Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

10ban, úgyhogy a történelembe jól be nem avatottészre sem veszi, hogy aközben megint egy sarkalatostörténetferdítést követ el, természetesen ismét csaka nemzetszervező kath. egyház rovására és pedigaz annak királyilag adományozott birtokmagánjogi természetét illetőleg.Lássuk ezt közelebbről.Először is, bár sokszor tér rá ezen füzetében,nem okosodik ki az ember az ő előadásanyomán, hogy hogyan volt nálunk a birtok felosztvaSzt.-István alatt. Itt-ott gyaníttatja, hogy jóltudja, agyon is beszéli az embert, de a történelmilegtisztán álló dolgot nem mondja el világosan,mert akkor az alább ismertetendő jogi ferdítéstnem követhetné el.T. i. úgy állt a dolog birtok tekintetében, hogyIstván király átvette ugyan a nyugat intézményeit,de a hűbérrendszert nem, ez nálunk nem nyertalkalmazást, hanem teljes érvényben maradt, aVérszerződés 2. pontja: a mit közös erővel szereznek,azon mindnyájan osztozzanak. Az elfoglalthazai terület, mint szállásbirtok tehát a vezérés a honfoglaló nemzetségek közt osztatott fel,mindenkinek Árpád óta megvolt a maga földje,melyen gazdálkodott, előbb a törzsek szerintközösen, majd ebből István óta fejlődni kezdettaz egyéni birtok. Tehát ezen időben is – mintPauler kifejti – megvolt Istvánnak az Árpádokcsaládibirtoka, mondjuk: a királyi családi magánvagyon,a többi hazai föld pedig a nemzetségekközt volt felosztva.Ezenkívül ezen az elfoglalt hazai területenmás birtok nem létezett. És ez is micsoda birtokvolt a mai agrikultur állapothoz viszonyítva! A Dunántúltól,mint a rómaiak óta művelt területtőleltekintve, az ország többi része jobbára mocsarakból,őserdőkből, rétségből állott, szóval – mint ná-