Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

406az udvar jóakaró támogatásának megnyerésétmindig szükségesnek tartotta. Bezzeg a sok következőkeserű tapasztalás Deákot is idővel másnézetre vezette s amit Széchenyi már ekkorannyit hangoztatott, mint tudjuk, 1867-ben végremégis Deák valósította meg, midőn a nemzetetkibékítette az udvarral.Kossuthnak szereplése, Széchenyi és Deákakciójához viszonyítva, 1841 előtt, teljesen jelentéktelen.Eredetileg sátoralja-újhelyi ügyvéd volts mint Acsády beszéli (650. 1.), az 1825-7-ikiországgyűlésen képviselt először egy távollevő főrendihölgyet az alsó táblán, mint pótkövet.Ugyanezen minőségben megjelent az 1832-6-ikidiétán is, de az ilyennek ott szava nem volt.Kossuthot ugyanis, mint rendes követet, előszörPestmegye választotta meg az 1847/8-ki országgyűlésre,addig a törvényhozásban egyáltalán részenem volt. Az említett 1832/6-ki diétán tűnik felelőször az ú. n. napló-ügygyel kapcsolatban. Azellenzék t. i. egy hírlap kiadatását kívánta, melya gyűlések tárgyalásairól pontos tájékozást nyújtsona közönségnek. Mint Kölcsey beszéli Naplójában(I. mű VII. 29. 1.), Wesselényinél ez ügybenconferentia tartatott s „több mások köztKossuth is megjelent nála, az addigi ülésekrőltett jegyzeteit felolvasta, tetszést nyert s abbanegyeztek meg, hogy a napló alkotása reá bízassék.”Folytatólag azonban ezt mondja Kölcsey:„Legközelebbi alkalommal gróf Andrássy Györgykérdeztetvén általam, Kossuth személyét gyanúsnakmondotta s így a naplónak szerkesztője masincs.” Kossuth tehát ily formában elesett elsőszereplésétől, de az eszmét nem hagyta abba,tenni akart valamit s nem akart csupán némaszemlélője lenni az eseményeknek. Fogta magáts megnyervén másolásra az országgyűlési ifjúsá-