Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

244két kötetben. 1888. pl. I. 75, 289, II. 31, 43 1.),Acsády ellenben hallgat.Ezzel rokon egy harmadik fogyatkozása, ami által megfosztja történetét attól az érdemétől,hogy az valóban olyan legyen, aminőnek mindenigaz történetnek lennie kell, tanítónk, mesterünk:elhallgatja t. i. az akkori magyar nemzedék hibáitteljesen. Tücsköt-bokrot hány össze Lipótras embereire, de már a történetcsináló másik tényezőre,az azon korbeli magyar nép jellemzésére,egy kritikus szava sincsen. Egész előadásaazt a benyomást gyakorolja az olvasóra, hogy aza Lipót és kormánya maga a megtestesült rosszakaratvolt, ellenben a magyar nép csupa mintaemberekbőlállott, akiket egyéb se lelkesített,mint a jog, alkotmány és a vallás tisztelete! Ezlehet protestáns hazabeszélés, de a világért sema történeti igazság. Ugyanis nagyon is meglátszikazon a nemzedéken – vezéreit sem véve ki -hogy az ország már régen nyög a török iga alatt,hogy már régen három úr között van felosztva;meglátszik rajta, hogy a sok ellenségeskedés, örököscsatazaj és török erkölcs (mely szerint mindeneladó) már nagyon elvadította erkölcsi éshazafias érzetét, azt a nemes és önzetlen érzéstnagyon is leszállította, megőrölte. Az a sok áruló,önző, kapzsi, csábító és elcsábított ember, aminővelteli e korszak története, vajjon mi egyebetmutat? Rendről, fegyelemről meg már egyáltalánnincs többé szó. Vajjon lehetett-e egy oly népet,amelynek szinte vérébe ment át a rebellisség, humánusankormányozni?Úgy eldugva, itt-ott, Acsády is sejtet valamitaz akkori nemzedék erkölcsileg sülyedt állapotáról(359-60. 1.); nyoma maradt máig is abetyárkodásban s a jellemezhetetlen káromkodásban.De hát olyasmit, ami egy nép szellemét