékkel II. 62., 430-3. 1.)Acsády nem csatlakozik teljesen a földerítetttényálláshoz (611 – 4. 1.), csak a régi s ma márelavult vádat enyhíti. Még szerinte is Julián „beleegyezésévelköttetett a szegedi béke” de utóbb„esküszegésre nem ösztönözte a királyt.” Mégszerinte is ,.két eskü előtt állt a király”, de azért„nem erkölcsi, hanem politikai hiba történt, midőna szegedi bókét széttépték”. Álláspontja tehátszíntelen, de már ez is haladás, mivel ő különbenmég nagyítani is szokta az ilyen dolgokats nevezetesen az egyházra a legkedvezőtlenebbkövetkeztetéseket szokta az ilyenekből levonni. Ittváratlanul, első esetben nem teszi, azért mondtam,hogy pihenőt tart.A füzet vége felé vázolván a korszak állapotait(605. 1.), megjegyzi, hogy a husszitákon kívül„nagyban fokozták a magyar kath. egyház bajaitazok a visszaélések, melyeket Rómából a rezervációkalapján a magyar papi javadalmak betöltésekörül űztek s melyek erős visszatetszéstkeltettek a közvéleményben.” Meg kell adni, hogyebben meg neki vau igaza.

VI.Mátyás király ós a szentszék. Acsády ismét elemébenvan, hamisít. A török háborúk huzavonája. A keresztényfejedelmek egyenetlenkedései voltak a török ereje.A Kolozsvári Mátyás-szobornál uem kisebbértékű emléket állított nagy nemzeti királyunknaka magyar tudomány, a Márki tanár általszerkesztett Mátyás király Emlékkönyvben. (1902.)A történetírók sora állt össze, hogy elmondjanekünk azt a kort, úgy ahogy volt s bemutassa,nekünk Mátyás királyt személyében és cselekedeteibenaz egykorú források világánál. Van ott tárgyamravonatkozó két cikk, az egyik: Mátyáskirály és a papság és egy másik: II. Pius pápaés Mátyás király.Ezeket átolvasva, ha az ember kezébe vesziAcsády legutolsó füzetét, mely ugyancsak Mátyáskirálylyal foglalkozik s ezt is átolvassa: elképeda merő ellentéten, mely itt nyilatkozik. Történetírókbeszélnek az Emlékkönyvben és pedig olyanok,akiknek az a kor szakkérdések, Acsády is történetírós mint ilyen beszéli el Mátyás korát.Azoknak is, neki is ugyanazon források állanakrendelkezésére s mégis mekkora ellentét a kételbeszélés között!Sőt fölvilágosításul hívom Mátyás koránaka monografusát, aki Mátyás király levelezését iskiadta, fölnyitom Fraknóit, akinek legújabb mű-

91vében, Magyarország összeköttetéseiben a szentszékkel,kimerítő tárgyalását találom a Mátyáskirály és a szentszék között fenállott viszonynak(II. 107-244. 1.) Ez az elbeszélés is olyan, mintaz Emlékkönyvé. S azonkívül itt látom a forrásokatis idézve, Acsády pedig csak beszél forrásokmegnevezése nélkül.Ez az összehasonlítás arra a meggyőződésrevezetett, a mit egykoron a többi között Renannális tapasztaltam, hogy igenis a tudomány örve alattnagyon is dolgozhatik az elfogultság és a rosszakarat,midőn az író nem tévedésből, hanemtudva és akarva, jobb meggyőződése e lenérehamisat ír s arcul veri a történeti igazságot.Mert különben hogyan mondhatná ugyanazonforrások alapján az egyik ember feketének azt,amit valamennyi szakember fehérnek mond! Egyforrásból csak egyféle tényt lehet kiolvasni.Acsády előadásában ugyanis újból ismétlődikaz az eljárás, amit már egyszer Imre királynálbemutatott, annak a kimutatása t. i., hogy Mátyáshűséges és odaadó híve volt a szentszéknek egészéletén át, a szentszék meg állandó ellensége neki.(684-ß 1.) Ez az egyik tanulság Acsádyból. Hátaki csak valamelyest beleszagolt Mátyás királytörténetébe s akár csak Acsádyból is ismeri annakaz erős jellemét (jaj volt annak, aki magáraharagította; ilyenkor rettenetes is tudott lenni650 1.): az így magában véve is, eltekintve a ténybizonyításától, képtelenségnek fogja tartani eztaz állítást. Mátyás hátán nem lehetett bántatlanulfát vágni. Aki nagybátyját, Szilágyi Mihályt, akineki úgyszólván a trónt szerezte, képes voltmagától eltaszítani és becsukatni; aki egy ízbenegy állítólagos rágalmazás miatt pápai követetvolt képes udvarából és országából kiutasítani;aki Vitéz János prímást, egykori nevelőjét, képes

92volt nyilvánosan arcul ütni és becsukatni: arrólvalóban nevetséges azt állítani, hogy odaadó hívemaradt volna a szentszéknek, amint tényleg maradtis, ha a szentszék részéről a folytonos ellenségeshangulatnál egyebet nem tapasztalt volna.Acsádynak ez a majdnem minden lapján ismétlődőállítása egyszerűen ámítás.A másik tanulság Acsády jelen füzetéből aza nagyhorderejű vád, melyet szintén folyton ismétel,hogy tulajdonkép a szentszék az oka, hogyMátyás a törököt véglegesen le nem győzhette.„Az egyház világhatalmának végrehajtója, a szentszék,noha gyakran szedett terhes török adókata katholikus országoktól, mérhetetlen erkölcsi ésanyagi erejét teljességében sohasem helyezte atörök elleni harc eszméjének szolgálatába.” (651 1.)Ilyet mondani a szentszékről, mely századokonát egyebet sem tett, mint ezt a programmot hajszolta!Vagy: „A politikai helyzet változásaihozképest a szentszék néha Mátyás irányában isbarátságosabban viselkedett. így mikor Frigyescsászár IV. Sixtus letételén fáradozott s Mátyásegész haderejét felajánlotta a pápa védelmére,vagy mikor Velence a szentszék ellenségeivelszövetkezett, Róma Mátyásnál keresett támaszt.De ezek csak pillanatnyi alakulatok voltak, smihelyt elmúlt a veszedelem, a szentszék mindigfélre tolta a magyar királyt s ellenségeinek kedvezett.”(684 1.) Nohát a szentszék ezt nem tette,s hozzáteszem, Mátyással képtelenség is lett volnaígy akarni bánni; egyszer megtehette volna, detöbbé nem. Mátyás ilyen barátságot nem ismert.Mily másnak kellett tehát ennek a viszonynaklennie, ha Mátyás, hogy csak egy téuyétemlítsem, a szentszék oltalmára még saját apósával,Podjebrád cseh királylyal szemben is képesvolt háborút viselni! Igen másnak! Más is volt.

93III. Sixtus támogatta Mátyást a trónon való megszilárdulásban.(1458-90) II. Pius és II. Pál alatta viszony a régi maradt. Csak vége felé hidegültmeg VIII. Ince alatt, egyrészt midőn a szentszékFerrante nápolyi királylyal (1685), Beatrix királynéatyjával, tehát Mátyás apósával, az éviadó lefizetésének megtagadása s az egyházi térentett túlkapásai miatt háborúba keveredett; másrészta magyar királyi kegyúri jog körül felmerültsúrlódások miatt. De akkor is a feszültségkiegyenlítésére maga a pápa tette meg a kezdeményezőlépéseket.A kérdések részletei, nevezetesen a szentszékminden irányú viselkedésének okai, az említettszerzőknél olvashatók; a helyzet megvilágításáracsak azt említem fel, hogy Mátyás,neje Beatrix kívánságára, sok helytelen dolgotis tett, így nevezetesen midőn Beatrix nővérefiát, a gyermek (7 éves) Estei Hippolytot amagyar prímási székre erőszakolta. (SzilágyiMagyar nemzet tört. IV. 297. 1.) Hogy a szentszékvonakodott ebbe belemenni, mely komolyember veheti azt tőle rossz néven? És utoljáramégis csak a szentszék engedett. Hát a többiközött milyen ferde helyzetet teremtett magánakMátyás, midőn a trónt minden áron természetesfiának, Korvin Jánosnak akarta biztosítani?Az bizonyos, hogy a Hunyadyak, apa és fia,alatt a török helyzete és ezzel hazánk sorsa másfordulatot vehetett volna, ha a keresztény fejedelmeketnem a visszavonás tartja fogva. Vegyükcsak Mátyás alatt a haszontalan III. Frigyescsászárnak, ennek a magyargyűlölő embernek, aviselkedését; vegyük Velencét s másokat. Nemezek önzése, pillanatnyi érdekei akadályoztákfolyton a pápát s vele Mátyást a török ki veretesében?Könnyű Acsádynak a szentszék gyűlö-

94letével lapokat teleírni s követeléseket állítanifel innen a XX. század perspektívájából, hogymiért nem tett így, miért nem tett úgy; minthaa politika cselszövényeit s az emberek fondorlataita szentszéknek oly könnyű lett volna megakadályozni!III. Frigyest mindenki gyűlölte smégis vagy félszázadon át ült a birodalom nyakán,mit lehetett volna ezzel kezdeményezni?A kereszténység ügye úgy állott akkor atörökkel szemben, mint akár most áll a másneműmodern ellenségeivel szemben. Nem ezek az ellenségekaz erősek, hanem a keresztények összetartásagyenge s ez az ő erejük. így volt ezakkor, így van ez ma.Azokból az Acsády által leszólt Mátyáskoripápákból elég lesz csupán II. Piust példánakemlíteni, aki gyengélkedése dacára személyesenállt a flotta élére, hogy azt Konstantinápoly ellenvezesse. 1464. júl. 8-án érkezett Anconába, aszövetséges hadak gyülekező helyére. De betegvolt s a velencei hajóhad érkezését már csakbetegszobájából nézhette. Gyöngesége óráról-óráranagyobbodott; maga is érezte végpercei közeledtét.Mint az Emlékkönyv mondja (121 1.): mégutolsó perceiben is arra kérte a bíborosokat, hogyföl ne adják a keresztény háború eszméjét; aztánéjfél után három órakor (aug. 15) minden tusanélkül elszunyadt… Aug. l6-án a velenceihajóhad a dogéval együtt haza távozott. A pápagályáit a bíborosok Velence rendelkezésére bocsátották.Amit Pius pénzben hátrahagyott, mintegy48 ezer aranyat (óriási pénz akkor), mint atörök háborúra szánt hagyatékot a magyar királynakküldték.Így néz ki Acsádynak azon állítása, hogya szentszék erkölcsi és anyagi erejét teljességébensohasem helyezte a török elleni harc eszméjénekszolgálatába.

VII.Műveltségi állapotok Mátyás király alatt. A harcias időkerkölcsei. Más idők, más emberek. A papság részvételea csatákban. Acsády elfogultsága.Más idők, más emberek s hogy mennyiremások szoktak lenni, csak néhány példával szolgálokMátyás királyunk korából. Mi házainkat else tudjuk képzelni üveg-ablak nélkül; mily másképvolt ez azon időben, midőn az esztergomiérsek palotája is csak papír– és vászon-ablakaivaldíszlett. Nekünk szükséges az üveg az ablakon,mert mindjárt bánt a léghuzat és olvasni is akarunk,legalább újságot; az akkori ember egyikkelse törődött. Nemcsak a nemes ember, a főpap isleginkább katonának érezte magát. Az előbbinekrendesen, az utóbbinak többnyire a jó fegyver ésa jó lakoma volt a fő szenvedélye, egyébbel, kiváltaz előbbi, keveset törődött. Könyvet nemismert, legfellebb egy-két kéziratot; minek lettvolna neki a világos, huzatmentes szoba? – Mima bürokraták vagyunk, hivatalaink akta-csomagokkaltelvék, ellenben Mátyás legelső tisztviselőiközt sem hiányoztak analfabéták. Rozgonyi Oszvát,a székelyek grófja, Báthory István a későbbi nádor,Ország László és Rozgonyi László egyáltalánnem tudtak írni. Hát még a széles alsóbb rétegek!Úgy hangzik ez, mintha mondanók, hogy amai miniszterelnökünk nem tud írni s a minisztériumoktele vannak Írástudatlan emberekkel. Ugye

96furcsa ez nekünk, képzelhetetlen, akik hozzá vagyunkszokva, hogy ma-holnap a falusi kisbírónakis legalább érettségit végzett embernek kell lennie.– Lakomáikon akár 15 pecsenye is kerültaz asztalra, de villájuk nem volt, csak Mátyásalatt kezdett divatba jönni, ami épp oly különös,mint midőn halljuk, hogy a kályha is csak akkorkezdett bevonulni a házakba, melyet már elpuhultságnaknéztek azok, akik csak a régi óriási kandallótismerték, mely egyszerre egész ölfát emésztettföl s még sem adott elég meleget.Akkor kezdett divatba jönni a rongyból gyártottpapir s kezdte kiszorítani a régi hártyát;látszik, hogy keveset írtak s ma az egyszerű elemiiskolás fiú több papirost fogyaszt, mint akkor avármegye összes szolgabírái éveken keresztül.Ebből érthető, hogy a vörös pecsétviasz használatais kizárólag a királyt illette s csak külön kiváltságképengedte meg egyes kiválóbb uraknak.Tessék ebből a pár adatból következtetni atöbbi viszonyokra, az akkori házi és társadalmiállapotok berendezésére, midőn a szellem uralmátmég javában a nyers erő pótolta s az a Mátyáskoris oly képet tár elénk, melyet mi innnen aXX. század magaslatáról lecsodálni vagyunk kénytelenek.Hogyan mérhetnők mi tehát azt az időt,annak a szellem-erkölcsi viszonyait a mai mértékkel?Hogyan követelhetnők az akkori emberektőlazt a gondolkozás- és életmódot, mely ami sajátunk?Mi ma a közlekedés ezernyi eszközeitől, aszellemi termékek töméntelen számától körülvévea csendes szellemi és anyagi munkának élünk:akkor fő volt a haza mentése, a kard, a folytonosháború a törökkel és a többi szomszédokkal.Bizony más idők, más emberek s ezzel együttmás igények és nevezetesen más erkölcsi köve-

97telmények is járnak. Inter arma silent non tantummusae sed etiam mores.Az oknyomozó történetíró ezt tekintetbe isszokta venni s minden kort a maga s nem a későbbiszázadok mértékével szokott mérni. Különösena harcias idők szilaj erkölcseit nem a békésidők gondolkozásával hasonlítja össze.Csak Acsádynak az elfogultsága e tekintetbennem ismer határt. Nem véve számba az akkoriidőviszonyokat, lesújtó ítéletet moud a Mátyáskoripapságról, midőn az azon időben alig is lehetettmás, mint a milyen volt.„Szilaj hatalomra és gazdagságra éhes, eszközeikbenépen nem válogatós emberek voltak– úgymond – e kor főpapjai s széleskörű müveltségöknem fékezte szenvedélyeiket, nem tetteőket az erkölcsösség mintaképeivé. Életmódjukrendesen olyan volt ; mint a világi uraké; lakmároztak,vadásztak, mulattak, mint ezek s mégruházatukban sem külömböztek tőlök. A papitalárt, a palástot, püspöksüveget csak a templomban,vagy más egyházi ünnepélyeken viselték.Máskülönben úgy öltözködtek, mint a világiak sők is szerették az életet, élvezték gyönyörűségeit.Hippolit, a gyermek esztergomi érsek (1489) veresposztó nadrágban, hermelinprémes skarlát posztódolmányban, hasonló színű tafota köpenyben, pávatollas,prémes, aranytaréjas fövegben, sarkanytyúskordován csizmában szokott a közönség előttmegjelenni s egyedül a nyakáról lefüggő keresztkülönböztette meg a világi főuraktól. Világiasgondolkodásuk sajnosán nyilvánult vallásuk, egyházukiránti kötelességeik felszínes teljesítésében.Nagy részök minden volt inkább, mint főpap. Azegyik mint tudós, a másik mint diplomata, pénzügyiszakember, sőt mint katona tündökölt, ellenbenfőpapi teendőik teljesítésében mindnyájan

98meglehetős közönyt tanúsítottak ... Példájok természetszerűenáthatott alantasaikra s a rend ésfegyelem nagyon lazult a magyar papság mindenrétegében. A lelkészkedő vidéki papságot, melynekvagyoni helyzete ez időben sem javult, szegénységes fogyatékosabb műveltsége gátolta nemeshivatása teljesítésében s a kor iratai töméntelenadattal világítják meg erkölcsi és értelmiállapotának alanti színvonalat”. (713-4. 1.)S így tovább fejtegeti a papság helyzetétanélkül, hogy csak egy szóval is érintené a helyzetokait, melyeknek természetes folyománya voltaz ilyen állapot.Érdekes, hogy máskülönben mennyire ért őa mentegetéshez más alkalommal, mennyire igyekszikpl. Mátyás eljárását igazolni, pedig ez sokszoralig volt más merő szeszélynél, vagy Beatrix beavatkozásánál,hogy a magyar egyház élére idegeneketállíttatott, sőt a prímási székre is egy hétéves fiút állított. Ezt Acsády tudja menteni,(712 1.) csak a papság kevésbé szolid erkölcseitnem akarja megérteni.Vajjon pedig hol vegye szelídebb erkölcseita papság, ha egyik háborúból a másikba szólítjakirálya, püspökeit pedig egyik diplomatiai küldetésbőla másikba küldözgeti? Vagy egy hét évesgyermek-érsek mellett mekkora lehet a fegyelem?A várak ostroma, a tábori élet, seregek vezetésemindenesetre nem jól áll egy püspöknek, valaminttalárban se teheti ezt: de mindez nem egyszerűenazon kor követelménye volt-e?Szinte szokatlanul hangzik nekünk pl. azilyen adat: Kázmér herceg 1471-ik esztendő utolsónapján Lengyelországba tért vissza s egyedülNyitra várában hagyott őrséget. Ez a vár semtartotta magát soká. Mátyás személyesen vezettealája seregét és az 1472-ik év első napjaiban a

99Nyitrát védelmező pécsi püspökkel egyezségre lépett,ki a várat megnyitotta előtte. (Szilágyi Magyarnemzet tört. IV. 249 1.) – Akkor pedig azilyesmi mindennapi volt. De hát, mint látjuk, eza haza védelmére történt s a kard a püspök oldalánnem valami szilajsági bűnjel volt, hanemvédőeszköz a haza javára.Bezzeg a zsidókról, mint a „termelő munka”egyik eleméről, egész kenetteljesen beszélni elnem mulasztja (720-1 1.), hogy a töméntelen köztehersúlya alatt görnyedve miként vívták nehézharcaikat az élettel!Az ilyen történelem egy fabatkát sem ér.Pártos az és hamis.Az Acsády-féle torzképek helyett, melyeketminduntalan és következetesen fest a magyar kath.papságról, a történelem tanulása ép az ellenkezőrevezet, midőn tényekkel mutogatja, hogy mi lettvolna hazánkból ezen papság nélkül; bizonyítja,hogy ez a papság oly összeforrott része volt államifejlődésünknek, mely nélkül sohisem jutottunkvolna el abba a fejlett állapotba, amelybenma vagyunk. Mátyás egy tényét se végezte ezenleszólt kath. papság nélkül, azok voltak tanácsadói,segítői, követei s a sok harcban odaadó társai.Ha pedig így áll a dolog, mely lelkiismeretestörténetíró fogja az akkori papságban keresni azta fegyelmet, azt a lelki magábavonultságot, azt atisztaságot, mely a békés idők papságát jellemzi?Ha tehát vétettek volna is hivatásuk ellen, a hazamiatt, királyuk miatt vétettek ellene s ép azérta körülményeket mérlegelő hazafi nem szokottebből tökét kovácsolni becsmérlésökre.

VIII.Mátyás és .a polgárosodás. Buda parancsol Bécsnek,Brünnek. Acsády helytelenségei a Mátyáskori iskoláról.A kath. papság és a magyar nyelv ezen időben.Hosszú pihenés után, az imént megjelenthuszadik füzetével műve közepére, az I. kötetvégére érkezett most Acsády. Mátyás király korátfejezi be vele s Mátyásról és a polgárosodásrólértekezik a füzetben: milyen építkezéseketvitt végbe, hogy szerette a tudományt és a művészetet;milyen könyvtára volt, hogy gyűjtöttemaga köré a magyar és a külföldi tudósokat,szóval bemutatja, milyen volt Mátyás alatt hazánkműveltségi állapota.Örül az ember szíve ezek olvastára, hogyezen igazi nemzeti királyunk alatt milyen magasan,szinte európai színvonalon állottunk, a mita külföld is szívesen elismert rólunk. Mily kellemesenüti meg a magyar ember fülét, a ki maa Bécs felöl jövő irányításhoz van szokva, példáulaz ilyen hang: „Mátyás korában a bécsiegyetem szintén a magyar király főiskolája volt,mely a magyar uralom alatt sem vesztett régihírnevéből, előkelő tudományos állásából semmit/(741. 1.) Vagy: „Turóczi magyar története (krónikája)valószínűleg Filipecz János előbb váradi,azután olmüci püspök közvetítésével Brünnben,akkor a magyar király városában igen fényeskiadásban, érdekes, ámbár képzeleti képekkeldíszítve jelent meg 1488-ban.” (748. 1.)

101Kellemes egy érzet tudni azt, hogy Mátyásegykor Budáról parancsolt Bécsnek, Brünnek,mint az ö városainak, mikor most épen megfordítvavagyunk s elmondhatjuk Vörösmartyval:Ősi dicsőségünk hol késel az éji homályban!Az egész füzet igen kellemes olvasmány,mert egykori szellemi nagyságunkról beszél, csakitt-ott akadunk néhány szóthangzó sorra, melybánt, mivel azt mutatja, hogy ez a sokat olvasott,sokat írt Acsády mégis csak dilettáns s mindenroutiueja mellett is szűkölködik az alapos tudásban.Ő úgy látszik csak sokat olvasott, de kevesettanult s még kevesebbet gondolkodott, innétítéleteiben sokszor az alaposság, a tárgyszerűségs az illető kor szellemébe való behatolásnak ahiánya jelentkezik Lássuk csak!Egy valódi történész, a ki ismeri az egyeskorok sajátos intézményeit és gondolkodását, Mátyáskoráról, tehát a XV. századról beszélve, egyáltalánnem mondhat ilyet: „A nép– és középiskolákataz állam még nem vonta be a hatáskörébe,ellenben a főiskolák ügyét Mátyás márállami ügynek kezdte tekinteni.” (740. 1.) Mekkoramodernizálása ez a XV. századnak! ÉsAcsády egyáltalán nem is veszi észre, hogy minttörténésznek nem is szabad arról a régi korról,amikor az iskola az egyház kizárólagos tulajdonátképezte, ilyen mai nyelven beszélnie, négy sorralalább egész naivul már ezt mondja: „Mátyáskirály már uralkodása első tizedében egy másikmagyar egyetem alapítását indította meg s erre1465-ben engedélyt kért A pápától.” Állami ügynektekinteni a főiskola ügyét s mégis a pápátólengedélyt kérni rá: ügye hebehurgya beszéd?S a mint a jogásznak, a jogtörténet ismerőjénekmeg kell botránkoznia az ilyen állításon,úgy megint a magyar irodalomtörténet tanára

102mosolyogni kénytelen, ha az egyház ellen emeltkövetkező vádat olvassa: „A magyar fiúnak neaiadtak kezébe magyar nyelvtant, ez időből legalábbegyet sem ismerünk, hogy anyanyelvénektörvényeit elsajátítsa s szabatos ismeretekkel magyaríróvá fejlődhessék.” (745. 1.) Miért nemvádolja az egyházat, hogy Mátyás korában atelenfont nem találtatta fel? Melyik nemzetnekEurópában volt ezen időben nyelvtana? Nagyonbadar beszéd ez ám! Nálunk Révai piarista1806-ban megjelent Elaboratior Grammatica Eungaricaművével vetette meg mai nyelvtanunknakaz alapját, hát hogyan lehetett volna nyelvtan márMátyás korában?Különben a Békési és Jancsó között a Figyelőbenlefolyt vitából tudjuk, hogy a 16. századiDécsi Jánosnak az az állítása, hogy JanusPannonius Mátyás alatt írta az első magyarnyelvtant, ha nem is maradt meg a kézirata, nemegészen olyan véglegesen eldöntött kérdés.Nagy ellentmondást látok továbbá a 744-750. lapokon. Festi ugyanis a kor viszonyait amagyar nyelv, a magyar szellem szempontjából selőbb – természetesen az egyház megvádolásamiatt – mindenütt latin szellemet lát a nemzetiérzés rovására. „Latin lévén – úgymond – amindenható egyház hivatalos nyelve, az iskolamint egyházi intézmény (íme!) teljesen a latinságszolgálatában állt s erősen latinosította az ifjúságot,mint azt a latin-magyar szótárszerű munkákbizonyítják melyek ez időszakból ránk maradtak. . . Ehhez járult az a körülmény, hogy alatin volt a nemzetközi humanismus hivatalosnyelve s így mikor a humanista-műveltség amagyar királyi udvart magához hódította, a latinságuralkodó állása egyházban és állambanmég inkább gyarapodott. A műveltebb körök az

103egyház, az állam, az iskola s a tudomány hagyományosnyelvét használták, míg a kevésbbéműveltek úgyszólván babonás tiszteletet tápláltakiránta . . . Mátyás királynak maradt fenn mindenféle,latin, német, cseh irata, csupán csakmagyar nem. Az egykorú külföldi csodálkozvajegyzi föl, hogy a keresztény népek közül egyedüla magyarok írnak kizárólag latinul. Ez állapotMátyás király alatt sem változott. . .”S midőn ezt így szemrehányásképen elmondta,egyet fordít a dolgon s négy lapon átéppen az ellenkezőjét beszéli el ennek. HogyMátyás uralkodása a magyar nyelvre, fejlődésére,öntudatra ébredésére nem maradt mélységes hatásoknélkül. Hogy Mátyás uralkodása a magyarirodalom tulajdonképeni megszületésének korszaka.Hogy a nemzeti nyelv önálló egyéniségéneköntudatára akkor jutott s ennek megfelelőenszerepet követelt magának a közéletben, sót azegyházban is. Hogy a humanista műveltségű püspökök,valamint a papságnak a műveltségtől kevésbbéérintett alsó tömegei, szerzetes és világipapok egyaránt lelkesülten kapták föl az eszmét,hogy a magyar nyelv minél több tért hódítsonaz egyházban. Temesvári Pelbárt barát buzgóelőharcosa volt a magyar (lingua nostra) nyelvnek.Némethy György a magyar husziták általmagyarra fordított bibliát lemásolta, BáthoryLászló pálos az egészet magyarra fordította le.Átültették a legendákat, a szentek életét s aKatalin-legenda a magyar műköltészet egyik legüdébbhajtása. Hogy továbbá az új korszellemés műveltség nemcsak az egyházra, hanem a világitársadalom különféle rétegeire is termékenyítőleghatott. Hogy a magyar irodalom mégiscsak Mátyás király óta kezd a nemzeti gondolatésérzelemvilág tulajdonképeni hivatott kifejezője,

104a nemzeti műveltség hatékony tényezője lenni.Megszületik a magyar műköltészet első termékea történeti ének, Szabács viadala. Hogy a főpapoknakszintén voltak hegedőseik és énekeseik saz egykorú olasz meglepetve beszéli, hogy mindenmagyar, akár nemes, akár paraszt egy ésugyanazon magyar nyelvet beszél, ugyanazt akiejtést és hangsúlyozást használja . . .S így tovább s így tovább. Előbb tehátúgy áll a dolog, hogy az egyház latinosít mindent,befolyása alatt a latinság uralkodó állástfoglal el a királyi udvarban s az egyházban.Nyomban utána pedig ugyanazon időről, ugyanazonkirályi udvarról, ugyanazon egyházról aztmondja, hogy nincs nálánál buzgóbb ápolója amagyar nyelvnek, a magyar szellemnek, a magyarköltészetnek és irodalomnak!Mi igaz ebből? Kétségtelenül az utóbbi;de hát Acsády nem is tudna jól aludni, ha egyfüzetében is egy kicsit meg ne cibálná azt a . . .no, hogy is mondjam? – mindenható kath. egyházat.(Vége az I. kötetnek.)

Összefoglaló kritika az I. kötetről.Az imént megjelent 21-ik füzetével befejezteAcsády művének, a legújabb magyar történetnek,első kötetét, melyet eddig füzetenként ismertettema Nyitramegyei Szemlében. Ismerem minden lapját,minden sorát, ismerem szellemét, azért – mivelközérdekű a dolog – most ebben a központi lapban1 akarom róla elmondani összefoglaló ítéletemet.Ítéletem pedig az, hogy az olvasó ebben akülönben csinos kiállítású, kellemes stílusú s hazánkmúltjának különösen társadalmi, gazdaságiés kulturális viszonyait bőven tárgyaló műbenegy sajátszerű irodalmi termékkel áll szemben.Éppen az utóbbi évekből bírjuk Pauler nagy monográfiájátaz Árpádokról, Szilágyi teljes nemzetitörténetét az ezredik év alkalmából, Fraknóinaknagy művét (eddig 3 kötet) Magyarország egyháziés politikai összeköttetéseiről a római szentszékkel,szent Istvántól egész az országnak a törökjárom alól való fölszabadításáig. Ismerjük teháthazánk múltját ezekből, a legújabb kutatásoknyomán. És Acsády műve mégis más, ezen kimerítőnagy művek mellett is új munka, új történet,úgy hogy joggal hirdetheti minden egyes füzeteborítékán, hogy munkája „iránya és feldolgozásatekintetében eltér minden más munkától, mely amagyar haza történetével foglalkozik”.ι Az Alkotmány 1903. okt. 28. számában.

106És miben áll ezen eltérés?A kötet, eltekintve a vezérek korától, szentIstvántól Hunyady Mátyásig terjed, tehát az úgynevezettkatholikus középkort foglalja magában,melyről a kútforrások egybehangzó tanúsága szerintlehetetlen mást mondani, mint hogy ezt amagyar és karddal szerzett hazát a kereszténység,szabatosan szólva; a katholicizmus alapítottameg és tartotta is fenn ezen az egész korszakonkeresztül. Minden intézményét, egész fejlődését akatholicizmus szelleme ihlette, katholikus királyokvezették és oldalukon évről-évre, századról-századraott látjuk folyton a római pápát tanácsával,békéltető szavával és anyagi támogatásával. Ezutóbbit ha eddig is tudtuk, hát Fraknói fent említettművében az okmányok özönével világítottameg.Ha egyes kérdésekre, egyes tényekre nézvee tekintetben, különösen a protestáns hitű történetíróinkrészéről, voltak eddig is nézeteltérések,amennyiben némely pápának, vagy itt-ott a püspökikarnak, vagy egyik-másik pápai követnekeljárását kifogásolták; de egészben véve a katholicizmushazai érdemeit eddig kétségbe nem vontasenki, komoly történetíró legalább nem.Hát Acsády ezt tette meg; ez az egyik eltéréseminden eddigi hazai történettől.Ugyanis kezdve szt. István korán egész Mátyásigegyetlen elismerő szava nincsen se a nemzetitársadalmat vezető katholikus papság, se anemzetet atyailag támogató bármely pápa irányában;pedig még a kis deák is tudja, hogy milett volna nemzetünkből az akkori európai viszonyokközött, ezen két tényező jóakaró támogatásaés védelme nélkül. De ez utoljára is még nemnagy baj, nem várnak szóbeli dicséretet Acsádytólazok, akiket tetteik dicsérnek. Acsády tulaj-

107donképpeni eltérése az eddigi hazai történetikönyvektől ezen tények elferdítésében és a magyarkatholikus papságnak, valamint a pápáknakkövetkezetés leszólásában nyilatkozik, szent IstvántólMátyás királyig.Ilyet még nálunk ember nem írt, úgy hogyprotestáns atyánkfiai, még a legfelekezetibb tollúakis, e tekintetben jámbor hódolók Acsádyhoz képest.Sima tollal, indulatot sehol el nem árulónyugalommal azon kezdi, hogy megtépi az összesszálakat, melyek szent Istvánt Rómához fűzték.Istvánt szerinte nem a pápától küldött koronaiktatta a királyok sorába, hanem ö magától vettefel a királyi címet, saját tekintélyéből, a magaéles kardjából mérité abbeli jogát, hogy olyancímet viseljen, minőt célszerűnek talál. Hogy akkornem arról volt szó, hogy István mit akarhat,hanem arról, hogy az európai népek milyen címenismerik el a magyar nemzetet, azzal Acsády nemtörődik, ő csak a pápát akarja kiküszöbölni.Tudjuk továbbá, hogy az egyház ügyeibenakképp intézkedni, mint István király tette, világihivöt nem illet meg s hogy ő azt csak a pápától, mintaz egyház fejétől, kapott rendkívüli kiváltság: azapostoli követségi jog alapján tette. Acsády szerintegyházi intézkedéseit is önállóan, a magajogán eszközölte s hogy csak érsekei kinevezésénélvolt a pápa közreműködésére szüksége, aminta küldött korona is hogy csak azt jelentette, hogyviselője keresztény katholikus.S midőn így a magyar királyság és a magyarkatholikus nemzet megalakulása számára eddigismeretlen új alapot gondolt ki s a pápát onnanaz alapvető munkából kidobta, megindítja a hadjáratot,folyton sima tollal s teljes írói nyugodtsággal,minden következő pápa ellen – pedigfolyton lábatlankodnak neki és a királyok kivétel

108nélkül folyton Rómáhz fordulnak – és vele apüspöki kar ellen, egész a kötet végéig.Péter és Aba Samu alatt a pápa már „Magyarországleigázásában” segédkezik a német császárnaks „az állami önállóság romlását a katholikusokokozzák”, a főpapok pedig az idegen uralomoszlopai. Gellért püspök lázító.Kálmánt egyszerűen lesajnálja, hogy 1106-bana guastallai zsinaton (mint ő gondolja) a főpapkinevezésijogról lemondott, erre ismételten viszszatérs (241-3. 1.) messzemenő következtetéseketvon le ebből a magyar püspöki karra. Hogya püspök nem függött többé a királytól, a magyarfőpap többé nem királya szavát fogadta; hogymegszűnt a királyi hatalom támasza lenni, s hogya főpapok roppant vagyonukra támaszkodva olyanszerepet igyekeztek Magyarországban játszani,mint a nyugat hűbéres országaiban. – Hogy azegyház a feudalizmusnak nyitott utat. (239. 1.)Imre alatt hogy a főpapok kezén levő roppantvagyon és befolyás államellenes törekvésekszolgálatába kezdett lépni (229. 1.), IV. Béla alattpedig hogy a főpapi kar hasznot akart húzni anemzeti veszedelemből. (311. 1.)Milyen hálátlansággal – így ír – viszonoztaIII. Ince pápa Imre király ragaszkodását(229. 1.) s hogy mennyire az Árpádok családjánakmegrontására vezetett Fülöp legátusnak működésea jó Kun László alatt (342-9. 1.) Mikettett IV. Miklós pápa Martell Károly érdekében(357-8. 1.) s hogy mily alávaló szerepet játszottVI. Kelemen a nápolyi Johanna bűnének elpalástolásában.(450-7. 1.)Zsigmond alatt – beszéli – micsoda papiforradalmat idéztek elő a főpapok (536. 1.) s továbbáhogy a magyar király ugyanakkor, mikorhalálos csapást mérhetett volna a törökre, a pápa

109(IX. Bonifác) által támasztott felkelés leverésérekényszerült erejét s nemzete drága vérét vesztegetni.(533. 1.)Hogy Julián beleegyezésével köttetett a szegedibéke Ulászló alatt (612. 1.) s hogy Mátyáskirálylyal szemben a szentszék viselkedése éppolyan hálátlan volt, mint egykor Imrével szemben.Hogy Mátyás egész életén át hűséges és odaadóhive volt a szentszéknek, a szentszék meg állandóellensége neki, (684-6. 1.) sőt hogy a szentszékaz oka, hogy Mátyás a törököt le nem verhette,mivel hogy a szentszék „mérhetetlen erkölcsi ésanyagi erejét teljességében sohasem helyezte atörök elleni harc eszméjének szolgálatába.” 651. 1.)Ez íme csak néhány adat a sok közül annakaz illusztrálására, miként festi Acsády a katholikusságműködését hazánk múltjában, a katholikusközépkorban. így beszél ő minden királyalatt, minden adott alkalommal s nincs a leszólásonkívül egy sora sem az egész kötélben azellenkezőre, a papság működésének némi elismerésére;úgy hogy az olvasó az egész műből csakazt a benyomást nyerheti, miként hazánknak állandóellenségei a katholikus papság és a pápákvoltak s ha hazánk mégis fennmaradt, az ellenetörő papok és pápák ellenében, csak a Gondviselésneklehet köszönni.Ez az egyik eltérése minden eddigi hazaitörténettől.A másik eltérése meg a szószoros értelembenegyedüli a maga nemében. A mennyire t. i.lenyomja, leszólja a katholikusságot ezen katholikusország múltjában, annyira kiemeli, szépítgeti azsidóságot egész kötete folyamán. Heltaitól kezdveegész a mai utolsó tankönyvig sokan és sokféleszellemben írtak már magyar történetet, de ilyenszelleműt, mint Acsádyé, még nem olvastam.

110Ez valósággal zsidó magyar-történet, a történetikútforrások gúnyjára!Ismét csak néhány részletet hozok fel ennekaz illusztrálására. Tipikus példája Acsády ezenegész eljárásának II. Endre uralkodása, aki alatta zsidóság nálunk arany napjait élte. Először fölmagasztaljaa könnyelmű királyt, aki „jó embervolt, erős érzékkel királyi állása s országa érdekeiiránt” (264. 1.), azután lapokon át szidja apapságot és a főurakat. De midőn rákerül a sorGertrud királyné meggyilkoltatására, ennek márnem kutatja az okait; majd rákerül a sor azaranybullára is, melynek 24-ik cikkelye egyenesenkizárja az izmaelitákat és a zsidókat a kamarai-,só- és vámtisztségekből, de hogy miért, ezen isátsurran, sőt misztifikálva oda veti, hogy ezekrőla kérdésekről elterelje a figyelmet, hogy a magyarfőpapság „az állami törvényhozásban föltétlen érvényreakarta emelni az eretnekek s általában anem-katholikusok elleni kíméletlen kánoni törvényeket”.(275. 1.) Mintha bizony ezért alkottákvolna meg azt a 24-ik cikkelyt!Hogy a bajok forrása a zsidó bérlők kegyetleneljárása volt a néppel szemben s egyáltalána zsidóságról sokáig nem szól semmit, csak úgya cikke vége felé, megtépázva Róbert érseket,tér rá a zsidók eljárására. De hogyan? Úgy, hogyazok egészen ártatlanoknak tűnnek fel. Hogy hiszenakkor kevesen voltak; hogy az egykorú magyariratokban egyik vád sem mutatkozik igazoltnak,sőt végül azt mondja, hogy; ; csakis papiokiratok említik a keresztény nép kizsákmányoltatását·'. (289. 1.)Hát az ilyen történetírói eljáráshoz aztánmerészség kell! Ennél Marczali tárgyilagosabb,aki azt mondja: „A király (II. Endre) ott veszia pénzt, ahol találja. Minthogy végre minden pénz

111szétfoszlott kezeiben, kénytelen volt bankárainak,az izmaelitáknak és zsidóknak lekötni a királyságjövedelmeit... Nekik jutott a szomorú feladat,hogy új forrásokat találjanak a király oktalanpénzszomjának kielégítésére. Mint a királyijövedelmek kezelői, kik azokat készpénzben előrekifizettek, természetes, hogy pénzükhöz akartakjutni kamatostól·'. (Szilágyi története II. 392. 1.)II. Endre tehát Acsádynak jó király, nemúgy Nagy Lajos; az ember midőn olvassa enneka történetét, szinte érzi az egész előadáson, hogyez a király nem szimpatikus Acsádynak: helytelenítibalkáni politikáját, majd ezt, majd azt kifogásolja,úgy hogy szinte kíváncsiak leszünk,vajjon mi a baj? Végre kisül, hogy Lajos innen,„sok százados hazájokból” kiűzte a zsidókat.(498. 1.) Mily más azonban Acsádynak a hangulata,midőn Zsigmond király történetére tér át.Ez megint kedvence neki, erről csak jót tud mondaniés szidja, mint a jégeső, a papokat. Miért?Jaj hát azért, mert hogy Zsigmond; ; tisztában volt azsidók iránti gyűlölet okaival” (520. 1.), azazzsidó-barát volt; hogy „nem tudott gazdálkodni,pénzzel bánni, időnkint valósággal szegény volt s akörülmények természetszerűen gyanús pénzműveletekrekényszerítették.” léhát volt üzlet! Eldicséri,hogy ő volt az első, ki magánföldesurnak„különös kegyelemből” megengedte, hogy jószágainzsidót telepíthessen. (580. 1.)Szóval akiket a magyar történet gyarló királyoknaktart, azokat ő feldicséri s megfordítva,mindent aszerint, hogyan viselkedtek az üzletűzőzsidókkal szemben. Nemde valóban új történetez?Mátyás alatt azután egész szakszerű ismertetésbenbemutatja a zsidókat, miután leszidta apápát és a papokat. Különösen kiemeli, hogy a

112„termelő munka” elemei közé tartoztak, pedigcsak vagy tíz sorral előbb említette, hogy pusztánkereskedéssel és pénzkölcsönzéssel foglalkoztak.Elmondja, hogy a zsidó főnök családostól felvolt mentve a zsidó jel viselése alól s hogy akoronázáson, udvari ünnepélyeken díszmagyarban,lóháton, kardosán szokott kísérőivel megjelenni.Hogy azokban a városokban, hol élt magyarság,főleg Budán, a zsidók szintén elmagyarosodtak.(Csodálatos, azt mondják, hogy a zsidók Budapestenma is németek!) De hozzáteszi: egészbenazonban a királyi oltalom sem bírta őket az egyház,különösen irgalmatlan versenytársaik, a városipolgárok gyűlölete és üldözései elől megvédeni.(721. 1.) Ezt ismételten mondja, de seholsem bocsátkozik annak a közelebbi kifejtésébe,hogy mi lehetett ennek az oka?De elég legyen a jellemző példákból. Valóbantehát jól mondja a borítékon, hogy könyvénekiránya eltér minden más munkától, mely amagyar haza történetével foglalkozik. Ez t. i. alegirányzatosabb történet, mely eddig a magyarkönyvpiacon megjelent, a ferdítések halmaza éspedig egy eddig teljesen szokatlan irányban, azsidóság dicsőítésére, a katholicizmus legyalázásával.Vajjon hová jutunk, ha már a magyar multat,a magyar kath. középkort is, melyben pedigez a népfaj, mint alkotó elem, szóba sem jöhet,így akarják meghamisítani?S végül még egy körülményt nem hagyhatokemlíttetlenül. Ha egy elfogult író mer is magánaka tudomány örve alatt ilyesmit megengedni,de mit szóljunk még ahhoz, ami e kötet címlapjánolvasható, hogy: a jelen munka kiadásábana nm. m. kir. vallás és közoktatási minisztériumanyagi támogatásban részesítette a kiadó társulatot?Ez már aztán közönséges botrány!

IX.Mátyás hívei szószegők-e? Acsády története szocialistaízű. Corvin János egyénisége. II. Ulászló kora és aterjedő humanizmus szellemi hatása. Ulászló jogcímea magyar trónra és egyénisége. Bakócz Tamás kancellárés önző politikája. Vagyonszerzés e korban. Bakóczés a parasztlázadás.Mátyás király után zavaros idők következtekés az ország hanyatlása. Acsády ezekkel kezdimeg a második kötetét, mi meg, kísérve öt útjában,folytatjuk kritikai munkánkat a vegyesházikirályok körül. Mert a következő kettő:II. Ulászló és fia II Lajos, a Jagelló-házból, mégodatartoznak.Ha már a források szerint is elég csúnyaez a kor, Acsády tolla alatt az valósággal drámaialakot ölt, még színesebbé és szörnyetegebbéválik, rémregény lesz belőle. Csak aki a történelemmelfoglalkozik, látja, hogy bizony nem hüez az előadás, hanem nagyít; nem tiszta tükreez annak a kornak, melyet elbeszél, hanem színes.Nagyon is a mai szemmel nézi és ítéli megaz akkori embereket és eseményeket, melyekpedig a XV. század nézetei és felfogásai közöttfolytak le. Az ilyen modernizálás tiltva van atörténetírónak.Így minden lapon érezzük, hogy aki ezeketirja ; az a mai jogegyenlőségi alapon álló társa-1Megjelent az Egyetemes Kritikai Lapok 1903.nov. 15. számában.

114dalom fejével gondolkozik s nem látja a XV.századi magyar társadalmat, mely a maitól teljesenelütőleg: a jogokat élvező nemesekből ésa jogon kívül álló jobbágyok tömegéből állott.Érezzük továbbá, hogy Acsády nemcsak rokonszenveza mai szocializmussal, hanem azt a jelentőségetis, melyet az 1848-ban életbeléptetettjogegyenlőség s a munkástömegek fokozódó értelmifejlettsége ezen tömegek mozgalmainak makölcsönöz, már abba az időbe viszi bele, midőnse az emberi jog, se a maihoz hasonló értelmifejlettség nem volt a tömegek tulajdona.A nemzetet kizárólag képező nemesség föésalsó nemességre oszlott ugyan, de már azonidőben folyton beszélni nemesi és munkás tömegekről,hogy „nem a tömeg dönté el a trónkérdést,hanem néhány régi és új főúri család”,hogy csak „a tömeg szívében élt a nemzeti eszme”(8. 1.), hogy „a nemesi és munkás tömegek sorábannőttön-nőtt az elégedetlenség, mely azországgyűlésen zajosan jutott kitörésre” (20. 1.)s ugyanezt száz más változatban mondani, teljesfélreismerése, vagy modernizálása azon időnek,miután a munkástömeg – a jobbágyságnak joganem lévén – itt csak a követküldő városokravonatkozhatik; már pedig ezeknek a polgáraiugyancsak nem voltak a mai munkástömegek,hanem privilégiumaik folytán vetekedtek az akkorinemességgel.Ezzel a ferdítésével, hogy már azon időrőlúgy beszél, mintha csak a mai szocialisták helyzetéttárgyalná, jár azután az a másik ferdítése,hogy míg ezeket „a munkástömegeket” teljes rokonszenvévelkiséri, azoknak tulajdonít erkölcsöt,nemzeti szellemet és lelki emelkedettséget, agazdag nemesség ellenben akár egy megvetésreméltó csőcselék neki: olyan ferde felfogás, aminő

115ma is csak némely szocialista gyűlésen jelentkezik.Hát a régi korokat a történetírónak ígytárgyalni nem szabad, mert azoknak megvan amaguk saját – a mi korunktól nagyon is elütő– jellegek, amely szerint kell azokat megítélni.De kezdjük az elején, a Mátyás után következőtrónbetöltéssel, Itt kezdődik Acsádynálaz akkori irányadó körök hitványsága. Mátyáskirály forró vágya, hogy természetes fia; CorvinJános herceg, legyen utódja, nem teljesedett; atrónravágyó, elvénhedt, meddő nejét, Beatrixet,furfangos módon kijátszották; a másik két trónkövetelőt,Miksa német királyt és Albert lengyelherceget máskép elégítették ki s Ulászló csehkirályt ültették a, trónra.Ez a királyválasztás, sok furfangos részletemiatt, valóban ritka a mi történetünkben, egyébkéntcsak azt bizonyítja, hogy a politika, a haladóidővel, csak még nagyobb huncutsága lettaz uraknak. Mert az bizonyos, hogy a huncutságuaknetovábbja, hogy csak ezt az egyet említsem,hogyan szedték rá Beatrixet Ulászló pártjára.Mikor nem volt máskép rábírható Ulászlópártjára, csak ha nőül veszi, Bakócz Tamás vicekancellárnéhány beavatott magyar úr jelenlétébenesketést rendezett, tudva és akarva közösmegbeszélés szerint profanizálta a szent szertartást,összeadta Beatrixet Ulászlóval, azon föltételalatt, hogy a dolog titokban marad s nem élnekegyütt. Beatrix örült a dolognak, mint bolond afapénznek; Ulászló király is lett, Beatrixet megEsztergomba küldték, aki csak azután ámulvavette észre, mikor se férj, se korona nem lettosztályrésze, hogy még az ilyen asszonyt is lehetrászedni.Eltekintve a használt eszköz szokatlan és

116nagyon erkölcstelen voltától, ez azon időben bizonyosértelemben csak olyan érdekes politikaibecsapás volt, mint újabban nálunk az a bizonyospogrányi megye-bizottsági választás, midőn mindenkiegyre szavazott, délután pedig, a szavazatokösszeszámlálásánál, egészen más lett megválasztva.Hogyan? Úgy, hogy még a szavazatszedőküldöttséga hátulsó szobába ebédelni ment,azalatt a harmadik szobából, a szavazási helyiségből,kivették a szavazó urnát s felcseréltékugyanolyan mással s más cédulákkal. – Aztmondták jóval később a bámulóknak, hogy ilyena politika! A politikai huncutságot tehát nemMacchiavellinek kellett feltalálnia.Azért, ha Acsády úgy beszélné el ezeket adolgokat, ahogy megtörténtek, szavunk sem volnahozzá, mert a történetírónak kötelessége, tekintetnélkül, hűen előadni az eseményeket. De ő folytoncélzatosan dolgozik, nagyít, vagy pedig kohololy történeti nézeteket, melyeknek semmi alapjuknincs.Így mindjárt azon kezdi, hogy az irányadókörök megígérték Mátyásnak, hogy fiát választjáka trónra s „amíg atyját sírba nem tették, mindenkiköréje gyűlt” (4. 1.), azután pedig megcsalták.Hát így egyszerűen állna a dolog? Fraknóia Szilágyi-féle történetben (IV. 336. lap)rámutat arra, hogy az önzőkön kívül voltakolyanok is, kik a helyzet igényeit magasabbszempontból vették fontolóra. A Bakóczról írtmonográfiájában pedig bőven kifejti (1889. 30.s. k. 1.). hogy a szószegés vádja nem illetheti aválasztó főurakat; mert mikor ők kötelezettségetvállaltak, hogy Mátyás utódául fiát elfogadják,azon utógondolattal, mondhatnók föltétellel cselekedtékazt, hogy Mátyás a maga életében viszikeresztül János herceg királylyá választását, elő-

117kelő fejedelmi ház sarját szerzi meg neki nőül,Morvaország és Szilézia birtokát biztosítja részére,a császárt igényeiről való lemondásra bírja. Mátyásezen föltételeket tényleg maga is elfogadtaés lázas sietséggel fáradozott teljesítésükön. Dea halál meghiúsította igyekezeteit. És most CorvinJános nem volt egyéb, mint egy nagy királytörvénytelen gyermeke.” És hozzáteszi: „személyesérdek alig vezethette a mérvadó egyéneket,mert az Corvin János megválasztása esetén isteljes mértékben kielégítést talált volna.”Ez is t. i. gyengye, hajlékony volt, mintUlászló. Különben, aki elsőnek mondta ki, hogyCorvin trónraemelését lehetetlennek tartja, Jánosváradi püspök volt, aki már akkor el volt határozva,hogy, lemondván a püspökségről, kolostormagányába vonul, tehát nem önzésből mondotta.Így látja a helyzetet az oknyomozó történetíró,aki csak a történeti igazságot keresi s mindenkinek,ha mindjárt főnemes is, megadja amagáét.Acsády ellenben szocialista módjára csakszidja a főurakat, jót róluk föltételezni nem tud,anélkül, hogy nyomozná és mérlegelné a körülményeket.S hogy legalább látszatra elfogadhatóvátegye a főúri szószegést és önzést, mintha tisztánUlászló gyámoltalansága s így kizsákmányolhatóságaindította volna őket megválasztatására, affélefalsumot követ el Corvin Jánossal s vitéz, erélyesembert csinál belőle. „Mint férfi – úgymond– élete utolsó tíz évében olyan tettekkel,melyek minden félreértést kizárnak, bizonyítottabe, hogy rátermett az uralkodásra, hogy méltófia dicső atyjának . . . Kitűnő nevelést nyervén,sokat és sokfélét tudott.” (3. 1.) így az egyiklapon. A következőn meg már ezt mondja:

118„Atyja halálakor a herceg még 18 éves semvolt, A papi nevelés, melyben sokáig részesült,akkor még megbénította tetterejét (azaz: akkormég gyámoltalan volt). Abban a korban, midőnatyja már vaskézzel irányítá az állam hajóját,ő még apróbb nehézségekkel sem bírt megküzdeni.»(4 1.)Tehát Corvin előbb gyámoltalan volt, deélete utolsó tíz évében vitéz férfiú, – és kitűnőnevelésben részesült, de azért mégis a papi nevelésmiatt volt gyámoltalan 18 éves korában. Hogyanvan ez? Mindenképen hamisan.Ha ugyanis Corvin papi nevelésben Részesültés a papság akkor valótlan olyan világfiakbólállott volna, mint a hogy Mátyás alatt és ittUlászló alatt is (25-6. 1) bemutatja, akkor Corvin,ha csak egy kis fogékonyság van bonne,nem naiv, hanem furfangos világfivá nevelődöttvolna vezetésök alatt. Csakhogy Corvin nevelőjeUgoletti humanista voie. (Schönherr: Corvin János1894. 56. 1)Ατ egészben tehát csak az van. hogy Acsády– elég ügyetlenül – a főurakon kívül egyetakar ütni a papi nevelésen és a papságon, a miazonban sem neki, sem Corvinnak nem használ.Mert Corvin János tényleg eléggé gyámoltalanember volt, a ki, mint Schönherr Gyula említettmonográfiájában kimutatja, „jelentőségét nemegyéni értékének, nem tetteinek köszönheti, hanemszármazásának.” S ha később a sok csalódásés igazságtalanság föl is izgatta erélyét, azérttávol esett ő atyjától.De lássuk tovább! Tudjuk azt, hogy az olyfényesebb korszakok, mint Mátyásé volt, múlóka történelemben, mert a személy kiválóságávaljárnak. Ezt mutatja szt. István, Kálmán, III.

119Béla, N. Lajos s más jeles királyaink uralkodása,a kik után mindig visszaesés következett.Azután a király-változásokkal – az Árpádokután – ugyanazok a külső és belső bajok is,ha talán különböző fokban, de folyton ismétlődtek.A külső bajok elkerülhetetlenek voltak, mivelfolyton arról kellett gondoskodni, hogy az újkirály valamely szomszéd országnak a hatalmáthozza Magyarország támogatására, hisz, mintFraknói (Bakócz Tamás 30. 1.) írja, még Mátyásalatt „is bebizonyult, hogy az elszigetelten állóMagyarország, a legnagyobb fejedelem kormányaalatt sem képes föladatát eg agában megoldani”,szövetségre van szüksége; már pedig mindig csakaz egyik pályázó nyert, a többi elbukott, a miezeknek támadásait, az általok felidézett súrlódásokatvonta maga után, sokszor az illető új királyegész uralkodásának tartamára.A belső bajok, a királyválasztással járó pártoskodások,megvesztegetések, birtok– és hivataladományozásokis, szintén csaknem mindig ugyanazokvoltak.Ha ezek a bajok II. Ulászló idején nagyobbaknaktűnnek fel, az nem kizárólag a királyszemélyének és a főurak kapzsiságának, hanem akorszellem feltűnő változásának és annak a sajátságoskeretnek tulajdonítandó, mely ezeket abajokat itt két oldalról környezi s különös megvilágításbaállítja: az egyik oldalról Mátyás fényeskorszak a, a másik oldalról a mohácsi vész. Voltnekünk ugyanis sok gyarló királyunk, voltak mindigkapzsi és hatalmaskodó főuraink, úgy III. Bélátólkezdve egész nagy sorozatban, s ha mégis eza korszak, a két Jagelló alatt, tűnik fel oly sötétnek,az inkább a kör erkölcsi változásának,mint a megszokott anyagi bajoknak tulajdonítandó.

120Tudvalévő, hogy ezen időben az európaiközszellem a humanizmusnak kezd hódolni, mintmindenütt, úgy nálunk is Mátyás királyon kezdvea renaissance válik uralkodóvá. Hogy mit jelentez, azt Acsády az előtte mindenesetre hitelesMangold Világtörténelmében megolvashatja. Mangoldezt írja: „A renaissance követői nemcsakkülsőleg utánozták az antik mintákat, hanem apogány világnézetet, a skepsist, a hitetlenségetis magukba szívták. A humanisták gúnyos hitetlenséggelemlegették a dogmákat, művészek pediga Megváltó helyett Jupitert ültették a trónra ésa menyország helyett az olympusi istenek pajzánünnepeit örökítették. Szóval a pogány szellem akeresztény vallást kiszorította. Nem is a keresztényerények, hanem a szépség és arányosság feltüntetésevolt a fődolog. Ennek az lett a következménye,hogy a renaissance pogány szelleménekhatása alatt az egyház is elvilágiasodott”. (III. 14.1.)A tekintély hanyatlani kezd s helyébe lépaz egyén érvényesülése; az erény szeretetét, alelkiismeret szavát, szóval a ker. erkölcstant azélvezetek, a vagyon, a hatalom szertelen hajhászásaváltja fel, az idealizmust az anyagiság, akeresztény szellemet a pogány szellem.Innen még az ú. n. jobbak is, egy ZipolyaiJános a királyleány keze után kapkodó vágyával,egy Werbőczi István rengeteg vagyonszerzésével,(1. Fraknói: Werbőczi István 106 – 117. 1.), akikpedig akkor az olygarchiával szemben a nemzetipártot képviselték, bizony csak a humanizmus útjaittaposóknak tűnnek fel, a saját koruk gyermekeinek,akiknek szemében szintén megvolt aszálka.Acsády. mint oknyomozó történetíróhoz illenék,II. Ulászló korát ilyen megvilágításba helyeznielmulasztja s ami a korszellemből nőtt ki,

121ami akkor általános baj volt, azt egyes személyek,nevezetesen II. Ulászló s első sorban BakóczTamás kancellár rovására írja; azért magaa kor érthetetlen lesz előttünk, mert képtelenségnektűnik fel: hogy, ha a többiek jók lettekvolna, hogyan képes ez a két ember annyira megrontania nemzetet? Hogyan váltak volna lehetségesekkéazok az állapotok, melyek szörnyűségétoly színes képben mutatja be?Nem, t. Acsády úr! ezt a kort is meg lehetérteni, csak megérthetővé kell azt tenni, s ezéppen a történetíró feladata. Nem szabad a történetrovására egyeseknek kedvezni, másokat meganimozitásból porig sújtani, talán csak annakokáért, mert az illető állami hivatalnok véletlenülpüspök is volt. A renaissance embereit egyformatörténeti hűséggel kell kezelni.Acsády előadásának ezen alaphibája utánlássuk egyes részleteit.Ami II. Ulászló személyét illeti, királylyáválasztásakor nem volt az még az a trotli, mintaminőnek Acsády előadása nyomán képzeljük.Megválasztása nagyobb előnyöket helyezett kilátásbahazánkra nézve, öcscsénél Albertnél. MintCsehország királya és a lengyel korona Örököse,Magyarország trónjára jutván, azon hatalmas államszövetségetlétesíthette, mely Nagy Lajos 03Mátyás törekvéseinek célpontját képezte. Személyestulajdonai is megfeleltek a magyar urak óhajtásainak.Mint cseh király képes volt, szembenMátyással, magát föntartani, úgy a harctéren,mint a diplomatiai tárgyalásokban sikereket vívniki. Emellett alattvalóinak jogait tiszteletben tartotta,érdekeiket kímélte, erőszakos tényektől tartózkodott;anélkül, hogy akkor még csak sejteniis engedte volna azt, hogy erélytelensége tehetetlenségigfog sülyedni. (Fraknói: Bakócz 32. 1.)

122Ugyanis ne idealizáljuk túlságosan Mátyáskirályt, nem volt az ő eljárása mindig olyan,hogy az uraknak jogos panaszokra ne adott volnaokot, s akkor a választóknak is adunk igazatabban, ha oly királyt óhajtottak most, aki az őjogaikat is tiszteletben tartja.Az meg egyenesen tévedés, midőn Acsádyazt állítja, hogy Ulászlónak „legcsekélyebb jogcímesem volt a magyar koronára.” (5. 1.) A Jagellóktörzsanyja, Nagy Lajos leánya, Hedvig;maga Ulászló pedig Albert királyunk egyik leányánaka fia volt.A további előadásában a nemzet egész történetét,a politikai és erkölcsi züllés összes szálaitegy személyhez köti s ez: Bakócz Tamásgyőri, majd egri püspök s végre esztergomi érseks az ország prímása. „E nemzedék végtelen önzésének,erkölcsi romlásának legjellemzőbb fajképe.”(8. 1.) Az egyszerű szegény erdődi (szatmármegyei)jobbágy fia ravasz, önző diplomatává,Ulászló mindenható kancellárjává lesz. „Egymásutánárulta el jótevőit, Mátyás királyt, CorvinJánost, Beatrixet s vásárt csapott mindenből.Szolgálatainak bérét előre ki szokta kötni. Fokozódóhatalmát mérhetetlen önzése kielégítésére,vagyona gyarapítására használta fel. Ez volt azegyedüli szempont, melyből a nemzetközi politika,valamint a belügyek terén felmerülő kérdéseketvizsgálta. Uzsorásnak vagy kupecnek született...”(19. 1.) Velencétől várta a bíbornokságot, így nemhódíthattuk tőle vissza Dalmátiát (41, 1.), Habsburgokkalcsereberélt, hogy pápává választásátmajd elősegítik (55. 1.), szóval a nemzet érdekeinekmindig a maga önző érdekeit helyezte fölébe.Ilyen volt Bakócz s színezés nélkül is eléggé önző,hogy a magunk felfogása szerint teljesen elítéljük;bár az már tévedése Acsádynak, ha azt

123mondja, hogy Zápolyai János szepesi grófra ráfogta,hogy király akar lenni (53. I.); biz azt nemkellett ráfogni a János grófra. (L. Fraknói: Werbőczi34. 1.)Acsády ezen előadása szerint Bakócz szereplésetehát megdöbbentő, s még sem értjük,hogyan volt ez oly hosszú időn át lehetséges?Hiányzik hozzá Acsádynál a magyarázat. Ugyanisúgy áll a dolog, hogy Bakócz Mátyás udvarábanlett diplomatává s a király belső bizalmasa volt(Fraknói: Bakócz 17. ].). Ulászló tehát elődjétőlvette át, mint tényleg ritka eszes hivatalnokot,de egyúttal igazi renaissancekori férfiút. Ez magyarázzaemelkedését, majd nagy befolyását. „Nagyelőnyéül szolgált a prestige, mely őt mint a nagykirály bizalmas tanácsosát, titkainak letéteményesét,környezte. Emellett széles látókörének és éleselméjének jelességéhez járult feltűnő leleményessége,mely a legbonyolultabb helyzetek igényeinekkielégítési-re, nehézségeinek elhárítására mindigtalált módot. Igaz, feladatát lényegesen megkönynyítetteaz, hogy nem válogatott az eszközökben,nem hallgatott a lelkiismeret aggályaira, nem gondolta világ Ítéletével.” (Fraknói i. mű 39. 1.)Ulászló választása tehát éppen ügyes volt sa mi hibája volt Bakócznak, azt korából jól megérthetjük;sötétebb bélyeget csak azért nyomunkrá, mert püspök volt, különben nem különbözötta mások kapzsiságától, az új pogány szellem ezenrákfenéjétől. Fraknói Bakócz szertelen jószágszerzéseirőlbeszélve, ezeket mondja: „Az alkalmakbanés eszközökben nem válogató aquistoritevékenységének ezen eredményei oly korban, mikora közélet emberei, gyér kivétellel, mindnyájanugyanígy járnak el, az erkölcsi érzék felháborodásátalig idézhették elő. De mivel szükségképsokfele érdekkel jöttek összeütközésbe, széles

124körben keltettek elégületlenséget, melyet ErdődiTamás gyakran, kíméletet nem ismerő föllépésével,még fokozott”. (62. 1.)Ilyen volt az a kor, hisz Schönherr beszélvea Corvin János kezén atyjától maradt rengetegvagyonról, azt mondja, hogy az bizony „nem állottteljesen szilárd alapon. A Mátyás kezei közöttösszehalmozott uradalmak igen nagy része erőszakosvagy legalább is rendellenes módon került akirály birtokába. A legtöbbjét hűtlenség cimén,királyi hatalmával kobozta el birtokosaitól s amagvaszakadás révén elfoglalt javak között isvoltak olyanok, a melyekre örökösödési szerződésvagy egyéb jogcím alapján más főúri családoktartottak igényt s csak a király halálát várták,hogy jogaikat törvény vagy erőszak útján érvényesítsék”.(181. 1.)Ha a fej így csinálja, a tagok alig lehetnekjobbak. Ilyen volt az kor s különben is ez ajószágcserebere egészen más jelentőséggel bírtakkor, midőn a vagyon csak a nemesség kezénösszpontosult, mint bírna ma, a jogegyenlőségidején.Acsády tehát abban tér el a történeti hűségtől,hogy Bakóczot nem korának keretébenméltatja s azonfelül elhallgatja a jót, a mi róla,nem a legrosszabb humanistáról, mondható. (Fraknóii. mű 178. s. k. 1.)A sok belső bajhoz II. Ulászló korában, mintaz egyéni érvényesülés egyik jele, járult szintén(1514) a pórlázadás is, melynél Bakócznakjelentékeny szerepe volt. Acsády ezt, teljesen atörténeti igazság ellenére, szintén Bakócz rovásáraszínezi ki.Való igaz, hogy a pórlázadás s a vele járónagy emberpusztítás nagy szerencsétlensége voltII. Ulászló uralkodásának, éppen akkor, mikor

125az ismét mozgolódni kezdő törökökkel szembensok férfikarra lett volna szükség. Keresztes háborúbólnőtte ki magát s inkább váratlan szerencsétlenség,mint előre kiszámított polgárháború,melyért azonban oly módon felelőssé tenni Bakóczot,„akinek kezében a jó is gonoszra vált”,oly módon felelőssé tenni, mint Acsády (68-82.1.) teszi, nem felel meg a történeti igazságnak.Bakócz ugyanis Rómában tartózkodott, apápaválasztás alkalmából; nem sikerült nekipápává megválasztatni s X. Leo lett a pápa;akkor számítva arra, hogy az új pápa beteges,állandóan akart megtelepedni Rómában, esetleg akövetkező pápaválasztásnál próbálni szerencsét.De az új pápa terve a török kiszorítása volts azért Bakóczot, Acsády szerint; ; a fondorkodó,izgága embert”, hazaküldte, hogy erre felé keresztesháborút hirdessen. Bakócz nem szívesenvette a küldetést, aggkorára utalva szerette volnaelhárítani magától, de meg kellett hajolnia a pápaakarata előtt. (Fraknói: Bakócz élete. 137. 1.)Mikor hazajött, a királyi tanácsban előadtamegbízatását. Az urak örömmel fogadták a keresztesháború tervét s nem ellenezték, mintAcsády mondja 69. 1.Az egyetlen Telegdy István kincstartónakYoltak aggodalmai, a ki azt mondta, hogy nemjó lesz a parasztságnak fegyvert adni a kezébe.De figyelmeztetése gúnymosolyt hívott az ajkakra,annyira lehetetlennek tartották a parasztság lázadásáturai ellen. Így határoztatott el a hadjáratmegindítása s nem „Bakócz haladt a magaországrontó, államromboló utján tovább”, a miannál bizonyosabb, mert hiszen e tekintetben nekivolt legtöbb vesztenivalója.A nép kezdett gyülekezni a kijelölt helyeken,mint Acsády mondja: „templomi zászlaival,

126plébánosai, szerzetesek, tanítók vezetése alatt,”a mi épen nem mutat forradalmi hangulatra.Azután vezér kellett. Oly férfiúra volt szükség, aki a tömegekben bizalmat, ragaszkodást és lelkesedéstkelt. Erre főúr nem látszott képesítettneks azért Bakócz keze nem mondható „szerencsétlennek,”midőn erre a tisztre Dózsa Györgyötválasztotta, akiben, mint maga Acsády mondja (73.1.), volt katonai és szervező tehetség s aki „arról,hogy a szegénység megváltójává játszsza ki magáts új világrendet akarjon teremteni, mintannakelőtte, akképen kinevezése pillanatában semálmodott.” (72. 1.) Tehát a választás nem voltrossz.A keresztesek száma egy hónap alatt vagyszázezerre szaporodott s úgy látszott, hogy aSzent-szék reménysége teljesedésbe fog menni.Ami mégis megváltoztatta a hangulatot selégedetlenséget kezdett szülni a táborokban, azvolt, hogy az idő rövidsége miatt nem gondoskodtakkellőkép a nép ellátásáról s még inkább azoka hírek, hogy egyes urak, sürgős munkák idejelévén, visszakergetik a jobbágyokat. így kezdődteka támadások a nemesek udvarházai ellen.Bakócz megdöbbent s május 23-án a kereszteshadjárat kihirdetéséről szóló bullát viszszavonta,de hasztalan; a fölbújtogatott nép mostmár az izgatókra kezdett hallgatni s Dózsa, ámbárnehezen ment bele, új szerepre, népszabadítónakvállalkozott. A humanisták eszméiről mára nép is hallott valamit. így aztán a török elleniháborúból véres belháború lett, véres háború s„a halált megvető bátorság tényei, mondja Fraknóii. mű 149. 1., melyek e gyászos napokbannyilatkoztak, bebizonyították, hogy a kereszteshadjárat kihirdetésének terve nem könnyelműség,vagy tájékozatlanság sugallata volt; és a szeren-

127csétlen kimenetel nem tekinthető a vállalat szükségszerűfejleményének; oly okok és körülményekidézték azt elő, melyek a tervezők hatalmátólfüggetlenek voltak.”A tömegek harcának Temesvárnál ZápolyaiJános vetett véget, vagy 70 ezer ember lett áldozataés eredménye azok a törvények, melyeketRákoson hoztak s melyek a jobbágyságot még aszabad költözködési jogától is megfosztották.Ellenségei Bakóczot tették a származottbajokért felelőssé; de a ki igazságosan ítél, ezérta váratlanul támadt bajért, melyben talán ő vesztettlegtöbbet, nem dob rá követ.A szintén igazságtalanul ítélő Acsády elhallgatja,a mi annyira jellemző, Bakócz viselkedéséta híres parasztelnyomó rákosi országgyűlésidején. „Mikor az országgyűlés, egybegyűlt, mondjaróla Fraknói i. mű 151. 1., előrelátva, hogy arendek a bosszúvágy sugallatait fogják követni,ő pedig nem lenne képes a kereszténység éshumanitás elveit érvényre emelni, távol maradt;majd a jobbágyosztály elnyomását és szolgaságátszentesítő törvények alkotás után, nem habozottkárhoztató Ítéletét köztudomásra hozni; mit méltánörök dicsőségére jegyezhet fel a történetíró.Ellenben szó nélkül tűrte azon végzést, melylyela rendek (Werbőczi vezetése alatt) őt megbélyegeznióhajtották. Ugyanis megállapíttatott, hogya király paraszt származású egyházi férfiút püspökiszékre ne emelhessen, és ha mégis emelne,az ilyennek tizedet fizetni senki se legyen köteles.”A parasztlázadás csak alkalom volt Bakóczpolitikai ellenfeleinek kezében, bántotta őket gazdagságas az a nézete, melylyel a magyar tróntUlászló szándékai szerint – Zápolyai és pártjatörekvései ellenében – a Habsburgokra akarta

128ruházni. Ez a nézete lehetett helytelen, aminthelytelen Acsády nézete, melylyel Zápolyaitól,különös kedvteléssel, a trón utáni törekvéseketelhárítani iparkodik, de azért Bakócznak is igazságotkell szolgáltatni abban, amiben ártatlan, aparasztháborút nem ö akarta.Látszik ezekből, hogy Acsádyt a II. kötetébenis ugyanaz a szellem, ugyanaz az elfogultságfogja vezetni, mint I. kötetében láttuk.

Χ.II. Lajos és kora. Kisfaludy „Mohácsa” téves. Országunkpolitikai gyengeségét akkor a keresztényellenesszellem terjedése és a zilált nemzetközi viszonyok okozták.Acsády ferde felfogása.Acsády az ország belállapotairól folytatólagfesti a szomorú képet. Minden egy pontra irányulnála, a mohácsi csata érthetővé tételére. Én részemrőlnem egészen úgy látom és értelmezem azelőzményeket, mint ahogy itt nála olvasom. ÉszrevételeimAcsády fejtegetésére a következők.A mohácsi csatavesztés, mely II. Lajos királylyalérte hazánkat (1526.), sokkal kisebb bajvolt az országra, mint a rákövetkező kettős királyválasztás.Ha ez nem következik be, a csatavesztéstkönnyen kihevertük volna, mint a várnaitis (1444), a hol szintén király esett el.A nemzet későbbi közhangulatában azonbanez a két tény szerepet cserélt, legalább mindighalljuk emlegetni a mohácsi vészt s nem a rákövetkezőkettős királyválasztást, mintha amazlett volna a nagyobbik baj. Úgy látszik KisfaludyKároly Mohács cimû elégiája vitte azt így be aközérzületbe, mivel Mohácsot „nemzeti nagy létünknagy temetőjé”nek nevezi, pedig nem voltaz, a mint ferdén ítélte meg Tomorit is, avezért, a kiről azt mondja, ha nem hagyja el akalocsai érseki székét, vagyis az oltárnál marad,hogy nem halt volna hazánk dísze, virága vele:

130azaz hogy akkor a mohácsi csatavesztés nem következettvolna be.A történelemből tudjuk, hogy ez az utóbbivád teljesen alaptalan; először mert akkor ténylegnem volt más vezérnek való, mint ez a katonaviseltférfiú; másodszor mert ő maga nem óhajtottaa vezéri botot, hanem a közóhaj kényszerítettereá.Nem csoda aztán, ha az így balul megítéltmohácsi csata nagyobb árnyékba borítja a közvetlenülmegelőző időket is, a melyekre – egyiknagyítás maga után vonván a másikat – szinténbizonyos kivételes mértéket szoktunk alkalmazni,mintha ezekhez hasonló szomorú idők sohasemfordultak volna elő történelmünkben. Pedig valahányszornem ült valami rátermettebb egyéniséga magyar trónon, mindig megvolt a belviszály, azönzés, az erősebbek dulakodása, éppen úgy, minta mohácsi csatát megelőzőleg.Így Lajos királynál is mint valami különösvonást kiemeljük, hogy ö, valamint udvara, könynyelműés ledér volt, s olykor annyira szegény,mint Acsádynál olvassuk (87. 1.), hogy „néhaennivalója sem volt”. Eltekintve az efféle túlzástól,vajjon nem volt-e könnyelmű és pénzszegényZsigmond, vagy II. Endre; s nem volt-e ledér II.István vagy Kún László? Vagy a főnemességneknem volt hosszú időkön át közös vonása, hogy abbana nyers időben időnkint elnyomni iparkodott a szegényebbnemességet s aztán hányan vágytakközülök kis királyságra? Hiszen pl. Károly Róbertelőtt még jobban volt ez a baj kifejlődve, mintmost a mohácsi csata előtt.Ezeket pedig azért emelem így ki, hogyjelezzem, miszerint Acsády II. Lajos (1516-26)idejét tárgyalva, csak a régi nyomokon, a régifelfogás utján halad, jobbára csak az ország belső

131bajaival bíbelődik, hogy megmagyarázza a mohácsikatasztrófát, holott pedig a magyarnak ezenidőben a török ellenében való gyengeségét inkábba külső viszonyok bénultsága – a franciák ésnémetek kezdődő versengése: a francia Ferencés a német V. Károly irigykedései s a kezdődőprotestáns bonyadalmak – mint a belső meghasonlásidézte elő. Másodszor azokat a belső bajokatis csak a régi, elavult szempontok szerint .bíráljael, pedig azok természete Mátyás király óta, aszellemeket mételyező pogány humanizmus befolyásaalatt, teljesen megváltozott. Inkább erkölcsiekazok a bajok, a keresztény szellem és a velejáróerkölcsi érzület hanyatlásából származók, mintanyagiak.Amint Acsády nem így domborította ki azeseményeket, nem ezen szempoDtok szerint világítottameg az ország akkori helyzetét és a fenforgóbajokat, már is elhibázta a tárgyalást s nemlátjuk be, hogy miért kellett új történetet írnia,mikor a meglévő könyvek ugyanazt ismételtenelmondták már, amit ő itt lapokon át halmoz föl.Hazánk történelme ezen időben helyesen csakúgy érthető meg, ha azt a világtörténelembe foglaljukbe s onnan magyarázzuk; a belső ziláltállapotok egymagukban nem igazítanak el, de sőtazokat sem értjük meg a nagy keretbe való beállításuks onnan való megvilágításuk nélkül.Magában tekintve ugyanis nem gyengének,sőt éppen erősnek kellett volna ekkor a magyarnaklennie, hisz Mária királyné, II. Lajos neje,Habsburgvér, a hatalmas V. Károly és az osztrákFerdinand nővére, Ferdinándnak neje pedig Anna,II. Lajos nővére. S mégis ilyen szövetség mellettis gyenge a magyar, mivel ezeket a feleketa bomladozó európai viszonyok kötötték le. Atörök ellenben mindig erősebb lesz. Miért? Mert az

132európai fejedelmek egymás ellen kötnek ligákats magára hagyják a magyart, vagy éppen elleneuszítják a törököt, mint egyszer Velence, másszormeg a franciák tették, hogy bénítsák V. Károlyt.Tehát éppen nem a megszokott anyagi bajok,vagy az udvari és a nemzeti párt küzdelmeiekkor a magyarnak a legnagyobb baja, hanem amegromlott nemzetközi viszonyok és bennt a miazmásúj közszellem.Hasonlókép nem a Bakócz vagy Szalkay primás-kancellárokönzése, jószágszerzései a főbenjáróbaj, hanem az, hogy prímások létére nemerősítették az egyházat akkor, midőn a lutheranizmusmár a kirá'yi udvarba is befészkelte magátés a nemzeti meghasonláson kívül a vallásiegységet is felbomlással kezdte fenyegetni. „Bakóczélete hajója, irja Fraknói (Bakócz Tamás208 1.) páratlan szerencsével haladott. De nemdicsekedhetett hasonló szerencsével a magyarországiegyház hajójának kormányzásában. A felelősségnagy súlya terheli emlékét azért, hogy mikora vallásszakadás közelgő vihara kitört, nem állottbiztos kikötőben a hajó (az egyház), és az ellenállásképességét nélkülözte a hajós nép”.Tehát nem a mohácsi csatavesztés volt nekünkII. Lajos alatt a legnagyobb bajunk, a mintnem is ekkor mindjárt lett a török úr felettünk.Ezen idő megértéséhez más szempontok kellenek,mint a kicsinyes házi bajok, azok pedig ott rejlenekaz európai történet e korszakbeli ziláltviszonyaiban.

XI.A mohácsi csata jelentősége. Előzményeit rosszul magyarázzaAcsády. Burgio Antal VII. Kelemen pápa követeBudán. Acsády vádjai. Szulejman kivonul.A mohácsi csatát magára hagyatva, mindenkülső segítség nélkül vívta meg a magyar s el isvesztette. De az ilyen csatavesztés nem most előszörtörtént vele. A törökkel való első érdemlegesösszetűzésétől, a nikápolyi csatától kezdve,melyet Zsigmond királyunk 1396-ban majdnem azösszes európai országok segítségével vezetett selvesztett, így ment ez folyton, még Hunyady Jánosis hol nyert, hol vesztett csatát. A törökbefészkelte magát a Balkánon s a vele való öszszetűzés,nevezetesen az alsó vidékeken, a határszélen,a magyarnak megszokott mindennapi kenyerevolt azon időben. Neki a török újabb támadásánaka híre, később s így 1526-ban is, egyáltalánnem volt már újság s nem is oly rémes,mint ahogy azt innen távolról gondolnók.Ebből lehet magyarázni, hogy 1526-ban semigen erőltette magát a nemzet a hadi előkészületekben,mert hiszen öt év óta, hogy a harciasSzulejman ült a török trónon, folyton érkeztekezek az ijjesztgetô hírek. Csak akkor kezdtékkomolyabban venni a dolgot s véres kardot körülhordozni,amikor már Szulejman júliusban Péterváradotfoglalta el. Ekkor indult meg erősebbena had gyűjtése s a király is elindult Tolna felé.

134A gyülekezők gyér sorain meglátszott, mekkorapusztítást végzett férfi erőben a 12 évelőtti pórlázadás.Legjellemzőbbek azonban magának a csatánaka körülményei mindkét hadakozó fél részéről,amelyek mutatják, hogy, ha Lajos a csata után,futás közben, el nem vész s még inkább ha nemüt ki balul az új királyválasztás, csak oly közönségestörök háborúval volna itt dolgunk, mint annyimás volt az előző időkben.így jellemző a háború komoly voltára, hogyegyik fél sem ismerte a másiknak erejét, terveit.A király táborában valami 29000 ember volt sgyőzelmet remélt, Szulejman tábora pedig vagy200,000 harcosból állott s félt a magyaroktól.Acsády rezgelődései miatt itt ki kell emelnemazt a tényt, hogy a királyi táborban megjelenturak száma nagy volt. Az érsekek és püspökökmind ott voltak, kettőnek kivételével, azokat isLajos küldte el országos ügyben. Az ország zászlósurai,a legelőkelőbb családok tagjai úgyszólvánteljes számban csoportosultak a király körül, amibenannak bizonyítékát láthatjuk, hogy a főrendekkörében az áldozatkészség megfogyatkozásadacára a személyes bátorság szelleme nem haltki. (Szilágyi története. IV. 504-5. 1.) Hogy azonbana zsidó-főnök is ott lett volna, akár gyalog,akár lóháton, még Acsády is elfelejti megemlíteni.Aug. 29-én szép nyári idő volt s a felhőtlenégről az augusztusi nap melege áradt szét a mohácsisíkra s a magyar katonákra, kik talpigfegyverben álltak a kijelölt pontokon. A kis száraóvatosságra, visszavonulásra inthette volna őket,de a török sereg felől jött hamis hírek hatásaalatt azt hitték, hogy merész elhatározás, az erkölcsibátorság egy nagy ténye biztosíthatja ré-

135szökre a győzelmet és hogy a legelső erőteljesrohammal eldönthetik a csata sorsát.Szulejmán későbbre tervezte a csatát ésstratégiai szempontból ismét jellemző, hogy csakdéltájban értesült a magyarok mozdulatairól. Négyóra tájban tűztek össze a felek s két óra lefolyásaalatt vége volt a. harcnak.Mintha a természet is könnyeket akart volnaontani a veszteség felett, zuhogó záporeső támadts Lajos királyt ez ölte meg. A csatában nem jutottszerepe, utána pedig két fiatal apróddal rohantel, de a megdagadt Csele patakon fáradtlova nem bírt átugrani, hanem a zuhogó árbajutott, mely a nehéz fegyverzetben öntehetetlenkirályt magával sodorta.A győztes szultán aztán öt napot töltött amohácsi csatatéren. Eleinte el sem tudta képzelni,hogy az a csekély sereg, melyet megvert,lett volna az ország egész hadereje. Csak lassan,óvatosan folytatta útját Buda felé s szept. 12-énérkezett oda. De nem sokáig maradt ott. Mégekkor sem akarta elhinni s ezt ki is fejezte,hogy megtörte a magyarság ellenállását, hanem– s ez ismét jellemző az akkori diplomatiára –attól tartott, hogy a tulajdonképpeni magyar hadseregmajd csak azután fog reá támadni. Szept.20-án már haza indult, magával vive kincset éssok embert s itt már Acsády nem mulasztja elfölemlíteni, hogy elvitt sok budai és esztergomizsidót is (133 1.), 30 hajón szállíttatta le őket aDunán s telepítette át országaiba.Az 1526-ki év október havában olyan voltMagyaroszág, mintha területének valami negyedrészét hirtelen árvíz lepte volna el; de amilyhirtelen jött, oly gyorsan el is vonult. Sokatszenvedett ugyan az ország, amint ez háborúidején soha sem volt máskép, de azért élt a

136nemzet s erejét nem vesztette el, létének temetőjenem volt Mohács. Maga Acsády is azt mondja:„A szultán és hadai eltávoztak s a Szerémségkivételével, az egész államterület ismét felszabadult.Bármi sok elpusztult belőle, ez az államterületmég mindig elég nagy és erős volt arra, hogynemzetközi önállóságát fentartsa s az újjászületésnagy művét megindítsa”. (134. 1.) Ha ez mégsem történt így, annak már nem a török voltaz oka, hanem a következő sajnos események.Látjuk tehát, hogy a mohácsi csata fontosságáróla közvéleménybe átment balítéletet atörténet nem igazolja. De még kevésbé igazoljaAcsády fejtegetését magának a csatának előzményeiről,okairól. (101-25 1.) Acsády nem tudjabeleilleszteni a világesemények folyamába, sokattulajdonít az egyes tényezők rosszakaratának,amidőn pedig az összebogozott viszonyok oly természeteskövetkezménye volt ez a veszteség, hogyalig is történhetett máskép,Elsőben is nem ítéli meg helyesen a belsőállapotokat, s egészen szűk látókörbe helyezkedvevádolja az emberek önzését, holott látniakellene, hogy a magyar társadalom akkor atermészetes fejlődés követelményei s a rennaisance-korieszmék hatása alatt átmeneti korátélte, az ilyen átmeneti kor összes gyengeségeivel.Az alsóbb nemesség kezd érvényesülni az olygarchákrovására, lépést tesz a jogegyenlőségfelé, a lutheranizmus már 1825-ben kezd jelentkezni,a humanizmus eszméi leszállítják az erkölcsiérzetet s midőn az egész társadalom inog,átalakulásnak indul, akkor gyenge király ül atrónon, amikor éppen erős vezetőre lett volnaszükség. Ily körülmények között, nemzeti szempontból,a megvívott mohácsi csata a török csatáksorában csak egy incidens, mely éppen jó

137lehetett volna arra, hogy a nemzetet egy erőslökéssel figyelmeztesse az új időkre és egyetértésre,valamint komoly munkára bírja-Az önzés, melyet itt annyit felemleget, végigvonul az egész előző történeten is, ez tehátnem oly különleges baja ennek a kornak, amelylyel a mohácsi csatavesztést igazolni lehetne.De azonfelül nem jól ítéli meg a külső viszonyokatsem. Az elhatalmasodott török ellenébena magyar kevés volt, itt csak egy európaikoalíció segíthetett volna, amint azt a pápákmindig hangoztatták. De vajjon volt-e ez lehetségesebben a korban, midőn mindenki V. Károlyhatalma ellen esküdött össze; midőn egyes fejedelmekinkább készek voltak a törökkel szövetkezni,mint a Habsburgok nagy hatalmát nézni?Midőn Luther is a törökkel való szövetkezésthirdette? Ugye nem; hát akkor kár annyiravádolni V. Károlyt és az osztrák Ferdinándot,hogy nem segítették meg a magyart, hogy elhagytáksógorukat, II. Lajost, midőn ők tulajdonképmagukon sem tudtak segíteni.Az meg egyenesen csak Acsády rosszlelkűségétőltelik ki, hogyan teszi felelőssé a pápát amohácsi veszteségért, állítván, hogy a pápa letiltottaLajost a törökkel való békekötéstől, amivelhogy később a mohácsi csatát idézte fel.(112, 114 1.) Mikor ellenezte (s nem tiltotta!) apápa a békekötést? Akkor, midőn még mindigvolt remény a török ellen ligát kötni, mikorazonban ez hiúnak bizonyult, ki volt egyedülibarátja országunknak a mohácsi csata idején? Apápa s Budán tartózkodó követe Burgio Antal.Fraknói levéltári kutatások nyomán oly részletesenmutatja ezt ki, (Magyarország összeköttetéseia sz. székkel. II. 342-413 1.) hogy lehetetlenhálára nem gerjednünk a szentszék iránt, melyet

138Acsády ok nélkül megrágalmazni nem átal. Hisza király még a mohácsi csatába is a lefoglalttemplomi kincsekből szerzett pénzen indult, anyitrai székesegyházból pl. Szent-Zoerard ezüstkoporsóját vitték el.(Fraknóinak ez az állítása – Szilágyi történeteIV. 494. 1. – ilyen alakjában téves. Ő t. i. aztmondja, hogy miután a királyi kincstartó be nemvárhatta, míg a pénzverőkbe küldött egyházi kincsekbőlvert pénzt kezeihez kapja, a kapitányoknak,kik őt zaklatták, utalványt adott, mely őket bizonyoshelyeken a kincsek átvételére feljogosította,így történt volna, hogy Podmaniczky Mihály,tízezer forintra menő követelése fejében, a nyitraiszékesegyházban Szent-Zoerard ezüst koporsójátvette át.Bizonyosan a koporsó értékét pénzben fizetteki a püspök, miután, mint Czeizel Gábor a bécsilevéltári adatok alapján kimutatta (Kath Szemle1902. 550. 1.), ez a koporsó az 1530-ban elhaltPodmaniczky püspök egyéb ingóságaival,annak halála után, Bécsbe l. Ferdinánd birtokábakerült s Roggendorf ajánlatára Thurzó Eleketkínálták meg vele, ennek követelései törlesztésefejében. De ez a dolog lényegén, hogy t. i. amohácsi csatára az egyház kincseit használtákfel, mit sem változtat.)Acsády azonban tüntetőleg nem vesz tudomástsem az eligazító vatikáni levéltári kutatásokról,sem Fraknóiról, neki csak mesék ésmegszólások kellenek.

A Habsburgházból való királyokkora.I.Zápolyay János és I. Ferdinánd ellenkirályok. Vágyott-eZápolyay a trónra? Zápolyay behívja a törököt.Mindkét király gyönge egyéniség. A hitújítás terjed.Váradi béke.Valóban úgy van. Acsády is végre rájön arra,amit eddig bizonyítottam, hogy „a tények csakhamarkimutatták, hogy az 1526-iki gyászévneknem a mohácsi csata, hanem épen a kettős királyválasztásvolt legvégzetesebb eseménye, melynekigazi jelentőségét a költő Zrínyi Miklóstól kezdveminden elfogulatlan magyar politikus felismerte”.(144. 1.) Ennek folytán lett csak a török úr Magyarországon.Ha ez nem következik be, mint aSzulejmannak később 1529-ben és 1532-ben ZápolyayJános érdekében és Bécs meghódításáraindított két sikertelen hadjárata megmutatta, azegyesített magyar erő mellett, hazánk továbbisorsa is egészen más lehetett volna.A baj tehát a mohácsi csata után kezdődöttés pedig abból, hogy a már a Jagellók alatt fenállottnemzeti és udvari párt ekkor sem egyesült,hanem külön indultak királyválasztásnak. Ez semtörtént először. Albert, az első Habsburg után(1439.) nem nejét, Erzsébetet, a kinek megígérték,sem utószülött fiát Lászlót, hanem, az ország

140érdekeit tekintve,, a lengyel I. Ulászlót választottákkirálynak. Hasonlókép Mátyás után (1458.)nem Corvin Jánost, hanem II. Ulászlót ültettéka trónra, mivel ígéretöknek ismét fölébe helyeztékaz ország érdekét. Ez az érdek pedig folytonaz volt, hogy az új király más szomszéd országerejét is hozhassa a magyar nemzet segítségére.Pedig ha valaha volt erre szükség, kivált mostvált az égetővé, hogy a harcias Szulejman ült atörök trónon.Különben Mátyás óta állandóan érvényesülta politika, mely Ausztriát szerette kötni az országhoz;Jagellók is ezt folytatták, úgy hogy II.Ulászló már házasságok által is akarta kötni amagyar trónhoz az akkor igen hatalmas Habsburgot:fiát Lajost Máriával, Ferdinánd nővérévels leányát Annát Ferdinánddal házasítván öszsze;azonkívül szerződésileg is – fiágának kihaltaesetére – biztosította a Habsburg családnak amagyar trónt.Világos volt tehát, hogy II. Lajos után kitkell ültetni a megüresedett trónra. De a nemzetipárt húzódozott Ferdinándtól és a saját kebelébőlnemzeti királyt akart választani. És nem ok nélkültette. Ott volt egyrészt az 1505. rákosi végzés,hogy azontúl a nemzet idegent nem választkirálynak; de másrészt előttük állott a tapasztalatis, hogy ezek az idegenből hozott királyok nem igenváltak a nemzet javára. Érzelmi politikájuk teháthazafias volt. De tulajdonkép egyik pártot semlehet kárhoztatni, mert mindkettő a maga nézeteszerint jót akart; csakhogy az események keresztülhúztákszámításaikat s eljárásuknak az országvallotta kárát. Csak egy esetben fordulhatottvolna jóra a széthúzás, ha a nemzeti pártnak egyHollós Mátyás áll rendelkezésére, a ki hamarjábantud elbánni az ellenpárttal; azonban mind-

141a két párt vargát fogott s ez képezte a nagy és orvosolhatatlanbajt.Ugyanis alighogy az ország a. török hadaktólmegszabadult, Zápolyay János vajda okt. 14-reTokajba hívta össze az urakat és vármegyéket– mondja Acsády 135 1. Milyen jogon tette ezt?A királyválasztó országgyűlés összehívását az1485. törvény a nádor hatáskörébe utalta. Miértsietett tehát János gróf, miután Báthory Istvánnádor élt és már tanácskozott Mária özvegy királynéval?Ezt azért kérdezem, mert Acsády itt csaknemminden lapon hadakozik azon régi történetinézet ellen, melyet különben a Szilágyi történetében(V. 1897. 14. 1.) maga is vallott, mintha ZápolyayJános folyton vágyott volna a királyságra ?s mintha erre vonatkozó terveit lépésről-lépésreszőtte volna már II. Ulászló óta. (137. 1.) -Hát tekintve gyámoltalanságát, melyet nyombanmegválasztása után kimutatott, lehet, hogy nemő volt a terv főmozgatója, hanem az anyja,Hedvig tescheni hercegnő, akiről azt írják, hogyminden este azzal az imával hajtotta nyugalomrafejét: adja a jó Isten, hogy az ő János fiát atrónon láthassa! Mert máskülönben nyilvánvaló tény,hogy Jánost nagyravágyás környékezte. Már II.Ulászló leányát, Annát, szerette volna nőül venni ésitt is az a tokaji sietés mi egyebet mutat, mint hogya trón nagyon érdekelte?A Zápolyay-párt élén maga Zápolyay, aFerdinánd pártján pedig Báthory nádor és Mária,az özvegy királyné, Ferdinánd nővére állott. Az Tokajban,ez meg Pozsonyban tartotta tanácskozmányát.Zápolyayt pártja nov. 10-én, Ferdinándotpedig dec. 16-án választotta királyivá Székesfehérvárott.Mindkettőt Podmaniczky István nyitraipüspök koronázta meg, akiről – közbevetőleglegyen mondva – később azt a mesét költötték,

142hogy elhagyta hitét s megnősült. Czeizel Gábor,illetőleg Vagner József kanonok ezzel szembenkimutatta, hogy Podmaniczky mint nyitrai püspökhalt meg 1530-ban, s hogy a neki feleségül tulajdonítottelőkelő hajadonok akkor még a világonsem voltak. (Kath. Szemle 1902. 548. 1.)Az országnak tehát két királya lett.Ezzel természetesen megindult a belviszály ésa háború, s csakhamar kitűnt János király gyengesége.„Nem a cselekvés, hanem inkább a békés szemlélődésembere volt; hiányzott belőle a tetterő,a szervezőképesség és a hadvezéri tehetség”.(139. 1.) Tétlenül nézte a felhők összetornyosodását,mikor gyors elhatározással kellett volna megakadályozniaFerdinánd királylyá választását, aminem is ment volna nehezen. Nem tette. Ferdinándpártja aközben szaporodott s 1527. júliusában,befejezvén előkészületeit, sereget küldött azországba. Jellemző a viszonyokra, hogy rövid időalatt úgy fordult a hangulat, hogy János királymost hiába hívta az urakat fegyverre, nagy részökelhagyta, s a hová fordult, csak árulással találkozott,úgy hogy végre 1528. márciusában Lengyelországbamenekülni volt kénytelen.Ez volt a válópont, amidőn be kellett volnalátnia mindenkinek, hogy letéve az érzelmekről, azország jövő sorsa érdekében csatlakozni kell Ferdinándhozs összetartással szolgálni a közérdeket,melyet Balkán felől állandó veszedelemmel fenyegetetta török.Máskép történt. János király 1527 végénKonstantinápolyba küldte követét, Laszky Jeromoselőkelő lengyel urat s a szultánnál keresettsegítséget. Így került Szulejman, most már meghivatva,az országba (1529.) s visszahelyezte JánostBudára. Evvel aztán megvolt pecsételve a jövő smindaz, ami ezután következett.

143De Szulejmannak Bécs ellen intézett kétsikertelen hadjárata után (1529 és 1532.) mindinkábbkitűnt, hogy Ferdinánd sem a helyzet embere.Ennek egyéniségéből is hiányzott az erélyességés határozottság, a zavart német birodalmiviszonyok folyton bénították erejét s különben isteljesen tanácsosai befolyása alatt állt, akiknekúgylátszik érdekékben volt fentartani a zavart.Szóval 1532. után úgy alakult a helyzet, hogyrendet többé alig lehetett csinálói; már a szultánis lemondott arról, hogy János érdekében kiszoríthatjaFerdinándot; de Ferdinánd is, miutánbátyja, V. Károly, európai viszályba bonyolódvanem segíthette, belátta, hogy gyenge az egészország elfoglalására. Eközben folyt a villongásés szenvedett az ország, mi általánossá tetteaz óhajt, hogy a két királynak valahogy ki kellbékülnie. János király nagy befolyású emberének,Martinuzzi (Martinusevity) György barátnak,közben váradi püspöknek, sikerült eztlétesítenie.így jött létre 1538. febr. 24-én a váradibéke, a tényleges birtokállomány alapján, vagyisa két király kölcsönösen elismerte egymást koronáskirálynak, azonban János halála után az ő területénekis Ferdinándra kellett átszállnia, még azesetre is, ha Jánosnak fiörököse maradna, ellenbencsak a Habsburgok magvaszakadtával szállát az ország János örököseire.Ha legalább ezt teszik meg 1527-ben, milyenmás lett volna hazánk további sorsa!János király 1538. júniusában megnősült selvette Zsigmond lengyel király leányát, Izabellát,akitől fia, János Zsigmond született. Nem sokáigélte túl, oly körülmény, mely a váradi béke életbeléptetéséts az ország nyugalmát vonhatta volnamaga után, De János időközben, legalább ő úgy

144gondolta, nem sok jó akaratot tapasztalt osztrákrészről, úgy hogy György baráttal akként beszéltékmeg a dolgot, hogy halála esetére a szultánsegítségével megtartja a trónt fiának, JánosZsigmondnak.Úgy is történt. János királyt 1540-ben, Erdélyben,érte utói a halál. Martinuzzi azonnalkövetet küldött a portára, hogy János király meghaltugyan, de helyére fia lépett. Az ország pedigismét ott volt, ahol a váradi béke előtt.Szomorúan érdekes idők ezek nagyon, amelyeknekez a külső kerete. Acsádyra befolyássalvan ez a keret, a háborúk, azért az országnakkülönösen gazdasági életét sötét színekkel festi(177. 1.), mily rohamos hanyatlásnak indult az.Pedig Takáts a Századok októberi számában (749.1.)nem látja azt oly sötétnek. – A királyviszályazonban legjobban kedvezett a hitújításnak; hiszegyik király sem mert fellépni ellene kellő erélylyel,nehogy apaszsza híveit. Az okokra nézve,miért terjedt az új hit, ezt mondja Acsády: „Azúj hit különösen az urak és az alsó papság sorábankezdett gyökeret verni. Ez utóbbit a kétszin alatti áldozás, kivált azonban a papi uötlenségeltörlése vonzotta, míg a hatalmasok az egyházroppant vagyonára áhítoztak, magokhoz ragadtákjószágait s hogy ki ne kelljen adniok, a hitújítókkalrokonszenveztek”. (179. 1.) És ezt már jólmondja. Mohácsnál elestek püspökeink, az egyházmegyékfej nélkül maradtak, meglazult a fegyelems az üres püspöki birtokok sok pénzsóvárúrnak csalétke lettek.

II.A Habsburg-korszak, vagy az ú. n. osztrák császárirendszer Magyarországban 1867-ig.Zápolyay János király halálával (1540.) I.Ferdinánd magában maradt koronázott magyarkirálynak; vele kezdődik a Habsburgok korszakaMagyarországon és tart a mai napig. Nem ugyanő az első Habsburg nálunk, ebből a családbólAlbert, Zsigmond királyunk veje, az első (1437-9.),de Ferdinánd kezdte szakadatlan sorát a nálunkmai napig uralkodó Habsburgoknak, akiknek jogaráhozfűződik aztán hazánk utolsó három századánakvalóban küzdelmes története.Sajátszerű egy korszak ez 1540-től kezdve1867-ig! Acsády is, mielőtt tovább folytatná aJános király halála után következett eseményekelbeszélését, pillanatra megállapodik, elmélkedik,és a mit talán csak a kötete végén, az egész korszakbóllevonható tanulságként kellett volna elmondania,már itt mondja el (187-190, 1.), nagyvonásokban előre jellemzi ezt a Habsburg-korszakot1867-ig. A magyar ember afféle elmaradhatatlansóhajtása ez ennél a korszaknál! Olyankeserű-édes visszaemlékezés. S hányan tették eztmár így Acsády előtt, hányan sóhajtottak szóvalés írásban, nyilvános helyen és magánbeszélgetésben,megemlékezve e korszakról? És ennekdacára is nekem úgy látszik, hogy ez a régen

146folyó jellemzés azért még mindig nem teljes, mégmindig nem történethű, hanem hogy még most istöbbé-kevésbé elfogult és egyoldalú.Acsády is, róla szólva, négy oldalon át,szinte remeket ír, igazán egy megható jellemképéta három századnak, és ha stilisztikai szempontbólnézem: gyönyörű szép egy olvasmányt;de látom azt is egyúttal, hogy több van benne aköltő érzelmességéből, mint a történetíró józan,prózai hangulatából. Amint a költő mindig aztkeresi, a mi neki kedves, a mi művészileg szép;a történetíró ellenben mindig azt, ami mindenképenigaz, már akár kedves, akár nem: akképenlesz itt költővé Acsády is.Remekül rajzolja meg azt a rendszert, melyetháromszáz év óta hazai életünkben osztrákszellemnek nevezünk; talán egy lényeges vonásátsem hagyja el annak, amit népköltészetünk népiesőszinteséggel úgy szokott kifejezni, hogy„mégis huncut a német”, s amit a kuruc költészetegykoron „hajas – parókás – vendég-”nek nevezett.Magyarország – úgymond – az új királyicsalád útján egy más államszervezettel és a császársággaljutott kapcsolatba, mely utóbbinakkezdettől fogva megvolt a maga sajátos kormányzatirendszere. Ez a rendszer a középkori impériumhatalomteljéből táplálkozott. A római jogszellemében mindenütt ki akarta zárni az alattvalókata közhatalomból, másrészt meg feltétlenülfenn akarta tartania vallásegységet, melyet uralmaegyik főoszlopának tekintett. Hódítani, terjeszkedniigyekezett, minél több emberen, minélmesszebb területeken akart uralkodni, de csakzsoldosai és papjai útján, kikre uralmát fektette.Ellenben a nép szélesebb rétegeinek megnyerésévelnem törődött. Nem akart művelt, gondol-

147kodó, vagyonos alattvalókat, nehogy föléje kerekedjenek.Vezérelve mindig az volt, hogy a népfélig szegény s egészen műveletlen maradjon. Akésőbbi korszakok változó eszméiből csupán aztsajátította el, ami a saját céljának megfelelt: azösszpontosítást és németesítést, de máskülönben1867-ig lényegileg változatlan maradt, se nemfeledett, se nem tanult s annyira megcsontosodott,hogy nemcsak közegeit, hanem magát azuralkodót is a saját képére tudta formálni.Nem csupán testi, hanem lelki hasonlatosságis mutatkozik az összes Habsburgokon. Ezta hasonlatosságot nevelésök azonossága tartottafenn, mely változatlan maradt századokon át. Atrónörökös rendesen légmentesen elzárva a valóélettől, egy pár pap, rendesen vakbuzgó szerzetes,műveletlen főúri katona és udvaronc körében élteegyhangú ifjúságát. Ε közben sok mindenre tanították,de alaposan semmire sem, sőt egyenesenkedvét vették a tanulástól és komoly munkától.Ε helyett a végletekig fokozták benne uralkodóijoga isteni eredetének érzetét, valamint a felekezetitürelmetlenséget. Tervszerűen elfojtották halhatatlanlelke legnemesebb csiráit, a munkakedvet,a felelősségérzetet, az önálló gondolkodást slehetetlenné tették, hogy önálló, egész emberréváljék. Szándékosan úgy nevelték, hogy ne legyenképes tanácsadóit okosan megválasztani, hanemállandóan rabja maradjon környezetének.Ε rendszer hatása alá került – folytatja –a magyar birodalom, mikor az utolsó nemzetikirály meghalt. Eleinte területének csekély részevolt a Habsburgoké, később az egész, de akárkicsiny, akár nagy volt a terület, melyen uralkodtak,a császári rendszer s nem a magyar törvényszellemében kormányozták. Az önállósághozszívósan ragaszkodó magyar nép folytonosan til-

148takozott e kormányzat ellen s nem egyszer fegyverrelpróbálta az idegen uralom béklyóit széttörni.Minthogy pedig a császári rendszer céljátbékés utón el nem érhette, Magyarország Habsburg-koritörténetét 1867-ig végig kíséri az alkotmányos,felekezeti, nemzeti és gazdasági háború,mely sohasem szünetelt, időnkint meg az irtóharc jellegét öltötte. Másutt is voltak harcok koronaés nemzet között, de nálunk ez a küzdelema nemzet lételéért folyt. Nálunk a császári rendszeridegen hódítóképen lépett föl, politikailaghódított tartománynyá, gazdaságilag Ausztria gyarmatáváigyekezett lesülyeszteni az országot. Mégarra sem gondolt soha, hogy legalább a lakosságegy számottevő részét fűzze magához s arra fektesseuralmát, nem, a főpapságon kívül csupán atársadalom egy szúk körét nyerte meg, s e szűkkör lett Magyarországban az idegen kényuralomapostolává.Mindez azonban hatástalan maradt a tömegekre.A nép híven ápolta állami önállósága sokszázados emlékét, a rendszer ellen a legsúlyosabbviszonyok közt is folyton háborgott a nemzeti közérzés– 1867-ig, mikor a császári rendszer megdőlts a viszony Magyarország és ősi uralkodó családjaközt új alapokon nyert törvényes rendezést.Ez volt a császári rendszer nálunk – Acsádyszerint. Nem új kép ez, sokan írták meg aztmár nálunk a Habsburgokról, szinte a szívünkhözés elménkhez nőtt. Csak egy hiánya van,hogy mindig mi írjuk meg benne tapasztalatainkata dinasztiáról, de még nem foglaltuk bele adinasztia tapasztalatait mi rólunk. Pedig azt aháromszázados történetet tulajdonkép ketten csináltuk:a nemzet és a dinasztia.A vázolt képen azonban mindig csak azegyik érdekelt fél, a nemzet fia, festi a másik

149félt s azt bűnösnek ítéli; a másik fél meg állandóanhallgat, s viseli az ítéletet: lehet-e vajjontárgyilagos az ilyen ítélet? Azt gondolom nemlehet, itt egy a két fél fölött magasan álló harmadiknakkell Ítélnie s ez a bíró nem lehet más,mint az elfogulatlan történet. A magistra vitae,a lux veritatis.Kérdezzük meg tehát ennek az Ítéletétmindkét félről: a dinasztiáról és a nemzetről,vajjon mit szól ö? Hát bizony, ha csak a mohácsicsata után lefolyt korszakot, I. Ferdinándhaláláig, vizsgálom s erre vonatkozólag is csakazokat az adatokat mérlegelem, melyeket Acsádynakerről a korszakról szóló, eddig megjelelt selőttem fekvő három füzetében a 26., 27. és 28-ikban találok, már is látom, hogy mindjárt ittaz elején is, a nemzet küzdelmes és szomorúkorszakának a kezdetén, Ferdinánd is másképnéz ki, de a nemzet is, mint ahogy azt a fennebbikép után gondolnók.Mit találunk Ferdinándról? Hogy „azokkala magyarokkal, kik ügyes-bajos dolgaikban fölkeresték,szívélyesen, előzékenyen szokott érintkeznis ez szélesebb körökben kedveltté tetteegyéniségét”. Hogy ,1545 óta erélyesen sürgetteaz országgyűlést, hogy törölje el az Ulászló-féleröghözkötöttséget s adja vissza a jobbágyoknak,kiknek jajveszékelése szünet nélkül az égbe kiált,a költözés szabadságát. A rendek pedig eszközöltekkönnyítéseket, de a szabad költözés egyszerűhelyreállítását még a király főtisztviselőiis ellenezték.” (209 1.) Íme a nép ügye!Más alkalommal meg, midőn Zápolyay halálaután Fráter György arra kérte a királyt,hogy ne akarja mindjárt végrehajtani a váradibékét, mert az a török beavatkozását vonja magaután, megjegyzi, hogy „magyar tanácsosai, Thurzó

150Elek és Révay Ferenc, kik e kérdésben egyénilegérdekelve voltak, buzgón élesztették a királyharcikedvét.” (192 1.)És mit mond Zápolyayról? Azt, hogy „atrónra szükséges lelki tehetségekkel nem rendelkezett,se szervező, se hadvezéri tehetség nemvolt” (139. 1.); hogy „a királylyá választatásaután helytelenül viselkedett” (144. 1.). S ennekdacára, mint láttuk, mégis erőltette a dolgot ésa helyett, hogy megadta volna magát, tehetetlenségébenvégre a törököt hívta be.Hát még mi sokat foglal magában Acsádynakaz a két nyilatkozata, hogy „a veszély pillanatábanJános hasztalan hívta pártfeleit, az urakatfegyverre”; hogy „a hová fordult, ott mindenüttárulással találkozott”! (147. 1.) – Tudjuk,hogy azon időben nálunk az emberek elv-, vagymondjuk: pártváltoztatása milyen mindennaposjelenség volt! És ez már nem a németre, hanemmagára a nemzeti pártra vonatkozik, melyrőlmár akkor el lehetett volna mondani, amit UgrónGábor nem rég mondott, hogy gyenge nép, romlottértelmiség!Ha pedig ilyen volt mindjárt a Habsburgkorszakeleje s ez csak néhány általános adats az is csak Acsádyból véve; és ha így nevelték,ha így szoktatták magoknak már 1. Ferdinándotis, hogy az csak megutálhatta az emberek alávalóságát,akkor mit várjunk azután tovább?Acsády kifogásolja a Habsburg trónörökösöknevelését. Hát más udvaroknál másmilyen voltakkor a nevelés? Kifogásolja hatalmi terjeszkedéseketa nemzet jogai rovására. Hát másutt azonidőben talán máskép gondolkoztak az uralkodók?Hiszen éppen ez volt az újkor elejének uralkodónézete, ez volt maga a korszellem. Varga Ottóéppen ennek fejtegetésével vezeti be politikai

151Földrajzát (1897.) s így kezdi: A középkor végénés az újkor első századában lefolyt események afejedelmi absolutismusra vezettek Európaszerte.A hùbéries nemesi hatalom elkorhadt, a törökcentralizált hatalom ellenállhatatlan ereje utánzásracsábított, a renaisanceszal a római törvényés az a nézet kapott lábra, hogy az országokfejedelmeit olyan hatalom illeti meg, mint aminő volt a római császároké.Ne vegyük tehát rossz néven a Habsburgoknálazt, ami sehol sem volt máskép.Végül azt is mondja Acsády, hogy a főpapságvolt nálunk az idegen kényuralom apostola.Már a melyik főpap hogyan? Fraknói ezt mondjaide, erre az időre vonatkozólag: „A pápai levelek,melyek a János-párti főpapokat a váradi békefönntartására intették, a török szövetségtől óvták,hatástalanok maradtak. Az erdélyi, váradi és pécsipüspökök János-Zsigmond legbuzgóbb híveiheztartoztak, az utóbbi Werbőczivel mint követ menta portára”. (Magyarország összeköttetései a szentszékkelIII. 62. 1.)Szóval a 300 éves korszak bajaiban, mintmajd részletesen is látjuk, nemcsak a Habsburga ludas, hanem a nemzet is, úgy amint azt Kölcseyis a Himnuszában oly bánatosan mondja:Hányszor támadt tenfiadSzép hazám, kebledreS lettél magzatod miattMagzatod hamvvedre!

III.Α mohácsi csata utáni nemzedék romlottsága. Zápolyayfelbontja a váradi békét s oka lesz Buda török kézre jutásának.Igazolható-e ez a békebontás? A régi és új Acsády.A váradi békével kapcsolatban szinte megváltásszámba mehetett volna a sokat szenvedetthazára nézve Zápolyay halála (1540.). Legalábbez lehetett volna az az alkalmas pillanat, hogy amegoszlottak, a közérdek szent nevében, 14 évikeserves tapasztalatok után, végre valahára egyesüljenek.Az eseményekből azonban úgy látom,hogy ilyesmi egyáltalán eszök ágában sem volt.Még most sem. Bomlott lelkű nemzedék ez márnagyon, annyira, hogy a Hunyadyak közeli hagyományai,az a lángoló szellem, melynek vezércsillaga:a haza és a katholikusság érdeke volt,teljesen letűnőben vannak. Egészen új szellemaz, mely általában uralkodni látszik a szíveken.Ezek az emberek többé számba sem veszik cselekedeteikerkölcsi értékét, elvekkel nem törődnek,az egyéni haszon a főmozgatójuk, ennekérdekében az eddig annyira gyűlölt ellenséggel,a törökkel is kezdenek megbarátkozni és önzőcéljaik elérésére még olyan erkölcsi tartalom nélküliembereket, szerencsevadászokat is felhasználnak,amilyenek Laszky (Szilágyi története V.64 1.) és Gritti (Kretschmayr: Gritti Lajos 1901.9. 1.) voltak, a kikkel még az 50 év előtti magyaris ugyan szóba se állott volna. Az ősi romlatlanerkölcs és jellem nincs meg többé.

153A talaj, melyet a rennaisance pogány szellemeMátyás király óta megdolgozott s a távolNémetországból legújabban berohanó lutheri szellemmegtermékenyített, bőven kezdi hozni gyümölcseit;a magyar ugyan akkor még jobbáranévleg katholikus, de már is úgy cselekszik, mintahogy éppen Luther tana hangzott: a hit elég,a cselekedetek nem szükségesek az üdvösségre.Minden, de minden eszköz jó neki. Nevezetesen,amit a Hunyady-kor nem ismert még, már ellenfeleitis jobban kezdi gyűlölni, mint szeretni asaját hazáját.Ezért nem hozta meg a Zápolyay halálasem a nemzeti egyesülést, sőt ez a halál lett éppena nyitánya az újabb és még gyökeresebb hazaibajoknak, amelyekre már igazán csak a törökhódoltság következhetett.A váradi békekötés ugyanis két föltételtrótt Ferdinándra, t. i. hogy a Zápolyay-családösszes lefoglalt és eladományozott birtokait visszaszerziés kiadja János király fiának, azután meghogy olyan erőt gyűjt, melylyel a török ellensikerrel megvédheti Magyarországot. -Természetesen két oly föltét^volt ez, melyegy-két nap alatt nem teljesíthető, Ferdinándsem teljesíthette rögtön; de egyelőre teljesítésökrefeltétlen szükség sem volt, hiszen Zápolyayakkor ínég nőtelen volt, és ha a békekötés kellőideig titokban marad, a török támadás sem álltmég küszöbön.Zápolyay nézete a váradi békéről mégisrövid idő alatt megváltozott, jóllehet Ferdinánda következő év márciusában tartott esküvőjén isképviseltette magát. Beteges lévén, hogy kiváltneje és születendő gyermeke sorsáért aggódott.„Egy verőfényes őszi délután – beszéli Acsády182 1. – midőn a visegrádi királyi kertben

154György baráttal sétálgatott, föltárta aggodalmaitkipróbált híve előtt. A szabadban, a kék menyboltalatt szent esküt vett a baráttól, hogy rokonával,Petrovics Péterrel, kiben szintén feltétlenülmegbízott, halála esetére Budát és Visegrádot,hol a szent koronát őrizték, minden áronmegtartja Izabella számára.” Ami annyit jelentett,hogy Martinuzzi a váradi béke ellenére atörök segítségével tartsa fen a trónt János gyermekeszámára. Tehát, hogy a status quo-t, aketté osztást, örökítse meg.Ez volt János király végrendelete, melynekutána nemsokára meg is halt.Már most állapodjunk meg Zápolyay ezentetténél és vizsgáljuk meg annak erkölcsi értékéta haza akkori érdeke szempontjából. Van-e bennevalami abból, amit Deák Ferencünk úgy fejezettki, hogy a hazáért mindent szabad kockáztatni,csak a hazát magát nem? Vagy van-e ezen eljárásbancsak szikrányi is abból a magatartásból,abból az önmegtagadásból, melyet Hunyady Jánoskormányzó korában tanúsított akkor, midőn ellenfeleinek,egyes magyar uraknak irigysége annyiraelkedvetleníthette volna, hogy a nemzet ügyétne szolgálja tovább?Bizony nincs abban egy szemernyi se mindebből,ellenkezőleg Zápolyayt ezen tette is olyférfiúnak mutatja be, akiről a tények latolgatásaután egyenesen azt kell mondanunk, hogyfolyton önmagát helyezte a haza érdekének fölébe,s aki, mint az akkor beállott új szellem képviselője,felelős nemcsak a nemzet fiainak a megoszlásáért,hanem az egy évre rá, 1541-ben bekövetkezetttörök hódoltságért is.Mert vajjon volt-e annak az Acsády általemlegetett két feltételnek oly hordereje, ha nyombannem teljesíttetett is úgy, ahogy János király ki-

155vánta, hogy a váradi béke megszegésével az előbbemlített végrendelkezést tegye?Acsády azt gondolja, hogy volt s természetesenmindezért Ferdinándra hárítja a felősséget.Azt mondja, hogy János a váradi békét azon feltevésbenírta alá, hogy Ferdinánd és hívei jövőreőszinte jóakaratot, testvéri és baráti érzést fognakiránta tanúsítani s hogy „e jóakarat helyettazonban a régi ellenszenvet s gyűlölséget tapasztaltaminduntalan.” (182. 1.) Hát lehet-e ezencsodálkozni az akkori viszonyok között, midőnsokan a besúgásokból éltek s a különben Acsádyszerint is barátságos Ferdinándot éppen a magyarhívei izgatták ellene? De ha tényleg úgyis lett volna, ahogy Acsády állítja, egy a hazajavát őszintén akaró férfiú vajjon a saját magánsérelmeiérta hazán áll-e boszút?A Zápolyaynak visszaadandó birtokot illetőlegpedig maga Acsády is beismeri, hogy Ferdinánd„Károly császárral oklevelet állíttatott ki, melya szepesi hercegség megalakításáról intézkedik.*(164. 1.) Tehát megvolt benne az akarat, hogyteljesíti a feltételt. De ha ez sem lett volna meg,vajjon Izabella, egy lengyel király leánya, gyermekévelcsak úgy volt ellátható a beadandóözvegységében, ha férje a hazát a töröknek áldozzafel? Ez annál kevésbé állítható, ha tekintjükIzabella viselkedését férje halála után. Ferdinándt. i. János halála után követelte a váradi szerződésvégrehajtását és Buda átadását. S csodálatos,Izabella .akkor nem Martinuzzira hallgatott,akinek gondjaira bízta férje, hanem Ferdinándhozhajlott. Tehát még sem láthatott benne akkoraellenséget, mint azt a későbbi történet állítja.„Izabella királyné – mondja Acsády 192. 1. –ki gyűlölte (!) a barátot, hajlott is Ferdinád szavaira,sőt végül a barát szintén kész volt Budát

156átadni, mihelyt a király anyagilag kárpótolja JánosZsigmondot.” Tehát ez sem volt ok a békefölbontására. Érdekes különben, hogy Izabella, ηőlétére, az egyedüli volt pártjában, aki mint keresztényiszonyodott a törökkel való szövetségtől,így gondolkodott atyja, Zsigmond király is ésbíztak Ferdinándban. De tanácsosai, Martinuzzi,Petrovics és Török Bálint egyenesen rákényszerítettékaz ellenkezőre. (Veress: Izabella királyné81. s k. 1.)Ami végre azt a nagyobb sereget, mint abéke egyik feltételét, illeti, melyet Ferdinándösszegyűjteni tartozott, hogy a szerződés napfényrekerülte után sikerrel védhesse meg azországot a támadó török ellen, maga Acsádyis ismételve elmondja, hogy nehéz volt a nyugatonmozgolódó protestánsok miatt akár a sokfeléelfoglalt Károly bátyjától, a császártól, akár pediga birodalmi gyűléstől valamit kicsikarnia. Nem sokjóakarat kellett tehát ahhoz Jánosban sem, hogyezt belássa, annál inkább, mivel a török támadás,a Bécs ellen intézett kétszeri sikertelen hadjáratután, nem látszott többé oly veszedelmesnek. Hatehát János igazán aggódott a haza sorsa miatts ha látta, hogy Ferdinándot a politikai körülményekgyengítik, miért nem törekedett azon,hogy az egymással küzdő magyart egyesítse sazzal segítse Ferdinándot? Akinek csak a hazaügye fekszik szívén, az nem arra mutogat, hogy ímeaz a másik milyen gyenge, hanem az az erők egyesítésévelmaga igyekszik a hiányt pótolni. Zápolyaypedig soha sem tette ezt, sohasem hirdettea nemzet egyesítésének szükségét, jóllehet láthatta,hogy ő nem királynak való s láthatta aztis, hogy a magyar nemzet, ha már a török miattmással egyesülnie kell, pedig kellett, mással nemszövetkezhetik, csak a szomszéd Habsburggal.

157Amit tehát János tett. midőn a váradi békemegszegésével megeskette Martinuzzit, hogy gyermekét– akkor még nem is tudta: fiu lesz-evagy leány? – a török támogatásával megtartjaa trónon s ez által állandósítja a haza kettéosztását,esetleg a török foglalásával előkészíti annakháromfelé osztását: oly tett volt, melyet egy magasabbérdek nem igazol; ezzel János csupánmagáért, a régi szenvedélyeért – szövetkezve atörökkel – kockáztatta a hazát, amiért is a beállottbajokért a felelősség első sorban őt terheli.Tudom, hogy ez az állítás nem felel meg atörténetünkben meghonosított s szinte közkeletűvévált felfogásnak, mely Jánost mint nemzeti királytdicsőíti, minden tettét menteni iparkodik s Ferdinándrahárítja a török hódoltságért a felelősséget.De én – támaszkodva magának Acsádynakelőadására is – ellenkezőleg látom a tényállásts erősen gyanítom, hogy Zápolyayból Ferdinándrovására a csakhamar elhatalmasodott hitujítókcsináltak nemzeti hőst, s vitték bele a történetbeezt a hamis felfogást; mivel a Zápolyay által felidézettzavar a protestantismus malmára hajtottaa vizet. Ezt a ferde nézetet azonban a tényekretámaszkodó objektív történet, mely felekezeti érdekekszolgálatába nem szegődik, sohasem fogjaigazolni.Hivatkozom ebben magára Acsádyra is, akiezt a korszakot a Szilágyi által szerkesztett Magyarnemzet történetében (V. köt. 1897-ben) máregyszer megírta. Mi máskép szól az a történet,mint a mit itt, ezekben a füzetekben, elbeszél!Mi máskép néz ki ott maga Zápolyay is? A mostanifüzeteiben pl. azt vitatja, hogy Zápolyaybansohasem volt meg az ambíció a trón után, „nemkapkodott a korona után, de el kellett fogadnia”,tehát rászorították. (138. 1.) Szilágyinál ellenben

158ezt mondja: „Zápolyai János vajda már valamihúsz év óta játszotta a csendes, türelmes, várnitudó trónkövetelő szerepét” (14. I.); majd midőnpártja Székesfehérvárott tényleg királylyá választotta,azt mondja róla, hogy „húsz éves álmaimentek teljesedésbe”. (29. 1.) Amely vágya annálkárhoztatandóbb, mivel egy ízecske sem volt bennekirályi trónra való, de ezt már – mint hallottuk– Acsády is, itt is, meg a régibb könyvébenis elmondja. Vagy egy másik pont! Mostanifüzeteiben Acsády valami természetes dolognaktünteti fel, hogy János a váradi békekötés ellenéremegeskette a barátot, hogy trónját a töröksegítségével tartsa fenn gyermekének, mert hiszenhogy Ferdinánd nem teljesítette a feltételeket!Szilágyinál ellenkezőleg beszélt. Azt mondta,hogy a szerződés végrehajtását János életében„mindkét fél egyaránt elmulasztotta” (125. 1.) éstovábbá, hogy Ferdinánd „még sem vonta ki magátegészen azon kötelezettségek alól, melyekkela váradi béke a közös védelem terén terhelte”.(129. 1.)Igen-igen, így volt ez Zápolyayval az egészvonalon s nem úgy, mint ahogyan a mostani füzeteibenírja. Nagyon bűnös a haza szomorú sorsábanaz akkori magyar nemzedék s első sorbanZápolyay János az ő rossz példaadása által. Aző bűne, hogy Martinuzzi szavára aztán csakugyanbejött Szulejman s 1541-ben Buda elfoglalásávalmegindította az ország háromfelé osztását.A történet szigorú, de igazságos tanúskodásaszerint tehát itt magunkra kell ráolvasnunk azítéletet s Ferdinándra az egész felelősséget mégakkor sem lehet rátolni, ha mindjárt Habsburgs ha mindjárt katholikus is volt.Kretschmayr osztrák írónak a TörténetiÉletrajzok között magyarul is kiadott (1901) s

159az akkori magyar idők egyik vezéralakját, GrittiLajost, Zápolyay támogatóját, tárgyaló miivébőlis látjuk, hogy Acsády akkor volt történetíró,midőn Szilágyi története számára ezt a korszakotmegírta s Zápolyayról a mostaninál igazibbképet rajzolt. Ha a kettőt, s kivált Veress EndrénekIzabelláról írt művét olvassuk, akkor nem fogjuktúlzásnak mondani azt, amit ez az író I. Ferdinándrólmond: „I. Ferdinánd király – úgymond– nem tartozik a történelem kimagasló alakjaiközé; testvére alkotóképessége, a felülmúlhatatlandiplomáciai ügyesség, mely a Habsburgházspanyol politikáját oly félelmessé tette, nem voltmeg benne; nem volt hadvezér, politikai dolgokbanpedig inkább V. Károly tanácsát követte,semmint hogy a maga terveit vitte volna keresztül;helytelenül teszik őt felelőssé a néhaaggályt keltő utak és módokért, melyekre ahabsburgi politika a XVI. évszázadban olykorrátévedt. De van rokonszenves és megnyerő vonásis e férfiú szellemében, ki amaz erkölcsilegromlott korban tisztességteljes, fáradhatatlanulszorgalmas, jószívű és jóakaratú volt; az ellentéteketkiegyenlíteni iparkodott és a Habsburgokörökletes erényét sohasem tagadta meg, hogy aszerencsétlenségben szívós és méltóságteljes magatartásttanúsított”. (65 1.)Ha a protestantismusnak nem állott volnaútjában, nálunk is így írnának róla.

IV.Frater György fondorlatai miatt jut Buda a török kézre.Izabella és Fráter György. Történetünk ferdén ítél ekérdésben. Fráter György a protestántismus révén jutotta nagy államférfiú híréhez.A váradi béke megszegésének végrehajtója,urának tett esküje szerint, Fráter György volt.így aztán az a visegrádi kerti jelenet döntötttulajdonkép hazánk további sorsa felett; mert haa sír szélén álló Zápolyay végre feleszmél és haegy Hunyady János lelkületével hazája sorsátlegalább ekkor, ebben az utolsó pillanatban, föléjehelyezi a másik király gyűlöletének: a gyengénekbizonyult török azután ha pusztít is a végeken,de nem a katholikus magyar akaratából leszúrrá Magyarországon.Ezzel a György barát, anyja nevén Martinusevity,egy horvát ivadék, akkor nagyváradipüspök, lép előtérbe és folytatja urának hazarontópolitikáját. Zápolyay Lengyelországba futásakora sajóládi (Borsod m.) pálos kolostorbantalálta és megszerette a különben eszes férfiút,aki azóta állandó kísérője s tanácsosa lett.Az a bizonyos irányzatos történet, mely Zápolyaynnem talál gáncsolni valót, György barátotis a nemzeti királyság utolsó nagy államférfiánaknevezi. Horváth Mihály pl. egész dicsőítő monográfiátírt mentegetésére (Fráter György élete 1872.)s természetesen Acsády is ezt a nótát fújja. Én

161részemről máskép látom a tényállást s Györgybarátnak kortársaival szemben később meghonosítottdicsőítését protestáns ferdítésnek tartom,melyet a katholikusok előtt elfogadhatóvá tett aHabsburgokkal szemben szintén a későbbi korbankifejlődött ellenszenv. Pedig György barátot, valamintZápolyayt is a saját tetteik s a belőlökfolyó következményeik szerint kell megítélni;hasonlóképen I. Ferdinándot is. Az a Habsburgelleneshangulat ugyanis csak később fejlődött ki,az még a XVI. század elején nem volt meg, mintahogy mi azt ma a sok előítélet befolyása alatt,mintegy hátrafelé tolva ezt a kedvezőtlen hangulatot,gondoljuk. S ennek a későbbi ellenszenveshangulatnak magának is máskép állnak az okai,– később erre is rátérek – mint ahogy azt történetíróinkszerte hirdetik.Az az I. Ferdinánd ugyanis akkor – a magaidején – éppen nem volt a magyar előtt valamigyűlölt egyéniség. Semmikép sem. Hiszen az, hogya magyarnak, mint elszigetelten álló fajnak, egyesülnie,illetőleg szövetkeznie kell a szomszédHabsburggal, hogy a törökkel szemben megállhasson,régi törekvése volt a magyarnak. MárZsigmond kezdeményezte. Mátyás királyunk magakötött olynemű szerződést Frigyessel, hogy haörökös nélkül hal el, Frigyes örökli trónját. II.Ulászló pedig nemcsak folytatta ezt a politikát,hanem beházasítással is megerősítette·, I. Ferdinándneje Mária, II. Lajos királyunk nővére volt.Tehát Ferdinándnak a magyar trónra kerülésevalami természetes és a maga idején már régenelőkészített dolog volt nálunk.De magának Ferdinándnak a személye ismáskép állott a nemzet előtt, mint azt most feltüntetniszeretik. Hiszen ha Zápolyaynak oly nagypártja lett volna, akkor nem szorul rá mindjárt

162a második évben a törökre. A pillanatnyi lelkesedésután volt hívei Ferdinándhoz állanak, méga szókimondó lantos, Tinódy Sebestyén is elhagytaJánost, Krónika című művét is Ferdinándnakajánlotta; mivel az a török barátkozás mégis csakellenkezett a magyar hagyománynyal, s Jánoseljárása egy nagyon erőltetett dolog volt, úgyhogy a török nélkül – s éppen ez volt a csúnyaság– könnyen leszorult volna a színtérről.Zápolyay halála után tehát György barátlép előtérbe s tovább erőlteti a rossz ügyet. Páratlanegy ravasz politikus volt ez a Martinuzzi,mintha csak az akkori olasz udvarok valamelyikébennevelkedett volna; ravaszságát ritka simasággalpárosítva úgy fonta terveit, hogy majd atörököt, majd a körülmények szerint Ferdinándotjátszva ki, minden dolga sikerül, de mindig úgy,hogy ő marad a felszínen, afféle koronázatlankirály ő, ki Caesarként ha Rómában nem lehet első,Spániában – Erdélyben – lesz azzá, míg amértéke be nem telik s amig politikai orgyilkosságnaknem esik végre áldozatul (1551.).Mindezt pedig Acsádyból olvasom ki, mivelGyörgy barát viselt dolgait csak egyfélekép lehetelmondani s a hiba ott kezdődik, hogy AcsádyGyörgy barát javára mesterségesen csoportosítjaezeket a tényeket, itt-ott elhallgat valamit s azutántótágast álló logikával egészen ellenkező következtetéseketvon le György jellemzésére, minta mi tetteiből következik.Mit tett ugyanis nyomban Zápolyay halálaután? Azt, amire a visegrádi esküje kötelezte.Követeket küldött a szultánhoz és a csecsemőJános Zsigmondot rögtön a temetés után királylyáválasztatta. Ez tiszta dolog. De nyomban meg-indítja a ravaszkodást is; mintha Ferdinándnakis jó barátja volna s állná a váradi békét, ki-

163adta a jelszót, hogy „a váradi béke végrehajtásátkedvezőbb időkre kell halasztani”. Ezt mondja ő,aki a váradi béke megszegésére megesküdött!Acsády ezt így adja elé: „A szultánnal elakarta hitetni, hogy János király halálával Magyarországbansemmi sem változott s János Zsigmondota tábori országgyűlésen királylyá választatta... ugyanakkor azonban felkérte a lengyeludvart (Izabella atyját), bírja rá Károly császárt,hogy egész befolyásával kényszerítse a béke jentartásáraFerdinándot; maradjon a király vesztegs várja be az időt, mikor a váradi békétvégre lehet hajtani”. (191. 1.)Ez persze Acsádynál afféle hazamentő gondolatnakvan feltüntetve, ha ezt az egész eljárástGyörgy további tettei az ellenkező világításbanem helyeznék. Tett-e ugyanis csak egy lépéstis azoknak a kedvezőbb időknek az előkészítésére?Dehogy tett; mindent éppen ellenkezőleg.Volt-e rajta, hogy egyesítse a magyarságot? Nem.Acsády ennek dacára azzal véli György javáramegmenteni a látszatot, hogy folyton hangoztatja:„Ferdinándnak sem serege, sem hatalma nemvolt”. (192. 1.) De hát hiszen éppen azért kellettvolna Györgynek ezen irányban közreműködnie,ha jót akar, hogy a magyarok egyesítésével erő.sítse Ferdinándot, akit kívülről folyton foglalkoztattaka protestánsok.Már Izabella királyné valóban erre fordítottaminden törekvését, pedig az ő érdekérőlvolt tulajdonképen a szó. Ha törekvései céltalanokmaradtak, azért történt, mivel György barátszinte erőszakosan hallgattatta el, kijelentveelőtte, hogy „őt a János királynak tett eskü kötiés inkább törökké lesz, semhogy Budát átengedjea németnek”. (Veress: Izabella királyné 144. 1.)Hasonlókép fényt vet György barátra Török Bá-

164linttal, a másik gyámmal, ugyanekkor kitört viszálykodásais, aki azzal kezdett fenyegetődzni, hogyátáll Ferdinándhoz, mivel Izabella háta mögöttmindketten a töröknél fondorkodtak, „a töröknélmindenik titkon egymástul kívánja vala az királyfia és az ország gubernátorságát”. (U. az 122. 1.)Mondjon Acsády erre kádenciát, ha a Györgybarátban az önzésen kívül hazamentő gondolatokatis keres!Ferdinánd ennek folytán megunva végre asok mesterséges huzavonát, ismételten küldöttsereget Buda elfoglalására; de vezéreinek ügyetlenségemiatt ez nem sikerült; a Jánospártiakkülönben vegyest a kevés törökkel – soraikbanGyörgy barát, is – küzdöttek az ostromlók ellen.Küzdöttek és várták a szultánt, aki 1541. aug.26-án végre meg is érkezett. A kereszténységszégyenére kardcsapás nélkül vette birtokába Budát(Veress i. mű 178. s k. 1.) s nyomban megcsináltaaz osztályt. Budát megtartotta magának,Erdélyt és Temesközt tízezer frt évi adó fejébenIzabellának és fiának, Váradot, Fogarast, KassátGyörgy barátnak, Temesvárt meg Petrovicsnakengedte át. Werbőczy Istvánt pedig főbírónakrendelte Budán. Ettől fogva kezdődött a 150 évestörök hódoltság Magyarországon.Így készítette tehát elő György barát a kedvezőbbidőket,de néma hazára, néma váradi béke végrehajtásáranézve kedvezően, hanem a maga előnyére.Acsády jámbor képpel, Ferdinándra hárítvánaz egész felelősséget, erre így sóhajt fel: „Akönnyelműen felidézett (már t. i. a Ferdinándáltal felidézett) háborúban a küzdő felek köztszent István palástja, sok százados birodalmahárom részre osztatott s a ketté osztás korát ahárom részre osztás gyászos ideje (a török hódoltság)követte”. (194. 1.)

165Már t. i. úgy véve a dolgot, hogy ennél azosztálynál csak ketten, Szulejman és György Jbarátosztozkodtak, mivel György lett Erdélyben is úr.Így következik az, hogy én a gyászos eseményekérta felelősséget nem tudom csupán Ferdinándrahárítani. Baja ennek csak az volt, hogya német protestánsoktól gyengítve, nem tudottide oly sereget küldeni, hogy képes lett volnaezeket a kufárkodó hazafiakat becsületre tanítani.De az egészből elibénk tárul a török hódoltságvégső oka is, t. i. a német protestáns bonyodalom,mely hátráltatólag hatott a két Habsburgra:Károlyra és Ferdinándra, itthon pedig a Györgybarát. Következéskép közvetve ő az oka a Protestantismusnálunk való rohamos elterjedésénekis, mely aztán Györgyből – hálából – Ferdinándrovására nagy államférfiúi csinált és ezt a ferdenézetet annyira bele tudta oltani a nemzeti köztudatba,hogy ezen felfogás azóta mindenfelé, mégÚjházy új történetében is előtérbe nyomul.Ferdinánd aztán ugyan még egyszer újbólmegkísérelte Buda visszafoglalását, de ekkor issikertelenül. A magyar nép ettől fogva többé nemvolt egyesíthető. Vajjon pedig kit nem hozott volnaki sodrából az, ha látja, hogy egy nemzet eszeveszettenígy rohan a saját vesztébe? Ferdinándis ez időtől fogva meghidegült a nemzet iránt. „Az1542-ki szerencsétlen hadjárat – írja Acsády 196.1. – végzetes fordulatot idézett elő a magyarokiránti érzelmeiben”. Ekkor kezdett tehát fejlődni azaz ellenszenves hangulat a nemzet egy része és adinasztia között, mely később mind mélyebbé vált.Szulejman 1543-ban felelt az előző évi támadásras most már Buda mellé Siklóstól Esztergomignagy területet foglalt el. Ferdinándot amagyar nem segítette, a külföldi protestánsok isfolyton támadták, úgy hogy végre letett Magyaror-

166szág felszabadításának az eszméjéről s 1545-bena szultánnal fegyverszünetet kötött. A török pedigitt maradt 1686-ig.... Elemzem íme és boncolgatom hazánkhelyzetét a mohácsi csata után; keresem az okokat,melyek az embereknek és a viszonyoknakazt a szomorú fordulatát előidézték, hogy odakínáltáka töröknek a hazát.S mi tűnik ki a vizsgálatból?Az, hogy Nagy Lajos óta a mohácsi csatáiga török mint ellenség támadt reánk s mi visszavertük;a mohácsi csata után egyet fordult adolog s akadt olyan magyar, aki maga hívta be,hogy segítségével leverje testvérét, a másik kiéálytvalló magyart. A török tehát a magyarnakjóvoltából lett úr itten s mint pogány uralkodotta keresztény magyar felett.Vajjon ki érdemel ezért szemrehányást:Zápolyay-e, vagy I. Ferdinand?Azután elemzem és boncolgatom Ferdinándelső idejét, a Habsburg-dinastia kezdetét mináluk,annak a későbbi u. n. német politikának elsőjelentkezését a Habsburgoknak maradt országrészben.Hogyan kezdődött, hogyan fejlődött az skellett-e vajjon úgy fejlődnie a magyar kormányzatiszellem ellenére, mint a hogyan fejlődöttidővel? Vajjon csak a német-e az oka, vagy pedigezen fejlődésben a magyarnak kivált a protestánssávált magyarnak is van-e része?Elemzem és boncolgatom hazánk helyzetét amohácsi csata után, mert itt van a gyökere a későbbifejleményeknek; tisztogatom ezt a történetet aráborított felekezeti bemondásoktól s ez a történetígy megtisztítva íme nagyon tanulságosan beszéla mi okulásunkra.

V.A nyugati Magyarország·, mint I. Ferdinánd királysága.Ennek alkotmányellenes kormányzása. Ki felelős ezértaz ú. n. osztrák politikáért nálunk? A hitújítók gyűlöletea kath. I. Ferdinánd király iránt s az ebből örököltellenszenv a Habsburg-dinasztia iránt.A fegyverszünetet 1547-ben öt évre szólóbékekötés követte Ferdinánd és Szulejman között.Az 1541. év, vagyis Buda török kézre kerüléseóta megindult fejlődés ekkor nyert jogi alapot,amennyiben a hadakozó, de egymást legyűrni nemtudó felek végre szerződésileg osztották meg egymásközött az országot: János fiának a tiszai részekés Erdély, töröknek a középső és legáldottabbterület, Ferdinándnak pedig az ország nyugatiöve, úgy V 3 -da az országnak, jutott. (198.1.)A Zápolyayval megindult nemzeti drámaezzel kifejléséhez ért. S ettől a felosztástól fogvaAcsády épúgy, mint történeti könyveink egyáltalán,még részrehajlóbbakká válnak. Kegyelmesentárgyalják a másik két rész történetét, de annálélesebb szemmel kísérik Ferdinánd további eljárásáta neki jutott országrészben. Feltűnő animozitássalmutogatnak arra az ú. n. császári politikára,melyet nálunk ezen időtől kezdve a magyaralkotmány ellenére folytatnak a Habsburgok, serre mutogatva, lépésről lépésre fokozzák az ellenszenveta dinasztia ellen, ami a magyarnak szemébenazóta szinte hazafias jellemvonássá alakult.

168Azonban vajjon mit szól ehhez az eljáráshoz azelfogulatlan történet?A történet, feladata lévén szembeszállani azelfogultsággal s minden körülmény között keresniaz igazságot, vizsgálván magokat a tényeket, mindjártennél a részletnél kijelenteni kénytelen, hogya Ferdinánd további eljárásáról szinte a vérünkbeátment „németellenes” nézeteink túlzottak és soktekintetben helyreigazításra szorulnak. Azt mondjaa történet, hogy jobbára olyan mondva csináltnézetek ezek csupán.Lássuk tehát a tényállást Acsády nyomán!Folytatólag beszélvén Ferdinánd királyról,elsőben is kiemeli, hogy a bécsi politika – amegejtett osztozkodás után – lemondott Magyarországegységének visszaállításáról s száz esztendőnélhosszabb időn át föl sem vette többé számításaibaa török kiűzését. (199. 1.) Ez ímeszemrehányás akar lenni, pedig a történet tanuságaszerint jórészben igazságtalan. Mert vajjon kivagy mi tette a Habsburgokat tehetetlenekké atörökkel szemben? A saját hanyagságuk talán VNem. Hanem Zápolyay politikája megosztotta ittbenn a nemzetet s hozta a törököt az országra, odakünn pedig a protestantizmus kötötte le a Habsburgokerejét, sőt folytatólag még a 30 évesháborút is rajok zúdította. Hogy aztán ilyen körülményekközött az ország egyesítésére semmitsem tehettek, nagyon természetes; de amint aprotestáns háborúk ideje változott, mégis csak őkindították meg (1683 ) a töröknek hazánkból valókiűzését.Hasonlóképen vagyunk azzal az alkotmányellenes,vagyis az ú. n. német politikával, melyetAcsády szerint a Habsburgok a birtokukba jutottmagyar országrészben I. Ferdinánd óta folytattak.Nem mondom, hogy a mi jogunk szempont-

169jából helyes volt ez a politika, de számbavéveaz országrész akkori tényleges helyzetét s azösszes körülményeket, olyan volt az, hogy emberilegszólva, könnyen meg lehet érteni, anélkül,hogy – legalább az első időben – a Habsburgokrészréről irányunkban valami roszakaratotkellene feltételeznünk. Ugyanis akármilyen idegenországnak az uralkodója lett volna akkor Ferdinándhelyén magyar király, nem hiszem, hogyvalami sokkal jobb politikát folytathatott volna itt.A tényleges helyzet t. i. ez volt.A felosztás után – beszéli Acsády 198 1. -a maga területét mindegyik fél (Ferdinánd, Szu-1 ej m au és Izabella) külön övvel igyekezett biztosítanis várakkal, erődökkel oltalmazta a határszélt.A királyi végeken (Ferdinánd részén)1548-ban valami 26 ily erődítmény állt s minthogynem csupán a mögöttük levő magyar földet,hanem a német örökös tartományokat is védték,egyes véghelyek fentartásához Ausztria és Csehországis járult. Győr és Komárom, melyek főlegBécs biztosítására szolgáltak, első rangú erősséggéalakíttatott át, melyben német őrség volt,német kapitányok parancsoltak. Ezzel s általában areá is kiterjesztett bécsi kormányrendszerrel Ferdinándkirály magyar területe főleg pénz-, hadügyiés gazdasági tekintetben egészen idegen befolyásalá került. Sőt a királyi terület általában megszűntöncél lenni, inkább határőrvidék volt azörökös tartományok megoltalmazására.Eszerint tehát Ferdinánd része határőrvidéklett, megszűnt a régi Magyarország lenni. Errőlpedig Ferdinánd tehetett a legkevesebbet, miutána többit elvitték tőle. Egész birtoka, egész magyarterülete ugyanis csak a nyugati övből állott,melyből a török azután is hol itt, hol ott egyegyfoszlányt letépett, tehát olyanféle apró tar-

170tomány volt az egész, mely „kevés hasznot hajt,de annál több bajt és gondot okoz urának.” (207.1.)Már most hogyan kormányozta tényleg, éshogyan kormányozhatta Ferdinánd ezt az apróországrészt?Acsády szerint a három részre oszlás első tizedeiben(1562-ig) Nádasdy Tamás volt nem azországnak, mint tévesen mondja, hanem csakennek az országrésznek a nádora, mivel csakez a rész volt Ferdinándé; azután a törvényeinkbenismeretlen királyi helytartó vezette a belsőkormányzatot, de bécsi felügyelet alatt. A hadügyneka nádori szék üresedése idején magyarfőközege egyáltalán nem volt s így az korlátlanulbécsi vezetés alá került. A többi régi magyarhatóságokat, a kancelláriát, az udvari főméltósá,-gokat csak annyiban tartották meg, a mennyibena császári rendszerhez illeszkedtek, míg az újpénzügyi főhatóság, a pozsonyi kamara egyszerűena bécsi főkamarának tartományi közegévé lett. Arégi udvari méltóságok, a zászlósúri tisztségekmegvoltak, de minden hatáskör nélkül. A régialkotmányos intézményekből csupán az országgyűlésmaradt meg. (207-8. 1.)Ezeket értjük a bécsi politikának meghonosításaalatt nem Magyarországon, hanem Ferdinándországrészében. S ez képezi rendesen apanasz főtárgyát.Azonban midőn ezt természetesen fájlaljuk,nem szabad ugyanakkor felednünk először, hogyugyanazon időben a másik két részen is önállótartományi élet fejlődik ki s hogy János Zsigmondsem kormányozta Erdélyt Werbőczy Tripartitumaszerint, hanem az erdélyi országgyűlésekúj szervező határozatai értelmében. Másodszornem szabad felednünk a viszonyokat, melyek

171Ferdinánd kis jószágán éppen a két szomszéd behatásaalatt kifejlődtek.Acsády maga beszéli, hogy 1540 óta a királyterületén egyes urak féktelensége éppenséggeltűrhetetlen állapotokat teremtett. Valóságos háborúkatviseltek egymás ellen, fosztogatták anépet, elfoglalták a nemesek jószágait. Nevelte anagyok által felidézett bajt a „bujdosók”, a szegénylegények elszaporodása is. Ezek olyan nemesek,leginkább egy telkesek s más kisbirtokosokvoltak, akik török uralom alá jutó falvakból királyiterületre menekültek. Veszélyeztették a közbiztonságots igazi csapásként nehezedtek az amúgyisszáz sebből vérző országrészre. (210. 1.)S hogy a bomlasztási folyamat teljes legyen,mindennek tetejébe járult még a hitújítás. Ezidőben, mint Acsádynál folytatólag olvassuk, márnemcsak Luther, hanem Zwingli és Kálvin tanaiis elhatottak hozzánk. A felekezetek e megszaporodásávala politikailag szétdarabolt Magyarországbanállandóvá lettek a vallási küzdelmek, mertminden felekezet legalább bizonyos területen, avárosban vagy a községben kizárólagos uralomratörekedett s a lutheránus nemcsak a katholikust,hanem a kálvinistát vagy unitáriust sem tűrtemeg. Az új felekezetek ép úgy üldözték egymást,mint a kath. egyház őket.Ennek a következménye lett, hogy az országgyűléstöbbsége is mindinkább a hitújításhatása alá került; az úrral pedig, ama jobbágykorban, jobbágyainak ezrei is ma katholikusok,holnap ismét lutheránusok lettek s megfordítva,már amint a földes uruk nézete vagy érdekemagával hozta. Az országgyűlés tárgyalásaibanegyre több helyet foglalt el a vallásügy, sőt aviták egyre élesebbekké váltak és a küzdő felekközött mindinkább oly gyűlölet kapott lábra, mely

172a politikai együttműködést csaknem lehetetlennétette. (211. 1.)Nézzük már most Ferdinánd helyzetét ilyviszonyok között. Ha rendet akart csinálni, vagymegbüntetni a garázdálkodókat, azok egyszerűena szomszéd területre menekültek s pártfogásrataláltak. Mi csoda tehát, ha a sok keserű tapasztalatbizalmatlanná tette a királyt s nemvolt hajlandó, ama, különben más körülményekközött egészen jogos, kívánságot teljesíteni, hogyfeldúlt országrészében a magyar ügyeket kizárólagmagyarok, magyar hatóságok intézzék? Lehet-evajjon csodálni, amit Acsády szemére vet,hogy elhidegült magyar alattvalóitól s azt azismételten tett ígéretét sem váltotta – be, hogyaz év egy részét az országban tölti? (209. 1.)Lehet-e csodálni, ha a pénz– és hadügyet bécsibefolyás alá helyezte? Ha a tapasztaltak után azapró és zavarral teli területét örökös tartományaimódjára kormányozni igyekezett?Igaz, hogy Ferdinánd megkoronáztatásakora magyar alkotmány és a magyar törvényekmegtartására megesküdött; de akkor ám az egészországról volt szó, melyről azt tartotta, hogyZápolyay ellenében őt illeti meg. Most pedigcsak 1 / 3 -da volt az övé, a többitől a pártoskodásfosztotta meg; vajjon ez a viselkedés, ez a beállottváltozás, emberileg szólva, nem ingathatta-emeg esküje megtartásának kötelezettségében?Vegyük tehát csak emberileg a dolgot s ha Zápolyayteljárásáért menteni tudjuk, vajjon ugyanakkormiért kívánunk Ferdinándtól emberfelettitökéletességet?Valóban az elfogulatlan történet – amakörülmények között – nem is dob követ I.Ferdinándra s a magyar országrészében lassanmeghonosított német politikáját jó részben meg-

173bízhatatlan, garázda alattvalói rovására írja,szóval belátja, hogy Ferdinánd helyzetében, hacsakaz országrészt nem akarja eldobni magától,senki sem lett volna képes máskép kormányozni,íme az osztrák politikának nyitja Magyarországon,a történet oknyomozása és nem a meggyökerezettelőítéletek szerint. Azért – úgy vélem– egy cseppet sem tévedünk, ha a felelősségetérte ráhárítjuk az ősökre, a Ferdinándkori magyarnemzedékre, mely szinte belekényszerítetteFerdinándot abba, hogy úgy kormányozzon, minta hogyan kormányzott. És I. Ferdinánd még,mint láttuk, úgy ahogy tisztelte a magyar törvényt,de következtek utána még rosszabb időkis; mert a két szomszéd miatt ezen királyi országrészalattvalóinak a hangulata, kivált a hitújításmeggyökerezésével, folyton ellenségesebb letta Habsburg-királyokkal szemben. Dacra aztán természetesenmég nagyobb dac következett, sőt í.Lipót alatt, a török kiűzése után, már az egészvisszahódított országra kezdték ráhúzni az előbbcsak a kis országrészben folytatott osztrák politikát.Vajjon azonban mindennek nem I. Ferdinándalatt vetették el a magvát? S ha a csemetétegyszer elültetjük, mit csodálkozunk rajta,ha az aztán idővel nagy fává nő? Ha a rosszkezdetre még rosszabb folytatás következik?Tény azonban, hogy már I. Ferdinánd alattis szerte hangzott, hogy huncut a német; vajjona tények ellenére honnan keletkezett ez az új hangmár akkor? A Habsburgok ezen korai megvádolásánaka forrását is tisztán látjuk. Erdélyben JánosZsigmond tűrte a hitújítókat s maga is unitáriuslett. A török is egészen szabad tért engedett területéna hitújításnak, mely pár évtized múlvarendkívül elhatalmasodott. A törökföldi magyarlakosság Kálvin vallásához csatlakozott, katho-

174likus csak itt-ott maradt magnak. Csak Ferdinándkirály maradt katholikusnak s országrészébenvédte vallását; erős gátat vetett a hitújításárjának. Íme itt a forrás! Ebből magyarázhatóaz újítók részéről a véghetetlen gyűlölet ellenees innen, az új vallások követői részéről, támadtaz egész korszak történetének elferdítése is aHabsburgok rovására.Ily körülmények közt halt meg 1564 jún.25-én I. Ferdinánd s országrészében követte fia,Miksa.

VI.Miksa király, a lutheránus. Vallási fanatizmus uralkodikaz embereken. Zrínyi Szigetváron. Rudolffal megindula vallási ellenhatás. Rudolf és a Báthoryak. A forradalmihangulat.Miksával (1564-1576.) rosszabbra fordultaka magyar viszonyok. S ez egészen természetes,mivel a lejtőn megindított kő csak lefelé gurulhat.De ezzel egyúttal mind nehezebbé válik atörténet feladata is a tekintetben, hogy a rendkívülösszekuszált viszonyokba némi fényt derítsenés tárgyilagosan elbírálhassa az összes tényezőket,akiknek részök volt a hazai bajok ez időbeliállandósításában és növelésében.Acsádyból e tekintetben nem leszünk okosabbak,fejtegetése hová-tovább érthetetlenebb,és egyoldalúbb, úgyszólván csak az eseményekfelszínét mutatja be. Ellenben a nemzet életében– és pedig a felosztott ország mind a háromrészében – fokozottan erősbödő bomlást, az embereknekizzóvá vált gyűlölködését és vallási meghasonlásáts nevezetesen ezeknek a szenvedélyeknekaz események további alakulására való döntőkihatását egyáltalán számításon kívül hagyja. Csakegyet lát folyton a fokozódó bajok hátterében, aHabsburgot, a Miksát, aki – úgymond – »egészbenidegenül állt szemben a magyarokkal s aszó szoros értelmében ő tette a Habsburgok uralmátidegenné Magyarországon.” (214. 1.)

176Már pedig Miksa csak az egyik tényező voltaz események alakításában s annak sem ez a teljesképe, hogy idegen; különben – a közszólás szerintis – legalább is kettőn áll a vásár. Csakhogy azta másodikat, harmadikat, szóval a többi tényezőtAcsády már nem viszi bele az események magyarázatába.Nem hű történetíró. Azért magunknakkell megpróbálnunk hü képet alkotni erről azidőszakról.Miksa uralkodása, mint magától értetik, csupánaz atyjától átvett kis országrészre terjedt.Azonban ezenkívül ráadásul atyjától örökölte abizalmatlanságot is a vallást és az elveket csereberélőmagyar alattvalóival szemben. S ha ezmár magában véve is elég lett volna arra, hogyaz uralkodó és alattvalói között fenálló feszültviszony ne javuljon, hozzájárult még Miksa részérőlaz a különös körülmény, hogy ő maga is inkábblutheránus volt, mint katholikus. Páratlan eset aHabsburgok családjában. Már trónörökös korábannyíltan vallotta a protestantizmus tanait és lutheránuspapot tartott udvarában. Királylyá koronáztatásakorpedig mise alatt áldozni nem akarts a Pontifacaléban előirt esküt az egyház tanításánakés parancsainak hűséges megtartására letennivonakodott. (Fraknói Magyarország összeköttetéseia szentszékkel III. 93-7. 1.) Azért aprotestánsok nagy reményeket fűztek hozzá, deannyiban csalódtak benne, hogy mindig csak alutheránusokat pártolta, ellenben a kálvinistákatés az unitáriusokat üldözte. Ez a körülmény pedigrendkívül súlyosbította az amúgy is fejök tetejéreállított közviszonyokat ama korban, amidőn a vallásifanatizmus kormányozta az emberek összescselekedeit.A másik fontos tényező az akkori eseményekalakításában, amelyet azonban Acsády tel-

177jesen figyelmen kívül hagy, magok ezek a kiélesedettvallási viszonyok voltak. A kath. egyház teljesendezolálva. Amit Acsády Miksa utódja alattemlít, hogy az egész magyar-török-erdélyi területenélő püspökök, lelkészek, szerzetesek számavalami 300 volt csupán; továbbá hogy a főurakközt alig 5-6 katholikus család volt található, anemesség csaknem egészen, a városok mind az újvalláshoz csatlakoztak s uraikkal a jobbágyokszintén elszakadtak a régi vallásuktól (241. 1.):már Miksa alatt is körülbelül így volt. Lenézveminden, ami katholikus.De magok között a felekezetek között isdühöngött a fanatizmusig felfokozott vallási szenvedély4 . Lutheranus a kálvinistát s mindakettőtaz unitárius kanál vízben megfojtotta volna. Bibliávalkeltek, bibliával ebédeltek s bibliával aludtakel. A vitatkozás a kunyhókig elhatott. Hogymily feneketlen gyűlölet mozgatta ez időben egymásellen az embereket, látható Bodnár ZsigmondIrodalomtörténetéből (1891. I. 109-474 1.), akikülönös kedvteléssel kivonatolja az akkor megjelentirodalmi termékeket. Hallatlan gorombaságokatvágtak egymás szemébe, legyűlőlik, leszólják egymást,egyik a másikat vádolja a létező országosbajokért, szóval a kedélyek elvadulása a tetőpontrahágott.Nem is volt akkor más politika, mint a vallás;nem ismertek akkor más érdeket, mint amás vallásúak legyűrését s a saját híveik szaporítását.A haza érdeke pedig teljesen háttérbeszorult.Eszerint tehát Miksa alatt nem a német politikaa súlyosbodó bajok főforrása, amiként aztAcsády magyarázza s arra vezet vissza mindent·Hanem baj első sorban Miksának a sajátszerű vallásimagatartása, mely egyrészt „Rómát gyana-

178kodóvá tette hitbuzgalmában” (220. 1.), másrésztpedig a lutheránusokon kívül a többi felekezetben afanatizmuson kívül még az irigységet is növelte.És mindenekfölött a főbaj a vallási vetélkedés.Mert hiszen máskülönben Miksa a magyarokhoznem volt hidegebb, mint atyja; főtanácsosaiezért hányták folyton szemére, hogy túlságosankedvez a magyaroknak (215. 1.) s az 1569-ki országgyűlésenhajlandónak mutatkozott bizonyos ügyekbenfentartani Magyarország önállóságát, csak ahad- és pénzügyet nem akarta kiadni bécsi főhatóságaikezéből. De ebben is ígért annyit, hogyezen hatóságokhoz magyarokat is ki fog nevezni.(221. 1.)Eszerint politikája még úgy ahogy megnyugtatólett volna, kivált ha nézzük, hogy micsodaterületről is van szó? Még akkoráról sem, mintaminőt atyjától, Ferdinándtól, átvett; mivel annakis jó részét elvesztette, úgy hogy élete végén csupán16 magyar vármegye állt kizárólagos uralmaalatt. (219. 1.)Mindezekből következik, hogy Acsády okfejtése– a német politikának homloktérbe való tolása– helytelen s hogy első sorban Miksának vallásimagatartásából és az akkori felekezetek felfokozódottfanatizmusából kell magyaráznunk abajok súlyosbodását s a török hatalomnak azonidőben való további terjeszkedését.Ebben a keretben érthető Miksa uralkodásánaktalán legkirívóbb eseménye: a szigeti veszedelemis.Miksa trónralépte idején járt le ugyanis aJános Zsigmonddá) még Ferdinánd alatt kötöttfegyverszünet. Azt tehát fel kellett volna újítani,de gondoljuk oda abba az időbe, hogy egy lutheránushajlamú király egy unitárius fejedelemmelkénytelen alkudozni. Annak ugyan eredménye

179nem lehetett! Miksa követelte, hogy János Zs.elégedjék meg Erdélyivel s mondjon le javára atiszai részekről. Mikor ez ilyen alkura, nem volthajlandó, Miksa. Schwendi tábornokát küldteellene, amit ismét Erdély ura, a szultán, szó nélkülnem hagyhatott s 1566-ban nagy sereget vezetettaz országba. Szigetvár alá érkezett, melyetZrínyi Miklós védett.Miksát a pápa és a spanyol király pénzzel,az olasz fejedelmek, a német birodalom igen tetemeshaderővel segítették, hogy törje meg végrea török erejét. Valami 100.000 embere volt, olysereg, a minőt atyja soha sem bírt összehozni.És mit tett vele? Bécs biztosítására Győrött öszpontosította.El is esett Szigetvár, ő nem moccant atáborból, sorsuknak engedte Szigetet és hőseit,csupán Bécs védelmére gondolt, országrészét meg atörök hadak pusztításának engedte át. (215. 1.^Ez a képtelen eljárás teljesen érthetetlenvolna, ha nem abból magyarázzuk, hogy Miksaúgy fogta fel a dolgot, hogy területileg amúgysei) veszíthet sokat, Zrínyiért meg társaiért pedigkár volna a törököt boszantani. Ugyanis lehetetlenmásból, mint az ő és részben prot. tanácsosaivallási hangulatából magyarázni azt az állandómagatartását, hogy „a török irányában a feltétlenbékepolitika elvét követte s minden árona porta jóakaratát kereste, ellenben Erdélyivelmég azután is jó ideig folytatta a meddő, azészakkeleti országrészt mérhetetlen ínségbe döntőháborút,” (218. 1.) Viszont részben ugyanebbőla vallási ellenszenvből magyarázható az is, hogysok, a török részszel határos vármegye inkábba töröknek behódolt, semhogy a királyhoz csatlakozottvolna.Abból tehát, mint Acsády véli, hogy Miksaa magyaroknak idegen volt, s ezek viszont neki,

180szóval az ú. n. német politikából nem lehet afejleményeket kimagyarázni; a török is mindkettőnekidegen s mégis öt használják fel egymástönkretételére. Az események magyarázója mindkétrészről csak a vallási elfogultság lehet, mely,mint tudjuk, inkább az ördöggel is képes szövetkezni,inkább a saját ügyét is elveszti, csakhogya másik fél ne boldogulhasson.A Zápolyaytól elvetett mag íme megtermékenyítvea sokarcú protestantizmussal tehát márkifejlésre hozza a termést, melyet egy, a családjavallási tradícióiról megfeledkezett Habsburg, mégelősegít s oka lesz annak, hogy ez időben az országcsaknem teljesen megszűnik katholikus lenni.János Zsigmond 1571-ben meghalt, helyébetörök protektorátus alatt Báthory István választatottErdély fejedelmévé. Ez aztán Miksa elől elnyertea lengyel trónt, amiből összetűzés következik,ha a háború kitörését Miksa halála megnem gátolja.Ilyen fenekestül felforgatott örökséget vettát atyjától Rudolf (1576-1608.), az őszintén kath.Habsburg. De vajjon kath. király beválhatik-eegy izzóan protestáns országban? Bizony nem.Az tehát ismét a legkisebb baj lett volna, amitAcsády újból a legfőbbnek tart, hogy Rudolfidegen; hiszen a magyarok Zápolyay alatt mégegy Gritti kormányzóságával is meg tudtak barátkozni;a baj az, hogy Rudolf katholikus volt.Azonban azt hiszem, hogy ekkor már prot. vallásúfejedelem sem tudott volna nálunk rendet csinálni,mert akármelyik felekezethez csatlakozikis, a többi ellene fordul. Olyanok voltak tehátmár a körülmények, hogy ha a török hatalomnem indul hanyatlásnak, ennek az országnakmost már egészben a török hatalom alá kellett

181volna kerülnie. Csak ez a sors felelt volna megneki igazán.Rudolf apró országrészében a kormányzatibajok ugyanazok maradtak, mint azelőtt Miksaalatt. Testvérét, Ernő főherceget, nevezte ki kormányzónaks az ügyeket a saját embereivel intézte,mivel abba bele nem mehetett, hogy afőméltóságokra az ő jóváhagyásával protestánsokemelkedjenek. A Habsburgok a kath. Magyarországotvették át, ezt volt kötelességök megtartani,annál inkább, mivel az idő folytán meggyérültmagyar katholicizmus – az actio és reactio öröktörvénye szerint – most lassan öntudatra kezdettébredezni. Erre aztán mi od az országrészvallási politikájában, mind Erdélynek Rudolfhozvaló viszonyában fordulat kezd beállani és pedigaz ősi katholicizmus javára. Mint új mozzanat, ezjellemzi főkép Rudolf uralkodását.Ezt a fordulatot pedig kétségtelenül a jezsuitákidézték elő, a katholicizmus ezen tanult éstiszta életű előharcosai, akik most ugyanazokat aszellemi fegyvereket fordították a protestánsokellen, melyekkel ezek elébb a kath. vallást ostromolták.Acsády is látja az új tényezőt s még a jövevényvallásokra, melyek megemésztették az országot,szava nem volt, a jezsuitáknak a szokottkávéházi frázisokkal fordul, megfeledkezve arról,mi volt a magyar föld azelőtt s megfeledkezvearról is, hogy ő neki tulajdonkép objektív történetírónakkellene lennie.A Báthoryak is megindították Erdélyben azösszeolvasztási politikát, hogy végre egyesítsék amagyart, s ne legyen a pogány török úr Magyarországon.Mintha javítani akarták volna Zápolyayegykori bal-lépését.A fordulat azonban itt is, ott is természe-

182tesen újnemű bonyodalmakat idézett elő; merthiszen a törökkel és a protestánsokkal szembenkellett azt megindítani. Meg is indult a visszahódításküzdelme, de a természetes nehézségekenkívül megnehezítette azt Rudolf és Báthory Zsigmondszerencsétlen egyéni állapota. Rudolfnak1598 óta kezdett elméje elborulni, őrülési rohamokfogták el, teljesen elzárkózott a külvilágtóls még rokonaival szemben is bizalmatlan lett.(234. 1.) Báthory Zsigmond pedig eskórban szenvedett,egyik szélsőségből a másikba esett; hollemondott a trónról s pappá akart lenni, hol megvisszalépett a trónra. (229. 1) Ezen nehéz időszakbantehát két lelki-beteg uralkodó intézte azország sorsát, amikor éppen bölcs vezetőkre lettvolna szükség.A bonyodalmakba a török is beleszólt, 1593óta ismét felújultak a török háborúk. De azértBáthory Zsigmond folyton tárgyalt Rudolffal Erdélyátadása iránt s oldalán sűrűn találkozunknagybátyjával, Bocskay Istvánnal, a későbbi felkelővel,aki Zsigmond állhatatlansága folytán végrePrágában Rudolffal olyan egyezségre lépett, melyszerint Zsigmond neki engedi át Erdélyt, (236. 1.)amit ez avval zavart meg, hogy közben rokonát,Báthory Endrét, választatta meg az erdélyi országgyűlésselutódjává.Amíg ezek a politikai tárgyalások folytak, saz ország érdekében új viszonyokat készítettekelő, az ellenreformáció is folytonos működésbenvolt s kezdte a protestánsok kezébe került kath.templomokat, meg a lefoglalt kath. birtokokatvisszafoglalni. Ebből, mint az máskép nem is képzelhető,zivatar támadt, mely folytatódott az országgyűlésen.Itt ugyan megbékültek valahogy,de midőn aztán Rudolf a hozott 21 t.-cikket egy22-ikkel megtoldotta, mely örökre megtiltja az

183országgyűlésnek, hogy a vallásügygyel foglalkozzék,a különben is izgatott protestánsokat végsőelkeseredés fogta el. Hogy ne, hiszen megszoktákvolt már a: primum tolerari, dein aequari, deniquedominari jelszót! Hozzájárult Belgiojoso és Bastatábornokok erélye ugyancsak a protestánsok megfékezésében,úgy hogy már csak alkalom kelletta szenvedélyek forradalmi kitörésére.Ez az alkalom el is érkezett, Acsády szerint,akkor, midőn (1604.) Belgiojoso, Felső·Magyarországkapitánya, kirabolta Bocskay Istvánt, „Rudolfkirály föltétlen hívét, az egyetlen magyarerdélyifőurat, ki eddig bántatlan maradt s viszszavonultanélt jószágain”. (244. I.)Kirabolta? Ezt majd alább részletesebbenhalljuk.

VII.A magyar kath. egyház és a reformáció a XVI. században.Porgách Ferenc gróf nyitrai püspök, mintkancellár. Az 1604. évi 22. törvénycikk.Mielőtt tovább kisérnők a politikai fejleményeket,nevezetesen a Bocskay-felkelést, visszakell még pillantanunk az elébb említett vallásivisszahatásra, mint egyáltalán magára az általánosvallási helyzetre, ebben a három részre osztottországban; mivel Miksa és Rudolf alatt sazután is a vallás a fö mozgatója az összes eseményeknek,ez volt maga az egész politika.A mohácsi csata óta, ahol elestek püspökei,a Zápolyay és Ferdinánd között lefolyt viszálykodásokidején, mind válságosabb helyzetbe kerülta magyar kath. egyház. Az egyházmegyékben,többnyire fej nélkül lévén, a pásztor nélkül maradtnyájban meglazult a rend és a fegyelem;majd, három részre osztatván az ország, az erdélyiés a török részből csaknem teljesen kiszorult.Az országos zavarok alatt ugyanis valóságos áradatkéntlepték el a részeket a külföldi prot.prédikátorok s a magyarok közül is a hitújításkarjaiba rohauó papok és szerzetesek, úgy hogya kath. vallásnak menedéke úgyszólváu csak Ferdinándország része lett. Török nem szenvedte,János Zsigmond meg unitárius létére az 1557-kitordai országgyűléssel kimondatta ugyan, hogymindenki azt a hitet követheti, melyet akar, mindazáltal,mint maga Acsády is hozzáteszi, „már

1851558-ban a kath. egyház egész vagyonát lefoglaltáks iskolai vagy állami célokra rendelték”(211. 1.), püspökét pedig kikergették. Így magyaráztákmindjárt kezdetben Erdélyben a vallásszabadságot.Utóbb Miksa lutheránus kormányzásaalatt még a Habsburg-részben is a minimumraszállott a kath. papok és a hívek száma.A reformáció tehát mindjobban terjedt, a katholikushithűség pedig mindjobban fogyott. A törökkedvezóse, a jobbágyok millióival rendelkező földesúrihatalom s a neofita protestánsok agilitásamind összeesküdött az ősi egyház romlására. Afelfordult viszonyok között aztán könnyen érthető,hogy a megmaradt kath. papságból is soknem állott hivatása magaslatán, valamint erkölcsösségszempontjából is kifogás alá esett.Az erdélyi és a török részen csakhamaruralkodóvá lett a protestantizmus, a Habsburgokhűségén maradt nyugati országrészben azonbanhosszú ideig csak válságos volt a helyzet. Itt avallási szakadás sokáig csak mintegy az engedelmesség-felmondás,az apró összeütközések és törvénytelenhatalmaskodások színében tűnt fel inkább,melyet az önkénykedö főurak, a városi éskiváltságolt polgári testületek engedtek meg magoknaka törvény, a kormány és az államegyházellenében. Hozzá, akkor a protestantizmust setanban, se szervezetben a maihoz hasonlónak nemkell gondolnunk; először 1610-ben szervezkedetta zsolnai zsinaton, midőn a prot. Thurzó Györgyégisze alatt felállították a 4 szuperintendentiát.A XVI. század végéig ebben az országrészben inkábbcsak olyan vándor-láznak volt tekinthető, majd itttűnt fel, majd ott, s azonfelül kezdetben a prot.prédikátorok is igen sok esetben a kath. lelkészekmódjára viselkedtek, gyóntattak, miséztek,

186úgy hogy kezdetben a külsőségekben a nép aligvehetett észre valami különbséget.Nem csoda aztán, ha a hatalom is az elsőidőben csak úgy tekintette a jövevényt, mint törvénytelenforrongást, melyet a merész hitujítók,elcsábítva a népet, szítottak; védve a zavarosbanhalászó, az elhagyott s elpusztult egyházi javakatfoglaló s bitorló főurak, a török s az országos párthadakzavargó mozgalmai által (Ipolyi: VeresmartiMihály. 1875. I. 58. 1.)Hovatovább azonban a hitujítók, amint többenlettek, mind vakmerőbben is léptek fel. Amintaz egyes főurak a kath. egyházi javakat, úgy őkismét a kath. templomokat kezdték elfoglalni. Desőt idővel már a püspöki városokba is kezdtekbetolakodni, a püspöki földesúri hatalmat sem vettékfigyelembe, annak dacára, hogy ők magok állítottákfel az elvet: cujus regio, illius religio. Érdekesadatokat olvasunk e tekintetben Verancsics életében,egri püspök korából.Eger körül ugyanis három falu, Maklár,Nagy-Tálya és Kis-Tálya 1587 táján luth, pásztortés tanítót hozott magának. Verancsis magament hozzájok s atyai szelídséggel kezdé őketinteni, buzdítani, térjenek a szent római egyházhoz.Nem boldogult a makacsokkal, kiket prédikátoraikmég inkább hajthatatlanokká tettek.1559-ben a jászberényiek ellen kellett föllépnie,hol már oly vakmerőkké váltak a lutheránusok,hogy megtámadták a szentséget, midőn a pap abeteghez vitte. Mikor meg Verancsics e tettekértmegtorló intézkedésekhez kezdett nyúlni, azzalhütötték le boszujokat, hogy három ember felgyújtottaaz ottani kolostort, azt mondván, inkábba töröké legyen a kolostor, mint a barátoké.1561. év végén pedig már királyi biztosokatkellett Egerbe küldeni, ugyanis a püspök szék-

187helyére hoztak prédikátort s a biztosok csakannyira vihették, hogy beleegyeztek, hogy a prédikátorEgertől két olasz mértföldnyire egy faluntartózkodjék. (Sörös; Verancsics és a reformáció.Kath. Szemle 1897. 522. 1.)A vakmerő támadások ' napirenden voltak,oly eset is előfordult, hogy részeg katonák sertésenvégezték a keresztelési szertartást. (Fraknói:Magyarország összeköttetései. III. 180. 1.) Különösenpedig nagy port vert föl az az erőszakoskodás,midőn Thurzó György magába Nagy-Szombatba, aa primás akkori székvárosába, luth, prédikátorterőltetett be.Ily nehéz viszonyok között a Habsburgrészbelipüspökök mindent igyekeztek megtenni aveszély elhárítására. Oláh Miklós primás papnevelőtállíttatott, iskolákról gondoskodott, s 1561-benbehozta a jezsuitákat Nagy-Szombatba, amely példátaztán a Báthoryak is követték Erdélyben.Ezek a jezsuiták tanításukkal, hatalmas dialektikájukkalnagy hasznára váltak a hanyatló kath.ügynek, amiből érthető a protestánsok gyűlölete,simfelése irányukban.Az erőszakoskodó protestánsokkal szeinbena kath. visszahatás azonban igazában csak ForgáchFerenc gróf nyitrai püspökkel vette kezdetét(1596.) Egyházmegyéjében, Nyitra és Trencsénmegyében,a Forgáchok és Balassák, Thurzókés Ungnadok, Berényiek és Nyáriak, Nádasdiakés Révaiak, Zerdahelyiek és Apponyiak jószágaikona templomokat lefoglalták, alattvalóikat ahitújításra kényszerítették, a prédikátorokat erőszakkalis behozták. Nyitravidékén már csakTardoskedden és Mocsonokon, Surányban és Sellyénvolt kath. pap, az egész vidéken kálvinistákuralkodtak, Komjáthon pedig Dobronoki kálvszuperintendenslakott. (Ipolyi i. mű. 41. l.)

188Rudolf király segítette, amennyire lehetett,a segítségét kérő lakosokat; de a rohanó árralszemben egyrészt nehéz volt a helyzete, másrésztmeg nem is igen volt buzgó királyi kötelességeineka teljesítésében; végül öcscsének, Mátyásnak,a trónért való versengése is folyton zavarta.A vallási feszültség inkább kölcsönös boszantásokbólállt, mígnem Forgách határozott fellépésekenyértörésre vitte a dolgot, midőn Rudolf,mint kancellárt, állította a kormány élére.Páratlan erélylyel, eleinte majdnem egyedül,alig egy-két főpaptársa által kísérve, lép ki aharci síkra, veszélyeztetett vallása ügyének védelmére.A védelemből csakhamar támadásramegy át és folytatja ezután a harcot, egész odaadással,a végletekig, óletre-halálra. Megyéjében,jószágain, ahol csak szerét tehette, visszahelyeztea kath. papokat, helyreállította az egyházakat.A megyék rendéivel, egyes főurakkal megkezdtea küzdelmet. Kassán beszélték, hogy ő intézteBelgiojoso által a főtemplom visszafoglalását.Közben megjegyzem, hogy Acsády, aki aII. kötetében beszüntette az előbbi szüntelentámadásait a papság ellen, itt alaposan téved,midőn – a helyzet teljes félreértésével – Rudolfú. n. német politikáját festi olyannak, mintamely egyenesen a magyarok elnyomására irányult.Azután pedig azt mondja, hogy ebbeli„törekvéseit vakon támogatta a magyar főpapság,melynek nagy része, minthogy elvesztette egyházmegyéjét,királyi kegyelem kenyéren tengődött.”(240. 1.) Ez teljes félreértése azon kornak.Igaz, hogy főpapok foglalják el a főhivatalokat,de hiszen ez az Árpádok óta mindig így volt,mivel ezek voltak egyedül alkalmasak arra, aminttudjuk, hogy Franciaországban még később isegy Mazarin vagy Richelieu bíbornok csinálta a

189főpolitikát. De a mi főpapjaink nemcsak hogyvakon nem támogatták Rudolfot, de ellenkezőlegnekik kellett a prágai palotájában alkímiávalbíbelődő Rudolfot folyton piszkálniuk, hogy tegyenvalamit az egyház oltalmára; mert akkor az volta főkérdés. A pápa útján rendesen a bécsi nunciustmozgósították ellene, hogy védje őket.Forgách püspök, a kancellár, tehát megindítottaa harcot az egész vonalon. Ennek a következményevolt, hogy a szokatlan eljárástólfelizgatott Rudolfrészi protestáns rendek ThurzőGyörgy gyei élőkön az 1604. pozsonyi országgyűlésenmár mint párt először lépnek fel s többségbenlévén, követelik a szabad vallásgyakorlatot,az elfoglalt templomok visszaadását s az elfogottprédikátorok szabadonbocsátását. Forgách szilárdanel volt határozva, nem engedni s az országgyűlésennem is vihették keresztül követeléseiket.Azért külön küldöttség által az országgyűlésitöbbség nevében folyamodást adtak át Mátyásfőhercegnek, mint helytartónak, hogy kívánságaikatRudolf elé terjeszsze.Forgách nemcsak megtagadtatta a királylyala követelés elfogadását, hanem felhasználta azalkalmat egy ellenkező tcikknek a törvénybe iktatására.Nem ismeri el, mondja a híres 22-iktörvénycikk, a szabad vallásgyakorlatért folyamodórendek többségét, sem az ezek által követeltvallást vagy vallásokat, miután a főhercegfelszólítása dacára sem neveiket a folyamodásalá kitenni, sem a vallást, melyért folyamodnak,megnevezni nem akarták. Különben pedig el vanhatározva a róm. kath. vallást elődei példájaszerint védelmezni s terjeszteni és a vallásujítókraa törvények büntetéseit alkalmazni.Ez a Forgách által fogalmazott tcikk lényege.Hogy ez az országgyűlésen kívül iktatta-

190tott be, abból érthető, mert akkor az alkotmányosformák még nem voltak úgy kifejlődve,mint ma; a többség megtagadása pedig azon análunk 1848-ig fennálló gyakorlatból magyarázható,hogy: vota non numerantur, sed ponderantur.Ami tehát a prot rendeket főkép bántotta,az az volt, hogy a tcikk az ellenreformációnaktörvény alapján való végrehajtását kimondotta.Pedig ezzel Forgách csak azt tétette meg Rudolffal,amit azon korban minden buzgó protestánsminiszter tett volna az általa pártfogolt vallásmellett. De a protestánsok nálunk nem voltakaz ilyenhez hozzászoktatva. (Ipolyi i, mű. I. 62 1.)A baj az ellenfélre talán nem is lett volnao!y jelentékeny, ha éppen Forgách nem áll azügy élén, aki képes volt a törvényt teljes erélylyelfoganatosítani. A törvény éppen úgy holtbetűmaradhatott volna, mint a hitújítás ellen II. Lajosóta hozott törvények nagyobbára azzá váltak.De Forgáchról nem lehetett ilyet föltételezni, azalkudni nem tudott. A hatalom eszközét és atörvény útját követte, ment egyenesen. Hogyazonban ezért fegyvert fogjanak az emberek,nem lévén rá eddig példa, nem is volt sejthető.Senki sem láthatta előre, hogy a vallási feszültségfegyveres kitörésére éppen ekkor Bocskayszemélyes érdekeinek megsértése fogja meghozniaz alkalmat, midőn az épen ezen személyes érdekétoly együgyű őszinteséggel helyezte előtérbefölkelése okául.Tehát se a német politika, sem pedig amagyarságnak mint olyannak a sérelmei – latinlévén a világ – nem szerepelnek itt, hanem avallási meghasonlás; ez találkozott Bocskay személyessérelmével és vezetett felkelésre.Már most milyen volt ez a sérelem?

VIII.Bocskay István felkelése az oknyomozó történet szerint.Véletlenül kerül bele a háborúba, melyet aztán a kath.reakció által fölizgatott protestánsok a magok céljárahasználnak fel. A török segíti Bocskayt és pusztítja azországot. A bécsi ós a zsitvatoroki békekötés 1606-ban.Kénytelenségből, hogy életét, vagyonát megmentse,fogott fegyvert Bocskay. – így vezetibe a magyar történetben aunyira elhíresült Bocskay-felkeléstAcsády. (246. 1.) Majd még nagyobbnyomatékkal ismétli: „tétlen maradt mindaddigimíg saját személye fenyegetve ne;n volt; a mígöt magát és vagyonát kímélték, nem lépett kisemlegességéből.” Ez pedig annyit jelent, hogysem a protestantizmus ügye, jóllehet kálvinistavolt, sem pedig a magyar alkotmány védelmenem adta Bocskay István kezébe a fegyvert,hanem a saját egyéni érdeke.Mindenesetre érdekes egy bevezetés, amenynyibenelüt a Bocskayról vallott közkeletű nézetektől.De még érdekesebbek – Bocskay személyétilletőleg – magának a felkelésnek az előzményei,amint azokat Acsády itt s még részletesebben aSzilágyi nagy történetében (V. 582. 1.) beszéli el.A Bocskay-család régóta a Habsburgok hívevolt s Bocskay György és neje ez érzelmeik miattmég János Zsigmond idején börtönbe kerültek.Kolozsvári fogságukban született fiuk, István(1557), később oszlopa Báthory Zsigmond – Ru-

192dolf híve – trónjának, kinek nagybátyja volt skit két ízben helyezett vissza a fejedelmi székbe.Ő volt Rudolf érdekében a havasalföldi hadjáratgyőztes hadvezére s mint katona s és államférfiúegyaránt kitűnt kiváló tehetségeivel. 1599-benazonban szakított a folyton változó Zsigmonddals föltétlenül Rudolf királyhoz csatlakozva, buzgóntámogatta Erdély megszerzésére irányuló törekvéseit.Ezért az erdélyiek, tehát a saját hitfelei,hűtlenségi pörbe fogták, jószágait elkobozták,mire Bocskay Prágában telepedett meg, s otterdélyi ügyekben Rudolf tanácsosa volt.Megjegyzendő, hogy midőn Báthory Zsigmondérdekében Prágában járt, egyezségre lépettvolt Rudolffal, hogy Zsigmond helyébe ö lesz afejedelem; ezen tervöket azonban Mihály vajda,akit az udvar Erdély elfoglalásával megbízott,meghiúsította, amennyiben Erdélyt magának hódítottameg. Hogy ilyen jóakarat Bocskayt még erösebbencsatolta Rudolfhoz, bizonyos, s nem utolsóindoka annak, hogy azután Prágában megtelepedett,éppen ez a reménye lehetett. Legalább az a vágya,hogy Erdélynek ő legyen a fejedelme, a felkeléstkísérő későbbi bécsi alkudozásokban is folytonelőtérben állott.Míg azonban Prágában mint tanácsos működött,a helyzet nem kedvezett ebbeli reménye megvalósulásának;amit elérhetett, az csak annyi volt,hogy Rudolf, tekintve sok alkalommal bebizonyítotthűségét, 1599-ben intézkedett, hogy Biharbanlevő jószágait ne bántsák; 1604 elején megvisszaadatta erdélyi birtokait. Ugyanezen évben,elhagyva Prágát, hazatért; otthon visszavonultan,a politikába nem avatkozva, töltötte napjait, miértis az erdélyiek azt mondták róla, hogy „németlelke van.Pedig ez az idő volt az, midőn, mint az

193előbbi cikkben fejtegettem, Forgách kancellármár erősen neki fordította a szekér rúdját aprotestantizmusnak, s az 1604. évi 22. tcikkeljelezte, hogy el van határozva az elidegenítettterületet visszahódítani az ősi katholicizmusnak.Mert .valóban a kancellárban kell első sorbanés főképen keresnünk az akkor már túlsúlyravergődött protestánsok izgalmainak azokát, nem pedig, mint az elfogult történeti könyveinkelőtérbe tolják, s Acsády is hiszi: az alkotmánysérelmekben,vagyis az ú. n. német politikábanés az annyiszor felemlegetett német zsoldosokban.Hiszen a legtöbb országos hivatal magyarokkalvolt betöltve; Forgách nyitrai püspök volta kancellár, Pethe Márton kalocsai érsek volt akirályi helytartó, Migazzi Miklós váradi püspöka szepesi kamara, Szuhay István egri püspök apozsonyi kamara elnöke stb. (240 1.) Persze hogya kedves protestánsoknak ez annyi volt, minthaakár csak a bécsi német viselte volna a tisztet.Ami pedig a zsoldosokról, mint valami országoscsapásról a köztudatba átment panasztilleti, erről megjegyzendő először, hogy a királynakcsak kellett tartania katonát, hisz a török,no meg a sokszor lázongó alattvalói miatt kellettgondoskodnia haderőről s miután az a kis országrészbőlnem tellett, kellett idegeneket is fogadnia.Másodszor, mint minden ebben a korban,úgy ez a panasz is túlozva, színezve van. TakátsSándor, aki évek óta az ezen korra vonatkozólevéltári kutatásokkal foglalkozik, vonatkozólagazokra a sérelmekre, melyek ezen korbanaz országgyűléseken elhangzottak, a minap eztírta a Századokban. (1903. 749. 1.) „Azokat azadatokat csak módjával szabad használnunk. Asérelmek és panaszok ugyanis nagyon egyolda-

194luak; bár jobbára çsak egyes esetekre vonatkoznak,az országgyűléseken rendesen általános alakbanhangzanak el, mintha azon sérelem vagypanasz tárgya az egész országra kiterjedt volna.Vegyük pl. a hadi nép zsarolásairól és fosztogatásairólhangoztatott panaszokat. Ha az emberezeket olvassa, azt hiszi, hogy az összes magyarvégházakban rablókat, nem vitézeket tartottak.Pedig ugyanakkor, mikor a panaszok az országgyűlésenelhangzottak, több város hivatalosan kijelenti,hogy a várban levő hadi nép magát emberségesenviseli. Még a nálunk levő állandónémet őrségekről is olvashatunk ilyes nyilatkozatokat.Így a komáromi német őrségről hivatalosés magán jelentésekben azt találjuk, hogymagyarul mindannyi megtanult, s hogy iparüzöcsendes nép. A szatmári német őrségről is jelentik:cui nullo in alio loco par est, et aliis multibusHungaris bene convenit . . . Egyszóval azélet mást moud, mint amit a rendek az országgyűlésenhangoztatnak ... A végházainkban levőidegen nyelvű hadi nép a magyar vitézség nimbusaalatt hihetetlenül gyorsan magyarosodik.Ezrével és ezrével sorolhatjuk fel a névmagyarosításokat. . . Örökösen halljuk ezen kor mélyerkölcsi sülyedésének hangoztatását s mégis, azideális lelkesedésnek, az önfeláldozásnak, a páratlanvitézségnek s a nemzeti önérzetnek olyanjeleivel találkozunk, melyek még az egykorú külföldiköltők lantját is lelkes hangokra szólaltatják. .. Erről a vitézi életről, a virtusról, az országgyűlésenszó nem igen esik. Ott csak a hadinép hibáit és kihágásait hangoztatják.”Olyan zűrzavaros, gyűlölködő időben hogykatonai kihágások is előfordulhattak, azon csodálkozninem lehet. Azonban, ha már országoscsapásról van szó, annak nevezhetjük inkább az

195urak rablásait és a gazdátlanná vált szegénylegények – a hajdúk – pusztításait, azt „a csavargó,fosztogató, lézengő elemet”, mely ellenmaga a nemesség is – mint Acsády mondja 247.1. – évek óta valóságos irtóháborút folytatott.Midőn tehát Forgách fellépett, nemcsak akath. ügyet védelmezte, nemcsak a lefoglalt kath.vagyont és templomokat karhatalommal igyekezettvisszavenni, kergette a betolakodott prédikátorokat,hanem arra is volt gondja, hogy az illetéktelenülszerzett más vagyonok is birtokosaiknakvisszaadassanak.A visszafoglalási pörök egész sora támadt,aminek érdekes példája az Illésházy-per, melyetAcsády részletesen elmond, közben megjegyezvén:„Vagyona gyarapításában néha épen nemkifogástalan eszközökhöz folyamodott ugyan, de etekintetben nem volt rosszabb kortársainál.” (Szilágyitörténete V. 572. 1.) Aztán Lengyelországbafutott, s a felkelés alkalmából visszatérvén, letta Bocskay-ügynek elsőrendű támasza.Tehát a vallási, politikai és vagyoni kérdéseknekegész sora állította élére a helyzetet1604-ben s ezen kavarodás közepén állt a vaskezűForgách.Ennek dacára azonban, hogy Acsády bevezetésérevisszatérjek, Bocskay tétlen maradt mindaddig,míg a saját személye fenyegetve nem volt.A felkavart közügy őt, a kálvinistát, nem érdekelte,ha úgy jajgattak is a protestánsok. Aztugyan csakhamar kellett tapasztalnia, hogy „Rudolfmessze Prágában, Belgiojoso ellenben Kassánül” (264. 1.), vagyis hogy Rudolfhoz valóragaszkodása dacára a kath. akció őt sem igenrespektálja. A kassai kapitány ugyanis elfogattaunokaöcscsét, Bánffy Dénest, akit nagy összegpénzen volt kénytelen kiváltani. Azután pedig

196lefoglalta a biharmegyei tizedet, melyet Bocskaymagáénak vallott, és semmiféle kérésre nem adtaki. Ezt már ugyan zokon vette, de még ekkorsem szándékozott többet tenni, mint hogy fölmegyPrágába és ott személyes megjelenésével hamarrendbe hozza a saját ügyét.Ekkor, Prágába készülése alatt, azonban felmerültegy váratlan eset, egy véletlen, mely Bocskaytfelkelővé avatta – kénytelenségből. Az esetmegértésére előre kell bocsátanom, hogy a kath.reakció és a királyi hadak elől sok protestánsmenekült Erdélyből és a török részre futott. Ezekaz „erdélyi bujdosók”, köztük az ifjú BethlenGábor, ismételten fordultak a jószágain tartózkodóBocskayhoz, álljon élőkre, aminek fejében felajánlottákneki az erdélyi fejedelemséget. Mi történte tekintetben közöttük, nem tudni; de a váratlanesetet ez a bizonyos levelezés idézte elő.Az eset maga, Acsády előadása szerint, akövetkező.A király zsoldjában álló hajdúk, – szolgáltakezek mindenkit, Mihály vajdát, Bastát,Belgiojosót, aki megfizette – szept. 19-én a lippairajtaütéssel szétugrasztották az erdélyi menekülteket,sok más zsákmánynyal együtt elvittékBethlen Gábor ruháját is, mely Kerekibe, azottani hajdúkhoz került. Egy nadrágzsebben Bocskavtiszttartója véletlenül megtalálta a levelezést,mely Bocskay és Bethlen közt az utóbbi időbenfolyt. Nyomban felfogva a dolog jelentőségét, értesítettea Szatmáron időző Bocskayt, aki azonnalhaza sietett s minthogy attól kellett félnie, hogya bujdosókkal való érintkezésének titka el van árulva,a maga részéről is megtette az elővigyázati intézkedéseket.Nem ment Belgiojosóhoz, ki a rakamazitáborba rendelte, hanem Sólyomkő várábahúzódott s ott gondolkodott a teendőkről. Sok

197ideje azonban nem maradt, mert a levelezés titkáttényleg beárulták Concin váradi kapitánynak,ki Bocskayt egyszerűen lázadónak nyilvánítva,hadával megrohanta jószágait. Majd Belgiojosotis hívta segélyül, ki ekkép jogcímet nyertBocskayra s Biharmegyére is kiterjeszteni karjait.(Szilágyi története V« 585. 1.)Bocskay, nem lévén más választása, virtuse necessitate, kardot rántott s a sorsra bizvánmagát, megkezdte a háborút. Magának sem elégpénze, sem elég hada nem volt. De ott voltak azerdélyi bujdosók, a kiknek útján a törökhöz fordults tőle igyekezett katonai és pénzsegélytnyerni. Ott voltak a hajdúk, akik jobb zsákmányreményében most hozzá csatlakoztak s ott volt aForgách politikája által elkeserített sok erdélyiés Rudolfrészi protestáns, akiknek Bocskay esetekedvező alkalmul kínálkozott a kitörésre. ígytámadt a Bocskay-felkelés.A harcot a hajdúk azzal indították meg,hogy okt. 15-én Álmosdnál egy 3500 főnyi királyihadat megsemmisítettek. A mozgalom csakhamaráltalános lett, a melylyel szemben a királyi sereggyengének bizonyult. Felső-Magyarország is Bocskayhoz csatlakozott. Rhédey Ferenc vezére 1605.júniusában megtámadta Nyitrát s a gyűlölt Forgáchpüspököt onnan kiszorította. A török pedigsegítséget, majd koronát küldött Bocskaynak, őmaga meg a háború roppant szükségleteinekkielégítésére lefoglalta ellenfelei, első sorban akath. püspökök jószágait s a jezsuiták turóciprépostságát. 1605. ápril 20-án a Szerencsen tartottgyűlés már egyhangúlag Magyarország felségesfejedelmévé választotta. így tartott ez szintemásfél esztendeig. A váratlanul kipattant kisszikra ugyancsak nagy tüzet okozott.A másfél évig tartott háború azonban az

198országra roppant pusztítással járt. Magyarországés Erdély annyira elpusztult, elnéptelenedett,elszegényedett, hogy török támogatás nélkül Bocskayáltalában nem boldogulhatott. A török pedigdrágán fizettette meg segélyét s míg a. Két pártegymás haját tépte, a török nemcsak rabol·”, pusztított,hanem értékes hódításokkal kerekítette kia maga területét. Megérlelődött tehát az óhaj abéke megkötése iránt. Kassán, Korponán, majdBécsben folytak az alkudozások.Bocskay 15 pontba foglalta kívánságait. Legelőláll a 22. tcikk s a protestánsokra sérelmesmás törvények eltörlése, a teljes vallásszabadsága lutheránusok és kálvinisták számára; a püspökiszentszékek eltörlése, a kath. püspökök számánakcsökkentése, a jezsuiták s néhány püspök kiűzése,a főpapoknak minden világi állásból kizárása (ezmind vallásszabadság!); a régi magyar kormányzathelyreállítása. Továbbá, hogy a protestánsoktólelvett birtokok visszaadassanak, hogy a királyközkegyelmet hirdessen s elismerje a birtokadományokat,nemesítéseket (hajdúk), melyeket Bocskaytett. Magának pedig követelte az erdélyifejedelemséget s a Tiszáig terjedő vármegyék átengedését.A tárgyalások nehezen indultak: az udvarnem annyira a jezsuiták befolyása alatt, mintAcsády mondja (253. 1.), mint inkább Forgáchpüspök erélye folytán ellenezte a vallásügyi engedményeket(Ipolyi: Veresmarty I. 70-85. 1.),a közjogi kívánságok irányában azonban hajlékonyabbvolt. Érdekes Mátyás főherceg bizalmasának,a luth. Thurzó Györgynek, a későbbi nádornaktanácsa, (Acsády 252. 1.), aki azt mondta,hogy most, a veszély pillanatában, ígérjenek megmindent, ha pedig a helyzet megjavul, nem kellmegtartani semmit.

199Az alkudozást végre megkönnyítette a Rudolfés testvére Mátyás főherceg közt folyó viszály. Ezutóbbi azon volt, hogy a trónt a beteg Rudolfhelyett mielőbb elfoglalhassa s miután ô vezettea tárgyalásokat, sok engedményre volt hajlandó.A sok huza-vona után 1606. jún. 23-án. végrelétrejött a megegyezés, a híres bécsi béke, melyutóbb törvénybe iktatva, a protestánsok vallásszabadságánakképezte alapját, azonban a „kath.vallás sérelme nélkül.”Nemsokára rá, nov. 11-én, Rudolf a törökkelis megkötötte a zsitvatoroki békét. Ezzel amozgalmas korszak befejezést ért. Az állam területébőla királynak csak valami 1222, a töröknek1859, Bocskaynak ellenben 2082 négyszögmértföldjutott. De Bocskay nem sokáig élvezhettevívmányait, dec. 29-én meghalt.Mint látjuk, a Bocskay-felkelés első sorbana protestánsok vallási háborúja volt az életretámadt s Forgáchtól vezetett katholicizmus ellen,melybe maga Bocskay szándóka ellen, – mindigezt hangoztatta – véletlenségből került bele. Egyjelenet ez csupán azokból a vallási harcokból, melyekkelakkor a protestantizmus az egész Európátbetöltötte.

IX.ΙI. Mátyás trónraléptének körülményei. Az ellenreformációelőnyomulása. Pázmány vitairatai. Folyton csakvallási politika uralkodik. Acsády téves álláspontja.Bethlen a török kegyelméből Erdély fejedelme.A trónok történetében is sokszor előfordultaz, ami oly gyakori a politikai vagy családiéletben, hogy a reménykedő örökös nehezen várjaaz örökséghagyónak kimúltát. Ez történt a különbenlelkibeteg Rudolf királyijai is öcscseMátyás főherceg részéről. Nehezen várta ez atrónt éppen akkor, midőn Bocskay, ráunván aháborúra, megfelelő, békét óhajtott annyira, hogymég Mária főhercegnőhöz is fordult közvetítésért,húsz hordó magyar bort küldve neki s ezt .írta1605 nov. 26-án Korponáról: „Ami a jelen zavarokatilleti, Isten a tanúm, hogy nem én vagyokaz oka ... s éppen azért mitsem óhajtokinkább, mint hogy azoknak a keresztény társadalomérdekében tisztességes feltételek mellettmielőbb vége vettessék.” (Katona: História eriticaHung. XXVIII. 433 1.)Mátyásnak, a várományosnak, türelmetlenségea Bocskay-felkelés befejezésére kétségkívüljelentékeny befolyást gyakorolt, annál inkább,mivel Rudolf megbízásából ő vezette az alkudozásokat.Már a bécsi tárgyalásoknál, jövőjérevaló tekintetből, megkönnyítette a protestánsokkívánságainak a teljesítését, nélküle aligha lett

201volna meg egyhamar a bécsi béke. Majd azután,hogy a béke megkötése után Rudolf, miután megmagyaráztákneki, hogy a vallás dolgában mása politikai s más a dogmatikai türelem (a tévelyszentesítése), tiltakozni kezdett a béke vallásügyiengedményei ellen (Acsády 255-6. 1.), Mátyásegyszerűen megindította ellene a testvérháborút.(1608.)Szövetkezett a protestánsokkal, vagy mintAcsády – folyton hamis világításban tartva azeseményeket – mondja: a magyarokkal, valaminta nagyrészt szintén protestáns osztrák és morvarendekkel (257 1.) s ostrom alá fogta Prágát,illetőleg bátyját, Rudolfot.Rudolf a körülmények kényszerítő hatásaalatt leköszönt a magyar trónról s a nemzetetfölmentette hűségesküje alól. Így nyerte meg ajátékot Mátyás s mint kormányzó nyomban megerősítettea zsitvatoroki szerződést, továbbá a Bocs·kay halála után rövid ideig uralkodott RákóczyZsigmond leköszönése után Báthory Gábort ismerteel a szultánnal Erdély fejedelmének s végül köteleztemagát, hogy, ha királyivá választják, szentesítia prot. rendek összes kívánságait.Nov. 16-án csakugyan királylyá választatotts másnap nagy lelkesedéssel a prot. IllésházyIstván nádorrá; így került a bécsi béke a törvénybes prot. férfiú a nádori hivatalba. A kétörvendező várományos pedig összeölelkezett s aztmondta: íme felszabadítottuk az országrészt agyászos uralomtól, Acsády hozzáteszi: az országot.Holott nem az országrész lett boldogabb,csak a két várományos szíve vágya teljesült:Mátyásé Rudolffal, a protestánsoké a katholikusokkalszemben. Övék lett egyúttal a legfőbb, anádori hivatal.Ezek után, mivel az országrész II. Mátyás-

202ban (1608-19.) nemcsak új uralkodót, hanem– Acsádyval szólva 259. 1. – új kormányrendszertis kapott, mely katonai, pénzügyi és gazdaságitekintetben egyaránt fölmentette az idegenbefolyás alól s ismét önállóvá tette, tartományihelyzetéből kiemelte, mondom, mivel ilyváltozáson ment át az országrész: Mátyásnakannyi ígérete s odakínálkozása után most márcsak boldog lett a magyar?Igenlő feleletet kellene várnunk, ha úgyekkor, mint azelőtt is az ú. n. alkotmánysérelmeknélnem lett volna más nagyobb baja a magyarnak,vagy ha bajait egyáltalán a papirosonés törvénycikkekkel lehetett volna orvosolni. Demiután, sajnos, nem így volt, ez az oka, hogyAcsády a fennebbi kérdésre ismét kénytelen öszszehúznihomlokát s azt feleli: bizony ismét csaknem lett boldogabb a magyar. Vajjon miért?„Az új rend ellenségei nem pihentek s II.Mátyás király mindinkább hozzájok csatlakozott”,mondja nagy komolyan (276. 1.), ami körülbelülannyit jelent, mintha Mátyás zavaros uralkodásánakfőoka egyszerűen a király köpenyfordításalett volna. Ez pedig egyszerűen történetellenesállítás. Acsády a nálunk megszokott elfogult nézőpontokközött leledzik, ezen kor mozgalmaibancsupán a „német” ellen folytatott harcokat lát,nem oknyomoz, nevezetesen Mátyás uralkodásánakelbeszélésénél (276-85. 1,) nem mutat ráazokra a változni kezdő vallási viszonyokra, melyekellenállhatatlanul új helyzeteket teremtenekés új fordulatokat idéznek elő az események fejlődésében.Valamint a Bocskay-féle mozgalom kiindulásipontját, lefolyását, a nemzeti politikában kereste,midőn pedig az egész első sorban vallásiharc, prot. vallási felbuzdulás volt Bocskay gal-

203lérjába kapaszkodva; úgy most is, Mátyás uralkodásánál,ugyanezen nemzeti politika szempontjaittolja előtérbe, s csak azt látja, hogy „a látszólagmagyar kormányzat alatt mindinkább a Rudolfkorabeli állapotok állnak vissza.”Pedig hát a kis országrész Mátyás alatt azalkotmány dolgában még úgy-ahogy csak meglettvolna; megvoltak a magyar hivatalok, egymásutánkét prot. nádor is következett, IllésházyIstván és Thurzó György, aki mint buzgó lutheránus1610-ben a zsolnai zsinaton első szervezteegyházát. Az alkotmány tehát megvolt volna s amibaj esett rajta, az is csak járuléka volt máserősebb bajoknak: de az emberek voltak meghasonulvas így a harcnak be kellett állania akkoris, ha a Werbőczy Tripartitumának utolsó betűjétis megtartják. A szívek mélyén dúlt a háborgás,oly veszettül, amint csak a vallási ellentétek képesekelkeseríteni s gyűlölködőkké tenni az embereket.Ez képezte az orvosolhatatlan bajt.Mivel tehát Acsády nem az igazi okbólmagyarázza Mátyás uralkodását s az alatta dúltviszályokat, nem sokat tanulunk történetéből.Ugyanis a viszályoknak itt benn a királyi országrészben,a bécsi béke becikkelyezése dacára, valótovábbfolytatását két ok teszi érthetővé. Előszöra bécsi békének, illetőleg a nyomán alkotott1608. évi törvénycikkeknek (Rudolf erőszakosletétele s Mátyás hamiskodó alkudozásai miatt)ingó tekintélye s másodszor az ellenreformációnakgyőzedelmes előnyomulása, a nagymérvűvisszatérések, melyek a protestantizmusnak adelelő pontról való lehanyatlását jelezték.Forgách Ferenc, most már (1607 óta) esztergomiérsek, ugyanis nem adta fel a küzdelmetvallásáért, s oldalán sok munkatárssal megjelenikPázmány is, ki 1603-ban, mint Forgáchnak,

204akkor még nyitrai püspöknek, vendége, annakradosnai nyaralójában, írta első magyar vitairatátMagyary István sárvári prédikátor ellen.(Fraknói: Pázmány Péter és kora I. 42. 1.) Ezzelteljes erejével megindult a tollharc, a prot. vádaknakmegvilágítása, az emberek kitanítása, amita protestánsok többé nem voltak képesek ellensúlyozni.Egyik főúr a másik után tér vissza azelhagyott kath. egyházba; a maradék pedig akétségbeesés erejével fog az önmentéshez s ez aharc képezi aztán az összes események mozgatóelemét, mely természetesen Mátyást is, mint katholikust,magával ragadja.Észreveszi ezt a változást Acsády, hiszenlehetetlen is ezt az eseményeken észre nem vennie,de csak később, Mátyás utódja, II. Ferdinándalatt s akkor sem méltatja kellő figyelemre.„Forgách és Pázmány érsekek – úgymond– mindinkább áttérítették a főurakat, kikközül folyton többen cseréltek hitet”, de egyúttalnem mulasztja el folytatólag hozzátenni: „s váltakaz udvar vak eszközévé, mely meg reájuk ruháztaa közhivatalokat, az összes befolyásosabb állásokats kizárólag nekik juttatta az államélet mindenelőnyét”. Itt megjegyzem, hogy így nem a történetíró,hanem csak a legfelekezetibb protestánsbeszélhet. Először is, s aki ismeri az akkori protestánsiratokat, a merő szitkozódásokat, igazat fognekem adni abban, hogy tanilag nagyon gyengelábon állhatott az akkori magyar Protestantismus,melyet az újságláz lecsillapultával legerősebboszlopai elhagynak. De elhagyni, tényleg elhagyták.Másodszor, ami azt a frázist illeti, hogy azilyenek aztán az udvar vak eszközeivé váltak,ennek a történetkutató előtt semmi értéke nincs.Mert az egyszerűen nem igaz.Tessék csak pl. Pázmánynak, a vezérnek,

205I. Rákóczi Györgygyel váltott levelezését megnéznis azonnal meggyőződik, hogy ez tisztelte királyátis, de a nemzeti érdekeket sem tévesztette elsoha szeme elől. Ő maga volt támogatója a különállóErdélynek, mert azt az akkori viszonyokközött szükségesnek tartotta Magyarország érdekében.(Fraknói: Pázmány Péter. 1886. 215. 1)Azután pedig mindig igaz marad ezekre az időkrevonatkozólag, amit Fraknói mond: „Egyáltalán nemkövetkezik, hogy azok, kik a „német párt” élénállottak, a nemzeti érdekek árulói voltak és anémet befolyás fölülkerekedését előmozdítani, vagyakár csak tűrni is hajlandók lettek volna. Másrészrőlnem mondhatni, hogy a „nemzeti párt”vezérei mindannyian tiszták az önzéstől és öntudatosanlelkesültek kitűzött céljaikért. Sokan anémet uralom meghonosítása által a haza javát,sokan a nemzeti érdekek védelmezésében önhasznukatkeresték”. (Pázmány P. és kora. I. 33. 1.)Ha már bizantinismusról van szó, mondokén valamit, amit a debreceni kollégiumban láttam.Nagy könyvtára s a házi kápolnaféléje egymásmellett vannak. Ebben a kápolnafélében határoztákel I. Ferenc Józsefnek 1849 ápril 14-ki detro·nizálását s midőn aztán 1854-ben ugyanez a FerencJózsef arra járt s megnézte a könyvtárt,ott a látogatás emlékére latin elegiumokkal teleírtoszlopot állítottak, most is olvasható, de olyanhízelgő jelzőkkel, amelyektől Garay Obsitosánakíródeákja Sárospatakig hallható trüsszentéseketvégezne.Tehát kár azzal a „vak eszközzel” úgy dobálódznia katholikusok rovására!A tény az, hogy a főurak közül folyton többencseréltek hitet – visszafelé. Igaz továbbá azis, amit folytatólag mond, hogy „a régi végbelivitéz s a vándor prédikátor helyett a convertita

206lesz e korszak tipikus alakja, aki a tömegekrerábocsátja a jezsuitákat, hogy megtérítsék őketis«. (288. 1.)De minden fölött igaz, amit Bethlen Gáborrólmond. „Őt is, mint kora többi hatalmasait,legelői Gusztáv Adolf svéd királyt, nem csupánpolitikai, hanem vallásos szempontok és érdekekvezették. Nemcsak a magyarság, hanem a Protestantismuslovagja, hőse akart lenni s épen azértnem a szó mai értelmében vett nemzeti politikátcsinált”. (287. 1.)Ilyen volt akkor a politika mindkét részről,vallási s mivel a bécsi béke után az erősödő katholicismuskerekedett felül, ismét csak vallásiindítóokokból folytatódott a további harc s ez amagyarázója Mátyás uralkodásának.Ennek az akkori harcnak közéleti képétmegolvashatjuk Ipolyinak Nyáry Krisztináról,(1604-41), Thurzó Imre, György nádor fia, majdEsterházy Miklós feleségéről irt monográfiájában.(1887.) Az özvegy Thurzó Györgynén, CzoborErzsébeten, tanuljuk ismerni a prozelitáskodóluth, nőt, (78. 1.), Esterházy Miklóson, Illésházynádor unokaöcscsén pedig, a kath. férfiú nehézviszonyait a luth, rokonok közt. (68. 1.)Fájt a protestánsoknak, akik már a nádoriszékbe is bekerültek volt, ezen naponkint szemmelláthatószámbeli fogyatkozásuk, ezzel a hatalmipolcról való lassú leszorulásuk és a katholikusokerősödése, akik ugyancsak erősen hangoztatták abécsi béke záradékát, hogy a szabad vallásgyakorlat„a kath. vallás sérelme nélkül” kerülhetettcsak a törvénybe.Ennek folytán II. Mátyás uralkodása alkotmányossérelmek nélkül sem válhatott a protestánsokranézve olyanná, aminőnek az előzményekután remélhették. Ezért aztán ezt a kort is „né-

207metnek”, alkotmányellenesnek hirdették. ÉrdekesAcsádynál, aki maga is prot. nézőpontból tárgyalja,hogy magát a luth. Thurzó György nádortis mennyire leszólja. Azt mondja róla, hogy köteleztemagát, hogy nádori hivatalában tartózkodnifog mindentől, mi a királyi méltóság sérelmérelehet; mi ezt egy nádornál természetesnek találjuk,Acsády ellenben azt látja ebben, hogy „abécsi rendszer engedelmes eszközének” adta odamagát. Hogy a bécsi békét más szemmel nézte,mint nádor-előde, Illésházy; hogy a törvény ellenéremaga hozott az országba idegen katonaságots hasonlókat. (277-8. 1.)Szóval a hatalomvesztes fél szokott elkeseredettségévelismételték a protestánsok II. Mátyáskoráról is az öreg Bárczival a „Tetemre hívás”keserű szavait: Mindenki gyanús nekem a ki él?Sok baj volt továbbá Erdély miatt is. Abécsi béke ugyan elismerte annak önállóságát, dea Habsburgok eredeti joguknál fogva sohasemmondtak le a főhatóságukról, a protestánsok pedigvallási érdekeik erős várának tekintették. Ezenidőben azonban a Mátyástól is elismert fejedelme,Báthory Gábor, mint Acsády is vallja (280. 1.), kegyetlenségeés kicsapongásai miatt mind több zavartokozott, úgy hogy végre trónjának oszlopa, éstegyük hozzá: várományosa, Bethlen Gábor is(1612.) elpártolt tőle. Hogy ily körülmények közöttMátyás is sokszor beleavatkozott Erdélyügyeibe, az természetes, de Acsády ezt is alkotmánysérelemnekveszi és tisztán Bécs rosszakaratánaktulajdonítja, hogy Forgách Zsigmondhadat vezetett oda rendet csinálni.A dolog vége az lett, hogy a porta megfosztottaa garázdálkodó Báthoryt trónjától, és,Acsády szerint, Bethlennek adományozta a fejedelmiszéket, sőt hadával segítette, hogy vegye bir-

208tokba Erdélyt. (280. 1.) Mátyás ezt az eljárásthogy a török önállóan intézkedjék Erdélyről,nem nézhette tétlenül, amivel aztán kezdődnekismét a nem nemzeti, hanem prot. és a legsajátabbszemélyi politikát csináló Bethlen-féle háborúságoks tartanak Mátyás uralkodásának a végéig. Azegész kor igazán egy merő vallási háború.Mátyást 1619-ben felváltotta a trónon II.Ferdinánd, a stájer ágból, s az országrész nádoraForgách Zsigmond, Erdély fejedelme pedig BethlenGábor volt. Az új király szintén megerősítette abécsi béke s az 1608-ki törvények vallásügyi sközjogi határozatait. Alig lépett azonban a trónra,kitört a prágai forradalom, melylyel kezdetét vettea harmincéves háború és Bethlen szövetkezése akülföldi protestánsokkal.Mint látjuk, egészen máskép nézett ki avalóságban nemzetünk története e korban, mintahogy Acsádynál olvassuk; nevezetesen látjuk,hogy ahol ő tisztán az alkotmányért folyó harcokatkeres, azok nem voltak egyebek, mint aprotestánsok vallási küzdelmei a katholikusok ésa kath. Habsburg ellen. De hát az már mindigmegvolt náluk, hogy a saját házi bajaikat nemzetiés magyar ügynek szerették feltüntetni.Acsády pedig történetíró létére ezt a felekezetinótát fújja.

X.Bethlen Gábor felkelése. Az általános európai és hazaivallási viszonyok feszültsége. Bethlen a prágai felkeléstés a vallási feszültséget a saját céljára használja fel.Trónra vágyik és II. Ferdinánd leányának a kezét kérimeg. A német politika volt-e a királyi országrész legfőbbbaja a Habsburgok alatt?II. Ferdinánddal (1619-37.) elérkeztünk amagyar történetnek Bocskayénál sokkal érdekesebblapjaihoz, a Bethlen-korszakhoz. A'ni szándék,törekvés és óhaj az idő folyama alatt azéppen száz éves magyar protestantizmus lelkébenösszegyűlt, az most teljes mértékben kitört, hogyeddigi jámbor szándékát, a Habsburgok trónfosztásávals a magyar prot. királyság felállításával,tettre valósítsa. A körülmények pedig a lehető legkedvezőbbenalakultak rá nézve; a Habsburgkirálytkét erős tűz közé lehetett szorítani s akadtritka alkalmas egyéniség is a prot. trón felállítására:Bethlen Gábor, Erdély kálvinhitű fejedelmében,a török kedvencében.Az európai viszonyok szintén nem kevésbékedveztek a tervnek. A szomszéd Ausztriában ésNémetországban a prot. unióba és a kath. ligábasorakozott rendek évek sora óta farkasszemetnéztek egymással, hátuk mögött pedig állottak aprotestánsokká lett többi országok, sőt még a kath.Franciaország is Habsburgellenes hangulatot tápláltV. Károly óta.

210Á levegő tehát egészen puskaporos volt scsak szikra kellett, hogy az egész Európa lángbaboruljon, nem nemzeti érdekekért, hanem azért,hogy végre eldőljön a protestantismus és a katholicizmusközt régóta fenforgó kérdés: hogy tulajdonképki a legény a csárdában?Aki pedig sokat keres, az végre csakugyantalál is, ha nem egyebet, hát frivol ürügyet, hogyhajba kaphasson.II. Mátyás utolsó évében meg is leltek ahitújítók ezt az ürügyet, egy cseh jobbágyesetben,amelyet aztán a jobbágygyal különben nem sokattörődő urak „elnyomott hitfeleink” esetévé fújtakföl, hogy végre egyesült erővel ráronthassanaka gyűlölt Habsburgra. Az eset a következőképtörtént.Még Rudolf adott ki 1609-ben ú. n. felségleveleta prot. cseh rendek számára, melyben azuraknak, lovagoknak és a szabad királyi városoknakszabad vallásgyakorlatot biztosított. De acsehek csak nem nyugodtak, annak dacára, hogyugyanakkor a prot. államok ugyancsak elnyomtáka katholikusokat. A külföldi izgatók behatása alattforradalmi volt a szellem a cseheknél, épugy mintnálunk és egyebütt.Történt eközben, hogy a prágai érsek és abraunaui apát prot. hitű jobbágyai földesuraikbirtokán, jóllehet ahhoz joguk nem volt, két prot.imaházat kezdtek építeni. Földesuraik ez ellenpanaszt emeltek és Mátyás a felség-levél értelmébena főpapok javára döntötte el az ügyet; azegyik imaházat lebontották, a másikat bezárták.Ezt az esetet karolták fel a cseh. prot. rendeks miután a császár őket is elutasította, grófThurn Mátyás vezérlete alatt (1618. május 23-án)Prágában kitűzték a lázadás zászlaját.Ez volt a jeladás a magyar protestánsoknak is

211s az egész Európának; ebbe szövődik bele Bethlen.Gábor fölkelése. Nálunk t. i., amint elébb előadtam,az 1604 óta előrenyomuló ellenreformációmind izgékonyabbakká tette az azelőtt teljesenelhatalmasodott protestánsokat, akiknek szintekapóra jött most a prágai fölkelés, nemcsak afelülkerekedni kezdő katholicizmus visszaszorítására,hanem egyúttal a hatalmi céljaik megvalósításárais. Nálunk is kitört a forradalom.A közkézen forgó és iskolai történeti könyveinknekazonban egyik legnagyobb falsuma enneka Bethlen-korszaknak az elbeszélése. Költenek, midőnprózát kellene írniok; a költő módjára idealizálnak,midőn a történetírás kizárólagos feladatáhozhíven az igazságot kellene keresniök. Nemcsoda,ha aztán nem sikerülhet nekik az, amire Arany csaka költőket figyelmeztette: költő hazudj, csak rajt'ne csípjenek; mivel a történetírásnál a levéltárakadatai szörnyen le szokták szállítani a könyvekbebecsempészett ilyen hamiskás költészetet.Ezekben a közkézen forgó könyveinkben t. i.egészen más színe van ennek a Bethlen-korszaknak,mások a motívumai, a főhős is jóval máskép nézki, mint a hogy azt a levéltári kutatások, szóvalaz oknyomozó történet mutatja.A köztudatba átment nézet ugyanis Bethlenezen fölkelését tisztán a magyarság szabadságharcánaktekinti, léteért, alkotmányáért, vallásszabadságáértvaló harcnak, az országot mindezektőlmegfosztani akaró német Habsburg ellen. MagátBethlent pedig egy makula nélkül való nemzetihősnek mutatják be. S amennyivel élénkebb színekbenemelik ki mindezeket, annál sötétebbenfestik a Habsburg bűneit a nemzet ellen. Ugyanígymutatja be e fölkelést Acsády is a jelenfüzetes művében. (286-303 I.)Csodálatos, hogy ezzel szemben a levéltári

212kutatások mennyivel ellenkező eredményre jutottak!Hogy a Habsburgnál kezdjük, királyi birtokátnem az egész ország, hanem annak csak anyugati része képezte, melynél nagyobb volt atörök magyar-birtok. Már most nem ezt igyekezettvisszafoglalni a prot. magyar, ami csakugyanországos és nemzeti érdek lett volna, hanem éppenszövetkezve a törökkel harcolt koronás királyaellen, akit országgyűlésen maga választott. Ez akirályi országrész továbbá nem volt úgy kormányozható,mint pl. ma, mikor az ország egy egészés nincs darabokra tépve, hanem, kivált védelmiszempontból, szorosabban kellett azt csatolni azörökös tartományokhoz. Hiszen egymagának semelég katonája, sem elég pénze nem volt ahhoz,mivel kicsiny volt arra, hogy az esetleges töröktovábbterjeszkedés ellen a saját erejével megvédhetőlegyen. Azért az örökös tartományok, németosztrákés cseh országok, már a XVI. század ótaadtak neki katonát s mivel a magyar kincstár avégvárak kellő felszereléséről és ellátásáról gondoskodniszintén nem volt képes, ezen teher egyrészét is elvállalták, annál inkább, mivel ezek avárak nemcsak a királyi magyar rész, hanem aszomszédos tartományok oltalmára is szolgáltak,így a cseh korona országai évenkint 103,000 tallértfizettek e célra Magyarországnak. Ezt vévetekintetbe, megértjük, hogy talán nem is alkotmánysérelemszámába ment akkor az az intézkedés,hogy a magyar had– és pénzügyre Bécsbőlszintén gyakoroltak befolyást. A magyar hivatalokpedig, kezdve a nádoron, éppen az utóbbi időbenmagyarokkal voltak betöltve.Azon körülmények között tehát, ahogy akkora királyi rész tényleg létezett, mérlegelve a lehetőségeket,úgy tűnik fel a helyzet, hogy nem a

213Habsburg volt az országrész legfőbb baja, sőt bajnakegyáltalán nem lett volna nevezhető, ha I. Ferdinánddta nem úgy bánnak vele, mint ahogy ténylegbántak; ami annál érzékenyebben érinthettea Habsburgot, mivel akkor Európaszerte a királyitrónokon az absolutizmus szelleme kezdett divatbajönni. Valóban nem a Habsburg, hanem a törökhódoltság volt a főbaj, ez sérthette volna igazána nemzeti önérzetet, de mikor éppen a magyarhozta be a törököt és barátkozott vele. Orvosolhatatlanbajokat okozott továbbá a vallási megoszlás,mely gyűlölettel töltötte el a nemzet fiaitegymás irányában s tönkremenéssel fenyegettemagát az egész nemzetet.Történeti könyveink tehát egy hatalmasfalsumot követnek el, midőn az ország akkorigyökeres bajait elhallgatják és folyton csak aHabsburgra mutogatnak, mint ellenségre, akinekitten csak egy kis országrész jutott birtokul skülönben is az öt nyugatról szorító protestánsokkalfolyton úgy volt elfoglalva, hogy ez a darabkamagyar föld, ha szándéka is lett volna bekebelezni,nem igen sokat segít rajta.Igaz, hogy a Habsburgok rokonérzése magyaralattvalóik iránt hová-tovább kevesbedett,és hogy bizony bizony időről-időre az alkotmánymegszorításávalis igyekeztek védekezni. De akármelyikünkképzelje magát bele abba a bánásmódba,melyben ezek a királyok I. Ferdinándóta a nem kath. vallású magyar alattvalóik részérőlrészesültek, s azt gondolom, hogy magunkse igen tudnánk rajok követ dobni. A tömérdekpanasz tehát, amit történeti könyveink a Habsburgokellen hirdetnek, nagyon prot. ízű, minthacsak a bajok igazi okairól el akarná terelni afigyelmet.Különben ebben az évben nem is történt

214semmi különös, hiszen II. Ferdinánd éppen hogymegkoronáztatott, s alig lépett a trónra. Megvoltakugyan a régi bajok, a régi vallási gyűlölet.Mátyás is – igaz – bolygatta Bethlent, mivelhogya török kegyéből lett fejedelem, amely tényével sértettekirályi jogát; de egy országos lázadásraközvetetlen nagyobb ok most nem forgott fenn.így állott a dolog nálunk az egyik féllel, aHabsburggal, közvetlenül a Bethlen felkelése előtt.Érdekesebb azonban az oknyomozás eredményemagát a Bethlen-fölkelést és Bethlen személyétilletőleg. Fraknóinak levéltári kutatások alapjánmegírt hatalmas történetét (Pázmány Péterés kora 3 kötetben, Bethlenről I. 497. lapjátólkezdve) újabban betetőzte Gindely Mihály (BethlenGábor és udvara 1890.), s Bethlennek, a Szilágyiáltal szerkesztett magyar történeti életrajzok között,oly teljes képét mutatta be, ,. aminőt a forráskutatásjelen állapotában egyáltalán csak nyújtanilehet”. Utána pedig Angyal Dávid Szilágyi nagytörténetében (VI. 1898.)Mennyire különbözik ez a kép a közkézenforgó könyvek előadásától!Elismert igazság ugyanis, hogy a szó nemesértelmében vett nagy férfiút a nagy célok és azértök való küzdelem önzetlensége teszik igazánnagygyá. Az említett kutatások nem ilyennek mutatjákBethlent. Bethlen Gábornak sem célja nemvolt nagy, sem eszközei nem voltak tiszták. Céljavolt, az országban nagyranőtt vallási elégedetlenségfelhasználásával, magának, családjának fényestrónt alapítani: a magyar protestáns királyságot,emellett a vallási szabadság és az alkotmány megvédésejelszavak voltak neki csupán, melyekkel afölizgatott tömegeket a maga céljára felhasználhatta.Ritka ügyességgel tudta ámítani barátaités ellenségeit; szinte tipikussá vált az az eljá-

215rása, hogy egy és ugyanazon időben Bécscsel is békéértalkudozott s Konstantinápolyban is támadásrasürgette a törököt. A politika és a morál teljesenel vannak választva az ö cselekedeteiben. Háromszorfölkelt és háromszor kibékült, amint puskaporaelfogyott, vagy a török elhagyta; de mindigő neki volt haszna a hadjáratból, mivel tulajdonkép,mint egy szegény lovaskapitány fia, úgykezdte a játékot, hogy nem volt veszíteni valója.Az ország azonban szenvedett rettenetesen. Méga jezsuitákkal is tudott rokonszenvezni, ha a célja,egy-egy békekötés jó kimenetele, vagy. ahol aztánegész visszájában mutatta be magát, egy osztrákfőhercegnőnek, II. Ferdinánd leányának feleségülkérése, úgy kívánta.Bethlen folyton a szabadságot hordta ajkains legkevésbé ismerte azt a gyakorlatban. Sajátesze és akarata szerint akart boldogítani mindenkit,már t. i. amennyiben hasznát vehette. Azországgyűlésekre utasítás nélkül küldetett követekets a tanácskozmányokon ellenmondást nemtűrt. Erdélyben az alkotmányos intézményeketmegfosztotta minden jelentőségüktől, akaratjánakeszközeivé tette. Hogy mindehhez tehetsége, kiváltkatonai ügyessége nagy volt, tagadni nem lehet,nagy tetterejénél is csak a nagyravágyása voltnagyobb. Ritka éles szemmel tudta felhasználni akedvező körülményeket; ily módon, szinte gyermekkorátóla törökök közt élve, lett Erdély fejedelme,így sikerült neki hívei által királylyá, hacsak pünkösdivé is, megválasztatnia egy oly időben,midőn a vallási láz szinte elvakultakká tette nálunkaz embereket s a prágai forradalomnak a félEurópa állott védelmére. Valóban csakis ahhoz a lázaskorhoz méltó nagyság volt Bethlen Gábor, akinélnem sok önzőbb politikust mutat fel történetünk,

216annyira, hogy Bocskay István vele szemben egészenmás lapra tartozik.Midőn a cseh lázadás kitört – Gindelyelőadása szerint – Bethlen elérkezettnek láttaaz időt, hogy terveit, melyeket addig legföllebbmagasröptű ábrándképen táplált, valósítsa s aHabsburg uralom romjain megteremtse saját uralmátMagyarországon. „Régóta szerette volna terjesztenihatalmát s megtörni a katholikusok megújulóerejét,” – mondja klasszikus rövidséggelugyanezt Angyal Dávid. (Szilágyi története. VI.224. 1.)Ezt a messze szárnyaló tervét nyíltan természetesennem hirdethette s ép oly kevéssé remélhette,hogy egy csapással lesz képes azt valósítani.Készen kellett lennie arra, hogy nem egyszer kellendvisszavonulnia, szándékait megtagadnia, ellenfeleitképmutatással altatnia, mivel sem ereje nemvolt nagy, sem párthívei nem voltak teljesenmegbízhatók.Egyrészt Thurnnal, a cseh vezérrel, lépettösszeköttetésbe, másrészt ugyanakkor a szultánhozküldött követséget segítségért. Maga pedig megkezdtehadi készülődéseit s hogy szándékairanézve félrevezesse a katholikusokat, azt híresztelte,hogy fegyverkezése a porta ellen irányul.1619 aug. közepén már értesítette a cseh mozgalomvezetőit, hogy szeptemberben Morvaországbanegyesül velők.Ezzel megkezdte támadását II. Ferdinándellen, azon határozott föltevéssel, hogy megtöriuralmát Magyarországon. Vezére, Rákóczy György,elfoglalta Kassát s bemutatóul 3 kath. papot öltmeg. Az ország lázban volt, Bethlen sikerrel haladt.Hívei Pozsonyban (1620 jan. 20) magyarfejedelemmé, majd aug. 25-én a besztercebányaigyűlésen magyar királylyá választották. A fehér-

217hegyi csata után azonban (nov. 8.), a hol a ligaseregei a cseh lázadókat megverték, Bethlen isalább engedett s végre Nikolsburgban békét kötötta királyival (1622.). Lemondott a királyi címről,cserébe kapta a birodalmi fejedelmi címet s egycsoport birtokot.Jellemző, hogy Bethlen, midőn a király embereinekátadta a koronát, biztosította őket, hogyjövőre híven urokkal fog tartani. „Isten a tanúm– monda – hogy legyőzhetetlen undort tápláloka további vérontás ellen, minthogy legnagyobbfájdalmamra saját szememmel láttam a rettentőpusztulást, mely az országot a múlt háborúban érte”.Midőn pedig ezeket így szemforgatólag beszélte,mint Gindely írja (55. 1.), követei már a portánjártak segítségért egy újabb támadásra Ferdinándellen.S tényleg azon a címen, hogy Ferdinánd avégvárak fentartására ígért 50,000 frtot le nemfizette, rendezte a második fölkelést, s a Morvafelé sietett. Eleinte Ferdinánd meg akarta nyugtatnis a fegyvertől visszatartani, de nem sikerült.Ismét jellemző Bethlen színeskedésére, hogy midőna király követei nála jártak: kalapot emelt, valahányszora király nevét említették, sőt ilyenkortérdet is hajtott. (72. 1.) A csatározásnak végepedig, mivel az osztrák protestánsok újból elbuktak,a bécsi béke lett. (1624 ápril 4.)Ezen békealkudozások között s a békekötésután is Bethlen újabb tervre adta fejét s azonvolt, hogy Ferdinánd egyik leányát nőül kapja.(Gindely 101-12. 1.) így fordult egyszerre a gyűlöltellenféllel szemben, a kinek trónját fegyverrelmegdöntenie nem sikerült. Vágyát bizonyáraezen az úton gondolta most elérhetőnek. ígérte,hogy akkor a kath. vallást teljes támogatásbanrészesíti, sőt ha jónak találja, talán maga is val-

218lani fogja. Még a jezsuitákat is kész volt Erdélybebefogadni. De Bécsben végre is csak arra voltakhajlandók, hogy a király valamelyik rokonát adjákhozzá nőül, mire aztán végleg abban hagytaaz alkudozásokat és a brandenburgi választó-fejedelemhúgát, Katalint, vette nőül. Ha Bethlenmegnyeri a császárkisasszony kezét, – mondjaerre Gindely 112. 1. – politikájában kétségkívülgyökeres fordulat állott volna be. Bizonyára olyan,hogy a protestánsoknak elment volna a kedvökbenne a saját prot. hősüket magasztalni. Én meg a?tgondolom, hogy éppen ez a ténye klasszikus módonmutatja azt, hogy Bethlent tulajdonkép sem aprotestánsok vallásszabadsága, sem a magyar alkotmínynem érdekelte, hanem csak a saját egyéniérdeke, melynek emeléseért mindenre volt képes.Mikor kívánsága nem teljesült, harmadszoris megmozdult Ferdinánd ellen, amidőn a nyugatihatalmak is szövetségesökké fogadták. De Wallensteingyőzött a szövetségeseken s Bethlen magais beteges lévén, de meg emberei is részben elhagyták,részben kifáradtak, végre békét kért,mely 1626-ban Pozsonyban köttetett, körülbelül anikolsburgi feltételek ismétlése mellett.Ezután Erdélybe vonult vissza, s ismét a lengyelkorona elnyerésén törte a fejét, terveinekazonban a halál vetett véget 1629-ben. – Ilyennekmutatja az oknyomozó történet BethlenGábort.

XI.Bethlen után békésebb idők következtek. RákóczyakErdélyben. Pázmány a királypartiak közt megindítja anemzeti politikát s jó viszonyt folytat T. Rákóczy Györgygyel.Acsády felhasználja ezeket a békésebb időket serősen leszólja a katholikusokat, különösen PázmányPétert.Bethlen Gábor halála után egész I. Lipótkirályig (1657-ig) mind a királyi területen, mindpedig Erdélyben békésebb idők következtek. Akirályi területen, a térítések folytán, az országgyűlésenés a vármegyékben a katholikusok kerekedvénfelül, a protestánsok harci kedve lelohadt;Erdélyben meg nem volt, aki Bethlenpolitikáját s ábrándos terveit, tovább folytatta volna.Utóda, I. Rákóczy György fejedelem (1648-ig),különben Sárospatak nagyura, majd utána fiaII. Rákóczy György általában jobb viszonybanálltak Ferdinánd királylyal; mindkettő az igaz,hogy a lengyel koronát szerette volna megkapni,de a magyar királyi részért nem áhítoztak. Egyebekbenmindakettőt a protestánsok panaszaináljobban érdekelte a vagyongyűjtés. I, Györgyrőlés nejéről, Lorántffy Zsuzsannáról, azt írja Acsády,hogy: „mindketten szerették a vagyont s mintszámító, takarékos gazdák roppantul szaporították,néha nem épen kifogástalan eszközökkel”. (312. 1.)A fiáról meg azt mondja, hogy „atyja takarékosságanála egész a fösvénységig fokozódott”. (3.18.1.)Gondozták ugyan prot. egyházuk ügyeit, de

220a politikában egyikök sem követte Bethlent. (Szilágyiművei: I. Rákóczy György. 1893. és II. RákóczyGyörgy 1891.)Így aztán magamagának mond ellen Acsády,midőn mégis azt állítja, hogy I. Rákóczy „híven követtenagy elődje, Bethlen Gábor politikáját”. (312.1.) Még álmában sem; ami már abból is kitetszik,hogy a II. Ferdinánd ellen tovább küzdő nyugatiprotestánsok sokáig nem tudták szövetségökbebevonni, mivel mindig keveselte a hadi költséget,amit felajánlottak neki. Végre, hosszas alkudozásokután, – már meghalt Pázmány -, 1643-banmégis megkötötte a svédekkel és frauciákkal aszövetséget s miután a portától is kapott engedélyta háborúra, – szégyen a büszke magyarra – megindultIII. Ferdinánd király ellen, a vége azonbanennek is, mivel a szultán időközben ismétvisszavonta az engedélyt, a linzi béke lett (1645-ben). A király újból megerősítette a bécsi békét,azon új mozzanattal, hogy a vallásszabadságot ajobbágyokra is kiterjesztette. Utána azután (1648-ban) a westpháli béke a prágai fölkeléssel kezdődött30 éves nagy vallási háborúnak is véget vetett.Ha ezen egész időszak alatt, különösen atemplomok miatt, folytak is tovább a régi zsörtölődéseka protestánsok és katholikusok között,ami abban a korban máskép nem is képzelhető,azonban a katholikusok számbeli túlsúlya folytánaz előbbi erőszakos kitörések többé nem ismétlődtek.S miután, mint Acsády is kénytelen bevallani,II, és III. Ferdinánd alatt „a császárirendszer sem juthatott nálunk még teljes diadalra”(316. 1.), alig volna valami érdekes mondani valójaerről a Bethlent követő 30 évről, vagy amintnevezi, a linzi béke koráról (304-319. 1.), hanem tartaná szükségesnek most, mintegy postfesta, utólag elmondani lesújtó kritikáját ezen

221korszak két jellemző tényezőjéről: az emelkedőmagyar katholicizmusról s annak főalakjáról, PázmányPéterről.A katholicizinus Forgách óta az áttérésekáltal folyton erősödött. Ezeken az áttérteken, illetőlega protestantizmusról a kath. egyházba viszszatérőkön,kezdi el Acsády s először is rajtukveri el a port. Úgy beszél róluk, amint az egyoknyomozó történetírónál szokatlan, t. i. oly módon,mint ha egyáltalán nem ismerné annak akornak a törvényeit, szellemét, gondolkozását és– történetét. Hármat vet szemökre. Először hogyvak gyűlölettel fordultak eddigi hitfeleik ellen sa földesúri jog alapján elvették templomaikat,elűzték papjaikat s jobbágyaikra a saját vallásukaterőszakolták. Ezt kifogásolja bennök, de elfelejti,hogy ugyanilyen módon terjedt el nálunk a protestántismusis, a földesúri hatalom alapján, midőnaz elkapatott főurak jobbágyaik millióit oda tereltékvolt az új vallásba, adtak nekik prédikátorokat,amiből azok a szegény jobbágyok egybetűt sem értettek; sőt elfelejti, hogy ennek atetejébe azok a jó urak még a törökkel is folytonszövetkeztek a haza boldogítására.Tehát vagy a protestantismus első elterjesztésénél,ott I. Ferdinánd alatt is, így kellett volnafelháborodnia Acsádynak, midőn a hitujítók előszörhajtották végre kath. jobbágyaikon ezt aműveletet, vagy most is kellett volna hallgatnia,amint hallgatott akkor, miután a történetírónakcsak egyféle mértéket szabad használni. Annálinkább így kellett volna eljárnia, mivel tudja, hogya bécsi béke csak az uraknak biztosított vallásszabadságots nem a jobbágyoknak is egyúttal.Aminek folytán még azt sem mondhatja, hogy ezekaz áttért urak most a törvény ellen vétettek, mivelmaga is írja, hogy „a legtöbb áttért úr csak fel-

222használta a törvény adta szabadságot s jobbágyaitszintén át igyekezett téríteni”.Hát akkor mire alapítja szemrehányását?Semmi egyébre, mint elfogultságára, mely állandóanjellemzi, éppen úgy, mint a felszínes tudása történetkutatás mai nagyon előhaladt korában.Ennek is itt nyomban adja példáját, midőn ajobbágyaikat térítő konvertita főurakkal szembena szintén áttért Zrínyiek példájára hivatkozik,mintha ezek máskép cselekedtek volna. PedigFraknóinál olvasható az öreg Zrínyi Györgynek,Miklós és Péter atyjának, a Muraköz vallási restaurátoránaka levele, mely szerint terjedelmesbirtokairól elűzte a prédikátorokat s minden évköztfölhasznált, hogy jobbágyait a protestantizmustólelvonja. „Mostan – írja 1626-ban – ahaereticus prédikátorokat, többet tíznél kikergettems Isten kegyel mességéből csak az egy igazikath. religio hirdettetik”. (Pázmány P. és kora.II. 406. 1.)Azt mondja tovább, hogy az áttérteket nema vallásos felbuzdulás a nagy lelki felhevülésvezette, mely bizonyos időszakokat kísérni szokott,igaz vallásosságról csak az üldözötteknél lehetettszó, kik lerombolt oltáraik helyett soha ki nemmerülő áldozatkészséggel igyekeztek újakat emelni.A convertiták nem építettek nagyszerű templomokat,kórházakat, szegényházakat, hanem előbbihitrokonaik ilyen alkotásait erőszakkal magukhozragadták.A hozzá értő erre csak azt felelheti, hogyAcsády uram úgy látszik nagyon öregszik s kevesetad történetírói nevére, mikor már ilyendolgok leírására is vállalkozik. Ami ugyanis azigaz vallásosságot illeti, ahelyett hogy levegőbebeszél, olvassa el pl. csak Ipolyi Veresmarty Mihályát,akinél megismerheti az akkori konvertiták

223nehéz útjait, a sok kutatást, vitatkozást a vallásiigazság miatt. Aki azonban nem ismeri Pázmányés munkatársai iratainak, könyveinek hatásátazokra a főurakra, az sem megtérésöket nem fogjamegérteni (vajjon mi érdekből térhettek meg akkor,hisz a kifosztott kath. egyháztól semmit semvárhattak, legföllebb hogy a tőle elfoglalt birtokokatvissza kellett adniok!), sem azt a buzgóságotnem értheti meg, a mely őket a felismertigazság után lelkesítette. A német virágzó katholicizmustis a 19-ik században első sorban ilyenkonvertitáknak (Stollberg, Phillips, Hurter stb.)köszönhetjük, vajjon pedig a meggyőződés hiányavagy a sokáig keresett, megismert és megszeretettigazság teremhet-e ilyen hősöket?A templomok foglalásáról pedig jó lesz nemis beszélni; Henszlmann, Rómer, Ipolyi s másrégészeink munkáiból megtudhatja Acsády, miértmaradt ránk oly kevés az azon kori román ésgothikus templomainkból; vajjon ki rombolta leazokat az épületeket, akkor azt mondták, hogyvallási puritánságból, vagy ki falaztatta be azokata szép frescókat, melyeket újabban a vakolat alólkellett kikaparni?Végül erős ütőkártyaként szemökbe vágjaaz áttérőknek a német politika megerősítését.Azt mondja, hogy ők voltak volna azok, akikbuzgón támogatták az udvar abbeli igyekezetét,hogy azokat a törvényeket, melyek a magyar kormányzatönállóságát biztosították, noha minduntalanmegerősítette, tényleg végre ne hajtsa soha.A magyar kormányzat önállóságát az áttértekmegnyirbálták, megtépték, ahol csak tehették.(307. 1.)Ezt mondja az az Acsády, aki a prot. uraknaksoha szemökre nem hányja, hogy nemcsakbehozták a hazát, a népet pusztító törököt, hanem

224állandó barátságban is álltak vele. De az ilyenkétkulacsos eljárás – úgy látom – az ő rendestörténetírói igazságszolgáltatásához tartozik; amiértis az előbb felhozott vádjára csak kettőt felelek.Először, azok után, amiket előző cikkembenaz apró királyi országrésznek ezen időbenaz örökös tartományokhoz való viszonyáról mondottam,tisztán áll a dolog, hogy benne a magyarkormányzat olyan önállóságáról, aminőt Acsádya mai módra kontemplál, akkor, a tények kényszerítőhatása alatt, – konvertiták nélkül is – aliglehetett szó. És másodszor, hogy éppen a körülményekily állásánál fogva, de meg a történetsokszoros tanúsága értelmében is azok ellen azakkori konvertita főurak ellen emelt ezen vádnemcsak tényleg lehetetlen, hanem történetilegis hamis és igazságtalan, amint alább részletesebbenkimutatom.Az áttértek után folytatólag Pázmány Péterérsek ellen emeli bárdját és a helyett, hogy levettkalappal állna meg a baráttól és ellenféltől elismertnagy alakja előtt, ebbe is szemrehányólagbelecsimpeszkedni merészkedik. Azt mondom: merészkedik;mivel Fraknóinak Pázmányról szóló ésnagy levéltári kutatásokon alapuló két munkájaután, ahol Pázmány működésének, lelkének, agyánakúgyszólván minden redőjét megvilágítva találjuk,így írni ma egy Pázmányról, a törmelékekbőloly mozaikot állítani össze róla, amelynekminden sora meggyanúsító, amint Acsády teszi(307-10. 1.), ez már nemcsak a történetírói érzékenalul van, hanem a közemberi érzéssel isellenkezik.Miután a convertitákról megrajzolta a fennebbbemutatott keretet, ennek a kellő közepébe,mintegy első zuhanyként, állítja Pázmányt, mondván:e korszak convertitáinak legnagyobb, leg-

225jellemzőbb alakja maga Pázmány Péter, ami anynyitjelent, hogy ő mindabban, amiről előbb a konvertitákatvádolta, még ludasabb volt amazoknál;azután pedig kétes fénybe állítja Pázmánynaknemzeti politikáját, nemzeti érzését, valamint írói ésegyházi működését. Szóval karrikaturát rajzol róla.Pázmánynak ugyanis egyik halhatatlan érdemea nemzeti politikának megindítása a királypártiakközött. Látta ő, aki oly közel állott azudvarhoz, s látták társai, a királypárti magyarállamférfiak, hogy a magyarok folytonos támadásaiés dacolása a bécsi udvart hovatovább alkotmányellenesirányban kezdi hangolni, azért hitökkévált, hogy Erdély különállása és függetlensége amagyar állami önállóság biztosítására szükséges.Amiért is Bethlen halála után kívánatosnak tartottaPázmány, hogy Erdély fejedelemségét olyférfiú bírja, aki egyrészt nagyravágyását fékezvea dinasztiát és a békét ne veszélyeztesse; másrészrőlképes legyen az absolutistikus irány képviselőittörekvéseiktől visszatartani. „Csak addigdurai a mi tekintetünk a német előtt – így szóltegyszer a nála járó Kemény Jánoshoz – míglenErdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni,azontúl mindjárt contemptusba jutván gallérunkalá pökik a német”. Emiatt javasolta a királynak,II. Ferdinándnak, hogy Rákóczy Györgyöt, ha abéke fentartására kellő biztosítékokat nyújt, elismerje.S elfelejtve Bethlen idejében való szereplését,maga is állandó jó viszonyt folytatott vele.Ezért volt aztán sokszor összetűzése EsterházyMiklós nádorral, a különben buzgó katholikussal,aki ellensége volt Rákóczynak (Szilágyi:I. Rákóczy Gy. 30 1.) s úgy látszikmagát akarta megválasztatni erdélyi fejedelemnek.(Fraknói: P. P. és kora II. 346-55. 1.)Pázmány magatartását Rákóczyval szemben csak-

226ugyan igazolta az eredmény, kivált 1632-ben; haakkor Rákóczy nem marad semleges, hanem elfogadjaa svéd szövetséget: bizton bekövetkezika dinasztia enyészete és a protestánsok véglegesdiadala. (Fraknói i. mű. 364. 1. és Szilágyii. mű 214. 1.)Hogy adja elő Acsády Pázmány ezen magatartását?Pázmány erdélyi politikájában nem látegyebet, mint alacsony intrikát Esterházy ellen.Mivel hogy az érsek a befolyásban nem akartengedni a nádornak, hanem többnek tartotta magátnála, úgymond: „ellene foglalt állást s ö, akiBethlen Gábornak mindig engesztelhetetlen ellenségevolt, egyszerre Rákóczy Györgynek barátjalett s Erdélyt a magyarság védbástyájának mondotta”.Ez egyszerűen alaptalan ráfogás; nemilyen kicsinyes gondolkodás embere volt Pázmány,valamint Rákóczy is egészen más ember volt, mintBethlen. Valóban sejtelme sincs annak Pázmánynyílt, egyenes jelleméről, fenkölt gondolkodásáról,aki olyasmit mond, hogy nem hazája érdekéből,hanem pusztán holmi kanapépör miatt – ismerthitbuzgósága ellenére – lett volna képes csatlakozniegy kálvinista fejedelemhez.Az meg éppen hallatlan, midőn Acsády Pázmánynemzeti érzését megvádolja azon a címen,hogy Pazmáneumába főleg a szláv, horvát, tótszármazású ifjakat édesgette, akik mint lelkészekitthon tót prédikációkkal, tót énekes könyvekkelsegítették elő az erőszakkal visszatérítettek eltótosodását.Tehát Pázmány tette volna ezt, akitótul se tudott s a magyarságnak, a tősgyökeresmagyar nyelvnek vezércsillaga irodalmunkban?Hogy honnan veszi Acsády ezt az adatot, nemtudom, Fraknói ismertetve az intézet szabályait,ezt mondja: „Különös tekintetben részesülnek afelvételnél az Erdélyből és a török hódoltságból

227származó ifjak, bár ha koruk és ismereteik nemis felelnek meg a rendes igényeknek”. (I. mü. II.131. 1 ). Tehát ép az ellenkezőjét mondja. Hasonlóképmegvádolja nemzeti érzését azzal, hogy íme:„testvére fiának, Miklósnak, megszerzé a gróficímet, de a hozzávaló nagy jószágokat 100,000frton nem itthon, hanem Morvaországban vásároltaszámára”. Hát először is Acsády mint történetírótudhatná, hogy az akkori török hódoltságiidőben a királyi magyar országrész egészenmás viszonyban állott az örökös tartományokkal,mint most, hogy tehát akkor a birtok vásárlásaMorvában egészen más elbírálás alá esett, mintmost esnék; másodszor Fraknóinál megolvashattavolna ennek az okát is. „Azon föltűnő tény,így magyarázza az esetet Fraknói, hogy morvaországibirtokokra esett választása, magyarázatátazon körülményben találja, hogy magyaruradalmak örök áron vásárlását az ősiség lehetetlennétette; a zálog- és beírvány jogcímekbenpedig talán nem látott elég biztosságot. Emellettelőnyösnek tarthatta, hogy családja a szomszédtartományban menedéket bírjon, ha a Habsburgdinasztiához és a kath. egyházhoz ragaszkodó főurakatnetalán a diadalmaskodó fölkelés az országbóltávozásra kényszerítené, mint az vele is Bethlenalatt történt”. (Pázmány Péter 1886. 286. 1.)Hogy ezek alapján azután Pázmányt még KollonicsLipót előfutárának is nyilvánítja, az meg máregyszerűen bárgyú beszéd.Ha pedig már az ilyen külső, a laikus általis érthető kérdésekben is ilyen Acsádynak a felfogása,mit várjunk tőle, ha Pázmány irói és egyháziműködésének a méltatására vállalkozik? Ezekheza kérdésekhez – sokszor láttuk már – egyáltalánnem ért. Azért csak kuriózumkép felemlítem,hogy neki a Kalauz „formája értékes, nem

228pedig tartalma”, vagy hogy Pázmány „a régi magyarhelyére a trienti zsinat által megállapított misétnálunk is kötelezővé tette s ezzel kizárta a kath.istentiszteletből a századok által meghonosult magyarés népies elemeket”. Tehát Pázmány trientimisét hozott volna be? Van-e ilyen?Szíveskedjék erről a nem mise, hanem rituale-kérdésről,ha már érdekli, a szakértő Rajnernéltájékozódni s Pázmánynak ebben az egyházi ügybenis a magyar hagyomány fentartása körül valóérdemeit jobban megismerni. (A Rituale-kérdés.1901. 87. 1.)Ezt és ezekhez hasonlókat ír össze AcsádyPázmányról. Lehet, hogy ő ezt történetnek tartja,de hogy a hozzáértő komoly férfiak is annak tartanák,tagadom.

XII.I. Lipót kora. Az abszolutizmus, mint európai eszme.Erdély bukása a magyarnak veszedelme. T. Lipót alatta régi küzdelmek súlypontja a vallási térről a politikairamegy át. Báthory Zsófia. A vasvári béke és a Wesselényi-féleösszeesküvés. Acsády hamis álláspontja.Acsádyt tanulmányozva és téves történetifelfogásait igazítgatva, eljutottunk I. Lipót uralkodásához(1657-1705.), nemzeti történetünk legdrámaibbkorszakához. A mohácsi csata és a szerencsétlenkettős királyválasztás óta – mint láttuk– nem volt ennek a nemzetnek jó napja;három részre volt osztva az ország s ami baj csakképzelhető, azzal sújtotta a vallási meghasonlásés a török hódoltság. Oly sors, hogy az élők sokszormegirigyelték a halottakat.Eddig különben a török által előidézett bajokonkívül főkép a vallási harcok voltak azok,melyek mozgásban tartották és emésztették a megoszlottnemzetet: annak a próbája, nem lehetne-eezt az ősi kath. országot protestáns királysággáváltoztatni, a német fejedelemségek mintájára?A próba azonban még Bethlen Gábornak semsikerült. Időközben Pázmány tanítása a katholicizmusnakhódította vissza az eltévedt elméket, aprotestánsoknak meg nem akadt több BethlenGáborjuk. A helyzet változni kezdett. A küzdelmeksúlypontja – annyi hasztalan kísérlet ésvelejáró szenvedés után – ily formán a vallásitérről lassan a politikaira terelődött át, a nemzet

230életbevágóbb érdekeire, amilyenek a nemzet léte,magyar volta és a török iga alól való felszabadulása.Pázmány e tekintetben is elsőnek érezte megaz időnek változni kezdő szellemét; látta, hogyaz európai trónokon a rennaisanceból fennmaradtrómai eszme a cezarismusról, a királyi mindenhatóságról,erősen kezd már mozgolódni s hogya Franciaországból kiinduló divatja, ahol a királyihatalom már is megtörte az oligarchákat s a hatalmategy kézbe vonta, kőrútjában nem sokáighagyja érintetlenül Ausztriát, a Habsburg-tróntsem. Figyelmeztette tehát a magyart, hogy ezokból lesz szüksége erős és független Erdélyre sezért – támogatva I. Rákóczy Györgyöt – állottfolyton hadi lábon az ellenkezőkép gondolkodóEszterházy Miklós nádorral is, nehogy különbengallérunk alá köpjön a német. Tőle tanulták eztneveltjei: Zrínyi Miklós és Péter, hasonlókép,mint Nádasdy Ferenc, Wesselényi Ferenc, Lippaiprímásutód s mások.Az idő ebben is Pázmánynak adott igazat saz az udvar, amelyet a jó lelkű I. Lipót atyjától,III. Ferdinándtól, örökölt, tényleg már teljesen akirályi abszolutizmus eszméjének hódolt s azt, minturalkodó európai divatot alkalomszerűleg akkoris igyekezett volna megvalósítani, ha a prot. magyarokannyi keserű emlékkel nem izgatták volnavisszatorlásra. A francia XIV. Lajos már megalapítottaországában a korlátlan királyságot igazitípusában s ezt utánozták most mindenfelé, aPyrenéktól az Uralig, utánozták Bécsben is.Acsády azonban – különös jelenség – mindeztnem veszi észre. Nem hatol be a történetrugóiba, nem érti a megváltozott politikai helyzetet,melylyel I. Lipót trónralépésénél találkozunk,ő azt hiszi, hogy I. Lipót kora csak egyszerűfolytatása a múltnak.

231Pedig mi más ez a helyzet, mi mások a továbbiküzdelmek motívumai! A Wesselényi-öszszeesküvés,az első kizárólag politikai mozgalomAusztria ellen, melynek kath. főurak a vezetői,nem Bocskay vagy Bethlen harca többé, amintnem az II. Rákóczy Ferencé sem; a vallási viszályokés üldözések sem a régiek, nem a felekezetekvallási motívumaiból indulók, hanem azúj politika folyományai. S így van ez az egészhosszú I. Lipót-féle korszakkal, mely oly gazdaga változatosnál változatosabb eseményekben és újfordulatokban, hogy szinte felhívja a történetírónakambícióját, hogy azt minél igazabban felderíteniés megértetni igyekezzék.Acsády azonban e tekintetben is egy egész felfogássaláll távol az igazságtól; ő már igazán nem tudegyebet, mint most is csupán a katholicizmusrovására kiszínezni az eseményeket, ezzel aztánkímerítettnek is véli feladatát, ami persze egyáltalánmég nem történetírás.Lássuk azért ezt a nagyon érdekes, mertvalóban drámai korszakot a maga részleteiben,miután egészen más annak a képe, mások a motívumai,mint a hogy azt megírni Acsády jónaklátta. És pedig sorban menve, nézzük most Lipóturalkodásának az ú. n. Wesselényi-összeesküvésbefejezéséig (1672-ig) terjedő első részletét.(Acsády 320-50. 1.) Nézzük tehát!I. Lipót trónralépésével egyidejűleg, minthacsak a sors is kedvezni akart volna udvara abszolutistikuscéljainak, vezette II. Rákóczy Györgyerdélyi fejedelem seregét Lengyelország ellen. Márelőbb lépett volt szerződésre X. Károly svéd királylyal,hogy megosztozkodnak az országon. BáthoryIstván óta t. i. szinte rögeszméjökké vált azerdélyi fejedelmeknek, hogy mind a lengyel trónután vágyott. II. Rákóczynak is ez volt a vágya,

232pedig úgy a magyar, mint erdélyi részről éppenaz irányadók le akarták erről beszélni, mivel előreláttáka bajt, ami abból keletkezhetik, de ő csakneki ment vakon. A baj valóban csakhamar beis következett. 1657. januárban, télvíz idején indultseregével, de a svédek országuk védelmérenemsokára haza távoztak, Rákóczynak egész hadapedig, valami 20,000 ember, – Kemény Jánossal –a török által utána küldött tatárok fogságába jutott.(Szilágyi: II. Rákóczy György. 172. 1.)Ezzel aztán nemcsak Rákóczy, hanem magaErdély is a végromlásra került. A török, mivelakarata ellen cselekedett, hallani sem akart többéRákóczyról, letette s egymásután Barcsay Ákost,Kemény Jánost s végül a gyenge Apafy Mihálytválasztatta fejedelemmé. (1661.)így törött le Pázmány nemzeti politikájánaksarkköve: az erős és független Erdély, a melytőla bécsi udvarnak többé nem kellett tartania. Pedigitt – mint említettem – az irányadók gondolkozásátmár teljesen uralta a kormányzati abszolutizmus,nem mint a Habsburgoknak valamispeciális találmánya vagy törekvése, hanem mintazon eszmének a megnyilatkozása, mely az újkorkezdete óta mindenütt népszerűvé lett a trónokon.Az abszolutizmus ellen való mozgalmak márbejárták volt a Francia– és Angolországot, a Németföldets ha nálunk csak mást következnek, azt aviszonyoknak tulajdoníthatjuk, s talán most semkövetkeztek volna be egyhamar, ha Erdély el nembukik. Amint azonban elesett az ellensúly, az eszménekhódító útjára kellett indulnia, az alkotmányértvaló küzdelemnek be kellett állania, bárkiis lett volna I. Lipót helyén, valamint ha nemis azok; akik voltak, hanem mások a tanácsosai.Ugyanis ha történetünket nem kapcsoljuk ki azakkori európai történetből, hanem annak a kére-

233tében tanulmányozzuk, azonnal látjuk, hogy a bajok,a küzdelmek, melyek Lipót alatt bekövetkeztek,nem a mi különleges szerencsétlenségünk,hanem az európai népek közös szerencsétlenségevoltak, az újkor felújított római jogi fejleményeiközött. Nálunk legfellebb az a különleges körülménysúlyosbíthatta a bajt, hogy az előző keservesvallási küzdelmek folytán mindkét fél – azudvar és a nemzet – viszonya még bizalmatlanabblett.Ha pedig így álltak akkor Európaszerte apolitikai viszonyok, ha ilyen volt az általa nos jogifelfogás, szinte másodrendű kérdés a hódító eszmévelszemben azt vizsgálni: micsoda ember voltI. Lipót s kik voltak a tanácsosai? Mindent megértetvelünk Pauler Gyula, midőn az éppea ezenáltalunk most tárgyalt részletre vonatkozó híresmonográfiájában ezt írja: „az elvnek következményeaz lett, hogy aki Lipótot személyesen ismerte,nem győzte eléggé csodálni jólelkűségét,jámborságát, míg aki csak országait és azok nyomorúságátlátta, hajlandó volt őt a legkegyetlenebbzsarnoknak tartani”. (Wesselényi Ferencnádor és társainak összeesküvése 2 kötetben.1876. I. 39. 1.) Annyira másodrendű volt személyea rendszer mellett!Acsády, aki általán szűk látókörben mozognilátszik, mégis csak I. Lipótra, s annak a személyérefekteti a súlyt és az események megítélésébena megszokott előítéletes utón halad.Elmondja (327. 1.) mintha csak abból lehetnemagyarázni a további fejleményeket, hogy Lipótotatyja papnak szánta, szerzetesi nevelésben részesítette,ámbár mikor testvérei halála után trónörököslett, világiasabb nevelést nyert. Hogy sokmindenre tanították, óra szerint szabályozott életetfolytatott, udvarias volt mindenkivel szemben.

234Nem mondhatni – írja tovább, – hogy az államügyekiránt közönyös, érzéketlen lett volna, degyermekéveinek első benyomásaitól sohasem szabadult:igazában pap maradt örökké. (Ezzel taláncsak életmódja komolyságát akarja jelezni?) Alattvalóikorlátlan urának tekinté magát s el volttelve családja nagyságának, császári méltóságaisteni eredetének tudatától. (Ez volt az az emiitetteurópai eszme!) Mindazáltal, hogy nem azönálló gondolkodás embere volt, élete folyamánrabja maradt gyóntatóinak, minisztereinek, kiknekmegválasztásában ritkán volt szerencsés keze. Alegfőbbek Portia, Auersperg, Lobkovitz, Sinzendorf,Rottal, továbbá a sereg vezére az olaszMontecuccoli és az abszolút udvari jogász b. Hocher(V. ö. Pauler I. 286.1.)Ebből a listából azonban nem a Lipót abszolúturalkodásának az okát értjük meg, miutánez az európai eszmeáramlatban rejlett, hanemlegföllebb csak azt, hogy mennyire és mily eszközökkelvolt várható az ilyen jellemes vagy kevésbbéjellemes és tehetséges férfiaktól az abszolúteszmének a végrehajtása: e tekintetben pedigtudva van, hogy az osztrák államférfiak sohasemtartoztak a legbölcsebbek közé. Ez is azonbannem az akkori kormányzat lényegére, mint inkábba végrehajtás módjára vonatkozhatik. Mert hiszenabszolút lett volna az akkor is, ha ezek a miniszterekkülönb férfiak és ha Lipót nem is maradpap örökké.De még az Acsády által fölhányt gyóntatoksem változtatnak a dolgon. Ha különbenez utóbbival valami megbélyegzőt akar Lipótegyéniségéről mondani, akkor meg nekem azt kellválaszolnom, hogy ezzel csak azt bizonyítja, hogynem ismeri a kort, miután a gyóntató-tartás nemvalami különlegessége Lipótnak, hanem úgy volt

235az azon időben mindenütt, úgy a kath., mint aprotestáns udvarokban. „Nem volt uralkodó Európában– mondja Szilágyi (I. Rákóczy Gy. 286. 1.)– akinek miniszterén kívül még egy másik, épenolyan hatalmas tanácsosa ne lett volna: a gyóntatóa katholikus, az udvari pap a prot. uralkodónál.Mert fontos kérdés volt az akkor, hogymit mond az egyház ahhoz, amit az uralkodótenni akar. Egy Lamormain II. Ferdinándnál,egy père Joseph Mazarinnál épen úgy birt politikaibefolyással, mint a püspök, az udvari papa kálvinista I. Rákóczy Györgynél.”Tehát a Lipót alatt beálló abszolutizmustnem a személyekből magyarázzuk, hanem a rendszerből,mely szerint az uralkodók azt hitték akkor,hogy csak abszolút hatalommal boldogíthatjákalattvalóikat, amint ugyanakkor viszont a vezetőosztályok is úgy gondolkoztak, hogy csaka nemesi társadalom az igazi szervezet, a jobbágyokjogtalan milliói mellett. Mi ugyan ma mindkétnézetet tévesnek valljuk, de a fejlődés akkorifokán az volt a meggyőződés.Különben Lipót első idejében nem kellmindjárt valami általános elnyomást képzelnünk,mit is nyomtak volna el a töröktől amúgy isfolyton zaklatott királyi kis országrészen? Afenforgó panaszok részint a megfogyatkozott protestánsoksérelmes ügyeire, részint az itt tartottés rosszul fizetett német zsoldosok garázdálkodásairavonatkoztak; részben pedig a miattvoltak, hogy Zrínyi Miklós és társai folyton atörök kiűzésére ösztönözték a hatalmat, melyazonban arra nem volt rábírható.A felvidéki protestánsok mozgolódását is nemannyira az udvar magatartása, mint inkább BáthoryZsófia, II. Rákóczy György kath. özvegyeés I. Rákóczy Ferenc anyja okozta, a ki a fel-

236vidéken, a Rákóczyak hatalmas uradalmaiban,kurtán kezdett bánói a prédikátorokkal. Ha azudvar pártjukat fogja, amit nem tett s ha Montecuccolikissé respektálja Zrínyi Miklóst, panaszis eleinte kevesebb lett volna.De így napról-napra nőtt a régi elégedetlenség,különösen pedig a török kegyetlen pusztításaimiatt. Lippai primas, Nádasdy országbírókérték az udvar segítségét, csakhogy az békétakart a törökkel.Amire azonban az udvar magától nem volthajlandó, megtette a török, a harcias Ahmednagyvezér háborút indított Lipót ellen azon acímen, hogy ő szítja az erdélyi mozgalmakat,melyek miatt a török nem használhatja teljeserejét Velence ellen. 1663. tavaszán nagy sereggeliudult Magyarország felé. Eljutott egész Érsekújvárigs (szept. 26-án) elfoglalta. Rá nyombanApafy által felhívást intézett a magyarokhoz,hogy hódoljanak meg neki, azonban Wesselényinádor lelkes köriratára, melyben az alattvalókatkoronás királyuk iránt való hűségök megtartásárabuzdította, senkisem hallgatott a csábítótörökre.Bécsben erre már mégis gondoltak egyet éssereget indítottak Montecuccoli alatt a törökellen, hogy 1664-ben a szenvedett csorbát valahogykiköszörüljék. Az új hadjáratot ZrínyiMiklós vezette be, Kanizsa körül háborgatta atörököt, sőt a híres eszéki hidat, a török átjáróját,fölégette. Ennek folytán a harc a Dunán túlraterelődött s Montecuccoli aug. 1-én Szentgotthárdnál,német és francia csapatokkal erősödve, alaposanelverte a törököt. Keresztény sereg márrég nem aratott oly diadalt, mint aminő az volt.(Bubics-Merényi: Eszterházy Pál hg. 1895.187. 1.) Következményei azonban mégis elszomo-

237rítok lettek, mert a győztes fél, az udvar, ahelyett,hogy kizsákmányolta volna a győzelmet, aug.10-én Vasvárt hamarjában békét kötött a törökkelés pedig olyat, a milyen még akkor sem lettvolna jogosult, ha a mieink győzettek volna le.A török megtartotta Érsekújvárt s az összestöbbi hódításait.Micsoda okok vezethették ebbeu Bécset?Úgy látszik két ok vezette Lipót tanácsosait. Azegyik a török által féken tartani a lázongó magyarokat,– natio jugi impatiens – hogy ígykönnyebben uralkodhassanak rajtuk, (íme Erdélybukásának a hatása már is jelentkezik!); a másikaz osztrák ház érdeke, a spanyol trón védelmeXIV. Lajos ellen, aki könnyen kiterjeszthettevolna rá hatalmát, ha a bécsi udvar a törökkelvan elfoglalva. (Pauler I. 45. 1.) Az udvarnaka maga szempontjából igaza lehetett ugyan,de a magyarnak szörnyen fájt a dolog, hogy természetesvédője is így elhagyta, annak dacára,hogy nemrég Ahmed felhívására hü maradt atrónhoz.A nádoron kezdve tiltakoztak a békekötésellen; két ember volt azonban, aki tiltakozássalbe nem érte, hanem kifelé nézett és szövetségetkeresett: Zrínyi Péter és Lippai György prímás.(Zrínyi Miklóst nov. 18-án vadkan tépte szét avadászaton.) Megindították tehát az összeesküvést,belevonták Wesselényi Ferenc nádort, akirőlaztán el is nevezték, amint az egésznek a lefolyásátkimerítő részletességgel Pauler írta meg. Időközbenmind Lippai, mind Wesselényi meghalt,úgy hogy az összeesküvés vezetői maradtak:Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc, a fiatal I. RákóczyFerenc ós Frangepán Ferenc. Zrínyi előbb XIV.Lajoshoz fordult, majd pedig a törököt igyekeztekmegnyerni. (A törökkel kötött béke miatt támadt

238az összeesküvés és most az összeesküvők ugyanazt a törököt hívták segítségül Lipót ellen; ilyenaz elkeseredett ember!)Az ügy további bonyodalmas menetéből csakazt emelem ki, hogy a dolog elejétől fogva szerencsétlenülindult; a fővezetők ellenséges lábonálltak egymással s Wesselényi halála után -összeesküvések dacára – Zrínyi is, Nádasdyis a nádorság után vágyott. Nem voltak önzetlenekés nem voltak vezéreknek valók. így történtaztán, hogy Bécs nemcsak az összeesküvők alsóbbköreiből értesült a titkos akcióról, de maga Nádasdyis besúgta azt Bécsbe (Pauler I. 139. 1.),majd Zrinyi árulta el Nádasdyt (Pauler 1. 255. 1.),mindkettő a nádorság regényében. Azután ennekdacára is folytatták az összeesküvést s a fiatalRákóczyval fellázították a prot. felső vidéket. Azudvar eleinte nem vette komolyan az ügyet, sőta főosszeesküvők által akart hatni a háborgó kedélyeklecsillapítására (Pauler I. 226. 1.); deutóbb a baj nagyobbodván, miután a vezetőketmár előbb szép szóval Bécsbe csábította, azokmaguk mentek oda s ott – Rákóczy kivételével,kit anyja mentett meg – 1671. pallossal végeztettekki. (Pauler II. 329. 1.). Nádasdy Bécsben,Zrínyi és Frangepán Német-Újhelyben.Ε szerint a mozgalom fejeinek, Zrínyinekés Frangepánnak Bécsbe érkeztétől és elfogatásától(1670. ápril 18.) – Nádasdyé csak azutánkövetkezett – egész a kivégeztetésig (1671. ápril30.) rendkívül kinos egy esztendő folyt le.A felkelés nyomban az elfogatások híréreleszerelt úgy a Felvidéken, mint túl a Dunán;Báthory Zsófia is Munkács várába magához vettefiát, I. Rákóczy Ferencet s letiltotta minden akciótól.De ez mind nem segített a bajon. A bécsifelfogás szerint a kormányra nézve beállott a háború

239joga, akárcsak 1849-ben. Nyomban elővették II.Ferdinánd cseh rendszerét s a királyi országrésztegyszerűen leigázott tartománynak tekintették.Spork tábornok nyolc ezer emberrel bevonultaz országba, ellenállással többé nem találkozotts a városokba, még a Báthory Zsófia, ahű asszony, pataki és ecsedi váraiba is, németőrséget rakott.Decemberben megkezdte működését a pozsonyirendkívüli törvényszék (Pauler II. 231. 1.)s az összeesküvés minden részlete napfényre került.Nevezetesen, hogy I. Lipótot vadászat alkalmávalakarták elfogni, majd hogy Szelepcsényiprimást akarták megölni, a pénzverőből Bécsbeszállított pénzt lefoglalni; az is, hogy kik voltak azösszeesküvés részesei, szóval minden napfényrekerült.Az elfogatásokkal karöltve jártak a jószágelkobzások.A többi között Thököly Istvánnak Árvaés Likava várai a bennök felhalmozott nagykincscsel együtt a német kezébe kerültek, s Thökölyfia, az akkor 13 éves Imre, ezen időben menekültálruhában erdélyi jószágaira.Zrínyinek és Frangepánnak nem használt a„pápai nuntiusnak és Barberino bíbornoknakpártfogása, kiket Szelepcsényi prímás és PálffyTamás is támogattak.” (Pauler II. 66. 1.), valamintnem használt később Széchenyi Györgykalocsai érsek könyörgése sem, hogy „ne szenvedjenaz egész nemzet egy néhány ember vétkeért”.(Pauler II. 249. 1.) Különben csak 5-envégeztettek ki, a három fejen kívül: Bonis ésaz őrült Drabik, a többit börtönre vetették. Ekkortörtént először, hogy magyar foglyok tömegesentávoli külföldi várakba hurcoltattak.Nagy volt azonban a menekülők száma, akicsak futhatott, futott. Már 1670 tavaszán Spork

240hadának jöttére, a királyi részből, különösen aFelvidékről tömegesen menekültek a részesek aközeli erdélyi és török területre. Ezekből letteka csakhamar nagy szerepet játszó bujdosók: a kurucok,akiknek száma 1672 elején már több ezerrerúgott,Így végződött a Wesselényi, jobban mondvaa Zrínyi-Frangepán-féle politikai összeesküvés.Ha a vasvári béke gyalázatos volt, ez azösszeesküvés – a jellemtelenségek ezen tragédiája– sem vált a nemzetnek sem dicsőségére, sem megmentésére.Szinte ürügyet szolgáltatott az abszolúthatalomnak, hogy arra támaszkodva jogosan elnyomhassaa nemzetet. A pozsonyi bíróság Rottalalatt tovább folytatta a nyomozást, úgy hogy1671. végén már jajszótól visszhangzott az egészkirályi magyar rész, majd rá következett a kényuralomkora, az emlegetett abszolutizmus.Bécsben nem látták be, hogy a magyarnaka vasvári békekötés miatt van oka neheztelni, amagyar ügy vezetői meg elfelejtették, hogy azellenállás csak önzetlenül és összetartva vezethetcélhoz.

XIII.I. Lipót kora. (Folytatás.) Ampringen abszolút kormánya,a gubernium. Szelepcsényi prímás, mint a pozsonyivértörvényszék elnöke. XI. Ince pápa akciója hazánkjavára. A Thököly-felkelés és jellemzése. Lipót visszaállítjaaz alkotmányt. Bécs felszabadítása 1683-ban és afelmentő háború. Acsády falsumai.Az 1672. évet a katonai rémuralom továbbitisztogató munkája s a bujdosók beütése töltötteki. A török, nehogy a vasvári békekötés ellentenni látszassék, nem jó szemmel nézte őket sígy sem az erdélyi, sem a török magyar részennem lévén nyugtuk, fegyveres kézzel próbáltákelfoglalni volt otthonjukat, Felső-Magyarországot.Azonban Apafy sógora, Bánffy Dénes, beárultatervöket Spankau tábornoknak, úgy hogy mireaz öszszel Teleki Mihály, Apafy embere, továbbáPetrőczy, Kende stb. vezetése alatt beütöttek, akirályi sereg már várta őket s Cob tábornokvérbe fojtotta az egész kísérletet.Egy indokkal több volt ez arra nézve, hogy,amit Bécsben amúgy is terveztek, mihamarábbéletbe léptessék az új kormányzatot. Úgyis történt. 1673. márc. 11-én adta ki pátensétI. Lipót, melylyel az alkotmányt felfüggesztette skirályi része, a nyugati Magyarország, kormányátcseh mintára rendezte be. Kormányzóul AmpringenGáspárt, a német lovagrend nagy mesterétnevezte ki s melléje 4 magyar és ugyanannyi némettanácsost rendelt. A katonaság eltartására

242pedig már előbb, 1671-ben, súlyos adót vetettvolt ki nemesre, jobbágyra egyaránt s a mi vérigképes bosszantani a magyart, egyúttal meghonosítottaa nyugaton dívó, de nálunk addig ismeretlenhús-, bor-, sör stb. fogyasztási adókat,amit accisának neveztek. Szóval beállott az abszolútkorszak.Majd pedig, hogy a bujdosók (kurucok) felvidékitámadását megtorolja, az új kormány székhelyén,Pozsonyban, második rendkívüli törvényszéketállított fel s annak elnökéül SzelepcsényiGyörgy prímást nevezte ki, aki a gyanúsítottakmegidézésével 1673. szept. 25-én kezdte meg működését.Szomorú idők voltak biz ezek a nemzetrenagyon, mint pl. a későbbi Bach-korszak; deazért még sem szabad őket a történetírónak hamisfénybe állítania, mint Acsády teszi. Ennekigazolása céljából, mielőtt tovább folytatnám azelbeszélést, az e cikkben tárgyalandó részletére(348-77 1.) vonatkozólag néhány általános megjegyzéstkell előre bocsátanom.Láttuk, hogy a vasvári békekötésre következős az arany bulla záradékára támaszkodónemzeti felkelés a hatalom ellen kifejtett politikaiellenállás számba ment, aminek a hithez semmiköze sem volt; láttuk továbbá, hogy az elnyomatásis a hatalom részéről általános jellegű volt.Acsády mégis – régi hamis felfogás ez – atörténet ellenére egyszerűen felekezeti szinbeburkolja az eseményeket s meghamisítja az egészkorszakot. Szerinte az abszolút kormányzatnak„legfőbb feladatául az eretnekirtást tűzték ki”(351 1.), valamint Szelepcsényinek is hogy az lettvolna a feladata, hogy „végcsapást mérjen a protestánsokra.”(354 1.)Miért nem lehet ez igaz? Azért, mert a

243felkelés általános s nemzeti volt és nem állottcsupán a protestánsokból. Hiszen maga Acsádyis, megfeledkezve eme vitatott tételéről, egy helyenezt mondja: „Az üldözés a zsidókra s a görögkeletivallás híveire, az oroszokra vagy ruténekreis kiterjedt ... az oroszság szintén arendbontó, zavargó elemek sorába hajtatott. Lelkesentámogatta a protestáns bujdosókat, kikközt egyébiránt mindig volt bőven katholikus is,mert a közös ínség és üldözés az eddig egymásiránt ellenséges felekezeteket egy zászló alattkezdte egyesíteni.” (355 1.) Ha pedig így állt adolog, miért misztifikál akkor lapokon kereszt iha az üldözés mégis az összes vallásúakra, azösszes felkelőkre terjedett ki?Egy másik fogyatkozása előadásának, hogyámbár sokat ír össze, még sem mutatja be azállapotokat úgy, ahogy azok tényleg voltak; előadásaa korhűséget nélkülözi. A katonai rémuralomkegyetlenségeit kiemelni el nem mulasztja,így Cob Farkas a Teleki-féle kuruc beütés utánkegyetlenül üldözte a bujdosókat, vezéreik fejéredíjt tűzött ki; fölnégyelés, karóba húzás stb.mindennapi dolog volt. De azt már elfelejti elmondani,hogy a kurucok, ez a jobbára dologkerülő,zsákmányt hajhászó, elcsábított tömeg, vagyamint Báthory Zsófia nevezte: az új törökök, mitmíveltek? (A hajdúk, kálvinista létökre, 1072. ótaállhatatosan Lipótot szolgálták. Angyal D. ThökölyI. 155 1.) Hogyan bántak a kurucok, ha módjukbanállott, a labancokkal, vagyis a királypártiakkal?Ugyanakkor 21 kath. papot kivégeztek,16-ot megsebesítettek, egyáltalán a király híveit,ha kezeikbe kerültek, válogatott kínzásokkal végeztékki, kirabolták a labancot s amit el nemvihettek, azt fölégették. Sokat említ ezekből avitézi tetteikből Angyal (Késmarki Thököly Imre,

244két kötetben. 1888. pl. I. 75, 289, II. 31, 43 1.),Acsády ellenben hallgat.Ezzel rokon egy harmadik fogyatkozása, ami által megfosztja történetét attól az érdemétől,hogy az valóban olyan legyen, aminőnek mindenigaz történetnek lennie kell, tanítónk, mesterünk:elhallgatja t. i. az akkori magyar nemzedék hibáitteljesen. Tücsköt-bokrot hány össze Lipótras embereire, de már a történetcsináló másik tényezőre,az azon korbeli magyar nép jellemzésére,egy kritikus szava sincsen. Egész előadásaazt a benyomást gyakorolja az olvasóra, hogy aza Lipót és kormánya maga a megtestesült rosszakaratvolt, ellenben a magyar nép csupa mintaemberekbőlállott, akiket egyéb se lelkesített,mint a jog, alkotmány és a vallás tisztelete! Ezlehet protestáns hazabeszélés, de a világért sema történeti igazság. Ugyanis nagyon is meglátszikazon a nemzedéken – vezéreit sem véve ki -hogy az ország már régen nyög a török iga alatt,hogy már régen három úr között van felosztva;meglátszik rajta, hogy a sok ellenségeskedés, örököscsatazaj és török erkölcs (mely szerint mindeneladó) már nagyon elvadította erkölcsi éshazafias érzetét, azt a nemes és önzetlen érzéstnagyon is leszállította, megőrölte. Az a sok áruló,önző, kapzsi, csábító és elcsábított ember, aminővelteli e korszak története, vajjon mi egyebetmutat? Rendről, fegyelemről meg már egyáltalánnincs többé szó. Vajjon lehetett-e egy oly népet,amelynek szinte vérébe ment át a rebellisség, humánusankormányozni?Úgy eldugva, itt-ott, Acsády is sejtet valamitaz akkori nemzedék erkölcsileg sülyedt állapotáról(359-60. 1.); nyoma maradt máig is abetyárkodásban s a jellemezhetetlen káromkodásban.De hát olyasmit, ami egy nép szellemét

245jellemzi, nem dugva, nem amúgy mellékesen kellfelemlíteni, hanem azt az állapotok magyarázatábakell bevinni, hogy ne csak örökösen szidjuka németet, hanem, legalább a történetből, a sajáthibáinkat is tanuljuk már egyszer megismerni.Mindjárt máskép fog kinézni még ennek a korszaknaka története is!Különben a tényeknek ez az egyoldalú megítélésenálunk egészen divatos eljárás; a protestánsfelekezeti felfogás szája íze szerint való.Legújabban ugyanezt látom Takáts Sándorkülönben tanulságos cikkében: Kísérletek a magyarhaderő feloszlatására az 1671 -1702. években.(Századok 1904. 1-24 1.) Elbeszéli benne,hogy Lipót korában hogyan szaporították nálunka német haderőt. Ő az egészben magyarellenestörekvést lát, rám pedig adatai azt a benyomástgyakorolják, hogy mivel „a szegény végbeli vitézeinka modern hadi tudománynyal lépést nem tarthattak,”mivel „nagyobb szabású háborút magyarsereggel nem folytathattunk” s különben is ,,alegtöbb végházban a rend és fegyelem teljesenfelbomlott,” hogy akkor bizony – a Buda felszabadításaés a török kiűzése idején – azt abécsi udvart mégis csak talán inkább első sorbana katonai szempontok vezették a képzett némethaderő szaporításában, hogy kiverhesse az ellenséget,mint pusztán német ellenszenv.Ezen szükséges kitérés után vegyük felújból az elbeszélés fonalát, menjünk vissza a tv.széket tartó Szelepcsényihez. Míg Angyal Dávjdmint jó magyart mutatja be, aki „nagy ellenségevolt az abszoluta dominatiónak,” aki „nem szerettea németet, még a katholikust sem” (ThökölyI. 50-3 1.), addig Acsády, mint a németnek vakeszközét mutatja be rikító színben; elmondjajellemtelennek, akit a „katholikusok még jobban

246gyűlöltek, mint a protestánsok” (339 1.); „Morvaországbanugyan egyedül az ő jószágain éltekeretnekek” (353 1 ) s Pozsonyban mégis hogy amagyar protestánsok irtója, a „magyarirtássá fajultprotestáns üldözés” támogatója. Ugyan vajjonhát mi történt. Pozsonyban? Mit tett az a Szelepcsényi?Acsády szerint 730-ra ment a beidézettekszáma, de hogy megszabadult mindenki, aki írásban elismerte, hogy bűnös a lázadásban shogy végül csak 93-at ítéltek halálra, de ezekbüntetését is a király tömlöcre változtatta, egyrészök pedig – a legszájasabbak – Buccaribavagy Nápolyba gályarabságra küldetett.Már most bántak-e valahol külföldön kíméletesebbena rebellisekkel s maga az eredményis nem azt mutatja-e, hogy jobb volt ezeknekSzelepcsényi kezébe kerülniök, mintha valamelykatona vezette volna az ítélkezést? Különben aprotestáns nagyképüsködéshez tartozik az is, hogyezeket az elítélteket is a hit vértanúivá magasztaltákfel, holott pedig egyszerűen politikai bűntényeikértítéltettek el. Angyal még hozzáteszi,hogy Thököly emberei 1683-ban, a város pusztításakor,30000 arany váltságdijat követeltek anagyszombatiaktól, illetőleg a káptalantól, mivelhogy prédikátoraikat is ezen összegen kellett agályarabságból kiváltaniuk. (Thököly II. 43 1.)Tehát még azt a váltságdíjat is a katholikusokkalfizettették meg!Az Ampringen-kormányzat különben csak1679. őszig tartott. Időközben ugyanis nagyonváltoztak a külső politikai viszonyok, ami tetemesvisszahatással volt Lipót további magatartásáraés a kurucok sorsára. A kurucok előnyérevált, hogy 1676-ban Ahmet halála után KaraMusztafa lett az új nagyvezér s hogy itthonThököly Imre állt az élőkre; Lipót politikáját

247pedig egészen más irányba terelte XI. Ince, azúj pápa. (Odescalchi Benedek 1676.) Már a legközelebbiidőben érezni lehet ennek a hatását.A kurucok már addig is önállóan, erdélyi vezérkedésnélkül szerettek volna harcolni; ez avágyuk Thökölyvel teljesedésbe ment. Lipótnakerőkifejtését meg addig folyton akadályozta XIV.Lajos s akadályozták a lengyel bonyodalmak, holSobieszki János király, fiának francia hercegnőtóhajtván, szintén Lipótellenes hangulatot táplált.XI. Ince, akitől Acsády sem tagadja meg az elismerést(366 ].), XIV. Lajos figyelmét Konstantinápolyra,Lipótét Budára irányozván, azon volt,hogy a keresztény fejedelmeket a török ellenvaló közös akcióra egyesítse. Éppen emiatt azt isóhajtotta, hogy Lipót a kurucok kívánságait islehetőleg teljesítse. így lett XI. Ince ezeu fontoskorszak vezérlő szellemévé s Buonvisi Ferencbécsi nuntius hazánk sorsának jobbra fordítójává,amint azt Fraknói kitűnő monográfiájában (XI.Ince pápa és Magyarország felszabadítása a törökuralom alól. 1886.) részletesen elbeszéli.Ezen pápai akciónak következménye Ampringenfölmentése, továbbá a 1680-iki értekezlet,melyet Lipót hívott össze az alkotmány visszaállításánaks az összehívandó országgyűlés megbeszélésénekcéljából (Fraknói 34 1. – Bubics-Merényi:Eszterházy Pál hg 201 1.); végül következményevolt Lipót és Sobieszki szövetsége ésaz l?8l-iki soproni országgyűlés.Buonvisi ezen békéltető akciójával párhuzamosanhaladt a Thököly-felkelés, melyet azonbana vezér személyes nagyravágyása miatt semmi,még a soproni országgyűlés sem volt képes orvosolnis így maradt Thököly azután, nem mintAcsády mondja (371 1.) a „Lipót és minisztereiakarata ellenére” bekövetkezett, hanem eleve

248előkészített hazamentés pillanatában is az, aminekmaradui akart: árkon túl gyepmester.Az egykori késmárki lócsiszár unokája, anyjarévén Bethlen Gábor rokona, utánozni akartaBethlent, annak képességei nélkül. Bethlen akciójakifejezetten protestáns volt, Thököly, a lutheránus,a politikai mozgalomból kifejlett kuructámadást terelte prot. irányba. Önző volt, mintBethlen, a tömegeket a maga céljaira használtafel, csakhogy míg amaz prot. királyságot akartalapítani Magyarországon, Thököly Erdély nélkülkülön fejedelemséggé akarta alakítani a Felvidéket,tehát a felosztást még szaporítani. Bethlenegyképen ámította barátait és ellenfeleit, Thökölyis ezt tette, csak más formában. Apafy zászlajaalatt kezdte, aztán sokféle furfanggal, afféle katonaicsinynyel, önálló vezérséget küzdött ki magának,megfeledkezve az erdélyiekről. (Angyal I.145, 216. II. 69 1.) Ámította Lipótot is s sohanem zárta el maga elől a Bécs felé vezető utat:így kapta a nálánál 14 évvel idősebb özv. RákóczyFerencnét, Zrínyi Ilonát is feleségül. Azt hirdette,hogy vallásszabadságért harcol s a hová csaklábát betette, a legzsarnokibb prot. uralmat hososítottameg, sarcolta, szorította a katholikusokat.(Angyal I. 289. II, 31. 43 1.) Sürgette azországgyűlés összehívását, a sérelmek orvoslását;de mikor a soproni országgyűlés összejött, követeketsem küldött oda, (Angyal I. 235. – Bubics-Merényi 263 1.) mivel a kibékülés nem illett benagyravágyó terveibe.Pedig ez az országgyűlés a körülményekhezképest sokat javított a helyzeten; visszaállítottaaz alkotmányt, nádorrá Eszterházy Pál, Thökölysógora lett s a vallási sérelmek ügyében is, aszabad vallás gyakorlatra a protestánsoknak azu. n. articuláris helyeké; jelölvén ki, Acsády

249szerint is „az eddigi rendszerhez képest mindenesetrejavította a protestánsok helyzetét” (368 l.)Sokan a prot. urak közül a király hűségére istértek, de Thököly, az állhatatlan és elkapatottfiatal ember, amint, akkor nevezték, haladt továbba maga útján.De talán legjellemzőbb mégis a törökkelszemben tanúsított magatartása. Török pénznekés fegyvernek köszönhette egész emelkedését,eget-földet ígért neki, csak támogassa. A törökmeg is tette. Végre egy szebb jövő reményébenmég arra is felbíztatta a törököt, csak jöjjön bes az egész ország meghódol neki, amint ténylegLipót hűségén már alig 12 vármegye volt. KaraMusztafa végre 1683-ban bejött az országba samit egykor Szulejman I. Ferdinánd alatt végheznem vihetett, egyenesen Bécs elfoglalásátvette tervbe. Thököly egész Eszékig ment elébes felkísérte Pozsonyig. Itt a vezér meghagytaneki, hogy Bécs felé siessen, ő azonban el semindult Bécs felé, hanem ott hagyta a törököt éssietett a Felvidékre. „Thököly – írja Angyal D.II. 55 1. – fel akarta használni a törököt a sajátcéljaira, de sohasem gondolt arra, hogy feláldozzamagát érette,” amit Acsády nagy bölcsen elhallgat.(376 I.)Buonvisi sok évi akciója ekkor végre meghoztagyümölcsét. Az egyesült keresztény seregLotharingiai Károly és Sobieszki lengyel király vezetésealatt szept. 12-én magsemmisítő csapástmért a Bécset ostromló törökre. Az megfutott sa nyomában járó királyiak októberben még Párkánytés Esztergomot bevették. Ezzel megindulta nagy felszabadító háború.Kara Musztafa haza térve a szultántól selyemzsinórt kapott, Thökölyt meg rövidre rá aa váradi basa verte vasra. 1685. után, mint An-

250gyal írja II. 161 1., a nagy reménynyel nekiindultThököly tulajdonkép a török hadsereg egyik kiválóbbtisztjévé lett, ki régi jelentőségét azontúlcsak futólag nyerte vissza.Apafynak 1690-ben bekövetkezett halálaután, midőn Lipót be akarta szüntetni az erdélyifejedelemséget, a porta még egyszer felhasználtaa szerencsétlen, semmi jellemű embert. A szultánmegújította Erdélyre vonatkozó jogát s Thökölytnevezte ki fejedelemnek. Thököly törökhad élén Erdélybe tört s Zeruyestnél megvertea Telekyvel egyesült Heisler tábornokot. Heisierfogságba került.De Thököly ezen dicsősége nem sokáig tartott,Lipót serege bádeni Lajos vezérlete alatt csakhamartávozásra kényszerítette.Ezzel csillaga teljesen letűnt. Összeköttetésea Felső-Tisza népével tovább is tartott s az1697-ki parasztlázadásban mintha az ő kezeműködött volna. Azonban ez már mind egy névtelennélett embernek az erőlködése.Még kiváltotta a Bécsben tartózkodó nejét,Zrinyi Ilonát, Heisler tábornokért s végül az1699-ki karlovici békekötés egyik pontja értelmébena szultán mindkettőjüket Kis-Ázsiába, Izmidbe,költöztette át. Nikomediában, hír szerintkath. hitre térve (Angyal: Thököly II. 273. 1.),1705-ben fejezte be viszontagságteljes életét.

XIV.I. Lipót kora. (Folytatás.) A felmentő háború 1699-bena karlovici békével fejeződött be. Lipóté az egész ország-,csakhogy restaurálni kell. Milyen volt az ország állapotaa török kiűzése után? A restaurációval járó újabb bajok.A Rákóczy-mozgalom előzményei. A régi és az új Acsády.Bécs felszabadításától (1683.) egész II. RákóczyFerenc fegyverfogásáig (1703.) lefolyt 20esztendő története – hogy keveset mondjak -egyik legnehezebben érthető részlete úgy történetikézikönyveinknek, mint Acsády jelen művének is.(377-407 1.) Ugyanis a cselekményeknek kétpárhuzamosan haladó sorával találkozunk itt; azegyik dicsőséges, vagy legalább megnyugtató, amásik egyenesen elszomorító. Ami pedig nehezenérthetővé, úgyszólván ellenmondóvá teszi adolgot, az az, hogy – ezen művek s nevezetesenAcsády szerint – a cselekmények mindkét soránakeszközlője egy és ugyanaz a kormány volna.Lássuk!1686. szept. 2-án egy hétfői nap délutánjánvisszafoglalják Budát (1. Fraknói: XI. Ince162-206); azután évről-évre egyik török kézbenlévő várat a másik után hódítják vissza, mígvégre Savoyai Jenőnek 1697. szept. 11-én Zentáuálkivívott fényes győzelme után a török teljesenmegtörve békét kér s a béke a szövetségeshatalmak hozzájárulásával 1699. Karlovicon megköttetik,olyképen, hogy egész Magyarország és

252Erdély, a Temesköz kivételével, Lipót birtokábajut s vége szakad a hosszú török hódoltságnak.Ezeket a csatákat mind Lipót derék hadvezéreivívják meg a magyar és csaknem az egészEurópából összegyűlt idegen sereggel. S ami alegörvendetesebb, az egész nemzet Lipót táborábanvan. Buda visszafoglalásakor valami 24000magyar harcos támogatta a külső hadat, a kurucokis, akik Thökölynek a váradi basától nyújtottfekete levese után (1685.), Munkács kivételével,ahová a mélyen sújtott Thökölyné ZrínyiIlona két gyermekével, Ferenccel és Júliával húzódott,mind megnyitották Lipótnak felső magyarországiváraikat s egyik híres vitézük, PetneházyDávid (Csiky Gergely: Petneházy, 1886.) az elsőkközött volt Buda várfokán.Azt is elmondja Acsády, hogy Lipót 1687.okt. 17-re országgyűlést hirdetett Pozsonyba,melyre magával hozta két fiát, József és Károlyfőherceget, kik magyar ruhát viseltek. Lipót köteleztemagát, hogy Magyarországot saját alkotmányaés törvényei szerint fogja kormányozni, arendek pedig Eszterházy Pál nádor szaván indulva(1. Bubics-Merényi: Eszterházy nádor 2441.), hogy kifejezzék az ország háláját Buda visszafoglalásáért,kimondták a Habsburg fiág trónörökösödesét,egyúttal lemondtak az arany bullaellenállási záradékáról, melyre Thököly annyiszorhivatkozott s a 9 éves Józsefet dec. 9-én nagyfénynyel Magyarország első örökös királyává koronázták.– Ebben ismét Lipót alkotmányos, anemzet akaratával egyező eljárását látjuk.Azt is elmondja Acsády, hogy nemcsak akurucok és az országgyűlés hódoltak meg Lipótnak,hanem azonfelül hogy még a belső kormányzat – areformok – terén is támogatta Lipótot, illetőleg

253kormányát: a főpapság, a köznemesség, de sőt avármegye is. (393 I.)Ezek már másfélszáz éve nem hallott örvendetes,vagy legalább megnyugtató tények!Midőn azonban ezeket így elmondja, velőkpárhuzamosan, minden lapon, keserű panaszokrafakad ugyanazon kormány ellen. Azt mondja atöbbi között, hogy még Buda elfoglalásakor sem„dobbant meg a hírre a tömegek szíve,” (381 1.)miután „a háborúval járó bajokhoz méltóan csatlakoztaka kormányzat önkénykedései, az irgalmatlanadóztatások, a szörnyű vallásüldözések.”Hogy a karlovici békekötés után, mely pedig véglegmegszabadította a török igától, sem éreztemagát jobban a magyar, mivel hogy „a felszabadítóháború sikeres befejezésének kora egyszersmindaz idegen kényuralom virágkora volt.”(393 1.) Szóval, hogy a töröktől megszabadulvaeben-gubát cserélt a nemzet, aminek vége a Rákóczy-felkeléslett.Fővádakként említi az ország germanizálását,a uagymérvü telepítéseket, idegen földesúriosztály alakítását és pedig a magyar birtokososztály megrontására, az adózást, a katonatoborzást,a vallásüldözést, szóval az idegen kényuralomteljes mérvű meghonosítását.Miután pedig, mint fennebb említettem,Acsády szerint minden irányadó tényező, úgyminta főpapság, a köznemesség és a vármegye is támogattaa Kollonics-féle u. n. elnyomatási rendszert,önként felmerül a kérdés: hogy voltaképenAcsády szerint ki is volt hát elnyomva? S továbbá,hogy ehhez képest hogyan keletkezett éshogyan indult meg a Rákóczy-féle elleumozgalom?Felelete ez. A munkás elemek, a köznépsorsa vált valósággal tűrhetetlenné. Állam, egy-

254ház, vármegye, földes úr, (tehát nem csupánKollonics?) olyan közterheket róttak reá, annyiigényt emeltek irányában, a hosszú háború s abeszállásolások annyira kimerítették szolgáltatóképességét, hogy mindinkább a végső kétségbeesésbehanyatlott. (393 1.) Majd részletesebben.„Mint Gyöngyösy, e korszak legjelesebb költője– úgymond – akképen a birtokos osztály nagyrésze is mindinkább elejtette régi eszményeit sbeletörődött az új viszonyokba. Ez eszményeketimmár a szegénység, a munkás tömegek ragadtákföl (volt-e ehhez az akkori munkásnak nevelése?)s a birtokos és birtoktalan osztályok közötti gazdaságiellentéteket immár az érzelmi ellentéteka végletekig fokozták, A közös ínség azonban anemesi rend legalsóbb rétegeit, a szegény nemeseket,az egy telkeseket s a volt végbeli katonákatis elválasztotta az uralkodó osztálytól s a köznéppelegyesítette. Ugyanez történt a jászokkalés kunokkal, kiket a kormány a német lovagrendnekadott zálogba s így földesúri hatalomalá vetett, továbbá a hajdúvárosok népével, melyetnemesi joga megsértésével a rendes adózásbavontak be.” (404 1.)Az elégedetlenség eszerint tehát csupán amunkás és szegény elemek között terjedett, valaminteszerint nem is a régi eszmények, hanem tulajdonképa kenyérkérdés mozgatta a tömegeket.Elmondja továbbá, hogy 1695. óta (miértcsak azóta?) állandó lett a forrongás országszerte;hogy a szegény legények nagyon elszaporodtak,elálltak az utakat, kifosztották a nemesiudvarházakat, úgy hogy a katonaság sembírt velök boldogulni. Lassankint felbomlott azállami és társadalmi rend (mely pedig azelőtt semigen volt meg!)A kitörésre végre hogy a világpolitika for-

255dulatai adtak lökést. Történt, hogy az utolsóspanyol Habsburg meghalt; trónjára XIV. Lajosfrancia király emelt igényt, de tulajdonkép Lipótnakvolt hozzá joga. Hogy ezt a jogát megvédje,kivonta hadai nagy részét Magyarországból. Malmost,hogy ezt a körülményt használta fel aFelső-Tisza vidékének végnyomorba döntött népe(mindig ez?) s Esze Tamás és Kiss Albert, kétkipróbált vitéz, kitűzte a felkelés zászlaját (407 1.),mely aztán II. Rákóczy Ferenc kezébe került.Ez volna nagyjában a 20 év története, eseményeivelés mozgató okaival – Acsády szerint;ezek volnának egyúttal a Rákóczy-féle mozgalomnakelőzményei is. Hozzá az egészből az tűnik ki,mintha csak most, az ország visszafoglalása utánfelmerült bajokról volna szó, melyeket a kormány,az a lelketlen kormány maga idézett elő.Ez a fejtegetés azonban, mely amellett,hogy a régi eszmények t. i. az alkotmány és szabadságtiszteletét már csupán a szegény legényekkelápoltatja s így sem a nemzetre, sem II. Rákóczyranem igen megtisztelő, főképen abban a hibábanszenved, hogy nem felel meg a történeti igazságnak.Lássuk tehát, vajjon csupán a kormánybanvolt-e az akkor tagadhatatlanul előállott nagybajok oka, annak ama kétlelkűségében, hogy egyidőben szabadítóként és elnyomóként is lépett fel,vagy pedig más körülményekben is egyúttal? Svajjon micsoda bajokról – újakról, régiekről -is van tuhijdonképen a szó?A teljes felvilágosítást nem is keressükmásnál, maga Acsády megadta azt már egy régibb,igen derék művében (Magyarország Budavárvisszafoglalása korában. 1886.), melyet ezen korrólírt; valamint magyar történetünk más részeitis kidolgozta ő igen méltánylandó monográfiákban,

256de sohasem oly rabulista módon, mint a jelenteljes s a nagy közönség számára írt művét, úgyhogy ebben nem tudok a régi Acsádyra ráismerni.A szóban lévő bajok megértésére – Acsádyemlített régibb műve nyomán – csak néhánymozzanatot emelek ki a tekintetben, hogy milyenekvoltak nálunk a közviszonyok, midőn Lipót– a Habsburgok között az első – a török kitakarodásaután az egész országot uralmaalá vette.A régibb Acsády szerint, a nagy tatárjárásóta nem volt az ország kétségbeejtőbb állapotban,mint a felszabadító háború idején. Csak az, akitudja, hogy birtokállománya soha oly csekély, határaioly természetellenesek, népessége annyiramegapadt, minden állami intézménye a reform, afelfrissítés hiányában annyira megrongált, társadalmaoly zilált, vezérlő osztályai politikai és vagyoniállásukban annyira megingatva nem voltak,csak az értheti meg igazán a helyzet összes veszélyeit,a válság egész nagyságát, mely egyszerrepolitikai-nemzeti, vallás-egyházi, szociális-gazdaságiés pedig minden irányban elementáris erejűvolt. (328 1.)Az ország tehát most egyszerre nyögte mindazokata bajokat, melyeket egy másfélszáz-évesháborús korszak csak előidézhet. Pusztulás jelentkezettmindenben: népben, földben s összes intézményeiben.A magyar korona egész mai területén1680. táján alig élt több két millió embernél, s aza csekély számú nép viselte ama nehéz, viharosidők minden terhét, minden keserűségét. Ε kisszám, a pestisen s a sokszor uralkodó járványokonkívül, a török uralomban találja magyarázatát.Ez az uralom egyszerűen emberirtás volt,pusztulás jelezte útjait; nemcsak az ingó vagyonra

257áhítozott, de kivált az embert kereste, a keletpiacai ez idő alatt telve voltak magyar emberanyaggal.Csak a 16. században félmilliónál többrement a rabszíjon Törökországba elhurcolt magyarlakosok száma. Az eszéki hídon, ezen a török főkapun,1603-ban 80000, 1663-ban százezernél többmagyar rabot hajtottak át. De közben a békeidején sem szüneteltek itt a magyar szandzsákokszélein a portyázások, betörések. (22 1.)A kevés nép mellett hogyan nézett ki annyidúlás után az ország területe?Csak néhány adatot említek. Pestmegyébenegy 1690-iki összeírás szerint 85 lakott hely volt,a többi mind pusztaság s hogy a pusztulás márjó ideje tarthatott, bizonyítja azon tény, hogy azösszeíráskor igen soknál senki sem tudta megmondani,hogy az illető puszta falu kié volt amagyar időkben s hogyan hívják földesurát? Azegész roppant megyében 40 portát lehetett összeírni.Egy 1669-iki feljegyzés szerint a 22 nagykunságifaluból már csak 7 maradt fenn, ezekközül az egyikben 6, a másikban 9 ember élt.Szánalmas volta Duna-Tisza vidéke. Bajától Zomborigóriási mocsár terült el. Újvidék, Karlovicapró rác faluk voltak. Somogy, Zala helyiségeiromba döntve. Midőn 1687-beu Lipót serege atörök nyomában vonult, Mohácstól Lippáig azegész hosszú utón nem talált egy élő fát, itt-ottvolt csupán egy pásztor kunyhó s a fű akkoráranőtt, hogy a lovasságnak kellett utat csinálni agyalogság számára. (27-33 1.)Nyilvánvaló ebből, hogy az országon csakidegenek betelepítésével lehetett segíteni. De aztmondja Acsády, hogy ezzel is germanizálni akartákaz országot. Hát ennek a szónak az akkori időrevonatkoztatva nincs is értelme, azt úgylátszik a II.József ' utáni időből vitték át oda. Lipót maga

258legszívesebben olaszul társalgott, azonkívül anyelvnek nem volt akkor a mai jelentősége. Avallás játszotta akkor a közéletben azt az uralkodószerepet, mely ma a nemzetiségi eszménekjutott. Mint ma a nyelv és nemzetiség, úgy akkora vallás egységében látták a nemzet hatalmának,az állam erejének alapját, e felfogásból keletkeztekazok a sokszor felpanaszolt vallási bonyodalmakis.De különben is hogy állott a 17-ik századbanez a kis számú nemzet nyelvi tekintetben?A régi Acsády szerint 1680. táján, ámbár a nagytelepítések kora csak később köszöntött be, nemzetiségitekintetben a nemzet polyglott volt. Aprotestánsok e korbeli nagy számából – úgymond– helytelen ama következtetést vonni, hogy a17-ik században Magyarország lakossága nyelvilegés nemzetiségileg nagyobbára magyar lett volna.A nemesi rendet annak lehet mondani, de a mögötteálló nagy néptömegek és a polgárság nemzetiségieloszlása nagyban és egészben megfelelta mainak. Az új hit ugyanis sehova sem vittebe a magyarosítást s azok a városok, melyek ittottelmagyarosodtak, egészen más tényezőknek,főleg a vidéki elem beözönlésének köszönhetik eváltozást. (47-51 1.) A nemesség és a katonaságkülönben általában latinul beszélt. (306 1.)Így vagyunk tehát a nyelvi kifogással Lipótalatt; de különben is más gondjai voltak akkora kormánynak, semhogy a mai módra nyelvekkeltörődhetett volna.Azután amilyen puszta volt a föld, oly korhadtak,elavultak voltak az ország intézményei.A háborúk merítették ki a nemzet egész erejét,király és országgyűlés olykor-olykor legfellebb apillanat égető hiányainak orvoslására fordíthattafigyelmét. Rendszeres, jól működő közigazgatásról,

259vagy igazságszolgáltatásról alig lehetett szó; amivolt, az is a régi, feudális középkori nyomokonhaladt, pedig a régi nemzedékben erősen volt kifejlődvea perlekedési hajlam. Különben más jogvolt a paraszt, más a polgár s más a nemesszámára. Rendkívül érdekesek a régi Acsádynakerre vonatkozó fejtegetései. (61-81 1.) Hajmeresztőkvoltak, hogy csak ezt az egyet említsem,akkor a büntetések, amiből következik, hogy azemberi életnek ama korban nem volt semmiértéke. (77. 1.)Nagy felháborodással szokás e korból CaraffaAntal tábornok eperjesi mészárszékét emlegetni.T. i. a kuruc várak feladása után azegyedül ellentálló Munkács várát kellett elfoglalnia;de az sokáig nem sikerült. Caraffa azt gondolta,hogy kívülről bátorítják Zrínyi Ilonát a kitartásras bizonyos levelek alapján, mintha valamiösszeesküvésnek jutott volna nyomára, többeketelfogatott s 1687-ben Eperjes piacán 24 embertmáglyán végeztetett ki. (Angyal: Thököly II.172-8 1.) Pedig az akkori magyar igazságszolgáltatáséppen ilyen kegyetlen volt. PI. a tettenért házasságtörőket akasztófa alá vitték, ott mélygödröt ástak, a két elítéltet egymás mellé fektették,de úgy, hogy közöttük nagy csomó tövislegyen. Azután testöket egy karóval átszúrták éselevenen eltemették. S így tovább.Hasonlókép a 17-ik század magyar államánakpénzügyi és adóügyi viszonyai leverő képetnyújtanak, annál inkább, mivel a kiadásokkalszemben a közjövedelmek emelése nem állott,nem állhatott arányban. A háborúk mindent felemésztettek,úgy hogy Budavára elfoglalása idejénmár csak a pápa százezrei tették lehetővé amagyar hadviselést.Társadalma a szó mai értelmében nem lé-

260tezett, minden a rendi és felekezeti talajból fakadt.Az egyes osztályokat exclusív törekvésekjellemezték, úgy, hogy a ma oly szépen hangzószavaknak is, mint szabadság, hazafiság, emberiesség,akkor egészen más jelentésök volt, az is arendi és felekezeti korlátok közé szorult. Egyetemes,az egész nemzetre kiható jelentéssel egyáltalánnem bírtak, egy szétválasztó erő, melyetvalláskülömbség címén ismerünk, állott az emberekközött, a katholikus küzdött a maga szabadságáért,a protestáns is a magáért; hasonlóképmagas válaszfal állott a nemes és a joblágyokmilliói között. A népélet ilyenformán társadalmilagépen úgy szét volt forgácsolva, mint politikaiés vallási tekintetben, szóval valami egységestársadalom akkor ismeretlen volt. (134 1.)Megszűnt végre a munkakedv, amennyibena paraszt is jobbára elszokott a munkától.Ε helyett a rablási kedv általános volt már régen,melylyel karöltve járt a közbiztonság hiánya; különösenaz ungi és a zempléni rusnyákokat mondjákhírhedt zsiványoknak. (323 1.)Ilyen gyökeres romlásra jutott hazánk a ZápolyayJános török-hívása s az idegenből jöttvallási viszálykodás befészkelése óta.Ezekből látjuk, hogy midőn I. Lipót, Budavisszafoglalása, illetőleg a török teljes kiűzése után,átvette az országot, úgy állott, mint IV. Béla a tatárjárásután, sőt még rosszabbul. Új világot kellettteremtenie a puszta földből, az elrongyolódottnépből. Nem ment az újabb teher, baj és következésképelégedetlenség nélkül. Nem ment viszszahatásnélkül sem s részben ebben rejlenek aRákóczy-mozgalom gyökerei.

XV.I. Lipót kora. (Folytatás.) Kollonics Lipót reformjavaslata.Ennek taglalása mutatja, hogy Kollonics nem volthazafiatlan. De tanácsát a soldatesca kijátszotta. Alkotmányelleneskormányzat. II. Rákóczy Ferenc ifjúsága.Bercsényi és XIV. Lajos francia király bírják rá a felkelésre.Elfogatása Sároson.Amint a felszabadító háború sikerei biztosítottaknaklátszottak, nevezetesen a töröknek Belgrádbólvaló kiszorítása után (1688.), Lipót azország rendezését s jobb karba állítását azonnalcélba vette. Miután az 1687-ki diéta Eszterházynádor indítványát, a közigazgatás szervezésére kiküldendőbizottság iránt, bizonyos álokból elejtette,maga nevezett ki bizottságot, élén grófKollonics Lipót győri püspökkel s feladatául egy,a „magyar királyság berendezésére” vonatkozójavaslat kidolgozását tűzte ki. A bizottság serényenlátott neki a munkának s a kész tervet(Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn) 1689.nov. 15-én nyújtotta be Lipótnak.Nehéz feladat volt ez, bárki végezte volnais. Mert országot rendezni pénz nélkül, az előbbvázolt szomorú közigazgatási és gazdasági körülményekközött, hozzá a nemzet jelentékeny részeés a korona közt fenálló százados bizalmatlanságmellett, és pedig rendezni, szinte újjá alkotnimindkét fél megelégedésére, csaknem a lehetetlenfeladatok közé tartozik. Csak egy közelebbi példárahivatkozom. A Kossuth, illetőleg a Batthyány-

262kormány 1848-ban elég népszerű volt s mihelyestaz új intézmények megvalósításához fogott, nemlévén képes a mindenféle személyi igényeket kielégíteni,a tüzes Petőfi, Pest piacán, egy népgyűlésen,a terjedő elégedetlenségnek eme keményszavakkal adott kifejezést: kutyámat sem bíznámaz ilyen kormányra!Kollonics sem kerülte el sorsát a nagy munkájáérts neve, különösen Szalay László óta (Magy.Tört. 1859. VI 5-46. 1.), történeti könyveinkbenés természetesen most Acsádynál is, a magyarságnak– mint mondják – végleges leigázásamiatt (394. 1.), fekete keretbe van illesztve; ellenbenpl. Thököly, akinek jellemzésére elég volnacsak mostoha fiával, a fiatal II. Rákóczy Ferenccelvaló bánásmódjára rámutatni, hogyan igyekezettöt láb alól eltenni, a köréhez tartozó lutheránusokhogyan akarták őt megmérgezni (II. RákóczyF. Önéletrajza, ford. Dómján 1903. 7 – 10.1.), hogy uruk a fiúnak örökségéhez juthasson,mondom: Thököly ennek dacára a nemzet nagyfiai sorában díszeleg, – mivel protestáns volt.Hogy különben milyen mostohán bánik történetünkKollonicscsal, gondolom, az is eléggé mutatja,hogy a Századok folyóiratunk nagyszámúévfolyamainak sorozatában, mai kutatásokon alapuló,egyetlenegy érdemleges tanulmányt semhozott eddig róla. Úgy látszik nem is tartják érdemesnekvele s nagy elaboratumával behatóbbanfoglalkozni, hanem csak ismétlik a már egyszerkimondott s nézetem szerint nem eléggé indokolt,sújtó Ítéletet.Most hoz éppen a Századok, Takáts Sándortollából, a magyar haderő feloszlatásáról Lipótalatt szóló cikket, melyben az egyszer Kolíonicsnakis szentel néhány lapot s íme már ez is gondolkozóbaképes ejteni az olvasót a tekintetben,

263vajjon az, aki úgy járt el, mint eszerint Kollonics,lehetett-e a magyarnak született ellensége?Elbeszéli Takáts, hogy azon időben a németkatona sorsa, itt az országban, jóllehet egyiketsem fizették becsületesen, a magyaréhoz képestmégis irigylendő volt. Minden jel már arra mutatott,hogy a királyi magyar csapatok, ha éhenveszni nem akarnak, teljesen felbomlanak. KollonicsLipót (1667.) nyitrai püspök – úgymond –egyszerre oly tervvel állt elő, melyet ha megvalósítanak,vagy azt legalább mások követik, a magyarhadi nép sorsán egyszerre segítettek volna.Kollonics a nyitrai várat, melynek ő volt a főkapitánya,kizárólag magyar katonaság védelmérebízta s úgy egyezett meg velők, ritka lévén akkora pénz, hogy fizetésöknek csak felét fizeti készpénzben,a másik fele helyett pedig a püspökségbirtokán minden katonának földet ad; a kilencedés tized fizetése alól őket felmenti s végül mindenkatonának, aki tíz éven át kifogástalanul szolgált,nemességet adományoz. Ez az eljárás annyira bevált,– folytatja Takáts – hogy Nyitrának volta legrendesebb helyőrsége. Azután Kollonics asaját eljárását a felségnek is ajánlotta, hosszabbjelentésben, melyben a többi közt ezt írta: amagyar hadi nép elfajulásának az egyedüli oka arosss és bizonytalan fizetés. Ezek a szegény emberekmár hat év óta egy falat kenyeret s egyfillérnyi pénzt sem kaptak. A nyomor oly nagyközöttük, hogy seregesen renegálnak. Ennek akövetkezménye pedig a teljes zűrzavar és Magyarországromlása. (Századok 1904. 20. 1.)Kérdem: az ellenségnek az eljárása-e ez,vagy a jó baráté? De az is bizonyos, hogy márnyitrai püspök korában elnevezték a fölkelők,nevezetesen a protestánsok, „a császári zsarnokságzászlóvivőjének”, mivel a Zrínyi-Frangepan-

264féle összeesküvésben résztvenni nem találta célravezetőnek.Azóta s ily utón került ő „rossz”hírbe – a mai napig.Azonban legjobban lehet megismerni Kollonicsotés szellemét az ország rendezésére vonatkozó,fent említett javaslatából, akár Szalaynálolvassuk, akár, mivel ez részletezőbb, Maurernél.(Cardinal Leopold Graf Kollonitsch, Primas vonUngarn. Innsbruck. 1887. 261-324. 1.) Egy, ahazája javát szívén viselő, ritka eszes férfiú szólhozzánk ezen javaslatból, aki sokban megelőztekorát s már akkor oly elvek megvalósítására törekedett,melyek nálunk csak később, nevezetesencsak a múlt század 40-es éveiben, a Széchenyi-mozgalomalatt, lettek népszerűekké.Ő különben komáromi születésű (1631.), aholatyja várparancsnok volt s a nagy Pázmány keresztelte.Az ifjúból máltai lovag, katona lett;majd nyitrai, bécsújhelyi, győri püspök, utánakalocsai, végül esztergomi érsek s évek hosszúsorán át a magyar kamara elnöke Pozsonyban.Ezen, a mai pénzügyminiszterihez hasonló, de akkorjelentékenyen szélesebb hatáskörű hivatalbanugyancsak megismerhette az ország állapotát alegreálisabb oldaláról. Meglátszik ez a javaslatánis, melynek mélyreható voltát csak akkor értjükmeg teljesen, ha az országnak előbbi cikkembenismertetett rongált állapotát tartjuk szemeinkelőtt.Először a magyar kancellária újjá szervezését,bővítését sürgeti. A kritikán aluli igazságszolgáltatásjavítására a Hármaskönyv átvizsgálásáttartja szükségesnek. Nevezetes, amit itt penget,a többi között, hogy az urak és nemesekigazságtalan kiváltságait el kell törülni, hogy ajobbágy is perelhesse urát. Íme a jogegyenlőségelőre vetett árnyéka! Azután a püspökségek és a

265plébániák szükséges rendezéséről szól és kívánja,hogy a klérus a trienti zsinat intézkedéseiheztartsa magát. A protestánsokra nézve hangoztatja,hogy az 168i-ki artikularis törvénycikkelyekhezkell ragaszkodni. Hja! hiszen éppen emiatt gyűlöltékis ezek nagyon, mivel ők meg könnyen túltettékmagokat azokon a törvényeken. Kollonicshangoztatja, hogy a vallási bajok onnan származnak,mivel „ezek a vendégek (a felekezetek) folytonátlépik a törvényes határokat s azon vannak,hogy, ahol lehet, a házi urat (a katholikusokat)is kiszorítsák”.Majd a politikai közigazgatásról szólva, megteszijavaslatait a telepítésre nézve. Mindenkit,vallására való tekintet nélkül, be kell fogadni.Javaslatának ezen részében van azonban egy pont,amelyből azt szokás következtetni, hogy az országot,mely különben, mint láttuk, akkor is polyglottvolt, germanizálni akarta. Az idegenekrőlszólva, ezt mondja: „Hasonló feltételek mellettmindig német bevándorlóknak, kivált felséged örököstartományaiból valóknak, kell elsőséget adni,hogy ezen ország vagy legalább tetemes része germanizáltassáks ezáltal a forradalomhoz és uyugtalankodáshozhajlandó magyar vér mérsékeltetvéna német által (das Hungarländische zu revolutionenund Unruhen geneigte Gebluet mit dem Teutschentemperiret), természetes ura-királya irántrendíthetetlen hűségre és szeretetre bírassék”.Csakhogy éppen ezen indokolásán látjuk,hogy nem a nyelvi németesítést értette ő javaslatában,hanem egy kis vérkeveredést a nyugattal,ami miután úgy nálunk, mint valamennyi máseurópai nemzetnél tényleg végbement, úgy ezeknek,mint nekünk is használt s nemcsak a lázongómagyar vért és a tobzódásra való hajlamot, hanemkeleti lustaságunkat is mérsékelte. Hogy a magyar

266nyelv iránt nem volt elfogult, mutatja azon ténye,hogy a katekizmust magyarul adta ki. (Maurer.407. I.)Igen életrevalók továbbá a közhitel, valamintaz ipar és kereskedelem emelésére vonatkozó javaslatai.Micsoda célszerű vámszabályt állít fel!Kimondja azután, hogy a magyar maga dolgozza felösszes nyersterményeit, hogy a haszon is az övélegyen s ne vigyenek ki évenkint pl. csak a csizmabőrértszázezreket Törökországba. Legyen egységessúly és mérték az egész országban.Megrendszabályoztatni kívánja a katonaiügyek botrányos vezetését, a katonák fizetését, ésaz élelmezést. Ezzel, mint akkor egyik legfőbbországos bajjal, hosszasan foglalkozik és leplezetlenülfeltárja a sok lopást, népzsarolást s hasonlókat.Éppen ebből látom én, hogy mivel ily darázsfészekbemert nyúlni, hogy nemcsak volt bátorságaszembeszállni az ország romlását okozó nagyvisszaélésekkel, amiért a katonáék bizonyosan megnehezteltekrá; hanem látom egyúttal azt is, hogyigaza van Maurernek, midőn mondja róla: „Kollonitschhatte ein Herz für Ungarn, in welchemLande er ja geboren war”. (285. 1.) Nem hiszem,hogy ma irányadó államférfiaink közül bárkiis merne ebben az ügyben ily bátran beszélni!A cameraliáknál, a korona jövedelmeinél felvetia fontos kérdést: a fegyveres erővel és bőségesvérontással visszaszerzett földeket kell-e előbbiuraik kezénél tulajdonul meghagyni? S feleli:felséged saját és az ország érdeke is tanácsolják,miszerint kegyelmességből s királyi bőkezűségbőlazokat néhai tulajdonosaik kezéhez juttassa ismét,íme, micsoda alaptalan vád az tehát, melyet Acsádyis ismétel, hogy „Kollonics a visszahódított területeketnem is akarta Magyarországhoz csatolni,hanem azt tervezte, hogy az örökös tartományokba

267kebelezi”. (394.1.) Azonban magától értetik – tettehozzá, – hogy aki valamely jószágra igényt tart,az köteles leszen tulajdoni jogát bebizonyítani.Amely jószághoz szabott idő alatt senki sem fogjatulajdoni jogát bebizonyítani, azokat – úgymond -nem kell a kamara által kezeltetni, mert ez esetbenvajmi keveset jövedelmeznének, hanem azokatel kell adni.Majd áttér az adó kényes kérdésére, s kiindulaz addigi állapotból, mivel – úgymond – „felségednekaz a legkegyelmesebb szándéka, hogy alehetőségig az ország törvényeihez alkalmazkodjunk”.A szükséghez képest – folyton tartván méga háború – felemeli az adót porták szerint, deegyúttal oly új elvet is mond ki, mely egymagábanvolt képes a fizetni nem igen szerető s nemis köteles nemesség közt forradalmat támasztani.„Ezen adót – úgymond – kivétel nélkül valamennyiuradalom s fekvő birtok fogná viselni, egysem vétetnék ki, bármily rendű vagy állapotú legyena birtokos, akár főpap, akár világi úr. akárnemes, akár káptalan, akár város, akár katonavagykamaratiszt; mert a méltányosság úgy kívánja,hogy mindenki viselje a terhet, aki élvezia hasznot”. Szakasztott így érvelt a közadózás mellettkésőbb Kossuth is a Pesti Hírlapjában. (Beöthy:A magyar államiság fejlődése 1903. II. 248.1.)Egy-egy portára összesen 36 frtot ajánl, hozzátévén:„Ezt az országgyűlés sem fogná túlságosnaktalálni, az országgyűlés, melynek megegyezéseszükséges az adó kivetéséhez, mivelhogy az illetőtörvény megtartására hittel kötelezte magát a felség”,íme Kollonicsnak alkotmányos érzéke!S ennek kapcsán még egy más újítást isajánl, mely által annyi addigi keserűséget lehetnemegszüntetni, azt t. i. hogy „az adónak felosztásátés behajtását ki kell venni a hadibiztosok és

268kamarai tisztek kezéből s rábízni az illető megyeiés városi törvényhatóságra.”Ezekben kiemeltem a javaslat főbb pontjait,hogy az annyiszor leszólt s hazafiatlannak kikiáltottKollonicsot teljesen megismerhessük, akirőlmég később is azt a szálló igét eresztették világgáa protestánsok, amit ő soha nem mondott s azelőzök szerint valóban nem is mondhatott, hogy:Magyarországot előbb leigázom, aztán koldussá svégre katholikussá teszem.Így állott a rendezés ügye 1689-ben. Sajnos,a javaslat egészében soha sem lépett életbe, országgyűléssem hivatott össze. A soldatesca, melyetKollonics javaslatában oly keményen megtámadott,úgy látszik erősebb volt nála. Derkundige Arzt wurde wenig gehört, – mondjaMaurer. (324 1.)Ε helyett arra hivatkozva, hogy a háborúideje nem alkalmas országgyűlés tartására, kétszeris, t. i. 1696-ban és 8-ban, hívták az ország előkelőit,továbbá a megyék és városok követeitBécsbe tanácskozásra, hogy az adó elvállalásárabirják őket. Széchenyi Pál kalocsai érsek ennekellenében hangsúlyozta, hogy adót csak országgyűlésenszabad kivetni. Négy millióról volt szó;sok huzavona után végre a meghívottak mégisbelementek abba, hogy a kért adó ötvenedét azurak, egy tizedét a városok, a többit a jobbágyokfizessék.Míg azonban az ehhez hasonló sok tapintatlanság,továbbá az alkotmányos formáknak be nemtartása, a Kollonics által hangoztatott katonaibajoknak nem orvoslása, a súlyos adóteher, avolt török terület felosztásával járó bajok, valamintaz, hogy a karlovici békekötés magyar biztosokközbejövetele nélkül történt, általános elkedvetlenedéstvont maga után: addig közbejött

2691697-ben a hegyaljai parasztlázadás s egy mástényező sorsa is érlelődött a jövő számára – II.Rákóczy Ferencé.II. Rákóczy Ferenc ugyanis mindezeknekmég nem volt részese. Ahogy 1688-ban Munkácsrólanyjával és Júlia nővérével Bécsbe, onnanpedig Neuhausba, a jezsuitákhoz nevelésbe került,nem is volt az országban. Csak mikor Lipótnagykorúsította s jószágait Kollonics kezelésébőlátvette, Olaszországban végzett hosszabb utazásután, 1694-ben utazott először jószágaira, Hegyaljára.(Thaly Kálmán: II. Rákóczy Ferenc ifjúsága.1881. 175. 1.) Itt nyomban beiktatták Sárosmegyeiörökös főispánságába, azonban rövididőre rá ismét visszautazott Bécsbe, onnan pedigKölnbe s itt az udvar tudta nélkül, sógora, Aspremontgróf tanácsára, még azon évben megkötöttea már előbb tervezett házasságát KarolinaAmália hesseni prot. hercegnővel.Ezután felváltva, hol jószágain, hol Bécsbentartózkodott, többször megfordult nagynénjénél,Rákóczy Erzsébetnél is Kis-Tapolcsányban. (Barsm.) Fia születik, keresztapja Lipót király. A magyarurakkal azonban nem igen érintkezik scsodálatos, hogy míg ezek német érzelműnekgondolták, az udvar mindenütt figyeltet lépéseire,mivel nem bízik Zrínyi Ilona fiában.Aközben, t. i. 1697-ben, midőn nejével ismétSárospatakon tartózkodott, nevezetes eset történtvele, mely jövő sorsát egy lépéssel előbbre vitte.Míg ugyanis lenn Bácskában Savoyai Jenő atörökkel hadakozott, Hegyalján Thökölynek (íme!)szertebolyongó kurucai egyszerre csak lázadásttámasztottak. Nem a nép, hanem csupa bolyongószegény legény, akikhez aztán Rákóczy jobbágyaiis csatlakoztak. (Thaly i. mű 246. 1.) Rákóczysemmit sem tudott arról, mi történik kö-

270rülötte, annyira, hogy midőn a zaj hozzá eljutott,maga is alig tudott menekülni. Nejével ésgyermekével hegyen-völgyön rohant Bécsbe, amintazt maga is oly meghatóan elbeszéli. (Önéletrajza57. 1.)Az udvar előtt mindenesetre gyanús volt adolog, hogy ezek a kurucok miért kímélték épenRákóczy jószágait? Annyira ment a gyanú, hogyennek elhárítása okából Rákóczy cserébe ajánlottafel magyar birtokait Lipótnak valami osztrák bírtokért,de az az ajánlatot nem fogadta el.1698-9-ben nénjével való birtokpöre miattújból sokat tartózkodott magyar jószágain. (Thaly283. 1.) S akire eddig csak gyanakodtak, az végreezen időben csakugyan megváltozott gondolkozásában.Egyrészt éppen pöre hozta sokszor érintkezésbegr. Bercsényi Miklós ungi főispánnal, akivel sokat beszélgetett az ország állapotáról,úgy hogy lassan kurucnak kezdett mutatkozni.Másrészt, talán éppen ennek folytán, XIV. Lajosbécsi követe kezdett nála tapogatódzni aziránt,nem vállalkoznék-e fölkelésre? Ebbe végre beleis ment s egy Longueval nevű ismerős tiszt –bécsi kém – által levelet küldött a francia-királynak.(1700. nov. 1.) Második levelét azonban Longuevallalegyütt elfogták, aminek alapján a mit semsejtő Rákóczyt 1701. ápril 28-án éjjeli két órakörül (Önéletrajza 118. 1.) sárosi várából Bécsújhelyrefogságra hurcolták.Innen azonban nov. 7-én neje és egy Lehmannnevű százados segítségével megszökött ésVarsóban az ugyanakkor oda menekült Bercsényiveltalálkozott. Két évet töltött, bujdosva,Lengyelországban s a maga sorsát most márteljesen az elkedvetlenedett magyar nép sorsáhozkötve, külföldi segítség után nézett.

XVI.Ι. Lipót és Ι. József kora. ΙI. Rákóczy Ferenc felkeléseés annak nemzet-történeti jelentősége. A felkelést Rákóczymunkácsi jobbágyai kezdeményezték. Mennyirevolt nemzeti Rákóczy politikája? Thaly és Lánczy. RákóczyBercsényi befolyása alatt. A trencséni gyászoscsatavesztés. A szatmári béke.A bujdosó Rákóczy tehát hozzákötötte amaga sorsát a hazáéhoz. Vajjon jelentette-e ezegyúttal az idegen járom alól való felszabadulástis? Amint ma látjuk az akkori helyzetet: ebbőlaz egyesülésből egymagában a felszabadulásra egycsepp remény sem fakadhatott. Két erőfogyottember ugyanis összefogva is csak gyenge marad.A francia föl akarta ugyan használni RákóczytLipót ellen, de – némi pénzsegélytől eltekintve– maga is a spanyol örökösödési háborúvallévén elfoglalva, más segélyt neki nem adott.Hasonlókép a lengyelektől, Ágost királyuk Lipótbarátja lévén, sem remélhetett semmit, sőt amígott lappangott, életeért is kellett remegnie. RákóczyFerenc tehát magában nem lehetett tettekkeltényező. Hát a szegény, kiszipolyozott, népben,földben, vagyonban agyonnyomorgatott országmivel támogathatta volna Rákóczyt? A nemzetelőször is nem hívta őt haza, talán legtöbbnekéletbenlétéről sem volt tudomása, hanem csaknyögött a saját megszokott bajai alatt. Másodszor,ha úgy óhajtotta is a tehertől való szabadulást,pillanatnyi zenebonára igen, de rendszeres és si-

272kerrel kecsegtető háború vezetésére a saját erejébőlsemmi eszközzel sem rendelkezett a nemzet.A helyzetnek ezt a széltében dívó felfogástóleltérő képét pedig a leghitelesebb forrásban, II. RákóczyFerencnek irataiban találjuk. (II. Rákóczy F,emlékiratai a magyar háborúról. Kiadta és jegyzetekkelkísérte Thaly Kálmán. 1872. – II. RákóczyF. Önéletrajza 147-165. l.)Úgy véve tehát a tényállást, mint ahogyvalóban volt, meggondolatlannak, szinte vakmerőnekkellene bélyegeznünk Rákóczy felkelését. Őmaga is ezt vallja: a háborút az eszély mindenszabályai ellen kezdettem, egyedül egy fiatal emberhevessége és hazaszeretete által lelkesíttetve.(Emlékiratai. 28. 1.) Amire némileg támaszkodhatott,az Lipótnak a spanyol háborúval valóelfoglaltsága volt.És mégis, most utólag látjuk csak igazán,hogy ezek dacára mennyire szükséges volt ez afelkelés és pedig éppen abban az időben, midőnLipót először jutván az egész ország birtokához,annak a jövő fejlődését, a korszellem behatásaalatt, abszolút irányba kezdte terelni. Midőn t. i.az a főbenjáró kérdés vettetett kockára: vajjona régi módra alkotmányosnak, önállónak marad-eaz egyesített haza, vagy pedig a Habsburg-kézen,az absolutizmus révén, Ausztria tartományai közékerülvén, új történetet lesz-e kénytelen kezdeni?Rákóczy, ha maga nem is volt megelégedveküzdelmeinek eredményével, mi tudjuk, hogyBécsnek éppen ezt a tervét húzta keresztül, vagylegalább is meggyengítette, felkelésével.S még egy más körülmény is van, melyetutólag szerencsésnek kell mondanunk, és ez nemmás, mint az, hogy ez a 8 évig húzódott felkelésúgy végződött, mint ahogyan tényleg végződött,t. i. mindkét félnek határozott győzelme nélkül,

273békekötéssel. Pauler Gyula értette meg s emelteki e körülménynek nagy nemzet-történeti jelentőségéts ekként fejtette ki: Az abszolút kormányzatellen feltámadt II. Rákóczy Ferenc, kinekháborúja csak I. József (1705-11.) kormányávalvégződik. A hosszú harcban egyik fél sem győzöttteljesen, egyik fél sem lett teljesen legyőzves ki tudja, hogy e kétes kimenetel nem volt-evalódi szerencse a nemzetre nézve? Nem szabadfelejtenünk, hogy midőn Ausztria megtámadta amagyar alkotmányosságot: a magyar nemzet aszabadságot középkori alakjában védelmezte. HaI. Lipót győz, valószínűleg Csehország sorsárajutva a szó teljes értelmében csehül leszünk;ellenben ha teljesen győz a magyar ellenzék, elériideálját, a lengyel respublica szabadságát, (az1705 ki szécsényi, Nógrádm., országgyűlésen, I.József békefeltételeiről tárgyalandók, valóban malislengyel mintára nemzeti szövetséggé alakultaka rendek s Rákóczyt vezérlő fejedelmekké választották!),nagyon valószínű, hogy mi is odajutunk,a hová szerencsétlen szomszédjaink jutottak. (Wesselényiösszeesküvése. I. köt. Előszó).Ilyen fontossága lévén nagyban és egészbena Rákóczy-felkelésnek a nemzet további fejlődésérenézve, bízvást mondhatjuk, hogy egyrésztkülönbözik az, eltekintve a Zrínyi-Frangepanféleösszeesküvéstől, a Habsburgok alatt addig felmerültösszes felkelésektől, nevezetesen a Bocskay-,Bethlen-, I. Rákóczy György és Thököly háborújától,és pedig azért, mivel ezek első sorban prot.vallási háborúk voltak a kath. uralkodóház ellens esetről-esetre nem a haza megmentésére, hanema török hódoltság további megerősödésére vezettek.De mondhatjuk másrészt azt is, hogy ezennemzeti fontossága mellett aztán másodrendűvé isválik minden további részlet-kérdés magának a fel-

274kelésnek egyes szerencsés vagy kevésbé szerencsésmozzanatai, derék vagy kevésbé derék részesei felől.Ezek a kérdések már inkább csak tanulságosak,mint fontosak, amennyiben legfellebb a másfélszázévnyomorúságaitól megviselt nemzet akkorianyagi és szellemi állapotát, valamint alacsonyabbkulturfokát részletesebben tárják elibénk. Dc3, mondom,mindez aztán inkább csak tanulságos, mintfontos magának a felkelésnek a nemzeti jelentőségérenézve.ilyen részlet-kérdés mindjárt magának aháborúnak a kezdete, hogyan indult az meg?Acsády amint nem fogja föl ezen felkelésnemzeti fontosságát, neki az csak olyan,, mint azelőbbi felkelések bármelyike (407-23. 1.), úgynevezetesen a megindulását teljesen humisan adjaelő. A dolog nála sokkal ideálisabban kezdődik,mint ahogy azt magának Rákóczynak az előadásábólismerjük. Nála a felkelést a Felső-Tiszavidékének végnyomorba döntött népe kezdeményezi,holott pedig azt csupán Rákóczy munkácsiuradalmának egypár, nem is a legdolgosabb jobbágyakezdte; neki csakhamar „a rég elfojtottnemzeti érzés mindenütt elemi erővel tör ki” (410.1.), holott pedig „a vármegyék és a nemesi fölkelőcsapatok, melyek eleinte teljes erővel dolgoztaka paraszt fölkelés elfojtásán, csak kénytelenségbőlcsatlakoztak Rákóczyhoz”, mint műveelőző lapján ő maga – persze az említett nemzetiérzés rovására – helyesen megjegyzi.A kitörés kezdete, már t. i. innen hazulról,valóban nagyon egyszerű volt, afféle folytatásaaz 1697-ki parasztlázadásnak. Rákóczy munkácsijobbágyai ugyanis valamikép meghallották, hogyuruk nem halt meg a börtönben, hanem valaholLengyelországom bujdosik. 1703. tavaszán utánaküldték embereiket és sok keresés után, végre

275Pap Mihály és Bige László ráakadtak Bezánban,átadták neki jobbágyainak a levelét, melybenhaza hívják, mivel „mint pásztor nélküli nyájtévelyegnek”. (Önéletrajza 159. l) Hogy az állapotokfelöl hiteles értesülést nyerjen, Bercsényivelelküldték ennek lovászát, hogy járja be azuradalmakat. Midőn ez azzal jött vissza, hogy bizaz mind igaz, amit a levélben írtak, hogy ténylegsokan jobbágyai közül az adóvégrehajtás elől erdőkbemenekültek és várva várják. Az idealistaRákóczy, meghatva ettől a ragaszkodástól, néhányzászlót küldött nekik, azon meghagyással, hogycsak egy újabb parancs vétele után tűzzék ki.Erre Bercsényi Danzigba ment a franciakonzulhoz segélyért, Rákóczy meg lengyel barátjainálesedezett katonaságért. Közben megint felkeresteegy ilyen küldöttség a nép részéről, mely„egy idő óta Máramaros-, Szatmár-, és Ugocsavárinegyékbena nemességet, templomokat és malmokatrabolgatta, parancsa ellen kitűzvén a küldöttzászlókat”. (Emlékiratai. 26. 1.)Rákóczynak se pénze, se katonája nem volt,mindazonáltal nem tévén különbséget nép és népközött, azt gondolta, nem jó lesz a nép ezen lelkesedésétlelohadni engedni. Azért egy igen esős napnakestéjén, engedve a nép hívásának, hazafelé indults mikor már a Kárpátok felé közeledett, ismétfutár jött elébe, aki tudtára adta, hogy a felkelőketKárolyi Sándor szatmári főispán Dolhánálszétverte, zászlóikat elvette s hogy a szétverteka hegyek közé menekültek. Rákóczy ennek dacáracsak ment előre s jún. 15-én érkezett a Beszkidekre,az ország határára. Egyedül két szolgátólkisérve léptem Magyarország földjére, mondjaÖnéletrajzában (169. 1.)A bujkáló nép köréje sereglett, „botokkalés kaszákkal felfegyverkezve vagy 200 gyalog és

27650 lovas. Vezérök Esze Tamás tarpai jobbágyomvolt, a gonosz Kiss Alberttel, a bűnei miatt üldözötttolvajjal. Jobbára a nép aljából valók voltak,akik rablás között tanulták a háború elemeit”.(Emlékiratai 29. 1.)Maga rendezte a csőcseléket, mely bandákravolt osztva. Ali2; terjedt el azonban ennek a hiremunkácsi uradalmában, sűrűn jöttek hozzá, hasonlóképenvasvillákkal és kaszákkal felfegyverkezve,úgy hogy egy pár nap alatt már vagy3000 embere volt. Ezekkel leereszkedett a munkácsisíkságra és megindította – a háborút. Bercsényiis megérkezett volt vagy 600 emberrel.A parasztság ily rögtönös fölkelése gyanakodóvátette a nemességet, mely azért a várakbaés erősített kastélyokba vonult, egyformán félvéna néptől és a németektől.„Nem sok időbe telt, hogy Rákóczy azutána Tiszán is átkelt, ahol szintén a nép, látva asokaságot, hozzácsatlakozott. Érdekes, amit ő magamond erről. „A táboromba sereglő nép már megválasztottvezérei alatt jött, kik Dagyrészt holmikanászok, gulyások, borbélyok, szabók stb. voltak,ahogy kit vitéznek véltek magok közül. Veszélyeslett volna az ily tiszteket letenni, de lehetetlenis volt, mert különbeket nem találhattam”. (Emlékiratai42. 1 )Lipótnak, ki seregét a spanyol háború miattaz országból kivonta, vagy 30,000 embere volt akülönféle erődített helyeken szétosztva. Rákóczyilyenformán alig találhatott erősebb ellenállásra;s azért az év folyamán alig is volt vidék, mely,az áradat behatása alatt, hozzá nem csatlakozottvolna, amiből végre az előkelőbbek sem vontákki magokat.Nem csoda, hogy, mivel ilyen volt a felkeléskezdete, azt eleinte Bécsben alig vették komolyan,

277miután nagyon megszokták volt. a vidéki lázongásokat.Hogy a dolog aztán mégis tényleg komolylyáfejlődött, az a nagyobb ellenállás hiányábanés a létező nyomasztó körülmények természetébenrejlett.A másik igen érdekes kérdés: a Rákóczyfelkelésvezetőire és nemzeti politikájok értékérevonatkozik. Ismeretes tény, hogy Thaly Kálmánerről a Rákóczy-korról a kötetek egész sorát írtameg s a Rákóczy-kultuszt szinte a kellő határontúl fokozta. Ez némi visszahatást idézett elő azontörténetíróknál, akik Rákóczy alakját, amint kellis, emberileg fogják fel s a történelmi érdekeletlenségsemleges világításában nézik.Ennek nyomát Acsádynál is látom (416. 1.),aki rámutat arra, hogy Rákóczy „inkább az elmélkedés,mint a tett, a harc embere volt”, amiannyit jelent, hogy nem volt alkalmas ilyen nagyszabásúháború vezetésére. Rámutat továbbá tisztikaránakjáratlanságára és fegyelmezetlen voltára.De hiszen ezt maga Rákóczy is oly sokszorbevallja Emlékirataiban. Itt csak azt kérdezem,miért lett egyszerre oly tárgyilagos Acsády, akieddig ezt a mértéket egyik felkelőnél, még Thö·kölynél sem alkalmazta? Talán csak nem azért,mivel II. Rákóczy Ferenc katholikus volt?Ennél azonban sokkal fontosabb az a vita,mely már 1882ben Thaly és Lánczy Gyula köztlefolyt, és a mely egyenesen a Rákóczyék nemzetipolitikájának az értékére vonatkozott.Lánczy: Széchenyi Pál s a magyar nemzetipolitika cimü pályanyertes értekezésében (Századok.1882. 273. 1.) a többi között párhuzamotvont a Lipót és Rákóczy közt közvetítő szerepetjátszott Széchenyi kalocsai érsek és Rákóczyékközött s ezt írta; „A felkelő tábortól, az érzelmipolitika önös szítóitól, a visszahozhatatlan múltak

278rajongó, vagy kalandos káprázat-hajhászóitól, egyéles határvonal választotta el őt (Széchenyit). 0 atörténetileg fejlődött alkotmány alapján állt s efejlődés törvényes közjogunkat elválaszthatatlanulegybeforrasztotta a Habsburgház uralkodásával”.Ezek s más hasonló megjegyzései nem engedtéknyugodni Thalyt, aki erős visszautasító cikket írterre, ugyancsak a Századokban, s erősen nekiszegezte tollát a Rákóczyék fölhányt önösségénekés lazításának.Lánczy komolyan felelt, különösen arra, hogymiben állott szerinte a Rákóczyék önössége? „Felfogásomszerint abban – így írt – hogy egyéniségüket,hajlamaikat érvényesíteni akarták mindenáron s egy forradalomba sodorták az országot, asiker biztosítékai, a megoldás eszméi, a kibontakozásnakbiztos kilátásai nélkül. A francia szövetségphantomja, az üres hitegetés ezen gyalázatos– s ami fő – oly átlátszó játéka: ez voltaz alap, melyen Rákóczy és társai az országotlángba borítani vállalkoztak. S a milyen volt akiindulás, olyan volt a folytatás és a vég. A kalandostervek s a szappanbuborékos diplomatiaicombinatiók egymást kergették, de sem csekélymagam, sem történetíróink közül senki sem bírtafelfedezni az önámítás és nagyratörés ezen álmaiközött ama szilárd tervet, mely szerint Magyarországnemzetközi állása a jövőre is s egy franciagyőzelem vagy veszteség esélyétől függetlenül,tartósan alakítható és biztosítható lett volna.Egyetlenegy biztos és komoly módozat kínálkozott:t. i. a kuruc fegyverek vívmányaival imponálvaBécsnek és éreztetvén a nemzetnek fegyvereshatalmát, méltányos békét kötni uralkodó ésnemzet között, visszaállítani a törvényes és történelmimagyar alkotmányt, ellátva azt azon biztosítékokkal,melyek úgy a nemzet, mint az ural-

279kodó méltó igényei kielégítése és megóvása irántkezeskednek vala. – Ezt a megoldást Rákóczysoha egy percig komolyan nem akarta; valahányszora valósukhoz közeledni látszott, meghiúsítottaés midőn végre beteljesült, ellene szítanimeg nem szűnt”. (Századok. 695 1.)A pathetikus Thalynak erre utoljára nemvolt más végszava, mint 28 éves írói munkásságárahivat ózva azt állítani, hogy igenis őszerinteLánczy meghamisította a Rákóczy-kor történetét.(Századok. 790. I.)Mi tagadás benne, Lánczynak igaza volt.Csak egy bizonyos különbséggel. Rákóczy tisztalelkű idealista volt, de tapasztalatlan „26 évesvalék, minden hadi tapasztalat nélkül s a politikaiés históriai ügyekbe is csak alig beavatva”,mondja magáról. (Emlékiratai 80. I.) Az ő vezetőszelleme kezdettől végig Bercsényi volt, a különöstermészete miatt senkitől nem szeretett Bercsényi,mint Rákóczy is jellemzi (Emlékir. 73. 1.); hát aLánczy állal festett szélső és végletek közt mozgópolitika ennek a rovására esik – véges végig.Ezt azonban csakúgy nem tanulhatjuk meg ThalynakBercsényit égig magasztaló művéből (A grófBercsényi család, kivált a II. kötetben. 1887.),mint az áruló Ocskay elpártolásának tulajdonképeniokait sem vesszük ki tisztán Thalynak rólaírt könyvéből. (Ocskay László élete. 1880. 255-324 I.) Thaly mindig elfogult. (Lásd Herczeg F.:Ocskay brigadéros 1901. 108-24. 1. és Thaly:Néhány adat Ocskay László életéhez, Századok1901. 430. 1., ahol Thaly Herczeg színművének„Ocskay rokonszenvesebbé tétele” ellenében fenntartjakárhoztató nézetét).Bármennyire szélsőséges is volt azonban eza Rákóczy-féle politika, végeredményben mégishazánk javára vált. Röviden jellemezve magának

280a harcnak változatos lefolyását, tagadhatatlan, hogyvoltak annak hős részesei, de volt söpredéke is sok,amint ezt Rákóczy maga is oly leplezetlenül elmondja.Voltak közben békealkudozások, majdismét megszakadtak. Rákóczyék a harc folyamán1707-ben tartották az ónodi gyűlést, melyena hamis francia szavára kimondták a detronizációt,de bekövetkezett az 1708. aug. 3-ki trencsénicsúfos vereség is, mely után, mint Rákóczymondja, többé semmi sem sikerült. Bécs győzötta spanyol kérdésben a francián, itt meg Heistertábornok visszaszorította a kurucokat.Végül a fővezérségben Pálffy János gróf váltottafel Heistert s az, magyar ember lévén, amit aLengyelországba távozó s ott segítséget kereső Rákóczytenni nem akart, megkötötte Rákóczy megbízottjával,Károlyi Sándorral, a szatmári békét.(1711. ápril 29.) A fáradt nemzet pedig letettea fegyvert, hogy végre is, a sok meghiúsult próbaután, elmaradt hazája jövőjének szentelje munkáserejét.II. Rákóczy Ferenc politikai pályájának avégét a következő pontban beszélem el. Itt mégcsak egy rövidke említést teszek az Ő mélységesvallásosságáról, mely páratlanul ragyog a meghatóanszép Önéletrajzában. Ahogy szerette hazáját,éppen oly hü fia volt kath. vallásának. Fraknóiszerint: a kath. egyház története nem mutat fölvilági férfiút, ki a belső hitélet legfelsőbb irányának,az askezisnek irodalmi művelésében nálánálmagasabb tökélyre emelkedett volna. (Kath.Szemle. 1904. 322. 1.)

XVII.II. Rákóczy Ferenc, az önzetlen hazafi. III. Károly ósMagyarország újjáalakítása. A kezdet jó előjelek köztindul meg. A rendiség és a reformok között beáll azellentét. A kétféle magyar történőt. Az idegen befolyásés a lassú elnemzetietlenedés mint a viszonyok természeteskövetkezményei.1711. május 1-jenek szép, verőfényes napján,a szatmármegyei kis-majtényi síkon, játszódott lea kurucvilág utolsó jelenete. A béke megkötéseután ott találkozott Károlyi Sándor Pálffy Jánossal,vezér a vezérrel. Lobogó zászlókkal, talpigfegyverben helyezkedett el körülötte a kurucság,vagy 12000 ember. Károlyi üdvözlő beszédet intézettPálffyhoz, aztán a tisztikarral együtt letettea hűségesküt. Megszólalt a katonazene s hangjainál,jó kedvvel, örvendve a békének, apró csapatokbanoszlott szét a katonaság, hogy, kimerülve,a hosszú harc után, fölkeresse csendes otthonát.Az egykorúak általában hálával és megnyugvássalüdvözölték a szatmári békét; magok akuruc rendek is, midőn, aláírása előtt, eléjökterjesztette összes pontjait Károlyi, úgy találták,„hogy valamit ő felsége (Rákóczy) kívánt, mindezekrereá hajlott a császár ő felsége”. Elsősorbanpedig Rákóczy minden érdekét biztosította.Rákóczy azonban minderről nem akart tudnisemmit, hanem ezalatt Lengyelországban várta acárt, akibe végső reményét helyezte. Azért még

282ápril 18-án is írt a Szatmárt összegyűlt kurucrendeknek s fenn akarta bennök tartani a harcikedvet. Hasztalan, már csak kevesen osztoztakfelfogásában. Károlyi haza is hívta, ő azonbannem jött, amíg végre a lengyel földön nem érteéletének utolsó csalódása: a cár is hátat fordítottneki. Akkor aztán levonta az önalkotta helyzetbőla következményeket; itt hagyta nejét, gyermekeit,nagy fejedelmi vagyonát s előbb Parisba,onnan pedig a török hívására Konstantinápolybament, végre Rodostóban állapodott meg s megnyugvássalette a száműzetés keserű kenyerét.Mindent elhagyott, csak egyről nem tudott lemondanisoha, s csak ezt az egyet vitte magával emlékül:a független Magyarország ideálját. Ezértmarad ö, páratlanul a felkelők között, nemzetitörténetünknek egyik legrokonszenvesebb alakjamindig. (V. ö. Szilágyi története VII (576. ).)I. József király nem élte meg a tárgyalásokvégét, közben ápril 17-én meghalt. Utódjában,testvérében, III. Károlyban (1711-40.) a nemzetmagával és a szatmári békével teljesen rokonérzökirályt kapott. Spanyolországból, ahol bátyja halálakortartózkodott, mindjárt sietett válaszolniaz őt üdvözlő Károlyi Sándornak: mind a magyaroknaks erdélyieknek jogos kéréseibe beleegyezem,mind pedig az ő szerzendő és gyarapítandóhasznukra minden gondot fordítok. Marczaliis érdekes jellemzésében kiemeli róla, hogy „megvolta kellő érzéke az iránt, hogy minden nemzetetcsak saját szokásai, történeti jogai és szabadságaialapján lehet jól kormányozni”. (Szilágyitörténete VIII. 18. 1.)Jó előjelek között nyílt meg tehát történetünkúj korszaka, a szatmári békével kezdődőfontos újjáalakulási kor. Kétségtelenül jól is indultminden: országgyűléssel (1712-5), korona-

283zással, az ország alkotmányos jogarnak biztosításával,reform es ζ m ékkel. De nemcsak hogy megindulta pusztulófélben lévő országban az újjászervezésnagy és nehéz munkája, hanem tényleg azalkotásoknak egész sora kíséri is Károly uralkodását:az állandó hadsereg felállítása, a törökvégleges kiűzése (a Temesközből), a pragmaticasanctio törvénye, a közigazgatás és az igazságszolgáltatásújjászervezése (a hétszemélyes, a királyis a kerületi táblák felállítása), a vallás– ésaz iskolaügy föllendítése, a nagymérvű betelepítéss a közgazdasági állapotoknak jelentékeny javítása.Pedig a tatárdulás óta nem volt hazánknakakkora válsága, mint ezen időben, a hosszú törökuralom, az egymást követő 6 kuruc felkelés általhátrahagyott erkölcsi és anyagi romhalmazok közepett.Fönnakadt az egész közigazgatás, az egészjogélet, összebonyolódtak a birtokviszonyok, szünetelőbenvolt az élet- és vagyonbiztonság. Ahosszú háborús korszak a népet megtizedelte,megapadt a munkaerő, parlagon hevert a földnagy része, pangott a forgalom. Hozzá még aRákóczy utolsó éveiben rémítően pusztított apestis, az árvizek; a jobbágyság csoportosan költözött,vagy egyenkint szökdösött szülővidékéről sez a mozgó állapot visszahatással volt nemcsaka termelésre és a közmunkára, hanem az országközjövedelmeire s így az egész államéletre is.Mindezeket a bajokat 1711 után még szárazságés ínség is követte.Kimondhatatlanul szomorúan nézett ki akkorhazánk, annyi katasztrófa után, viszonyítva anyugati országokhoz, melyek azalatt nyugodtanmunkáltak anyagi és szellemi kultúrájúkonNem valami nagy gyönyörűségére lehetetttehát III. Károlynak az új örökség s mégis szeretettelkarolta fel az országot. A sokféle incsel-

284kedések dacára megerősítette a szatmári békét,Pozsonyba küldte vissza a szent koronát, melyeta kuruc mozgalmak idejében Bécsben őriztek, őmaga pedig (1712) május 19 én lejött Pozsonybas fehér lovon, magyar díszben vonult a várba,hol magyar beszéddel üdvözölték. Azt felelte magyarjainak,hogy az ország szerető atyja akar lenni.Valóban minden arra látszott mutatni, hogya kölcsönös megértés király és nemzet közöttvégre teljessé vált s hogy mindketten okultak amultakon. Nevezetesen a tapasztalat rátaníthattaaz udvart, hogy a nemzet hűségére és ragaszkodásáracsak akkor számíthat, ha ősi jogait éstörvényeit tiszteli. De a nemzet is észrevehette,hogy sok szenvedésének nem utolsó oka egyszernéltöbbször az volt, hogy a nemzeti érdek alábujtatott rút önzés izgatta a dinasztia ellen. Alevont tanulságok közelebb hozták egymáshoz anemzetet és királyát, valóban egymásnak kölcsönösjavára.Azonban a jó kezdetnek nem mindenbenmegfelelő volt a folytatás, már Károly idejében.Az újjáalakítás, a restaurálás munkája nem olymértékben haladt előre, amint az egy, magánakvisszaadott nemzetnél várható lett volna s azonkívül az újjáalakított vagy újból szervezett intézményekis mind inkább oda terelődtek, az addigis sokszor felpanaszolt régi csapásra, a bécsi kormánytólvaló függésbe. Azonfelül még egy új, addigismeretlen bajféle is kezdett jelentkezni: a nemzetegyes rétegeinek lassú elnemzetietlenedése,nyelvének, szokásainak részben idegennel valófelcserélése, már Károly alatt.A történetíróra ezek szerint fontos feladatvár itt, hogy ne csak megismertesse velünk azúj állapotokat, de azokat meg is értesse egyúttal:hogyan, mikép, mely okoknál fogva történt a dolog

285úgy, ahogy történt; megértesse pedig tárgyszerűenés elfogultság nélkül. Annál inkább, mert hisz ittvan a kezdete annak az egyetemes megújulás felétörekvő vajúdásnak, mely majd előrelépve, majdmeg visszatolatva, száz évi szakadatlan küzdelemután megszülte végre az 1848-at, a demokratikusanátalakult mai új Magyarországot.Valóban semmi sem is lehet ránk nézve érdekesebb,mint éppen ennek a természetes, dehosszú történeti folyamatnak a megértése s a belőlemeríthető okulás! De hát éppen ez az, amitAcsády új művében hiába keresünk. Hosszasanfoglalkozik ugyan III. Károly uralkodásával (431 -72. 1 ), de mi haszna, ha még sem lesz okosabbtőle az ember, mivel nem látja az akkori fejleményektermészetei pragmatizmusát. Sajátszerű egyjelenség ez, melyet másfelé is tapasztalunk! Maugyanis – azt lehet mondani – már kétféle történetünkvan. Az egyik a nemzet egész történetétfelölelő kézikönyveinkben olvasható, melyek számátíme Acsády is most egygyel szaporítja, a másikpedig a monográfiákban. S ez a kétféle történetnagyon is elüt egymástól. A kézikönyveké s ilyenAcsádyé is, sajátszerű ellentétben a monográfiákéval,ha tekintettel is van az újabb kutatásokra,szellemben, felfogásban még mindig szakasztottmása a Horváth Mihályféle történetnek, melycsak egy szempontot ismer: leszólni a németet,a Habsburgot s mindenben hízelegni a nemzetnek.Igazán egyoldalú s alapjában protestáns érdeketszolgáló szempont, mely rendkívül károshatással lehet magára a nemzetre is, a mennyibenszinte eltereli az önmegismeréstől s megfosztjaaz ebből vonható fölötte hasznos tanulságoktól.A monográfiák ellenben már más képet mutatnak,mivel okaikban mutatják be az eseményekets jobbára a megérdemelt igazságot szolgáltatják a

286történetalakító minden tényezőnek, nem pedigcsupán a németnek. Azért is oly nagy mérvben tanulságosakés élvezetesek.Acsády a III. Károlyról szóló részletébenmindent összegabajít. Tulajdonkép bűnös nálamindenki, mentség nélkül. Szerinte a német minisztereks kivált a magyar főpapok és a labancfőurak bosszútól lihegnek; az alsó táblán még azegykori kurucok is szelíd bárányokká vedlenekát s némelyek túlbuzgalmukkal igyekeznek múltjokatfeledtetni; az országgyűlés a királyra ruházzaaz adó- és hadügy vezetését; az igazságszolgáltatásaz urak érdekeinek szolgál. A vármegye aföldesurak közege a szegénységgel szemben s halványsejtelme sincs másnemű hivatásáról; a helytartótanácsbana rendi és papi szellem uralkodik;in fine finali hogy ily formán „a király teljesennémet környezetének befolyása alá kerül, melyfélre igyekszik tolni a rendeket”, és pedig azokata rendeket, melyekről más helyen meg azt állítja,hogy különben „mindenben teljesítették a királykívánságát, ami nem a saját osztályérdekeikbeütközött”. – Ki értheti meg az ilyen oknyomozótörténetet? Ki lát itt be az eseményekbe?Eszerint megvádol ő mindenkit, de mégistalán legfőképp a rendeket. Csakhogy ez a vádígy egyszerűen odavetve teljesen igazságtalan;mivel, mondjon bármit is, a kuruc vér oly hirtelenmég sem változott ám át vízzé, csak a rohamosanfejlődő körülmények kerekedtek föléje oly súlylyal,hogy azt kellett hinnie, mikép ily körülményekközött amit tesz, az éppen okos hazafiságánaks az érinthetetlen ősi alkotmánya fentartásánaka követelménye. íme néhány adat ezen állításomigazolására.III. Károly idejében az ország lakosságacsak valami harmadfél millió volt, ebből 135,000

287nemes; ez utóbbi volt az akkori alkotmányos felfogásszerint maga a nemzet, a többi polgár ésjobbágy. Nyelvi tekintetben csupán kisebbik felevolt magyar, a többi a legkülönbözőbb népfajokés nyelvek közt oszlott meg. Ez a lakosság, elsősorban pedig a nemesség, a legválságosabb anyagiküzdelmek között leledzett, legtöbbje teljesen eladósodva.Midőn erre a béke ideje bekövetkezett, areformok egész sora állott előtte, amelyekhez pénzkellett, mely nem volt meg. Íme az első alapbaj!Másodszor a nemzet élete ekkor teljesen arendiség korlátai között mozgott: minden jog anemesé, minden teher és munka a jobbágyé volt.Annyira ment ez, hogy a mai felfogásunktól eltérőlegmég azokat az akkori szabadságharcokat ismás szemmel kell néznünk, mint ahogy ez a szóma hangzik előttünk. „Más volt akkor a szavaktartalma, mint ma, mondja maga Acsády egy másikművében (Magyarország Budavár visszafoglalásakorában 134. l.) s azok, a kik pro libertateküzdöttek, ezt a szabadságot a saját kizárólagosprivilégiumuknak óhajtották, melyből ki legyenzárva nemcsak a polgár, a jobbágy, a zsellér, hanemlehetőleg bármely más vallású ember. Mindenegyes rend, minden felekezet a saját külön érdekeiértküzdött”. A mai ú. n. közérdeket akkornem ismerték; Bocskay, Bethlen stb. idejében aszabadság alatt értették a protestánsok fölülkerekedéséta katholikusok fölé; később II. RákóczyFerenc alatt a nép zöme zsákmányért küzdött, sminden csata után, mint Rákóczy beszéli, megrakódvahaza sietett: ez volt az ö szabadsága, hogya kipréselt adókért prédával kárpótolja magát.Azután a középkori úr, a nemes, nem adózotts nem dolgozott, valamint a hosszú háborúkalatt még attól a kevés rendtől is elszokott, amitvalaha megtartott. Ennek folytán, jogait hangoz-

288tátva, nem tudott beleilleszkedni azokba az újkövetelményekkel előlépő keretekbe, melyeket areform okvetetlenül vont maga után. Azonkívülnem is bírt az új időkhöz illő értelmi képzettséggel,hogy az újonnan felállított hivatalokat alkalmasanbetölthesse.Mikes Kelemen (a 72-ik levelében) azokrólaz időkről ezt írja: „Nézzük el hogy neveltetneknálunk az ifjak közönségesen? Legalább tíz vagytizenegy esztendős koráig a faluból ki nem megyén,hanem addig a falusi iskolában jár, addigaz ideig megtanul olvasni, de az olvasással sokparaszti szokást is tanul. Ha iskolában nincsen,otthon egyebet nem lát, hanem minden héten hétszeraz apját részegen látja, aki nem törődik azzal,hogy a fiában valamely nemesi és keresztényjó erkölcsöket oltson”. Ilyen neveléssel kellettbetölteni az új hivatalokat. Érdekes, amit KárolyiSándor ír az 1722-ki országgyűlés idejéből,nevezetesen a reformmunkálatok előkészítéséről.„Jó lelkemre írom, már ha csak nem Isten angyala– nagyobb kegyességgel s indulattal nemlehet az (a királyénál), mint indultának dolgaink;csak munkálkodnának az emberek, de már tegnapis czél-czóf az urak, az statusok eszein iszom.Dél után nagy vérrel·bottal lehetett csak negyedeötöd magammal is dolgoznom”. (Éble: KárolyiFerenc gróf és kora.. 1893. 133. 1.) A régi nemesiprivilégiumokhoz való ragaszkodásuk okoztaazt is, amit Acsády szintén szemökre hány, s ami aztán tényleg a mai napig elhúzódó bajokatokozott, hogy (az 1715: 8. t. cikkel) az állandókatonaság felállításába beleegyeztek ugyan, denehogy új terhet vegyenek magokra, annak szervezését,vezérletét teljesen a királyra bízták, aminekfolytán a hadsereg idővel megszűnt magyar lenni.S ilyen elmaradottak voltak minden téren.

289Egy szóval a reformok és a rendiség jogainehezen voltak összeegyeztethetők, aminek aztánsok káros, de el nem kerülhető következményeis lett, így nevezetesen az új intézményeknekfüggésbe hozatala a bécsi udvari hivatalokkal.Helyesen mondja erre vonatkozólag Marczali: „Azország újjáalakítása nagy munkájához nem volta nemzetnek sem elég anyagi ereje, sem elégszellemi és erkölcsi emelkedettsége. Ilyenkor pediga külső befolyás érvényesülése egyenesen történetitörvény”. (Szilágyi története. VIII. 37. 1.)III. Károly korának magyar nemzedéke teljesena rendiség körében nevelkedett, nagy részeRákóczy alatt a középkori magyar alkotmányértküzdött, mi csoda tehát, ha ennél magasztosabbatnem ismert s az új reformok kedvéért sem akartengedni jussából? A természetben nincs ugrás, amagyar sem képezhetett ez alól kivételt, azért nemondjuk most bűnnek azt, amit ők teljes meggyőződésselerénynek vallottak. Hisz az 1848-kiátalakulás is csak a rendiség teljes feláldozásávaljöhetett létre, III. Károly alatt azonban ilyesmimég korai lett volna embereinknek.Még a gazdálkodást is az idegen telepesektőlkellett tanulniok s egy Harruckern Békésben(Éble: A Harruckern és a Károlyi család 1895.45. 1.), egy Mercy Temesközben példájával áldáslett a magyar gazda további előmenetelére.Ebben az időben lett a kuruc magyarnak erényévéa királyához való hű ragaszkodás is. És ez iscsak természetesnek mondható. Hisz az a királyszerette öt, anyagi és szellemi téren egyaránt javátakarta. Hogy ebből baj lehet valaha, hogy a Bécsfelé való vonzódása nemzeti sajátságainak rovásárafog menni, a nemzeti nyelv jelentősége ismeretlenlévén, ezt ő eleintén nem érezte. KárolyiSándor, a nagy magyar, aki egy szót sem tudott

290németül, fiát már német nyelvre taníttatta, éspedig abból a célból, hogy idővel képes legyen azudvarnál fölvenni a versenyt a befolyást bitorlóosztrák és cseh aristocratiával. (Éble i. mű 108.1.) Tehát meg lehet ám érteni az akkori magyart,meg lehet érteni a nemzeti jelleg szempontjábólkésőbb károsaknak bizonyult következményekkeljáró eljárását is, anélkül, hogy elvfeladás vádjávalkellene sújtani.Valami hasonlót látunk a mai egyszerűbbfalusi népünknél, amelynél a magában véve mindigtiszteletreméltó konzervativizmus sokáig szokottútjában állani a még oly jóravaló haladásnakis. Először is a nép bizalmatlan minden iránt,ami addigi eljárásával ellenkezik; másodszor egyhamarnem lát be jónak semmit, amit nem azapjától tanult. Tudják, ismerik ezt jól mindazok,akikre a nép művelődésének gondozása bízva van.Ez már a néplélek ősi sajátsága, amelylyela haladásnak minden nemzetnél meg kellett küzdenie.Nem jó történetíró az tehát, aki, mihelytilyesmivel találkozik, egyszerűen a rosszakaratramagyarázza.

XVIII.Kultúrállapotok III. Károly alatt. Acsády nem értvén afelújuló Regnum Marianumot, szörnyen ócsárolja. Azuralkodó vallás és a tűrt vallások rendszere. Az iskolaügyezen időben. A vallásalap.A régi utakon, a régi megszokott módokonváltoztatni és megújulni – jól tudjuk – nehézaz egyes embernek, hát még egy egész nemzetnek!Ilyen volt a magyar sorsa a 18. századelején.Hosszú időkön által harcias s következésképnyers életet élt, most egyszerre a béke, az erőgyűjtés,a munka s az általános tatarozás korszakaelőtt találta magát. Az a magyar, aki mégtegnap is a kardnál és a zsákmányolásnál nemismert kedvesebb s magához illőbb foglalkozást.Vajjon hogyan változzék át most egyszerre azalkotó munka emberévé, aki eddig csak pusztítotts most is csak pusztaságot, csak romokatlát maga körül?Az idő intő szava azonban sürgette, egy jókirály buzdította s benne meg is fogamzott a jószándék; csakhogy az elmaradhatatlan megújulásmellé egyet kötött ki: átöröklött középkori alkotmányáhozsenki nyúlni ne merjen. A nemesnekmegmaradnak a jogai, a polgárnak és a jobbágynaka kötelességei; megmaradjon az államvallásis s mellette éljenek, ahogy tudnak, a tűrt vallások– az 1681-ki törvény szerint. Régi, szűkösalap biz ez s erre kellett emelni a modern, a tágasépületet. Hogyan, miképen?

292Továbbá a Bécscsel való barátságosabb érintkezésegyszerre megnyitotta előtte a tisztultabbízlést, a nyugatnak előhaladt s előtte addig ismeretlenszellemi életét; ez tetszett is neki, utánais kezdett vágyni. Csakhogy az a műveltség idegenhüvelyben kínálkozott neki, hogyan emelkedjékmost már annak a színvonalára, hogyan idomítsaazt át hirtelenében a saját nemzeti geniusához,mikor az ő házi berendezése, életmódja, gondolatköreeddig egészen más volt?Így talált a magyart az átalakulási korszaka 18. század elején, számos belső és külső nehézségével,a megoldandó problémák egész sorával,szinte páratlanul a nyugati népek történetében.Azért, aki ismeri a népek életének lélektanát,nem fog rá követ dobni, ha látja, hogy megújulásanem járt bajok nélkül, hogy nyeresége, szellemiemelkedése nem járt más irányú veszteségnélkül, csak azért, mivel az a megújulás rendestörvényei szerint alig is mehetett végbe máskép.A tárgyilagosan ítélő történetírás mindeztszámba veszi, de Acsádynak erről szóló fejtegetéseegy karrikatura. Azon kor szellemét, valamintaz átalakuló néplélek természetét – úgylátom – nem ismeri: hanem egyszerűen innena 20. század magaslatáról, a mai gondolkodásszerint, lebírálja az akkori eseményeket s mégisúgy adja a dolgot, mintha csak a 18. század elejénekmagyar történetét írná.Elfogultsága határt igazán nem ismer, aztlehet róla ismételni, amit Lánczy vetett volt Thalynaka szemére, hogy története csak vagy nagyonjó, vagy nagyon rossz emberekkel van megrakva,úgy azonban, hogy a nagyon jók a protestánsok,a nagyon rosszak mindig a katholikusok. Acsády-nak is a kuruc vagy a protestáns maga a legtökéletesebblény, akihez makula nem fér, a király-

293párti vagy katholikus ellenben maga a megtestesültgonosz, akinek még a lehellete sem olyan, mintmás rendes emberé. Megjegyzendő itt mindjárt,hogy azt az annyira óhajtott szatmári békét iskét kath. főúr fáradozásának köszönhetjük.Hát az ilyen felfogás beleillik a köznapipletykás életbe vagy a politikai pártok elfogultvilágába, de nem illik az igazságot nyomozó történetíróhoz!Bemutatóul, a tér szűke mi itt, csaknéhány ilyen részletével lehet foglalkoznom, azonbanfejetetejére van állítva az egész előadása.Egyszer sem volt eddig megjegyzése a felkelőksokszor igazán vandal pusztításaira, Thökölykegyetlenkedéseire, vagy most utoljára is, Rákóczyalatt, a kurucoknak Rákóczy által is felpanaszoltzsákmányolásaira; de III. Károly alatt,nyomban a béke megkötése után, a jogos kártalanítástkívánó királypártiak ellen ismételtenmár ilyen kirohanásokat intéz: „A. magyar főpapokés a labanc főurak, kik a kuruc világ idejénannyi üldözést és vagyoni károsodást szenvedtek (!),lihegtek a boszútól s győzelmeket kíméletlenülki akarták aknázni. Jutalmat kívántak hűségükért,kárpótlást szenvedéseikért s a kuruc mozgalomvezetőinek elkobzott jószágain akartak osztozkodni... megindították .a birtokfoglalást s a vallásüldözést,kényök-kedvök szerint éltek hatalmukkal”.(432. 1.) – Vagy „Károly király reformtevékenységehamar megfeneklett s minden térenhelyreállott a régi kormányrendszer, mely azalattvalók szellemi és anyagi érdekeivel egyarántnem törődött. Hogy ez oly gyorsan megtörtént,azt a magyar főpapok és főurak labanc érzelmei...okozták”. (436. 1.) – Vagy „1728-banKároly összehívta a 3-ik országgyűlést, de ott apapi szellem már olyan túlsúlyban volt, hogy

294haladásról, reformtörvényekről szó sem lehetetttöbbé”. (442. 1.) És így végig.Tehát amott a katholikusok, nyomban aszatmári béke után, mint anarchisták, itt megmint a haladás ellenségei szerepelnek. Ott boszútóllihegnek, ők, akik megteremtették a békét,itt meg a haladni akaró nemzet kerékkötőinekvannak bemutatva, amidőn, ami javulás történt,tulajdonkép az ő munkájoknak volt köszönhető.Pletyka ez Acsády uram! piaci pletyka, nem történet.Az a pusztulás és romhalmaz között építkező18. századi magyar nem érdemli meg ezt anyelvöltögetést, ha mindjárt az alkotás munkája,a nemzetnek, a régi alkotmányához való törhetetlenragaszkodása folytán, nem is haladt előreoly rohamosan, amint mi azt ma esetleg kivánnók.Neki továbbá maga a Magyarország hősi felszabadítója,a törökverő Savoyai Jenő herceg semszerette a magyarokat. Vajjon miért mondja eztés miből következteti? Abból, hogy midőn 1716-bana Temesközből is kiverte a törököt s a temesváribasa az egyezség egyik pontjában azt kívánta,hogy a várba szorult kuruc-telep is szabadontávozhassák, Jenő hg azt jegyezte volna meg: acsőcselék mehet, a hová akar. íme tehát nemszerette a magyarokat! Az állítólagos megjegyzésbőlvont ezen általános következtetés élénken emlékeztetarra a mondásra, amit a bécsi Luegerrőlhallottam. Egy magyar előkelőség azt kérdeztetőle: miért gyűlöli annyira a magyarokat? Kérem,kérem, jegyezte volna meg erre Lueger, éna magyart szeretem, csak a zsidó-magyarokat kinem állhatom. – De, hozzáteszi Acsády, Jenőherceg még sem szerethette a magyarokat, mivelazt ajánlotta, hogy a Temesközt ne kebelezzékvissza Magyarországba, hanem külön tartománynyászervezzék, katonai kormányzat alatt. (437.1.)

295Vagyis a török miatt szervezte ott a magyar katonaiőrvidéket. Nem látom ugyan, hogy milyenszeretetlenség rejlett ebben az eljárásában a magyariránt, de hogy a török beütésekre továbbrais kellett számítani, amint 1738-ban tényleg ismétpusztított is azon a vidéken, azt a történetbőltudom. Egyébiránt vajha adna az Isten a magyarnakma is egy olyanféle felszabadító ellenséget,aminő egykor Jenő főherceg volt, hogy segélyévelegy kicsit megtudnók tartani a magyar földet amagyar nép számára!Ha pedig már az általános politikai kérdéseketis így tárgyalja, képzelhetjük mekkora elfogultsággaltárgyalja aztán a vajúdó vallás– ésiskolaügyet III. Károly korában. Egyébiránt Acsádybármikor is szól hozzá a vallásügyi kérdéshez,itt vagy másutt, mindig avatatlanul beszél róla,e tekintetben se jogi, se történeti érzéke nincs.Lipót alatt, mint hallottuk, folyton az udvarnyakába varrta a protestánsok kiirtási szándékát,itt meg változatosság okáért ugyanazt a főpapságnaktulajdonítja. (454-7. 1.) A fegyverletételután – úgymond – a főpapság azonnal bőszindulattal vetette magát a másvallásúakra, annyira,hogy, mint tovább mondja, Pálffy Miklós nádormaga is kérte a királyt, fékezze meg a főpapságvérszomját. S így tovább.Hát már egész a főpapi vérszomjig jutottel, bizonyára máglyák is égtek, nem? Ezt ugyannem mondja, tényeket se hoz fel arra nézve, hogyannak a vérszomjnak a természete iránt tájékozhatnékmagunkat, de annál inkább dobálódzik aszavakkal, miután úgylátszik a többi munkáivalszerzett reputatióját, hogy komoly történetírószámba vétessék, ebben a művében egészen feladta.Teljes tudatlanságot színlel a tekintetben,mi volt abban az időben a jogi felfogás úgy ná-

296lunk, mint egész Európában a vallások egymáshozvaló viszonya dolgában. T. i. hogy akkor azuralkodó vallás és a tűrt vallások rendszere voltáltalánosan elfogadva s hogy akkor a vallási egységettartották az államok legfőbb érdekének.Figyelmen kívül hagyja, hogy nálunk a katholikusvolt az uralkodó, a Protestantismus ellenben csaktúrt vallás, melyre az újabb fejlemények értelmébenaz 1681-ki vallási törvény articularis és nemarticularis helyek közt való megkülönböztetésevolt az irányadó. Másutt ellenben ugyanazon időbena Protestantismus volt az uralkodó vallás, sviszont a katholicizmus csak tűrve, amint Angliábanmég ma is az anglikán, Poroszországban aluth, vallás megyén uralkodó vallás számába.Azonban a tűrt vallás, legyen az aztán akára katholikus, akár pedig a protestáns, sehol avilágon nem nyugszik, tágítja szűk kereteit és a teljesszabadság után törekedik. Ezt tette nálunkis mindig, keletkezése óta, a protestantes mus s erreiparkodott III. Károly alatt is. Csakhogy viszontugyanakkor az uralkodó vallás sem volt hajlandóengedni a maga domináns jellegéből, a minekfolytán nálunk s, másutt is, a súrlódás elmaradhatatlanvolt.Ezek a vallási súrlódások jellemzik III. Károlyuralkodását, mint bármikor azelőtt, s haesetleg nagyobb jelleget öltöttek, – Acsády rémképeketlát – az csak onnan volt, mivel új területekbenépesítéséről is volt szó; a kath. főpapságtehát résen állott, hogy, amint már a bécsibékénél is kimondották, úgy ez a telepítés is azuralkodó vallás hátránya nélkül, absque praejudiciocath. religionis, történjék. Azonban a főpapságe téren magától semmit se tehetett a törvényeskormány, a helytartótanács, közvetítése nélkül,s amint tudjuk, III. Károly végre, a rendektől

297ráruházott hatalomnál fogva, rendezte is a prot.ügyet 1731-ben a Carolina resolutio által.Igen jellemző példa ezekre a súrlódásokraa Mária-Terézia korába húzódó az az eset, midőnKárolyi Ferenc gróf, Sándor fia, lutheránus tótokkalnépesítette be az akkor néptelen Nyíregyházát,de a vallásgyakorlatra vonatkozó engedélyt,amint ezt. a törvényes rend megkívánta volna,Károlyi is, a tótok is „elfelejtették kieszközölni”.Barkóczy Ferenc egri püspök s vele három szomszédvármegye tiltakozott az eljárás ellen a helytartótanácsnáls minden módon meg akarta akadályozniazt, hogy oly vármegyében (Szabolcs),melyben eddig ezen vallásnak hívei nem voltak,annyi luth, tót letelepíttessék. (Éble: Az ecsediuradalom és Nyíregyháza. 1898. 49. I.) Barkóczyeljárása teljesen azon kor felfogásának fele! meg,s legfeljebb előnyösen jellemzi a püspök őrködőfigyelmét, de azért vérszomj, úgy gondolom, egycsepp sem található benne.Különben a többféle vallás, mint a többfélenemzetiség is örökös bontó eleme a? államoknaks épp azért vajjon ki hiszi, hogy a vallások közöttteljes politikai egyenlőséget és viszonosságotkimondó 1848: XX. t. cikk óta nálunk már teljesa béke? Sohasem lesz az. Miért? Azért, mivelha valaha az állam szempontjából minden lehetőtekintetben egyenlősítenék is a vallásokat, akkoris megmarad köztük a tartalmi különbség, egyiknektermészetes felsőbbsége, a másiknak inferioritásas megmarad az irigység is, mely az embereketsoha nyugodni nem engedi.Érdekes Acsádynál ezen idő tanügyénekismertetése is. (468-9. 1.) Hogy az Károly korábannem állott a mai magaslaton, azon komolyember úgy gondolom meg nem ütközik, de viszont

298azt az avatatlan bírálatot sem szabad róla mondani,amelyben Acsády részesíti.Azt elismeri ugyan, hogy: egészben a magyarközoktatás tisztán az iskolák számát s nemminőségét tekintve ez időben megfelelt a népességáltalános számának, volt két egyetem s töméntelenközépiskola De az a minőség? Hogymit kívánt volna az iskolától a sok csatazaj utáns az általános pusztulás közepett, mindjárt aszatmári béke után, azt nem tudom, de hogy azt,ami volt, rosszul bírálja, a jezsuita és a prot.iskola közt vont párhuzamán látom.Csodálatos egy párhuzam ez! A jezsuitaközépiskoláta sárga földig leszólja, de a protestánsokközépiskoláit annak dacára, hogy szerinte„a jezsuita-iskola rossz példája átragadt a protestánsintézetekre is”, mégis kiválóbbaknak mondja,így valahogy olvasta ő azt Fináczynál (A magyarországiközoktatás története Mária Teréziakorában I. köt, 1899.), hát hűségesen utánamondja.A jezsuiták „tan és nevelőmódja – úgymond– elavult. Mutatós, csillogó, de felszínesnevelést adtak az ifjúságnak. Tudatlan papságkerült ki kezökből s a világi növendékek tudományosképzése még kevésbé felelt meg a szükségletnek.Intézeteikben a magyar szellemnek épennem, a magyar nyelvnek alárendelt hely jutott.A latin volt a fő”.Ez a magában lesújtó, de az akkori paedagogiaállásából tekintve a leghálátlanabb bírálatcsak ismétlése azon voltairei szellemű udvari emberekhíreszteléseinek, akik Mária Terézia .korában– az egyház ellen irányult gyűlölettől indíttatva– ily címen igyekeztek az iskolát azegyház, illetőleg a jezsuiták kezéből kivenni, hogyabból az akkor virágzó fejedelmi absolutizmus szá-

299mára alkalmas eszközt csináljanak. S midőn áskálódásaiktényleg célt értek s eltörülték a jezsuitákat,vajjon mit tettek az aulikusok a Ratio által(1777.) megreformált középiskolájokkal? Előszöraz országos nyelv szerepét a német nyelvnek szánták.Másodszor, a királyné rendeletével, ugyanazokata jezsuitákat alkalmazták újból tanároknak,akiket az imént kikergettek volt az iskolából.Bőven olvasható erről a komédiáról Fináczy kétkötetes művéről írt tanulmányomban. (L. EgyetemesKritikai Lapok 1903. 51-68. 1.)De ha Acsády szerint ilyen hitvány és nemzetietlenvolt a maradi jezsuiták iskolája, akkora mindig felvilágosult és a haladást vezető protestánsokiskolája bizonyára jobb volt! Dehogyvolt. A jezsuita iskola-típus uralta akkor az egészvilágot, oly mintaszerűnek tartották; azért Fináczyután Acsády is csak azt mondhatja, hogy „ajezsuita minta a protestáns tanügyet sem hagyhattaérintetlenül, ez is a latint uralta s a tantárgyakmegválasztásában sem igen tért el a jezsuitaiskoláktól”. Vagyis, amint a fennebb említetttanulmányomban kimutattam, az akkori magyarprot. iskola is csak gyarló utánzata volt ajezsuita rendszernek.Ha azután egyrészt azt mondja, hogy „mégSárospatakon sem tanították a magyar történelmet”,másrészt ennek dacára ugyanakkor azt isállítja, hogy „mindazáltal a protestáns iskola adtaa magyar értelmiség színe-javát” s hogy „a prot.iskola alaposabban, magyarosabban tanított”:akkor ezzel az ellenmondásával csak azt mutatja,hogy állításai komolyan egyáltalán nem vehetők.Én még hozzáteszem, amit ő Fináczynál(I. 223. 1.) elolvasni elfelejtett, hogy a magyarságtekintetében is éppen ellenkezőleg állott a dolog.Míg ugyanis a jezsuita-iskolákban a latin előadási

300nyelv mellett a magyarázatoknál, a történelmifeleleteknél és színpadjukon a magyar nyelvet ishasználták, addig a protestánsok iskoláiban intézetitörvények egyenesen eltiltottak a magyar szót.Erről Acsádynak nincs tudomása, nála aprot. iskola tanított magyarosabban, amint szerinte(447. 1.) a lelkészi pénztárt is (később vallásalap)III. Károly teremtette meg, holott azt már I.Ferdinánd a U48. évi XII. t. cikkel az elpusztultmonostorok, kolostorok és káptalanok javaiból állítottafel. (L. művemet: Autonómiánk. 1899. 27. J.)Nincs terem Acsády minden tévedésével foglalkozni,csak a főbbeket veszem itt is, másuttis tollam alá. De ennyi is, amennyit itt talál azolvasó, indokolttá teszi azt az ismételten felvetettkérdést: minek írt Acsády új történetet, midőna mai felkutatott történeti anyag dacára egyáltalánnem tud, vagy nem akar behatolni az egyeskorok szellemébe? Lehet-e pedig enélkül ma történetetírni? Lehet, de nem a történeti igazságszolgálatában.Ezt kell mondanunk Acsádyról is ; akinélszószátyárságnál nem egyéb, midőn füzeteinekboritékán mégis azt olvasom, hogy ezen új müvét:pártatlan, rendi, felekezeti és minden másmelléktekintettől ment magyar hazafias szellembenírta meg. Könyve nem haladást, hanem igennagy visszaesést jelent, ami valóban sajnálatraméltójelenség.

XIX.Mária Terézia és kora. A királynő egyénisége. A magyarnemzethez való viszonya, az erről szóló balítéletés Acsády. Elkorcsosodhatott-e 1711 után a magyar? Ahanyatlási korszakról szóló előítélet a magyar irodalomtörténetbon.Bessenyei György nem vezetett. A főúrirend azelőtt is eljárt Bécsbe s adóssága is már azelőttvolt elég.III. Károlyt leánya Mária Terézia követtea magyar trónon. (1740-80) Történetünkben amásodik nő-király, aki azonban az elsőnek, Máriának,Nagy Lajos leányának, hatalmasan fölötteállott. A rendek Pozsonyban a koronázás előtt,a hatalom teljét akarván jelezni, azt határozták,hogy „Rex Domina nostra”-nak fogják üdvözölni.S ö valóban, neme dacára, mint király viselkedett.Nemcsak akkor elbírta fején a nehéz koronáts felnyargalván a koronázási dombra, férfimódra a világ négy tája felé vágott kardjával,(Fadrusz hatalmas szobra mutatja a jelenetet)hanem egész uralkodásával is bebizonyította, hogybenne, aki különben a legtisztább nő volt, akivalaha trónon ült, csakugyan trónra és tettretermett lélek lakik. Száz év multán maga Bismarcknémet államkancellár az osztrák ház legnagyobbállamférfiának nevezte.Szép és ifjú volt, mikor a trónra lépett.Kék szeme, gazdag szőke haja, arcának finommetszése s fris színe, mosolygó szája, mely nemhasonlított őseiéhez, az egész élettől duzzadó alakelbájolta a hideg szemlélőt is. Modora meg olyan

302megnyerő volt, hogy a külföldi követeket is csodálkozásraragadta. A természet ezen adományaihozjárultak nagy uralkodói tulajdonságai: a ritkaokosság, a népei iránt való őszinte szeretete ésa rendkívüli munkabírás, melylyel nagy számúnépeinek kormányzását maga közvetetlenül vezette.Nem volt olyan fontosabb államirat, melynem ment volna kezein keresztül s amelynekszélyére sajátkezűleg ne írta volna oda a máigolvasható megjegyzéseit.Pedig nem volt könnyű az atyjától átvettöröksége. Ahogy a trónra lépett, nyomban apragmatica sanctióért kellett síkra szállania, miutána vetélytársak egész serege a szomszédbólszeretett volna osztozkodni a gyöngének képzeltnő birodalmán. Hű magyarjai segítségével azonbanezen szerencsésen átesett; a magyar kard,mely Kún László alatt a Habsburgi Rudolfot(1278.) segítette Ausztria birtokához, most magátaz ősi Habsburg-dinasztiát mentette meg, (micsodaváltozása az időnek!) kimutatván vele, hogy aszatmári békét és a pragmatica sanctiót valóbankomolyan veszi.De nem volt könnyű különösen a magyaröröksége. A reformok félbeszakadt munkáját kellettfolytatnia, ugyanazon anyagi és a rendi alkotmányrészéről támasztott nemzeti nehézségekközött, amelyek közt atyja megkezdte. Azonbannagy erélyétől, a mindenre kiterjedő figyelmétől,de különösen a nemzet iránt érzett hálás szeretetétőlösztönöztetve ezekkel is megbirkózott.Új alkotások egész sorával gazdagította nemzetiéletünket, s hatalmas lépéssel vitte előbbre amegújulni kezdő Magyarországot. Nevéhez vankötve nemzetünk felemelkedése, országunk területikiegészítése, a műveltségnek és a közerkölcsnekmagasabbá, általánosabbá tótele. Valóban nemcsak

303úgy érezte, hanem egész uralkodása alatt tényekkelis bebizonyítani iparkodott, amit a temesibánság visszacsatolásakor vejének és királyi helytartójának,Albert szász-tescheni hercegnek írt:„Megelégedésemre szolgál, hogy ... Magyarországboldogabbnak tartja magát, mint azelőtt volt. Énjó magyar asszony vagyok; szívem csordultig televan hálával ezen nemzet iránt”.A nagy királyné azonban ezen a nemzetiránt tanúsított őszinte jóakarata dacára sem kerülhetteel sorsát a közkézen forgó történetikönyveinkben. Habsburg volt, katholikus volt, azuralkodó vallás híve, tehát a történetírásunkatirányító felekezeti elfogultság szemében, bármités bárhogyan is tette volna az ország érdekében,mint atyjának, neki is okvetetlen magyarellenesnekkellett lennie. Az alkotmány rovására uralkodóvátette a császári rendszert, az országotosztrák tartomáuynyá sülyesztette és elnémetesítettea nemzetet. – így tanuljuk és tanítjuk eztma is iskoláiukban, a hivatalosan approbált könyvekből.Acsády még ezen is túllicitál. Az I. kötetbennyilatkozott, de aztán, mintha elszégyeltevolna magát, a II. kötet füzeteiben sokáig félbehagyottfanatizmusa, ismét hatványozottan tör kirajta, (473-530. 1.), nem csoda, megvan a magyarázatais. Hiszen, amivel szintén régen találkoztunke lapokon, ismét megjelenik nála az abizonyos pont, t. i. a zsidóság is, amelynek bántásapedig, mint M. Terézia alatt történt, mindig kiszokta hozni Acsádyt történetírói nyugalmából.Haragszik is nagyon. „Mintha Mária Terézia sejtettevolna – akire már ezelőtt is s azután isannyi tücsköt-bokrot összehány – hogy a magyarság(talán inkább a trencséni tótság, vagyungi, beregi oroszság?) gazdasági és nemzeti te-

304kintetben hasznavehető elemet fog a zsidó vallásúlakosságban nyerni, ezt is (előbb nagy szakavatottanbeszélt a protestánsokról) ellenszenvénekegész súlyával üldözte... A királynő általábanazt mondotta, hogy egészen tetszésétől függ, kiűzze-ea zsidókat az országból. Nem tette ugyan,de a rendes adón kívül külön türelmi adót (türelempénzneknevezték az egykorúak) vetett ki(1746.) rájok”. (493. 1.) – írja nagy panaszosan.Ezt tehát vissza kell neki fizetnie.És annyi tény, hogy ritka simfelési talentumavan Acsádynak, akire ő megharagszik ésakit lesimfel, az aztán csúnyául van lesimfelve.Mária Terézia jelen hosszú története kitűnő mintaerre. Csakhogy gonosz itt aztán tulajdonképpenmindenki: nemcsak Mária Terézia, hanem a főpapság,a főnemesség, a nemesség, a kormány, avármegye is, jó csak a szegény protestáns, s hogytársa legyen; az üldözött zsidó (dupla adót kellettfizetnie!) és még egy valaki, az, aki szerintea Rákóczy fellépése előtt is az összes hazai tényezőkközött egyedül ápolta a nemzeti eszményeket,akárcsak ma a zsidó szocialista-vezetőkszemében: a tömeg, a jobbágyság, amelyről, változatosságokáért, itt megint azt állítja, hogycsak ő maga „ismerte munkájának nagy nemzetiértékét”. (508. 1.)Íme néhány mutatvány a vastag füzetből.Mária Terézia – úgymond – a császárirendszer szellemében politikailag egyszerű tartománynak,gazdaságilag Ausztria gyarmatának tekintetteMagyarországot s a vallás üldözés fokozásával,valamint a tervszerű németesítéssel akartanépét sajátos nemzeti egyéniségéből kivetkőztetni.(485 I.) Tisztán kényuralmi tervei javára eszközölteújításait. (489. 1.)A német mellett még inkább magyar kör-

305nyezete keltette benne azt a hitet, hogy „szeretett”,„nemes” Magyarországa érdekeinek használ,midőn a nép egy részét vallásából, a másikatmeg nemzetiségéből forgatja ki, az egészet megAusztria gazdasági kizsákmányolásának veti alá.(497. 1.)A főúri világ, mint atyái a XVII. századbanvallásukból, úgy most kivetkőzött anyanyelvéből,nemzeti hagyományaiból s a császári rendszervak eszközévé lett. (495. 1.)A magyar egyház élén Mária Terézia korában– így beszél más helyen – ugyanazon főúricsaládok fiai állottak, melyekre a bécsi rendszerrégóta támaszkodott... szabad kezet engedettvallásüldöző szenvedélyeknek, nem korlátolta pazarló,nagyúri életmódjukat. (487. 1.) És erreaztán – bizonyosan öntudatlanul – maga ellenszóló példákat hoz fel; felhozza Barkóczy Ferencprímást, akinek éppen szigorú életmódját földicsériFináczy (i. mű I. 280. 1.), valamint nemtudja azt sem, hogy amidőn ócsárlására felhozzaM. Teréziának hozzáintézett szavait: sajnálom,hogy teremtettelek (kineveztelek), hogy ezzel alegnagyobb dicséretet mondja Barkóczyról, mivelezt M. Terézia az 1764-ki országgyűlés utánmondta neki, amidőn az országgyűlés Barkóczyvalegyütt ellenállt bizonyos túlságos követeléseinek.Példának felhozza továbbá Esterházy Károly grófegri püspököt, a nagy hazafit s tudomány barátot,akinek egri lyceumát hatalmas könyvtárával, csillagvizsgálójávalma is megnézheti mindenki. Aharmadikat meg mérgében egyszerűen eltéveszti,mivel Barkóczy utóda a prímási széken nem, mintö mondja, gróf Esterházy József, hanem grófBatthyány József volt, később II. József újításainakbátor ellenzője.A köznemesség tettereje is – így ír – el-

306lanyhult. Egyrészt vallásos vakbuzgósága, másrésztelbizakodása, különösen azonban a ridegálláspont, melyre a munkás elemekkel szembeuhelyezkedett, teljesen megbénította politikai hatalmát.(500. 1.)A vallásos buzgóságban a városi hatóságoktúltettek a kormányon, a magyar elem iráuiiellenszenvek meg a legdurvábban érvényesült.(496. I.)A rendiség épen ez időben – fejtegeti mishelyen – csontosodott meg nálunk kasztrendszerré,akkor lett a nemesi szabadság korlátlanönkénynyé, mely féktelenül érvényesült a helyiközigazgatásban és igazságszolgáltatásban . . . Armalistákés egytelkesek egyáltalán nem vettekrészt a megyei életben s csupán a közép nrtokosok alkották a vármegyét. Ezek meg nem törődtekvele . .. Ép oly kevéssé szolgálta a vármegyea nagy nemzeti eszményeket (500-!.. 1) S ígytovább.Szent Isten, hiszen a felsoroltakból állottakkor az egész nemzet, ha mindenki haszontalanvolt, micsoda világ lehetett az!Nem kell megijedni, hiszen mindez és mégsokkal több és pedig minden további okadatolásnélkül csak Acsády füzetében van így megírva s ömost simfelési kedvében van! Éppen azért nemis lehet ezt komolyan venni, annál kevésbbé, mertaz oknyomozó történet mai előhaladott állapotában,midőn a monográfusok fáradságos kutatásaikalapján igyekeznek behatolni a korok szellemébes azt megértetni velünk, ketten is interpretáltákújabban Mária Terézia korát s éppen ellenkezőeredményre jutottak, mint ahogy a régi, elfogultés elavult álláspontú Acsády meséli, ezek: MarczaliHenrik (Mária Terézia 1891.) és az irodalomtörténeti!Ó Beöthy Zsolt (A szépprózai élbe-

307széles I. 1886. 259-77. 1.). Ezekből értjük meg,hogy ki volt igazán M. Terézia nemzetünknek,hogy milyen volt akkor annak a méltatlanul scsak felekezeti rossz indulatból megvádolt nemzetneka tulajdonképeni magatartása s hogy végreezen alapvető, de átmeneti nehézségekkel küzdőkorszak valódi bajainak mik voltak a tulajdonképenitermészetes okai?Első sorban nézzük ennek a nemzeti szempontbóloly rossz hírbe került korszaknak a magyarjait,vajjon valóban oly elkorcsosultak és olyfeledékenyek lettek·e egyszerre a saját nemzetijellegök irányában?Tagadhatatlan, hogy Acsády ferdítései nélkülis nagy bennünk az előítélet a szatmári békeután bekövetkezett békés korszak s így M. Teréziakora iránt is, amit főkép az iskola idézettelő. A Horváth Mihály nyomdokán járó történetikézikönyveink, hogy minél jobban kiemeljék azazelőtt a Habsburgtól idegenkedő s folyton azúgymondott alkotmányos szabadságért küzdő, idegenbefolyástól ment szokásaihoz, életmódjáhozragaszkodó magyarnak ideális voltát, annál jobbanlenyomják a kibékült s munkálni kezdő magyartós előbbi nyerseségének beállott levetését, látóköréneka külvilággal való érintkezés folytán bekövetkezetttágulását, igazán a Mátyás királynagy ideje óta elhanyagolt művelődési területrevaló újabb belépését: ősi (nem igen magasztalható)erkölcsei, szokásai, életmódja levetésének,szóval elkorcsosodásnak bélyegezik. így szoktakkülönben eljárni az emberek mindig, valahányszorújabb művelődési fokra kell lépniök: fiunt laudatorestemporis acti. Ezen irányú történetírásnakelső sorban a néhai való jó Apor Péternek, küküllőifőispánnak, 1736-ban írt MetamorphosisTranssylvaniáé című erkölcstörténeti munkája lett

308az evangéliuma, mely bőven szórta gúnyját abeállott náj módi ellen és siratta a Báthoriak ésRákócziak szűz tiszta magyar társadalmát.Bezzeg elmegy azonban a kedvűnk annaka régibb magyar társadalomnak a magasztalásától,ha Aporon kívül más egykorú forrásokat is olvasunk.Pl. Mikes említett 72-ik törökországi levelét,vagy még inkább Zrínyi Miklósnak: A törökÁfium ellen való orvosságát (1705-ben jelent megelőször). Untig elég ez is. „Fiaink – írja Zrínyiegy helyen – haszontalanul élnek, vagy otthonatyjoknál, anyjoknál, vagy ha ugyan derekasanlátni és hallani akarnak (amint ők mondják) egymagyar úr udvarába beállanak és szerződnek. Ottmit tanulnak? Innya. Mit többet? Pompáskodni,egy mentét arannyal megprémeztetni, egy kantártpillangókkal megcifráztatni, egy forgóval, egyvarrott lódinggal pipeskedni, paripát futtatni, egyszóval esküdni, hazudni és semmi jót nem követni... Ha udvarba nem megyén az ifjú, semhadban, sem vidékben, sem idegen országokbanvitézlő mesterségeket tanulni, tehát vagy prókátorságotpatvarián, nem az igazságnak szeretetébőlpedig, hanem másokat nyomorítani kívánván,tanúi vagy papságra adja magát, Isten tudja micsodaindulatból. Az úrfiak szintén ilyek, az itallegnagyobb mesterség és katonaság s mentől aljasabb,rosszabb lovászokkal s kóborló katonácskákkaltársalkodnak, legnagyobb katonaságnaktartják. Osztán ha húsz esztendőt alig érnek isel, mindeniknek feleség kell; ha tízen vannak isegy famíliában, senki nem tanul jó tudományt,senki nem lészen zarándokká, hogy láthasson,hallhasson, tudhasson abból hazájának valamitszolgálni”.A szatmári béke után már sűrűbben járnaka szomszédba, látnak, tanulnak, finomulnak s mi-

309dön azt teszik, amit íme Zrínyi – látván el maradottságukat– annyira sürgetett, azt mondjákrá kézikönyveink és Acsády, hogy ima kezdenekelkorcsosulni!Különben az a kép, melyet maga Acsádyfest régibb munkájában (Magyarország Budavárvisszafoglalása idején 147-158. 1.) az előző korfőúri udvarainak henye, léha erkölcsi állapotáról,egyszermindenkorra elég, hogy ne beszéljünk többéa szatmári béke után élt magyarnak elkorcsosodásáról.Hiszen léhább már nem lehetett volna!Acsádyféle történeti könyveink ezen felfogásárarádupláz aztán az irodalomtörténet is, Toldy Ferencnyomán, s hogy nagy fénybe helyezze a sembelső értékkel nem bíró, sem az írók felbuzdulásárahatást nem gyakorló, hanem elszigetelt jelentőségűu. n. Bessenyei-kör, vagy a testőr-iskolakésőbbi fellépését, (hiszen maga Bessenyei márotthon Orczy tói. nyert buzdítást, Báróczy szinténmár testőrsége előtt otthon, Erdélyben, kezdtefordítani Kasszandráját, v. ö. cikkemet BessenyeirőlKath. Szemle 1901. 374. 1.) szörnyű mód lenyomjaaz 1711-72-ig terjedő korszakot irodalmiszempontból, mintha akkor legalább is egyptomisötétség uralkodott volna s egyenesen el is nevezihanyatlási vagy nemzetietlen korszaknak. Bessenyeitúgy jelenítik meg, egy kigondolt és mesterkéltirodalmi korszak-felosztás kedvéért, mintafféle solera post tenebras. Pedig 1711 után, hahasonlókép összeadjuk a maradványokat, volt akkoramagyar irodalmunk, mint a közvetlenül előzőkorban s maga Faludy Ferenc (Nemes Embere1748-ban jelent meg) a magyar nyelv bővítése,tisztítása dolgában szinte egy századdal előztemeg korát, midőn már ugyanazon forrásból merített,t. i. a nép nyelvéből, szelleméből, mely forrásalapján később aztán Petőfi és Arany költé-

310szetünk aranykorát teremtette meg. (L. értekezésemetFaludi Nemes Asszonyáról. A nyitrai felsőbbleányiskola értesítőjében. 1898.) Az 1770 körülvaló tömegesebb írói felbuzdulás, éppen a fellépőíróknak más-más önálló irányokban, egymástólfüggetlenül való működése mutatja ezt, nem valamiúj, akkor támadt tünetnek, hanem az addigis szórványosan dolgozó írók tevékenysége kiszélesülésénektekintendő, és pedig nem Bessenyeibehatása alatt, ami teljesen téves állítás, hanemrészint a megállapodottabb hazai viszonyok buzdítóhatása, részint pedig azon szélesebb látókörkövetkezményeként, amit a nemzet a külföld állapotainakmegismerése, az ottan virágzó irodalmaktudata folytán nyert. Különben pedig magyarnemzeti irodalmunk, belső, maradandó értékét tekintve,csak Kölcseyvel és az Auróra-körrel vettekezdetét.A Bessenyei-mithossal szemben a történetitény az, hogy a francia nyelv és irodalom ismereteezen időben nem volt a főrangú körök kiváltsága.Minden osztályban találkozunk művelőivel.Katholikus szerzetesek és protestáns prédikátorok,katonatisztek és falusi nemesek fordítják remekmüveit.Nagy volt ezeknek termékenyítő hatása. Míga költői szépségek és az előadás varázsa lebilincselik,a hirdetett új eszmék magokkal ragadjáka szellemeket. Egyszerre szembetűnővé teszik irodalmiés politikai hátramaradásunkat, egyszerrefelköltik a vágyat nemzeti irodalmunk emeléséreés politikai intézményeink reformjára.Ε hatást világosan feltünteti b. Orczy Lőrinc,a francia iránynak Magyarországban legelsőirodalmi képviselője. „Valamint a franciák – ígyír 1761-ben – nyelvöket kipallérozták egy századesztendőnél fogva, a mi magyarjaink is fogják

311követni. Megvallom, én egész célom ez volt ezenzavart írásomban, miképen felébreszthetném nemzetünketivásra.” (Fraknói: Martinovics és társainakösszeesküvése. 1884. 2. 1.)Ezt tartván szem előtt, azt kell mondanunk,hogy a szatmári békétől és a Bécscsel való barátságosérintkezés idejétől kezdve, nem elkorcsosodui,(mi is korcsosodhatott volna el rajta!), hanemvalóban művelődni, szellemileg emelkednikezdett a magyar. Rálépett arra az útra, melyensok ingadozás, sok küldés és fáradságos munkaután a mai műveltségi állapothoz jutottunk.Azt sem lehet mondani, hogy azelőtt nemjárt volna Bécsbe a magyar, csakhogy akkor méga feszültség a dinasztia és a nemzet között útjátállta minden szellemi befolyásnak. A sok felhozhatópéldán kívül csak II. Rákóczy Ferencre hivatkozom,kinek ott palotája volt és magára BercsényiMiklósra, aki sokat járt Bécsbe, kivált azutolsó időben, nevezetesen hogy a felvidéki főkapitányságotelnyerje, ami, midőn el nem érte,lett egyik főoka haragjának. Akkor is éppen Bécsbekészült, midőn, szinte elindulásakor, Rákóczy elfogatásánakhírét vette; mire aztán BrúnóérólLengyelországba menekült. Valamint az sem áll,hogy a Bécscsel való érintkezés első sorban kergettevolna arisztokratáinkat tömérdek adósságbas vezetett volna sokat anyagi bukásba. Régi bajvolt ez, (Acsády i. régibb műve 144. 1.) melyetmás okok idéztek volt elő. Károlyi Sándor, s azelőtt már Wesselényi Ferenc, Nádasdy Ferenc,Esterházy Pál nádor, Draskovich Miklós, ZrínyiPéter stb. tömérdek adósságot hagytak magok után.

XX.Mária Terézia társadalmi és állami politikája Magyarországon.Ráfogás, hogy az országot elnémetesíteni, vagymint egyszerű tartományt Ausztriába bekebelezni akartavolna. Tisztelte a magyar korona önállóságát és a magyarnemzet iránt való hálás szeretetének, melyet életevégéig hangoztatott, megfeleltek tettei.Lássuk Acsády téves állításait közelebbről.Mária Terézia – úgymond – Magyarországotpolitikailag egyszerű tartománynak tekintette, valaminta tervszerű németesítéssel akarta népétsajátos nemzeti egyéniségéből kivetkőztetni. Miutánpedig, ugyancsak Acsády előadása szerint,hazaellenes terve sikerült, M. Teréziában a rosszakaratnemzetünk irányában, a magyar nemességbenpedig a férfiatlan lemondás el nem tagadható.Kezdjük az utóbbin, az ú. n. németesítésen.Kétségtelen, hogy a magyar társadalom M. Teréziaalatt nagy változáson ment keresztül, olyanon,mely nemzeti fejlődésünket megakasztani látszott.De csak látszott, a valóságban más történt. Hogymi? azt gyönyörűen megmagyarázta Beöthy Zsolt.Ha ezt végig hallgatjuk, a fennebbi nem kis jelentőségűvádat mind a királyáét, mind pedig anemességet illetőleg elejteni vagyunk kénytelenek.A régi magyar életmódnak a változása jelentékenyrészben – ez Beöthynek a fejtegetése– valóban a királynétól indult ki; de etörekvésében csak jóakarata nyilatkozott, egyrészthogy a magyarokat részeseivé tegye oly

313kitüntetéseknek és méltóságoknak, melyektől előbbtávol tartattak s melyekben a fejedelem kegyenyilatkozott; másrészt hogy az egész magyar életetelszigeteltségének és elmaradottságának durvábbviszonyaiból az európai műveltség formáiközé segítse.Erre pedig Magyarországon valóban szükségvolt s a királyné mindent elkövetett, hogy aztvégre is hajtsa. Nem politikai célzatosságból tette,de a nemzet iránt való jó indulatából. Új művelődéstakart nálunk teremteni, fogékonyságot ébreszteniamaz új eszmék iránt, melyekért emberszeretőszíve lelkesedett és ama nemesebb társadalmiformák iránt, melyek közt az egész míveltvilág mozgott. Lerontani igyekezett a választófalat,mely elkülönített bennünket Európától.A katonai, polgári és udvari méltóságokat,hivatalokat, címeket mindjárt uralkodása kezdeténbőven osztogatta a magyar főuraknak. Kicsaltaőket ősi fészkeikből s birodalmi fővárosába édesgette.Elősegítette a magyar és német aristokratiaérintkezését, sőt össze házasodását is. Voltgondja rá, hogy az udvari élet és a fejedelmikegy vonzóereje állandó maradjon.De nem feledkezett meg a középnemességrőlsem. Lekötelezésére felelevenítette a királyi udvarnokokrégi intézményét, e célból alapította a nemesitestőrséget és a Terezianumot. A gárdarendesen 120 ifjúból állott, de számuk ötszázrais emelkedett, kik öt-hat évi udvari szolgálatután másoknak engedtek helyet. A Favoritepalotábanévenkint 50-60 magyar nemes fiu neveltetett.Mindezek hazatérve az új szellem képviselőiés terjesztői lettek.Ily sok módon s ilyen különböző utakon szivárogvánbe az idegen, míveltebb erkölcsök ésszokások, gondolkozásmód és kedvtelések, a ma-

314gyár nemesi osztály nagy részének életmódjaaránylag rövid idő alatt átalakult. S valóban ittvolt már az ideje, hogy ez így történjék. Mibenállott ugyanis az az akkori magyar életmód? Arégi magyar nemes fegyveresei közt lakott, ágyukkalfelszerelt váraiban vagy jobbágyaitól körülvettudvarházaiban. Apái módjára élt. Mívelteföldjét, már ahogy mívelte, igazságot szolgáltatottjobbágyai közt s olykor be-berándult világot látnia vármegyei gyűlésre. (Bessenyei a Pontyijábanhíven örökítette meg tipikus alakját!) Életmódjameglehetősen nyers és szellemtelen volt. Az újvilág eszméi nem igen hatoltak el kastélyáig, denem is érdekelték. Agarai és kopói közt a vadászatörömeiben érezte magát legjobban s könyvtárhelyett fegyvergyűjteményében büszkélkedett.Erős, sokszor igen mosdatlan tréfák voltak azeleme. Szívesen vendégeskedett s szomszédjai,atyjafiai sűrűn sereglettek össze nála, sokszorhetekig tartó lakomákra Ε lakomák magyarokvoltak. Mindenből bőven: ez volt a főszabály.Húst adott a gulya, kenyeret a telek, bort ésgyümölcsöt a szőlő, a horvát kalmár hozott borsot,a tót sáfrányt. Mária Terézia ezt a szűkös, egyszerűvilágot igyekezett kiszélesíteni; hatásárafrancia és németes szokások, életmód, divat ésöltözet keveredtek a magyar közé.Változás történt a nyelvben is. A magyarnyelv is tényleg jó részben idegennek engedetthelyet. (Ez azonban jobbára a főnemességre értendő;mivel a Itákóczy-kor után fennmaradt 2%milliónyi nemzet nagy részében már azelőtt, polyglottvolt, a III. Károly telepítései folytán beköltözöttjövevények meg egyáltalán idegenek voltak.)De ez a nyelvcsere is a körülmények közttermészetesnek, sőt majdnem kikerülhetetlennektekintendő. A magyar nyelv ugyanis csak úgy

315szolgálhatott volna az új eszmék tolmácsául, haaz új művelődés lassabban megy végbe, a nennyibena, behatoló új eszmékkel együttesen fejlesztiki a nyelvnek megfelelő szőbőségét és hajlékonyságátis. Csakhogy a nyugoti kultúra rögtön hódított,aminek folytán közte és nyelvünk közöttegyszerre nagy űr támadt. Nyelvünk nem rendelkezettmegfelelő számú szavakkal, kifejezésmódokkalamannak tolmácsolására. így aztán előkelőinkkénytelenek voltak vele, hogy. a n\ugatikultúrát annak nyelvén sajátítsák el, amit máskülönbenaz udvari emberekkel való érintkezésis elkerülhetetlenné tett. Félszázad alatt idegennyelvek jöttek forgalomba, a közéletben meg alatin lett uralkodóvá, amelynek nálunk különbennem hiányoztak nemzeti tradíciói. Ugyanezen időbenkezdtek a vagyonosabb nemesek és főurakfaluikról városokba költözni és kastélyokat építeni.A szalonok és boudoirok első utánzatai ismegszületnek.S ez az, t. i. a régi magyar életmód és nyelvezen beállott gyöngülése, amit vádként szokás M.Terézia ellen felhozni s mai szóval németesítésneknevezni. Pedig alig lehet a történeti szempontméltatlan mellőzésének szembeszökőbb példája ennél– fejtegeti tovább Beöthy. M. Terézia csakkora szellemének volt képviselője. 0 nem ismerte,annál kevésbé érezhette, hogy a nemzeti létneka nyelv a leghatalmasabb téuyezöje. (Akkor egyáltalánnem ismerték a nyelvnek ezt a jelentőségét!)Abban a kozmopolita szellemben élt, melya nemzeteket inkább csak politikai, mint nyelvifogalmaknak tekintette. A nemzetiség eszméje, maiértelemben, akkor ismeretlen volt, úgy a németémint a magyaré. A bécsi udvar sem volt német,mint nem volt a berlini, drezdai sem. Nyugoteurópaiudvar volt, ami akkor körülbelől annyit

316jelentett, hogy: francia. III. Károly udvarábanmég a spanyol és olasz nyelvek uralkodtak, utóbba francia emelkedett túlsúlyra. A királyné neveltetéseis ez idegen szellemben és formák közötttörtént, azért egész életében legszívesebben beszéltés írt franciául, németül ellenben igen hibásan írt.Ha pedig a királyné és egész köre ily könynyenés szívesen meghódolt, szokásaiban és nyelvében,egy magasabb művelődés előtt, különösellenségeskedés kellett-e ahhoz, hogy a magyarnemességet hasonló hódolatra késztette? Nemlenne igaztalanabb az okoskodás, ha inkább vonzalmatés jóakaratot keresnénk benne. Nem törődötta saját nemzetiségével és mi mégis a magunkéirányában ma különös tiszteletre és gondozásraszeretnénk kötelezni. De csak ma követeljükezt, akkor, a polyglott nemzet körében,ilyesmi senkinek se jutott eszébe.Mivel akkor még a nemzetiségi eszme tudatateljesen hiányzott nekik (hiszen csak a napóleoniháborúk után hirdette Kölcsey, hogy nyelvébenél a nemzet!) s máskülönben is csak a rendestörténeti törvény az, ami akkor a magyaron teljesedett.Ε történeti törvény szerint az idegenműveltségi áramlat, mely hirtelen támad meg egynemzetet, rendeseu nyelvével hódít. Gondoljunkpl. csík a humanizmus virágzására Európában snálunk Mátyás kirily udvarában, nemde latinvolt az? Ez a folyamat ismétlődött M. Teréziakorában az átvett nyugati kultúra kapcsán, melycsak idővel változott át a nemzeti kultúra emelőjévé.De azzá aztán át kellett változnia. Mivelaz egész nemzet nem merült és nem merülhetettálomba, az idegen külső alatt folyton ott rejtőzötta nemzeti lélek, mely végre is föléje kerekedetts az idegen kultúra használható elemeitteljesen nemzetivé alakította át.

317Íme ezt a szükséges kulturális folyamatotmondja Acsády tervszerű németesítésnek, a maiszólás szerint. Olyasmit visz bele tehát abba akorba, amiről akkor egyáltalán nem volt szó svádat emel oly pontban, amelyért az akkori nemzedéketéppen dicséret illeti. Művelődni akartaz s haladni. Különben pedig nemcsak M. Teréziauralkodásának első felében nem terjedt oly kikiáltottmódon a németesítés, hanem még a Ratio(1777.) utáni időről is azt mondja Marczali: „Kivévea szorosan vett tudós és a főnemesi, vagytisztviselői köröket, még sem igen terjedt akkora német nyelv. A köznemesség zöme megmaradta magyar és latin nyelv mellett”. (I. mű 305. 1.)Amiként pedig ezzel, úgy vagyunk Acsádynakazon politikai vádjaival is, hogy M. Teréziaa császári rendszer szellemében politikailag egyszerűtartománynak, gazdaságilag Ausztria gyarmatánaktekintette volna Magyarországot; továbbáhogy a főúri világ a császári rendszer vakeszközévélett s hogy a királyné a nép egyik részétvallásából, a másikat nemzetiségéből akarta kiforgatnistb.Marczali Henrik szakszerű fejtegetései után(id. monográfiájából) tudjuk, hogy mindez a vádalaptalan ferdítés; amennyiben ellenkezőleg akirályné mindig szerette a magyar nemzetet skárát semmi tekintetben sem akarta. Igaz meggyőződésselmondhatta azért halálát megelőzőnapon (1780.): „Esterházy! én meghalok, demondja meg nemzetének, hogy hálával gondolokreá még utolsó perceimben is”.Mária Terézia valóban igazat mondott s haa látszat első tekintetre ellene szól is; ha sok,kivált későbbi intézkedése az alkotmáuyosság színezetétnélkülözni látszik, annak megvan a kellőmagyarázata, anélkül hogy a fentebbi kiélesített

318vádaknak helyt kellene adni. Mária Terézia politikájánakilyen magasabb s teljesen érthető szempontbólvaló magyarázata jellemzi Marczalit.Mária Terézia korszakát ugyanis kormányzatiszempontból két részre lehet osztani, az örökösödésiháború idejére s az ezután való (1750utáni) időre, amidőn a háborúi alkalmából szerzettpolitikai tapasztalatait kezdte érvényesíteni. Akirályné kezdettől fogva egyenesen német tanácsosaikedve ellenére helyezte bizalmát a magyarokba,akik ez okból is teljes önfeláldozással viszonoztáka bizalmat. Eleinte, az 1741. országgyűlésen,Acsády állításai ellenére, aki – minthallottuk – már III. Károly alatt mondta elkorcsosodottnaka magyart, még teljes erejében látjuk a gravamenjeivel és nemzeti követeléseivelfoglalkozó régi magyar virtust. „Ha az 1741.országgyűlés hangulatát tekintjük – írja Marczali– megtaláljuk benne mindazt, mi századokonát tartó hagyománya volt tanácskozásainknak.Rendkívüli érzékenységet mindenben, mi az országjogait, különösen az idegen befolyás távoltartásátilleti, nagy hajlandóságod gáncsot keresni mindenben,mit a király tesz, a végletekig menőbizalmatlanságot a tanácsosok ellen”. (82. 1.)Napló szerű leírását bírjuk ennek az országgyűlésnekKolinovicstól: Nova Uugariae Periódus.Budae, 1790.Azonban az 1741. szept. 11 -ki pozsonyi jelenetután, midőn a királyné személyesen fordultsegítségért a reudekhez, egyszerre minden sérelemrőlmegfeledkeznek s fegyvert fognak M. Teréziamegmentésére. Ekkor már uem kevesebbforgott kockán, ha az európai hatalmak sikeresháború esetére valóban csak Ausztriát és Magyarországothagynák meg a királynőnek, mint teljességgelmagyar királynővé tenni a császárok

319örökösnőjét s a magyar ne nzettel foglaltatni elEurópa politikájában azt a helyet, melyet addiga Habsburgok összes monarchiája töltött be. Márelő is készítik a királynét, kivált Esterházy József,arra az időre, midőn hü magyarjai köztBudán fog lakni. De a magyar fegyver, éppen azáltal, hogy megmentette a királynő örökségét, anemzetnek ezt a tervét semmisítette meg. M.Terézia a nyert csaták után Bécsben maradt, őseiközpontjában. S hogy a dolog így történt, ezt ismegérthetjük. „Nem jó szolgálatot tettek az „igazságnak– értelmezi Marczali – s így nemzetünknekazok, kik valami udvari ármányra, a némettanácsosok rossz-akaratára igyekeznek visszavinnia magyar állami eszme elhalványulását az örökösödésiháború után. A tény az, hogy az akkoriviszonyok közt a magyar királyság még sem nyújtottelegendő basist a dinasztia hagyományos hatalmiigényeinek keresztülvitelére. Nem a rómaicsászári cim elsősége dönt a magyar királyivalszemben, hanem a magyar korona országainakelmaradottsága Bécshez, Ausztriához, Csehországhozképest. Ezen a királynő minden rokonszenve,hálája nem bírt segíteni. Magyarország biztos oltalmatnyújtott, hanem Budán trónolni, egy olyvidék közepén, mely csak most kezd felocsúdni aszázados török járom után és ahol még mindenpusztulásra és barbárságra emlékeztet, nagy lemondáslett volna akkor azon családra nézve,mely Bécsből, Prágából, Madridból és Brüsszelbőlszázadokon át igazgatta a kereszténységet”.(139. 1.)Tehát az örökösödési háború idején a legbensőbbvolt a viszony a királynő és a nemzet között.Ennél kihatóbb lett azonban ránk nézve azaz új szervező politika, melyet M. Terézia az örökösödésiháború után kezdeményezett birodalma-

320ban s amelyen tulajdonkép alapulnak az Acsádyfélemegszokott vádak.Az az uralkodási rendszer ugyanis, melyeta század haladó politikája kifejlesztett (felvilágosodottabsolutismusnak nevezik) s melyet a versenykényszerűségénél fogva mindegyik államnakel kellett fogadnia, ha a többi mögött elmaradninem akar, – az nem volt kedvező a történetilegkifejlett magyar alkotmányra nézve. Már pedig M.Terézia éppen háborúi alatt tanulta meg legyőzhetlenellenfelén, Nagy Frigyes porosz királyon,ismerni annak a rendszernek az előnyeit s el ishatározta öt abban utánozni országai javára.Frigyes valóban legyőzte a királynőt, elvettetőle Sziléziát s tagadhatatlan, hogy a porosz államfegyvereinek ezen győzelmét közigazgatásának pontossága,financiáinak rendezettsége készítette előFrigyes mint egyedüli úr rendelkezett hivatalnokaival,csakúgy mint katonáival. A két sziléziaiháborúban nemcsak a porosz sereg jobb begyakorlásaés fegyverzete győzött: az egységesenigazgatott modern állam vívta ki az elsőséget anagyobb nyers erővel rendelkező, de csak lazánszervezett, alkotó részeit össze nem olvasztó középkorirendi állammal szemben.Ausztriában a miniszterek megszokták, hogymindegyik kényekedve szerint intézkedjék sajátszakában, tekintet nélkül a többire. Az egyeskancelláriák törődtek a saját országukkal, de nemaz egészszel. Hozzájárult a nemzeti féltékenység,az osztrákok lehetőleg kiszorították a cseheket smindketten a magyart igyekeztek háttérbe szorítani,(A császári rendszer!) Ez a laza szervezettöbbé nem tarthatta magát. M. Terézia elhatároztaállamát porosz mintára berendezni. Célja volt:a provinciális szellem helyébe a császári hatalmaterősíteni meg s annak központosító, irányát egye-

321dül a fejedelemtől nyerő, hatása alá vetni az eddigszéthúzó elemeket. Erkölcsi tartalmat csak azáltal nyert ez a cél, hogy a fejedelem az új kormányrendáltal őre lesz az igazságnak és védőjeaz elnyomottaknak.Ha igazságosak akarunk lenni, mondja továbbMarczali, nem szabad felednünk, hogy a viszonyokkényszere erőszakolta rá M. Teréziára ezt a határozottanújító politikát. (147. 1.) A főkérdés mármost csak az, mennyiben érintette ez az új politikaMagyarországot? Mondom, ez ránk nézve afőkérdés; a felelet pedig az, hogy M. Terézia ezutánsem gondolt arra, hogy Magyarországot mintegyszerű tartományt bekebelezze Ausztriába, „közjogitekintetben hű őrzője, tisztelője volt a magyarkorona önállóságának”. (308.1.) Éppen ő állítottavissza hazánk területi épségét.Birodalma újjászervezésénél egyedül az adózásemelése volt az, amiben Magyarországra isszámított. Azonban tisztában volt azzal, hogy ebbeli„systemája” Magyarországba át nem vihetőés sokkal inkább ragaszkodott esküjéhez, sokkalnagyobb hálára volt kötelezve a nemzet iránt,semhogy arra gondolhatott volna, hogy nyílt törvénysértésselkihívja annak ellenállását. (151. 1.)Oly utat keresett tehát, mely sem eskübe, semszerződésbe nem ütközött: egyenesen a nemzethezfordult s a rendekkel akarta elfogadtatni az adóemeléstés úrbéri terveit.

XXIMária-Terézia reformterveit alkotmányos utón akartakeresztülvinni. A magyar ellenálló ereje. A királynőutóbb országgyűlés nélkül javítja az ország helyzetét.Gazdasági, illetőleg vámpolitikája miért volt káros? Azegyházpolitikában, a szabadkőművesek befolyása alatt,utat nyit a febronián iránynak. A Ratio Educationiseredete.Mária Terézia az adózás felemelése tekintetébena rendes, törvényes úton haladt. Az országgyűlésutján akarta megvalósítani új terveit éspedig nemcsak a királyi hatalom emelésére, hanema nemzetnek tulajdon javára is. Azonban csakhamarmeg kellett győződnie, hogy itt az osztályérdekuralkodik és pedig mint a nemzeti önállóságnakutolsó erős támasza. Kétszer is próbálkozott,17ol-ben és 1764-ben, mindakét esetben arendek, mint egy ember állottak újításainak útjába,jeléül annak, hogy az az Acsády által leszóltM. Terézia korabeli magyar nemzedék még semvolt annyira elkorcsosodva, sem pedig vak eszközneknem adta oda magát.Első ízben csak adóemelést kért. Nem adtákmeg neki. A királynő kedvetlensége miatt nemszabad eltérni az ősi törvényektől, – hangsúlyoztaOkolicsányi a diétán. Végre mégis a nádorszavára, tekintettel a tényleg fennforgó nagy szükségletekre,hétszázezer frtot szavaztak meg.Miután pedig Nagy Frigyes államának kétfőoszlopa a jól gyakorolt állandó sereg és a teli

323pénztár volt, M. Terézia is erre törekedett. Országunkgazdag hírben állott, a királyné tehát aztgondolta, kivált a háborúktól kimerülve, hogy amagyar többet fizethet; azután pedig a gyakorlottkatonaság szervezése céljából szerette volna anemesi insurrectiót is megváltatni. Hogy tehát aa jövő országgyűlésre e tekintetben már előremegpuhítsa a rendeket, minden személyes befolyását,kedvezéseket, sőt az irodalmat is igénybe vette.Az udvar a könnyebben hozzáférhető elsőrend, a klérus adómentességét kezdte ki, legelőbbis ez ellen intézett támadást. Majd 1758-ban akirálynő XIII. Kelemen fölhatalmazásával fölvetteaz apostoli királyi címet, hogy befolyását az egyháziakramind jobban kiterjeszthesse. A nemességgelmáskép próbálkozott. Megnyerésére 1760-ban felállította a testőrséget, 1764-ben pedig aszent István – rendet alapította. Végül KollárÁdámmal, ezzel az udvari lakáj-theologussal, azakkor dívó febronianizmus szellemében, könyvetíratott, melyben Kollár azt a merész tételt igyekezettbizonyítani, hogy a magyar papság és nemességmindig alá volt vetve az adózásnak.Ennyi és ilyen előkészületek után jött végreössze az 1764-ki országgyűlés, melytől sokat várta királynő. És az eredmény mégis az lett, hogya rendek a királynő propositióiról hallani semakartak, Kollár műveinek pedig elégetését kívánták.Acsády nem pirul ez utóbbi körülményrevonatkozólag a következőket megjegyezni: „Ilylégkörben meg kellett bénulnia minden önállógondolkodásnak, el kellett halnia minden irodalmiéletnek”. (524. 1.) S csak azután, mikor az insurrectioszabályozásáról szóló propositióját visszavonta,tekintettel ismét a fenálló nagy kiadásokra,szavaztak meg a királynőnek adóemelést Két főtervével tehát semmire sem mehetett.

324Érre aztán egy harmadikkal, az úrbéri tervvelállott elő. A nemesség ugyanis folyton hangoztattaa diétán, hogy adómentességi kiváltságábólnem enged, a népet meg hogy már jobbanmegadóztatni nem lehet. A királynő tehát, hogyaz adózó nép erejét emelje, új úrbéri szabályozássalakart annak a helyzetén segíteni. De mivela kancellária az ügyet politikumnak nyilvánította,a nemesség ellenben magánjogi kérdésnek tekintettea jobbágy-viszony megállapítását, a rendekellenkezése folytán ebből a tervből sem lett törvény.– A királynő ezen tapasztalataitól elkedvetlenedvetöbbé nem hívott össze országgyűlést.(Szilágyi története. VIII. 280-96. 1.)A felsorolt tényekből már most két mozzanatdomborodik ki: először, hogy M. Terézia azúj osztrák absolut rendszert nem alkalmazta hazánkra,hanem reformtervei megvalósítását alkotmányosutón akarta elérni és másodssor, hogy azakkori magyarban egyáltalán nem fogyatkozottmeg a régi energia s önállóságához való ragaszkodása,– aminek pedig ellenkezőjét per longumet latum álmodja és meséli Acsády.Az 1764. sikertelen országgyűlés után sajátszerűhelyzet állott elő. A királynő ugyanis, atapasztalt rendi ellenállás dacára, nem mondottle minden reformjáról. S miután a nemzet előhaladásaérdekében gyökeres javításhoz hiába fogottvolna, legalább a kulturális viszonyokon akart toldozni-foltozni,mivel tovább is szerette a nemzetetőszintén s javát kívánta.Ezen további eljárásában arra a meggyőződésretámaszkodott, miszerint „őt más nem köti,mint a világos országos törvény, s hogy mindenegyébben fejedelmi teljhatalommal járhat el”, annálinkább, mivel azt tartotta reformpolitikájáról,hogy az a rendekkel szemben nemcsak az ország

325valódi érdekét, hanem a kor szellemét, a humanitástis képviseli. így első sorban nem akartaabbahagyni a jobbágyság törvényhozásilag elejtettügyét s 1765. júl. 10-én rendeletileg adta ki azUrbáriumot, az úrbéri szabályt. Ezt a rendezéstígy képzelte: „Nem akarok a törvény ellen cselekedni,szeretem a nemzetet, hálás vagyok iránta,de ha király akarok maradni kell, hogy ép úgyigazságot szolgáltassak a szegénynek, mint a gazdagnak”.De mivel a rendelet keresztülvitele a megyékkezében maradt, azok azt egyszerűen kijátszották.Sőt miután annak a hírére a jobbágjságnem akart többé robotolni, a királynő is visszariadta socialis revolutiótól s utoljára az egészkülönben jóravaló rendeletnek kevés gyakorlatihaszna lett.És ilyenféle rendeletekkel kormányzott ő aztánvégig, tett, amit magától tehetett; az országhozvisszacsatolta a 16 szepesi várost, az alsórészeket és odaadta Fiumét; rendelkezett az iskola(az egyetem emelése, a selmeci bányászakadémia,a jogakadémiák felállítása) és egyház körül, agazdaság (a telepítés, a Sárrét szabályozása, ecsediláp lecsapolása) és a kereskedelem rendezése körül,szóval a legjobb hite szerint eljárt az ország javáraoly dolgokban, melyekről azt tartotta, hogyvelők se az országos törvényt, sem pedig az alkotmánynyalazonosított rendi kiváltságokat nemsérti. Hogy pedig ezen terveiben könnyebben eljárhasson,Batthyány nádor halála után (1765.) vejét,Albert tescheni herceget, nevezte ki az országhelytartójává, a kinek helyzetét olyannak tekintette,amilyen férjéé Ferencé volt III. Károlyutolsó éveiben. Ez az egy pont valóban olyan,amelyben tényleg túltette magát a törvényen.Az elébb sajátszerűnek neveztem ezt a hely-

326zetet magyar kormányzati és politikai szempontból.A királynő ugyanis először a rendekkel egyetértésbenkísérelte meg a haladás útjára vezetniaz országot; de – mint láttuk – a gyökeresebbalakítás nem ment a rendi alkotmány érintése sa rendek részéről történendő joglemondás nélkül.Ezek meg nem voltak arra rábírhatók. Akkoraztán maga fogott a kisebb reformokhoz, de olymódon, amint azt később Kossuth Lajos is hirdette1841-ben a Festi Hírlapjában: veletek ésáltalatok, ha lehet; nélkületek, de javatokra, hakell! Ambíciójának egész erejével kényszeríteniakarta a nemzetet haladásra s midőn az arra mégsem volt hajlandó, maga tett meg mindent, amitkirályi hatalma útján tehetett: mindent az országjavára, semmit az osztrák rendszer érdekében.Már most ha tetszik, nevezhetjük ezt az eljárásátabsolutismusnak, de akkor az egy párját ritkítóés hasznos absolutismus volt, annyira, hogy azalkotmányára féltékeny nemzet sem vette ezt tőlerossz néven. A királynő t. i. csak azt kezdte, amitalig egy század multán a nemzet magától tett.„Kérdés sem támadhat a felöl – mondja idevonatkozólag Marczali – valljon a leghazafiasabbrendi kormány országgyűléssel és törvényesnádorral vihetett volna-e végbe annyit ez idő alattaz ország javára, mint a mennyit a királynő jóakarataés kötelességtudása a rendek meghallgatásanélkül végrehajtott. Amellett pedig nem szabadfelednünk, hogy ha nem is tartottak országgyűlést,az alkotmány teljes mértékben fenállott,a megyei élet szélesen, szabadon fejlődött.” (Szilágyitörténete VIII. 315, 1.)Mária Terézia tehát ezek szerint kormányzatiszempontból egyáltalán nem tekintette Magyarországotosztrák tartománynak.Egy tekintetben azonban határozottan káro-

327saknak bizonyultak intézkedései hazánkra nézveés ez a gazdasági meg a vámpolitikája volt, melynekkövetkeztében országunk tényleg Ausztriagyarmatává sülyedt. Mondhatjuk, hogy emiattnagyon drágán fizette meg a nemzet a nemességadómentességének fentartását. A királynő ugyanis,abból a teljesen plausibilisnek látszó felfogásbólindulván ki, hogy Magyarország nem járul gazdaságaarányában a monarchia fentartásának költségeihez,továbbá hogy Ausztriában mindenki, anemes is meg van adóztatva, Magyarországon pedigcsak a szegény ember, tehát hogy a magyartermelés nincs annyira megterhelve, mint az osztrák:az osztrák ipar védelme céljából erős vámotvetett a magyar nyers terményekre. A magyarmezőgazdaságnak azon cikkei, melyekre Ausztriábanszükség volt, csakis úgy voltak kivihetők,hogy azokat ott olcsón lehessen kapni. De habármely ausztriai termény versenyezni készült amagyarral, a megfelelő magyar terménynek kivitelenemcsak Ausztriába, hanem a külföldre is,minden módon megnehezíttetett. A gazdasági elnyomásnakel nem feledhető classikus példája,hogy magyar bort pl. Ausztrián át csak úgy lehetettvinni külföldre, ha ugyanannyi osztrák bortis vittek vele.Magyarország elszegényedése, a pénznekAusztriába folyása, a nemzetnek saját zsírjábafulladása volt következménye ezen politikának: amagyar iparos és polgári osztály tönkretétele, amagyar mezőgazdaság fejlődésének visszavetésevoltak keserű gyümölcsei. Közjogi tekintetben függetlenhazánk ily módon gazdaságilag csakugyangyarmatává lett Ausztriának, aminek hatása szintenapjainkig érezhető.Kit keljen vádolni ezért?„Nem hisszük – mondja Marczali – hogy

328M. Terézia tisztában lett volna e következésekkel.Igazságossága visszariadt volna, ha nem mástól,attól, hogy a jóérzelmű és szorgalmas magyarpolgárság lakoljon a nemességért. A nemzetgazdaságkülönben sem volt erős oldala. Szeme előttebben csak a rectificatio lebeghetett; de hogyannak folytán az osztrák tartományok ily módonmás előnyhöz is jutnak és Magyarország egyébbenis károsodik, mint a mi pénzben kifejezhető, aztmég az ő lelke nem látta előre”.A mi pedig a magyar nemességet illeti, akkorlegalább, nem igen érezte meg ezt a károsvámpolitikát, sőt arany kornak tekintette M. Teréziauralkodását, mivel az időszerint tényleg jódolga volt. Az a tudat, hogy ez a nemzet erkölcsiés szellemi tekintetben csak úgy virágozhatik fel,ha minden osztályának gazdasági munkája előkészítiarra a talajt, sajnos, csak egy félszázaddalkésőbb vert gyökeret Széchenyi István gróf meggyőződésében.(Marczali: M. Terézia 302-3. 1.,Szilágyi története VIII. 315-25. 1.)Ami továbbá Mária Terézia vallásügyi politikájátilleti, Acsády az egészben egy merő prot.vallásüldözést lát, a legrikítóbb színekkel lefestve.„M. Terézia valláspolitikája – úgymond – negyvenév folyamán változatlan maradt, mert rendszerébőlfolyt, mely megkívánta (láttuk!), hogy amagyarság egymást marcangolja s így képtelenlegyen az önkényuralmi törekvéseknek (?) ellenállani”.(489. 1.) A valóságban pedig M. Teréziaaz akkor uralkodó államvallás érdekeinek megóvásamellett nem tett többet, mint a mennyi őtaz 1715: 30 t. cikk által a királyra ruházott hatalomnálfogva, a Carolina resolutio irányításamellett, a prot. ügyekben megillette. Acsády egyáltalántájékozatlan az akkor dívó vallási állapotokkörül. A felszínen jár. Csak azt tudja pl. hogy

329a prot. ifjakat akadályozták a külföldi iskoláklátogatásában, de azt nem tudja, hogy ennek okaaz volt, hogy azok az ifjak mindenféle deisztikus,naturalisztikus, materialisztikus tanokkal eltelvejöttek haza s itt mint újítók, mint nyugtalanszellemek, magoknak a kath. híveknek is megrontóiválettek, amit egy kath. állam nem tűrhet.Csak azt látja pl., hogy itt meg ott a helytartótanácsbecsukja egyik másik iskolájukat, de nemkérdezi miért? Azért, mert ahol felbukkant egyegyképzettebb prot. rector, bármely hegymögifaluban, minden további engedély nélkül, kényekedveszerint nyitott iskolát, grammatikait, theologiait;hát bizony az ilyen zugiskolát nyombanbecsukták, mert iskolákat állítani ilyen módonma sem szabad. A tények mérlegelése alapjánezt mondja Acsádyval szemben Marczali: „a végrehajtásban,minden buzgósága dacára, sem ragadtattamagát erőszakoskodásra (a királynő), semolyan tettre, mely protestáns alattvalóit végkép elidegenítettevolna kormányától”. (M. Terézia 291.1.)Ha már valláspolitikáról van szó, erösebbmegítélés alá eshetik a királynő magatartása akath. egyház elveivel szemben. Személyét valóbanerős vallási meggyőződés jellemzi, amidőn a hagyományosvallási gyakorlatok végzéséről van szó,ebben buzgó akár egy szerzetesnő; de másrészt,mint fejedelemnek nagy a hajlama oda is avatkozni,arra a térre is átcsapni, amely a kath. világihivőre, ha az mindjárt Mária Terézia is, haaz kegyúr is, nem tartozik.Ezen eljárásának következménye lett aztán,hogy amint egyik oldalról, szinte a más vallásúakirigységére, a magyar kath. egyházat megerősíteniigyekezett (pl. új püspökségek állítása), úgymásrészt mégis maga lett, bizonyosan öntudatlanul,félrevezetve, közvetítője annak a francia, ille-

330tőleg porosz földről behatoló febronián és szabadkőmívesiszellemnek, mely alatta is s még inkábbfia alatt végromlással fenyegette a kath. egyházisteni constitutióját.Aufklaristák (Voltaire hívei) és szabadkőmivesekvoltak legbizalmasabb tanácsadói, mint VanSwieten orvos, Kaunitz, Kollár stb. (Arneth: GeschichteMaria Theresia's 1870) Nem csoda, haalapjában tiszta lelke ezek incselkedései folytánmegzavarodott annyira, hogy még akkor is, midőnazt gondolta, hogy a saját lábán mozog, ezek szellemétkövette. Tanácsadói előtte mindig katholikusokrajátszották magokat. S mégis férje Ferencpártfogása alatt alakult meg Bécsben (1742) azelső szabadkőmíves páholy, onnan elterjedt hazánkbais, úgy hogy alig volt főúri család, melya tagok sorában képviselve ne lett volna.Csak néhány ilyen intézkedését említem, ésazonnal megértjük, honnan fújt a szél M. Teréziafelé. 1748-ban eltiltotta az egyházi rendeletekkinyomatását fejedelmi jóváhagyás nélkül, 1750-ben a stólát szabályozta, 1754-ben az ünnepekszámát csökkentette. 1768-ban az excommunicatokihirdetését a fejedelmi beleegyezéstől tette függővé.1769-ben a kolostorok számát kezdte apasztani,egy évvel később elrendelte, hogy 25 éveskora előtt senki se tehessen fogadalmat, majdeltiltotta a szerzetes rendeknek, hogy pénzt küldjenekgenerálisaiknak Rómába. Eltiltotta a külföldremenő búcsújárásokat, a templomok általaddig gyakorolt asylumjogot megszüntette. – Ímeezen néhány példán is ott van az aufklaristáklelke, az azelőtt ismeretlen: ius circa sacra!Sajnos, ez a szellem, az egyházellenes irányzats nem az iskola érdeke vezette Mária Teréziátöntudatlanul, tanácsosait meg nagyon is tudatosanaz Acsády által felmagasztalt (515-22.1.)

331közoktalásügyi reformok terén is. Hogy is lehetettvolna ez máskép! A rendiség korában, midőn amilliónyi jobbágyot az állattal egyenlőnek tartották,akkor lelkesültek volna az általános népneveléseszméjeért? Szó sincs róla. Eszköz lett azaufkláristáknak az iskola, egyrészt a Bécsben mármegérett fejedelmi absolutismus erősítésére, másrésztaz egyháznak erről a térről való leszorítására.„Nem is annyira a királyság apostoli jellege– írja Fináczy – nem is a legfőbb kegyúri jog,hanem az a nézet, hogy a fejedelem isteni küldetésénélfogva van felruházva az egyház összesvilági vonatkozású ügyeiben teljes hatalommal intézkedni,volt oka annak, hogy a tanügy terénis, melyet az érdekek oly sok szála fűzött az egyházakhoz,minden lényeges jogot a maga számárafoglalt le a korona”. (A közoktatás története M.Terézia korában. I. 299. 1.) Nem az iskola érdeke,hanem a világnézetek harca idézte elő M. Teréziaáltalános tanügyi reformját, amint ezt Fináczyművének ismertetésében (Egyet. Krit. Lapok1903.) részletesen kimutattam.Egyben azonban e téren is hü maradt magáhoza királynő, hogy nem az osztrák iskola-tervetterjesztette ki Magyarországra, hanem különtervet dolgoztatott ki részünkre (Ratio Educations1777.) két magyar hivatalnok: Ürményi ésTersztyánszky által, ezáltal is kitüntetvén, hogya Gesammtmonarchie mellett is elismeri országunkközjogi önállását.Hogy mennyire nem az iskola talajából nőttki ez a laikus tanterv, elbeszéli Fináczy. „A RatioEducationis kibocsátását követő 3 év (M. Teréziahaláláig) tanulmányi munkássága nagyon zűrzavarosképet mutat a szemlélőnek. Ha általában megvanis a becsületes törekvés a tantervben felkaroltcélok elérésére, a szellemi erők elégtelensége

332s a múltból átörökölt tehetetlenség súlyja (tehátnem a tanterv-gyártók paedagogiai járatlanságaés merészsége?) lépten nyomon éreztetik hatásukat.A sok és nehéz új tárgy, a nehéz tankönyvek,az új módszerek oly erővel rohanták meg a magasabbproblémákhoz nem szokott tanárokat (ésa tanítványokat?) hogy eleinte tájékozódni setudtak s bizonyára sokan közülök magok sem értették,amit tanítottak ... Nem nehéz elképzelni,mily fogyatékos ; hézagos, ingadozó lehetett tanításuk,mennyire ragaszkodhatott a meg nem értettvagy rosszul értett tankönyvhöz s mily elemi hiányailehettek módszeröknek. Az emlékezetnek amatúlságos megterhelése, melyet a régi rendszer eredendőhibájául róttak fel némelyek, fokozódottmértékben folytatódik az új rendszer uralmánakkezdetén is. A rossz tanításnak látszólagos mentőeszköze, a külső sikerekre vezető gépies emléztetés,erősebben érvényesült, mint valaha. Amagyar nemzet nem volt megérve e szellemi perspektívákra”.(I. mű II. 360. 1.)De hiszen a fő az volt, hogy az egyház régijoga íme meg van csorbítva, a jezsuiták kiszorítvas az új tanterv királyi, az iskola·ügy politikum!A haladás mindenkori barátjai, a protestánsok,ugyan kézzel-lábbal védekeztek ellene s II. Józsefnekegyik első dolga volt megreformálni azúj tanulmányi rendszert; de hát az mégis csakkirályi volt! S ez kellett a Van Swieteneknek.Ez Mária Terézia sokoldalú, hazánkra valósággalalapvető, de sok tekintetben félreértetttevékenységének, kormányzásának képe főbb vonásaiban.Nem németesített, a szót mai értelmébenvéve s nem tekintette hazánkat az összmonarchiaegyik tartományának, hanem meghagyta önállóságában.Még mikor országgyűlés nélkül iskormányzott, akkor sem akarta sérteni a törvényt,

333hanem csak – a nemzet haladásáért buzgott, anemzet javáért dolgozott a nemzet kikért, de megtagadottrészvétele nélkül. Nagy Frigyes fejedelmiabsolutizmusát utánozta, de csak Ausztriában, hazánkraintézményesen ki nem terjesztette, feleutón állt meg a tulajdonképeni összmonarchiamegalkotásában, mivel hazánk ily irányú kormányzásátólvisszatartotta hálája és szeretete anemzet iránt. Csak ott igyekezett alkotni, ahol arendi alkotmányt nem érintette. Éppen azért azabsolut királyok közé nem is számíthatjuk, mivelaz absolutizmus az alkotmány megtámadásábannyilatkozik. Mária Terézia ezt nem tette és pedigtanácsosai egyenes akarata ellenére. Ebben azesetben nem volt megtéveszthető, mint megtévesztettékegyházi tekintetben.Csak így érthető meg az a jelenség, hogyM. Terézia uralkodásának második felében nemhallunk lázongásról, ellenállásról, ami el nem marad,ha hazánkat csak Ausztria egyik tartományánaktekintette volna.Jellemző tünet, mely mutatja, mennyire roszszultájékoztatnak bennünket Acsádyval együttkézikönyveink M. Terézia uralkodásának szellemefelől, hogy midőn II. József 1784-ben a németetrendelte az állam nyelvének, nemcsak a nemzet fajiérzületét sértette, de „töméntelen magánérdeket issértett, mert az addigi hivatalnoki elem legnagyobbrészét kizárta a szolgálatból, hisz arra gondolnisem lehetett, hogy a kitűzött határidőben annyiraelsajátítsák a németet, hogy e nyelven működhessenek.Még a hétszemélyes tábla bírái sem tudtaknémetül, az ügyvédek közül szintén legföllebbminden harmadik értett németül”. (Acsády 550.1.) Ez pedig M. Terézia leszólt nemzedéke volt.Ennek folytán mondhatjuk, hogy amily hamisvilágításban tárgyalja Acsády M. Terézia egész

834történetét, ép oly hamisan fejezi azt be, midőnírja: „A királynő azon hitben hunyhatta le szemétörökre, hogy elérte célját s végleg diadalrajuttatta a császári rendszert Magyarországban”.Ha M. Terézia elérte ezt a célt, amely után sohasemtörekedett, hogyan értsük akkor fiának, II.Józsefnek az uralkodását? Hogyan lett volnalehetséges Józsefnek mindent felforgató absoluttevékenysége hazánkban és pedig az összállamérdekében, ha már anyja juttatta itt diadalra acsászári rendszert?Valóban szembetűnő az az ellenmondás,amelybe Acsády keveredik. Eljárása annál kevésbéérthető, mert ha ő maga a történeti korok szelleméneks mozgató okainak valami mélyebb felfogásáranem is mutatkozik képesnek, éppen MáriaTerézia uralkodását illetőleg megmutatta aztelőtte Marczali egy harmadik nagy művében (Magyarországtörténete II. József korában 1881. azelső kötetben), a melyben a megszokott előítéletekkelszemben annak a kornak való képét ésegész lélektanát tárta elé. Mily máskép látjuk aztmind tényeiben, mind pedig okaiban: mi volt pl.az akkori alkotmány a maga korhadt voltában smi mellette a királyi hatalom, melynek nevébeneljárt s végezte újításait Mária Terézia! (319-30 1.)Acsády csupán iskolai könyveink téves felfogását,valótlan állításait bővítette ki és kiadta,mint új történetet. Egy pontban azonban igazánúj: a szabadkőmívességnek szép színű bemutatásában.(526. 1.) Azt mondja, igazolni akarván elterjedését,hogy: „az a tettvágy, mely az akkoriállami viszonyok mellett az alkotmányos élethíján (?) másutt nem érvényesülhetett, e társulatbahúzódott”. Tehát az alkotmányos tettvágy húzódottvolna ide, midőn éppen, mint Marczalitól hallottuk,a megyei élet szélesen, szabadon fejlődött?

XXII.II. József, az új Habsburg. Alkotmányellenes rendeletei.Rousseau ós II. Frigyes elveit követi. Kancellárja Kaunitz,a voltaireianus. Uralkodása nem a régi császárirendszer folytatása. A magyar reactio. Ezt nem a németnyelv ellen való küzdelem idézte fel, sem a magyar írókbuzdító hatása, hanem a rendi jogok megtámadása. Atörök háború. József visszavonja rendeleteit.II. József tíz évig tartó uralkodása (1780-90.), melylyel anyját, Mária Teréziát, felváltotta,a legérdekesebb jelenség a magyar történetben.Névszerint Habsburg, a valóságban pedig Habsburgbaoltott francia Voltaire és Habsburgba oltottnémet II. Frigyes: ez II. József a magyartrónon egy személyben. Csak a bölcsője ringottaz ősi bécsi Burgban, egyebe mindene idegenvolt: szelleme, gondolkodása, viselkedése, cselekvése;e tekintetben se előzői, se folytatói nincseneka trónon ült családbeliei között, ő egymagábanálló filozóf-császár. Anyjától a legnagyobbpolitikai és vallásos ellentétek választották el – otttehát nincs kezdete; a halálos ágyán (1790. jan.28-án) kiadott resolutiójában pedig ezt mondtaminden uralkodásom alatt kelt általános rendeleteketel akarom törülni és a rendeket azon állapotbavisszahelyezni, melyben Ő Felségének, aboldogult császárnénak halálakor voltak – ittmeg nincs folytatása. Afféle átvonuló vihar voltő a magyar égen, mely mindent felforgatott, deutoljára a vihar természete szerint mégis csakelült; a magyar föld maradt tovább, ő meg intéz-

336kedéseivel együtt letűnt, mélységes tanulságokathagyva maga után a tekintetben, hogy teljesen igazavolt annak a svéd kancellárnak, Oxenstiernának,aki azt mondta: parva sapientia regitur mundus.Acsády távol van attól, hogy József uralkodásátfelfogja, ö csak az események külszínekörül mozog, azok mozgató szellemébe nem látbele. Hogy mennyire nem érti a császár szellemét(531-69. 1.), mindjárt az elején árulja el, midőnazt mondja, hogy „a múlt és jelen összefolyt Józsefegyéniségében”. Valamint mikor azt mondja,hogy „rendületlen híve volt a kath. egyháznak”és midőn hatalmát korlátlannak tartotta, hogy „csaka császárság ősi gondolatához” ragaszkodott. Ellenkezőleg.II. József nemcsak a múltra, de még ajelenre, már t. i. a meglevő intézményekre semadott semmit, a történeti jog mellőzésével egészenúj eszmekörből indult ki, egészen új alapokra, újelvekre emelte uralkodását. Gróf Eszterházy Ferencmagyar főkancellárnak mindjárt uralkodásaelején tájékoztatóul ezt írta: „Minden tekintetnélkül a múltra és a jelenleg fenállóra csak arralesz gondja, hogy helyes kormányzást vezessen ..Azon mód, melyben ezt teljesíti, melyben felfogjaelveímet... fog határozni az önnek adandó bizalmamtartóssága fölött”. Már anyja új elvei miattsokszor tett neki szemrehányást, előrejósolta szerencsétlenségéts ép ezért, jóllehet 1765 óta meghívtaaz államtanácsba, semmit sem akart rábízni,egészen kirekesztette a kormányzásból, csak a katonaiügyekben adott neki részt. Sajnos, József előszöra katonai körökbe vitte bele aufklärista szellemét.Ismeretesek trónralépte után, mint kalaposkirálynak, nálunk foganatosított alkotmány– ésegyházfelforgató intézkedései. Nem koronáztattameg magát, és pedig nemcsak azért, mint szoktákmondani, hogy szabad keze legyen, mintha bizony

337a magyar trónon bárminő keze lehetne valakinekkoronázás nélkül, hanem azért is, mivel ki nemállhatta az egyház efféle szertartásait. Kiadta aprotestánsok számára a türelmi rendeletet és azsidóknak meghagyta, hogy hitközségekké alakuljanak.Acsády nagyralévén ezzel, elbeszéli, hogyeltörülte a zsidó jelt a ruházaton; megengedte,hogy paraszttelket bérelhessenek, ha azt „magokmüvelik”; elrendelte, hogy minden, zsidó családvezetéknevet tartozik fölvenni. Ez a két rendeleteemellé népszerűségét az illetők előtt. A kath. egyházbaupf-nlig igen messzemenő változásokat eszközölt.Megakadályozta, VI. Piusnak nála tett látogatásadacára, a Rómával való hivatalos közlekedést,fentartotta a testszvényjogot, eltiltotta azUnigenitus dogmatikus bullát, behozta a polgáriházasságot, kolostorokat oszlatott fel; a papságotsaját céljai szerint 3 állami papnevelőjében neveltettes mindinkább az ő eszméi szolgálatábahelyezte. Rendeletileg szabályozta az egyháziszertartásokat, a körmeneteket, a böjtöt, a temetést,a gyertyák számát a templomban, annyira,hogy Nagy Frigyes, nevetve kicsinyes túlzásait,sekrestyés-testvérnek csúfolta. Jellemző ránézveaz, hogy ha valaki ezek folytán lelkiismereti kényszermiatt panaszkodott, röviden azt szokta mondani,hogy az olyannak szabadságában áll kivándorolni.Szabályozta céljának megfelelően azoktatást és behozta a tandíjt.Állami nyelvül a németet rendelte, s bécsikincstárába vitette a sz. koronát. Továbbá eltörülvénaz ország vármegyéit, az országot 10, Erdélytpedig 3 kerületre osztotta, élőkre kir. biztosokatállított, s máskülönben is beszüntette amegyei életet (a választást, a gyűléseket stb.). Azigazság kiszolgáltatását Magyarországban 38, Erdélyben11 állami törvényszékre bízta. Megszün-

338tette a jobbágyságot s még a jobbágy nevét iseltörülte. A közteherviselés életbeléptetése, teháta rendi előjogok eltörlése céljából népszámlálásttartott s elrendelte a föld pontos fölmérését, amimár csak katonai karhatalom kirendelésével sikerült.És sok egyebet.Szóval, amíg uralkodott, napról-napra új tervekkelállt elő, új módokat talált a régebbeknekfoganatosítására; egyre űzte, hajtotta tisztviselőit,egyre új rendeletekkel halmozta el alattvalóit,egész addig, míg 1788-ban Katalin cárnő szövetségébena szerencsétlen török háborúba bele nemkeveredett, amíg ott meg nem betegedett ésamíg ugyanakkor Belgiumban, örökölt tartományában,a forradalom hasonló reformjait el nemsöpörte. Akkor észrevevén végre a sorsnak magaellen fölidézett tragikumát, nehogy nálunk is a megindultmozgalom nagyobb mérveket öltsön, haláloságyán egy tollvonással eltörülte merész alkotásait.Ezekkel a jól ismert újító intézkedéseivel,melyek között – más idők és más módokhozmérve – kétségtelenül volt jó is, nem foglalkozom,inkább Acsády kiigazítása, és a jozefinizmustermészetének közelebbi megismerése céljából azta két kérdést vetem fel: mely eszmekörből vetteJózsef a maga kormányzati elveit és hogyan indultmeg a magyar reactio?Említettem, hogy anyja egész haláláig akormányzatból kirekesztette. Vajjon miért? Elsősorban azért, amit Marczali is észrevett: „mivelép abban, mi legjobban szívén feküdt az anyának,a vallásos meggyőződésben, az egyháza irántvaló rajongó hitben kellett látnia, hogy fia és utódjaaz ellenfelek, a tagadók gyűlölt és megvetett táborábanfoglal helyet”. (Szilágyi története VIII. 382.1.)Ebben, t. i. a vallási, vagy jobban mondva naturalisztikusnézeteiben rejlik az az alap, melyből

339József egész működését meg lehet érteni. Semanyja nevelése, sem papi és világi tanítóinak (grófBatthyány Károly generális és Bajtay Antal piarista)oktatása nem volt lelkére oly hatással, minta II. Frigyes porosz király által nyújtott példaés a kor keresztényellenes szelleme, melynek II.Frigyes volt legkiválóbb képviselője. Hogy pedigez később így történhetett, annak oka atyjában,a lotharingiai Ferenc hgben, keresendő, aki, mintfrancia, első ültette át a bécsi udvarba Voltaireés Rousseau eszméit s pártfogolta, ami aztán mindentmagában foglal, a szabadkőművességet. Agyermek első benyomásai ilyenek voltak, melyeket,bizonyára a positiv hitű anya tudtán kívül,megerősíteni igyekezett a sok hasonló szelleműudvari főhivatalnok, a kedvelt házi orvos VanSwieten, Kaunitz kancellár, a megrögzött voltaireianus,Martini a jogtanár és más egyéb világi éspapi szabadkőmíves. Hogy ezen korban e tekintetbenaz osztrák papság között is milyen perverzszellem kapott lábra a mindenfelé terjedő ésaz egyházra oly veszedelmes febronián tanok folytán,azt szomorú korképben bemutatta Brunner. (DieTheologische Dienerschaft am Hofe Joseph II. 1868.)Hiába állott ellen M. Terézia s hiába volta censura; a francia enciklopédisták kitiltott könyveita saját udvarában, még saját leányai is olvasták.Tudjuk pedig, hogy mit jelentett ez, azoknakaz eszméknek ide Bécs felé vándorlása. AXIV. és XV. Lajos udvara által megrontott kath.francia társadalom undorító képet mutatott. Azilyen szipolyozó királyi mindenhatóság és az ilyenromlott társadalom ellen könnyű volt a különbennem jobb erkölcsű, de szellemes íróknak: Voltaire,Rousseau, Dalambertnek stb. szórni gúnyos nyilaits az emberekkel az angoloktól átvett kereszténységtagadódeismust megkedveltetni. Innen szárma-

340zik Voltaire maró gúnyja a kath. egyház és intézményeielleti; innen Rousseau Contrat socialja,Emilje, melyben a jelen társadalom és a jelenintézmények helyébe, melyek szerinte teljesenmegrontották az embert, az ősi állatemberi állapotbavaló visszatérést ajánlja. – Minden, ami feuáll,előítélet nekik, az mind törlendő; vallás is csakolyan legyen, melyet az ember esze diktál; intéznîëtiyekolyanok szerveztessenek, aminők a rangnelküli,szóval az egyenlő embereknek valók. Szóvalezen írók szerint új társadalmi berendezés,új vallás kell a megújítandó emberiségnek, vagymint az izgatásukra nemsokára kitört véres franciaforradalomban mondták: egyenlőség, testvériségés szabadság!ilyen eszmék befolyása alatt nevelkedett II.József s e szerint fejlődött ki egész jelleme. Mivelpedig később tapasztalta, hogy Voltaire bensőbarátja, a hitközönyös II. Frigyes ezen eszmékszolgálatában használja absolut hatalmát népeiúgymondott boldogítására, mint trónörökös, akirehasonló feladat vár, Frigyest választotta mintakénül.Ez alapon már 1760-ban kész kormányzatiprogrammot állított fel, melytől tudvalevőleganyja annyira megijedt, de amelyet ő aztán trónralépteután, szinte türelmetlenkedve anyja hoszszúuralkodása miatt, mindenből tabula rasât csinálván,tényleg megvalósítani is iparkodott.Hosszú trónörökösi várakozása alatt teljesmeggyőződésévé érlelődtek benne az aüfkläristaeszmék; hiábavaló volt anyjának minden kéréseés óvása. Nem lévén más dolga, sokat utazott,látni akart s kielégíteni vágyait. így Parisba menvénhúga, Mária Antónia, látogatására, fölkeresteideálját, Rousseaut, a másiknak, Voltairenek meglátogatásátólcsak anyjának egyenes tilalma tartottavissza; egy más alkalommal Neissében ta-

341lálkozott magával II. Frigyessel. Ezen utazásaialatt nemcsak a vezetőkkel, hanem más külső apfkläristakörökkel is megismerkedett, amely ismeretségfolytán sokan a rokonérzelműek, közül– a szabadkőművesek – várva-várták trónraléptét,mivel tőle remélték elveik újabb diadalát.II. Frigyes, amint M. Terézia haláláról értesült,azonnal mondta: odaát a dolgok új rendje következik,– annyira ismerte József egész gondolkozását.Az olyan apró dolgok is, mint amit pl. Kazinczyemlít, hogy, ami egy császárnál szokatlan,Józsefet foldott könyökű kabátban látta, hogykopott kocsin vitette magát Bécsben, bizonyáranem az egyszerűség vagy a cinizmus kifejezései,mint inkább Rousseau természetes emberének császáriutánzásai. Vagy pedig nem Voltaire gúnyolóhangja ismerhető-e föl ama szavain, ahogyansz-okta püspököket hivatalnokai előtt pellengérezni:Migazzi, a derék váci püspök, pl. neki senem fenséges, se nem tudós ember; egy vegyesházasságot megáldani nem akaró báró Andrássyrozsnyói püspök pedig egyszerűen „erzdumm”.Vagy mi volt egyéb voltairei gúnynál, midőn a sz.koronát lomtárba való ingó vagyonnak nevezte?Ilyen eszmékkel és ilyen lelkülettel lévéneltelve, mit használhatott neki a sok utazás, amelykülönben oly jó előkészítő szokott lenni a gyakorlatiéletre? Sokat láthatott, de egyet, a legszükségesebbetnem tanulta meg soha, azt, hogysem az emberek, sem a népek nem egyformák, shogy akaratuk, meggyőződésük, sőt még babonájuk,annál kevésbé pedig vallásuk ellen nem boldogíthatok.Ez mutatja leginkább rendkívüli elfogultságátaz új radikális eszmékben, amelyeknekkeresztülviteléért aztán egy fanatikus elszántságávalkész volt minden munkára és minden áldozatra.Ezek az Acsádytól elhallgatott tények vetnek

342igazi fényt II. Józsefre, a pogány filozófia hű tanítványáraés egész uralkodására. Egészen újember volt ő a Habsburgok örökében, amint újvolt a korszellem is, mely környezte. Semmi sincsbenne se anyjából, se a régibb Habsburgokból,még a korlátlan uralomra törekvés tekintetébensem, ennek az ideálját is az új elvek szerint II.Frigyestől vette. Az enciklopédisták fanatikus tanítványa,támogatva a hasonló gondolkozású Kaunitztől,rombol, nivellál mindent, amit talált, történetijogot és intézményt, és pedig nem a humanizmusnevében, hanem mivel Rousseau eszméiazt úgy kívánták. S így ha volt is valami jó intézkedéseiben,annak az értékét is ezen eszmékszerint kell mérlegelni. Különben ismeretes, hogyő nem csinált ebből valami nagy titkot, azért atörténetírásnak nincs is joga egy más álláspontról,vagy más szempont szerint bírálni uralkodását.(Marczali: Magyarország története II. József korában.3 kötet. 1881-8. Sok helyén meglátszik,hogy a művet nem theologus írta,)Nagyot téved tehát egyebek közt Acsády,midőn József absolut uralkodásában csak a régicsászári rendszer folytatását látja hazánk leigázásában.Ég és föld ezek között a különbség. Egészenmás világnézet vezette a régibb Habsburgokatés más ismét II. Józsefet. I. Ferdinándtól I. Lipótiga királyi országrész csak a nyugati karéjvolt, kicsi terület s azt is pénzzel, fegyverrel azörökös tartományok védték a török ellen. Ebből,valamint a Habsburgok ama törekvéséből, hogy legalábbezt a kis részt biztosítsák magoknak, nem nehézmegmagyarázni az akkori bécsi befolyás túlsúlyát.Később I. Lipót alatt, midőn Buda visszafoglalásaután, az egész ország először került akirályi hatalom alá, egyrészt a százados bizalmatlanság,másrészt a hosszú megszokás a kisebb

343területen, de különösen a XIV. Lajostól meghonosítottabsolut királyság példája, tehát, hogy úgymondjam, maga a korszellem ösztönözte Bécsetama zavaros korszakban alkotmányellenes tulkapásokra.Egészen más ezekkel szemben II. Józsefhelyzete és jogi felfogása. Ezt a népek kormányzásárólvallott új pogány világnézet vezette nemcsakaz alkotmány, hanem a vallásos meggyőződésés minden lehető történeti jog s intézmény felforgatására.Minden új Józsefnél, semmi sem régi.Azért reá és Habsburg elődeire az uralkodási rendszerszempontjából valóban alkalmazható a mondás:si duo faciunt idem, non est idem.A másik kérdés: hogyan indult meg Józseferőszakoskodásai ellen a magyar reactio?Acsády a megszokott hagyományos felfogástkövetve kettőre vezeti vissza főképen az ellenmozgalommegindítását. (548-69. 1.) „A magyarnyelv elleni kíméletlen küzdelem juttatta nálunkzátonyra – úgymond – József császárt és rendszerét”.Ez az egyik. A másik, hogy ezt a küzdelmet„hatalmasul támogatta egy új tényező, a magyar irodalom”.Ez a kettő idézte volna elő „ az ébredés éveit”.A milyen általános ez a felfogás, irodalomtörténetünkis ezt hirdeti, olyan téves. Téves mindenekelőttJózsef alatt ébredésről beszélni, minthaelőbb, ha csak az első években is, aludt volna anemzet. Mozgott biz az kezdettől fogva; az izgékony,türelmetlen József egy pillanatot sem engedettneki nyugalomra: csakhogy nem mozgott,azaz nem lázadt fel mindjárt, mint az belénk vanrögzítve, a német nyelvi rendelete miatt, mertakkor még a mai sovinista felfogásunk a magyarnyelvről nem volt közkeletű, hanem mozgott előszörhol az egyik, hol a másik rész az őt érintőújítások miatt, mozgott a német nyelv miatt is.De csak végül 1788-ban mozdult meg aztán az

344egész nemzet, katholikus és protestáns, nemes éspolgár, a mindenkit egyképen érintő sérelmek miatt.„Téves az a felfogás – írja Marczali, ki azegész kort és az egész mozgalmat részletesen ésaktaszerűleg tárgyalja, – mintha a magyar társadalmatelső sorban a josephinus-rendszer germanisatiójaés a nemzeti nyelv és műveléssel ellenesiránya szorította volna az oppositióba”. (I. mű. III.376.1.) A történeti intézmények fenntartása hoztalétre ós tartotta fenn tulajdonkép az opposition.Egyáltalán pedig indokolatlan túlzás az akkorimagyar íróknak (irodalomnak) valami különösnemzeti ébresztő hatást tulajdonítani. Az akkorimagyar íróknak és könyveikaek alig lehetettszámbavehető hatásuk, legfőkép pedig azért, mertilyenek kevesen voltak s azok is szerény tehetségek,és az emberek nem olvastak, ezek termékeit legkevésbé.Csak mi innen távolról gondolunk bennökvalamelyes fontos tényezőt. Kazinczy beszélinagyatyjáról, a Nyitramegyéből Biharba szakadtBossányi Ferencről, aki pedig ott vezető szerepetjátszott, hogy „gyönyörűségét a Gespräche imReich der Todten s a Febronius olvasásában leié;az erlangeni német és lipsiai deák újságok kedvescsemegéi valának”. (Pályám emlékezete 8. 1.) Marczalipedig a tények bemutatása után kettőt konstatál:először, hogy a császárnak 1784-ki németnyelvi rendeletét „a magyar írók alig fogadtáknagyobb megütközéssel”; másodszor, hogy „nemJózsef nemzetellenes politikája idézte elő a magyarirodalom felvirágzását, hanem magának a nemzetnekműveltségi haladása”. (I. mű III, 363. 1.)Talán még legtöbbet tehetett volna a közvéleményrea két lap: Ráth Magyar Hírmondójaés Szacsvaynak Bécsben megjelenő Magyar Kurírja;de ezek mély tisztelettől vannak áthatva acsászár iránt, „szövetségesek, egyaránt az új eszmé-

345ket szolgálják a régi elleni küzdelmekben”. Hiszaz írók, ritka kivétellel, akkor mind szabadkőmívesekvoltak, József tehát első sorban az ő eszméiketképviselte.Érdekes magának Dugonicsnak Etelkája(1788-ban), első nemzeti tárgyú regényünk, melynekcélja II. József reformjai ellen való izgatáslett volna. (Prónai: Dugonics életrajza. 1903. 108.1.) Célzásai azonban oly homályosak és színtelenek,hogy igazán csak Dugonics Feljegyzéseibőltudjuk meg, hogy izgatni akart.A nemzeti mozgalom maga kezdetben igenrészleges volt. Hisz József számára már trónralépteelőtt az irányadó körökben a talajt előkészítettea szabadkőmívesség. Azután pedig olyanokvoltak első rendelkezései, hogy megosztotta velőka nemzetet. Elsőben a kath. egyház jogait nyirbálta,a főpapság tiltakozása persze nem igentalált támogatókra, sőt a türelmi rendelettel lekötöttemagának a protestánsokat, a ; jobbágyügyrendezésével az alsó rétegeket. Még német nyelvirendelete is megjárta volna, ámbár ez ellen márerősen indulnak a feliratok. Nyitramegye előljárt.Meg kell adni azt is. hogy a kancellária mindenrendeleténél felszólalt. De aztán, mikor elvitettea koronát, különösen pedig mikor elrendeltea népszámlálást és a földfelmérést s eltörülte amegyéket, tehát a rendi jogokat kezdte fenyegetni,akkor már magával szemben találta az egész egyesültnemzetet. A végső elkeseredés azonban csak1788 ban, a török háború idején, tört ki, mikorújoncokat és élelmezést ráparancsolt a nemzetre.Hozzá kitört a belga, majd a következő évben afrancia forradalom, a nemzetet általános izgatottságfogta el. (Marczali i. mű. III. 531. 1.) Mármarosmegyében1789 űrnapján a nemesek huszárosruhában jelentek meg; divatba jött a magyar ruha)

346a magyar nyelv s a beteg császár dec. 3-án, hogyelejét vegye a forradalomnak, hátrálót fúvatott.Ha a magyar érzés József első idejében semment veszendőbe, de csak most, a török háború idején,az anyagi zaklatás és a külső példák hatásaalatt tört ki hatalmasan az egész nemzetben. Kitört,mert volt minek kitörnie. Hamisíttatlan jelei amagyar ruha és a magyar szó, mely ismét általánossálett.Klasszikus emléke Gvadányi József, a szakolcaiköltő: Egy falusi nótáriusának budai utazása,mely ezen hatás alatt 1790-ben jelent meg.Célzata, hogy az egyszerűség és magyarosságdicséretével a nemzeti visszahatást, az erkölcsiés társadalmi tüntetést a külföld majmolása ésaz idegenesség terjedése ellen élessze, (SzéchyKároly: Gróf Gvadányi József. 153. 1.)Azóta áll őrt Zajtay uram, a nótárius -mondja róla Beöthy Zsolt – ez a zekés, vitézkötéses,rézkardos alak, kifent bajuszával és hegyeskardjávai az út végén, hogy lépteinkrevigyázzon és mindig megfenyegessen, ha a nemzetiösvényről le-letévedünk.

XXIII.József császár tragikuma. Szűkkeblűség volt-e a nemzőtellenállása József reformjaival szemben? József megingattaa nemzet erkölcsi alapjait. A pamphlet-irodalom.A tekintély és a közerkölcs hanyatlása. Szeitz Leo. II.Lipót a trónon. A reformok.József 10 év alatt remélte megvalósítani terveits éppen midőn a tizediket elérte, a mindigmakacs ember megtörött és lemondott alkotásairól.Dec. 18-án német és magyar nyelvű leiratbantudatta a megyékkel az országgyűlés mielőbbiösszehívását, a következő év jan. 28-án pedigbeteg ágyán elrendelte, hogy az országhoz leiratintéztessék, mely a türelmi pátensen, az új lelkészségekreés a jobbágyság felszabadítására vonatkozórendeletein kívül összes többi intézkedéseités rendeleteit érvényteleneknek nyilvánítja saz országot visszahelyezi abba az állapotba, melybenanyja, Mária Terézia halálakor, vagyis 1780-ban volt. Febr. 18-án visszaküldte a sz. koronát,mely 21-én d.-u. 4 órakor érkezett Budára. 0maga pedig egy nappal előbb, február hó 20-ánmeghalt.Oly szép tehetségnek, oly önzetlen akaratnak,oly rendkívüli, idegbomlasztó munkának:íme ez az egész eredménye! Nem is tabula rasa,hanem szörnyű zűrzavar volt az, amiben József aHabsburgok összes országait hagyta. Az anya jóslószava beteljesedett. Hiába építik a házat, ha az

348Úr nem építi azt – bizonyult igaznak a nagyépítő-mesteren. Tehát Rousseau elveivel és Voltairegúnyjával nem tehette boldogabbakká népeit.Magyarország visszakerült abba az állapotba,melyben Mária Terézia hagyta. A vármegyék valóságosdühvel fordultak a császár intézkedéseinek,elkergették hivatalnoki karát, még a házszámokatis letörültették s ünnepiesen elégették a földfelmérésére vonatkozó munkálatokat és térképeket.Azt szokta volt felelni József leirataiban:akinek nem tetszenek intézkedéseim, le is út, felis út, az kivándorolhat. S íme a rögtönzött nagydrámának mégis ő lett a tragikus hőse, a vándora,ő neki lett: le is út, a nemzet pedig maradt;mert csak egy a nagy, egy a halhatatlan:az Isten!Acsády azt mondja, hogy József császármégis mélységes nyomokat hagyott nemzetünk történetóbeu,mert hogy ami alkotásaiban jő, nemes éskorszerű volt, az nem veszett el többé soha. Tulajdonképpenő adta meg nemzetünknek jövendőbelipolitikai programmját. – Igen, ilyenféleképnéz ki a dolog. A politikai újjászületés első föltételét:a nemességnek jogaiból való engedését, ajobbágyság fölemelését, a közösebb teherviselést,az egyenlősítés elvét, már anyja szerette volnaelfogadtatni a nemzettel. József is ezt erőltette.Egyiknek sem sikerült. Dé azzal az eszmével, valaminthasonló egyebekkel legalább megismertettea nemzetet; ha erőszakkal is, de előiskolát végeztetettvele, hogy a mi a haladó idő méhében amúgyis vajúdott, amit előbb utóbb József előzetes erőszakolásánélkül is meg kellett volna valósítaniaa nemzetnek, ahhoz legalább gondolatban előrehozzászokjék. A múlt előre vetette árnyékát a jövőre,a Széchenyi István-féle időkre. Mert a haladástermészeti törvény.

349Csakhogy énnekem úgy tetszik, mintha Józsefuralkodásában éppen az volna a legjobb, alegértékesebb, ami nem sikerült: a nemzet az őeszméi szerint való politikai modernizálásának elmaradása.Ezt pedig már nem Acsádyval szembenmondom, mivel ő a korok szellemét megértetőfejtegetésekbe nem szokott belebocsátkozni,hanem Concha Győző tanárral szemben, aki azezen kort nagy jogászi tudással tárgyaló müvében(A kilencvenes évek reformeszméi és előzményeik1885.) szemrehányást látszik tenni anemzetnek, hogy Dem követte Mária Terézia ésJózsef reformáló szavát; az akkori viszonyokat„rothadt rendi viszonyoknak” nevezi (14 1.) s aztmondja a többi között: „Akár enyhébben, akárkeményebben ítéljünk e kor uralkodó osztályairól,a hibát, a bajt bennök kell keresnünk, nem akirályságban.” (34. 1.)Látom azonban Martininak és Sonnenfelsnek, azakkor irányadó jogászok tanainak a méltatásából,hogy Concha mint jogász nagyon elvontan és tisztána mai szemmel nézi azok fejtegetéseit és nemveszi figyelembe a kor szellemét, azokat a bizonyoselőzményeket, melyeknek exponense volt akét férfiú is. Pedig ha valaha igaz volt Proudhonszava, hogy minden kérdés fenekén egy-egy vallásikérdés rejlik, hát József korában ez betű szerintúgy volt. Minden kérdés akkor a vallásból, nevezetesena keresztény és naturalisztikus világnézetekbőlindult ki; annyira, hogy ami attól távolabblenni látszik, mint Martini és Sonnenfels említettjogi fejtegetései, József tervei, az is csakaz előbbi világnézeteknek a jogra való alkalmazása.Azok mélységeibe hogy belásson valaki,theologusnak kell lennie. S ha ilyen a vizsgálódó,egészen más szemmel nézi azokat a mozgalmakat,mivel látja kiindulási pontjaikat és akkor azt kell

350mondania: valóban jól történt, hogy a nemzetellenállt Józsefnek, mivel az nem a mi történetifejlődésünk, nem a nekünk való haladás volt, amivelJózsef akart boldogítani.Éppen az a példa, amelyre Concha a magyarrendek akkori maradiságával szemben mintegyszemrehányáskép hivatkozik, Lengyelországaz, amit ellene felhozhatok annak igazolására,hogy nem jól ítéli meg rendeink magatartását ésJózsef szellemét. Azt mondja: „Még a szerencsétlenLengyelország, a nemesi önkény és előjogföldje is, bizonyára a francia szellem befolyásakövetkeztében, több fogékonyságot mutat a koreszmékiránt, mint mi” (8. ].); más helyen pedig:„Lengyelország a legélénkebb érintkezésbenvan a szellemi téren irányadó Franciaországgal,eanek tudományával, irodalmával táplálkozik, közoktatásánakreformátora, Konarski, Fontenelle szalonjábanszívja magába élete vezérelveit; Varsókis Paris, hol Voltaire egy-egy levele jár kézrölkézre,a francia irány befolyása akkora, hogyRousseautól kérnek és kapnak tervet az alkotmányreformjához.” (26. 1.) Kérdem, használt Rousseauterve Lengyelországnak? Ugye nem? Lámaz a szerencsétlen ország már a térképről is levan törülve: mi meg itt vagyunk!Azt mondja továbbá Concha: a XVIII. századnemzetét ezért nem lehet felmenteni a szűkkeblűönzés vádja alól (4. 1.), én meg ellenkezőlegvagyok meggyőződve és önzését ez egyszergondviselésszerűnek nevezem. Elő volt-e ugyanis készítveakkor nemzetünk arra az új életmódra,aminőt a rendi alkotmány megváltoztatása, a jogegyenlőségkimondása követel? Bizony nem. Közelvagyunk a szatmári békekötéshez nagyon, hogyilyesmit csak feltételezhessünk is róla. Annyiranem volt előkészítve, hogy még a következő szá-

351zadban is, Széchenyi terveihez képest, még a48-iki újjáalakítás is korai volt; se a nemes,se a jobbágy arra az önállóságra, melyet akkorkapott, se értelmileg, se gazdaságilag nem voltfölnevelve. Semmisem mutatja a szomorú valóságotannyira, mint a lábaink alól folyton tovacsusszaaóanyaföld, melyről az őslakók közülannyian kezdenek, azaz nem kezdenek, hanemmár évek óta menekülnek kenyérért Amerikába.Mivel az élet valósága mint rendesen, úgy kiválta jelen esetben is valamivel más volt, mint a Martiniés Sonnenfeld-féle legszebb theoriák s a Józsefféle„ábrándozások.”De nézzük a mintaországot magát. FranciaországXIV. Lajos kora után csak műveltebb volt,mint hazánk József alatt: a legelső nemzet, melynélmár 1635. óta művelték a nemzeti nyelvet snem nyögte végig a másfélszáz éves barbár törökuralmat és mégis miként találta a Rousseau-fóle1789-iki átalakulás? Úgy, ahogy mindenévben a művelődéstörténetben tanítom, hogy azujitók az egyenlőség, testvériség, szabadság zászlajaalatt türelmetlenek voltak, erőszakoskodtaks az egész országot véres polgárháború lángjaiárasztották el. És a „francia forradalmat Európábanpedig egy nagy kiábrándulás követte.” Franciaországmaga meg annyira megerősödött ettől,hogy eljutott nemcsak az állandó belső nyugtalanságig,hanem Szedánig is.Hogy pedig a József korabeli rendek ellenállását,„szűkkeblűségét,” miért neveztem hazánkragondviselésszerűnek, azt annak a szellemnek perverzvoltából magyarázom, amely szellem Józsefegész gondolkozását, terveit s tanácsadóinak, valamintjogászainak a lelkületét irányította. ARousseau-féle keresztényellenes, deisztikus szellemből.

352Magyarország kath. ország volt, hivő kereszténylakosokkal. Mi szüksége volt annak akkorarra, hogy egy sivár lelkű fejedelem rákényszeritsenoly intézményeket egy vallástalan naturalistakátéjából, amely intézmények egytől-egyigaz evangélium tanaiból következnek? Ugyanis afrancia írók nem az evangéliumból csenték-e elaz egyenlőség, szabadság és testvériség jelszavait?Hisz egész európai civilizációnk – amint éppena francia Guizot oly szépen fejtegette később –a ker. theologián alapszik, minden haladásunkonnan van: miért hát azt egyszerre megszakítanis azt az egyenlőséget, melyet a kereszténység mindighirdetett, de az emberi gyarló természet folytáncsak lépésről-lépésre valósíthatott meg és valósítmég a jövőben is, egyszerre tőle elragadva santikeresztény szellembe burkolva kínálni az embereknek?Egy nagy, gazdag és művelt ország – Franciaország– alig bírta kiheverni a Rousseau-féleelvek életbeléptetését: ugyan hogyan nézett volnaki hazánk kevésbbé művelt népe, ha József tervéisikerülnek? íme nem is hivatkozom másra,mint József öccsére és utódjára Lipótra, aki annakdacára, hogy egyénileg szintén aufklärista volt,hiszen Acsády szerint „nevelésére atyja, Ferenccsászár gyakorolt jótékony befolyást”, mégis bátyjánaksem bel·, sem külpolitikáját nem helyeseltes tanácsával egyik eszközlője volt József visszavonórendeletének.Mária Terézia is melegen gondozta pl. ajobbágyügyet, de milyen más volt az, mint Józsefhasonló eljárása! A József-féle antikeresztény szellemha meggyökeresedik, tönkretette volna az országot;műveltség, jólét helyett erkölcsi anarchiábavezeti. Úgy is, ha valamiben, e tekintetbenvalóban mély nyomot hagyott uralkodása nem-

353zetünk életében; szellemét, a josephinismust, a közélet,valamint a kath. egyház papságában és híveibens egyházjogi tanításunk az egyetemen, nagyonsokáig, szinte napjainkig, nem tudta teljesen kiheverni.Miután eszerint József politikai intézkedéseicsak egyik felét képezik uralkodásának, a másik,a hatékonyabb felét, éppen az említett új szellem,melynek előidézője volt; hiányos volna róla szólófejtegetésünk, ha ezt a szellemet néhány részletesadattal meg nem világítanék.József eljárásával, szavaival, intézkedéseivelmegingatta a tekintély elvét; megingatta nemcsaka papság, hanem egyáltalában a vallás tiszteletét,felszabadította a szenvedélyeket, s meggyengítettea minden nemzetnek, de kivált a magyarnakegyik fentartó elemét: a történeti hagyománybecsülését. Megingatta pedig ezt egy oly népnélmely a hosszú, elvadító harcok után épen a munkas a művelődés talajára lépett, félig analfabéta voltés a melynek hasznos fejlődéséhez éppen az előbbierények nélkülözhetetlenek voltak.A kolostorok szertelen feloszlatása (a nyitraizobori kamalduli kolostort VI. Pius pápánakBécsben való tartózkodása alatt oszlatta fel) s aza mód, ahogy ez történt; a püspökökkel s magávala pápával (kivált Kaunitz részéről) való bánásmódhire, a szertartások kicsinylése s egyáltalánJózsef sekrestyéskedése micsoda hatássallehetett a népre, a protestánsokra s mindazokra,a kiknek szívükhöz oly közel áll a papramorgás?S ha ez még kevés volt, hozzájárult a cenzúránaka saját céljainak megfelelő enyhítése.Sajtó-rendelete szerint még a saját személyét isalávetette a nyilvános kritikának, mintha nem isa trónon, hanem csupa filozófusok társaságábanült volna. Hogy mily hóbortos volt e tekintetben,

354elég csupán egy esetet említeni, melyet HorváthMihály beszél el. Egy ízben egy írót, ki valamisértő gúnyiratot adott ki róla, maga elé idéztetett.Az író megjelenvén ad audiendum verbum,József ezt mondta neki: „Ha ön az állam ellenírt volna, kénytelen lennék a fejét leüttetni; demivel csak az én személyemet támadta meg, azértmegbocsátok önnek. Hogy azonban tehetségeitezentúl hasznosabbra fordíthassa: önt ezennel kinevezemkabineti fogalmazómmá.” (Ballagi Géza;A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig.1888. 111. 1.) – Volt is azután része a paskilokban,a tekintély elvének nagyobb emelésére.Ha pedig már a császárnak is neki mernektámadni, képzelhetjük milyen szabad prédává letta kath. papság és az egyház intézményei. Csakhárom hírlap lévén, divatba jöttek a röpiratok,a pamphlet-irodalom, magyar, német s latin nyelven;akinek csak volt mondani valója, már pedigmikor nem találkoznék az aljából, az már sietett20-30 lapos füzetben kinyomatni gondolatait ésterjeszteni. Maga a prot. Ballagi, aki vagy 500-atismer belőlük ezen idöböl s a főbbeket ismertetiis, ezt mondja: „Az írók egy része vérszemetkapott s többé nem az egyház körében tapasztaltvisszaéléseket, hanem mitsem gondolva azzal,hogy a vallás milliók és milliók lelkének ad nyugalmat– magát a vallást támadták meg, mintamely szerintök a felvilágosodás terjedéséneklegfőbb akadályát képezi.” (169 1.)Hírhedtek voltak különösen: Az Izé purgatóriumbavaló utazása, Szacsvay Sándortól, a MagyarKurír prot. szerkesztőjétől; azután Zakkariásnaka pápa titkos író-deákjának Rómából költlevele, gúnyirat, szintén Szacsvaytól és a hireskalandornak, Trenknek, frivol iratai (Mérő serpenyőjestb). Továbbá Laczkovicsnak pamphletje:

355A keresztyén vallásban magát oktatni vágyódóutazó ember; a melyben az egész kereszténységet,de főkép a katholicizmust ripők modorral csúfolja,megvetés, gúny tárgyává teszi. Ez a pamphlettekközt is páratlanul állt az akkori irodalomban.(Concha i. mű 43 1.)S mindez lehetséges volt József cenzúrájaalatt, mivel az ilyenek terjesztették a nekiannyira kedves felvilágosodást. De már SzeitzLeónak, a derék egri szervitának, mint Beöthynevezi: Pázmány utolsó tanítványának, aki egymagábanvette fel a harcot a pamphletisták ellen,nehezebben ment a dolga. Annak, művei kinyomatásánál,már nemcsak a cenzúra részérőltámasztottak nehézségeket, hanem hatni igyekeztekprovinciálisára is, hogy hallgattassa el.Mert Igaz magyarjával s egyéb irataival élesvágásokat mért a sok gúnyolódóra. (Leskó: SzaiczLeó. Kath. Szemle 1898. 719 1.) Az is jellemző ajosephinistikuskorra, hogy az igazságnak ez a derékbajvívója még a pesti s pozsonyi központi kispapoktólis többször gyalázkodó névtelen leveleketkapott. Pedig hát a szabadkőmíves Kazinczyis, ki személyesen kereste fel Egerben, csak elismerésseltudott róla szólani, midőn megismerte,„írásait olvasván, – így ír – én őt egy mérges, homályosangondolkozó, s sok dolgokban járatlan embernekgondoltam volna: most pedig láttam, hogy ez azember sokat olvasott, sokat írt, fáradhatatlanszorgalommal hír s kivált a honi történetekkeligen ismeretes.”Amint a pesti kispapok eljárása mutatja, Józsefkorának féktelenkedő szelleme a papságotsem hagyta érintetlenül. Nem lehet csodálni.Micsoda theológiát, micsoda egyházjogot tanultaka József által kiválasztott paptanáraiktól s a Józsefáltaí előírt theologiai tankönyvekből! Innen

356volt aztán, mint a kor egyik jellemző vonása, az eroticumjelentkezése a papi iratokban is. Mióta t. i.a humanizmus letűnt, a kath papság két századonkeresztül az erotikumot nem művelte. Az ellenreformációvezérei az egyházi szellem ilyeneltévelyedését nem tűrték volna. Az új eszmékhatása alatt azonban egyszerre megváltozik ahelyzet s abban a korban nem ritkaság már aszerelmes költeményeket író pap. Ott van ÁnyosPál s Verseghy Ferenc pálos, Révai Miklós kegyesrendis Nagy János exjezsuita és szanyiplébános.Ehhez járult a közélet minden terét át megátható szabadkőművesség; azon időben olyandivatos volt ez, mint a múlt század 60-as, 70-eséveiben darwinistának lenni. Ballagi szériát; akőművesek közt ma is az az általános felfogás,hogy a kőművesség ügyére nézve József uralkodásavalóságos áldás volt. (I. mű 117 l.) Érdekesadatot beszól el erre vonatkozólag a prímási levéltárbólCsápon. (Egy magyar páholy keservei a18-ik században. M. Sión 1887. 116 1.) A magátkatholikusnak nevező besztercebányai páholytestvérei 1785. nov. 3-iki kelettel panaszt emeltekII. József császárnál a miatt, hogy a helybelipüspök gróf Berchtold Ferenc által kiadottrendelet következtében, ha csak a szabadkőművesirendből ki nem lépnek, az általok annyira óhajtottszentségekhez nem bocsáttatnak; hogy ahelybeli plébánia templomban rendjök ellen aleghátrányosabb kifejezésekkel, öt, merő valótlanságokattartalmazó egyházi beszéd tartatott; shogy ők, kik szentségek nélkül élni nem tudnak,szóval és írásban ismételten előadott kérelmükkelsem voltak képesek a püspököt az ellenök kibocsátotttilalom visszavonására bírni, kérik tehátő felségét, hogy panaszos ügyüket nemcsak miat-

357tuk, hanem az általános közjó érdekében is elintéznikegyeskedjék.Ha azonban ő felsége úgy találná, hogy őkakár a lelkiismereti dolgokra nézve, akár pedigaz állami érdekeket tartva szem előtt, bár teljesenöntudatlanul, tévedtek volna, úgy mint jó polgárokés hű alattvalók készek ö felségének egyetlenegy intésére összejöveteleiket beszüntetni, deha ellenkezőleg, amit erősen remélnek .. . ö felségeőket a szentségek élvezetébe visszahelyeznikegyeskedjék.Mi történt erre? A panaszos levélre márnov. 8-án meghozatott a császári végzés, oly értelemben,hogy a levél azonnal eszközlendő jogorvoslásvégett prímáshoz küldetvén, ennek meghagyatott,hogy a besztercebányai püspököt amanyilványos botrány megszüntetésére kényszerítse s azeredményről jelentést tegyen. Ha meggondoljuk,hogy József idejében a levélnek jó egypár napravolt szüksége, hogy Besztercebányáról Bécsbeérkezzék s ha látjuk, hogy ama panaszos levélremár nov. 8-án meghozatott a végzés, fel kell tételeznünk,hogy József minden egyéb dolgot félretevén,postafordultával intézte el a testvérek ügyét.Berchtold püspök mentő iratában fölemlítvén,hogy nála panaszt a szabadkőmívesek nememeltek, a többi közt ezt írja: A szabadkőmívesekugyan azt állítják, hogy az ő cselekvésmódjukbanéppenséggel semmi sincs, ami az Istent, a vallást,a fejedelmet és az embertársakat bánthatná vagysérthetné, – de, mivel már a szabadkőművességbevaló belépés előtt minden kereszténynek, mindenbecsületes polgárnak úgy is ez a kötelessége: miszükség van e kötelesség teljesítésére a fenállótörvények mellett szabadkőmíves társulatot alapítanis e mellett azokat, akik a társulatba belépninem akarnak, mint profánokat megvetni?

358A helybeli szabadkőmíves társulat által okozottsok kellemetlenség arra kényszerített, hogy abotrány megszüntetésére biztos eszközökről gondoskodjams azért folyó évi febr. 3-án átírtam akancellár úrnak s megkértem, hogy az idevalószabadkőmíves társulat által okozott bajokat hozzaő felsége tudomására: – ám de a mai napigsem kaptam választ.Sokat mondó dolog! A kőmívesek ügyét acsászár öt nap alatt kedvezően elintézi, a panaszkodópüspök még 10 hónap múlva sem kap választ.Kiket pártfogolt tehát a császár? Azokat,akikről Deák Ferenc azt mondta, hogy: a becsületesember nem bujkál.A hozzáértő ebből az egy esetből is láthatja Józsefkormányzása szellemének legbensőbb rugóját.József továbbá azzal az ismételt nyilatkozatával,hogy ö klastromi nevelést nem óhajt s épazért eltörülte a konviktusokat, a Mária társulatokatis, vagy legalább nem jó szemmel nézte, ezekhelyett pedig szívesebben vette, ha a tanárokszínjátékra, szórakozásra vitték az ifjúságot: útjátnyitotta az iskolai fegyelem ós erkölcs lazulásának.Fináczy ugyanis ezt írja az eltörült jezsuitaiskolákneveléséről; „Kétségtelen érdemök, hogyaz iskolai foglalkozások rendjét tervszerű következetességgelszabályozták, a tekintély uralmátfentartották az erkölcsi nevelés terén s az engedelmességés kötelességtudás erényeit meggyökereztettékneveltjeikben. Nagyok voltak ők a fáradhatatlangondosságban is ... tapintatuk megéreztettevelők, hogy komolyságukkal óriási hatástérnek el a fiatal lelkekben, hatalmasan élesztik atanulás kedvét s megszerettetik az iskolát”. (I.mű I. 129. 1.)József alatt ellenben már panasz panaszt éria tanuló-ifjúság erkölcsi lazulása miatt. Csak egy

359adat álljon itt a sok helyett. Győr és Mosonymegyékrendjei Győrött tartott közgyülésökből(1700. márc. I.) felírnak a helytartótanácshoz:Mivel nyilvánvaló, hogy II. József tanulmányirendszere mellett az ifjúság sem a tudományokban,sem az erkölcsökben előbbre nem halad, sőta szülők szívének legmélyebb fájdalmára az erkölcsökfeslettsége fokozatosan harapódzik el azifjúságban, a Karok és Rendek kérik a felsőbbhatóságot, hogy a jövő iskolai év kezdetétől fogvaeltávolítván az igazgatástól és tanítástól a kellőtudománynyal nem rendelkező egyéneket, főlegpedig az idegeneket, akik a hazai nyelvet nembírják s akiktől főleg származik a romlottság– az előbbi (M. Terézia-féle) tanítás rendszerétállítsák vissza. (Acsay: A győri kath. főgimnáziumtörténete 1901. 197. 1.)A közéleti erkölcs romlásáról ismét SzéchyKárolynál (Gróf Gvadányi József. 1894. 158. 1.)olvashatni jellemző adatokat. Valóban erkölcsi ésértelmi felfordulás követte a József által hirdetettszabadosságot, – melyet tovább nevelt az Acsádytólfelmagasztalt „az irodalom által terjesztettjózanabb szellem”.A komoly férfiú íme ezen néhány adatbólis láthatja, hogy igazam volt, midőn állítottam,hogy József erőszakos politikai intézkedései csakegyik felét képezik gyászos uralkodásának; a másiktalán életbevágóbb fele arra a veszett szellemreesik, melynek ő volt nálunk a meggyökereztetője.De láthatja azt is, miért neveztemgondviselésszerűnek a rendek ellenállását, hogyegyéb okokon kívül ezen szellem miatt sem valósulhatottmeg a császár reformmunkája.Igazán alapos oka volt tehát az egyház segyáltalán a kinyilatkoztatott vallás ellen dolgozószabadkőmívesség által még teljesen el nem rontott

360nemzetnek Te Deummal üdvözölni a visszaérkezősz. koronát és a beállott változást.Az utód nélkül elhalt Józsefet öcscse Lipót,azelőtt az osztrák Toscana kormányzója, követte.(1790-2.) Bátyja, hívására Florencből Bécsbesietett, de már csak a hűlt tetemét találta. Különbenjól ismerte az ország állapotát mivel József,aki igen szerette, állandó levelezést folytatott vele.Lipót egyébiránt szintén szeretett sekrestyéskedniés előbbi helyén a prato-pistojai aufklärista egyházizsinat a tanuja annak, mennyire volt egyházellenesenfelvilágosodott. Csak a modora voltmás, mint bátyjáé, akinek tragikumán alaposanokulva, nálunk mindjárt a kibékítés művéhez fogott.Első sorban a külbonyodalmakat igyekezettlecsillapítani. Nem nyugodott, míg a törökkel, áldozatokárán is, a szisztovai békét meg nem kötötte.Nehezebb volt a poroszszal jönni rendbe.Ugyanis József utolsó idejében többen az országból,nevezetesen a protestánsok soraiból, összeköttetésbeléptek a prot. porosz királylyal (ímea régi politika!) s már szinte megegyeztek vele,hogy a Habsburgok helyébe a weimari hercegetemelik a magyar trónra. De a tapintatos Lipótnakezt a veszedelmet is sikerült elhárítania sakkor aztán teljes erővel fogott a belső nyugalomhelyreállításához.Országgyűlést hirdetett Budára, megkoronáztattamagát s a nélkül, hogy az előjogokhoznyúlt volna, igyekezett kiegyenlítőleg hatni a különbözőtörekvésekre. Pedig ez sem volt könnyűdolog, mivel a közvélemény, mely József rendszereellen egy táborba egyesült, a rendszer bukásakorismét előbbi alkatelemeire bomlott.Nem lévén, aki a különböző óhajokat egyesíthettes vezérként irányította volna, maga Lipótigyekezett némi nyugvópontokat teremteni.

361S így az országgyűlés az ország javára, alkotmányánaktovábbi biztosítására hozott alapvető törvényeinkívül, csak bizottságokat küldött ki atöbbi reformjavaslatok kidolgozására. A hozott törvényekközül az egyik elrendeli a magyar nyelvkötelező tanítását a közép iskolákban és az egyetemen,az első ilynemű törvényünk; a másik, a26-ik, a protestánsoknak iskoláik, alapítványaikföiött való autonómiáját biztosítja. Ezek tehátismét egy lépéssel előreléptek; a katholikusokellenben nem jutottak arra, hogy ilynemű jogaikatszintén törvénybe igyekeztek volna foglalni.Még azt sem tették, hogy, amint Szeitzhirdette, legalább egy hírlapot alapítottak volnaa félrevezetett közvélemény irányítására.Egyáltalán ezzel az országgyűléssel kezdődika magyar protestantismus előrehaladása s a katholicizmusrohamos hanyatlása, szinte a legújabbidőkig. Minden közrehatott a szellemekben, a katholikusokez irányú leszorításához. Papságát megrontottaaz új nevelés, a világiakat az új iskolázásés a berohanó antikeresztény eszmék, melyeketalig volt, aki ellensúlyozott volna. A következőszázad első felében a kath. férfiak válnakelső támadóivá egyházuknak s intézményeinek;ők a jozefinisztikus szellem főképviselői. Ennekegyik eredménye, hogy a protestánsoknak már1791-ben lett autonómiájuk, mi meg a mai napigsem juthattunk hozzá.A többiben is, állami szempontból, az országgyűléshaladó munkát végzett. (Szilágyi történeteVIII. 522-35. 1.) Igen szép a 10-ik törvényaz ország önállóságáról, a 35-ik t.-cikk pedigtetemesen javít a jobbágyok helyzetén, az elsőjóravaló törvény ez ügyben a Dózsa-lázadás óta.Egyebekben, mint említettem, országos bizottságokatküldtek ki, a további reformok kidolgozá-

362sára, a jövő országgyűlés elé való terjesztés céljából.De ezt már Lipót nem élte meg. 1792.márc. 1-ón, rövid betegség után, forró lázban elhunyt.Érdeme, hogy mérsékletének sikerült azországról a fenyegető veszélyt elhárítani.Egyébiránt, hogy Lipót ezen mérsékelt, körültekintőkezdet után hová és milyen irányban vezettevolna az ország hajóját, sejtjük az 1791.márc. 13-án berekesztett országgyűlés után folytatotteljárásából, melynek sok részlete később,a Martinovics-pör alkalmából került napfényre.Már az országgyűléstől kiküldött bizottságokösszeállítását akként befolyásolta, hogy azok többségekbenaz aufkläristákból kerültek ki. Utánapedig, hogy a jövő országgyűlésre József szellemébenpuhítsa az embereket, mint Fraknóinál olvassuk,igyekezett felhasználni a sajtó és a titkosszövetkezetek hatalmát. Ο hívta Bécsbe Martinovicsot,majd a szabadelvű eszmék terjesztésecéljából 1791 végén Pestre küldte, 3000 forintnyikegydíjjal buzdította munkára, még a szászváriapátságot is rendelte neki. Laczkovicsnak isadott évdíjat hasonló célból. Úgy hogy ezek későbbbipörök alkalmával azzal védekeztek, hogy radikálisműveiket Lipót egyenes megrendelésére írták.(Acsády 597. 1.)Pedig ezek a reformerek nem azon törtéka fejőket, hogyan lehetne az ország elmaradt állapotánsegíteni, Magyarország sorsának javításahelyett egy ideális államrend létesítése lebegettszemeik előtt: a történeti Magyarország eltörléseSzóval József rendszere más kiadásban.

XXIV.I. Ferenc egyénisége. Szakít atyja francia reformpolitikájával.Miért? Azért, mivel a forradalom borzalmaiészretérítik. Megszorítja a cenzúrát. A magyar jakobinusoktovább is titkon dolgoznak. Martinovics jellemeés végül a francia megbízatásra összeesküvése. Marczaliaz összeesküvésben ártalmatlan írói akadémiát lát.II. Lipótnak örökébe legidősebb fia, I. Ferenclépett. (1792-1835.) Hosszú uralkodásábantöbb, különböző jellegű korszakot kell megkülönböztetnünk,ha helyes történeti áttekintést akarunkmagunknak szerezni róla és uralkodásáról.Az első korszak a francia háborúk kora(1815-ig), Ferenc uralkodásának az eleje. Hazánkközélete ez időben teljesen a nagy európai válságvisszahatása alatt állott; minden életbevágóbbesemény, ami akkor nálunk történt: a forradalmieszme föllépése Martinovics összeesküvésében, areformok fennakadása, az országgyűlések lefolyása,Ferenc király magatartása, mind abban aválságban lelik indító okukat. Marczali pl. így istárgyalja ezt az időszakot, értjük is előadását(Szilágyi története VIII. 547 l.), Acsádyt ellenbenérteni nem lehet (591-612 1.); nála semmineksem lehet látni okát, az események mint dii exmachina sorakoznak egymás mellé; egy halmazaez a feldolgozatlan anyagnak, alig leplezett célzatossággalkeverve.Kezdi Ferenc személyén és vajmi sajátszerüenmutatja be. Egyrészt elmondja, hogy nagy-

364bátyja, József császár, még 10 éves korában udvarába,hívta; azután atyja Lipót, mikor trónralépett, helyettesévé tette s széles hatáskört rendeltszámára. Az ifjú tehát hamisíttatlan tisztaaufklärista levegőt szítt magába annyira, hogymaga Acsády konstatálja tovább, miképp nagybátyjátólörökölte az úgynevezett jozefinista elveket,ura akart lenni az egyháznak, sőt attól semriadt vissza, hogy az egyházi államot, a pápa bírtokát,elfoglalja. S mikor ilyeneket elmond róla,nyomban az ellenkező lelkületet is tulajdonítjaneki. Azt mondja róla másrészt: „mintha nemmásodik, hanem első Lipót fia lett volna, olyanrideg ellentétben állt nemcsak a kor, hanematyja felvilágosodottabb irányával s mint azegykorú mondja, hamar visszahozta a kormányzatbaa jezsuita elveket, ámbár a jezsuita rendel volt törülve.”Jozefinista elveket vallani és a kor felvilágosodottabbirányával rideg ellentétben állani,egy szájból hideget és meleget fújni egyszerre,nemde nem lehet? Majd tovább azt állítja;„kezdettől fogva a fennállónak megkövesítéséttűzte ki céljává s megindította az üldözést mindazokellen, kik bármi reformot vagy törvényeshaladást óhajtottak.” – Ezek az állítások mindcsak úgy oda vannak vetve, minden további magyarázatnélkül. Azonfelül még Sándor cárral iselmondatja csúnyának, maga meg hozzá teszi,hogy testvéreit sem állhatta ki. – Miért ez ajellemzés? Azért, mert csak ilyen érthetetlen,előre leszólt Ferenc illett be bevezetésnek aMartinovics-féle összeesküvésnek ahhoz a szigorúmegbüntetéséhez, mely Acsádynak annyira fáj,melyet oly nagy rokonérzéssel tárgyal, miután a„valóságban ezek az állítólagos jakobinusok nagyonártalmatlan emberek voltak.”

365Már most II. József neveltjéből hogyan lett, halett, ilyen „sötét” alak? – ez az, amivel a történetíróAcsády teljesen adós marad. Pedig úgy az egyesek,mint a nemzetek életében minden változásnak:javulásnak úgy, mint a romlásnak egyszerűtermészetes okai szoktak lenni s éppen a történetirónakfeladata rámutatni ezekre az okokra– a mi tanulságunk céljából. Micsoda furcsametamorphosis szerepelhetett tehát ennél a Ferencnél,hogy megtagadva atyja és a híres nagybátyjafelvilágosult hagyományait, egyszerre olyansötétenc lett?Ne ijjedjünk meg azonban tőle olyan nagyon,nem lett ő egyszerre valami túlzó katholikus;az alma, hacsak rajta fordul meg a dolog,nem szokott messze esni a fájától. A szatmáribéke óta éppen a királyság volt az, mely nálunkhozta folyamatba a reformokat, a haladást, sőtvége felé az új felvilágosodást is annyira, hogyII. József már szinte maga vakult meg tőle. Azúj király, az aufkläristák neveltje, a lotharingiaivér, I. Ferenc sem tette volna különben, ha egybizonyos vis major közbe nem jön és erősenészre nem téríti Ez a mindent megmagyarázó okpedig maga a francia forradalom és annak fenyegetővisszahatása a Habsburg házra s hazánkra.Már az elhalt Lipótot is nagyon érdekelteaz 1789. aug. 4-én kitört francia forradalom,mely először otthon végzett az emberekkel, aztánpedig külső politikának is indult. Érdekelte pedignemcsak mint az akkori francia királyné, MáriaAntónia, bátyját, hanem mint római császárt,mint a fennálló európai államrendszernek méltóságánálfogva hivatott vezetőjét is. Meg egykissé, mint birtokost is, hiszen családi birtokai:Belgium és Lombardia a franciával határosakvoltak. Tartva az eshetőségektől, 1792. febr. 7-én

366megkötötte a szövetséget a porosz királyijai. Samitől tartott, csakugyan be is következett; bizonyosjegyzékváltás után a francia törvényhozógyűlés 1792. ápril 20-án hadat izent Magyar- ésCsehország királyának.Első sorban ezt a háborút örökölte Ferenckirály atyjától. Hogy micsoda örökség volt ez,tudjuk a világtörténetből. Olyan, hogy a hosszúhare alatt a Habsburg elvesztette külső birtokait,az ismételt békekötésekben I. Napoleon császár(mekkora gúny az őrjöngő francia népre!) franciakatonái élén megcsonkította Ausztria-Magyarországot,1809-ben egész Győrig jutott, 1810-benpedig a vereségeken és veszteségeken felül azősi büszke Habsburg kénytelen volt neki, a szegényajacciói ügyvéd tegnap felcseperedett fiának,mintegy ráadásul, még Mária Lujza leányát isnőül adni.Nem kérdezem ezek után, micsoda ész voltFerenc király: lángelme-e vagy olyan együgyű-e,hogy még a hivatalos akták aláírásai is nagygondot okoztak neki? Ez itt másodrendű körülmény,hanem azt kérdezem, vajjon a legeszesebbember is, ha van veszteni valója, nem riad-evissza ilyenek láttára a franciák utánzásától?Mert hiszen szép dolog az az egyenlőség, szabadságés testvériség amúgy a papíroson, de milyenneklátta ezt az egyenlőséget akkor Európa és látta Ferenca franciáknál a valóságban? Füstölgő romokközött vérrel locsolva látta. Kivált mikor 1793. jan.21-én még rokonát, XVI. Lajost, a királyt is gillotinalá vitték.Itt az oka annak, miért nem folytathatta II.Lipót fia atyja u. n. felvilágosodott politikáját; azért,mivel akármilyen szerény tehetség is volt, annyitértett ő is, hogy csak a bolond ember szegzi maga akést a saját torkának,

367S ha hozzávesszük, hogy a tulajdonképeninemzet, a magyar nemesség érdekei is ezenévekben teljesen találkoztak a király érdekeivel,miután a francia romboló eszmék nemcsak a királysággal,hanem a nemesség előjogaival szembenis voltak radikálisok: vajjon az a nemzet,mely II. József ilynemű reformjaival szembeszállt,vajjon most, mikor teljes realitásban ahóhértól kezelve látta a francia nemességen,sürgette volna azokat Ferenctől? Ellenkezőleg.Innen volt az országgyűlések lehető rövid lefolyása,innen az 1791-ben kiküldött országos bizottságokreformmunkálatainak félretétele és acsodálatossal határos áldozatok vér- és pénzadóban,amiket a nemzet királyának ajánlott fel.Ezeket tudva, teljesen megértjük Marczalit,midőn mindjárt az első országgyűlés alkotásairólelmélkedve, ezt mondja: „Bizony sovány törvények,pedig hosszú időkön át még ilyeneket semhoztak. A Franciaország elleni harc nemcsak ahadi erőt kötötte le és nagy pénzügyi áldozatokatkövetelt, hanem mi még nagyobb baj volt,egyszerre véget vetett minden törvényes reformnak.”És utalva a szintén érdekelt Angolországrae korban, ezt mondja: „Az angol fejlődésheze korban hasonló hazánké annyiban, hogy a háborúnak,a politikai hatalomnak követelései mellettháttérbe szorulnak az összes belügyi kérdések.Itt is, amott is, csak akkor válik igazánSzentté az ősi constitutió. A forradalom mindenüttmegöli a reformot.” (565 1.)Ezek szerint Ferenc magatartásának nemaz volt az oka, amit Acsády ily szemetszúróanvilágos helyzet mellett, szinte azt mondhatnám,rosszhiszeműleg mesél, hogy I. Lipót, vagy hogyjezsuita vált belőle, hanem oka volt az indokoltfélelem a franciához hasonló forradalom felidézé-

368sétől. „I. Ferenc elvből nem volt ellensége a haladásnak,– mondja Marczali – de a revolutióhaladása elijesztette, elrémítette őt minden reformtól.”(555. 1.)Csakhogy a történeti Magyarországot nemcsak ez a zavaros külpolitikai helyzet fenyegette, ittbeim is erősen fészkelődött az a radikális szellem,melyet egész mivoltában II. Józsefnél bemutattam.Ferenc király előbb vázolt gondolkodásánaktehát további egyszerű logikai folyományavolt itt benn az országban a cenzúra megszigorítása,amit Acsády ·– nem tudom mi okból? – deszörnyű felháborodással így beszél el. Ferenc király– úgymond – irtó háborút indított azok ellen, kik afrancia eszmékért lelkesedtek, vagyis szabadabban,korszerűen gondolkodtak s minthogy az eszméktűzhelye az irodalom volt (ugyan micsoda irodalom?),a magyar írók (mily sokat mond ez ma!)elnémítását tűzte ki fő céljává . . . elfeledte az1792-iki országgyűlésen tett ígéreteit s mindentörvényes alakiság mellőzésével hajtóvadászatotindított a felvilágosodás, vagyis a műveltek ellen(eh!). Maga vezette ellenök a harcot, amelyet1793-ban az állam egész hatalmával megkezdett.A kancelláriával elcsapatta az eleveneszű, élénk tollú Szacsvay Sándort a bécsi MagyarKurír szerkesztői állásától (régen megérdemeltevolna!).... és minthogy a cenzúracsakugyan lehetetlenné tette a koreszmék nyilvánostárgyalását, híveik kénytelenségből (a szegénylegény is, mivel prédára les, bokorba bújik!) ahomályba húzódtak vissza s titkos társaságokatigyekeztek alapítani, nem azért, hogy forradalmatcsináljanak (ugyan?), hanem azért, hogy arokonérzelműekkel eszmét cserélhessenek, (teháthogy pipálhassanak – nem?). (595-6 1.) – Akövetkező lapon azonban mégis csak bevallja,

369hogy a francia forradalom az elnyomottakban(az elébb említett műveltekben!) fölkelté a hővágyat, hogy az eddigiektől eltérő utakat kell,akár erőszakosan is, törni a polgárosodásnak.A felsőbb hivatalos körök – beszéli tovább– alólról, a vidékről vették azt az értesítést,hogy az ország tele van jakobinusokkal.Országszerte általánossá vált a denunciálás s megindult– úgymond – a hajsza a gyanúsítottakellen. Minthogy pedig a sajtó és a nyilvánosságelzáratott a szegény műveltek előtt, végre hogykülföldi példára a titkos társaság alakítására adtákmagokat. Ilyenre gondolt Gyurkovics pestiegyetemi tanár, de meghalt, mielőtt tervét valósíthattavolna. Több sikerrel – úgymond – dolgozottMartinovics Ignác, akiről miután mindenszépet és jót elmondott, elbeszéli összeesküvéséneklefolyását és végét – a Vérmezőn.Ha elismerem is, hogy Acsádynak van joga,ha lelkiismerete úgy tartja, a legmelegebb rokonérzésselkisérni Martinovicsot, de egyhez nincsjoga: meghamisítani a tényállást, meghamisítaniMartinovics és főbb társainak jellemét és tetteit.Acsády pedig teljesen elferdítve beszéli el ezt atanulságos történeti részletet. (597 -601. 1.)Az egész Martinovics-féle összeesküvés előzményeire,természetére és lefolyására vonatkozólagvan alapos forrásmunkánk s ez Fraknói műve(Martinovics és társainak összeesküvése. 1884.),melynek levéltári adatain Marczali sem talált kifogásolnivalót. (Szilágyi története VIII. 556. 1.)Mily más pedig az, amit ezek a levéltári adatokbeszélnek, mint amit Acsádynál olvasunk!Martinovics Ignác, akit Kisfaludy Sándorfeslett életű papnak nevezett, Fessier lembergitanártársa atheistának, Kazinczy Ferenc, az öszszeesküvésegyik részese pedig istentelennek,

370mint franciskánus barát kezdte pályáját a budaikapistránus zárdában. Különben pesti születésű,egy kapitánynak a fia. Hiú, nagyravágyó volt mára kolostorban, hol tanárkodott. Budáról Brodratették át a növendékekhez, de ezzel nem lévénmegelégedve, Bukovinába távozott katonai lelkésznek.Ez se elégítette ki, onnan Lembergbe ments József rezsimje alatt a fizika tanára lett az ottaniegyetemen. Többi évi otttartózkodása után,megférhetetlen lévén, helyzete ismét tarthatatlanlett, akkor szeretett volna Pestre vagy Bécsbekerülni az egyetemre. De az egyetemi tanácsokműveit, melyek alapján pályázott, felületeseknektalálván, nem ajánlották. Pedig szabadkőmíves isvolt s munkáiban, az ott fejtegetett materialisztikusnézeteivel, eléggé igyekezett kimutatni, hogyJózsef korának színvonalán áll. Maga is járt utánaBécsben, Lipóthoz személyesen is fordult, de adolog nem ment.Az a sikere mégis lett, hogy Lipót, aki szeretett foglalkozni vegytani kísérletekkel, megkedveltea behízelgő modorú férfiút s udvari vegyészévénevezte ki. Martinovics ekkor már mintlembergi pap szerepelt, miután az akkori lembergipüspök anélkül, hogy a sz. szék Martinovicsotfogadalmai alól felmentette volna, elég könynyelmüenegyházmegyéjébe vette fel.Ekkor kezdődik Martinovicsnak politikaiszereplése, t. i. Lipótnak egyik titkos ügynöke lett.1791 őszén Pestre ment, összeköttetésbe lépett atitkos társulatokkal s írta „Oratio ad proceres”lázító iratát, melynek majdnem felerészét a pápákés a papság ellen intézett kifakadások és vádaktöltik be. Munkatársakat is keresett, ezek egyikeLaczkovics János volt huszárkapitány, ki a katonaifegyelem áldozata lett s most, minden ésmindenki ellen elkeseredve, élt Pesten. Különben

371Martinovicsnak gyermekkori ismerőse. Ez Oratiójátlefordította magyarra és megtoldotta. így találkozotta két boszús ember, az egyik a tudományos,a másik katonai karrierejét fájlalva,kész minden fennállónak a lerontására. A 3-ikHajnóczy József, aszódi ev. lelkész fia, előbb ForgáchMiklós nyitrai főispán, majd Széchenyi Ferencgróf titkára, végül szerémi alispán; de az1790-ben bekövetkezett változás folytán helyétkénytelen lévén otthagyni, szintén hivatal nélkülélt Pesten. – írnak, agitálnak jobbra balra minda hárman és terjesztik a felvilágosodást. Jellemző,hogy Martinovics, midőn szidja a papokat, hirdetiaz egyenlőséget, ugyanakkor Lipóttól a siklósi c.apátságot kérte, mert érdemei jutalmat igényelnek.Laczkovics szintén mozog, hogy Martinovicsbarátja útján az udvar részéről valami előmozdításbanrészesüljön.Közben meghal Lipót, ami talán legsúlyosabbcsapás volt Martinovicsra és társaira. Martinovicssiet Ferencnek és minisztereinek továbbrais felajánlani „titkos szolgálatait”. Csakhogy terveitközbe megzavarja a prímás, aki értesülvénpesti szerepléséről, az udvarhoz intézett iratábankívánja, menjen vissza szerzetébe, melyet engedetlenülelhagyott. Barátjai azonban kisegítettéka bajból s a kabineti irodában nyert alkalmazást.Rövid idő múlva a zágrábi nagy-prépostságértfolyamodott, és ugyanakkor névtelenül kiadta: Amagyar állam helyzete című röpiratát is, amelybena szokott eszméin kívül a papi jószágok elvételéthirdette. Mikor a prépostságot meg nemkapta, a kabineti titkárságért folyamodott, ez semsikerült neki. Erre aztán oly módon igyekezettpositióját megerősíteni, hogy a nem éppen aufkläristaColloredo és Pergen minisztereknek jelentésekettett a bécsi és magyarországi szabadelvű

372körökben mutatkozó mozgalmakról. Így lett ő barátainakés elveinek árulója, de már ez sem használtneki.Ferenc király t. i. ekkor már nemcsak afrancia forradalomnak izent hadat, de itthon ismegszorítván a cenzúrát, kutatni kezdte a forradalmiröpiratok névtelen szerzőit. Az első voltOratio ad proceres kutatása, Laczkovicsra mármárráismertek, de az tagadott mindent. Hasonlóképenkerült ítéletre iratai miatt Verseghy Ferenc,az expaulinus; a király rendeletére BatthyányJózsef prímás Nagyszombatban a papi javítóintézetben három hónapra elzárta (a többi közöttaz egyház tanait és szertartásait is gúnyolta);továbbá Bacsányi s mások.Érdemleges tettre a magyar jakobinusok1794-ben határozták el magokat. A franciák ugyanis,hogy Ferencnek zenebonát csináljanak s lehetőlegelvonják a harctérről, a közjólét-bizottságbólMoreaut küldték Bécsbe, aki mint jó barátotfelszólította Martinovicsot, haladéktalanul lássona forradalom létesítéséhez, Martinovics erre előbbBécsben, azután Pesten létesíti az erre közreműködőtitkos társaságot. A terv az volt, hogy haa társaság tagjainak száma kellően megszaporodott,ki fog tűzetni a fölkelés zászlója, addig aMartinovicstól írt „Az ember és a polgár katekizmusáénakterjesztésére kell szorítkozniuk.(Fraknói 212. és 427. i.) Közben persze apró röpiratokis jelentek meg, az egyikben „Jakobinusokklubja” aláírással pl. ez volt: Fegyverre magyarok!Öljétek le a zsarnokot, jobb az anarchia,mint az átkozott monarchia!A testvérek buzgón dolgoztak, de alig háromhónapra rá a bécsi rendőrség rájött az összeesküvésnyomára. Martinovicsot 1794 júl. 23-24közötti éjjel elfogták, utána a többit. Hosszú ki-

373hallgatások után a magyar összeesküvők pöre akir. tábla előtt (elnök Ürményi József, a Ratioszerzője és 17 bíró) nov. 30-án kezdődött, a franciskánusokbudavári zárdájának ebédlő termében.14-et Ítéltek el halálra, felségsértés és hűtlenségmiatt. A hétszemélyes tábla nem változtatott.A király május 11-én 7-nek írta alá halálos Ítéletét.Ötöt: Martinovicsot, Laczkovicsot, Hajnóczyt,Szentmárjayt és gróf Sigrayt május 20-án,Ozt és Szolárcsikot jún. 3-án fejezte le az egrihóhér a budai Vérmezőn. Kazinczy, Verseghy smások börtönbe kerültek. A kivégzésnél Martinovicsrakerült utoljára a sor, addig földön ült,lábai nem bírták tartani; mikor aztán a hóhérőt vette elő, folyton csókolta hol a feszületet, hola pap kezeit. Laczkovics meg ezt mondta: egyszerhittem papnak s az is halálra vitt!Hogy Acsády az ítélet miatt szidja a szolgalelkű,erkölcsi és jogérzet nélkül való elnököt,Ürményit, az nem lehet különös (v. ö. Ballagii. mű. 780. 1.); Fraknói ellenben kimutatta, hogy abírák igenis függetlenül és lelkiismeretesen jártakel tisztökben. (359. 1.) De különös Marczalinak anézete, szinte nem illik bele előadásába, aki szerint,más szempontból ugyan, de szintén igazságtalanés törvénytelen volt az ítélet. „Nem tetteket sújtott,hisz nem követtek el semmit, hanem eszméket akartsújtani”. (I. mű 564. 1.) Tehát nem követtek elsemmit, mivel nem volt idejök; de vajjon mit terveztek?– És továbbá Fraknóit követve hogyan mondhatjaazt Marczali, hogy „az egész a magyar íróknak volt mintegy politikai akadémiája?” Moreaufelszólítására,a francia példa hatása alatt, Martinovicscsak akadémiát csinált? Vajjon a Ferenc királyellen küzdő franciáknak akkor éppen valami elmélkedőmagyar akadémiára volt szükségek? –De abban sincs igaza Marczalinak (561. 1.), hogy

374„semmi nyomát sem látjuk annak, hogy Martinovicsés társai valamikép fel akarták volna lázítania szegény embert”. Olvassa el csak a Martinovics-félekatekizmus III. és IV. részét a szolgaságrólés a felzendülésről, (Fraknói 435.1.), öt oldalonvajjon nem a parasztságot oktatja-e baromi sorsárólés a fegyverfogásról urak és királyok ellen?Sajátszerű egy eljárás az, amit ez esetbenezeknél a történetíróknál tapasztalunk! Mentegetikezeket a 18-ik századi anarchistákat, a kikbenjellem igazán kevés volt, akik egyszerűenambitiójukat követik s önös érdekeiknek készekfeláldozni mindent és mindenkit. Ellenben ugyanezentörténetírók oly könnyen mondanak lesújtóÍtéletet az uralkodó házról, a főrendekről, a papságról,akik az ország fentartói voltak. Ezeknélmár, egyes fenforgó esetekben, mentséget vagyenyhítő körülményt nem ismernek.Micsoda ítélkezés ez, micsoda történetíróieljárás? Avagy a Martinovicsokat minden bűnöktőlfölmenti az, hogy szabadkőmívesek voltak?Ha úgy, akkor ne beszéljünk többé tárgyilagostörténetírásról!

XXV.I. Ferenc kora. (Folytatás.) Országgyűlések és a Napoleonellen vívott csaták. Az 1812--25. között lefolytkorszak. A gyámkodás kora. Metternich rendszere, minta francia forradalom leveretése után beállott európaihangulat következménye. Miben állott ez a rendszer V Akormány gyámkodik az állam és az egyház felett. Deazért ezen korszak sem volt sötét és tétlen. A megyék1823-ki oppozíciója véget vet a rendszernek.A Martinovics-féle összeesküvés nyomozásánaktanulságai, forradalmi katekizmusának és aterjesztett röpiratoknak szelleme, valamint azországszerte mozgolódó jakobinusokról beérkezettjelentések nyilvánvalóvá tették, hogy ÍI. Józsefpéldája nyomán mily mélyen hatotta át a magyarközlélek jelentékeny részét a naturalizmus talajárahelyezkedett és mindent felforgatással fenyegetőfrancia gondolkodás. – Mi az ember? –Okos, teremtett állat. Mi lészen az emberből, haa maga okosságát nem követi? – Olyan állat,mely természetesen embert képzeltet, de valósággalnem egyéb baromnál. – S így tovább, szólta Martinovics-féle forradalmi katekizmus kérdésbenés feleletben, a materialista Diderot hangján,amely hangot csirájában kellett elfojtaniokazoknak, akik, mint Ferenc király is, beláttákugyan a társadalmi reformok szükségét, de nemlátták be, hogy miért kelljen nekik azért megszűnniökembereknek és keresztényeknek lenni? Nem láttákbe, mi összefüggés van a jobbágyság felsza-

376badítása és a kereszténység elvetése között, mikoréppen a kereszténység oltotta be az európaiemberiségbe a jogegyenlőség eszméjét, az emberiegyenlőtlenséget hirdető egykori pogány görög ésrómai civilizációval szemben?Mint a veszedelmes fekélyt a testből, úgykellett kiirtani az összeesküvőket a magyar társadalomból,akik azt nemcsak történeti fejlődésébőlkiszakítani és elkeresztényteleníteni, hanemegyúttal önzésük kielégítésére, mivel ambíciójuksértve volt, francia módra polgártársaik ezreitnyaktiló alá akarták vezetni.Az igazságszolgáltatás pallosa és a továbbinyomozások elrettentették az eltévelyedetteket; aszigorú censura pedig gátat vetett az ilyneműtévedezések tovaterjedésének. Az áradni kezdőfolyam rendes medrébe tért vissza. A királytezen munkájában támogatták a vármegyék sminden józan magyar ember, aki belátta, hogybestia az, nem ember, aki a jogegyenlőséget afrancia vérpatakokban keresi. Hogy mennyirehatásosak voltak a király ezen intézkedései, legjobbanmeglátszott 1809-ben, midőn I. NapoleonSchönbrunnból proklamációt intézett a magyarokhoz,melyben csatlakozásra és új király választásáraszóllította fel őket. Egy magyar se találkozott,aki erre a hazaárulásra vetemedettvolna.A király különben a Martinovics-féle mozgalomelfojtása után teljesen a francia háborúvalvolt elfoglalva. A veszély mind fenyegetőbb ésközelebb lett, amint a directorium megbízásából1796-ban az ifjú Bonaparte Napoleon, akkor mégcsak tábornok, vette át Olaszországban, tehátosztrák területen, a francia hadak vezetését. Aközelgő veszélylyel szemben itt nálunk nemzetiintézkedésre lévén szükség, a király, miután nem

377volt többé mitől tartania, 1796. nov. 6-ára országgyűlésrehívta össze a magyar rendeket.Hogy milyen elfogult Acsády, ennél az országgyűlésnélis látjuk. Ha a király nem hívottvolna össze országgyűlést, hanem anélkül kértvolna a megyéktől katonát, akkor önkénynyelvádolta volna; most meg azért tesz neki szemrehányást,hogy „országgyűlési tárgyalásra nem areformokat tűzte ki feladatul.« (602 1.) HátAcsády, ha a háza égne, nem az oltással törődnék,hanem azzal, vajjon a szobája festve van-evagy csak meszelve? De hiszen ő nem is ezt azegyügyűséget akarja mondani, tulajdonkép másbántja. Bántja az a régi, jó ideje nem hallott keresztényhang, melylyel az utópiákból teljesenkijózanodott Ferenc király az országgyűlés feladatául„királyi székünk megszilárdítása, az országősi alkotmányának védelme, a nemesi jogokés kiváltságok oltalma s végül a vallás megőrzése”érdekében teendő intézkedéseket tűzte ki,„azon ellenséges törekvésekkel szemben, melyekminden törvényes alkotmány felforgatására és akeresztény vallás lerombolására céloznak.” Ez az, aminem tetszhetik Acsádynak, mivel az ő hite szerintaz udvar és az uralkodó társadalom ilyen hangulata„megölte a Martinovics-féle haladást.”De hogy visszatérjünk az országgyűlésre,az rövid volt, csak 3 törvénycikket alkotott.József kir. hercegnek nádorrá választását igtattatörvénybe; a másikban a rendek életöket ésverőket, összes erejöket és tehetségeket felajánlottáka király és ősi alkotmányuk védelmére;a harmadikban a Lipót-féle jobbágy-törvény érvényességéthosszabbították meg. Mire pedig akirály szentesítette, a francia hadak már veszedelmesenközeledtek Bécshez.Ilyen körülmények közt folytak le az 1802-,

3781805-, 1807-, 1808-ki országgyűlések is, és amagyar nyelv jogainak tovább terjesztésén kívülalig foglalkoztak mással, mint honvédelmi éspénzügyekkel. Pedig hogy belső reformokra lettvolna szükség, kivált azon mérhetetlen áldozatokmiatt, melyeket a nemzet a háború céljaira hozott,ki tagadhatná? Azonban, „hogy igazságosaklegyünk – írja Marczali – el kell ismernünkazt is, hogy a gyökeres reformnak legfőbb akadályaépen a magyar rendek kiváltsága volt. Amonarchia akkori válságos helyzetében nagy veszedelemmeljárt volna minden kísérlet azonegyetlen alkotmány megváltoztatására, mely Európaszárazföldén tűrhetetlenül fennállott”. (Szilágyitörténete. VIII. 576. I.)Ferenc ezen korszakában az utolsó országgyűlés1811-ben, a nagy devalváció után, tartatott,midőn a háború nyomorúságai mellé a király apapir– és rézpénz értékét kénytelenségből értékénekegyötödére leszállította. Ekkor kezdődik az elhidegülésis a király és a nemzet között s bevezetésea másik korszaknak, mely országgyűlésnélkül tartott 1825-ig. A kimerült nemzet t. i.az ellen foglalt állást ezen az országgyűlésen,hogy a király pátenssel jelezte az állam bukásáts egyúttal követelte, hogy az ország a monarchiaadósságából 100 millió forintért vállaljonkezességet. Igaz, hogy a drága háború nemcsaka dinastiának és Ausztriának volt háborúja, hanemMagyarországé is, de a diétának is igazavolt, midőn vitatta, hogy a magyar pénzügynem közös az egész monarchiával, hanem a felőlcsak a magyar törvényhozás rendelkezhetik. Kifogásoltáktovábbá a sok bankópénz kibocsátását,melynek árát szintén az ország adta meg,pedig intézésére nem volt semmi befolyással. Akirály, magának is elég baja lévén, ezért meg-

379haragudott és az országgyűlést sem zárta beszemélyesen. A rendek azonban joguk megóvásamellett, hűségök kimutatására, ekkor is még egymillió mérő rozsot és másfél millió mérő zabotszavaztak meg, mivel készülőben volt Napóleonnakorosz hadjárata, mely után a monarchiára,orosz, porosz és angol szövetségben, még egy nagyfeladat várt, amely aztán Európa javára, 1814-ben Waterloonál, Napoleon császár teljes leveretésévelés fogságba vitelével tényleg be is fejeződött.Mint imént említettem, az 1812-ben befejezettországgyűlés után hazánk alkotmányos állapotábanváltozás állott be, második jellegzeteskorszaka ez I. Ferenc uralkodásának, az 1825-kiországgyűlés összehívásáig. Acsády a sötétség éstespedés korszakának nevezi (621. 1.), a Metternich-rendszerkorának mondja s a következőképjellemzi: „Ez a kormányzat a merő önkényen sa nép érdekeinek rideg mellőzésén épült fel. Az1790-1: X. törvénycikket (hazánk önállóságáróls saját törvényei szerint való kormányzásáról) nemhajtotta végre, 1812 óta nem tartott országgyűlést,1813-15-ben törvény nélkül, törvény ellenvetette ki az újoncjutalékot, az államjegyekújabb elszaporodása után a második (Î816.) devalvációta rendek meghallgatása nélkül eszközölte,az ekkor alakított osztrák nemzeti bankjegyeinek kényszerforgalmát önkényesen kiterjesztetteMagyarországra s a magyar kamaraitisztek kinevezésénél is csupán a császári kamaragyakorolta az ajánlás jogát. Az új kényuralomkizárólag a fegyveres erőre támaszkodván,az udvarban a militarizmus döntő politikaitényezővé vált, mely a jezsuiták helyére lépve(az 1773-ban eltörült szegény jezsuiták íme még1812-ben is kísértenek Acsády fejében!) s más

380papi befolyással kezet fogva, szabott irányt aHabsburg-monarchia külső és belső politikájának”.(616. 1.)Nemcsak Acsády, de kézikönyveink is rendszerintígy festik ezt a Ferenc-féle második korszakot,mely tényleg nélkülözte az alkotmányosformákat. Csakhogy itt is ismét az előtt a sajátszerűjelenet előtt állunk, mint Ferenc kormányaelején, hogy halljuk a kedvezőtlen állapotok elbeszélését,de nem tudjuk a magyarázatát, miérts mely indító okoknál fogva állott ez így elő?Ferenc király ugyanis, köztudomás szerint,igen jó ember volt; a magyar nemzet pedigszinte erejét fölülmúló módon segítette őt háborúiban,megvolt tehát köztük az egyetértés is;ép azért okvetetlenül jogosult a kérdés: hogyanbomolhatott föl ez a jó viszony? S nemcsak jogosultez a kérdés, de a történetirónak egyenesenelsőrendű feladata az ilyen „sötét” helyzeteketmegvilágítani. Acsády ezt megint nem teszi,hanem kész ítélettel áll elő, lekárhoztatván mindentés mindenkit. Ettől azonban nem lévénokosabbak, másfelé kell magyarázat után néznünk.Az akkori általános politikai helyzetet,melynek visszahatásaként következett be a mi sajátszerűhelyzetünk is, Ballagi Géza írta meg részletesen.(Szilágyi története, IX. köt.) Úgy állugyanis a dolog, hogy a Napoleon által indítotteurópai háború (1814-ig) kímerítette a népeket smagát a francia forradalmat is Európaszerte egynagy kiábrándulás, csalódás követte, úgy hogy „aháború által teljesen kimerített Európa örömmelfogadta a Talleyrand által kiadott jelszót, melyszerint a forradalom szelleme mindenütt és mindenkorraszűnjék meg s adjon helyet a legitimitáselvének.” A bécsi kongresszus (1815.) visszaállítottaa Napoleon által felbolygatott országokat,

381vissza Európa előbbi térképét s az orosz, poroszfejedelmek és Ferenc császár között megkötötthármas vagy szent szövetség vállalkozott a régirendnek visszaállítására és fentartására. Ez arestauráló politika, melynek lelke Ferenc, illetőlegminisztere Metternich Kelemen herceg volt,két tételbe foglalható. Az egyik volt az ú. n. legitimitásnagy elve, mely is az isteni jog felsőségétjelentette ' a népfelség felett, A másik afranciáktól értelmezett egyéni és politikai szabadságtólvaló irtózás, melynek bárminő jelentkezésétjakobinus terméknek tekintették, amely forradalomras vele a trónok felforgatására vezet.Beöthy Ákos, aki Acsády felfogásával szemben(612 1.) egészen kedvezőbb színben mutatja beMetternichet, ezen politikájáról ekkép nyilatkozik:„Bizonyos jóhiszeműséget tőle megtagadninem lehet. A status quo fentartásának, valamintaz isteni jognak őszinte híve volt. Nemcsakazért, mert minden változás által Ausztria csakveszthetett, de azért is, mert mindenki, aki afrancia forradalom orkánszerű kitörésének egészfolyamatát végig élte, annak hatásától soha többémeg nem szabadult . . . Meg volt arról győződve,miszerint az akkori körülmények között a szabadelvüségnektett legkisebb engedmény a forradalomravezet.” (A magyar államiság fejlődése,küzdelmei 1904. II. 22 1.)Tudjuk, hogy maguknál a franciáknál isbeállott a reactió, mivel saját ta asztalatukbólbelátták, hogy a népuralomhoz az általános népműveltségneksokkal magasabb foka szükséges,mint amilyennel az a forradalom idejében birt.Belátták, hogy a tudatlan néptömeg szenvedélyeitfölizgatni mindenkor könnyű s ha a népet józanértelme az izgatások ellen meg nem védi, azminden belátás és tekintet nélkül zúz és ront

382minden korlátot s a legrémítőbb kihágásokravetemedik, esztelen tetteivel kockáztatva önmagas az egész állam biztonságát és jólétét.Erre a köztudatba átment meggyőződésrefektette Metternich a sz. szövetség politikáját stagadhatatlan, hogy Európa népeinek az ezenpolitika által biztosított nyugalomra nagy szükségükvolt.Nagy lévén emiatt Ausztriának, mint vezetőállamnak a tekintélye, Ferencnek természetesenfőgondja arra irányult, hogy a saját birodalmábanmulasson e tekintetben jó példát. Hogymiként járt el e cél elérésében, ez az, ami bennünketmost első sorban érdekel, mert ebből érthetjükmeg hazánk akkori állapotát és a Metter·nich-korszak ellen irányuló vádak értékét.A belső politikát maga Ferenc csinálta, amonarchia belügyeire Metternichnek nem voltbefolyása, ő a külső politikát vezette, úgyszólvánEurópa minisztere volt. (Beöthy i. mű 28 l.) De atervet Ausztria megerősítésére mégis ő fogalmazta,Ferenc császárnak s így az általános elvek tekintetébenebben is volt része.Metternich – emlékiratában – Ausztriátpolitikai és közgazdasági tekintetben egy közösmonarcha alatt álló föderatív államnak minősíti,melynek egyes nagy alkatrészei többé-kevésbérespektált, de saját alkotmánynyal bírnak. Ezekösszeolvasztását ő nem óhajtja, ebben utal II.József kudarcára. Ellenkezőleg, annak a módjátkeresi, miként lehetne a monarchia egyes alkatrészeinekegybeolvasztása nélkül s a már érvénybenlévő kormányzati elvek minél csekélyebbmódosítása mellett a központi kormány hatalmátfokozni? Ε célra sürgeti a központi hatóságokújjászervezését, a főkancellári állás felállítását,melynek a többiek alávetve legyenek. Miután

383azonban csak a könnyebben kivihető reformokatakarta előkészíteni, Magyarországot e tervébenmellőzte. .(Ballagi i. mű 12-22 1.)Ferenc király elfogadta a tervet s habárbenne Magyarország nem is foglaltatott,nem lehet csodálni, hogy az elv kényszerénélfogva hazánk is belekerült s dikaszteriumainkelvesztették önállóságukat. Minden alkotmányosintézményünk maradt és működött, csakhogygyámság alatt volt, inkább egy felsőbb akaratnaka végrehajtója. Egy azonban szünetelt, az országgyűlésés pedig azért, mivel egy sérelmi országgyűlészajos jeleneteivel megingathatta volnaa hatalmak bizalmát Ferenc iránt a reactió sikeresfolytatásának lehetőségében. (Ballagi 70 1.) Szünetelttehát a monarchia tekintélyének érdekéből.Így következett egyik esemény a másikután. Napoleon legyőzetése után előállott egészEurópában a nyugalom és a régi rend visszaállításánaka szüksége, ez a szükség létrehozta aszent-szövetséget Ferenc császárral élén, a szentszövetségmeg a gyámkodási rendszert. Metternichmondotta, hogy a szent-szövetség nem a népjogokelnyomása, nem az absolutizmus és bármifélezsarnokság előmozdítása végett jött létre, hanem„Sándor cár pietismusának kifolyása s a kereszténységelveinek a politikában való alkalmazása.”(Ballagi 17 1.) Ezen gyámkodási rendszer alákerült hazánk is, mint került minden más ország,amerre a forradalmi eszmék vihara elvonultvolt, s felforgató eszméivel megbolygatta a népeket.Acsády egész előadása ellenben azt a benyomástteszi az olvasóra, mintha csak nálunkállott volna elő valami kivételes helyzet és pediga „minden erkölcsi és jogérzés, sőt igazi tehetségnélkül való” Metternich ravaszkodása folytán.Hát ez, mint láttuk, nem áll, amint következés-

384kép nem áll Acsádynak az a további állításasem, hogy „már 1811-ben ajánlotta a magyaralkotmány felfüggesztését.” (611 1.) Ezt se előbb,se utóbb nem ajánlotta, amint 1825-ben SzéchenyiIstván gróf előtt is egész határozottan ekképnyilatkozott: „A magyar alkotmány fentartásaaz államférfinak minden tekintetben oly szoroskötelessége s egyúttal úgy a jog, mint a józanész oly határozott követelménye, hogy egészpolitikai életemet meg kellene semmisítenem, haennek ellenkezőjét még csak meg is hallgatnám. uNálunk is tehát a kormányzat, a sajtó snevezetesen a francia eszmék visszaszorításadolgában csak az történt, ami egész Európában.Ami pedig azt a további kérdést illeti, hogy,a módokat tekintve, helyesen történt-e úgy,ahogy történt, vagy sem? arról különösen ígyszobában, az íróasztal mellett, a papíroson és amai megállapodott viszonyok között lehet vitatkozni;de van egy dolog, amit abszolúte tagadninem lehet és ez az, hogy a népek akkori hosszúháborúja az országokat és a népeket anyagilagrendkívül kímerítette volt, erkölcsileg pedig teljesendepraválta, úgy hogy azoknak megnyugvásrafeltétlenül szükségük volt. Másodszor az is tény,hogy a francia eszmék életbeléptetésére egy népsem volt még akkor megérve s magok az eszmékis csak azután voltak jóknak mondhatók, ha azokataz idő a kisérö pogány szellemtől megtisztítottas az evangéliumi alapra, ahonnan vétettek, visszahelyezte. Vegyük ugyanis komolyan a dolgot.Jobban tették volna-e az akkori fejedelmek, haNapoleon leveretése után nyomban megadják anépeknek a demokratikus alkotmányokat? Javáravált volna-e ez azoknak a népeknek, ha, alighogy haza tértek a harci térről, rögtön a változássaljáró tömérdek bonyodalomnak teszik ki?

385– Én, mérlegelve a lehetőségeket, sohasem leszekképes ezt elhinni, miután úgy látom, hogy mégma is, közel száz év multán, az alkotmányosság,a hozzá nem nevelt, vele élni nem tudó népnélmerő szemfényvesztés, leplezett egyeduralomtovábbra is.Ezeket meggondolva, nem csodálkozom többé,hogy már kortársai közül is egy Guizot, egyDisraeli igen kedvezően nyilatkoztak Metternichrőls hogy nálunk Beöthy Ákos, tanulmányozvairatait, hazánkhoz való l viszonyát illetőleg is,aminap oly melegen írt róla. „Jó lélekkel mondhatom,hogy ínég azóta sem olvastam osztrákállamférfi részéről oly helyes dolgokat, mint ami az ő tollából kikerült”. (I. mű 25. 1.) A monarchiakét része tekintetében is már az a megoldáslebegett szemei előtt, mely aztán 1867-bena kiegyezés néven elfogadtatott.Ismerve az általános helyzet okait, nézzükmár most hazánk állapotát az 1812-25 közöttiidőben közelebbről. Hagyományos módon folyt azélet, amint a rendi társadalom keretében csakfolyhat, miután azt Ferenc ezen korszaka teljesenaz előbbi állapotába helyezte vissza. Gyógyítgatjaa háborúból s a devalváció folytán támadtanyagi sebeit. Fönáll a vármegyei életteljesen, csak a gyámkodó kormány befolyásolja,olykor törvényellenes rendeleteivel felizgatja; aziskolát és a sajtót pedig egymaga vezeti. Azonbanne gondoljuk, hogy, eltekintve a jogi formától,mindenben helytelenül és a mi kárunkraintézkedik. Maga Acsády bevallja, hogy a vármegyéhezintézett rendeleteinek „egy része fölöttébbcélszerű volt, mert a vármegyei pénzkezelés,az árvaügy, a börtönügy, a közegészségiszolgálat javítására, a tisztviselők visszaélései,főleg a gyakori botozás ellen irányultak”. (618.

386l.) E tekintetben a kormány nagy visszaéléseketigyekszik megszüntetni, melyeket az atyafiságonalapuló vármegyében más alig is orvosolhatottvolna. (Ballagi i. mű 72-7. 1.) Hogy aztán mástis tesz, nevezetesen hogy az értelmesebb és függetlenebbelem hátraszorításával döntő befolyástigyekszik szerezni és a bocskoros nemesség bevonásávala korteskedést honosítja meg s ígyuralkodik a vármegyén, ez bajnak baj, de mintsaját szemeinkkel láthatjuk, az ilyen visszaélésektőlaz alkotmányos hatalom sem ment. Csaknemmindennapi a politikai életben: a cél szentesítiaz eszközöket elve.Ami pedig a gazdasági életet illeti, az elégnyomorúságos volt s a fönnálló természetes okoknálfogva olyan maradt volna az a kormány bárminőjóakarata mellett. Emelkedésének útjában állottaka tökeszegénység, a társadalmi előítéletek, a hitelés a közlekedési eszközök hiánya, a gyakori elemicsapások, a Mária Terézia óta fennálló vámrendszerés tegyük hozzá: a nemesi előjogokkaljáró jobbágyrendszer. De nem hiányzanak azértörvendetes jelenségek sem. Festetich György gróf1801-ben megalapítja a Georgicont, a gazdaságiintézetet, 1818-ban létesül a magyar-óvári gazdaságiintézet; a kormány nagy áldozatokat hozaz állattenyésztés emelése érdekében, a marhavészmeggátlása céljából újabb és újabb rendszabályokatír elő. A gácsi posztógyár vagy a szepességivászon-készítők productumai annyira kapósak,hogy alig győzik a munkát. Bőrgyárak,41 papír malom, a sasvári pamutszövetgyár stb.erős működésben vannak. Minden téren a körülményekhezés a szegénységhez képest emelkedés,haladás jelentkezik. (Ballagi i. mű 47-70. 1.)S ha már az anyagi emelkedés szempontjábólis csak a körülményeket és a kezdet nehézségeit

387mérlegelni nem tudó elfogultság nevezheti e korszakota sötétség és tespedés korszakának: annálinkább találkozunk igen tiszteletreméltó és örvendetesjelenségekkel a szellemi és irodalmi téren.Éppen e korszakban indul meg irodalmunk maradandóértékű s nem pusztán csak papírra vetetttermékeivel.Ilyen, kulturális szempontból legnagyobb jelentőségűtény: a Nemzeti Múzeum megalapítása1802-beu, melynek Széchenyi Ferenc gróf, Istvánatyja, könyv-, kézirat- és régiséggyűjteményévelvetette meg alapját. És micsoda írói termékekjelennek meg egymás után! Kármán József1794-ben megindítja Uránia folyóiratát s abbanközli a mai nap is jól olvasható egyszerű, kifejező,fordulatos prózáját. De ha semmi egyebet semírt volna, csak: A nemzet csinosodása című értekezését,(Kármán művei, kiadta Abafi I. 1879.84 1.), már is megörökítette volna nevét az irodalomban.Emígy kezdi: Megbocsáthatatlan hibájaaz nemzeti íróinknak, hogy kényeztetik nemzetünket.Azután tanulásra buzdítván, kifejti, hogy nema klímánk ellensége a tudománynak, hogy nálunka fizikai és értelmi erőben nincs hiány, mások ahaladást gátló okok: nevelésünk fogyatékos, életmódunkernyesztő, szellemünk alantas, nyelvünklatin. – így még nem beszéltek a nemzethez!1801-ben jelennek meg Kisfaludy SándorHimfi dalai, 400 dal, tiszta, nemes érzelemmel,Petrarca nyomán s 1807-ben kiadja első regéit:Csobáncot, Tátikát stb. az őshajdanról beszélve.1805-ben hal meg Csokonai, miután a versformáknagy változatosságával ajándékozta meg addigiegyhangú költészetünket s oly zeneiességet vittbele a magyar versbe, amely őt a költői technikaelsőrangú virtuózává emelte, Arany méltó elődjévé.A lélek halhatatlanságáról szóló tanító költeménye

388pedig mily nemes kifejezése a keresztény hangulatnaks mily ellentéte a nemrég elhangzott francianaturalisztikus tanoknak! (Haraszti Gy. Csokonaiélete 1880. 305 1.) – 1803-ban jelent meg Révainagy magyar nyelvtana, melylyel a mai nyelvészetünketbiztos alapra helyezte s amelynek nyománkészültek további nyelvtanaink. (Bánóczi:Révai élete 1879. 296 1.) – 1813-ban jelentek megBerzsenyi hatalmas költeményei, így: Romlásnakindult hajdan erős magyarja, melyben a magyartnemcsak a régi hazafias erényeire, hanem a tisztaerkölcsre, mint minden állam támaszára, talpkövére,figyelmezteti. (Bánóczi-Váczy: Berzsenyimunkái 1903. 60 1.) Megmutatja egyúttal, hogynyelvünk mily csengőn képes a klasszikus mértéketis szolgálni. – 1817-ben a Tudományos Gyűjteménybenjelennek meg Kölcsey első kritikái Berzsenyiről,Csokonairól, Kiss Jánosról, feltűntetve, hogyvan már művészi formákba beavatott magyarunk,aki versenyez a német Lessinggel. 1823-ban ugyan őmegírja a Himnuszt, mely azóta a nemzet imájalett. (Jancsó: Kölcsey élete és művei. 105. 193 1)– 1819-ben jelenik meg Katona Bánk-bánja,ma is első tragédiánk; ugyanazon évben jelenikmeg Kisfaludy Károly a színpadon Tatárok Magyarországoncímű darabjával s nemcsak a vígjátékmegteremtőjévé lesz nálunk, de az Auroraalmanach és az Aurora-kör megalapításával felidézőjelesz irodalmi viszonyaink magasra szökellésének.(Bánóczi: Kisfaludy Károly és munkái.1883. II. 18 1.) Vegyük ehhez az egész korszakonvégighúzódó nyelvújítási mozgalmat, mely Kazinczynak1811-ben kiadott: Tövisek és virágokművével egész harccá fejlődött, (Takács: Részleteka nyelvújítási harc történetéből. Kath. Szemle.1890. 366 1.) s akkor valóban nem mondhatjuk,hogy nálunk sötétség és tespedés uralkodott ezen

389korszakban. Ezen korszak neveltjei közé tartozikvégül az 1825-ben fellépett Vörösmarty és SzéchenyiIstván is, az egyik a Zalán futásával, amásik nagy társadalmi akciójával, mely hívatvavolt megteremteni az új, a demokratikus Magyarországot.És ez még nem is minden. Éppen az iméntidézett monográfiák mutatják ennek a kornakmás irányokban is eleven pezsgését, sokoldalúmozgását s nagy előkészületét az 1825-el kezdődőúj korszakra; és mutatják, hogy a haladástezen időben már nem valami külső tényező mozgatta,hanem maga a nemzet, a saját fiai kezdtékmozgatni, ami az igazi emelkedésnek a legbiztosabbjele. Mesebeszéd az tehát, mintha akár a kormány,akár pedig a censura megölte volna a haladást;nem ölte meg, csak a gyomot irtotta, arra afrancia gyomra pedig itt nálunk egyáltalán szükségnem volt. Mert van ám haladás a francia voltaireismusnélkül is!Végül még csak egy megjegyzés Acsádyazon állítására, hogy Ferenc alatt a militarizmuspapi befolyással fogva kezet szabott volna irányta monarchia politikájának. Legalább hazánkravonatkozólag – s ez érdekel első sorban – nagyonrosszul van e tekintetben tájékozva Acsády.Az egyházi téren Ferenc alatt fennállt még ajozefinisztikus rendszer s a gyámkodást jobbanérezték az egyház intézményei, mint talán alkotmányunk.Ugyanaz az egyházjog a theologian,mint az aufklärizmus idején, ugyanaz a függés.Hisz azt gondolom, mindent elmondtam e tekintetben,ha jelzem, hogy a jozefinizmust csak I. FerencJózsef kezdte beszüntetni 1850-ben. (Lonovics:A josephinismus. 1851. 36 1.) Sőt Ferenc kora aző gyámkodó eljárásával talán többet ártott egyházunknak,mint II. József nyílt támadása. Lono-

390vics így jellemzi: „Midőn az üldözés mindenkitébren tart, eme rendszer alatt a pásztorok közülsokan az ellentállásra erélyökben végre ellankadnak,mások pedig, mivel est sua etiam servitutidulcedo, lassanként megszokják, sőt örömestlátják, hogy a polgári hatalom az ő tisztjök teljesítésébenvelők testvérileg osztozik s érettök shelyettök nemcsak működik, hanem gondolkozik is,míg idő folytával a kényelem karjain azon szánandóapathiába szenderegnek át, melyben mindenkülnyomás ellen eltompulva, többé még csaknem is panaszkodnak s azt sem érzik, hogy azegyház ama dermesztő oltalom alatt észrevehetetlenülmerő rendőrségi intézetté törpült, mely ilyállapotában sem az álladalomnak kellő támaszulnem szolgálhat, sem a hívekre óhajtott hatássalnem bír.” (4. 1.)Egy tény jellemezze az állapotot. A franciaháborúk lezajlása után szomorúan állt nálunk avallásosság ügye. Nem csupán hitbeli tévedések,vallási viták, hanem vallástalanság és közönyösségkezdett az egyház beléletében rágódni. Ennekorvoslása céljából Rudnay Sándor prímás 1822-ben nemzeti zsinatot hirdetett Pozsonyba. Aprimás az engedelmet megnyerte s „az apostolikirály 8 pontot tűzött ki tanácskozás végett.”Tehát a király tűzte ki! A zsinati tagok (82)buzgón tanácskoztak, okos határozatokat is hoztaks mi lett a vége? A zsinat rendeletei, merta kormány megerősítését meg nem nyerték, foganatbanem vétettek – írja Lányi-Knauz. (Magyaregyháztörténelem. 1869. II. 344. 1.) Ezt azúgy csúfolt, uralkodó egyházat irigyelték akkor aprotestánsok s ezt nevezi ma Acsády papi befolyásnak!1820. körül azonban már változni kezd az idő,politikai szempontból. Olaszországban ismét olyan

391forradalom féle mozgalom indult meg. (Ballagi i. mű84-118. 1.) Ezen mozgalom hírére az udvari hadifőtanács elhatározza az újoncozást és a hadi adófelemelését. Jól tudják azt Bécsben, hogy az nálunkországgyűlés nélkül nem történhetik, de tartanakzajos országgyűléstől, mely az osztrák politikahitelét megingathatná a külföld előtt. Ráírnaktehát a megyékre (1822.) s azok általakarnak célt érni. Itt-ott könnyen megy a dolog, de8 vármegyében, s első sorban Nyitrában, Barsban,Trencsénben már csak kényszerrel és kir. biztoskiküldésével boldogulhatnak. A magyar nem bújiktöbbé titkos társaságba, hanem – s íme ez ajól eső változás – nyíltan száll szembe. S ámbárEötvös József báró ily kevés megye oppositiójábana municipális szervezet politikai jelentőségénekcsökkenését látta (Reform 90.), mégis tény,hogy ezen néhány megyének föllépése ösztönülszolgált az udvarnak arra, hogy az országgyűléstösszehívja, miután az országgyűléssel esetleg kevesebbbaja lesz, mint azzal az egypár konokmegyével. Ferenc király tehát 1825. szept. 1 l-reországgyűlést hívott össze.

XXVI.I. Ferenc és V. Ferdinánd. Az 1825-1848 közti korszakáltalános jellemzése. Megindulnak a reformok, SzéchenyiIstván indítja meg. A munka nehóz és bizonytalan, ahangulat izgatott. A kormány magatartása és Acsádyelfogultsága.Az 1825-iki országgyűléssel egy 23 esztendeigtartó korszak nyílik meg, amelynél nincsnagyszerűbb és termékenyebb korszaka történetünknek.Azonban fontosabb itt az év, nem pedigmaga az országgyűlés, mely teljesen ártatlana jövő fejleményekben s legfellebb csak az a jelentősége,hogy Ferenc király felhagyott az előzőkormányzati rendszerrel, – ez uralkodásának harmadikszaka – és alkalmat adott a rendeknek az„ősi” alkotmánynak újabb törvényekkel való körülbástyázására.De az év maga az történeti válópontotjelent, úgy mint a hajnal jelezni szoktaa kelő napot. Nem mintha részesei tudatában lettekvolna jelentőségének, nekik az egyszerűencsak az alkotmány visszaállításának éve volt,akár az 1790-iki év. Ismét kibeszélhették magokata rég várt országgyűlésen s újból elmondhatták,hogy ősi nemesi jussaikból nem engedneksemmit. Pedig az alatt, amig a követek és FelsőbükiNagy Pál, ez a szívesen hallgatott nagyszónok is csak ezt hangoztatta a rendek tábláján,két nagy dolog történt, két nagy férfiú jelentmeg a látóhatáron, as egyik az irodalmi, a másika politikai téren, akár az evangéliumi magvető,

393s oly magot vetett el, melyből új Magyarországvala kikelendő. Az egyik a Tolnából, Perczeléktől,Pestre felkerült Vörösmarty Mihály, a szegényköltő, aki akkor adta ki nagy nemzeti eposzát,Zalán futását, melyből szerte hangzott a bűvösbájosszózat: Ősi dicsőségünk hol késel az éjihomályban? S miről szólt ez a régi dicsőség? Ahonfoglalásról, arról a dicső korról, midőn Árpádaz egész néppel ura lett ezen országnak, s a kinektanácsából senki sem volt kirekeszthető, Amásik férfiú egy gazdag mágnás, Széchenyi Istvángróf, aki először jelenvén meg a felső táblán, otte században az első magyar beszédet tartotta s anov. 3-iki kerületi ülésén, mint vendége az alsótáblának, az akadémia felállítására egy évi jövedelmét,60,000 frtot ajánlotta fel. Amaz a renditársadalommal szemben a munkás s egyképenszabad ősi magyarnak a képét mutogatta; emeza lemondásra adott nagyszerű példát s bőségestapasztalatokkal megrakott lelkében már hordozta,már érlelte a reformokat, melyek szerint: Magyarországnem volt, hanem nemsokára lesz!Ebben a két tettben, ebben a két férfiúbanrejlett ennek az esztendőnek alapvető jelentősége.A kortársak nem vették észre a hajnalodást, miazonban látjuk a nagy fordulatot, mely a kétférfiú fellépésével kezdődött. Mint a liszttömegbehelyezett kovász, hogy ismét evangéliumi szóvaléljek, oly erjedésbe hozták a látszólag nyugvós ősi intézményeit újabban is megerősíteni törekvőmagyar társadalmat. A mozgás lassan indulmeg. Vörösmarty tovább mutogatja a dicsőés küzdelmes hajdant; egymásután jelennek mega Cserhalom, Eger, Széplak, Tündérvölgy költőielbeszélései a legszebb magyar nyelven, a milyenenvalaha magyar költő szólt; majd a Két szomszédvár,a Sámsonék és Káldorék szomorú története,

394a szenvedély sötét és emésztő harcának a rajza.Elbájol, gyönyörködtet és lelkesít. Kisfaludy Károlymegalkotja a magyar színpadot s drámáibanugyanezt a felemelő múltat jeleníti meg. SzéchenyiIstván pedig az életbe markol s a felsőbbrétegeket kezdi mozgatni. Megalkotja a kaszinót,ír a Lovakrul s 1830-ban végre fellép a nagyprogrammal, kiadja a Hitel című könyvét. Utánaa Világot és a Stádiumot. Hadat izén a jelennekaz egész vonalon s nemcsak az egész nemzetetkívánja bevonni az alkotmány sáncaiba, hanemmegjelöli az új intézményeket is, melyek szerintMagyarországot átalakítani kell, ha életerős éshaladni képes állammá akarjuk átváltoztatni.Könyvnek nálunk még olyan hatása nemvolt, mint a Hitelnek. Megmozdult az egész országs egy vitázó társasággá alakult. Az új eszmék,Széchenyi bátorságával és határozottságávalkimondva, megtermékenyítik az elméket; őt komolyankellett venni, mert hiszen mielőtt beszéltvolna, már nagyot tett.Az ország egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított,hol ha vitáz is, ellene vagy mellettebeszél, de tenni akar mindenki. Előre vagy hátra,előmozdítólag vagy hátráltatólag, de tennie kellmár mindenkinek: az egyeseknek úgy, mint akormánynak. Az új eszmék beférkőznek a követiutasításokba is s az 1832/6-ki országgyűlés Széchenyieszméinek hatása alatt már reform-országgyűlésszámba megy.S maga a hazai föld is vetekedni látszik azemberekkel; a mi nagynak és szépnek előteremtésérecsak képes, most mind egyszerre kiöntimagából. Egyszerre támadnak férfiak: politikusokés írók, számra és nagyságra annyian, mint azelőttsoha. Aránylag rövid idő alatt, intézményeiben ésirodalmában, megteremtik az új Magyarországot;

395a rendi társadalom helyébe a jogegyenlőséget állítják,irodalmi szempontból pedig kultúrnemzettéemelik a magyart, a szó nemes és modern értelmében.A nagyok között a legnagyobbak: Széchenyi,Deák Ferenc és Kossuth; Vörösmarty,Arany és Petőfi.– A legnagyszerűbb pedig a dologban az, hogyaz átalakítás munkáját maga a nemzet végzi magán.Saját kezdeményezéséből és saját erejével,nem, mint az előbbi században, külső kényszerhatása alatt. Mária Terézia szelíd, majd II. József„Sturm und Drang” korszaka idegenből jötthatás, nem a történeti Magyarország talajába illő,kereszténytelen eszmékkel. Ezek felforgatásra, aMartinovics-féle idétlenségek előidézésére igen, dea magyarnak való haladás megteremtésére nemvoltak alkalmasak. Azoknak meg kellett előbbtisztulniok; a francia háborúkban kimerült nemzetnekki kellett magát előbb pihennie, hogy amitovább nem maradhatott el, megindítsa magán areformot. Az isteni Gondviselés, megjővén az időktelje, saját fiaiból támaszt a magyarnak férfiakat,kik a nagy művön keresztül vezessék. Ezeketmár megértette a nemzet, meghódolt nekik és anagy munkára aztán 1848. ápril 11-én a koroná skirály nyomta rá a pecsétet. A legszebb nemzetiátalakulás egész Európában.És mekkora idealizmussal folyt le ez amunka! Dolgozott, áldozott itt mindenki, nagy éskicsiny és munkájáért nem kívánt semmit, csakegyre áhítoztak valamennyien, hogy boldog legyena nemzet, az egész nép! Az igazi ingyen-hazafiságheroikus kora volt ez, melyhez nagyon sokszorfog kelleni visszatérni, ahová mindig fogkelleni elvezetni az ifjúságot, valahányszor a haladóidők koptató szelleme szükségessé teszi, hogy

396igaz hazafiak példáin merítsen új és új lelkesedéstaz egymást felváltó nemzedék.Az 1825-től 1848-ig terjedő korszaknaknincsen párja egész történelmünkben! S hozzáoly gazdag a tanulságos és változatos eseményekben,hogy köteteket lehetne róla írni.Én Acsádyt követve, csak néhány fontosabbmozzanatot emelek ki belőle, ott, hol előadásáramegjegyezni valót találok. És pedig a jelen és következőcikkben az 1825-1841-ig terjedő részletét beszélemmeg, egész addig, midőn Széchenyi a KeletNépé-vel neki támad a hírlapíró Kossuthnak a „PestiHírlap”-jában megjelent lázító cikkei miatt.(636-84. 1.)Ezen idő alatt négy országgyűlés tartatott,az 1825-7, 1830, 1832-6, és az 1839-40-ki;a reform-munka pedig az 1832-36-iki országgyűlésenaz úrbérrel vette kezdetét és csak lassúlépésekben haladt. Az előbbi két országgyűlésen,kivált az 1830-kin, az akkor újonnan megindulteurópai forradalmak idején, az udvar is, de mega rendek is még mereven ragaszkodtak az ősialkotmányhoz. Különben is csak ebben az évben(1830.) jelent meg Széchenyi Hitel-je, hatása mégnem lehetett; azért minden még a régi állapotbanvesztegelt. Azonban csak rövid idő kelletthozzá és az 1832-36-ki országgyűlés már teljesenSzéchenyi reformeszméinek hatása alatt állott.A közszereplők e korbeli nyilatkozatai márazt a benyomást keltik, mintha ugyanazon szerzőjöklenne, mert csakugyan közös kútfejök,ugyanazon sugalmazójok, Széchenyi volt. Változnikezd a hang, mely addig a közéletben uralkodott,a régi keretekben mozgó rendi látókör mindinkábbszélesbül s az a rés, melyet Széchenyi elvei anemesi nézetek sziklafalán törtek, nemcsak benem tömődik többé, hanem egyre tágul. Ugyan-

397úgy történik az 1839-40-ki országgyűlésen. Ahaladás folyton új utakat tör. A jobbágyok sorsánakjavítására, a magyar nyelv tovább érvényesülésére,az igazságszolgáltatásra, a hitelviszonyokemelésére, már az új szellemben, fontostörvények hozattak. Az utóbbi országgyűlés megalkottaa váltótörvényt is. Közbe királyváltozástörtént, amennyiben az 1835 márc. 2-án elhalálozottI-ső Ferencet legidősebb fia, a testileg lelkilegbeteg V. Ferdinand váltotta fel, aki helyettFerenc király intézkedése folytán új udvari testület(Staatsconferenz) Lajos főherceggel élén vezetteaz államügyeket.Ha azonban a két utóbbi országgyűlés – mertcsak erről lehet szó – nem is haladt valamirohamosan az újítások terén, a körülmények komolymérlegelője már azt a haladást is kénytelennagyrabecsülni és meg nem tagadhatja méltánylásátakár az udvartól, akár a fel-feltörekvő országgyűlésipártoktól. Hisz egy családnak, vagymondjunk nagyobbat, egy helységnek a megújításais mekkora nehézségekkel járhat, hát mégegy országé, ahol az intézményekkel annyi ezernyiemberi érdek jön összeütközésbe! Könnyűnekünk most az új és már megállapodott intézményekközött nyugodtan élni és visszanézve aküzdelmes múltra, esetleg szemrehányást tenniegyik vagy másik akkori politikai tényezőnek,hogy miért nem haladt jobban, mikor az az újeszme előttünk oly helyesnek látszik! De vajjonláttak-e azok akkor be a jövőbe? És tudhatták-erögtön, hogy az új jobb lesz-e a réginél, melyetelhagynak? Ki szeret ugrani a sötétbe? Azonkívülaz ilyen változó helyzeteknél különösen tárgyilagosméltánylást érdemelnek a kormányok,akiknek gondjaira van bízva és pedig felelősségalatt van bízva a nemzetek minden érdeke. Semmi

398sem könnyebb, mint leszólni az ilyen kormányokintézkedéseit, annál nehezebb azonban jól kormányozni,másokat jól vezetni; fogalma sincs azezzel járó nehézségekről annak, aki azt akár milyenkis körben meg nem próbálta. Szépen dikciózni,fényes eszméket hirdetni sokan tudnak, demég nem létezett a világon kormány, akivel mindenkimeg lett volna elégedve.Ezeket kellett közben megemlítenem, hogyAcsádynak erre a korszakra vonatkozó előadásárarátérhessek. Gyönyörűen, emelkedett stílusban ír,úgy hogy képes magával ragadni a laikust; azonbancsak azért, mert erről a korszakról csúnyánírni egyáltalán nem lehet. De midőn történetetkeresek benne, találok egy szép tollú vezércikkírót,hallom a mindent egyoldalúlag látó pártpolitikust,de a történetírót, az események pártatlanelbeszélőjét hiába keresem. Kérdem: miértezeket az eseményeket, miért a vezérlő egyéniségekethamis világításban mutogatni, mikor azokigaz világításban is oly nagyszerűek? Már pedigAcsády, hasonlóan a használatos történeti kézikönyveinkhez,szívével írta meg ezeket a lapjait,nem pedig a hidegen mérlegelő észszel. Csakhogyaz ilyen eljárás nagyon helyes az esztétikai fejtegetéseknél,de a történetírásban nincs helye.Itt nem kívánhatunk tetszeni senkinek, csak azigazságnak.Négy tényező körül forog főkép az 1825-1841-ig terjedő történet: az udvar, illetőleg akormány, továbbá Széchenyi, Deák és Kossuthkörül, mely utóbbiak itt kezdik szerepöket. Acsádyegyiket sem mutatja be történethűen.Az udvar, illetőleg a legnehezebb körülményekközött vezető akkori kormány magatartásáranincs egy méltányló szava, pedig itt vagyunk mégcsak a kezdet-kezdetén, amikor éppen azt kellene

399rossz néven venni bármely kormánytól, ha – egynemzet legéletbevágóbb érdekeiről lévén szó –csakúgy Hűbele Balázs módjára ugranék bele azalig ismert, annál kevésbé kipróbált reformokba.De nemcsak hogy nincs egy méltányló szava, hanemvalóban a legnagyobb túlzással leszólja mindentettét. Miért? Mert hogy akadékoskodott, mertfékezni iparkodott a sok szenvedélytől kísért újeszmeáradatot, amelyről egész Európában magakörül azt látta, hogy bizony többet rombol, mintépít. Nem mondom, hogy annak az akkori kormánynak,innen a csendes szobából, az Íróasztalmellől nézve, helyes volt minden tette; de olvasvánaz akkori megyék sok reformszónokának ésaz akkori országgyűlések sok ellenzéki férfiánaknem mindig okos beszédét, szeretném arra a kormányraültetni Acsádyt és nézni intézkedéseit.Vajjon kiállaná-e a próbát?Az új korszakok ugyanis soha sincsenekszenvedélyek híján, amikor sok ember elvesztifejét és a szép eszméket nem tudja összeegyeztetniaz élet rideg valóságával. Ismerek egy intelligensbirtokost, aki sokat foglalkozik a természettudományokkal.Egyszer eszébe vette, hogy őnem úgy fog gazdálkodni, mint a többi, oly elavultmódon, hanem ritkán veti el búzáját és tövenkéntmegkapáltatja. Így külön ápolva bizonyosan megsokszorosodika termése. A többszöri ilyen s ehhezhasonló próbák után azonban odajutott, hogyma már nincs se vetni, se kapálni valója. Annakaz akkori kormánynak is sok ilyenféle idealistávalvolt dolga, akiben meg lehetett a jó szándék,de se várni, se okos szóra hallgatni, vagy legalábblassabban járni nem tudott.Balogh Jánosról, a tüzes barsi követről, az1832-ki országgyűlésről írja Naplójában Kölcsey,(Kölcsey minden munkái. Kiadta Toldy F. 1861. VII.

40052.1.) hogy tűzzel-vassal 29 napig vitatott valamit smidőn a personalis (az alsó tábla elnöke) végremegadta magát s a 30-ik napon a tárgyat elfogadta:az öreg fölpattant tüstént s az ellenkezőjétvédte. Hiában – mondta – nem lehet az jó,ami felülről jön. – Tessék, Acsády uram, ilyenemberekkel boldogulni!De eltekintve minden mástól, magánál Acsádynális találok két tényt, amely nem illik beleaz ő leszólásaiba. Egyik helyen ezt mondja: „az1825-ki országgyűlésen az udvar tárgyaltatniakarta az 1790-1-ki országgyűlés bizottságai általkészített reformmunkálatokat, de a majdnemkét évig elhúzódó országgyűlés azzal odázta el azügyet, hogy új bizottságokat küldött ki”. (638. 1.)Ki itt az akadékoskodó? – A másik helyen megezt mondja: „Landerer Lajos pesti nyomdász(1840-ben) egy régibb lapszabadalom átírását kértea kancelláriától, mely nemcsak teljesítette kérését,hanem figyelmeztette, hogy a tervezett új lapszerkesztőjévé Kossuthot nyerje meg... Ekképenmaga a kormány juttatta Kossuthot egy hírlapbirtokába”. (679. 1.) Aki tudja, milyen hatást tudottKossuth már előbb előidézni az országbanírott országgyűlési, majd törvényhatósági Tudósításaival,az a kormány ezen eljárása alattbármi fortélyt kutathat, de azt nem mondhatja,hogy ha csakugyan minden jó szándék hiányzottvolna benne a nemzet iránt, hogy akkor okosancselekedett.Azt sem kell végül elfelejteni, hogy a nemességnagyon nehezen élte bele magát a reformeszmékbes az inkább egynehány kiválóbb tagjánakvolt a vágya. Hisz még az 1836-ki országgyűlésutáni időről is azt mondja Acsády, hogy„a nemesi tömegek a szabadelvű eszmék ellenkezdtek állást foglalni” (668. 1.), ami szintén azt

401mutatja, hogy mily nehéz volt a kormánynak akívánságok iránt eligazodnia; mert nem szabadám egyszerűen az országgyűlési követek kifakadásaiután történetet írni, sok azokban a túlzás.De hát a sok erőszakoskodás, amit a kormányaz 1836-ki országgyűlés után elkövetett!– vetheti ellen Acsády. Becsukatta Wesselényit,Lovassyt, Kossuthot! A történetíró tudja, hogynem ok nélkül történt ez, amint majd alább részletesebbenlátjuk. A heves Wesselényi hűtlenségetkövetett el, az ifjú Lovassy üdvözölte őt; Kossuth anádor tilalma ellenére tovább írta TörvényhatóságiTudósításait. íme egy analóg példa! Nálunk ujabbanbehozták a szószéki paragrafust, mely olyantis sújthat börtönnel, aki legjobb meggyőződéseszerint fejtegeti az egyháznak a házasságról szólótanát; vajjon a tvszék mentségül veszi-e az ilyenpapnak legszentebb vallási meggyőződését? Nem,hanem azt mondják, hogy rendnek muszáj lenni.Vajjon Wesselényi, Kossuth más mérték alá esnek?Míg azonban kormányt szidni nálunk egyszerűenmegszokott dolog s azért ezt Acsádynakis meg lehetne bocsátani, habár ez sem járja atárgyilagos történetben. De azt már elvárhatjuk,hogy egy új történeti könyv, annyi kutatás birtokában,három nagy alakunkat: Széchenyit, Deákot,Kossuthot történethűen mutassa be. Ez már igazánszoros kötelessége a történetírásnak. Acsádyazonban e tekintetben is nagyon fogyatékos, egyszerűenszólva elfogult.

XXVII.Széchenyi István gróf, Deák Ferenc és KossuthLajos szerepe a reform-politikában 1841-ig. Ki volt nagyobb?Acsády történetellenesen jellemzi őket. Széchenyiidegessége és akciója. Kossuth ez időben mégnem volt aktív politikus.Három nagy politikai alakunkhoz, Széchenyi,Deák és Kossuth működéséhez fűződik Magyarországújjáalakítása. Fellépésök, irányító tevékenységök jórésze már ebbe (1825-1841.) a korszakba esik,valamint szerepeiknek egymást kiegészítő jelentőségeis itt lép előtérbe.Hogy Acsády részletesen foglalkozik velők,az természetes; csakhogy ő többet is tesz. Nemcsak hogy működésüket vázolja, hanem mindjártitt, nyilvános pályájoknak úgyszólván a kezdetéű,megírja mind a háromnak a jellemrajzát, az igaz,hogy kápráztató, hatalmas szép vonásokkal, aztmondhatnám: épészi fönséggel; de egyúttal helylyel-közzelszínezve, számos lírai elemmel s mégtöbb poétái licentiával keverve, ami a költőnekvalóban szabad, de a történetírónak nincsen megengedve.A három közül leghosszasabban (de nemegyúttal a legjobban) jellemzi Széchenyit (640-52.1.), valamivel rövidebben, (de annál jobban nagyítva)Kossuthot (675-84. 1.), míg Deáknak különalig szentel egy-két lapot (656-7. 1.), bizonyosanabban a közkeletű, de téves hiszemben,hogy Deák nagy államférfiúi működése inkábbcsak a későbbi kiegyezés idejére esik.Amit pedig elmond róluk, az olyan, hogyannál jellemzőbbet s nevezetesen Széchenyiről

403és Kossuthról többet, pályájok befejezése utánsem mondhatott volna. Ezt a preokkupatív eljárásátkét okból nem helyeselhetem. Először iskész ítéletével előre lefoglalja az olvasót, mielőttaz a történeti előadás alapján maga alkothatottvolna valamelyes ítéletet; másodszor nemcsakhogy saját egyéni Ítéletével végig befolyásolja azolvasót, hanem hősének működését is folytonezen ítélethez igazítja, elhallgatván életéből mindazt,ami ítéletével esetleg nem egyezik s viszonterősen kiszínezvén az olyan részleteket, melyekítéletének támogatására alkalmasak.Nem helyes eljárás ez s nem is tárgyilagos,kivált az ilyen nagy férfiaknál, akik elég nagyokmaradnak akkor is, ha tisztán saját valódi tetteikvilágításánál mutatjuk be őket. De nem helyesazért sem, mivel ily módon csúsztatható belegkönnyebben bizonyos történeti expropriate) azegyiknek hátrányával a másiknak javára, amiegyrészt az osztó igazsággal ellenkezik, másrészta tanulni vágyó olvasó megtévesztésére vezet. Eza baj észlelhető Acsády jellemrajzainál is; azérta kérdés tisztázása végett lássuk a három férfiúműködését először ezen (1841-ig terjedő) korszakban,aztán pedig tovább s hasonlítsuk összeaz adott jellemrajzokkal.A három férfiú szerepe ezen időszakbanegyenlőtlen: Széchenyi már működésének delelőpontjára lép, Deák vezérkedni kezd az országgyűlésen,Kossuth a Tudósítások írásától megéppen a Pesti Hírlaphoz jut be szerkesztőnek.Széchenyi mint főrendi tag 1825-ben jelentmeg a diétán, amely nagy áldozatáról örökké nevezetes.Nyomban megindítja a társadalmi akciót,az egyesületi életet s 1830-ban a Hitelben és a rákövetkező műveiben kifejti az átalakítás teljes programmját.Az 1832-iki országgyűlés már ezek ha-

404tása alatt fog neki a reformmunkának, magaSzéchenyi pedig közben az alkotások egész sorávallép elő: fennáll már a kaszinó, lóversenyektartatnak s az országba csábítják az idegenbenélő magyar főurakat; megvan a dunai gőzhajózás,a lánchíd terve, dolgozik a Vaskapunál, Tiszátszabályozza, gyárakat alapít s más újabb terveketforgat elméjében. Tisztán áll már a nemzetelőtt politikai működésének egész iránya is. Látjuk,hogy még talán sohasem volt céljai s az eszközökválasztása, valamint azoknak egymás utánkövetkezése felől oly tisztában valamely államférfiú,midőn a köztérre kilépett, mint Széchenyi.Anyagilag és szellemileg felemeld a népet, anélkül,hogy azt kivetkőztetné nemzeti sajátságaiból,tiszteletreméltó helyet vívni ki neki jólét és kultúraáltal az európai népek családjában: ezt tartottaő első és legfontosabb feladatának. A politikaiszabadság kérdése másodrendű kérdés voltrá nézve, mert ezt ő az elsőből szükségkép folyónaktekintette. Sokszor hangoztatja ugyanis,hogy durva, szegény népnél nem lehet valódiszabadság, míg ellenkezőleg a világ semmi hatalmanem elég erős egy vagyonos, művelt népet leigázni,vagy hosszasan rabságba terelni. Az eszközöketerre nem a kormányban, hanem a nemzetbenmagában, a nemzet önerejében kereste.De nem tévesztette el szeme elől egyúttal azország tényleges helyzetét sem, t. i. annak azudvarhoz való viszonyát, miután, mint írja, miközhasznú tevékenységünkben utalva vagyunkBécs jóakaratára, hisz mindenki látja, – úgymond– hogy „Magyarország törvénybe igtatott függetlenségedacára az osztrák kormány nélkül egylóversenyt sem lehet rendezni, egy egyletet semlehet alakítani.” Azért, mint praktikus államférfiú,ki nem álmodozni, nem utópiák után futkosni,

405hanem felforgatás és a nemzet kára nélkül céltakart érni, folyton hirdette, hogy ha célt akarunkérni, szükségképen jó viszonyban kell maradnunkBécscsel s az ottani hatalmi tényezőkkel.Éppen ezen felfogásából következett az is,hogy pártvezérségre nem vállalkozhatott, de nemis tartotta magát arra alkalmasnak. Meggyőződéselévéu, hogy hazája jóléte csak a kormány és anemzet egységes összműködése által érhető el, azértsem a kormánypárt, sem az ellenzék zászlajáhozföltétlenül sohasem csatlakozott, hanem a kettőközt fennforgó ellentétet kiengesztelni törekedett.Ez volt Széchenyi már 1841 előtt. Mintteljesen aktív államférfiú állott a nemzet előtt,teljes programmal és nagyban dolgozva a társadalomátalakításán, úgy hogy előtte már nem állottmás jövő és más fejlődés, mint az, hogy programmjátaz utolsó betűig végrehajtsa.Deák országos szerepe valamivel később, az1832-6-ki országgyűlésen kezdődött, midőn szülőmegyéje,Zala, 1833. ápril 15-én bátyja, Antal,helyébe követévé választotta. De azzal még nemsokat mondtam, ha azt mondanám csupán, hogyországgyűlési követ volt, mivel ilyenek voltakmások is számosan. A valóság az, hogy alig lépettbe a diétára, ő lett az ellenzék vezető férfia,esze, aki új, finomabb modort hozott be a követekközé s neki, kivált tapintatos irányításának,köszönhetjük mindazokat a reform-vívmányokat,melyeket az 1832-ki és a 40-ki országgyűlések alkottak.Széchenyi, hogy úgy mondjam, a sociologusvolt, Deák ugyanezen eszméknek a jogásza, őtört nekik utat oda, ahol intézményi jelentőségreemelkedtek: a törvénykönyvbe. Elvtársak voltaktehát, csak egy körülmény választotta el őketegymástól, az, hogy Deák, mint annyi követtársa,nem tudott bízni a kormányban, míg Széchenyi

406az udvar jóakaró támogatásának megnyerésétmindig szükségesnek tartotta. Bezzeg a sok következőkeserű tapasztalás Deákot is idővel másnézetre vezette s amit Széchenyi már ekkorannyit hangoztatott, mint tudjuk, 1867-ben végremégis Deák valósította meg, midőn a nemzetetkibékítette az udvarral.Kossuthnak szereplése, Széchenyi és Deákakciójához viszonyítva, 1841 előtt, teljesen jelentéktelen.Eredetileg sátoralja-újhelyi ügyvéd volts mint Acsády beszéli (650. 1.), az 1825-7-ikiországgyűlésen képviselt először egy távollevő főrendihölgyet az alsó táblán, mint pótkövet.Ugyanezen minőségben megjelent az 1832-6-ikidiétán is, de az ilyennek ott szava nem volt.Kossuthot ugyanis, mint rendes követet, előszörPestmegye választotta meg az 1847/8-ki országgyűlésre,addig a törvényhozásban egyáltalán részenem volt. Az említett 1832/6-ki diétán tűnik felelőször az ú. n. napló-ügygyel kapcsolatban. Azellenzék t. i. egy hírlap kiadatását kívánta, melya gyűlések tárgyalásairól pontos tájékozást nyújtsona közönségnek. Mint Kölcsey beszéli Naplójában(I. mű VII. 29. 1.), Wesselényinél ez ügybenconferentia tartatott s „több mások köztKossuth is megjelent nála, az addigi ülésekrőltett jegyzeteit felolvasta, tetszést nyert s abbanegyeztek meg, hogy a napló alkotása reá bízassék.”Folytatólag azonban ezt mondja Kölcsey:„Legközelebbi alkalommal gróf Andrássy Györgykérdeztetvén általam, Kossuth személyét gyanúsnakmondotta s így a naplónak szerkesztője masincs.” Kossuth tehát ily formában elesett elsőszereplésétől, de az eszmét nem hagyta abba,tenni akart valamit s nem akart csupán némaszemlélője lenni az eseményeknek. Fogta magáts megnyervén másolásra az országgyűlési ifjúsá-

407got (mely ezen az országgyűlésen tömegesen vettrészt s politikai tényezővé nőtte ki magát), 1832,dec. 17-én Országgyűlési Tudósítások címmel egyírott hírlapot indított meg, melynek kéziratátmaga szerkesztette s azt a fiatalsággal annyipéldányban másoltatta le, ahányra szükségevolt.„Művészi formában reprodukálta, ami jóthallott a diétán s prometheusi szikrát lehelt sokoly beszédbe, ami előbb sár és agyag volt, nélküleaz is maradt volna ... A követ urak nagygyönyörűséggel nézegették szellemi énjök ily eszményített„arcképeit,” s részint e hiúság, részintegyesek ügybuzgalma szárnyain rövid idő alattaz egész országot székiben hosszában berepülte aKossuth munkája és neve.” (Áldor: Deák Ferencélete. II. kiad. 46. 1.)Ez volt a szerepe ezen a diétán végig. Azországgyűlés berekesztésével hírlapvállalata is természetesenmegszűnt s ő maga Pestre költözöttát. Itt nyomban új vállalatot indított, a TörvényhatóságiTudósításokat, melyben, eredeti tervéhezképest, nem szorítkozott a megyei gyűléseken elmondottszónoklatok száraz közlésére, hanemegyszersmind erős kritikát gyakorolt a politikaiélet minden nyilvánulása felett. A írott hírlapota nádor egyenes tilalma ellenére levél alakjábanpecsét alatt küldözte szét. (Szilágyi története. IX.431. 1.) Tehát tilosban járt s ez időben különbenis forradalmi lévén a levegő, amihez az itt bujkálólengyel menekültek is hozzájárultak, miutána nádor ismételt tilalma dacára, az egyes megyékállásfoglalása folytán neki bátorodva, csak továbbírta Tudósításait, a kormány 1837. május 5-énelfogatta s a kir. tábla hűtlenség címén 3 évifogságra ítélte. Enyhítő körülménynek vették,hogy cselekményeinek indoka mindennapi kénye-

408rének megszerzése, továbbá a benne mások általtáplált hiúság és elragadtatás volt.A hírlapíró Kossuthnak ezt az elítéltetésétaz akkori sajátszerű viszonyok szerint kell megítélnünk.Nehéz idők voltak azok, midőn egyesekaz újítások útján nagyon is rohamosan akartakhaladni, míg sok komoly férfiú és a kormány nemlátta azt a nemzet érdekében állónak. Tény azonban,hogy tulajdonkép ez a bebörtönzés tette Kossuthnevét országossá s megnyitotta előtte az emelkedésútját. Amint ugyanis az 1839-40-ki országgyűléssürgetésére 1840. ápril 29-én kegyelemútján kiszabadult börtönéből, Pestmegye azonnaltáblabírájának választotta. Ezzel alkalmat nyertarra, hogy a lelkében forrongó eszméket ily tekintélyeshelyen is hirdethesse. Kossuthnak elsőpolitikai positiója.Csakhogy aki tágasabb körhöz szokott, azszűknek találja a csak időnkint megnyíló megyeházitermet. Kossuth is ismét a hírlaphoz vágyottvissza. Először ő maga igyekezett új lapraengedélyt szerezni, ez nem sikerült neki. Majd,mint már említettem, a kancellária figyelmeztetésére,Landerer szerződtette őt szerkesztőnek aPesti Hírlaphoz, mely 1841. jan. 2-án indult meg.Szerkesztette pedig a lapot 1844. júl. l-ig, midőnösszekülönbözvén a kiadóval, megvált tőle sazontúl 1847. őszig, a követválasztásig, a társadalmitéren (iparegyesület stb.) foglalatoskodott.Amint első 6-7 vezércikke megjelent,jóllehet többnyire csak társadalmi kérdésekrőlszóltak, a reform munkában fáradozó Széchenyiazok hangján azonnal észrevette, hogy hova céloz,hogy békés haladás helyett izgalomba viendi azembereket, amiből akkor hírlap nélkül is elégvolt már. Látta, hogy Kossuth az ő ragyogó tollávalaz ész felvilágosítása helyett az érzelmek-

409hez fordul, pedig e tekintetben már Tudósításaivalis bebizonyította, hogy tolla nagy hatalom.Ugyan óvatosan, finom érzékkel kerülte a kormánynyalvaló összeütközést, de egyik cikkébenmár odakiáltotta a módosaknak és a hatalombirtokosainak: veletek és általatok, ha akartok;nélkületek, sőt ellenetek, ha kell! Mirabeauhangja! Széchenyi megijedt tőle, féltette nemzetét,féltette addigi nagy munkáját s hogy, halehet, elejét vegye a bajnak, már júniusban kiadtaKossuth ellen a Kelet népe című munkáját,melyben erős hangon szemére vetette, hogy abirtoktalanokat a birtokosok ellen uszítja s előreláthatólagmegsemmisítésre vezeti a magyart.Kossuth felelt s amint tudjuk, Széchenyi nemvolt képes versenyezni Kossuth tollával, sőt avége az lett, hogy az akkori izzó közvéleményben,kivált a fiatalabbak előtt, tekintélye is megingott.Ez volt a három férfiú szerepe a reformmunkában1841 előtt. Széchenyi volt a kezdő ésalkotó, Deák a reformok első bevivője a törvénytárba,Kossuth a hírlapíró.Már most az imént mondottakat tartvaszem előtt s szükség szerint majd a mondandókkalkiegészítve, lássuk Acsádynak három jellemrajzát.Gyönyörű stílussal megírva, sokféleképenfel is magasztalva, mégis legrosszabbul jár Széchenyi,már a Kossuthtal való összetűzése előtt,annál inkább utána. Acsády elmondja katonaipályáját, utazásait, majd a reform megindítását,fáradhatatlan munkálkodását a haza anyagi emelésekörül. De midőn ezeket így hirdeti, mindenlapon legalább kétszer, mintegy magyarázatul,fölemlíteni el nem mulasztja, hogy mindez egybeteges idegrendszer munkája volt, tehát a psichologusszerint: beszámíthatatlan állapot.Széchenyi a hangulat embere volt, halha-

410tatlan lelke beteges testben lakozott, őrültségkörnyezte, ingadozásai idegességéből folyó hangulatváltozásokvoltak, egész életén át befolyásoltabeteges idegrendszere, – ezeket s hasonlókatolvasunk minden lapon.Ismeretes, hogy már Grünwald Béla foglalkozottvolt Széchenyivel e szempontból (Az újMagyarország, 1890.) s Acsádyéhoz hasonló eredményrejutott. Nézetem szerint azonban ez a felfogásnagy túlzás, vagy félreértés, melyre talánleginkább Széchenyi kiadott Naplói szolgáltattakalkalmat. (Zichy Antal: Gróf Széchenyi IstvánNaplói 1884.) Azonban ezen Naplók ismereteután – más lévén azok magyarázata – sincsokunk eltérni Széchenyi nagyszerű működésénekazon felfogásától és magyarázatától, melyet FalkMiksa hatalmas monográfiájában – Gyulai PálVörösmarty élete mellett a legelső életrajz irodalmunkban– olvasunk. (Széchenyi István grófés kora 1868. – Kecskeméthy Aurél: Gróf SzéchenyiIstván utolsó évei és halála 1866.)Széchenyi működése tiszta észszel megalkotott,öntudatos elhatározástól kísért, tehát tervszerűés józan működés volt, igazi lángelme conceptiója,mely meglátta a célravezető utat és azalkalmas eszközöket, nemzete tengernyi előítélete,alacsony intelligentiája és minden oldalról szítottizgatottsága között is. Hogy aztán a rengetegmunka mellett, oly nagy tervek között, a milyeneklelkét foglalkoztatták és oly kuszált körülmények'„között,amilyenek közt ő működött, májbaja is lévén, idegessé kellett válnia, az annyiratermészetes, hogy éppen az ellenkezője volna természetellenes.Hogy idővel, midőn végre az ügyekrosszra fordulását kellett szemlélnie, mindinkábbbántotta a gondolat, nem-e ö a felelős a bekövetkezendős már előrelátható bajokért, miután

411ő indította volt meg a reformot: ez is egy olygyengéd lelkiismeretű s hazáját meg nemzetétoly véghetetlenül szerető, érte annyit áldozóférfiúnál, mint Széchenyi volt, teljesen érthető.De ezen állapot és a beszámíthatatlanság közöttóriási a különbség, annyira, hogy legújabbanBeöthy Ákos is, jóllehet Széchenyitől elvitatnitörekszik a kezdeményezés dicsőségét, sőt méga magyar érzéket is (A magyar államiság fejlődéseI. 140., 144., II. 320. 1.), őrültségére hivatkozninem tartja célszerűnek. Nem is juthatottilyesmi az eszébe; mivel abból, ami Széchenyivel1848. szept. 5-én, tehát az új érában, történt, midőnidegeinek túlizgatott állapota miatt Döblingbe, szanatóriumbakellett vinni, visszafelé, előbbi nagy tetteinekbeszámíthatatlanságára következtetni nemszabad. Ezt az akkori túlizgatottságát a júliusi események,különösen Kossuth furcsa magatartása aminisztertanácsokban és az országgyűlésen idéztékelő, betetőzte a vak Wesselényi Miklós látogatásaszept. 2-án, ki hosszú időn át elhagyta voltSzéchenyit és követte Kossuthot s ekkor is csakazért kereste fel Széchenyit, hogy bevallja előtte,mikép ő is csalódott Kossuthban. (Falk i. mű272– 87. 1.) Széchenyi idegzete ekkor tört megegészen, mivel művét, melyért annyit fáradott, megsemmisítveés a forradalmat elkerülhetlennek látta.Deák jellemzése igaz, de fölötte hiányos.Hiányzik éppen annak a kiemelése, ami személyénekabban az időben szinte gondviselésszerűjelentőséget kölcsönzött: vezető szerepe már az1832-6-iki országgyűlésen, mely vezetés nélkül eza diéta nem tért volna vagy legalább is nagyonnehezen tért volna abba az alkotó irányba,melyről nevezetes.Midőn Deák 1833-ban, mint követ, előszörjelent meg Pozsonyban, az ellenzéknek nem voltvezére, nem is tudta mihez fogjon. Voltak ugyan

412jeles szónokai, régi kipróbált erői, de egyiktiksem volt olyan, aki az elágazó nézeteket egyesíteni,társainak imponálni és a tanácskozások menetéredöntő befolyást gyakorolni képes lett volna.Nagy Pál már lejárta magát, Balogh, Beöthy,Bezerédy meg ilyen szerepre nem voltak alkalmasak.Azzá lett csakhamar Deák. Nemcsak ritkavonzó egyéni tulajdonságai és, ami akkor ritkavolt, a kor színvonalán álló műveltsége képesítettékerre, hanem a mód is, ahogy ő kezelte akérdéseket és az embereketAz ellenzék szerepe addig ugyanis merőellenkezésből állott, Patriotismusa tagadás – írjaróla Kölcsey. Deák tiszteletet ismert mindenirányban; ha a kérdéshez hozzászólott, abból tanultmindenki. Elveket és politikai eljárást mindigkeményen megtámadott, de kíméletes volt ellenfeleinekszemélye iránt. Szóval ő lett az ellenzéklelke, irányítója, oly tisztelettől környezve,hogy előtte nem csak a legnyakasabb párttag ismindig meghajolt, hanem a kormány is honorálnikezdte kivánatait. Így indult meg a reformaz 1832/6-ki diétán. (Áldor i. műve, 32. 1. –Csengery Deák F. emlékezete 1877. 25. 1.)Ezen történeti tények dacára Deák is, dekülönösen Széchenyi mégis háttérbe szorul Acsádykönyvében Kossuth alakja mellett, pedig Kossutheddig csupán s azt is csak kisebb keretben,hírlapírással foglalkozott és az akkori politikábanmég nem vett tényleges részt. Amidőn tehátSzéchenyivel és Deákkal még nem is volt állíthatóegy sorba, az időben ugyanis mint agitátorlegfellebb a becsukott Wesselényi Miklós volnaemlíthető, Acsádynál már is Kossuth viszi előttüka pálmát, mint „egyedüli politikai lángelme, akicsodaszerűen cselekedett.” A nemzetnek azonbanerről a pálmáról ezidő szerint még nem volt tudomása,az ő szeme Deákon csüngött.

XXVIII.Politikai életünk 1841-7-ig. Kossuth szerkeszti a PestiHírlapot. Adott-e Kossuth új programmot? Széchenyia Kelet Népe művével higgadtságra inti. Az 1843-4.országgyűlés új reformtörvényei. Deák nem vállalt mandátumot.Kossuth 1844-ben, felhagyván a szerkesztéssel,a társadalmi akció terére lép. Széchenyi aggodalmai.Előkészületek az 1847-8-ki országgyűlésre.Az előbbi fejtegetésemre azt mondhatjaAcsády, hogy jellemrajzai megírásánál nem csupánaz 1841. előtti korszakot, hanem a háromnagy férfiú egész működését tartotta szem előtt.Elfogadom, bár konstatálom, hogy előadása az1841. előtt lefolyt időre s a három férfiúnakakkor kivívott jelentőségére nézve nem vág összea történeti tényekkel. – Lássuk most a fejleményekettovább!Az események könnyebb áttekintése és ahárom nagy alakunk további kellő mérlegeléseokából ismét csak egy részletre, az 1847. őszéig,a nemzet életében annyira fontos országgyűléskezdetéig, terjedőre terjeszkedem ki. Eddig, -hogy a már mondottakat röviden összefoglaljam, -két reform országgyűlés tartatott, az 1832-6és 1839-40-ki; vezére az alsó táblának DeákFerenc volt, míg a felső táblán Széchenyi többmás segítővel sürgette a reformeszméket ésugyanakkor a politikusnál szokatlan módon beállottaz ország gazdájának is, dolgozott s egymásutánlétesítette a gazdasági intézményeket.Egyszerre írt, beszélt és dolgozott – keztyűnélkül – a munkások között.

414Az eddig alkotott reformtörvények közülpedig nevezetesebbek a következők: a jobbágypénzen válthatja meg a robotot, ha a földesuraabba beleegyezik. A jobbágytelken lakó nemes isfizet adót. Az országgyűlés költségeit ezentúlnem a jobbágyság, hanem a nemesség fizeti. Apest-budai lánchídon nemes és nem nemes egyarántkét krajcárnyi vámot tartozik fizetni. (Etörvény ütötte az első rést a nemesség nemadózásán.)Majd: az országgyűlés, a helytartó tanácsés a kir. kamara hivatalos nyelve a magyar. Ajobbágyok földeiket megválthatják az úrbéri terhekalól. (Örök váltság.) A pest-bécsi és apozsony-nagyszombati vasútvonal. A váltótörvény.– Valóban oly alkotások ezek, melyeketaz akkori viszonyok közt kicsinyelnünk nemszabad s mutatják egyúttal, hogy a haladás, azátalakulás munkája megfontolva ugyan, – okosember megfontolva cselekszik, – de erős, többé·fel nem tartóztatható folyamatába lépett.A további teendők programmja is készenállott, Széchenyi teljesen megfogalmazta. De végrehajtásánálszüntelenül hangoztatta, hogy azanyagi reformok, az anyagi jólét megteremtéseután következzék csak a politikai szabadságokkivívása, mert csak a módos, értelmes nép éretta politikai szabadságra.Ezek tehát megvoltak már, midőn Kossuth1840. május 5-én, közvetlen az országgyűlés bezárásaelőtt, szabadult ki a börtönből, mint a többipolitikai foglyok is szabadon bocsáttattak. Addigpedig, mint már említettem, csak írott országgyűlési,majd Törvényhatósági Tudósításaival vettrészt a közéletben, amennyiben követi beszédekközlésével és a mozgalmak ismertetésével tájékoztattaolvasóit az állapotok felöl. Szóval csupánhírlapíróként működött.

415Midőn eszerint tehát 1840-ben, Széchenyi ésDeák vezetése alatt, úgy állott már a reformügye, hogy se programra nem kellett hozzá többé,se vezérek, mert az mind megvolt már, csupáncsak idő kellett még, hogy lassú menetben megérlelje;mondom, midőn már annyira haladt areform ügye, hogy úgy szólván az út közepénálltunk: valóban meglep Acsádynak az 1840-kiországgyűlés bezárásával és Kossuth szabadonbocsájtásával kapcsolatban olvasható ezen nyilatkozata:„De nem ez az új párt (a Deák vezetésealatt álló alsó táblai ellenzék), hanem egy új emberadott ez időtől kezdve irányt a magyar politikaiéletnek. Ez az új ember Kossuth Lajosvolt.” (674. 1.) Amire aztán Kossuthnak rendkívülfelmagasztaló jellemzése következik.Meglepőnek mondom Acsádynak ezt a nyilatkozatát,mely a további előadásán és Kossuthegész jellemzésén is vezető gondolatként vonulvégig. Meglepőnek mondom, mert olvastára a kérdésekegész sora támad lelkünkben és megzavar.Egy új ember új irányt ad a politikai életnek éspedig ez időtől, tehát 1840 tői kezdve? Hát eddigtalán nem történt semmi, hogy új emberrevolt szükség? Vagy rossz volt az eddigi reformirány,hogy új irányt kellett adni a politikai.életnek? És miben állott ez az új irány, vagymiben különbözött az eddigitől? – Fontos kérdések,melyek mind egyszerre támadnak fejünkbenés? – és rajok feleletet Acsádynál hiábankeresünk. Sőt, hogy még kevésbé tudjunk eligazodni,a következő lapon hozzáadja, hogy Kossuth,midőn a börtönből kikerült s megint a közéletmezejére lépett, nemcsak a vértanúság fényeövezte, hanem „kész nemzeti programmot is hozott.”Eszerint tehát az új ember már nemcsakúj irányt adott a politikai életnek, hanem még

416többet, hozzá kész nemzeti programmot! És pedig1840. májusától kezdve! – Furcsa, furcsa, szintemegfoghatatlan az elébb mondottak után.Ép azért, hogy a tényállást megállapíthassuk,de az osztó igazság nevében is, mely megkívánja,hogy mindenkinek megadjuk a magáét,ezeken a fontos állításokon egyszerűen át nemsurranhatunk, hanem meg kell vizsgálnunk, mivan a dologban? Hol, mikor és mely módon adtaKossuth azt az új irányt a politikai életnek éshol közölte azt a kész nemzeti programmot, melybizonyosan új is volt, mert különben Széchenyirégibb és már megvalósulni kezdő programmjávalszemben nem lett volna rá szükség? – A feleleteterre csak Kossuth további életadataiban ésműködésében kereshetjük.Mit csinált, hol volt tehát 1840. májusától1847. őszéig? Mint említettem, Pestmegye nyomban,1840-ben, táblabírájának választotta és befolyásaalatt – Acsády szerint 679. I. – Pestvármegyeigazán vezérvármegyévé nőtt. CsakhogyAcsády már jóval Kossuth táblabírósága előtt,már 1839-ben konstatálta volt Pestmegyéről,hogy „legelől járt,” akkor t. i., midőn Széchenyiellenére, aki azt mondta ott: ha mi most emancipáljuka zsidókat, vajjon ki fog bennünketmajd a zsidók hatalma alól emancipálni, mégisfölvette követi utasításaiba, hogy a zsidó vallástörvényesen bevett vallásnak nyilváníttassék sérdemes zsidók magyar nemességet kaphassanak.(671. 1.) – Miután tehát Pestvármegye márKossuth táblabírói szereplése előtt legelöl járt,Kossuth ott új irányt nem igen jelölhetett. Nézzünkazért utánna másfelé.Mivel a táblabíróságból megélni nem lehetett,Kossuth pedig vagyontalan köznemes volt;ezért, de meg azért is, mivel, mint Acsády

417mondja, kimeríthetetlen tetterejének más munkakörtis keresett, a napi sajtóhoz vágyakozottvissza. így lett, mint szintén említettem, Landerertőlszerződtetve, 1841. jan.-tól 1844. júliusiga Pesti Hírlap szerkesztője. Előttem fekszik enneka Pesti Hírlapnak három évfolyama. (1841-3.)Hetenkint kétszer megjelenő lap volt, az akkoriidőkhöz mérten élénken szerkesztve, vezércikkeitrendesen maga Kossuth írta. Összehasonlítvánezeket a Budapesti Híradó vagy a Nemzeti Újságakkori lapok vezető cikkelyeivel, bizonyos franciaesprit, fordulatosság, közvetlenség és enciklopédikustudás jellemzi őket, csábítóan szépek, telveérzelmességgel és szónoki módra minduntalanelőfordul bennök a megszólítás: uraim!Olvasván ezeket a vezércikkeket, bennökúj programmot nem találok, ellenkezőleg, amintaz máskép alig is lehetett, a Pesti Hírlap lényegilega Hitel és a Stadium alapján állt. De ha etekintetben mondhatjuk is Acsádyval, hogy tehátKossuth, a hírlapíró, csak folytatta Széchenyimunkáját, – ami persze ellenkezésben áll azzalaz előbbi állításával, hogy Kossuth kész nemzetiprogrammot hozott volna, – mégis nagyban eltérSzéchenyitől a kérdések fejtegetésének a módjáranézve. Amihez csak hozzászól, azt ifjú tűzzelrendesen élére állítja és a haladó javulás amakorszakában, mikor annyi tapintatra volt szükség,tény, hogy amennyire rokonszenvez az idealistaszemüvegén át nézett szegényebb osztályokkal,annyira kíméletlen a már lemondani hajlandómódosabbak iránt.Ez az eljárása hozta ki sodrából Széchenyit,különösen 14-ik számának a „Hivatásról” szólóvezércikke, melyben a fenyegető „általatok, –nélkületek” jelszót először röpítette világgá. Akkora 37-ik vezércikkig Kossuth irányát fejtegető

418Kelet Népe című művét adta ki ellene; miutánmint a nemzet ébresztője s Kossuthtól magátólaz 1840 ki pesti megyei gyűlésen feldicsért„legnagyobb magyar,” jogot formált magánakarra, hogy Kossuthot a szerinte téves s a céltéppen elő nem segítő „taktikájára” figyelmeztesse.Komoly, megszívlelésre méltó minden szava.Halljuk néhány nyilatkozatát. „Ma – úgymond– midőn a kiváltságos rendnek leghatalmasabbjaiés a nagyobb szám teli van a legjobb akarattalmindent tenni és csak azon múlik a dolog, hogykétszer kettő nem tizenkettő, egy nap nem nyolcnap, ember nem Isten; ily körülmények között,illyes felriasztások, felkínzások, nemcsak nemhasznosak és nem illők, de meg sem bocsáthatók.”(70. 1.) „Nekünk magyaroknak mai állapotunkbannem annyira képzelet felhevítésre, felbuzdításra –mozgásba tételre – minthogy ezen már átestünk,– mint inkább ítéletigazításra, jó irányadásra ésüdvös öbölbei vezetésre van és pedig legsürgetőbbszükségünk.” (211. 1.)Ezt mind nem találja a lapban. „Oly –úgymond – minden tervnélküli, szövevényes körülményeinkbeoly kevéssé ható, a legsajnosabbcsalképzetekkel megtelt, felhevülés vagy pillanatiizgalom súgtából ide-oda kapkodó, minden érdeketéllel egymás ellen állító, a kicsinyeket a nagyokellen, a szegényeket a gazdagok ellen felingerlő,feluszító lapra – már csakugyan meg kell vallonom– legtávolabbról sem voltam elkészülve.Ennél – tisztelet, becsület, de igazság is! -érettebbet, mélyebbet, körülményeinkhez egykissé illőbbet vártam,” (83.1.) „Nem szakadozunk-ekézfogási, egyetakarási tekintetben, mint verthad, napról-napra kisebb csoportokra, miótaegünkön feltámadt a Pesti Hírlapnak lángözöne?”(284. 1.)

419Kétségtelenül csupa arany igazság ez a könyv,melyet ma is minden komoly hírlapírónak tanulmányozniakellene. Azonban tudvalévő, hogy Széchenyimég sem érte el azt a hatást, legalábbáltalánosan nem, mint a minőt megérdemelt volna.A minek oka részben az volt, hogy nem mindenkitudta akkor megérteni Széchenyinek zavargástkerülő reformpolitikáját, – ellenkezőleg apolitikai duhajkodás, merész odamondás mindigkedvesebb az embereknek; – de részben a könyvnekKossuth személyét érintő részleteiben is rejletta kedvetlenség oka. A jó Széchenyi, mikorKossuthnak politikai taktikáról, modorról tartottleckét, elfelejtette, hogy jó volna ugyanazt nekimagának is Kossuthtal szemben megtartania, mivelKossuth tollát már igen megkedvelte a közönség.Elfelejtette, hogy a közönség kedvencével csínnyánkell bánni. Amilyen szókimondó volt, a Kossuthszemélyével szemben is annak maradt, az ügy ésa saját hátrányára. Ugyanis művében így jellemezteKossuthot. „A Pesti Hírlap szerkesztője -és ki fog világlani: magát szereti-e inkább, vagya hazát – azon halandók egyike, kiket a véletlen,a körülmények játszi fordulata, tán az istenek,egy különös és a szokottnál magasabb fénykörbeállítanak. Mint áldozat mutatkozik ő a fiatal képzeletben.... szenvedett ő négy falai között -mondják. De mit szenvedett? Hiszen soha elzártnakjobb és kényelmesebb dolga nem volt; mitszenvedett ahhoz képest, mennyit mi szenvedtünkhosszú évek során keresztül, fény és köszönet sa nélkül, hogy valaki csak észre is vette volna,önként zárkózva négy falaink közé, éltünket azországi tudománynak, az országi szolgálatnak szentelvén?... Ma azonban a fiatalabb legpezsgőbbvérű nemzedéknek ő a hőse, ő a kedvence, őadott mindennek jobb fordulatot, ő menté mega hazát...” (72. 1.)

420Ha ezeket a pontokat mellőzi, bizonyára nagyobbvisszhangra talált volna műve; de ily módona közönség nagy része csak annyit jegyzettmeg magának a vitából, hogy Széchenyi sértegetiKossuthot és Kossuth is, miután a P. Hírlap 51.cikkében „Egy-két szó magunkért” s külön könyvbenis felelt, megmaradt taktikájában annak, akiaddig volt.Annyiban tehát igaza van Acsádynak, hogyKossuth, mint hírlapíró, bizonyos tekintetben újirányt adott a politikai életnek, jobban mondvaolvasói gondolkodásának, miután voltak akkor máslapok és más olvasók is. A hírlapíró, mint mais látjuk, mindig befolyásolja olvasóit. Magánakaz új iránynak az értékét azonban Széchenyi fentebbinyilatkozataiból megbecsülhetjük.A következő években Széchenyi folytattaalkotó munkáját, Kossuth pedig írta Hírlapját.Közben megnyílt az 1843-4-ki országgyűlés.Acsády minden eddigi dicséretei dacára úgylátszikazonban, hogy akkor még nem néztékKossuthot többnek, mint egy szépen író hírlapírónak,mert arra, hogy, mint szinte elvárnók,követnek megválaszszák, senki, még Zemplén, aszülőmegye, sem gondolt. Acsády is konstatálja,hogy „bármennyire visszhangzott nevétől hazája(bizonyosan csak olvasóinak a köre), az újságírótegy vármegye sem léptette föl,” amit azzal indokol,hogy törvényhozói működésének ideje mégnem érkezett el. (678. 1.)Amíg azonban Kossuthot még követnek semléptették föl, nagy hiányát érezte az országgyűlésDeák Ferencnek, az előző két országgyűlésalső táblai vezérének. Zalában a szegényebb nemességleszavazta a házi adónak a követi utasításokközé való fölvételét, sőt a korteskedés közbenvalami hét ember életét is vesztette. Deák

421az ilyen véres mandátumot elvállalni még akkorsem volt hajlandó, mikor az utasítást újabban akívánt irányban megváltoztatták. Az elvek férfianem ismert el minden eszközt jónak. Mint Csengénmegjegyzi: nemcsak nem hitte ő, hogy apolitikának összeütközésbe szabad jönni a morállal,hanem szóval és tettel egy hosszú életen áthirdette, hogy a becsületesség a legjobb politika.(I. mű. 54. 1.) – Érezte is hiányát mindenki;elvtársai folytonos levelezésben álltak vele s igyekeztekmegtudni nézetét minden szőnyegen levőkérdésben, annyira megszokták higgadtan, megfontolvavezérlő szellemét.Acsády szerint Kossuth is, de csak mintlelkiismeretes szerkesztő, a diéta idejére Pozsonybautazott s vajjon mit tapasztalt ott? Azt, amit márSzéchenyitől hallottunk, hogy „a kiváltságos rendnekleghatalmasabbjai és a nagyobb szátn telivan a legjobb akarattal mindent tenni és csakazon múlik a dolog, hogy egy nap nem nyolc nap,ember nem Isten,” vagyis, hogy a jó munkáhozidő kell. „Meglepetve tapasztalta – úgymondAcsády – hogy a királyi előterjesztések egy részeaz ő lapjából volt ki-, illetve átírva (Deák eztszerényebben mondta volna!) s hogy a pozsonyivezető körökben is sokat beszélnek haladásról,szabadelvűségről.” (688. 1.)No lám, hát mégsem volt oly rossz a világs az országgyűlés is – Széchenyi ott küzdött afelső táblán – tényleg folytatta a már megkezdettreformmunkát, pedig Kossuth törvényhozóiműködésének még akkor nem érkezett el az ideje.A hozott új főbb törvények: a magyar nyelvrevonatkozólag a törvényhozásnak, a közigazgatásnak,valamint a bíráskodásnak nyelve ezentúl kizárólaga magyar, a vegyes házasságok ügye szabályoztatott.(Lonovics római útja és a Lambru-

422schini instructió). A jobbágyságra vonatkozólaga közmunkák mennyiségét törvény szabályozta.A nem nemesek hivatalviselési és birtokszerzési jogatörvénybe iktattatott. – Azonban a sokat vitatottközteherviselés elve, – tárgyalásánál Széchenyidíszben jelent meg az ülésen, – továbbá a földhitelintézetalapítása, az új büntető törvénykönyvs más hasonló reformtervek még a jövőre maradtak.Kossuth, mint említettem, még ezen évbenjúl. 1-én, a kiadójával támadt pénzbeli összeütközésekmiatt, vált meg a Pesti Hírlaptól s aztSzalay László szerkesztése alatt a centralistákvették át, akik Kossuth municipális nézetévelszemben (br. Eötvös József, Trefort, Csengery A.)a felelős kormány, népképviselet és a központosításelvét vitatták, Kossuth maga más foglalkozásután nézett; a Balogh Páltól alapított Iparegyesületigazgatója lett, továbbá a vukovárfiumeivasút, a kereskedelmi társaság, Védegylets más ilyen ügyek körül foglalkozott. Szóval ezúttalmár a cselekvés terére lépett, s ekkor kezdettérintkezni a közönséggel is, amint akkormindenki iparkodott valamit tenni, mint FáyAndrás, s mások, aki az első takarékpénztártalapította Pesten 1840-ben. A sok tevékeny hazafiés Kossuth között azonban az volt a különbség,hogy, mint Acsády is megjegyzi, ő tevékenységével„folyton ébren tudta az ország figyelmét tartani.”(692. 1.) Vagyis ő hangosan szokott cselekedni.Széchenyi mindezen mozgalmakban nem sokörömet talált. Legtöbbje a dilettantismus jegyétviselte magán, – Acsády merkantilista módondicséri (692. 1.) – általában pedig látta, hogyezen mozgalmak a helyett, hogy előbb a nemzet igazianyagi létfeltételeivel foglalkoznának, az országotinkább csak a politikai szabadság kivívása feléterelik, melynek idejét nem látta még elérkezett-

423nek. Így bántotta a Védegylet céltévesztett működéseis, amiért a Jelenkorban Deákhoz fordult,hogy nézeteit e tekintetben kifejtse s kérje meg,hogy tekintélyével a helyes irányba terelje azerőket. „A helyett – így ír a többi között -hogy minden erejöket üdvös vállalatokra fordítanák,a helyett, hogy mocsarakat szárítanának,országutakat építenének, iskolákat alapítanának,igen sokan, a legtöbben azon balhitben leledzenek,hogy a hazafiság legfőbb fokán állanak, haa nadrágposztójukat nem a brünni, hanem agácsi posztógyárból vásárolják ... Ön azon egyedüli,ki a kedélyeket részint buzdítva, részintcsillapítva mindazon hazai erőket, melyek mostannyira szétágaznak, oly vágásba hozni képes,mely üdvre vezet.” (Falk i. mű 201 1.) – ímemindig ugyanaz a politikája: előbb gazdaggá,aztán szabaddá tenni a nemzetet; mert ha megfordítjuka teendők sorát, a szabadságra nemnevelve, tönkre fog menni a nemesség, tönkre anép, kivált ha ez által egy élelmesebb fajt rászabadítunk.– De nem reá, hanem a « szépen szónoklóKossuthra és idealista társaira hallgatotta nemzet, Széchenyi „zsörtölődéseiben” pedigcsak az irigység nyilatkozatát látta.Míg Széchenyi ellenfelei tovább feszegették ahúrokat a politikai szabadság felé, Széchenyi maga1845-ben elvállalta a helytartótanács közlekedésiosztályának a vezetését s idejét főkép a Tiszaszabályozásának szentelte.A mozgalmak azonban a kormányt sem hagytáknyugodni, az is a reformok terére lépett sadministratoraival a megyékben maga mellettigyekezett hangulatot ébreszteni. Midőn a szakadása kormány és a szabadelvűek közt naprólnapramélyebb lett, amint nyomban részletesebbenmeghalljuk, a konzervatívek 1846 nov.-benhatározott programmot állítottak fel; mire aztán a

424szabadelvűek is programmra gondoltak s Deáknak,miután Széchenyi is kiadta pártonkívüli Pol. Programmtöredékeit,szintén sikerült 1847. jún. 5-éna liberálisokat egy közös programmban egyesíteni.Az események fejlődéséből íme előreláthatóvolt már, hogy Széchenyi bizony rövidebbet foghúzni Kossuth mellett s hogy hirdetett egymásutánja:előbb gazdaggá, azután szabaddá tenni anemzetet, Kossuth ellenkező politikájával nemállja ki a versenyt.Ennek nem utolsó oka – valljuk meg -Széchenyi egyéniségében, abban a bizonyos modorbanrejlett, mely az emberek közt úgy a magánviszonyokközött, mint a politikai alakulásoknális nagy szerepet szokott játszani.A vonzó, kedves modor a nagy tömegekresokszor jobban hat a legéletbevágóbb, de kevésbéértett igazságnál. Ez hiányzott Széchenyinél.Személye nem volt rokonszenves, állandóbarátságát nem bírta senki. Bárki jutott közelébe,érezte a nagy férfi személyes befolyásánakellenállhatatlan varázsát, de érezte azt is, hogyez az ember nem tud ösztönszerűleg szíves lenni,hogy meleg rokonszenvvel senki iránt nem viseltetik.Csak nagy eszméinek él. A nagy férfiakátka súlyosodott reá, hogy magánosan élik életekets hogy a kedélyesség élvezete, mely utánnéha sóvárognak, családjuk körén kívül elkerüliőket. Ebédjei fényesek voltak s estélyei kedvesek,de azért még sem érezte magát nála otthonosansenki. (Pulszky: Gróf Széchenyi István.Bpesti Szemle 1874. 30. 1.)Ilyen volt ő politikai irataiban is, bizonyoszelus amarus jellemezte, melyet megbámulnaksokan, de szeretni, kevesen szeretik.Kossuth ellenben csillogó szavú, fényes tollú,behízelgő modorú volt. Emberek között enneknagy hatása szokott lenni.

XXIX.József nádor halála fordulatot idéz elő a politikai fejlődésmenetében. A konzervatívek akcióba lépnek. SzéchenyiProgramm-töredékeiben a két párt jobbjait egyesíteniakarja. Leinti Kossuthot a politikai vezérkedésről.A liberális frakciók. Deák 1847-ben egy közös programmbanegyesíti őket és visszavonul.1847 nyarán, mint említettem, a pártok márösszeállították programmjaikat s tisztán megjelöltékközeli teendőiket. Ε tekintetben egyik pártkihívta a másikat, a konzervatívek a liberálisokat.Úgy látszik, hogy József nádornak, a szabadelvűségaddigi támogatójának, 1846 jan. 13-ánbekövetkezett halála adott főkép lökést erre. T.i. a király, a míg majd az országgyűlés új nádortválaszt, József fiát, István főherceget, nevezteki magyarországi helytartóvá. Ez a kinevezésáltalános örömet keltett az országban,kivált a liberális pártban, mivel az volt a rólaelterjedt vélemény, hogy testestől lelkestől magyarés a szabadelvű eszmék barátja. Azonbancsakhamar kiderült, hogy a vélemény igaz ugyan,de az ifjú főherceg, habár egyénileg ez iránybana legjobb akarat lelkesíti; az irányadó helyennem bír többé oly befolyással, mint a minővel amegboldogult atyja bírt vala. Ebben a körülménybenkell keresnünk okát annak, hogy a konzervatívek,látván egyúttal a mozgalmat is, melyeta liberálisok a sajtóban és a társadalmi térenfelidéztek s mely már igen erős hullámokat kez-

426dett vetni, nyílt fellépésre határozták el magokatés 1846 novemberében gr. Keglevich Gábor tárnoklakásán formaszerű programmot alapítottakmeg. A haladás mellett nyilatkoztak, de természetesenlegkevésbé sem oly rohamlépésben, mintahogy azt a liberálisok főbb hangadói sürgették.Ez a programm egységet és erőt adott apártnak s különben is, tekintve a konzervatívekanyagi és erkölcsi hatalmát, eme határozott fellépésökveszélyt jelentett a szabadelvűekre nézve,annál is inkább, mivel ezek között politikai nézetegységegyáltalán nem létezett. Deák, Kossuth,Batthyány Lajos, Teleki László, Eötvös, Szalaysok pontban találkoztak, de nem épen jelentéktelenkérdésekre nézve el is tértek egymástól.Együtt ugyan egy szabadelvű ellenzéket képeztek,de egyenkint a szabadelvű párt ugyanannyitöredékének voltak tekinthetők. Ezenkívül tekintveegyéniségeiket is, szinte megoldhatatlan feladatnaklátszott csak kissé szabatosabb programmot isformulázni, melyhez (pl. a municipalista Kossuthés a centralista Eötvös) e férfiak mindnyájan ahozzájok szító töredékekkel együtt feltétlenülcsatlakozhattak volna. (Szilágyi története IX.642. 1.)Az ellenzék 1847 márc. havában meg ispróbálkozott ezzel, de egyelőre csak odáig jutottak,hogy a konzervatívek további eljárását élénkfigyelemmel fogják kísérni s maguktartását azellenfél további magatartásától teszik függővé.Emellett mindkét párt bizonyos kíváncsi várakozássaltekintett Széchenyire, akinek népszerűsége,ha nem is Pesten, de a vidéken, a Tiszaszabályozásügyében kivívott sikere folytán, ismétcsaknem egykori magasságát érte el. Tudtuk, hogya konzervatívek közé számítani nem lehet; aztis tudták, hogy liberális, csakhogy ezeknek is

427sok módját és eszközét, nevezetesen az ily főbenjárókérdésekben a tömegek felizgatását, azAusztriához való viszony figyelembe nem vételét,ismételten és nyíltan kárhoztatta. S nem is kellettrá sokáig várni; mert ő sohasem hallgatott,valahányszor a közügy válságosabb fordulatot vett.Rövid időre rá megjelent legújabb műve. a Politikaiprogrammtöredékek s közkézen forgott.(Falk i. mű 220. 1.)Az „igaz szó” kimondásán kezdi (Gróf SzéchenyiIstván munkái. 1871. Heckenast kiad. III.259. 1.) s elemzi az ellenzék eljárását, mely mindenfeléolyan népszerű. „Távol vagyok ehhezképest– írja – a fiatalabb, a tapasztalatlanvért, vagy a nagy sokaságot amiatt gáncsolni,hogy az ellenzékhez csatlakozik vagy azt pártolja:mert hiszen ezen egyszerű tette által, netegyen egyébiránt semmit, de egyék, igyék,alugyék, kártyázzon napestig és élje a leghaszontalanabbhere szerepét, sokkal nagyobb polcravergődik a sokaság s kivált a fiatalabb honihölgyek kegyében, mint ha legbecsületesebbenfáradna hona körül vagy valami szolgálatbanévekig.” (265. 1.) Erős, szatirikus hang!Azután erős vágást mér az ellenzék „kiszsarnok fractió”-jára, melytől az ellenzéknek megkellene szabadulnia. Azonban „habár egyenkéntnégy szem közt máskép nyilatkozik is az ellenzéklegtöbb tagja, azért, mint a tapasztalás mutatja,collegialiter, kivált népes és főkép karzatosgyűlésben, hol az ellenzék túlsúlylyal bír, rendszerintaz érintett kis fractió legtúlzóbbjai döntikel a nap sorsát.” (272. 1. )Majd rátér arra az ismételt témájára, hogytöbb bizalommal kellene viselkedni a kormányiránt, miután „mindaz, mi tán nem leghelyesebbentörténik, nem azért történik így, mintha

428valami rejtett rossz cél volna a dologban, hanemmert bonyodalmaink közt nem oly könnyű, kiváltha több elegyedik belé és ily műtéteibemindnyája még egészen belé nem okult, oly magyarés oly alkotmányos rend– és tápláló-szerekettalálni ki, mint azt magyar felszíneseink,politikai projectansaink és a dolog csak egy oldalátlátók roppant serege könnyűnek gondolnilátszik; mostani körülményeink között tehát,mondom: nem kell, söt nem szabad, hogy a(kis fractio alatt nyögő) magyar ellenzék bármibenis, kivált anticipative, túlsúlyra emelkedjék.De minden magyarnak . . . szoros kötelessége,mindent, mi lélekismerettel és becsülettel nemellenkező, elkövetni, hogy a magyar ellenzék,mostanság legalább, mielőtt a megújult (ApponyiGyörgy-) kormánynak még ideje és alkalma semvolt célzatit a magyar nemzet előtt jóformán kitárni,túlsúlyra ne emelkedjék.”Ez művének alapeszméje, melyre folyton ésfolyton vissza tér. „Szorul a jobb ember keble– írja alább – ha a kormánynak becsületeshaladási tendenciáit ismerj s más részről azt istudja, hogy a konservatívek jelesbjei szintúgyakarnak nemzeti és alkotmányos vágások közötthaladni, mint az ellenzék jobbjai, s hogy mégis,dacára ezen olyannyira engesztelő körülménynek,úgy áll az ellenzéki tábor a kormánynak átellenében,mint Cerberus; az érintett két tábor,sőt tán jobban mondva had pedig egymássalszemközt úgy, mint két élével olló . . . miért nemegyesülnek a kormány célzatira a két párt jobbjai,s pedig részben ellenőrileg; nagyobb részbenazonban, nehogy a haladás eltörpíttessék: pártolólag,elősegítőleg?” (320. 1.)Mennyi államférfiúi előrelátás rejlik Széchenyiezen óhajában, aki – s erről mindenki

429meg volt győződve – semmit egyebet nem keresett,csak a haza, csak a nemzet üdvös haladásáértbuzgólkodott! Ha rá hallgatnak, akkor taláuaz új alkotmányos korszak később következettvolna be, de eme lassított menet mellett milyenmáskép néznénk, ki ma és velünk együtt a nemzetgerince, az egykori nemesség?Széchenyi azonban jól tudja, hogy szavánakalig lesz foganatja, hisz a sok szép frázistól márannyira meg volt vesztegetve a sokaság, hogy egyilyen egyenes és a sokaságnak sok rossz tulajdonságátszemérehányó beszéd csak az ellenkezőre izgathatta.Azért, mint akire ezen lázas állapot miatt a föfelelősségethárítja, ismét erősen neki fordul KossuthLajosnak. Egész fotográfiát állít ki róla. Elmondja(302. 1.), hogy íme elérkezett immár szereplésénekharmadik stádiumába, amidőn mint demagógmindaddig fogja a köznépet lázítani, míg a Hóraés Kloska korát (lázadó oláhok II. József korában)vissza nem varázsolja. (Hivatkozik Kossuthnaka Hetilapban az imént megjelent „Adó” és„Adózzunk” cikkére.). – Legelőször – Hírlapjautján – a nemességet akarta salakjától megtisztítanis mikor ez nem sikerült, akkor elhitettemagával, hogy ezt az osztályt, mint javíthatatlant,egy másikkal kell pótolni és társadalmitéren indított akciót, felcsapott kereskedőnek ésfabrikánsnak; most már kezdi belátni, hogy ezena téren sem boldogul; neki fogott tehát a népizgatásnak.Tény, hogy Kossuth társadalmi akcióját nemkísérte siker. Hiába, egy ember nem érthet mindenhez,így az általa erőltetett vukovár-fiumeivasútról kisült, hogy „Kossuth tervének elfogadásávala legvitálisabb nemzeti érdekek áldoztatnánakfel s a tengerpart rövid időre megszűnnékmagyar tengerpart lenni”. A Védegyletről be-

430bizonyult, hogy olyasmit védelmez, ami nincs, shogy negatív működésével soha sem lesz képesMagyarországon ipart teremteni. A kereskedelmitársaság keletkezése percétől magában hordta azenyészet csíráját. (Szilágyi tört. IX. 574-81. 1.)Majd több pontba foglalja azt a különbséget,mely közte és Kossuth között fenforog. A többi -között ezt mondja. „Én az engesztelésnek, capacitationak,kölcsönös érdek-kimutatásnak és kibénítésnek,szóval: a polgári csendes reformnakvagyok fel nem fogott, félreismert, és ekképegyetemes, vagy legalább a hosszú sőt ősz szakállúfiatalság gratiajábul kiesett szerencsétlentanárja; t. Kossuth úr ellenben a meg nem szűnőizgatásnak, fenyegetéseknek, minden alku-kirekesztésnek,a kormánynyali legmerészebb ujjhúzásnak,szóval: a már csak hajszálon függő revolutiónaksokak által egekbe emelt, sőt bajtársaiáltal istenített hőse”.„És azért – folytatja tovább – a Hazaszent nevére kérem Önt, lépjen le agitatiójánakazon veszélyteljes teréről, melyre újabban állott,sőt nemesb érzelméhez fordulva, alázattal esedezem:mondjon le a politikai vezérségről is általán.Mert Ön, higyen szavamnak, éppen nem arravaló. Minthogy roppant eszének és kivált azonkülönös kitalálási talentumának dacára, melylyelbár mit is bekapatna kivált az ifjúsággal, okosságabizony oly parányi, ítélőtehetsége pedig valóbanoly szomorítólag pici, mihezképest csábításra,előítéletek terjesztésére, izgatásra el vanugyan s pedig nagy mértékben látva mind azonkellékekkel, melyek az efféle szerepviseléshez megkívántatnak;ámde egyenesen tagadom, hogy csakegyetlen egyikével is bírna azon qualificatioknak,melyek politikai vezérségre, zavart eszmék rectificatiojáraés népek békés útoni boldogításáraelkerülhetetlen szükségesek”. (311. 1.)

431Ez kétségtelenül egyenes és világos szó amaga idején, az előrelátható zavarok és a koraszülöttreformok megelőzése tekintetéből; de másrészta legrosszabbkor mondva, a kedélyekre valócsillapító hatás szempontjából. Széchenyi ismétnem találta el a hangot a már lázban lévő amaközönség észretérítésére, melyet Kossuth bűvös-bájoshangja gyönyörködtetett egyedül. Már pedigha bármikor kel versenyre a számító ész embereaz érzelmek pengetésének mesterével, bizonyos,hogy a sokaság előtt ő lesz a vesztes; mivel a kevésbéművelt magyar rendszerint, kivált azonban areformkorszakban, gyönyörűségét a szép szóbankereste.Összevetve az összes ténykörülményeket, maSzéchenyi szavain semmi igazítani valót nem találunk,nem különösen azon, hogy Kossuth addigiműködését három stádiumra osztotta és pozitív alkotásokbansikertelennek mondotta. Amit ugyanisBallagi Kossuth működésének első koráról mond,hogy „Kossuthnak inkább tüneményszerű tehetsége,mint programmja; a „Pesti Hírlapnak” inkább ékesszólása,mint iránya nyerte meg a nemzet zöménektetszését” (Szilágyi története IX. 517. 1.), azmondható a további szerepléséről is: szépen, behízelgőentudott a felmerült tervek mellett beszélni,de már a cselekvés inkább gyenge oldalamaradt és pedig oly értelemben, mint ahogy fennebbSzéchenyitől hallottuk.A népies szónoklat, a merész fellépés és avezéri szerep utáni vágy kulcsa működésének ésmagyarázója népszerűségének az akkori viszonyokközött. A szónokló Kossuth, mint Széchenyi mondja,az ő „kitalálási, talentumával”: ez a reformkorszakigazi Kossuthja a többi cselekvő hazafi között.Vedd el tőle ezt a tehetségét és szavávalmindenben való részvevősét s Kossuth nem több,

432mint Szemere, Trefort, vagy annyian mások ebbena korszakban. Azért nem egyéb pózolásnál, mikorAcsády ezt mondja róla: „eleinte semmi hajlamotnem érzett a szónoki foglalkozás iránt s csakroppant megerőltetéssel (?) adta rá magát. Demihelyt észrevette, hogy szüksége van a szónoklatható eszközére, megtanult beszélni (lehet ezt tanulniis?) s ajkáról ellenállhatatlanul folyt a bűvösbájosbeszéd”. (675. 1.) Ellenkezőleg. Természetébenvolt a szónoklás és szerette a népszerűséget.Azért könyvében – mondhatjuk – a legnagyobbgyöngédtelenséget azzal követte el Széchenyiés Kossuth leggyöngébb oldalát akkorérintette, mikor felszólította, hogy mondjon le apolitikai vezérségről, mivel nem való arra.– Minthacsak azt mondta volna ezzel, hogy a reform nélküleis meglesz, sőt sokkal jobban lesz meg, mintha ő abba pici ítélőtehetségével folyton beleavatkozik.Hiú embernek nem jó intés ez és valóbannemcsak Kossuth volt máskép meggyőződve magaíelől,de a megmozgatott rétegek is annyira megszoktákvolt szavát, hogy többé nem nélkülözhették.Kossuth nélkül a sokaság előtt többé politikátcsinálni nem lehetett.Kossuth ennek tudatában s hogy megmutassaSzéchenyinek, hogy akcióképes, azon van, hogyaz ellenzék 1847 márciusára Pestre hívassék öszszekonferenciára. A konzervatívek programja ésSzéchenyi kemény szavú könyve után, melyet azellenzék sok hangadója provokációnak tekintettmagára nézve, ez szinte elmaradhatlan volt. Kossuthazonban egymaga nem ment bele a dologba;tudta, hogy az ellenzék többféle frakcióját – azirányadókat – ő egyesíteni nem képes, mivelcsak a tömegek szemében volt ö nagy, de a főhangadóknaknem imponált. Négyszemközt ám nem egyúgy gondolkozott róla, mint Széchenyi. Azért e

433célra Deákot igyekezett mozgásba hozni, ami elégnehezen ment, mivel ez az okos ember, ismerveaz ellenzék széthúzását, kudarctól tartott.Ám utoljára Deák sem tartotta célszerűneka felvert ellenzéki közvéleménynek ellene szegülni,akkor ugyanis hamar rásütötték az emberre ahazaáruló címét; s habár ő maga, betegeskedésekövetkeztében, nem is vett részt a márciusi gyűlésben,a nála Kehidán (Zala m.) előzetesen látogatástlett Kossuthtal és Teleki Lászlóval abbanállapodott meg, hogy a párt elveire vonatkozólagolyan határozatokat hozzanak, melyek programmszámbamenjenek«A gyűlés meg is tartatott, de Deák nemlévén jelen – sokan csak neki hittek, benne bíztak,– a végső elhatározást a júniusi értekezletnektartották fenn. (Szilágyi története IX. 704. 1.)Deáknak ekkor csakugyan sikerült megegyeztetniea fenforgó ellentéteket, kivált a centralistákat és amunicipalistákat, amiben Kossuthnak kellett engednie.A jún. 5-ki ellenzéki országos értekezletenfelolvasta Ellenzéki nyilatkozatát (Áldor i.müve 141. 1.), mely felelet volt Széchenyinek segyúttal az ellenzék végleges programmja, melylyelaztán, mint egységes párt, az országgyűlésbeis bement. Ha Széchenyi műve nem jelenik meg,valószínűleg az ellenzéki nyilatkozat sem jön létre,vagy ha létrejön, tartalma bizonyára egészen máslesz vala. És ha Deák nincs, az ellenzéknek nehezensikerül egységes programmot alkotni; csakhogyDeák előtt most is, mint azelőtt, a legnyakasabbpárttag is meghajolt, egyedül ő volt képeselsimítani az ellentéteket.Az Ellenzéki nyilatkozat úgy formáját, minttartalmát tekintve, rávall Deák bölcs tapintatára.Beveszi a programmba a centralisták elveit ésSzéchenyi tanait. Ballagi megjegyzése szerint: az

434akkor még doctriuäirnak csúfolt iskola (Eötvösék)1848-ban megéri, hogy éppen azok viszik át elveita gyakorlati életbe (Kossuth 1848 márc. 3-ikihíres beszédében), akik azelőtt legerősebben ostromolták.(Szilágyi története IX. 649. 1.) Egyébiránt:a felelős kormány, a népképviselet, unió, a sajtószabadság,vallásszabadság, közteherviselés, a törvényelőtt való egyenlőség, az ősiség eltörlése,az úrbéri viszonyok szabályozása a Nyilatkozatfőbb pontjai. Az osztrák tartományokhoz valóviszony tekintetében pedig azon óhajának ad kifejezést,vajha azok is az alkotmányos nemzeteksorába lépnének.Egy kérdésről azonban megfeledkeztek, amiSzéchenyi fogadalmát képezte: vajjon érett-emár mindezekre a nemzet? A rendkívül felizgatottközvélemény mellett természetesen mindenkitmagával ragadtak az események s csak az egySzéchenyi mert szembeszállni az áramlattal. Ahiggadtabbakat csak az menti, hogy a programmota jövő számára állították fel, és senkinekmég csak sejtelme sem volt arról, hogy az esetlegegy éven belől meg is valósulhatna.Jellemző különben az akkori állapotokraDeák további viselkedése, amint arra BeöthyÁkos, Beöthy Ödön akkori híres bihari követ fia,figyelmeztet. Ahogy a dolgok 1847-ben megindultak– úgymond – és az ellenzéki akció megkezdődött,mi sem lett volna természetesebb, minthogy a vezérletet Deák vegye át, hogy a programmot,melyet készített, maga hajtsa végre. Ez azonbannem történt meg és azon sajátszerű jelenséggelállunk szemben, hogy Deák, amint művét elkészítette,ismét letűnt az események színpadáról,hazament Kehidára. A politikai mozgalmakbannem vett részt, a követséget a közeli országgyűlésrenem fogadta el. Az embereket, egyik nyilat-

435kozata szerint, teljesen lerészegedetteknek nézte,akikkel okosan beszélni nem lehet. (A. magyarállamiság fejlődése II. 389. 1.) Mintha ugyaneztmár Széchenyi Politikai programmtöredékeibenis hallottuk volna!Beöthy rossz néven látszik ezt venni Deáktól,valamint azt az előbbi magatartását is, hogySzéchenyi és Kossuth között a Pesti Hírlap miattlefolyt polemia idején nem állt határozottan Kossuthpártjára.Ami Beöthynek előbbi óhaját illeti, vajhaDeák maga állt volna most az ellenzék élére, aztermészetesen csak helyeselhető. Sok dolog azországgyűlés kezdetétől fogva máskép fejlődöttvolna, mint ahogy nélküle történt. Volt vonzómodora, volt tekintélye pártjában, csakhogy szelídlelkülete nem tudott megbarátkozni a forradalmimozgalmakkal. Ez tette tartózkodóvá, ezzelakarta ő úgy látszik figyelmeztetni Kossuthot ismérsékeltebb harcokra, de ez nem értette meg,vagy nem akarta megérteni.Deák más helyzetek embere volt és nyomástegyáltalán nem tudott gyakorolni senkire.Hogy milyen politikai módszereket szeretett, megmutattaa 60-as években és hogy azok valóbana forradalmi mozgalmaknál hasznosabbak voltaka nemzetre, megmutatta nagy műve: a kiegyezéss a nemzet kibékítése a dinasztiával.Így nézett ki nálunk 1847-ben a politikaiélet, midőn V. Ferdinánd nov. 12-re országgyűlésthirdetett.

XXX.Szögyény-Marich Emlékiratai az 1836-47. közti eseményekről.Még inkább megerősítik azt a nézetet, hogyaz ország reformja Széchenyi és Deák alatt előnyösebbensikerült volna, ha Kossuth izgatásaival közbe nemlép. Egyúttal igazolják Széchenyi ismert aggodalmainakjogosultságát is.Mielőtt áttérnénk a nevezetes 1847-48-ikiországgyűlésre, pillanatra megállapodunk és a legújabbkútfő, idősb Szögyény-Marich László országbírónemrég megjelent Emlékiratai nyomán (I.köt. 1836-1848 dec. 2-ig. Kiadják fiai 1903.)még egyszer visszatekintünk az 1836 óta lefolytfőbb eseményekre és szereplőikre.Szükséges ez úgy magának a korszak történeténekminél alaposabb felderítése, mint amár többször hangoztatott osztó igazság érdekében,A reform korszak eddig vázolt történetébeugyanis, amint azt Acsádynál láttuk s a közkézenforgó könyveinkben is olvassuk, sok érselmielem, sok előítélet van vegyítve, és pedig a valóeseményeket elbeszélni tartozó, tárgyilagos történetrovására. S mivel ez így van, szenved ezáltal maga az osztó igazság is, akkori három főalakunk:Széchenyi, Deák és Kossuth közszereplésénekméltatásában. Már pedig az eddig elmondottakután kétségtelennek látszik, hogy ebben akorszakban éppen nem lehet elébe tenni KossuthotSzéchenyinek és Deáknak. A reform Széchenyiébresztő iratai, programmja és példaadótevékenysége, továbbá Deák törvényhozói vezérkedésealatt már Kossuth szereplése előtt nem-

437csak megindult, hanem – tekintve egy elmaradtnemzet üdvös átalakulásának lehetőségeit -messzire is előrehaladt. Kossuth, mint láttuk, márkész talajon jelent meg, mint hírlapíró, midőn areform már feltartóztathatlanul útban volt ésSzéchenyi meg Deák egymást kiegészítő munkájafolytán befejezésre is jutott volna. A liberálispárt programmját is 1847-ben Deák állította felés pedig Kossuth municipalista nézete ellenében:Széchenyi és a centralisták elveiből. Kossuthszereplése ellenben ezen időben, miután társadalmiakciója sikeresnek nem bizonyult, csupána hazafias és reformátori izgatásban összegződik,melylyel az ifjúságra és a nagy tömegekre hatott.Azonban ezen tevékenységében is, legalábberre kell következtetnünk Széchenyi intéseibőls Deáknak hova-tovább tartózkodóbb magaviseletéből,mintha túlment volna a szükséges és anemzet jövőjét oly gyökeresen érintő reform ügybena hasznos határon, döngetve a nyitott kapukat.Az 1847-8-iki országgyűlés megnyitásaelőtt minden eddigi adatunk a helyzet ilyen állásáramutat, annyira, hogy a történet nevébenvalóban elébe kell helyeznünk Széchenyit és DeákotKossuthnak.Szögyény-Marich említett Emlékiratai újabbfényt vannak hivatva deríteni mind az ismerteseményekre, mind pedig ezen felfogásra egy olyférfiú részéről, ki nemcsak jó hazafinak van elismerve,hanem minden sorában igazmondó s becsületesembernek is mutatkozik és azonfelül,mint az akkori kormány tagja, az irányadó körökgondolkozását is feltárja előttünk. 1836-onkezdi elbeszélését, mint személynöki ítélőmester,ki azontúl a legfőbb hivatalokra emelkedve,személyesen vett részt a politikai események irányításában.

438Halljuk tehát főbb adatait.Midőn 1836-ban bírói székét a királyi táblánelfoglalta, súlyos és fontos feladat várt atestületre: a politikai pörök. Az első az országgyűlésiifjak pöre volt. „Ugyanis – így ír -az országgyűlési ifjak közt a két Lovassy, Tormasy, Lapsánszky és többen az országgyűlés folyamántitkos társaságot alakítottak s ebben,bármily ártatlan volt is eredeti céljuk, a felségszemélye és kormánya ellen sértő és bűnös nyilatkozatoktörténtek s jegyzőkönyvbe foglaltattak.Titkos kém (Lapsánszky) feladására a nevezettifjak elfogattak s ellenök a királyi fiskusfölperessége mellett az 1715: VII. t. c. alapjána királyi tábla előtt felségsértési bűnvád indultmeg... Noha a szelíd jellemű királyi ügyigazgató:Beöthy Sándor épen nem akarta a vádlottakatkülönösen sújtani s a pör előadójaPlatthy Mihály, nádori ítélőmester is, humánus,szabadelvű ember volt, mégis a felhozott adatokalapján – majdnem egyhangúlag bűnösöknekmondtuk ki a vádlottakat.” (4 1.)Még nagyobb fontosságú volt és országszertemég élénkebb figyelemmel kisérték azonkét port, mely a kir. táblán a kir. fiskus fölperességemellett báró Wesselényi Miklós és KossuthLajos ellen volt folyamatban.Wesselényi ellen a pör már 1835-ben indultmeg, mivel a szatmármegyei közgyűlésen egyikbeszédében a többi közt ezt mondta: a kormánykilenc millió ember (köznép) zsírját szíjja ki…A hűtlenségi pör ellene a Hármaskönyv I. és II.részének 3. címe és az 1723: IX. t.-c. alapjánrendeltetett el, s a királyi táblán törvényes szokásszerint nyilvánosan tárgyaltatott. Wesselényiszabadon védekezett... Biztosra vette fölmentését,minthogy a kérdéses nyilatkozatáról mindig

439azt állította, hogy az minden izgató szándék nélkülmondott „phrasis” volt, később pedig el istagadta ezzel az akkor szokásos szőjárással:Dixit judaeus, Apella... A kir. tábla tagjai teljesszámmal gyűltek egybe. Mindnyájan – írja továbbSzögyény-Marich – hosszas indokolás utánszavaztunk ... A szavazás nagy tárgyilagossággalment végbe és érezni lehetett, hogy a birák nagyrésze sajnálkozva s mintegy törvényes kényszerűségbőlmondta ki az alperesre a „vétkes”-t...Két szavazaton kívül az egész királyi tábla,melynek tagjai közt Wesselényinek sok személyesbarátja volt, kárhoztató ítéletet mondott.A másik hires pör a Kossuth ellen megkezdetthűtlenségi pör volt, mely ellene a ,TörvényhatóságiTudósítások”-nak szerkesztése, terjesztése,a kormány elleni lázító szellemök, főkéntpedig ezen „tudósításoknak” a nyilvános legfelsőbbtilalom dacára történt további folytatásamiatt indíttatott meg a Hármas könyv II. k. 3.cim s az 1723. IX. t.-c. alapján. A jurátusokképviselte hallgatóság ugyanoly érdeklődést tanúsítottezen pörnek a sorsa, mint a Wesselényiéiránt. Kossuth törvénytelen cselekedeteit illetőlegazonban sokkal több volt a bizonyság, hogysemelítélése a kir. táblán élénkebb vitatkozást idézettvolna elő. Teljesen a törvény szellemébenjártunk el, midőn Kossuth Lajost több évi börtönbüntetésreítéltük. (8. 1.)A maga idején ezen elítéltetések miatt azellenzék erős vádakat emelt volt a kormány ellen;Szögyény-Marichtól íme most halljuk a tiszta valóságot,melyet kétségbevonni nincs okunk.Ezután beszél az 1839-40-iki országgyűlésről,mely szerinte „a legfontosabb, a legnevezetesebbés eredményre nézve a legdúsabb hongyűlésekegyike.” Különösen a végét emeli ki,

440midőn a király az elítélteknek megkegyelmezett.Azontúl a két tábla szorgalomban és kölcsönösengedékenységben vetekedvén egymással, rövididő alatt a legfontosabb és legnagyobb jelentőségűtörvényeket alkotta meg, melyek Bécsbenis hamarosan szentesíttettek. Ebben – úgymond– az érdem oroszlánrésze Deák Ferencet ésDessewffy Aurélt illeti, kik a két részről eredőszélsőségeket okos és mérsékelt közvetítéssel kiegyenlítvén,a két tábla közt oly egyetértést hoztaklétre, amire annakelőtte példa még nem volt.(16. 1.) – Egy új, boldogabb érának küszöbén– úgymond – véltünk állani s a haza felvirágzásánakhajnalát reméltük üdvözölhetni. Ha akormány az ország ezen kedvező hangulatát ésaz iránta mutatkozó bizalmat kellőkép felhasználja,s az ellenzék józan kívánatait méltányolvaaz okszerű haladás ösvényén a szükséges előkészületeketmegteszi, a legüdvösebb reformok elébenézhettünk volna a közelebbi országgyűlésen.Azonban – írja – a tétlen és beteg MajláthAntal kancellár a szó teljes értelmében semmitsem tett a cél érdekében, ellenkezőleg a törekvéseketközvetlenül vagy közvetve meghiúsította.A Pesti Hírlapra vonatkozólag, mely ekkorkeletkezett, szintén nyújt felvilágosító részleteket.A kancellária Szőgyény-Marich javaslata alapján– ekkor már referendarius volt – engedte megLanderernek a lap kiadatását, melynek szerkesztőjeKossuth lett. Azonban alig indult meg a lap,Mednyánszky Alajos br., a helytartótanács könyvbirálatihivatalának elnöke, azt jelentette a kancelláriának,hogy Kossuth cikkeit mérsékelni ésmódosítani nem lehet. Azokat a cikkeket veszélyestartalmuk miatt egyszerűen törölni kellene,de ezt a közönség ingereltetése nélkül tenni bajos,annál inkább, mert Kossuth azt szokta tenni,

441hogy a pestmegyei közgyűlésen felolvasta az eltiltottcikket... Dessewffy Aurél visszatérvénkülföldi útjából, melyet a büntető rendszerek tanulmányozásacéljából végzett, megdöbbenve tapasztaltaazt a nagy hatást, melyet a közvéleménybenKossuth lapja keltett, ugyanazon eszközökkelelhatározta a bajt orvosolni, mint a melyekbőlaz keletkezett. 1842-ben a Világ szerkesztésétvette át s azt a mérsékelten haladó nézetekközlönyévé tette. Vezércikkei – beszéli Szögyény– széles tudománynyal és utolérhetlendialektikával kérlelhetlenül ostorozták Kossuthtévtanait, azoknak elburkolt lazításait leleplezték,lapja forradalmi irányát erélyesen megtámadtáks valóban nagy benyomást keltettek. Ha a lángeszűDessewffy e lap vezetését egy ideig folytathattavolna, alighanem fordulatot idéz vala előaz ország lakosai nagy részénél, mely élvezettelolvasván Kossuth nagy ügyességgel szerkesztettdolgozatait s öntudatlanul szívta be az azokbanlappangó forradalmi mérget. De korai halála meghiúsítottaezt a reményt. (20. 1.)Majd szól az 1843/4-ki országgyűlésről. Nemkecsegtetett – úgymond – kedvező kilátásokkal,mert Majláth kancellár az 1840-ki országgyűlésbefejezése alkalmával mutatkozott lelkesülést, apártok közeledését s a kormány iránt ébredezőbizalmat nem használta fel. Az ellenzéknek, Kossuthfolytonos izgatásai mellett, mindinkább növekedőbátorsága a mérsékeltebbeket csaknemteljesen leszorította a közélet teréről s így többnyirekormányellenes választásokra és megyeiutasításokra, valamint, Batthyány Lajos vezetésemellett, erős főrendi ellenzékre volt kilátás.Az országgyűlésnek – szerinte – valóbanparányi eredménye lett. Felemlíti, hogy a magyarnyelv használatára vonatkozó törvényjavaslatot a

442kancellária nem pártolta egész terjedelmében,mert a nem magyar nemzetiségek részéről mutatkozóingerültség óvatosságra intett. A napirendenlévő vallásügy tárgyalásánál pedig, midőnadatok után kutatott a kancellária irattárában,„azt az érdekes tapasztalatot is szereztem – úgymond– hogy a protestánsok jogainak alaptörvényétalkotó 1790. XXVI. t. cikk egy magyarfőpapnak: Batthyány bíbornok, hg.-prímásnakköszöni létrejöttét”. Valóban érdekes tapasztalat,érdemes volna részletesen ismerni!Majd ezt mondja: tények igazolják, hogy akormány az ország méltányos kivánatait ekkor iskész lett volna teljesíteni, de az ellenzék – Deákjem lévén jelen – szélsőségekre ragadtatta magát.A naponkint növekedő ingerültség, – Kossuthmint szerkesztő volt jelen Pozsonyban – kiváltpedig az országgyűlési hallgatóság és ifjúságrakoncátlansága – mely a legbotrányosabb kihágásokraadott okot – minden józan reménytmeghiúsított. (25. 1.)Az 1843-4-ki országgyűlés tárgyalásainakmeddősége – folytatja -, a törvényhatóságokbanmindinkább terjedő szabadosság s a konzervatívpártnak az ellenzéktől való folytonos megtámadtatása,a komolyan gondolkozó alkotmányos férfiakbansúlyos aggodalmakat keltett az ország jövőjérenézve, így lőn, hogy mind az alsó, mindfőként Apponyi György gróf vezérlete alatt a felsőtáblán egy szilárd, tekintélyes kormánypárt alakult,mely a legjelesb fiatal tehetségeket számítvánsoraiban, mindenekelőtt azt követelte, hogya kormány lépjen ki tétlenségéből, s szorosanmegmaradván a törvényesség határai között, akirály jogainak szerezzen nagyobb érvényt, a mellözhetlenteendőkre nézve pedig a kezdeményezéstvegye kezeibe.

443Apponyinak a magyar kormány élére leendőhelyeztetésének a szüksége, valamint a kormánygépezetnek:a kancelláriának, a helytartótanácsnakés a főispáni karnak regenerációja mind hangosabbkívánsággá lett. – így következett egyikfordulat a másik után.A készülőfélben levő változásoknál a legfőbbtényező Metternich hg volt, „ki a magyar alkotmánysértetlen fentartását őszintén kívánta, deegyúttal annak időszerű kifejlesztését s az osztrákörökös tartományok érdekeivel való megegyeztetésétmellözhetlennek tartotta”. így hozta azt magávala pragmatica sanctio.Majláth Antal kancellár állása ezek folytánmegingott s a király egy bizottságot nevezett kia teendő változások tervének kidolgozására, amitSzőgyény-Marich dolgozott ki. Veleje az volt: amagyar kancellária és helytartótanács tekiütélyehelyreállítandó, a főispánok a megyékben állandóanlakni tartozzanak, esetleg adminisztrátorokatkell kinevezni.Ez volt – úgymond – az utóbb annyi hevespárttusára alkalmat szolgáltatott ú. n. adminisztrátorirendszer genezise, mely pedig jó, alkotmányos,hazafias, törvényes szándékból származott.Pozsonyban ezalatt az országgyűlés szenvedélyesjeleneteknek vált színhelyévé. Deák ímenincs jelen! Az ellenzék túlfeszített igényei alegüdvösebb törvényjavaslatok létesülését meghiúsították,mire az országgyűlés berekesztésehatároztatott el. A király az országgyűlés berekesztéseelőtt való napon (nov. 12) erősítette megaz előbb említett s a kormányzás javítását célzójavaslatot, „melyet ha becsületes szándékunkszerint sikerült volna végrehajtanunk, az országcsakhamar meggyőződött volna, hogy nem az al-

444kotmányos jogok megszorítása vagy épen a gyűlöltosztrák kormányzati rendszernek szabad hazánkbavaló erőszakos beillesztése volt ama rendszabályokcélja”.Az 1843-4-ki országgyűlés szétoszlása utánBatthyány Lajos gr. és Kossuth, mint ezt márhallottuk, főként a Védegylet tagjainak szaporításávaligyekeztek az országot folytonos ingerültségbentartani s a kormány ellen izgatni. A VédegyletnekSzőgyény-Marich szerint tagadhatlanulszeparatisztikus iránya volt, miért is a kormányterjedését nagy aggodalommal szemlélte.Közben tényleg folyamatba léptek a személyváltozások,mi Apponyi Györgynek alkancellárrákineveztetésével kezdődött; Szögyény-Marich ahelytartótanács alelnöke lett. Mindjárt új hivatalakezdetén Metternichhez ebédre volt hivatalos. Eztazért említi, mivel búcsúzáskor Metternich magyarügyekre vonatkozó aforizmákat adott nekiát. „Ezen munkából – úgymond – kitűnt, hogyMetternich nem ellensége alkotmányunknak ésnemzetiségünknek, sőt annak erős istápja volt.Ő volt az akkori osztrák államférfiak között utolsóigaz, józan barátja Magyarországnak”. (32. 1.)Kezdték kinevezni az új főispánokat is, esetlegadminisztrátorokat; azonban részint a bukottMajláth hívei ellenkezése, részint némely nemszerencsés választás miatt (amin Apponyi aligsegíthetett) ez sok nehezteléssel találkozott s „nemutolsó oka volt ezen tisztán törvényes, üdvös rendszerkorai bukásának”. Apponyi minden törekvésearra irányult, hogy a kormánynak a közelgő országgyűlésentörvényes úton és módon a két táblántöbbsége legyen. A főispánok utasításokat kaptakugyan, de azt mondja Szögyény-Marich, „hogyazokban a törvény rendeletétől és szellemétől nemtértek el. Apponyi semmi egyebet sem akart,

445úgymond, mint nemes, hazafias szándékkal azországban az alkotmányos, józan szabadságotmegszilárdítani s a törvényes rendet helyreállítani”(44. 1.), amint azt a mar nagyfokú izgatottságvalóban szükségesnek mutatta.Az előkészületeknek szerzőnk szerint végeaz lett, hogy a kormánynak az 1847-ki diéta megnyitásakornemcsak a főrendek, de a követek táblájánis többsége volt. (45. 1.)– Ezt olvassuk Szögyény-Marich Emlékirataibanaz 1840. után bekövetkezett időről. A reformokszépen indultak; azonban két tényező a békéshaladást az izgalmak útjára terelte: Majláth kancellártétlensége és Kossuth heveskedése, amintezt már Széchenyi is fölpanaszolta. Ezzel újbólmegjelölve látjuk 1847 előtt Kossuth helyét Széchenyiés Deák között.

XXXI.Követválasztások az 1847/8-ki országgyűlésre. Kossuthmint követjelölt. Széchenyi szintén megválasztatja magát.Az Apponyi-kormány helyzete kezdetben elégkedvező. Kossuth és a karzat. A válaszfelirati vita.Újabb reformtörvények. Kossuthot az adminisztrátorikérdésben leszavazzák. Ekkor nyílt harcot üzen adiétának.Az 1847/8-ki országgyűlés előzetes érdekességéta választások képezték. Voltak már pártprogrammok,de a követeket a megyei utasításokkötötték. Ehhez képest aránylag elég csendbenés rendben folyt le minden; néhol az ellenzék,másutt a konzervatívek önként vonultak vissza,ha bizonytalannak látták a küzdelmet. Bennünketazonban első sorban a három irányadó férfiúsorsa érdekel.Deák Ferencet Zalamegye ismét egyhangúlagválasztotta meg követül; Deák a választástnem fogadta el, hivatkozván gyenge egészségére.Ez igaz volt, tudjuk azonban az előzőkből, hogytulajdonképen a fölöslegesen felidézett izgalmakvették el kedvét teljesen, a komoly ítéletű embermegcsömörlött a közviszonyoktól. Ugyanez agyenge egészség azonban rövidre rá, a márciusinapokban, mint látjuk majd, éppen nem akadályoztameg abban, hogy egyszerre váratlanul nagyfordulóponton látván a hazát, a diétából meghivatva,ne siessen Pozsonyba: videre, ne quiddetrimenti respublica capiat, elhárítani, amennyiremég lehet, a ferde utakat.

447A pestmegyei ellenzék, Szentkirályi Móriconkívül, Kossuth Lajost léptette fel követjelöltül.Ez Kossuthnak első választása s fölötte tanulságosrészleteiben; mert nyilvánvalóvá teszi, hogyazon időben mindkét párton miként gondolkoztakróla, a ma oly hírneves egyéniségről, az irányadóférfiak. Kossuth ezen felléptetésére a konzervatívSomssich Pál adta meg az impulsust. Amint azminden a tömegeket mozgató politikai tényezőrenézve áll, úgy Kossuthról is azt tartotta, hogy aparlamentben sokkal kevésbé veszélyes, mint azonkívül, az utcán. Batthyány Lajos gróf, Kossuthnakeddig is politikai barátja, szintén támogattajelöltségét, de őszintén szólva, csak mint „malumnecessariumot,” még pedig, legalább Széchenyilett, a következő okokból: 1.) capacitásokravan szükség a diétán, hogy a kormány az ellenzéketszét ne morzsolja; 2.) mert Pestmegyeezzel tartozik Kossuthnak, akinek szava ott eddigis mindenben döntött; 3.) miután a megyénekköveti utasításait ö készítette, illő, hogyképviselje is azokat az országgyűlésen s végre 4.)mert Kossuth – csak így járja le magát! (ZichyAntal: Széchenyi Naplói 504-5. 1.)Hozzáteszi még Zichy, hogy Trefort s veleEötvös és Kemény azzal vigasztalták Széchenyit,hogy Kossuth, saját nyilatkozata szerint, nemakar valósággal követ lenni s nem is megy fel,hanem csak azt akarja, hogy a megye adja megazt az elégtételt, melylyel neki régen tartozik.Batthyány különben biztosította Széchenyit, hogyő Szentkirályival és Kossuthtal sohasem fraternizált,mert ezek a destructió emberei, azonbanmost már hadd történjék, aminek történnie kell.Széchenyi erre elhatározta, hogy hasonlóképenmitsem tesz ellene, hadd menjen hát minden amaga utján.

448Sajátszerű benyomást tesznek az emberreezek a nyilatkozatok, amelyek az akkoriak lelkébeoly mély bepillantást engednek. A valódinagy férfiakat, midőn hosszabb közpálya utánvégre a parlamentbe akarnak lépni, úgy tudjuknem így fogadják a politika vezetői. Kossuthcsak azért menjen be a parlamentbe, mert azegyik szerint az utcán veszélyes, a másik szerintmert csak így járja le magát! Ez bizony nem azaz illúzió, melyet Acsády fest Kossuthról. (722. 1.)Ami különösen Batthyánynak Kossuth önlejáratásáravonatkozó nyilatkozatát illeti, azúgylátszik főképen a vukovár-fiumei vasútügyére vonatkozott, mely ellen, Széchenyi figyelmeztetésére,a megyék sorba foglaltak állást sellenkezőleg utasították követeiket. Ha ez kerülmajd tárgyalásra s Kossuth ellen dől el, Kosuthnemcsak erkölcsi megsemmisítésnek nézett elébe,hanem anyagi helyzete is komoly veszélyben forgott;mert már csak azon jövedelemből élt, melyetezen vasút leendő vállalkozóitól húzott.(Falk i. mű 244. 1.) A veszélyt tényleg csakmárciusi fellépésével s a diéta figyelmének másfeléfordításával hárította el magától.Szóval minden arra mutat, hogy Kossuthnépszerűsége ez időben is jobbára csak a tömegekretámaszkodott, maguk a vezető politikusokinkább veszélyesnek, mint hasznosnak tartották.Ha pedig magunk mérlegeljük súlyát, úgy látjuk,hogy azideig tulajdonképen egyetlenegy eszmévelsem gyarapította a közéletet. Eszméit Széchenyitőlvette, a márciusi napokban pedig Eötvöscentralista elveivel lépett ki a porondra s azokkalgyőzött. Az igaz – s ebben különbözött atöbbitől, – hogy nem volt skrupulozus ember,mint ezek; valamint az időre nézve, hogy t. i.hasznos-e már ez vagy az a reform a nemzetre?

449sem voltak soha kételyei; bátran és merészen sminden további tekintet nélkül hirdette az eszmét,melyet felkapott. Míg mások – a vezetőpolitikusok – lassan érlelték gondolataikat sszámoltak az idővel: ő csak előre ment, sürgettea haladási eszmét ékes tollal és szóval. Innen voltaz, hogy a nagy sokaság mindig csak Kossuthotlátta maga előtt s ép azért őt gondolta egyedülivezérének.Tolla és szava – mondom – tényleg mindenkinélékesebb volt. ítélő képessége, az igaz,már jóval gyengébb. De kitalálási talentuma,mint Széchenyi nevezte, a tömeg előtt páratlanhatású. Ö tulajdonkép nagy népszónok volt éspedig legelső sorban az érzelmek embere, amimódjával és alkalmas időben használva, mentena tömeg szenvedélyeinek való hízelgéstől, hasznostulajdonság is lehet. De csak módjával, ha t. i. azilyen népszónok nem igyekszik a tömeget irányadóvátenni; mert a tömeg épúgy, mint a szenvedély,ritkán bizonyult még be alkotó tényezőnek.A jelen esetben pedig ez volt a baj. Kossuthnakereje t. i. éppen a tömegben és az ifjúságbanrejlett, azokat vonta be munkatársainak; miből kitetszik,hogy politikáját inkább szívével, minteszével csinálta, ami bizony nem helyezi előnybeaz akkori irányadó politikusok közt. Ε tekintetbenteljesen igaz, amit maga a Kossuthot tulságosandicsőítő Beöthy Ákos mond róla: „Ha nagyonszabatosan és pontosan kell mérlegelni -úgymond – úgy Deákot, mint Eötvöst értelmilegés szellemileg többre taksálom, mint Kossuthot.Deák mélyebb és tartalmasabb volt. Kossuthnaklegkiválóbb szónoklatai nem bírnak azon értelmisúlylyal, mint Deáknak 1861-ki feliratai vagykiegyezési nagy beszéde, melyet minden tőlemismert szónoklatok közt, belső értékénél fogva, a

450legmagasabb polcra kell helyeznem. Eötvöst általánosabb,magasabb röptű széliemnek minősítem.Kossuth nem volt oly sokoldalú és a XIX. századuralkodó eszméit sem írta volna meg.” (A magyarállamiság fejlődése. II. 422. 1.)Ilyen hangulat és ilyen helyzet közepettlépett fel Kossuth követjelöltnek. Ellenjelöltje aszintén ellenzéki Ballá Endre pestmegyei főjegyzővolt, de az okt. 18-ki választáson ennek 1314szavazata ellenében mégis Kossuth győzött 2048szavazattal. A másik követ, Szentkirályi, egyhangúlagválasztatott meg.Széchenyi, Kossuth fellépésének hirére, szinténa rendek táblájára vágyott, hogy ellensúlyozhassaKossuthot. Előbb Sopronban lépett fel, deitt megválasztatnia nem sikerült, akkor Mosonmegyeválasztotta meg. Szögyény-Marich megjegyzierre: „Széchenyi az ő követi működéséhez,Kossuth ellensúlyozása tekintetében, sok reménytfűzött, mi azonban Apponyival együtt nem sokatvártunk attól. Széchenyi szándéka nemes, hazafiasvolt, de erejét felhasználni vagy nem akarta,vagy talán a körülmények súlya alatt már nemis bírta.” (I. mű. 45. 1.)Az országgyűlést nov. 12-én V. Ferdinándmagyar trónbeszéddel nyitotta meg, 300 év ótaaz első eset, mi nagy lelkesedést keltett a nemzetben.A dolgok egyelőre jól indultak. Istvánfőherceg a királyi kandidáció felbontása nélkülegyhangúlag nádorrá választatott. Maguk a királyielőterjesztések pedig, melyek a diéta teendőit jelöltékmeg, szintén több olyasmit foglaltak magukban(örökváltság, városok rendezése, kereskedésés ipar felvirágoztatása, közlekedési eszközök,a részek visszacsatolása, büntető codex) ami –Acsády szerint is 723.1. – a nemzeti programmbanis szerepelt. Hiányzott ugyan az előterjesztések-

451ben a parlamenti s a felelős kormány-forma, denem volt az meg az autonómiájukra féltékenymegyék utasításaiban sem, ami miatt Eötvös duzzogotts egyelőre az országgyűléstől távol is tartottamagát.A kormány intézkedéseinek ezen kétségtelenülnemzeties iránya folytán Apponyi állásamegszilárdulni látszott. Az ellenzéki követek közülis többen, ú. m. Szentkirályi Móric, LónyayMenyhért. Pázmándy Dénes stb. bizalommal közeledtekhozzá s többféle tervet közöltek veleabban az irányban, hogy a kormány és az ellenzékközt fennforgó meghasonlás kiegyenlítessék.Sőt még Kossuth is megjelent nála, a nélkül azonban,hogy nézeteikben közeledtek volna egymáshoz.Az ügyek ily állására való tekintettel,mondja Zichy Antal: »... egészben véve aligmondhatjuk, hogy békés átalakulásunk keresztülvitelevégett valami nagyon reá lettünk volnaszorulva egy kis forradalomra, a párisi csőcselék,vagy akár élite, egy Lamartine, Louis Blanc ésMarrast segítségére. Az e téren még újonc bécsiekéreannál kevésbé!” (Széchenyi Naplói 523. 1.)Csakhogy máskép volt megírva a csillagokbanés Kossuth hajlamaiban.Kossuth tudniillik mindjárt az első kerületiülésben, nov. ΙΟ-én, Deák nem lévén jelen,magához ragadta a vezetést. Minden felszólalása,ha mellékesnek látszó tárgyban is, éreztette,hogy a vezér szól. Ha azt mondta: szavazzunk,el kellett állni a szótól; ha mellőzött valamit,az letűnt a napirendről. Kossuth mellett hovatovábbdöntőbb szerepe lett a tárgyalások irányításábanmég a karzatnak is, melyről Acsádynk teljesenmegfeledkezik. Szereplését érdekesen írjale Zichy. A Parlamentarismus őszinte barátjainak– úgymond – ma lehetetlen megütközés nélkül

452olvasniok az akkori hírlapi és magántudósításokatezen utolsó pozsonyi országgyűlésről. Az úgynevezetthallgatóság (a karzat), mely nevének éppenellenkezőjét gyakorolta, mintegy szervezettjakobinus csapat lépett fel, mely erkölcsi élet éshalál felett rögtönítéletet tart s ítéletét, felebbezésnélkül, azonnal végre is hajtja. Minden tiltakozáse zsarnok hatalom ellen hasztalan volt; sokannyíltan kijelentették, hogy ez egy rossz kormányzásnakegyedüli ellenmérge s hogy mindaddig,amíg szabad sajtónk nem lesz, a karzat, illetőlegutcai tömegek féken tartását követelni sem lehet.Bónis követ az írásra hivatkozott, melyben megvanírva, hogy sírni kell a sírókkal s nevetni anevetőkkel. Azt hinné valaki, hogy sem gyorsírók,sem országgyűlési naplók, sem hírlapok nem voltak,pedig mindenki szabadon olvashatta a legtúlzóbbellenzéki szónoklatokat s kedvére lelkesülhetettmellettök.A zsibongó tömeg, már az ülés megnyíltaelőtt, elfoglalta a helyeket s azzal mulatta magát,hogy az egyenkint belépő kormánypártiakat piszszegéssels mindenféle gúnyos megjegyzésekkel,az ellenzékieket pedig buzgóságukhoz mért hangosabb,vagy csendesebb éljenzésekkel üdvözölte.Dessewffy Emil gróf, kinek erkölcsi bátorságátoly nagyra becsülte Széchenyi, finom hajlongásokkals kezével szórt bókokkal szokta ironiceviszonozni az ily durva köszöntéseket, míg némelyik,az ellenzéki nevezetességek közé furakodva,mintegy ezek védőszárnyai alatt keresett s találtoltalmat ellenök; a dacosabbaknak az elnökséghezintézett bátor felhívásaik a rend és csend,vagyis a szólásszabadságnak helyreállítása iránt,többnyire eredmény nélkül hangzottak el. Valóbannem csekély erkölcsi erőnek, hazafiságnaktanusága az, hogy utóbb a válság napjaiban, az

453ilykép lábbal tiport, vesszőt futtatott konzervatíveknekvajmi kis töredéke szegődött csak areactióhoz, legnagyobb része a nemzethez állott.(Széchenyi Naplói 536. 1.)Ez volt a diéta képe a szabadság ama napjaibans ezzel a karzattal Kossuth feltétlenülrendelkezett.A pártok mérkőzése tulajdonkép a válaszfelirativitával indult meg nov. 22-én. Somssicha konzervatívek nevében terjesztett elé megnyugvójavaslatot, Kossuth a felirat ellen élesebbet,mely erősen hangsúlyozta a sérelmeket;végre Széchenyi, mint aki egyik párthoz semtartozott, közvetítő indítványnyal lépett közbe.A vitát szavazás döntötte el; a nov. 27·ki kerületiülésben Kossuth mellett 26, Széchenyi mellett23 szavazat esett, az országos ülésen azonbanKossuth többsége már csak 1 szavazatbólállott. A főrendek nem járultak hozzá s így kilátásvolt izenetváltásokra, csakhogy Kossuth keresztülhúztaa számítást, amennyiben dec. 17-én afeliratot váratlanul levétette a napirendről és asérelmek tárgyalását indítványozta, mint oly tért,amelyen könnyebben haladhat előre.A sérelmek tárgyalása közben több reformkérdést is vittek dűlőre. A házi adót és az országospénztárt elfogadták; az úrbériség örökösmegváltása Lónyay Gábor ellenzéki, az ősiségeltörlése meg a konzervatív Somssich indítványaszerint nyert többséget az alsótáblán, a mihezelvben a főrendek is hozzájárultak. Széchenyielőrelátása ezen utóbbi pontban is megnyilatkozott,midőn felszólalásában az ősiség eltörléséhez csak„a magyar nemzetiség megóvására tett intézkedésekután” akart hozzájárulni. (Szilágyi történeteX. 22. 1.) Hasonlókép nagyon érdekesvolt Széchenyi felszólalása az adózás kérdé-

454sénél is, midőn unva a folytonos pressziót, erőscélzással, kétféle osztályba sorozta az embereket;olyanokra, akik valósággal fizetni fogják az adótés olyanokra, akik csak lármáznak mellette.Olyan vihar lett ebből – a karzat jól értette,hová céloz – hogy másnap magyaráznia és enyhíteniekellett szavait.Legnagyobb port azonban a sérelmek közöttaz administrátori rendszer vert fel. Apponyielődjétől vette volt át, s mégis őt tették értefelelőssé. A dolog abban állott, hogy az örökös,a megye székhelyén nem tartózkodó főispánokmellett, mi puszta címmé lett, már csak a közigazgatásérdekében is kívánatos volt, hogy legyena megyében valaki, aki annak ügyeiveltörődik, kivált az újabb izgalmak között. Ez volta főispáni helytartók hivatása, akik természetesenarra is törekedtek, hogy jól vagy rosszul, akormánynak többséget szerezzenek. Innen voltaz ellenzék elkeseredése az adminisztrátorok ellen.Midőn a diétán az ügy felmerült, sokanvoltak az ellenzék sorában is, akik Apponyitemiatt meneszteni nem óhajtották. Szentkirályi,Lónyay, Pázmándy – Acsády fondorlatnak neveziezt 725. 1. – felajánlkoztak Apponyinak,hogy ha az adminisztrátori rendszer iránt azországgyűléshez megnyugtató királyi leirat érkezik,az ellenzéket majd lecsillapítani igyekeznek.Úgy is történt. A leirat ezen ellenzéki követekóhaja szerint fogalmazva érkezett le a kancelláriától.S mégis nagy megtámadtatásában részesült,minek oka az volt, hogy Kossuth és Szemereidőközben megtudták az előzetes tárgyalástés sértést láttak abban, hogy ők a tárgyalásbanrészt nem vettek. (Szögyény-Marich 48. 1.) LónyayMenyhért febr. 5-én, a kerületi ülésben, ténylegmeg is tette a közvetítő indítványt ezen sere-

455lem elejtése s a leiratban való megnyugvás iránt.Óriási zajjal fogadta a karzat, de az indítványmégis egy szótöbbséggel keresztül ment. Több sekellett Kossuthnak, akit ilyformán ez egyszer leszavaztak.Fölállott s ezt mondta: „E szavazatkövetkeztében az országgyűlésen többébéke nem lehet, legyen tehát harc .... éslesz harc az utolsó percig.” (Áldor i. mű 151. 1.)Pedig hát ezzel a fellépésével Kossuth megsértette aparlamenti szempontot, mert az bizonyos, hogya szavazás, tetszik vagy nem tetszik, a tárgyat– az adminisztrátori kérdést – eldöntötte (Szilágyitörténete X. 24. 1.) s arról többé szólnisem lett volna szabad. Csakhogy ekkor már adiéta működését Kossuth teljesen a saját mértékeszerint irányította.Olasz- és Franciaország felöl ugyanekkor aforradalom moraja hallatszott.Következtek az európai februári napok.

XXXII.Az 1847/8-ki országgyűlés folytatása. A párisi februáriforradalom, hatása a bécsi börzére. Kossuth márc. 3-kiváratlan indítványa a felelős minisztériumról. Apponyifel akarja oszlatni az országgyűlést. A bécsi márc. 13-kiforradalom hatása a magyar diétára. A magyar küldöttségBécsben. A pesti márc. 15-ke.Az országgyűlés 1848 februárjában már nagyonizgatott volt, maga az ország pedig talán mégizgatottabb. Erős sejtelem tartotta az embereket,hogy valaminek történnie kell. A karzat említettféktelensége csak kicsinyített képe a kedélyek országosháborgásának. Nemcsak Pozsonyban, hanemPesten s más városokban is izgett-mozgott,türelmetlenkedett a tömeg és a fiatalság s franciajelszavak alatt lelkesült.A politikai kérdések, tárgyalásának újabbmódja, nevezetesen a szenvedélyek felkorbácsolása,a tömegek bevonása, amit Kossuth 1841 óta aPesti Hírlappal divatba hozott; továbbá a külsőországok forradalmi hírei, példái már teljesenátjárták a magyar közvéleményt s lehetetlennétettek minden nyugodtabb megfontolást, akárcsakpillanatnyi megállást. Az elméken teljes mértékbenuralkodott a szenvedély, mely csak előre,a bizonytalanba kergetett mindenkit. Se embernek,se intézménynek itt többé tekintélye nemvolt, hü tanúi ennek az akkori hírlapok.Pedig ha számbavesszük az 1832/6-ki országgyűlésóta hozott reformtörvényeket, vagy

457akárcsak az imént eltörült ősiségi törvénynyeljáró nagy változást, mely Nagy Lajos ótaegész 1848-ig a jobbára könnyelmű nemességetanyagi alapjától, a földbirtoktól, megfosztani nemengedte, amennyiben a nemesi birtok elidegeníthetőnem volt; ha mondom mindezt számbaveszszük:be kell látnunk, hogy a társadalomnak márcsak ezek szerint való békés, hasznos berendezkedésére,megállapodására is akár további 50 évrelett volna szüksége anélkül, hogy bármi továbbiújításba ment volna bele. Nem szabad ugyaniselfelejteni, hogy milyen volt akkor a magyarnemesség (Petőfi Magyar nemesében, Pató Páljábaneléggé jellemzi) és a nép állapota: értelmiés gazdasági önállóságra éretlen, úgy hogymár az eddigi, föltétel nélkül való, hirtelen átalakításis egyenesen kiszolgáltatta egy élelmesebbfaj zsákmányául. Bizonyára ezen alapszik Acsádyrészéről az eseményeknek nagyfokú dicsőítése.Egyszóval a hangulat mindenfelé forradalmivolt. Csak az egy Széchenyi István tartotta megrégi bátorságát és nyílt szókimondását; csakhogyekkor már minden hasztalan volt, megállítani semmitsem birt, annyira, hogy régi barátja, br.Wenkheim Béla, majd utána Perényi Zsigmondfigyelmeztették: hagyjon fel akadékoskodásával,engedjen szabad folyást az eseményeknek, ha nemakar „vasvillát a hasába”.Ezeket tartva szem előtt kísérjük tovább azországgyűlés munkáját. Kossuth nem viselhette ela már említett leszavaztatást, mely az adminisztrátorikérdésben érte; azért társa, Szemere Bertalan,új szövegezésben terjesztette a diéta elé az ellenzékifeliratot az említett királyi leirat ellen s adiéta ezt (febr. 12-én) már 13 szónyi többséggelelfogadta, a főrendek pedig febr. 29-én járultakhozzá. A konzervativek s nevezetesen Somssich

458ennek folytán úgy fogták fel akkor a helyzetet,hogy vagy az országgyűlést kell feloszlatni, vagymegalkudni Kossuthtal. Somssich szerint Kossuth,akivel sűrűn érintkezett, akkor belevonható lettvolna egy újonnan alakítandó magyar kormányba,ámbár midőn febr. 27-én Széchenyi erre egyenesenfelszóllította, „ravasz szerénységgel” visszautasította,mivelhogy ö hivatalnoknak nem született.(Zichy: Széchenyi Naplói 541. 1.) Maga ApponyiGyörgy kancellár is foglalkozott a feloszlatástervével.A február hó folyamán különben még háromügy foglalkoztatta a táblát. Egyik Széchenyinekaz összes közlekedési ügyről a rendek elé terjesztettjavaslata volt. Márki szerint előre lehetettlátni, hogy ez a terv, ha napirendre kerül, megbuktatjaKossuth kisebbszerû s a mellett hibásszámításon alapuló javaslatát a vukovár-fiumeivasút ügyében s talán Kossuth varázsát is megtöri.(Szilágyi története X. 26. 1.) A másik kettőa horvát ügy s a városok ügye volt, mely utóbbia diétán kevés érdeklődés mellett márc. 2-án is képeztea napitárgyat, midőn márc. 3-án váratlan fordulatállott be. Ugyanis a febr. 24-ki párisi forradalom(Lajos Fülöpöt letették és köztársaságotkiáltottak ki) már is éreztette hatását a bécsibörzén. Balogh Kornél, a konzervatív győri követ,e miatt, nevezetesen a metalliqueok árcsökkenése(91%) miatt, nehogy Magyarországot megintvalami váratlan devalvatió érje, márc. 1-éninterpellate jelentett be. Ugyanaznap több indítványis adatott be. Schnée a kolera, Bernátha népképviselet, Kossuth az örök váltság kérdését,illetőleg tárgyalását sürgette.Kevesen tudták, Balogh pedig nem is gyanította,mi fog interpellatiójából kinőni! Kossuthugyanis a következő napi konferencián egész vá-

459ratlanul azt kívánta, – már pedig amit ő kívánt,annak meg kellett történnie – hogy mindenmás tárgynak, saját indítványának is félretételével,a Baloghé, mint legégetőbb, vétessék napirendre,melyhez majd ő is csatolja indítványáta felelős minisztériumról, nem kis meglepetéséreEötvösnek, ki csak most sietett Pozsonyba, az országgyűlésre,hogy a rég érlelt, de eddig oly kevéssépártolt eszméjének váratlan életbeléptetéséné]legalább jelen lehessen.Mit nem okozott, milyen váratlan fordulatotnem idézett elö a párisi forradalom és a vukovár-fiumeivasút!Balogh március hó 3-án csakugyan előterjesztetteindítványát, hogy a királytól abank állásáról s a forgalomban levő bankjegyekfödözetéröl felvilágosítást kérjenek. Ekkor állottfel Kossuth s az osztrák bankról, melynek zavaraimúlók lehetnek, az önálló magyar pénzügyretérve át – mérsékelt és lojális hangon – feliratotindítványozott a királyhoz, az ausztriai népeknekis adandó alkotmány, de minekünk mindenesetreattól független, önálló s felelős minisztériumiránt, mely önállóságunk s szabadságunkmegóvásáért folytatott 300 éves küzdelmeinknekegyszer valahára véget vetve, a trón és a nemzetmegszilárdulását vonná maga után.Zárka királyi személynek, dietai elnök, figyelmeztettea rendeket, hogy népképviseletről,felelős minisztériumról a megvalósulás módozatainakelőzetes kifejtése nélkül nehéz beszélni, valamintaz osztrák nép közjogi viszonyait a dolgokjelen állásában érintetlenül kellene hagyni,miután a nemzet eddig sem avatkozott azok belsőügyeibe. De Kossuth beszédének varázsa alatt afelirat egyhangúlag elfogadtatott.Ez az 1848. márc. 3-kának nagy eseménye, az

460új fordulat kezdete, melynek előrelátható sikereaz osztrák népre való igazán leleményes hivatkozásbanrejlett.A feliratot nyomban átküldték a főrendekhez,azon felhívással, hogy azt azonnal tárgyalják.De ott az ügy megakadni látszott. Nem azért,mint Acsády mondja, hogy a kormány nem engedtetárgyalni (725. 1.), de más oknál fogva, melyetSzögyény-Marichtól tudtunk meg. (I. mű 50.)Szerinte már febr. végén, midőn Kossuthés Batthyány az administrátori rendszer megszüntetéséttárgyaló feliratba, melyet még a főrendeknem fogadtak volt el, azt a sürgetést akartákfelvétetni, hogy az osztrák örökös tartományokrészére alkotmányos szervezet adassék, előre voltlátható, hogy az országgyűlés a törvényes tértelhagyni s a forradalmira átlépni készül. Sejthetővolt, hogy a követek utasításaik határaitátlépik s Magyarországnak a pragmatica sanctióvalmeg nem egyeztethető különválását fogjáksürgetni. Apponyi kancellár emiatt az országgyűlésfeloszlatását komolyan tervezte, annál inkább,mert a nádor az országgyűlést nem vezette kielégítően,a kormánypártot nem istápolta s mertaz országgyűlési ifjúság féktelensége miatt a szabadszólás immár szinte teljesen lehetetlennévált, sőt a konzervatív követek és főrendek mármáréletveszélyben forogtak.Február végén Apponyinál Bécsben ez ügybencsakugyan tanácskozás is tartatott, mely az országgyűlésazonnal való feloszlatását tartotta szükségesnek.Acsády hézagos és szines előadásábanazt mondja, hogy „íme már ekkor be akartákhozni az 1849-ki rémuralmat.” (725. 1.) Szögyény-Marich ezen elhatározást ellenezte s kívánta,hogy ez iránt a király törvényszerű magyar tanácsosaitkell előbb meghallgatni. Ez a második

461tanácskozás márc. 8-án tartatott a Burgban s ezvolt az oka, hogy a főrendiház márc. 8-án nemtarthatott ülést. Ugyanis aki elnökölhetett volna,az akkor mind Bécsben volt.Apponyi, közbejövén márc. 3-ika, a tanácskozmánybanaz országgyűlés feloszlatását már nem hoztaszóba, de egy fogalmazványt terjesztett elő, mely azországgyűlést, újabban követett törvénytelen és alkotmányellenes iránya miatt, megfeddi s a törvényesútra való visszatérésre, nevezetesen a királyi előadásoktárgyalására, a hallgatóság rakoncátlan viseleténekfékezésére utasítja, ellenkező esetben azországgyűlés feloszlatását helyezi kilátásba.A jelenlévő Széchenyi István – mindnyájukmeglepetésére – erre rendkívüli eszközt ajánlott:küldje ki öt ő felsége mint királyi biztostaz országgyűlésre s adjon neki teljes hatalmata rendekkel való alkudozásra. Az indítványt azonbansenkisem pártolta; ellenkezőleg az említettleirat kibocsátása ment határozatba.A nádor márc. 10-én tért vissza Pozsonyba,Széchenyi is. Lajos főherceg, a beteg V. Ferdinándhelyett a legfőbb hatalom kezelője, azt írtaneki s általa a nádornak, hogy a felirat felküldésétmeg kell akadályozni.Már későn volt, a zavar nőttön-nőtt. Márc.14-én Széchenyi a kerületi ülésben utoljára emelteföl óvószavát, azonban Kossuth feliratát még aznap,az előző napi bécsi események hatása alatt,a nádor tanácsára a főrendek is elfogadták. Vegyesülésben pedig a nádor vezetése alatt a főrendek13, a rendek 59 tagot választottak, hogymásnap személyesen küldöttségileg vigyék aztfel Bécsbe.Kossuth tehát győzött, Apponyi említett leiratanem is bocsáttatott ki az országgyűléshez.Nemde rendkívüli ez mind, ami hirtelenében

462történt? Hasonló eljárást még egyetlenegy országgyűlésünksem követett. Hiába, a forradalmi időnem ismer szabályokat. „Mit kell tennünk? – kérdeziSzéchenyi Naplójában. Istápolnunk kell Batthyánytés Kossuthot. Némuljon el minden gyűlölet,minden ellenszenv, minden személyes ambitio.Gátolni nem fogom őket. Szolgálni fogok-evelők? Az egészségi állapotomtól függ”.Azonban mi történt aközben Bécsben, amiKossuth győzelmét előidézte? Ezt is híven Szőgyény-Marichtóltudjuk meg. (I. mű 52. 1.)Több hete járt már a híre Bécsben – beszéli-, hogy valami mozgalom készül, sőt a vezetőketis – Bach, Hye – emlegették, kik apozsonyi ellenzékkel, különösen Kossuthtal összeköttetésbenállanak. De az udvarban a csendesés kedélyes bécsi népről ezt nem tudták feltételezni.Marc. 13-án reggel, az alsó-ausztriai tartománygyülésmegnyitásának napján, végre ténylegbekövetkezett, amit Metternich nem hitt. Tömegeklármája töltötte be az utcákat. Heves szónoklatoktartattak, Kossuth beszédeit olvasták föl, alkotmánytés sajtószabadságot követeltek. Déltájbanmár puskalövések is hallatszottak, számos sebesüléstörtént s a néptömeg a fegyvertárhoz indult.– Estig azonban be volt fejezve a forradalom,mert az udvar teljesítette a tömeg kívánságát.Másnap Metternich lemondott s Apponyi isleköszönt a kancellárságról, helyét, Lajos főhercegkívánságára, ideiglenesen Szögyény-Marich töltöttebe.Természetesen a Bécsben történteket azonnalmegtudták Pozsonyban, hisz a terv közösenkészült. Pozsony akkor legalább is annyira hatottBécsre, mint Paris. „A vezetők itt is, ott is terveikkivitelére nézve egymásnak segédkezet nyújtottaks egymást kölcsönösen támogatták”.

463Ily előzmények után a magyar küldöttségmárc. 15-én a Ferenc Károly-gőzhajón indultBécsbe. Midőn a Jägerzellen kikötöttek, Kossuthvolt a nap hőse, virággal, koszorúkkal árasztottákel, s diadallal kisérték a Károly főherceg fogadóba,míg nejét, az egész testében remegő MeszlényiTerézt, Széchenyi István vitte be kocsiján.Szögyény-Marich nyomban felkereste Istvánnádort, ki miután sajnálkozását fejezte ki azongyengeség felett, melyet az udvar a bécsi forradalommalszemben tanúsított, oda nyilatkozott,hogy a felség meg nem tagadhatja a magyar országgyűléstőlazt, amit az osztrák tartományoknakutcai forradalmi követelésére megadott. Ezutánegy magyar fogalmazványt adott át Szögyénynek,melyben ö felsége az országgyűlés kívánatait teljesíteniigéri. Egyúttal hozzátette, hogy csak akkormehet vissza Pozsonyba, ha ez a kézirat kibocsáttatik.Márc. 16-án a déli órákban járult a küldöttséga király elé. Lajos főherceg nem mutatotthajlandóságot, pedig Kossuthnak egy szavába kerültvolna, hogy a bécsi tömeg a Burgot, mint a párisiBastillet, ostrommal elfoglalja.A Burgban, mint Szögyény-Marich előadja(52-60. 1.), déli 12 és esti 9 órakor volt ez ügybenaz udvari tanácskozás. Eleinte megvolt aszándék, hogy a túlságosnak látszó kívánságotmegtagadják, István főhercegnek szemrehányástis tettek („te leszesz oka, ha Magyarországot elvesztjük”),de utoljára is a nehéz körülményekgyőztek s beleegyezés lett a vége.Széchenyit, ki Eötvössel a Matschakerhofbanszállásolt, ágyából verték fel: menjen rögtönIstván főherceghez, a nádorhoz. Gyorsan felöltözött,égő kanócok között lopódzott be a Burgba,hol István főherceg, Esterházy Pál (ez puhította

464meg Lajos főherceget), Batthyány Lajos és Kossuthazzal fogadták, hogy: Megvan! T. i. a királyiszentesítés.Márc. 17-én a küldöttség visszasietett Pozsonyba,hol Kossuth a Zöldfa fogadó erkélyérőlhirdette ki az eredményt.Meg kell itt emlékeznem a pozsonyi eseményektőlfüggetlenül lejátszódott pesti márc. 15-éről.Pesten, kivált a Pilvax kávéházban összejönniszokott fiatalabb írók között, de a féléve alakultEllenzéki körben is a párisi forradalmi szellemvolt otthonos. Élesztette Kossuth márc. 3-ki beszéde.Az Ellenzéki kör márc. 9-én párisi módrarendezett lakomát; a mire a Pilvaxbeliek elhatározták,hogy ha a párisi köztársaságiak a Ghamps-Eliséen tartottak, ők meg 19-én a Rákos mezejénadnak nagy reformlakomát, 14-én pedig népgyűlésttartanak. Hogy mindkettőnek határozott irányalegyen, márc. 12 én Irinyi József PerczelMór tollbamoudása szerint 12 pontban foglaltaössze a nemzet kívánságait.Az ifjúság t. i. lelkesedett Kossuthért, demég őt sem találta elég merésznek a „nagy” eszmékfelvetésében. Midőn azonban az Ellenzéki kör részérőlis mérsékelték, 14-én este Pilvaxban, a„közvélemény asztalánál” elhatározta, hogy nemkér tehát, hanem követel s másnap az utcákonhirdeti ki a 12 pontot. Megerősítette ebben egyutas, aki este hajón jövet Bécsből, elbeszélte azottani eseményeket.Márc. 15-én országos vásár volt. 8 órakora Pilvaxban Jókai felolvasta a 12 pontot, Petőfimeg Nemzeti dalát szavalta el. 11-kor elmenteka Landerer nyomdába, lefoglalták a sajtót s kinyomatták– censura nélkül – a 12 pontot ésa Nemzeti dalt. Délután a Múzeum előtt népgyűlésttartottak, melynek felszólítására a városi köz-

465gyűlés is elfogadta a 12 pontot s küldöttségetválasztottak Pozsonyba. ½6-kor Budán – nagyesőben – akadály nélkül felmentek a helytartótanácshoz, mely – éppen ülése lévén – szintéuelfogadta a 12 pontot s a socialista Táncsics Mihálytkibocsátotta börtönéből. Este a Nemzetiszínházban díszelőadás volt.A pesti küldöttség 19 én érkezett Pozsonybaa 12 ponttal, a diéta csupán a kerületi ülésbenfogadta s szónoka, Hajnik Pál, szavaira Kossuthhidegen felelt; kijelentette, hogy Pestet ugyan azország szívének tartja, de mint törvenyhozó utánanem indul. Kossuth – Zichy A. szerint – sokattartott reá, hogy e tüntetés (a pesti márc 15-ki)tényezőként ne szerepeljen. Pulszky Ferenc szerintpedig „a pesti márc. 15-e, mely minden áron forradalomakart lenni, ünnepélyesen desavouáltatottKossuth által, midőn a küldöttség szónokánakkemény szavakkal telelt”. (Bpesti Szemle 1874.37. 1.) Valóban a pesti 12 pont feleslegesvolt, hiszen a diéta maga is ugyanazt gondolta.Nem csoda, ha ilyen fogadtatás után aztána diéta végéig bizonyos elhidegülés támadtPest és Pozsony között s a párisiakat mindenképutánozni akaró és republikánus érzelmű pestifiatalság jobb politikusnak kezdte tartani Peiőfit,mint Kossuthot.Ebből érthető, hogy újabban a törvényhozásis, nem akarván ünnepelni forradalmat, a szokásosmárc. 15-ke helyett inkább ápril 11-ét, atörvények szentesítésének napját, jelölte meg nemzetiünnepnek.

XXXIII.Az 1847/8-ki országgyűlés márc. 18-ától ápril 11-ig. Alázas munka. Deákot diétára hívja az ellenzék, mertKossuthot csak szükséges rossznak nézik. Acsády bécsivakandokmunkáról beszél. A felelős minisztériumrólszóló javaslat hiányai a későbbi bajok oka. A királyápril 11-én rekeszti be az utolsó rendi országgyűlést.Az országgyűlési küldöttségnek Bécsből valóvisszatérése után, a diéta márc. 18-án rögtön munkánaklátott; de már ekkor közhangulattá vált,hogy a jelen országgyűlés már csak a legszükségesebbteendőkre szorítkozhatik. Nem vártak a miniszterekkinevezésére, sem az általok előterjesztendőjavaslatokra, a minisztériumot in capiteBatthyány Lajos kinevezett miniszterelnök képviselte.Különben a hatalom és irányítás KossuthLajosban összpontosult, ki a diétán szinte dictatorihatalommal rendelkezett.A sietősnek kettős oka volt. Egyrészt arendi országgyűlés helyet akart engedni a népképviseletnek,hogy az a nemzet nevében végezzea további teendőket; másrészt pedig sokan tartottaktőle, hogy a pesti közcsendi bizottság, melyeta városok – szinte a diétánál is többrebecsülve– sorban üdvözöltek s utasításokat kértektőle, a párisi commune példájára, föléje kerekedika törvényhozásnak. Mert az tény, hogya pestiek a felülvizsgálat bizonyos nemét szerettékvolna gyakorolni a diétával szemben s nemcsak aküldött 12 ponttal irányt akartak szabni műkö-

467désének, hanem bírálataikkal ismételten nyomástis kezdtek rá gyakorolni. Példája ennek a sajtótörvény.A rendek a márc. 20-án már elfogadottsajtótörvényt 24-én újból elővették és az elégedetlenkedőpestiek kívánságai szerint módosítva,újonnan elfogadták. Pedig ez Kossuthnak semtetszett, aki, talán visszaemlékezve Széchenyi többszörifigyelmeztetésére, hogy működése, izgatásaforradalomba vezeti a nemzetet, a pestiek fórradalmihangulatát korlátozni igyekezett.A diéta permaoentiaban maradt, naponkint3-4 ülést is tartottak. Márc. 18-án letárgyaltáka közteherviselésről, a jobbágytelek váltságáról,a papi tized eltörléséről s az ősiség megszűntérőlszóló javaslatokat. így ment ez aztán napról-napra,ápril 8-ig 31 törvényt alkottak, egészen Kossufhelőszónoklása szerint. Amit ő ajánlott, azon változtatnilehetetlen volt; ámbár Klauzál 1861-kiképviselőházi beszéde szerint nagy részben Batthyánynakköszönhetjük a 48 ki törvényeket.Különben ami ezen izgalmas napokban akomolyabb követekre némileg megnyugtatólag hatott,az Deák Ferencnek a jelenléte volt. Mármárc. 14-én, Kossuth feliratának elfogadása napján,midőn előrelátható volt a cselekvés fontospillanata, a diéta legtekintélyesebb ellenzéki tagjaitólaláírt felhívással küldték le Wenkheim Bélabárót és Tolnay Károlyt Kehidára Deákhoz. „Szükségünkvan rád, bizton várjuk minél előbbi jelenlétedet.Híveid”. S Deák Ferenc, mint zalai követ,nem tekintve többé gyenge egészségére, azonnalútnak indult s már márc. 20-án Pozsonyba érkezett.Batthyánynak nagy kő esett le szívéről ahírre, hogy Deák megjött. Széchenyivel még arrasem engedtek neki időt, hogy kipihenje magát,hanem közbefogták s magukkal vitték az ülésbe.(Áldor i. mű 154. 1.)

468Deák természetesen kész helyzetet talált,az ügyek állásán lényegileg többé nem változtathatott;de mégis sok bajt hárított el, sok ellentétetkiegyenlített, melyek pedig lépten-nyomon előbukkantak,amint az Kossuth idealistasága s mondjukcsak: önhittsége mellett máskép nem is lehetett.A megszavazott javaslatok legtöbbjét a királyellenvetés nélkül hagyta helyben. De közben felmerültekalapos ellentétek is a diéta és az udvarközött, melyek az amúgy is izgatott kedélyek tüzétmég jobban élesztették. Nevezetesen a függetleufelelős minisztériumról szóló s márc. 22-énletárgyalt javaslat, nemkülönben az úrbériség eltörlésérőls a népképviseletről szóló javaslatok találkoztakaz udvar ellenkezésével.Acsády úgy ahogy két lapon (730-1. 1.)végezvén a diéta ezen fontos törvényalkotásával,szintén megemlékezik erről az ellentétről s aztmondja: „eközben szakadatlanul folyt Bécsben azármányos vakondokmunka”. Ettől ugyan nemvagyunk okosabbak, amint ma már nem is illika történetíróhoz ilyen elavult mesebeszéd. Maikutatásaink alapján az efféle régi nagyhangú előítéletheznem ragaszkodhatunk többé, miutánilyen mondva csinált módon se az 1848-ki diétátnem tekinthetjük fehérnek, se pedig Bécs akkorimagatartását nem tekinthetjük egyszerűen feketének,hanem csak azt beszéljük el, ami valósággaltörtént.A felelős, független minisztériumról szólójavaslat volt ugyanis első sorban az, mely azuralkodó-házhoz való s a pragmatica sanctionalapuló viszonyunkat legmélyebben érintette, azokata bizonyos közös ügyeket, melyek megalapításábankezdettől fogva legtöbbet használt volnaa nyíltság és egyenesség. A felterjesztett javaslatpedig éppen e tekintetben se szabatos, se teljes

469nem volt, innen keletkezett az ellentét a kétdöntő tényező körött s miután a kérdés a nyomásalatt nem tisztázódott kellőkép, utóbb bonyodalmakras háborúra vezetett.Az esetet, mint beavatott, Szögyény-Marichmondja el.Március utolsó napjaiban – így beszéli 61.1. – felérkezett Pozsonyból a minisztérium irántitörvényjavaslat, mely a kancellária dietális bizottmányábantárgyaltatván, még Β irtai véleményeszerint is, nevezetesen a pénzügyi és honvédelmiminisztériumok tekintetében (a pénzügy és a katonaikérdés rendezése), több módosítást igényelt.Ε mellett Bartal még a magyar kancelláriát isfenntartandónak vélte. Ily értelmében készült akancellária felterjesztése a királyhoz, az általatervezett leirati javaslattal együtt.Azonban még mielőtt ezeket az udvari kancelláriatárgyalása alá bocsátottam volna, – folytatjaSzögyény – elmentem István főherceghezs értekeztem vele a kérdéses javaslatnak veszedelmeshordereje iránt. (Az elszakadást láttákbenne.) István nádor maga is elismerte ezt s mindenrekésznek nyilatkozott, amit a monarchiaérdekében megtenni szükséges. Abban állapodtunkmeg, hogy a nádor tegyen ő felségének javaslatot,mely szerint elvettetvén az országos rendekneka márc. 17-ki kézirat keretén túl terjedőkivánata, minthogy azok ehhez előreláthatólagtovábbra is fognak ragaszkodni, ez esetben a felségaz országgyűlést oszlassa fel. Ha ez megtörténik,korlátlan hatalmú királyi biztos küldessékki elegendő katonai erővel és pénzzel az országba,hogy a törvényes rendet helyreállítsa. Ha azonbanez bármi okból nem volna lehetséges, nincsegyéb hátra, mint a felterjesztett törvényjavaslatalapján gróf Batthyány Lajossal alkudozni, kinek

470szándékát a nádor ép oly hazafiasnak, mint lojálisnaktartotta, de hitelének és befolyásának hoszszútartamot már nem ígért.A nádor, a Pesten uralkodó anarchiára utalva,belement ebbe, s ilyen értelemben tett javaslatota királynak.Lajos főherceg az indítványt tanácskozásalá bocsátotta, de első szóra kitűnt, hogy az említettcél kivitelére se pénz, se katona nincsen.„E nagyfontosságú kérdés felett a tárgyalás mostés mindenkorra bezárult”. Ezután áttértek a magyarminisztériumról szóló javaslatra; a tanácskozása kancellária véleményét fogadta el s ilyértelmű királyi leirat márc. 28-án érkezett lePozsonyba.A felháborodás általános lett. A rendeknekmindjárt ezután tartott kerületi ülésében Kossuthfölemelte dörgő szavát a bécsi cselszövények ellen;de, mint Márki helyesen megjegyzi (Szilágyi törtéueteX. 48. 1.), a kérdés lényegét tevő közösügyeket alig érintette, mik pedig a legszorosabbanegybefüggtek a minisztériumról szóló javaslattal.Az ifjúság Pozsonyban a sétatéren elégettea királyi választ; a leirat ellenjegyzőjét, Zsedényitpedig, aki akkor éppen néhány napra Pozsonybaérkezett, Meskó báróné házánál halálra kereste.Pesten meg a hír hallatára fegyverre készültek sPetőfi megírta költeményét a királyokról, akikneknyakára kötél kell.Az országgyűlés azonban mégis komolyabbatgoudolt s a javaslat helybenhagyásának kieszközléserea nádort, Batthyányi, továbbá Széchenyit,Deákot és Eötvöst, a kijelölt minisztereket,Bécsbe küldte.Márc. 30-án (Szögyény ápril 2-át írja) FerencKároly főherceg, trónörökös, elnöklete alatt

471– Lajos fhg elkedvetlenedve, visszavonulni kezdett– az említett küldöttek s a kancellária részérőlSzögyény-Marich és Bartal György összegvülvén,Szögyény adta elő” a tárgyat s hangsúlyozvána máris megadott koncessiók nagyságátés horderejét, azt vitatta, hogy az országgyűléskivánatait – a pénz– és hadügyi minisztériumokras a civillistát illetőket – ő felségének nem ajánlhatják.Erre Batthyány – beszéli Szögyény 64.1. – szárazon és dacosan sürgette az országgyűlésikívánatok teljesítését. Ugyanezt tette sokotthosszas és genialis modorában Széchenyi, de teljestisztelettel a királyi család iránt. Legmérsékeltebbenszólt Eötvös, ki nyíltan kijelenté sajnálkozásáta felett, hogy a dolgok idáig jutottak;de az ellenállást most mar ő is lehetetlennektartotta. Ingerültebb volt Deák, bár lényegilegEötvöshöz hasonlóan nyilatkozott. Végre Bartaljutott szóhoz, ki nem az én nézetemet pártolta,hanem elmerülvén történelmi ismereteibe, aztigyekezett kimutatni és bizonyítani, hogy Magyarországnaktulajdonkép már I. Ferdinánd óta úgykellett volna kormányoztatnia, amint azt jelenlegtervezik. Ezek után a tanácskozmány eredménytelenülfolyt le.Másnap találkoztam a nádornál Deákkal,akit megkértem, ne engedje meg, hogy az országgyűlésmég tovább menjen s használja fel nagybefolyását a kívánatok mérséklésére; mire Deáka következő nevezetes nyilatkozatot tette: „Hátki gondolja, hogy az eddigiek is meggyőződésem ésóhajtásom szerint történtek, de részeg emberrel nemlehet okosan beszélni, pedig az országgyűlés mostrészeg.”Az udvar tehát elhatározta, hogy nem engeds a már megadott engedményeken túl nem

472megyen. A nádor, Széchenyi és Eötvös azonbanelmenvén a főhercegekhez, a megtagadás esetlegeskövetkezményeit oly veszélyeseknek ecseteltéks a leendő magyar minisztérium részéről az udvarirányában – optima fide – annyi lojalitást kértek,hogy a főhercegek aggodalma csillapult s azországgyűlési kívánatoknak teljes megadása elhatároztatott.Az országgyűlésen, melyet feloszlatni a jelenpillanatban annyi lett volna, mint átengedni atért a pesti forradalomnak, márc. 31-én olvastákfel a jóváhagyó királyi leiratot. A felháborodásörömmé változott, a polgárháború veszedelme elmúlt.Csak a mulasztás maradt. T. i. a közösügyek rendezése. A bécsi tanácskozás idején– írja helyesen Márki – helyén való lettvolna, ha a kijelölt magyar s a már tényleg működőosztrák miniszterek közös tanácsban a közösügyek legfőbb kérdéseire nézve megállapodnak.Nem tették, csak a javaslat keresztülviteléretörekedtek.Szóval a pragmatica sanctiót ez alkalommal,a közös ügyek kérdésében, szabatosan ki kellettvolna fejteni, különösen a kölcsönös védelemre, akülügyekre s főkép az államadósságokban a papírjognálfogva nem kötelező, de gyakorlatilagelkerülhetetlen részesedésre nézve. A rendek gyűléseugyan elvileg jelezte ezt, a tulajdonképenirendezést azonban a népképviselőkre hagyta. Akirály is ápril 7-én a nádorhoz intézett átiratábanaz egész államadósság negyedrészének (mintegy300 millió forintnak) elvállalását kívánta, de ezmár a rendek elé se került. Szóval a fontos kérdésekrendezése ezúttal elmaradt s ebben rejlikAusztria és Magyarország későbbi háborújánakegyik főbb, talán épen a legfőbb oka.Ez a felelős minisztériumról szóló javaslat-

473nak érdekes története, ami bizonyára nem vakondokmunka.Hasonló megfontolás kísérte az úrbériségtörléséről és a népképviseletről szóló javaslatokat.Az elsőre nézve azért akadt fenn az udvar, mivelattól tartott, hogy a mezei munkáknak abbahagyásaveszélybe ejtheti az amúgy is nagy áldozatokathozó nemességet.A másik, a népképviseletről szóló törvényjavaslat,amint ezt ismét Szögyény-Marich beszéliel 73. 1., ápril első napjaiban érkezett fel. Ebbena jövendő magyar törvényhozásnak népképviseletalapján leendő alkotása terveztetett s úgy Horvátországnak,mint a határőrvidéknek képviseltetésérevonatkozó intézkedések foglaltattak.A kancellária a határőrvidékre vonatkozórészét kifogásolta, mint a melynek katonai szervezetével– nézete szerint – nem fért ^jös-sze,hogy a törvényhozás jogában részesíttessék. FerencKároly fhg sem akart beleegyezni, mivel ezáltal a felség több ezer, minden percben mozgósíthatókatonától fosztatnék meg. Az összehívottkonferencia azonban az országgyűlés kívánatánakteljesítésére szavazott azon indító okból, mivela diéta a tagadó válaszban az ország integritásánakmegsértését látná.Kossuth is ekkor fönt volt Bécsben, de azértekezletre nem hivatott meg, csak magán-audienciánfogadta a főherceg.Az értekezlet ily formán – a főherceg ellenállásakövetkeztében – eredménytelenül oszlottszét. Ferenc Károly azután Lajos főherceg nézetétis kikérte. Ennek sem tetszett a dolog. Végresok töprengés után, éjfél táján, Szögyény tanácsagyőzött: hagyja helyben ő felsége az egész Javaslatot,de egyúttal bocsásson ki a nádorhoz leiratots ebben szólítsa fel úgy őt, mint a magyarminisztériumot, hogy a határőrvidék katonai szer-

474vezetén egyelőre semmi változás se történjék.Ily értelemben hagyatott jóvá a javaslat,Midőn pedig: ezekre oly nagy gondot fordítottak,már a vallás dolgában a debreceniek kérelméreKossuthtól benyújtott s egy pillanat alattmegszavazott javaslat (a XX. t. c), minden határozatlanságamellett is, nem okozott aggályt;valamint azt sem vette észre senki, hogy a katholikusokápril 7-én benyújtott petitiója az autonómiáértmiért nem nyert meghallgattatást? (1.cikkemet: Vallási ügyünk 1848-ban, Religio1890. I. 153. 1.)A magyar minisztérium kinevezése (EszterházyPál hg, Deák, Kossuth, Széchenyi, Eötvös,Szemere, Klauzál, később Mészáros, vegyes elemek!)ápril 5-én történt. Kossuth pénzügyminiszterlett, tehát már alkalmas volt hivatalnoknak,mivel hogy így legkevesebb kárt okozhat, valaminthogy a minisztériumból sem lehetett kihagyniés pedig Batthyány szerint azért, mivel aminisztériumon kívül sokkal többet árthat, mintannak keretén belül.Így vitte ki a diéta minden pontban akaratát.S mivel mind Bécsben, mind Pozsonybanmár nagyon kívánták az országgyűlés befejezését,V. Ferdinand király az udvarral ápril 10-én érkezettle Pozsonyba s másnap Szögyénytől készítettszép beszéddel rekesztette be az országgyűlést.„Én magyar nemzetemnek – így szólt -szívből óhajtom boldogságát, mert abban találomfel a magamét is. Amit tehát ezek elérésére tőlemkívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyiszavammal erősítve ezennel át is adom nekedkedves öcsém (a nádornak) s általad az egésznemzetnek, úgy mint kinek hűségében leli szívemlegfőbb vigasztalását és gazdagságát.”Miért hogy kellett az örömnek nemsokárakeserűségre változnia?

XXXIV.April 11-ke után. Az új alkotmányt kísérő bajok. Azelső népképviseleti országgyűlés júl. 4-én. A gyengekormány. Kossuth miniszter a radikálisokhoz hajlik. Aszeptemberi válság. Jellasics betör, kezdődik a harc. Avis major Világoshoz vezet. Befejezés.April 11-ke, az új törvények szentesítéséneknapja, fordulópont a Nemzet történetében. A rendiMagyarországot ekkor váltotta fel a jogegyenlőségreállított demokratikus Magyarország és pediga külső politikai viszonyok behatása alatt olyrögtönösen, amint azt rövid idővel azelőtt még alegvérmesebb magyar demokraták sem mertékvolna remélleni.A nagy nemzeti mozgalom, melyet Széchenyi1830-ban a Hitellel megindított, íme az áprilisitörvényekben érte betetőzését – fordított irányban.A Széchenyitől hirdetett reformeszmék egymásutánjátugyanis Kossuth útközben megfordította;a nemzetnek előbb gazdaggá tevése helyettelsőnek a politikai szabadság kivívását tűzte ki.Változtatott a módszeren is. Széchenyi reformeszméinekalapjául a munkát s a munka melletta felvilágosítás lassúbb menetét választotta, hogya nemzet haladása biztos és üdvös legyen. Kossuthellenben nem tudván várni, politikájánakmozgató eszközéül az érzelmeket választotta, akönnyebbik utat, melyhez a képzelődők s akikneknincs veszíteni valójuk, oly szívesen csatlakoznak.Széchenyi szemmel tartván a pragmatica sanctiót,mely Ausztriához köt s melyet addig, míg fennáll,

476mindig komolyan kell vennünk, folyton figyelmeztetett,hogy ezt a viszonyt s a vele fejlődött századosállapotokat érdekeink ápolásánál el ne felejtsük.Kossuth ellenben ezt könnyebben vettes az elméletileg oly szép, de a valóságban olynehezen megvalósítható független Magyarországottartván folyton szemei előtt, egyebek közt előbba Védegylettel az osztrák népeket, majd azosztrák népet az udvar ellen uszító márc. 3-kibeszédével magát az udvart tette törekvéseinkiránt gyanakodóvá. Széchenyi irataiban, majdegyik akadémiai felszólalásában is figyelmeztetettarra, hogy a nemzeti nyelv érvényesülését, aszázados latin helyett, ebben a nemzetiségektőltelített hazában ne erőltessük rohamosan, mivelez az eljárás a nemzetiségek féltékenységét fogjafelébreszteni. Ellenkezőleg történt. Széchenyivégre még az utolsó pillanatban is óva intett aparlamentaris felelős kormány rögtönös behozatalától,mert, mint Zárka alsó-táblai elnök is fejtegette,annak előfeltételeit kellene előbb megvalósítani.Ellenben Kossuth, hamarjában magáévátevén Eötvös centralista eszméjét, a külső viszonyoktóltámogattatva, ezt is pillanat alatt keresztülvitte;amint az udvar húzódozása ellenére keresztülvittea felelős minisztériumról szóló hiáuyosjavaslatot is, anélkül hogy a rést, mely a közösügyek rendezésének elmulasztásával támadt, betömtevolna.Széchenyi fölött tehát az egész vonalon Kossuthgyőzött s a nemzetnek ápril 11-én mindene megvolt,arait csak Kossuth suggestiójára kívánt. Deugyanakkor már környezte is egyúttal valamenynyibaj, s a Kossuth politikájában nem bizó férfiú,az általános öröm között, már ápril 11-én megláthattaa sötét felhőket is, melyek a nemzetlátóhatárán mindén oldalról tornyosultak.

477Szögyény-Marich fenntartott számunkra egyepizódot, mely Pozsonyban, a törvények szentesítésénekpillanatában, a trónbeszéd elhangzásaután történt. Az ünnepély alatt Eötvös br. minisztera mellette álló gr. Zichy Domonkos püspöknekazt mondta, hogy oszsza meg velük ö is aközörömöt, mire utóbbi, mint tőle tudom, – írjaSzögyény 82. l. – azt felelte: Kívánom, hogyaz új állapot annyi hónapig tartson, mint a hányszázadon át ősi alkotmányunk fennállott”.Nem hazafiatlanság, ellenkezőleg a mély hazafiúifájdalom adta Zichynek ajkára e szavakat,mely fájdalom előreláttatta vele az elkerülhetetlenszomorú valót. Látta a mozgolódó nemzetiségeket,hisz az alsó szélek, kivált a horvátok, GájLajos izgatásai folytán, már a 30-as évek ótakancsal szemmel nézték a magyart; látta a nemzetfelkészületlenségét az új állapotra, látta aSzéchenyitől régen felhányt „zsarnok kis fractiót”,mely uralkodik és szélsőségeiben alig fog megállani;látta az udvar lehangoltságát, miutánLajthán innen és Lajthán túl folyton szorítottaa fractió, szóval láthatta a Deák-féle „részeg embert”,kivel józanul beszélni nem lehet.Acsádynak, mint történetirónak, szintén kelleneezeket látnia; de ö nem lát semmit, nekimindenki hibátlan, csak a gyenge, tehetetlenudvar – a beteg, gyámoltalan királylyal – a bűnösegyedül, bűnös mindenben. Azért Zichy Domonkosfennebbi nyilatkozatát is eme gyanúsítómegjegyzéssel kíséri: „Családi összeköttetései révéntudhatta, hogy az udvar egyik rejtett zugábanmár szervezkedik az a hatalom, mely a 48-astörvényhozás egyszerű halomra döntését tűzte kicéljává”. (734. 1.) Hogy ezért beszélt úgy.Pedig nem úgy volt az. Amit Zichy mondott,más higgadt ítéletű férfiú is ugyanazt mondhatta

478volna az új intézményekről. Ép azért nem meggyanúsítanikellene Zichyt, hanem gondolkozni kellenenyilatkozatán, gondolkozni az akkori állapotokons felidézésük okain, hogy végre valaháraa magunk hibáinak tudatára és egy kis önismeretreébredjünk!....Az új miniszterek ápril 12-én, 13-án érkeztekPestre; 16-án vették át az ország kormányzását.Mennyi bajjal járt a minisztériumok szervezése,a hivatalnokok beállítása! A miniszterekmagok sem voltak gyakorolt hivatalnokok, sokatkellett megtartaniuk a régibb kormány-hivatalokembereiből, amiért ismét a szinte általában republikánussávált sajtó részéről folytonos megtámadtatásoknakvoltak kitéve. De diplomatáksem voltak (Szilágyi története X. 71. 1.), kiadottrendeleteikben úgy beszéltek, mint ahogy a miniszternek,aki tudja, mi való nyilvánosságra smit kell elhallgatnia, beszélnie nem szabad.A most már megmozdult szerbekkel és horvátokkalszemben pedig, se pénz, se elegendő katonanem lévén, szinte tehetetlenül állott a kormány s aközönségnek még sem volt ez iránt belátása. Petőfia május 12-ki népgyűlésen kijelentette, hogynem a hazát, nem önmagát, de még a kutyájátsem bízná az ilyen kormányra s a convent összehívásátsürgette.Közben az országgyűlés összehívására istörténtek előkészületek, mely tényleg júl. 4-énmegnyílt; 415 képviselő jelent meg (köztük 4 földmivelő),„sokan alig bízva a haza jövendőjében”.Radikalis csak 36 volt, de később ez a kis számragadta magához a hatalmat. Batthyány Lajos miniszterelnökszeptemberben találkozván Szögyény-Marichcsal, így jellemezte ezt az országgyűlést:„Ön emlékezni fog a legutóbbi pozsonyi országgyűlésre,amelynek tagjai közt már sok kivetni

479való volt s mégis biztosíthatom önt, hogy ezekvalóságos római szenátorok voltak a mostani pestiországgyűlésen együtt levőkhöz képest. Ha ezekközül egy tucatnak a fejét nem veszik, addig ebbenaz országban nem lesz csend és rend”. (94. 1.)Oly rohamosan fejlődtek a külső s belsőbajok, hogy azok felett való uralkodásra, eszközökhíján, még a legerélyesebb kéz is gyenge lettvolna, annál kevésbé volt alkalmas ez a vegyesérzelmű minisztérium. Kemény Zsigmond báró,képviselő, a 47-ki ellenzéki programra centralistáinakegyike, ezeket mondja róla: „A minisztériumsoha rá nem szánta magát arra, hogy miniszteripártot alkosson és a vezetőkkel rendesérintkezésbe jöjjön. Ellenben elég ügyetlen voltegy nagy bakot lőni, t. i. Kossuthot nevezte kia. minisztérium szónokának a parlamentben. Errőlprivative értesíttettünk,Úgy kellett tehát képzelnünk a dolgot, 1 ör,hogy Kossuth csak azt fogja órálni, ami a minisztertanácsbaneldöntve van; 2-or, hogy nekünkazt kell védeni az oppositió ellen, arait Kossuthelőterjesztett.Azonban rendszerint mit tett Kossuth?Változtatva adta elő a minisztertanács nézeteits aztán, midőn az oppositiótól e nézetekmegtámadtattak, még egyet fordított a dolgon ésszépen átszökött az ő nézeteikhez.A miniszterek dühöngtek magokban, de crisisektőlfélvén, kénytelenek voltak a szavazáskorKossuthtal együtt felállani. S mi eredt ebből?Az, hogy a mérsékelt emberek, kik a vitatkozáselején és folyama alatt szólottak, mindig nagyorral távozának a gyűlésből el; mert conservatívebbmodorban nyilatkoztak, mint – az eredménybőlmagából ítélve – a miniszterim cél-

480szerűnek tartotta, és mert nem úgy votizáltak,mint a hogyan nyilatkoztak.A közönség tehát őket reaktionäres embereknektartotta, kiket a minisztérium ólomsúlykéntvon maga után és miattok szabadon nemmozoghat...Kossuth látva, hogy a mérsékelt párt népszerűségeelkopott, nem zsenírozta magát többé.Eleinte csak éjjeli conferentiákat tartott az ellenzék(a Nyáry, Madarász vezetése alatt álló 36radikális) vezetőivel, később nyíltan cimborált azegész párttal. Kossuthnak a szélső demokratákkaliösszeköttetése oly fenyegető impulzust adotta közvéleménynek, hogy majd mindenki e pártlibériájába öltöztette gondolatait és senkisem bátorkodotttisztán hallatni nézeteit”. (Beksics:Kemény Zsigmond a forradalom és a kiegyezés.1883. 59-60. 1.)Érdekes jelenet folyt le e tekintetben júl.20-án a képviselőházban. A minisztérium a királyjún. 10-ki leirata folytán, melyben a birtokán,Lombardiában dühöngő olasz forradalom ellensegítséget, katonát kért, elég határozott igéietettett. Kossuth ezt a képviselőház előtt megtagadta;erre Eötvös, Batthyány és Deák nyomban ellenevoltak kénytelenek felszólalni, mire Kossuth másnapkijelentette a házban, hogy amit mondott, azcsak a saját véleménye volt.Oly szomorú állapot volt ez, magában azintéző testületben, hogy már miatta is valóban ellehetett volna mondani, hogy: veszélyben a haza!Szélvetés volt ez mind, rá kellett jönnie avihar aratásának. Ausztria felöl is mind erősebbenkezdett fújni a szél... peccabatur intra etextra muros, amint ez részletesen nem Acsádymüvében (734-98. 1.), mert az hangulat csupánés nem történetírás, hanem Márki Sándornál (Szi-

481lágyi története X. 105. 1.) és Kemény imént idézettművében olvasható.Szept. 5 én Széchenyi elméje elborult, 10-énaztán az egész minisztérium beadta lemondását,a ház pedig az új minisztérium megalakításáigKossuth, Szemere és Mészáros triumvirátusárabízta a kormányt. Jellasics átkelt a Dráván.Következett ezután egy rövid idő, midőn amagyar nép lelkesedését az egész világ megbámultaés következett végre az előrelátható vismajor határa alatt – Világos. Elhulltanak legjobbjainka heves harc alatt. Kossuth Törökországbamenekült.Deák előbb Kehidára vonult vissza, majd1855-ben Pestre, az Angol királynő szállóba tetteát lakását s az a két kis szoba, melyben lakott,mint Csengery mondja, a nemzet szalonja lett,ott keresett tanácsot, vigasztalást a búsuló magyar.Elég volt akkor, ha látogatói azt mondtákel otthon, hogy Deák él és működik, hogy nemesett kétségbe, sőt hogy egyszer-másszor jó kedvébenis látták.1867-ben létrehozta a kiegyezést s megbékülésta király és nemzet között. Azután pedigmegmaradt egyszerű képviselőnek s a haza díjtalanbölcsének tovább. Midőn nagyon igyekeztek őtrábeszélni, hogy legalább egy kis emléket, a királyés a királyné arcképével, fogadjon el, arrasem volt rábírható, hanem ezt felelte: Ő felségevalószínűleg túlél engem. Ha meghalok, mondjael síromon, hogy Deák Ferenc becsületes embervolt Ezt kérem jutalmul. (Jellemzését 1. GyulaiPál: Emlékezés Deák Ferencre, Bpesti Szemle1904. 321. 1.)Széchenyi Döblingben visszanyerte régi erejét.Politika iránt is érdeklődött s megírta a hiresBlicket, melylyel oly sok keserűséget okozott

482az osztrák államférfiaknak. De midőn a rendőrségemiatt házkutatást tartott nála s Thierryrendőrminiszter azt írta neki, hogy „a tébolydamegszűnt excellentiádra nézve menhely lenni”,hallgatag lett, rosszabb következményektől tartotts 1860 ápril 8-án főbelőtte magát. (Falk i. mű 341.1.)*Acsády művének végére értünk, én is befejezemtanulmányaimat. Az ápril 11-ke után következettidőről, melyet Acsády is röviden, össze-,foglalólag ad elő, legyen elég ennyi. Közelebbesik hozzánk ez „a korszak, semhogy a történetíráskimondhatná róla utolsó szavát; a rengetegirodalom dacára, mely róla szólva keletkezett, azanyag még éretlen. Talán 50 év múlva utódainktisztábban fogják látni az eseményeket s mozgatóokaikat, ma még nem látjuk ezt.Érezzük azonban a nagy korszak hatásait.1867 óta a külső kultúrában óriásit haladtunk.Kár, hogy ez a kultúra nemcsak, mint AranyJános szokta mondani, a költészetben, hanem azirodalomban és a közéletben is kozmopolita lett.És érezzük e korszak hatásait az anyagi téren;talán a telekkönyvek beszélhetnék el legjobban,hogy fogy a talaj lábaink alatt; hogy fogy, szegényedik,kivándorol a magyar nép. A gentrypedig szinte kimúlt már.Érezzük, mintha ott, 1848-ban, ott a reformkorszakban, valami hiba törtónt volna ésamint ezt jobban és jobban fogjuk érezni, mindinkábbfog kiemelkedni abból a nagyszerű korszakbólSzéchenyi István gróf neve: politikaiokossága, áldozatkészsége, fáradhatatlan nagy munkásságaés az utolsó pillanatig rettenthetetlenóvó szava, hirdetve, hogy ilyen a legnagyobb magyar,vajha ezt követtétek volna!

Összefoglaló kritika a II. kötetről.Acsády történetének II. kötete II. Ulászlókorától (1490.) napjainkig, illetőleg 1867-ig terjed.Folytatólagos tanulmányaimban itt is nyomról-nyomrakövettem.A szíves olvasó azonban bizonyára észrevesziazt a különbséget, mely az I. és a II. kötetrevonatkozó tanulmányaim között jelentkezikés pedig nemcsak terjedelem, hanem a tartalom,illetőleg a fejtegetett kérdések természete szempontjábólis. Míg az I, kötetnél jobbára egyháziszempontokkal, Acsádynak a pápák és a magyarpapság történeti szereplésére vonatkozó tévedéseivelfoglalkoztam, a II. kötetre vonatkozó tanulmányaimbanez a szempont csaknem teljesenelmarad, ehelyett mélyebben belemarkolok az általánosnemzeti történelembe s ott kisérem Acsádyfejtegetéseit.Ennek oka Acsády könyvének a természetébenrejlik. II. kötete ugyanis egészen más természetű,mint az I. volt. A II. kötetben egyszerrefelhagyott mind a kath. egyház idétlen támadásaival,II. Ferdinándig alig tér erre rá, mind pediga királyok működésének a zsidóság iránt valómagatartásuk szerinti megítélésével, amely kétszempont annyira tipikussá teszi I. kötetét. Ennélfogvamagam is, eltérőleg az Előszóban jelzettcélomtól, másfelé kísértem s különös figyelmetfordítottam ama fejtegetéseire, melyekben a Habs-

484burgház viszonyát hazánkhoz, továbbá a nemzetifelkeléseket, valamint újabb alkotmányos viszonyainkfejlődését, különösen Mária Terézia óta,tárgyalja. Az újabb kutatások különösen e térentisztáztak sok régi előítéletet.Bőséges anyagot találtam itt is a megbeszélésre,bővebbet, mint ahogy gondoltam volna..Acsády II. kötetében a protestantizmus házi történetétköztörténetté avatja, az újabb monografikusirodalommal szemben csak a régi előítéleteketszínezi ki s rosszabbat ír, mint amit eddigtőle olvastunk. Arra az Acsádyra, aki pl. Szilágyitörténetében I. Ferdinánd korát írta meg, vagyaki Magyarország Budavár visszafoglalása korábaucímű nagy értékű művet írta, vagy aki GiudelynekBethlen Gáborját magyarra fordította, ittrá nem ismerünk többé. Félisteneket rajzol ott,hol az újabb történet csak gyarló emberekre ismer;neki a Habsburgház következetesen csak anemzet ellenségeinek sorozata, ellenben a nemzets koronkint szereplő férfiai magatartásában seholsemmi hiba, sehol meggondolatlanság, sehol semmijellemfogyatkozás. Eszeágában sincs tárgyilagosságratörekedni s az eseményeket okaikban, természetesmenetükben bemutatni Igaz, való történetetép oly kevéssé tanulhatunk tőle, mintakár Buday Ezsaástól.Újabb szempontokat, a hogy azok előttünkma egész tisztán állanak, a történeti fejlődésmegítélésénél nem érvényesít. Pedig egész korszakokfelfogása ezen fordul meg. I. Ferdinánd korátólegész a Budavár visszafoglalásáig, illetőlega török végleges kiűzetéséig például csak az országnyugati karéja (12-16 vármegye) képeztea királyi Magyarországot, mely a saját védelmére,hacsak a király le nem mond róla, elégtelen volt.Ép azért fentartásához pénzzel, katonával az örö-

485kös tartományok is hozzájárultak. Ez a helyzetokvetetlen és egész természetszerűen nagyobbfüggésbe hozta az udvarral, mint a hogy önállóságaa rendes viszonyok közt megengedné. Mármost aki ezt tudja, az egyrészt nem teszi felelősséa Habsburgokat az egész ország, az egésznemzet akkori állapotáért (hisz egyik része szorosana török hódoltság alatt nyögött, a másikrésze ugyancsak a török protektorátus alatt állóerdélyi rész volt), másrészt a királyi részen szintetermészetszerűleg kifejlődött viszonyokban semkeres egyszerű alkotmánytiprást, hanem úgy ítélimeg a rendkívüli helyzetet, a hogy az tényleg volt.Ebből folyólag egész más megítélés alá,esnek az akkori nemzeti felkelések is, mint ahogyazt a protestánsok a magok érdekében történetünkbebecsúsztatták. A régi előítélet s vele Acsádyis, mivel az úgy szebben néz ki, az alkotmányért,szabadságért való harcokat látnak bennök, midőnpedig azok nem voltak egyebek, eltekintve azegyes vezérek egyéni céljaitól, mint egyik hullámaannak a nagy vallási harcnak, melyet azújonnan keletkezett protestantizmus az egész kath.Európa ellen vívott. Vallási s nem nemzeti harcokvoltak azok. Acsády fejtegetéseivel szembenbemutattam a Bocskay, Bethlen, I. és II. RákóczyGyörgy, valamint Thököly felkeléseit; mily mástermészetűek azok, mint ahogy azt a közkeletűkönyvek Acsádyval együtt hirdetik. A nemzetügye a Wesselényi-féle összeesküvésben kezd iga«záu szerepelni, ugyanilyen természetű aztán II.Rákóczy Ferenc felkelése is, szóval egészen más,mint sem hogy az előbbi felkelésekkel egy sorbavolna állítható.Vagy micsoda történetíró az, aki a Habsburgokbanfolytonos és merő ellenségeket lát, denem kutatja: miért kellett hazánknak Szápolyai

486miatt török járom alá kerülnie, vagy nem kérdezi,hogy azoknak a prot. felkelőknek a kardjamiért irányult mindig csak a kath. Habsburg ellenés soha a pogány török ellen, aki ellen annyitharcolt Hunyadyak korának nagy nemzedéke?Ilyen tárgyilagosságot Acsády könyvébenhiába keresünk. Elejétől végig irányzatos mű az,mely nem az igazságot keresi, hanem a legszűkebbkeblű felekezetiséget szolgálja.Csupa régi előítélet az is, ahogy az új Magyarországmegalakulását mutatja be.Tanulmányaimban az események megítélésénél,támaszkodva az újabb kutatásokra, ezeket aszempontokat igyekeztem érvényre emelni s azeseményeket ezek szerint újabb, a réginél igazabbtörténeti perspektívába állítani, hogy végretörténetet tanuljunk s ne meséket. Hogy megadjukminden történeti tényezőnek a magáét s necsináljunk önző emberekből félisteneket, az igazinagy férfiak rovására.Mivel ezt akartam csupán, mivel első sorbanAcsády alapvető tévedéseire akartam figyelmeztetni,művem, minden terjedelme dacára, nemösszefüggő történet, hanem egyes főbb történetikérdések megvitatásának sorozata. De az olvasó,kivált a történet tanárai, akik az egész történetianyagot ismerik, így is észre fogják venni, hovácéloztam. Mert hiszen ezen fő szempontok szerintigazodik aztán a további történeti anyag, az összesapróbb, illetőleg részlet-kérdések is. Történeti könyveinkreformját óhajtom, hogy kivált iskolai könyveinkne hirdessenek mást, mint amit az újabblevéltári kutatások felszínre hoztak s a rajtokalapuló monografikus irodalmunk hirdet. Hogyvégre mesék helyett tanítsunk nevére méltó történetet,mert abból fog igazán okulni, abból, megismervea nemzet hibáit is, fog igaz tanulságot

487meríthetni a jövőre a fiatal nemzedék, eltekintve,hogy ezt kívánja a tudomány érdeke is. A merőönhízelgés, a tények elferdítése nem jó oktató.A Deák-féle önmérséklet, okosság javíthat a többiközött azon a százados rossz viszonyon is, melybenrégtől fogva, a pragmatica sanctió által hozzákötve,Ausztriához és az udvarhoz állunk. Sajnospedig, ehhez még sokáig hozzákötve kell maradnunk;azért a boldogulást inkább a kölcsönösmegbecsülésben, mint a folytonos szidalmazásbankellene keresnünk, amiben főképen a tárgyilagosanelőadott iskolai történet is segítségünkre lehet.Acsády jelen műve – mint tanulmányaimmutatják – ellenben ebben is, másban is nemhaladást, hanem hanyatlást jelent; azért valóbankár volt a nagy fáradságért, melyet szerzőjereá fordított. A tudománynak nem lesz belőlehaszna.

FÜGGELÉK.Magyar alkotmány és jogtörténete Tekintettela nyugati államok jogfejlődésére. II. bőv. kiadás.Írta: Timon Ákos. 1903. 724. 1.I.Sok megjegyzésre szorul mind az, amit Timonaz Árpádházi királyok egyházi hatalmárólír. (254-70. 1.)Ennek kellő méltatására előrebocsátom azt,hogy Szilveszter pápának István királyhoz intézettbulláját nem ismerjük, elveszett; az elsőoklevél pedig, mely a magyar királynak egyházihatalmáról nyilatkozik, II. Orbán pápának Kálmánkirályhoz 1096-ban intézett levele. Ezután mársűrűbben jelentkeznek az adatok és a kánonjogtudomány,ezekből következtetve visszafelé, igyekszik– kombinálva – megállapítani mind a szt.István, mind pedig a XI. századbeli utódainakegyházi hatalmát, illetőleg a magyar püspöki székekbetöltésének módját.Nagyobb világosság okáért még azt is megjegyzem,hogy a püspök-kinevezési jog, melyet1 Α jelen tanulmány meg-jelent az Egyetemes KritikaiLapokban 1903. 81. 1. Ezt a részletét azért csatolomide, mert a könyvem elején rövidebben tárgyalt SzentIstván-féle korszakra vonatkozólag, Szent István királyegyházi hatalmát s a tőle adományozott kath. egyházibirtokok jogi természetét részletesen megvilágítja.

489királyaink most gyakorolnak, újabb keletű, Zsigmondkirály kiváltságképen kapta a konstancizsinattól (1417-ben), valamint apostoli királyoknakis csak Mária Terézia óta, ennek a pápátólnyert kiváltsága következtében, nevezik magokat.Már most visszatérve szt. Istvánra s közvetlenutódaira, egyházi hatalmukat legújabban Fraknói(A magyar királyi kegyúri jog. 1895.) és Rajner(A püspöki székek betöltésének története. I.1901. 413. 1.) alapos szakmunkáikban fejtegették.Fraknói szerint szt. Istvánt a pápa apostolikövetségi joggal ruházta fel, mely mint személyikiváltság utódaira nem szállott át. Ezen követségijog alapján nevezte ki István király az első főpapokat;hogy azonban ezeknek a halálával megüresedettszékeket hogyan töltötte be, az okiratokhiánya miatt nem tudható. Valószínűnek tartjaazonban, hogy már szt. István a kánonok intézkedéseitléptette életbe: a káptalani választást,királyi jóváhagyással és a pápa (illetőleg nevébenaz érsek) megerősítésével. Legalább az érsek választására1204-ben Esztergomban összegyűlt esztergomitartomány püspökei és káptalani tagokazt irták III. Ince pápának, hogy „Magyarországban,amióta a kereszténység megállapíttatott, egészaz ő korukig, a főpapokat miudig a káptalanokválasztották.” (17. 1. )A magyar királyok, szt. István utódai is – ígyfolytatja – gyakoroltak jogokat az egyházi téren,de ebben nem a szt. István követségi jogára, hanema kegyúri, patronátusi állásukra támaszkodtak,melyet az egyes egyházi intézmények alapítói ésjavadalmazói, úgy szintén ebeknek utódai részéreaz egyetemes egyházi jog biztosított.Egyébiránt az Árpád-házbeli királyok udvaránálaz a felfogás is volt uralkodó, hogy a királyikegyuraság jogai és kötelességei nem szorít-

490koznak csupán azokra az egyházakra és javadalmakra,melyek a királyoktól alapíttattak. Ez nyertkifejezést IV. Béla 1263-ik évből való egyik oklevelében,melyben magát Magyarország összesegyházai kegyurának mondja. Ε szerint a magánkegyurasága királyi kegyuraságnak minden tekintetbenalá volt rendelve és királyaink ezt a jogota szentszék tudtával és beleegyezésével gyakorolták.(40. 1.)Rajner még szorosabb következtetésekre jut,magát a követségi jogot illetőleg is. Azt látjaugyan a hazai kútfőkből, hogy szent Istvánt apápák valamelyes egyházi kiváltsággal felruházták,de hogy milyen terjedelmű volt az, biztosanmegállapíthatónak nem gondolja. Szerinte „szentIstvánnak az apostoli követségből eredő felhatalmazásaa püspökségek betöltése körül igen korlátoltvolt: csakis a püspökség felállításakor elsőízben rendelhette az egyházmegye számára a püspökötés ebben is az electio canonica egy bizonyosformájához volt kötve, amennyiben tartozott afőpapok és szerzetes férfiak tanácsával élni. Amásod– és harmadízben való betöltésnél már ezenjogot sem gyakorolhatta, hanem ezen alkalmakkormár a rendes eljárásnak volt helye.” (424. 1.)Egyébiránt az a nézete, hogy nálunk kezdettőlfogva electio canonica révén töltettek bea püspöki székek, azon különbséggel, hogy ezenelectio canonica formája nem volt mindig egy ésugyanaz.Midőn pedig ez a két komoly tudós az elsőkirályaink egyházi hatalmára vonatkozó kérdéstfejtegeti, a XI. századi okmányok hiányának feltüntetésemellett, gondosan mérlegeli a későbbiadatokat: mi és mennyi következtethető belőlükaz előző korra. Vizsgálódásaik menete szemünk

491előtt foly le, magunk látjuk, hogy így lehetett azs alig máskép.Timonnál ezekkel szemben szinte meglep abiztosság, ahogy a szt. István és utódainak egyházhatalmikörét körvonalozza. Neki a kérdéstiszta és világos, mintha csak a múlt századravonatkoznék.Szerinte így állna a dolog. II. Szilveszternemcsak a koronát, mint a királyság jelvényét,küldötte meg Szent Istvánnak, hanem felruháztaőt a pápai követséggel, az apostoli szék követeitmegillető egyházhatalmi körrel. Tehát a II. Szilveszteradományozta pápai követség volt alapjaa későbbi magyar királyok egyházi hatalmánakis. (255.1.) Ugyanis szerinte valamint az apostolikövetség jelvényét, a kettős keresztet, úgy azazzal járó jogokat is átszállította Szent István aző utódaira, csakhogy később – úgymond – ezenjogok egyrésze a pápaság javára veszendőbe ment(ugyan?) és a magyar királyok ilyképpen megcsorbítottegyházi hatalmát már nem neveztékapostoli követségnek, hanem főkegyúri jognak.(262. 1.)Ezen egyetemes kegyuraságot is – így folytatja– a pápai követség kifolyása gyanánt kelltekintenünk, mert a közönséges egyházi jog szerintilyen általános, illetve egyetemes kegyúri jognem illeti meg a királyt, miután a kegyuraságalapját merőben az egyházalapítás képezi és pediga királyi hatalomtól teljesen függetlenül. Sőt aszékesegyházaknál, érsekségek– és püspökségeknélmég alapítás esetén sem igényelhető a kegyúrijog, nevezetesen annak legfontosabb része, a kijelölésijog, (csak az a kérdés, megvolt-e Szt. Istvánután?), hacsak azt külön pápai kiváltság nembiztosítja.Nálunk azonban a királyok úgy a székes-,

492mint a többi egyházak fölött kegyuraságot, illetvefőkegyuraságot gyakoroltak olyképpen, hogy amagánkegyuraság is a király egyetemes kegyúrivagy főkegyúri jogával szoros alárendeltségi viszonybanállt, amely függőségi viszony nem ismagyarázható másként, mint csak úgy, hogy amagánkegyuraságot a királyi főkegyuraságból eredőnektekintették. (268. 1.)Nekem úgy látszik, hogy ez a Timonféle nézet,mely a magyar királyoknál mindent de mindenta pápai követség privilégiumából származtat ésaz egyházi javadalmak alapításával járó királyikegyuraságtól teljesen eltekint, csak oly véglet,mint az a másik Acsádynál, aki viszont e térenmindent, a pápa kizárásával, István királyi hatalmábóligyekszik levezetni. (A magyar birodalomtörténete I. 77. 1.)Teljesen más ez a nézet tehát, mint akárFraknói, akár pedig Rajner nézete, egybekötve aXI. és XII. században az egyetemes egyházbanáltalánossá vált electio canonica teljes kizárásával.Az az egy bizonyos, hogy a magyar királyokilyetén – Timonféle – egyházi hatalma olyanjogfejlődés volna, melynek hasonmását a többiállamokban nem találjuk. De az a kérdés, hagyvalóban így volt-e? Vajjon azon a különbségenkívül, mely egyházunk és a nyugat egyházai közöttfenállott annak folytán, hogy egyházunk ahűbéri békókat nem ismerte, megvolt-e még az akülörabség is, hogy királyaink szt. István utánapostoli követségi jogon nyugvó egyházi hatalmatis gyakoroltak és főkegyurak voltak, nem az egyházalapítás,hanem a követségi jog kiváltságoscímén?Az a kérdés, így volt-e ez?Ami történeti anyagot e kérdésre vonatkozó-

493lag összehozni lehet, azt Fraknói és Rajner öszszegyűjtötték,de abból Timon túlzó nézete nemkövetkezik. Tehát az a történeten kívül áll.Állításom némi megvilágítására példakép csakkét adatot hozok fel. Hogy nálunk szt. István ótaa canonica electio volt szokásban, vagyis, hogy apüspököket a káptalanok választották, azt a többiközött az 1204-ben Esztergomban érsekválasztásraösszegyűlt választók fönnebb említett nyilatkozatais bizonyítja, hogy „korukig a főpapokat mindiga káptalanok választották”.Hogy továbbá szent István apostoli követségijoga nem szállott át utódaira, azt Fraknói atörténeti emlékek egész sorával bizonyítja s elsőnekfelhozza II. Orbán pápa 1096-ki levelét Kálmánkirályhoz. II. Orbán pápa – úgymond –késznek nyilatkozik, hogy azt a méltóságot, amitszent István bírt, Kálmán királyra ruházza; amivel jelzi, – így következtet Fraknói – hogyazt Kálmán már nem bírta (11. 1.)Az ilyen adatok természetesen nem kedveznekTimon nézetének. És mit mond erre, hogyantöri le ezek élét? Úgy, hogy az 1204-ki érsekválasztástegy jegyzetben említi fel, (264. 1.), dea választók fontos nyilatkozatát elhallgatja; FraknóinakII. Orbán pápa leveléből vont következtetésétpedig tévesnek nyilvánítja (262. 1.), és pedigilyen okadatolással: „valamely jog újabb adományozásavagy megerősítése – úgymond – a középkorijogrendben nem jelenti azt, hogy a megadományozott,vagy megerősített egyén azon jogotmár előbb nem bírta; sőt ellenkezőleg”. – ígyaztán valóban minden érvet el lehet ütni, de adolog még sem lesz bizonyítva, mivel ez egy kicsitolyan circulus vitiosusos eljárás.Azt meg aztán igazán nem lehet komoly bizonyítéknakvenni arra nézve, hogy szent István

494utódai az apostoli követség egyik legfontosabbalkatrészét, a nagyobb egyházi javadalmak betöltésétokvetetlen gyakorolták, midőn azt mondja,„mert azon időben, a XI. században, a császárokés fejedelmek is általán igénybe vették és gyakoroltáka nagyobb egyházi javadalmak szabad, azegyházi hatóságoktól független betöltését, adományozását”.– (262. 1.)Lehet-e vajjon egy visszaélésből jogot bizonyítani?Mert ha Timon mint visszaélést akarjaoda állítani azt, hogy szt. István utódai közülegyik-másik a követségi jogokat bitorolta, azt utoljárais valószínűnek lehet tartani; hiszen az investiturátsem az egyház megbízásából gyakoroltákés mégis megvolt, s Kálmán mint elődei által gyakoroltvisszaélésről mondott le róla az 1106-kiguastallai zsinaton.Mi mindenféle visszaélés kaphat lábra a hatalmasoknál!Csakhogy Timon az apostoli követségijogot szt. István utódainál nem mint visszaélést,hanem mint a szentszék akaratából átszállottjogot, mint rendszert s a nyugoti jogtól eltérőfejlődést vitatja, arra pedig nem jó érv a nyugatifejedelmek visszaélései.Szóval Timonnak az Árpádházi királyok egyházihatalmáról vallott tana túlzás, melyet tényeknem fednek s arra nem támogatnak. Ε tekintetbena mai napig többet nem tudunk, mint a mennyitFraknói könyvében olvasunk.II.Azonban a legérdekesebb kérdések egyikeTimon könyvében a birtokállapot szt. István korában,azon sokïéle vonatkozásnál fogva, melybenaz az új alkotmány intézményeihez állott.Ami pedig ezt oly érdekessé, jobban mondvakülönössé teszi, az a Timon enemű fejtegetéseinek

495szinte középpontját képező: meg nem szállott területek,a senkibirtoka az elfoglalt hazában. Szt.István korában – nála – ezek játszanak főszerepeta vármegyék felállításánál, a rendi szervezetnél,és az adományjószágok keletkezésénél.Azonban minél többször tér vissza rajok, s minéltovább haladunk könyvében, annál kevésbé értjükezt a senkibirtokát s a rá emelt intézményeket.Ugyanis a honfoglaló magyar magával hoztaaz etelközi szerződést s annak 2-ik pontja a szerzendőbirtokra nézve úgy intézkedik: hogy amitközösen szereznek, azon mindnyájan közösen osztozkodjanak.Ez egészen világos elv s a mai történet tanításaszerint a honfoglalók az elfoglalt hazai területetígy is osztották fel egymás között.Timon, szt. Istvánt megelőzőleg, az ősi bírtokrendrőlszólva foglalkozik ezzel a birtokosztássals maga is először ezt mondja: „A nemzetgyűlésosztotta fel az országnak területét a törzsek közöttés a törzsek ezen felosztás, ezen nemzeti rendelkezésalapján a részükre kiutalt területeket nemzetségekszerint megszállották”. (64. 1.) A megszállottföld tehát a 7, illetőleg a kabarokkal, a8 törzs között oszlott fel s természetesen egyjelentékeny része a vezér családjának jutott. Εszerint az ország egész területe egyrészt a vezér,másrészt a törzsek, illetőleg a nemzetségek (állítólag108) birtoka lett.Csakhogy nem ez a fő Timonnál, hanem abirtoknak egy más speciese, melyet ö így körvonaloz:„A viszonyok úgy hozták magukkal, hogyaz ország területének jelentékeny része a nemzetiségiföldosztásba bele nem vonatott, semmiféleszálláshoz nem tartozott. Ennek oka magának azillető területnek természeti, földrajzi sajátosságaibanrejlett. A rengeteg erdőségeket egyfelől, a

496kiterjedt mocsaras vidékeket másfelől, miknek hasznátnem vehették, szabadon hagyták. Ezek a szabadonmaradt területrészek a törzsnek közös vagyonát,közös birtokát képezték. Ezeken a megnem szállott területeken kívül voltak azonban mégolyan földek is, melyek a várak őrzésére és fentartásárarendelt népek ellátására szolgáltak: avárföldek” (66. 1.)Már most ezeknél a birtokon kívül helyezettföldeknél kezd Timon érdekes lenni. Kié voltakezek tulajdonkép? Ő is nyomban ezt a kérdéstveti fel. Vitás, azt mondja, vajjon ezek a várföldek,miként az imént említett szabadon maradterdős, mocsaras területrészek is, egy-egy törzsnekközös tulajdonai voltak-e, avagy magának alegnagyobb politikai egységnek, a nemzetnek, azállamnak képezték-e közvagyonát?Aki Timon könyvét végigolvassa s megfigyelia középkori népeknek általa vázolt gondolkodását,jogi intézményeik fejletlenségét, annak kell hogykülönösnek lássék már maga ez a kérdés is: anomád, a félbarbár magyarnál állami közvagyontemlegetni? Így a 106. lapon pl. így ír: „Az állam,mint az összességtől különálló eszmebeli egység,mint az összesség érdekében működő Organismus,a középkori népek képzetében még hiányzott ésennek következtében nem létezett olyan hatalomsem, mely valóságos, az összesség érdekében működő,absolut létjoggal bíró hatalom lett volna”.Hát a mely népnél nemcsak nincs államiszervezet, de még az állam fogalma is hiányzik,lehet-e annál állami közvagyont keresni?S Timon mégis nemcsak felveti a kérdést,de imigyen is felel rá: „ . . . helyesebb ezeket avárterületeket, valamint a nemzetségek által megnem szállott területrészeket egyáltalában amatörzs köztulajdonának tekinteni, amelynek székén

497belül feküdtek. Ε törzsi közös tulajdon csak akkorváltozott át nemzeti vagy állami közvagyonná, midőna monarchikus elv győzelemre jutásával akirály (szt. István) ráteszi kezét a törzsek rendelkezésealatt állott, a szállásokon kívül lévő földbirtokokras azokat közvetlenül a királyi hatalomnakveti alá.” (67. 1.)Íme állambirtok szt. István korában! Aholpedig állambirtok van, ott bizonyosan államkincstárnakis kellett lennie, talán kettős könyvvitellelis dolgoztak? Miért ne? Hiszen ez csak olyananachronismus volna, mint az államvagyon léte szt.István korában! Csakhogy az utóbbira maga Timonis tagadólag felel (229. 1.)Miután pedig szokása ellenére ennél az elméleténél,az államvagyonnál, egyetlen forrást vagyszerzőt sem idéz; ezért, de meg a dolog természeténélfogva is kénytelen vagyok az ilyen állambirtoklétezését szt. István korában tagadni. Először,mert ez ellenkezik a Vérszerződés 2-ik pontjával.Másodszor, mert sehol sem olvastam, hogyszt. István, egyéb reformjain kívül, a Timon szerintis azelőtt a törzs közös vagyonát képező „megnem szállott földekre” valaha rátette volna kezét.Harmadszor, mert állami közvagyon a király kezébenellenkezik annak a kornak a királyról ápoltazon felfogásával, melyet Timon így jellemez:„Az államélet fejletlenségének e korszakában...a királyra átszállott hatalmat nem úgy fogták fel,mint egyetemes közjogi alapon nyugvó közhatalmat,melyet a király az összesség érdekében gyakorol,mely a királyra az összesség érdekébenruháztatott át, hanem inkább mint a király személyeshatalmát, mint az ő magánhatalmát.”' (107. 1.)Állami közbirtok magánhatalom kezében lehet-e?– Negyedszer tagadom, mert úgy látom,hogy komoly történetíróink szt. István korában

498nem ismernek mást, mint királyi (Árpádok családi)és törzs, illetőleg nemzetségi birtokot. Karácsonyipl. hazánk szent István korabeli határairólbeszélvén, arra a széleken, a gyepük mentén, néptelen,tehát meg nem szállott területeket talál, ésazokat állandóan királyi jószágnak nevezi. (Századok1901. 1039. 1.) Marczali szt. István korábancsak királyi várakat ismer. (Szilágyi története. I.271. 1.) Pauler meg azt mondja szt. Istvánról, hogy„vármegyéi csak a királyi birtokokból állottak”(Századok 1879. 111. 1.), pedig – mint mindjárthallani fogjuk – Timon a vármegyéket is éppenaz általa imént kikerekített „államjószágokon”állíttatja fel szt. Istvánnal.Ennélfogva történeti tény, hogy szt. Istvánkorában csak kétfelé fekvő birtok létezett hazánkban:a királyi családi és a törzs, illetőleg nemzetségibirtok, amint a Vérszerződés értelmébenmás nem is létezhetett; és változás csak annyibantörtént, hogy a nemzetségek kezén lévő birtokidővel egyéni birtokká változott. Vagy máskép ismondhatjuk ezt, amennyiben t. i. akkor – Timonszerint is – a királyi hatalom nem közjogi, hanemmagánhatalomnak tekintetett, hogy: szt. Istvánkorában más, mint magánbirtok nem létezett,Timon azonban az általa felállított államjószágeszméjéhez erősen ragaszkodik s végighasználja alapul, kiinduló pontul a szt. Istvánkoriintézmények megbeszélésénél.Lássunk egy-kettőt közülök!Hogyan állította fel Szt. Istváu a vármegyeiszervezetet? „Szent István – így szól Timon94. 1. – midőn a koronát fejére tette, az államifőhatalomra támaszkodva, a törzsek egykori közösbirtokait (az említett meg nem szállott, hasznavehetetlenföldeket), valamint a törzsek rendelkezésealatt álló várföldeket és az azon lakó népe-

499ket a királyi hatalom alatt állóknak nyilvánítottaki, s a várak élére a várnépek kormányzása végettkirályi főtiszteket nevezett ki.Így lépett életbe a királyi vármegyei szervezet,mint vidéki kormányzati szervezet, mely mégegyrészt jelentékenyen csökkentette (?) a törzsiés nemzetségi szervezet államszervezeti, közjogijelentőségét, addig másrészt a királyi hatalomnakállandó haderőt és gazdasági erőt, azaz kellő jövedelmetbiztosított”.Feltűnő, hogy az államjószágba, azokba ahasznavehetetlen földekbe, annyira belemélyedt,hogy nem is vette észre, miszerint a király családivagyonát a vármegye első szervezésénél legalábbis nem lett volna szabad figyelmen kívülhagynia. Ő meg sem említi, midőn pedig, mintPaulertől hallottuk, szt. István tulajdonkép a magabirtokait rendezte a vármegyei rendszer szerint.Ezen az alaphibáján kívül még a vármegye mibenlétéről,jelentőségéről szt. István korában sem kapunktiszta képet Timontól. (183. 1.)Egy másik kérdés: miben állott szt. Istvánnakbirtokadomány – rendszere? Erre Timon ígyfelel: „A. királyi hatalom a birtokviszonyok teréna királyi adományrendszer életbeléptetésével nevezetesújítást hozott létre. A királyság létrejötteelőtt az ország területe – mint már említettük -a nemzet főhatalma alatt állott, a főtulajdon magáta nemzetegészet illette. A királyság létesüléseután a főtulajdonjog a többi felségjogokkal, azállami főhatalommal együtt átszállt a nemzetről akirályra. A király ennek következtében az országterületének főtulajdonosa, ami gyakorlatilag anynyitjelent, hogy mindazon területek, a melyeket anemzetségek meg nem szállottak, a melyek nemzetségivagy egyéni tulajdonban nem állnak, a királynakrendelkezése alá tartoznak, a királyi jog: a

500ius regium alatt állanak ... A király e ius regiumalapján rendelkezik a várföldek, az ura-hagyottbirtokok, a magszakadás következtében visszaháramlottjavak és a hűtlenség miatt elkobzott jószágokfelett.A királyi adományozási rendszer kezdetbenegyik leghatalmasabb tényezője a királyi hatalommegszilárdulásának. A király nálunk is épp úgy,mint a nyugoti államokban híveit, kik neki szolgálatokattesznek, földbirtokokkal és pedig nagybirtokokkal jutalmazza s ez által növeli azok számát,kik vele személyes függőségi viszonyban állanakanélkül azonban, hogy nálunk a megadományozottakhűbéri viszonyba jutnának.” (95-6.1.)Tehát szt. István a birtokadományozásokatis megint csak azokból a bizonyos államjavakbó.1eszközölte, a melyeken a megyéket is felállította.A maga nagy földbirtokából ismét csak nem adottsemmit? Hogy Karácsonyira hivatkozzam, az ellenkezőlegígy beszél: „Szent István korában hazánknaka gyepükön túl eső részei még nem voltakállandóan megülve. (Ezek voltak azok az előbbemlített néptelen királyi jószágok, praedia.) Εgyepüelvck lettek főforrásai a magyar királyi hatalomnak.Itt két századon át mindig volt hely,a hová a király az ő udvarának szolgáit (népeit,udvarnokait) elhelyezhette, mindig volt föld, amelylyel a kiváló szolgálatokat teljesítő főurat,nemest megjutalmazhatta.” (Századok 1901. 1058.1.) Volt ugyanis a királynak magának földje elég;Árpádoknak elég jutott az osztozkodáskor, ennélfogvanem szorultak rá, hogy később a király-utóda törzsek közös birtokára tegye rá a kezét.Később még visszatér erre a kérdésre s fejtegetia szállásbirtokot és az adománybirtokot(331. 1.), hogy az előbbinek az első foglalás, az utóbbinaka királyi jog, illetőleg adományozás képezte

501alapját. Azonban itt már az adományrendszer elveit,további fejlődésekben, az Árpádok egészkorára kiterjedőleg fejtegeti, s Szent István koráranézve csak azt a fontos elvet emeli ki, hogy Istvánkirály „az általa adományozott birtokokat a nemzetségiszállásokból eredő szabad birtokokkal mindentekintetben azonosította, egyenlő szabályokalá vonta” (335 1.) és hogy az adomány birtokoka magánjog szempontjából a szállásbirtokoktóleltérő jogi természetet csak Kálmán király óta(1095-1116.) öltöttek. (336. 1.)Már most e szt. Istvánféle adománybirtokokközött előkelő helyet foglalnak el az egyháznak tettadományozások. Timon szerint vajjon minő jogi természetűekezek? Miután egy helyen sem nyilatkozikerről nyíltan és szakszerűen, kénytelenekvagyunk nézetét több helyének egybevetésébőlmegállapítani. A királyságról és az egyházról értekezvecsak ennyit mond: „Szent István, majd aző utódai számos monostort alapítottak s azokat,valamint a püspökségeket gazdag adományokkallátták el.” (257. 1.) A pénzügyről szóló szakaszábanazonban már ezt mondja; „A király, a nemzetiségiszállásokat kivéve, a többi birtokok felettszabadon rendelkezik, adományoz azokból egyháziaknakés magánosok oak, létesíti a királyi vármegyeiszervezetet . . .” (230. 1.) Előző fejtegetéseiután immár nem lehet kétség az iránt, hogyTimon szerint ezek az adományozások is ugyanazokbólaz államjószágokból történtek, mint a melyekbőla vármegyei szervezetet felállította.Ε szerint tehát szt. István a püspökségeketis állami javakból alapította volna, a mely államieredetet az által sem törli le róluk, midőn későbbaz adományrendszer alapelveiről beszélve, eztmondja: „Szent István és utódai az egyházi intézeteketgazdag adományokkal látták el. Ezen

502adományozások a tulajdonjog teljes átruházásával,a szállásjog erejével történtek. Erről tanúskodiknemcsak Szent István decretuma, hanem az oklevelekis, amelyek a tulajdonjognak, a proprietasnák,dominiumnak átruházását világosan kimondják.”(338. 1.)Ε szerint a szt. István által az egyháznakadományozott birtokok valóban elidegeníthetetlenek,az egyháznak tulajdona, teljesen oly értelemben,mint az első foglalású birtok tulajdonavolt az illető nemzetségnek s a minő tulajdon voltaz abból fejlődött egyéni, nemesi birtok.De hát azok az egyházi javak Timon szerintmégis csak az állami birtokból keletkeztek! S ezaz, amit én meggyőződésem szerint tagadok s aztállítom, hogy szt. István ezeket az egyházi adományozásokat– de a világiakat is – a sajátcsaládi, az Árpád-családnak a honfoglaláskor jutottbirtokaiból tette, tehát, hogy úgy mondjam, a sajátszállásbirtokából osztogatta. Megerősít ebbeliállításomban nemcsak az, amint fennebb kimutattam,hogy szt. István korában magyar állami közvagyonnem létezett, nem létezhetett, de megerősítmost már egyúttal a szt. Istvánnak a Timonáltal imént előadott eljárása is.Hogyan azonosíthatta volna szt. István azáltala adományozott birtokokat a nemzetségi szállásokbóleredő szabad birtokokkal, az állami közösjószágból vett földet az ősmagyar által vérrelszerzett első foglalású földdel, az ősi birtokost ajövevény adományossal, ha az, amit adott, nemelső foglalású föld, nem Árpád birtoka?Vajjon azok a korabeli nemzetségek fiai, a honfoglalóősök utódai, mit szóltak volna, ha István azállami közvagyonból – tehát az ő vagyonukból –alapított püspöki vagyonról azt mondja, hogy az époly természetű tulajdon, a szállásjog ugyanolyan

503erejével bír, mint az ő ősi szállásbirtokuk és olysérthetetlen is az, amit a püspökség kapott, mintsérthetetlen az ő birtokuk, melyért pedig őseik izzadtakés küzdöttek s mely a Vérszerződésnél fogvavolt az ő tulajdonuk?Ugye józan eszű emberrel, pedig a szt.István-korabeli magyar is az volt, nem lehet elhitetni,hogy két dolog azonos, ha nem azonos?De azt se, hogy szállásjog erejével bír az a bírtok,amit, az illető meg nem szállt, hanem csakkésőbb adománykép kapott?Ha tehát szt. István az általa a püspökségeknekadományozott birtokokat a nemzetségi szállásokbóleredő szabad birtokokkal minden tekintetbenazonosította, amint tényleg azonosította is,azt csak úgy tehette, ha az az adományozott bírtokcsakugyan szállásbirtok volt, az ő családi bírtoka.Pedig kétségtelen, hogy ezen birtokokatazonosította, a szállásjog erejével bíróknak mondottaszt. István is, meg kortársai is. Tehát egyérvvel több ez arra nézve, hogy az egyházi bírtokokatne állami jószágból eredőknek, hanemszt. István családi birtokából történt alapítványoknaktartsuk. Olyanoknak, melyek a szt. Istvánáltal a világiaknak adományozott birtokok fölöttmég azon kiváló előjoggal is voltak fölruházva,hogy még ezeket a nemesi jószágokat magszakadásvagy hűtlenség esetén a király örökölte, addigaz egyház és az egyháziak javára tett adománynálilyen esetek sohasem állhattak elő. (Török:A magyarországi kath. egyházi vagyon tulajdonjoga.1897. 125. 1.)Szalay László szerint: „István mind a magáéból,mind Koppány, Gyula, Kean, Othum legyőzetéseután a hadi zsákmányból s a bukottak javaibóloly dús adományokkal látta el az egyházats az egyház férfiait, hogy ezeket a fekvő birtok

504szempontjából is illethette az elsőbbség”. (Magyarországtörténete. 1852.1. 107.1.) Vagy mint PaulerGyula beszéli: „A prímás székhelyéül Esztergomot,a világi fejedelem lakását, választá (szt·István.). Délkeletre Esztergomtól, a Duna Tiszaközegyik sáros vidékén, szintén az Árpádok családibirtokán, feküdt Kalocsa, ide is tervezettpüspökséget, ... a veszprémi püspökség területénfeküdtek az Árpádház legnevezetesebb birtokai,s azért lőn az mintegy a királyi család házi püspökségévé. . .” (Magyar nemzet tört. az Árpádházikirályok alatt. 1893. I. 40. és 53. 1.)Fontosnak és pedig a történeti igazság érdekébenfontosnak tartom, hogy a szt. Istvánkoriegyházi javak jogi természetére nézve ez a tény,hogy azok a királyi család magánvagyonából keletkeztek,tisztán tartassék, nemcsak azért, mivelazon időben állami közvagyon egyáltalán nálunknem létezett, hanem azért is, mivel, ha, dato nonconcesso, létezett volna is, azok a javak mégistényleg a királyi család magánvagyonából kerültekelő. Szükséges ezt történeti tényként hirdetni,mivil nálunk úgy ebben a kérdésben, mint sokmásban a történeti tudás nem volt képes mégminden eszmezavart eloszlatni s azért az egyházijavak eredetére nézve nálunk még oly férfiak is,mint Deák Ferenc volt, tévedésben lehetnek.Köztudomású, hogy midőn az 1848. ápriliselején az országgyűlési katholikusok nevében RónayJános csanádi követ a kath. autonómiát elsőízben kérő petitiót a diétának benyújtotta, aztéppen Deák igazságügyminister felszólalására utasítottákvissza (akkor úgy adták vissza, hogy „elkésett„), azon a címen, hogy; a katholikusoknak azalapítványok vissza nem adhatók, mivel az egyházijavak a status javaiból keletkeztek. Majdkésőbb is, augusztusban, Eötvös minister tervét,

505a közös iskolák felállítását, ellenezve, Deák atöbbi közt ezt mondta a képviselőházban: „Nehasonlítsa össze senki ezzel a katholikus alapítványokat,miután ezeknek nem csekély része astatus javaiból adatott már ki István által azonjószágokból, a melyeket a status közszükségeinekfedezésére (anachronismus a Vérszerződés és avezérek kora állapotainak ellenére!) rendeltekeleink akkor, midőn a jószágokat felosztották.”(Áldor: Deák Ferenc élete 170. 1.)Éppen nem felesleges tehát a magyar kath.egyházi első javak jogosságát és elidegeníthetetlenvoltát azon okkal is támogatni, hogy „királyainksaját magán javaikat adományozták az egyháznak”,mint Knauz Nándor feleslegesnek gondolta,midőn egy igen szakszerű dolgozatban (MagyarSión 1868. 15. 1.) kimutatta, hogy „szt.István király, valamint egyáltalában bárkinek tettadományait, úgy az egyháznak adott javakat isszállás-örökjoggal elévülhetlenül engedte át.”Timon is ezt a szállás-örökjogot tanítja ésmégis államjavakból eredőknek mondja az egyházibirtokokat. A mely utóbbi történeti tévedés alapján,minden elismert szállásjog dacára, a kormánynem akarja kiadni alapítványainkat s a mai napigakadályozza autonómiánk megszervezését.Ép azért a történet nevében kell hangoztatnunk,hogy szt. István szállás-örökjoggal adományoztaa püspökségeknek a fekvő birtokokat, mivelazokat a saját családi magánvagyonából adta. Amagáéból adta s nem az államéból, mivel akkorse a mai felfogás szerint való állam, se semmineműállamvagyon nem létezett. Ne akarják tehát elmagyarázniaz egyházi vagyonból keletkezett alapítványainktermészetét se!

TARTALOM.Az Árpádházbeli királyok kora.I. Acsády új magyar történetet ír. Szt. Istvánrólazt állítja, hogy magától vette fel a királyi címet és azegyházi ügyekben pápa nélkül, önhatalmúlag intézkedett.Acsády és Marczali története irányzatos. 5. 1.II. Szt. István korában államjószág nem létezett·A püspökségek alapítása a királyi család magánvagyonábóltörtént. Acsády ebben s másban téved. 9. 1.III. Szt. István utódai. Péter és Aba Samu zavaroskora. Acsády hamis kritikája a püspökökről és szt.Gellértről. I. Géza és VII. Gergely pápa. 14. 1.IV. A XI. századbeli magyar pap. Acsády tévesenfogja föl VII. Gergely működését. Téved a XI. századbelikeresztény magyar házasságkötés és a koronajelentősége tekintetében is. 18. 1.V. Acsády helytelenül fogja fel Kálmán királyuralkodását. Kálmán és szt. László egyházpolitikája.Szt. István apostoli követsége személyi kiváltság. Kálmántörvénye a templomban kötendő házasságról ós aboszorkányokról. 22. 1.VI Imre király és III. Ince pápa. Acsádynakfolytatólagos történethamisításai. 26. 1.VII. Más a főpap-kinevezési jog és más az investitura.Kálmán az investituráról mondott le. Acsádyés jogi oktatásunk alap tévedése alkotmányunk fejlődésérőlés ebből a magyar egyházra vont hamis következtetések.Feudalizmus nálunk nem létezett. 31. 1.VIII II. Endre egyénisége. Vagyoni anarchia sannak következményei. Zsidók és izmaeliták a királyihivatalokban. Tiborc, mint típus. A hamiskodó Acsády.37. 1.IX. IV. Béla. Rendezi az ország feldúlt állapotát.A sajói vész. A főpapság és a pápák segítik a királyt.Acsády dicséretei és rágalmai. 43. 1.

507Χ. IV. vagy Kún-László. Marczali contra Acsády.Fülöp pápai legátus Acsádynál. Minden hamis világításban.Hajnik Imre a középkorról. 48. 1.XI. III. Endre és Mária, a nápolyi királynő, minttrónörökösök. IV. Miklós és VIII. Bonifác viszonyaEndréhez. A vatikáni levéltár tanúságai és Acsády ferdítései.53. 1.A vegyesházbeli királyok kora.I. Vencel, Ottó, Károly Róbert. Miért foglalt állástVIII. Bonifác Károly Róbert mellett? Acsády ferdít.Boccasini és Gentilis pápai követek. A pápáknakköszönhetjük az Anjouk dicső korszakát. 59. 1.II. Endre kir. herceg Nápolyban. Házassága Johannávalés meggyilkoltatása. V.T. Kelemen magatartásaez ügyben. Nagy Lajos nápolyi hadjáratai. A kritikaszava. 65. 1.III. Nagy Lajos kath. politikája. Acsády ellenebeszél, mert kiűzte a zsidókat. A könnyelmű Zsigmondkirály. A szent-szék és a papság viszonya Zsigmondhoz.Acsády vádjai. 72. 1.IV. Zsigmond király placet-je. A konstanci zsinatés Húsz János. Nem a zsinat égette meg Huszt. A középkorfelfogása az eretnekekről. Zsigmond a huszitaírtóés zsidóbarát. Acsády elfogult. 78. 1.V. Hunyady János korszaka. I. Ulászló és a szegedibéke. Cesarini pápai követ magatartása. A maitörténeti álláspont. Acsády pihenőt tart. 84. 1.VI. Mátyás király és a szentszék. Acsády ismételemében van, hamisít. A török háború huzavonája. Akeresztény fejedelmek egyenetlenkedesei voltak a törökereje. 90. 1.VII. Műveltségi állapotok Mátyás király alatt. Aharcias idők erkölcsei. Más idők, más emberek. A papságrészvétele a csatákban. Acsády elfogultsága. 95. 1.VIII Mátyás és a polgárosodás. Buda parancsolBécsnek, Brünnek. Acsády helytelenségei a Mátyáskoriiskoláról. A kath. papság és a magyar nyelv ezen időben.100. 1.Összefoglaló kritika az I kötetről. 105. 1.IX. Mátyás hivei szószegők-e? Acsády történeteszocialista izű. Corvin János egyénisége. II. Ulászlókora és a terjedő humanizmus szellemi hatása. Ulászlójogcíme a magyar trónra és egyénisége. Bakócz Tamás

508kancellár és önző politikája. Vagyonszerzés e korban.Bakócz és a parasztlázadás. 113. 1.X. II. Lajos és kora. Kisfaludy „Mohácsa” téves.Országunk politikai gyengeségét akkor a keresztényellenesszellem terjedése és a zilált nemzetközi viszonyokokozták. Acsády ferde felfogása. 129. 1.XI. A mohácsi csata jelentősége. Előzményeitrosszul magyarázza Acsády. Burgio Antal VII. Kelemenpápa követe Budán. Acsády vádjai. Szulejman kivonul.133. 1.A Habsburgházból való királyok kora.I. Záp oly ay János és I. Ferdinánd ellenkirályok.Vágyott-e Zápolyay a trónra? Zápolyay behívja a törököt.Mindkét király gyönge egyéniség. A hitújításterjed. A váradi béke. 139. 1.II. A Habsburg-korszak, vagy az ú. n. osztrákcsászári rendszer Magyarországban 1867-ig. 145. 1.III. A mohácsi csata után következő nemzedékromlottsága. Zápolyay felbontja a váradi békét s okalesz Buda török kézre jutásának. Igazolható-e ez a békebontás?A régi és új Acsády. 152. 1.IV. Fráter György fondorlatai miatt jut Buda atörök kézre. Izabella és Fráter György. Történetünkferdén ítél e kérdésben. Fráter György a protestantizmusrévén jutott a nagy államférfiú híréhez. 160. 1.V. A nyugati Magyarország, mint I. Ferdinándkirálysága. Ennek alkotmányellenes kormányzása. Kifelelős ezért az ú. n. osztrák politikáért nálunk? Ahitujitók gyűlölete a kath. I. Ferdinánd iránt s az ebbőlörökölt ellenszenv a Habsburg-dinasztia iránt. 167. 1.VI. Miksa király, a lutheránus. Vallási fanatizmusuralkodik az embereken. Zrínyi Szigetváron. Rudolffalmegindul a vallási ellenhatás. Rudolf és a Báthoryak.A forradalmi hangulat. 175. 1.VII. A magyar kath. egyház és a reformáció aXVI. században. Forgách Ferenc gróf nyitrai püspök,mint kancellár. Az 1604. évi 22-ik törvényeik. 184. 1.VIII Bocskay István felkelése az oknyomozó történetszerint. Véletlenül kerül bele a háborúba, melyetaztán a kath. reactió által fölizgatott protestánsok amagok céljára használnak fel. A török segíti Bocskaytés pusztítja az országot. A bécsi és a zsitvatoroki békekötés1606-ban. 191. 1.IX. II, Mátyás trónraléptének körülményei. Az

509ellenreformáció előnyomulása. Pázmány vitairatai. Folytoncsak vallási politika uralkodik. Acsády téves álláspontja.Bethlen a török kegyelméből Erdély fejedelme,200. 1.X. Bethlen Gábor felkelése. Az általános európaiés hazai vallási viszonyok feszültsége. Bethlen a prágaifelkelést és a vallási feszültséget a saját céljára használjafel. Trónra vágyik és II. Ferdinánd leányának akezét kéri meg. A német politika volt-e a királyi országrészlegfőbb baja a Habsburgok alatt? 209. 1.XI. Bethlen után békésebb idők következtek. RákóczyakErdélyben. Pázmány a királypártiak közt megindítjaa nemzeti politikát s jó viszonyt folytat I. RákóczyGyörgygyel. Acsády felhasználja ezeket a békésebbidőket s erősen leszólja a katholikusokat, különösenPázmány Pétert. 219. 1.XII I. Lipót kora. Az abszolutizmus, mint európaieszme. Erdély bukása a magyarnak veszedelme. I.Lipót alatt a régi küzdelmek súlypontja a vallási térrőla politikaira megy át. Báthory Zsófia. A vasvári békeés a Wesselényi-féle összeesküvés. Acsády hamis álláspontja.229. 1.XIII. I. Lipót kora. (Folytatás.) Ampringen abszolútkormánya, a gubernium. Szelepcsényi primás,mint a pozsonyi vértörvényszék elnöke. XI. Ince pápaakciója hazánk javára. A Thököly-felkelés és jellemzése.Lipót visszaállítja az alkotmányt. Bécs felszabadítása1683-ban és a felmentő háború. Acsády falsumai. 241. 1.XIV. L Lipót kora. (Folytatás) A felmentő háború1699-ben a karlovici békével fejeződött be. Lipótéaz egész ország, csakhogy restaurálni kell. Milyen voltaz ország· állapota a török kiűzése után? A restaurációvaljáró újabb bajok. A Rákóczy-mozgalom előzményei.A régi és az új Acsády. 251. 1.XV. I. Lipót kora. (Folytatás.) Kollonics Lipótreformjavaslata. Ennek taglalása mutatja, hogy Kollonicsnem volt hazafiatlan. De tanácsát a soldatesca kijátszotta.Alkotmányellenes kormányzat. II. Rákóczy Ferencifjúsága. Bercsényi és XIV. Lajos francia királybirják rá a felkelésre. Elfogatása Sároson. 261. 1.XVI. I. Lipót és I. József kora. II. Rákóczy Ferencfelkelése és annak nemzet-történeti jelentősége. Afelkelést Rákóczy munkácsi jobbágyai kezdeményezték.Mennyire volt nemzeti Rákóczy politikája? Thaly és

510Lánczy. Rákóczy Bercsényi befolyása alatt. A trencsénigyászos csatavesztés. A szatmári béke. 271. 1”.XVII. II. Rákóczy Ferenc, az önzetlen hazafi. III·Károly és Magyarország újjáalakítása. A kezdet jó előjelekközt indul meg. A rendiség és a reformok közöttbeáll az ellentét. A kétféle magyar történet. Az idegenbefolyás és a lassú elnemzetietlenedés mint a viszonyoktermészetes következményei. 281. 1.XVIII. Kulturállapotok III. Károly alatt. Acsádynem értvén a felújuló Regnum Marianumot, szörnyenócsárolja. Az uralkodó vallás és a tűrt vallások rendszere.Az iskolaügy ezen időben. A vallásalap. 291. 1.XIX. Mária Terézia és kora. A királynő egyénisége.A magyar nemzethez való viszonya, az erről szólóelőítélet a magyar irodalomtörténetben. Bessenyei Györgynem vezetett. A főúri rend azelőtt is eljárt Bécsbe sadóssága is már azelőtt volt elég. 301. 1.XX. Mária Terézia társadalmi és állami politikájaMagyarországon. Ráfogás, hogy az országot elnémetesíteni,vagy mint egyszerű tartományt Ausztriába bekebelezniakarta volna. Tisztelte a magyar korona önállóságátés a magyar nemzet iránt való hálás szeretetének,melyet élete végéig hangoztatott, megfeleltek tettei.312. 1.XXI. Mária-Terézia reformterveit alkotmányosutón akarta keresztülvinni. A magyar ellenálló ereje. Akirálynő utóbb országgyűlés nélkül javítja az országhelyzetét. Gazdasági, illetőleg vámpolitikája miért voltkáros? Az egyházpolitikában, a szabadkőmívesek befolyásaalatt, utat nyit a febronián iránynak. A Ratio Educationiseredete. 322. 1.XXII. II. József, az új Habsburg. Alkotmányellenesrendeletei. Rousseau és II. Frigyes elveit követi.Kancellárja Kaunitz, a voltaireianus. Uralkodásanem a régi császári rendszer folytatása. A magyarreactio. Ezt nem a német nyelv ellen való küzdelemidézte fel, sem a magyar írók buzdító hatása, hanem arendi jogok megtámadása. A török háború. József viszszavonjarendeleteit. 335. 1.XXIII. József császár tragikuma. Szűkkeblűségvolt-e a nemzet ellenállása József reformjaival szemben?József megingatta a nemzet erkölcsi alapjait. A pamphlet-irodalom.A tekintély és a közerkölcs hanyatlása.Szeitz Leó. II. Lipót a trónon. A reformok. 347. 1.

511XXIV. I. Ferenc egyénisége. Szakít atyja franciareformpolitikájával. Miért? Azért, mivel a forradalomborzalmai észretérítik. Megszorítja a cenzúrát. A magyarjakobinusok tovább is titkon dolgoznak. Martinovicsjelleme és végül a francia megbízatásra összeesküvése.Marczali az összeesküvésben ártalmatlan irói akadémiátlát. 363. 1.XXV. I. Ferenc kora. (Folytatás.) Országgyűlésekés a Napoleon ellen vívott csaták. Az 1812-25. közöttlefolyt korszak. A gyámkodás kora. Metternich rendszere,mint a francia forradalom leveretése után beállotteurópai hangulat következménye. Miben állott ez arendszer? A kormány gyámkodik az állam és az egyházfelett. De azért ezen korszak sem volt sötét ós tétlen.A megyék 1823-iki oppozíciója véget vet a rendszernek.375. 1.XXVI. I. Ferenc és V. Ferdinánd. Az 1825-1848.közti korszak általános jellemzése. Megindulnak a reformok,Széchenyi István indítja meg. A munka nehézés bizonytalan, a hangulat izgatott. A kormány magatartásaés Acsády elfogultsága. 392. 1.XXVII. Széchenyi István gróf, Deák Ferenc ésKossuth Lajos szerepe a reformpolitikában 1841-ig. Kivolt nagyobb? Acsády történetellenesen jellemzi őket.Széchenyi idegessége és akciója. Kossuth ez időben mégnem volt aktív politikus. 402.1.XXVIII. Politikai életünk 1841-7-ig. Kossuthszerkeszti a Pesti Hírlapot. Adott-e Kossuth új programmot?Széchenyi a Kelet Népe művével higgadtságrainti. Az 1844. évben felhagyván a szerkesztéssel, a társadalmiakció terére lép. Széchenyi aggodalmai. Előkészületekaz 1847-8-ki országgyűlésre. 413. 1.XXIX. József nádor halála fordulatot idéz elő apolitikai fejlődés menetében. A konzervatívek akcióbalépnek. Széchenyi Programm-töredékeiben a két pártjobbjait egyesíteni akarja. Leinti Kossuthot a politikaivezérkedésről. A liberális frakciók. Deák 1847-ben egyközös programmban egyesíti őket és visszavonul. 425. 1.XXX. Szögyény-Marich Erilékiratai az 1836-47.közti eseményekről. Még inkább megerősítik azt a nézetet,hogy az ország reformja Széchenyi és Deák alattelőnyösebben sikerült volna, ha Kossuth izgatásaivalközbe nem lép. Egyúttal igazolják Széchenyi ismertaggodalmainak jogosultságát is. 436. 1.

512XXXI. Követválasztások az 1847/8-ki országgyűlésre.Kossuth mint követjelölt. Széchenyi szintén megválasztatjamagát. Az Apponyi-kormány helyzete kezdetbenelég kedvező. Kossuth és a karzat. A válaszfelirativita. Újabb reformtörvények. Kossuthot az administratorikérdésben leszavazzák. Ekkor nyílt harcotüzen a diétának. 446. 1.XXXII. Az 1847/8-iki országgyűlés folytatása. Apárisi februári forradalom hatása a bécsi börzére. Kossuthmárc. 3-ki váratlan indítványa a felelős minisztériumról.Apponyi fel akarja oszlatni az országgyűlést.A bécsi márc. 13-ki forradalom hatása a magyar diétára.A magyar küldöttség Bécsben. A pesti márc. 15-ke.456. 1.XXXIII. Az 1847/8-ki országgyűlés márc. 18-kátólápril 11-ig. A lázas munka. Deákot diétára hívja azellenzék, mert Kossuthot csak szükséges rossznak nézik.Acsády bécsi vakondokmunkáról beszél. A felelősminisztériumról szóló javaslat hiányai a későbbi bajokoka. A király ápril 11-én rekeszti be az utolsó rendiországgyűlést.XXXIV. Ápril 11-ke után. Az új alkotmányt kisérőbajok. Az első népképviseleti országgyűlés júl.4-én. A gyenge kormány. Kossuth miniszter a radikálisokhozhajlik. A szeptemberi válság”. Jellasics betör,kezdődik a harc. A vis major Világoshoz vezet. Befejezés.Összefoglaló kritika a II. kötetről. 483. 1.Függelék. Timon: Magyar alkotmány– és jogtörténetérőlszóló részlet. Szt. István király egyházi hatalma.Αz általa a püspökségeknek adományozott birtokok jogitermészete. 488. 1.Tartalom. 506. 1.