Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

119Béla, N. Lajos s más jeles királyaink uralkodása,a kik után mindig visszaesés következett.Azután a király-változásokkal – az Árpádokután – ugyanazok a külső és belső bajok is,ha talán különböző fokban, de folyton ismétlődtek.A külső bajok elkerülhetetlenek voltak, mivelfolyton arról kellett gondoskodni, hogy az újkirály valamely szomszéd országnak a hatalmáthozza Magyarország támogatására, hisz, mintFraknói (Bakócz Tamás 30. 1.) írja, még Mátyásalatt „is bebizonyult, hogy az elszigetelten állóMagyarország, a legnagyobb fejedelem kormányaalatt sem képes föladatát eg agában megoldani”,szövetségre van szüksége; már pedig mindig csakaz egyik pályázó nyert, a többi elbukott, a miezeknek támadásait, az általok felidézett súrlódásokatvonta maga után, sokszor az illető új királyegész uralkodásának tartamára.A belső bajok, a királyválasztással járó pártoskodások,megvesztegetések, birtok– és hivataladományozásokis, szintén csaknem mindig ugyanazokvoltak.Ha ezek a bajok II. Ulászló idején nagyobbaknaktűnnek fel, az nem kizárólag a királyszemélyének és a főurak kapzsiságának, hanem akorszellem feltűnő változásának és annak a sajátságoskeretnek tulajdonítandó, mely ezeket abajokat itt két oldalról környezi s különös megvilágításbaállítja: az egyik oldalról Mátyás fényeskorszak a, a másik oldalról a mohácsi vész. Voltnekünk ugyanis sok gyarló királyunk, voltak mindigkapzsi és hatalmaskodó főuraink, úgy III. Bélátólkezdve egész nagy sorozatban, s ha mégis eza korszak, a két Jagelló alatt, tűnik fel oly sötétnek,az inkább a kör erkölcsi változásának,mint a megszokott anyagi bajoknak tulajdonítandó.