Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

355A keresztyén vallásban magát oktatni vágyódóutazó ember; a melyben az egész kereszténységet,de főkép a katholicizmust ripők modorral csúfolja,megvetés, gúny tárgyává teszi. Ez a pamphlettekközt is páratlanul állt az akkori irodalomban.(Concha i. mű 43 1.)S mindez lehetséges volt József cenzúrájaalatt, mivel az ilyenek terjesztették a nekiannyira kedves felvilágosodást. De már SzeitzLeónak, a derék egri szervitának, mint Beöthynevezi: Pázmány utolsó tanítványának, aki egymagábanvette fel a harcot a pamphletisták ellen,nehezebben ment a dolga. Annak, művei kinyomatásánál,már nemcsak a cenzúra részérőltámasztottak nehézségeket, hanem hatni igyekeztekprovinciálisára is, hogy hallgattassa el.Mert Igaz magyarjával s egyéb irataival élesvágásokat mért a sok gúnyolódóra. (Leskó: SzaiczLeó. Kath. Szemle 1898. 719 1.) Az is jellemző ajosephinistikuskorra, hogy az igazságnak ez a derékbajvívója még a pesti s pozsonyi központi kispapoktólis többször gyalázkodó névtelen leveleketkapott. Pedig hát a szabadkőmíves Kazinczyis, ki személyesen kereste fel Egerben, csak elismerésseltudott róla szólani, midőn megismerte,„írásait olvasván, – így ír – én őt egy mérges, homályosangondolkozó, s sok dolgokban járatlan embernekgondoltam volna: most pedig láttam, hogy ez azember sokat olvasott, sokat írt, fáradhatatlanszorgalommal hír s kivált a honi történetekkeligen ismeretes.”Amint a pesti kispapok eljárása mutatja, Józsefkorának féktelenkedő szelleme a papságotsem hagyta érintetlenül. Nem lehet csodálni.Micsoda theológiát, micsoda egyházjogot tanultaka József által kiválasztott paptanáraiktól s a Józsefáltaí előírt theologiai tankönyvekből! Innen