Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

3781805-, 1807-, 1808-ki országgyűlések is, és amagyar nyelv jogainak tovább terjesztésén kívülalig foglalkoztak mással, mint honvédelmi éspénzügyekkel. Pedig hogy belső reformokra lettvolna szükség, kivált azon mérhetetlen áldozatokmiatt, melyeket a nemzet a háború céljaira hozott,ki tagadhatná? Azonban, „hogy igazságosaklegyünk – írja Marczali – el kell ismernünkazt is, hogy a gyökeres reformnak legfőbb akadályaépen a magyar rendek kiváltsága volt. Amonarchia akkori válságos helyzetében nagy veszedelemmeljárt volna minden kísérlet azonegyetlen alkotmány megváltoztatására, mely Európaszárazföldén tűrhetetlenül fennállott”. (Szilágyitörténete. VIII. 576. I.)Ferenc ezen korszakában az utolsó országgyűlés1811-ben, a nagy devalváció után, tartatott,midőn a háború nyomorúságai mellé a király apapir– és rézpénz értékét kénytelenségből értékénekegyötödére leszállította. Ekkor kezdődik az elhidegülésis a király és a nemzet között s bevezetésea másik korszaknak, mely országgyűlésnélkül tartott 1825-ig. A kimerült nemzet t. i.az ellen foglalt állást ezen az országgyűlésen,hogy a király pátenssel jelezte az állam bukásáts egyúttal követelte, hogy az ország a monarchiaadósságából 100 millió forintért vállaljonkezességet. Igaz, hogy a drága háború nemcsaka dinastiának és Ausztriának volt háborúja, hanemMagyarországé is, de a diétának is igazavolt, midőn vitatta, hogy a magyar pénzügynem közös az egész monarchiával, hanem a felőlcsak a magyar törvényhozás rendelkezhetik. Kifogásoltáktovábbá a sok bankópénz kibocsátását,melynek árát szintén az ország adta meg,pedig intézésére nem volt semmi befolyással. Akirály, magának is elég baja lévén, ezért meg-