Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

161részemről máskép látom a tényállást s Györgybarátnak kortársaival szemben később meghonosítottdicsőítését protestáns ferdítésnek tartom,melyet a katholikusok előtt elfogadhatóvá tett aHabsburgokkal szemben szintén a későbbi korbankifejlődött ellenszenv. Pedig György barátot, valamintZápolyayt is a saját tetteik s a belőlökfolyó következményeik szerint kell megítélni;hasonlóképen I. Ferdinándot is. Az a Habsburgelleneshangulat ugyanis csak később fejlődött ki,az még a XVI. század elején nem volt meg, mintahogy mi azt ma a sok előítélet befolyása alatt,mintegy hátrafelé tolva ezt a kedvezőtlen hangulatot,gondoljuk. S ennek a későbbi ellenszenveshangulatnak magának is máskép állnak az okai,– később erre is rátérek – mint ahogy azt történetíróinkszerte hirdetik.Az az I. Ferdinánd ugyanis akkor – a magaidején – éppen nem volt a magyar előtt valamigyűlölt egyéniség. Semmikép sem. Hiszen az, hogya magyarnak, mint elszigetelten álló fajnak, egyesülnie,illetőleg szövetkeznie kell a szomszédHabsburggal, hogy a törökkel szemben megállhasson,régi törekvése volt a magyarnak. MárZsigmond kezdeményezte. Mátyás királyunk magakötött olynemű szerződést Frigyessel, hogy haörökös nélkül hal el, Frigyes örökli trónját. II.Ulászló pedig nemcsak folytatta ezt a politikát,hanem beházasítással is megerősítette·, I. Ferdinándneje Mária, II. Lajos királyunk nővére volt.Tehát Ferdinándnak a magyar trónra kerülésevalami természetes és a maga idején már régenelőkészített dolog volt nálunk.De magának Ferdinándnak a személye ismáskép állott a nemzet előtt, mint azt most feltüntetniszeretik. Hiszen ha Zápolyaynak oly nagypártja lett volna, akkor nem szorul rá mindjárt