Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

117kelő fejedelmi ház sarját szerzi meg neki nőül,Morvaország és Szilézia birtokát biztosítja részére,a császárt igényeiről való lemondásra bírja. Mátyásezen föltételeket tényleg maga is elfogadtaés lázas sietséggel fáradozott teljesítésükön. Dea halál meghiúsította igyekezeteit. És most CorvinJános nem volt egyéb, mint egy nagy királytörvénytelen gyermeke.” És hozzáteszi: „személyesérdek alig vezethette a mérvadó egyéneket,mert az Corvin János megválasztása esetén isteljes mértékben kielégítést talált volna.”Ez is t. i. gyengye, hajlékony volt, mintUlászló. Különben, aki elsőnek mondta ki, hogyCorvin trónraemelését lehetetlennek tartja, Jánosváradi püspök volt, aki már akkor el volt határozva,hogy, lemondván a püspökségről, kolostormagányába vonul, tehát nem önzésből mondotta.Így látja a helyzetet az oknyomozó történetíró,aki csak a történeti igazságot keresi s mindenkinek,ha mindjárt főnemes is, megadja amagáét.Acsády ellenben szocialista módjára csakszidja a főurakat, jót róluk föltételezni nem tud,anélkül, hogy nyomozná és mérlegelné a körülményeket.S hogy legalább látszatra elfogadhatóvátegye a főúri szószegést és önzést, mintha tisztánUlászló gyámoltalansága s így kizsákmányolhatóságaindította volna őket megválasztatására, affélefalsumot követ el Corvin Jánossal s vitéz, erélyesembert csinál belőle. „Mint férfi – úgymond– élete utolsó tíz évében olyan tettekkel,melyek minden félreértést kizárnak, bizonyítottabe, hogy rátermett az uralkodásra, hogy méltófia dicső atyjának . . . Kitűnő nevelést nyervén,sokat és sokfélét tudott.” (3. 1.) így az egyiklapon. A következőn meg már ezt mondja: