Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

45évi uralkodása után elégedetten mondhatta: vanhála Istennek pénze elég.” (297. 1.)Ez a hangulata azonban csak a szerencsétlensajói csatanapig tart (1241. ápril 11.), midőna tatárok elverték Béla seregét s elárasztottákaz egész országot. Itt még részletesen elmondja:„Elestek a csatában vagy futás közben Mátyásesztergomi és Ugrin kalocsai érsekek, az utóbbia legvitézebb katonák egyike, Gergely győri, liajnálderdélyi, Jakab nyitrai püspök, sok más főpapés töméntelen világi úr és katona.” (305 ].)Szerénységében az elesettek között egy zsidótsem említ fel, bizonyosan nem esett el.De már Acsády uram sem volna Acsády, hatovább is úgy folytatná, a hogy a kútfők följegyezték.Mint a ki rossz tetten kapja magát,ezután annál nagyobb tűzzel szidja a püspököketés a pápát. Az elpusztult országot helyre kellettállítani s íme – úgymond – „még a főpapi karsem támogatta a királyt, hanem hasznot akarthúzni a nemzeti veszedelemből, melyben a királyijogkör egy részét magához ragadta.” (311. 1.)Melyik okmánynyal tudná igazolni ezt a vakmerőállítását Acsády? Ilyen lett volna az a főpapikar, melynek annyi tagja az imént elhullott Sajónál?A ki vérét adja, az nem végezné a könynyebbfeladatot: a király-támogatást? Mondok!én azonban mást Paulerből, a ki vázolván a nagynyomorúságot, melyet a tatárok pusztítása itthagyott, a mit a sáskajárás még növelt, eztmondja: „E viszonyok közt, melyeknek hatásaévekre, sőt évtizedekre kiterjedt, bő alkalma nyílta zsidóknak keresetre. Járta náluk a kamat, a,kamatok kamatja. Kölcsönöztek mindenféle ingózálogra, oklevelekre úgy mint bibliára s ingatlanokra,s akkor a jószág jövedelmét búzták.” (II.