Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

110Ez valósággal zsidó magyar-történet, a történetikútforrások gúnyjára!Ismét csak néhány részletet hozok fel ennekaz illusztrálására. Tipikus példája Acsády ezenegész eljárásának II. Endre uralkodása, aki alatta zsidóság nálunk arany napjait élte. Először fölmagasztaljaa könnyelmű királyt, aki „jó embervolt, erős érzékkel királyi állása s országa érdekeiiránt” (264. 1.), azután lapokon át szidja apapságot és a főurakat. De midőn rákerül a sorGertrud királyné meggyilkoltatására, ennek márnem kutatja az okait; majd rákerül a sor azaranybullára is, melynek 24-ik cikkelye egyenesenkizárja az izmaelitákat és a zsidókat a kamarai-,só- és vámtisztségekből, de hogy miért, ezen isátsurran, sőt misztifikálva oda veti, hogy ezekrőla kérdésekről elterelje a figyelmet, hogy a magyarfőpapság „az állami törvényhozásban föltétlen érvényreakarta emelni az eretnekek s általában anem-katholikusok elleni kíméletlen kánoni törvényeket”.(275. 1.) Mintha bizony ezért alkottákvolna meg azt a 24-ik cikkelyt!Hogy a bajok forrása a zsidó bérlők kegyetleneljárása volt a néppel szemben s egyáltalána zsidóságról sokáig nem szól semmit, csak úgya cikke vége felé, megtépázva Róbert érseket,tér rá a zsidók eljárására. De hogyan? Úgy, hogyazok egészen ártatlanoknak tűnnek fel. Hogy hiszenakkor kevesen voltak; hogy az egykorú magyariratokban egyik vád sem mutatkozik igazoltnak,sőt végül azt mondja, hogy; ; csakis papiokiratok említik a keresztény nép kizsákmányoltatását·'. (289. 1.)Hát az ilyen történetírói eljáráshoz aztánmerészség kell! Ennél Marczali tárgyilagosabb,aki azt mondja: „A király (II. Endre) ott veszia pénzt, ahol találja. Minthogy végre minden pénz