Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

368sétől. „I. Ferenc elvből nem volt ellensége a haladásnak,– mondja Marczali – de a revolutióhaladása elijesztette, elrémítette őt minden reformtól.”(555. 1.)Csakhogy a történeti Magyarországot nemcsak ez a zavaros külpolitikai helyzet fenyegette, ittbeim is erősen fészkelődött az a radikális szellem,melyet egész mivoltában II. Józsefnél bemutattam.Ferenc király előbb vázolt gondolkodásánaktehát további egyszerű logikai folyományavolt itt benn az országban a cenzúra megszigorítása,amit Acsády ·– nem tudom mi okból? – deszörnyű felháborodással így beszél el. Ferenc király– úgymond – irtó háborút indított azok ellen, kik afrancia eszmékért lelkesedtek, vagyis szabadabban,korszerűen gondolkodtak s minthogy az eszméktűzhelye az irodalom volt (ugyan micsoda irodalom?),a magyar írók (mily sokat mond ez ma!)elnémítását tűzte ki fő céljává . . . elfeledte az1792-iki országgyűlésen tett ígéreteit s mindentörvényes alakiság mellőzésével hajtóvadászatotindított a felvilágosodás, vagyis a műveltek ellen(eh!). Maga vezette ellenök a harcot, amelyet1793-ban az állam egész hatalmával megkezdett.A kancelláriával elcsapatta az eleveneszű, élénk tollú Szacsvay Sándort a bécsi MagyarKurír szerkesztői állásától (régen megérdemeltevolna!).... és minthogy a cenzúracsakugyan lehetetlenné tette a koreszmék nyilvánostárgyalását, híveik kénytelenségből (a szegénylegény is, mivel prédára les, bokorba bújik!) ahomályba húzódtak vissza s titkos társaságokatigyekeztek alapítani, nem azért, hogy forradalmatcsináljanak (ugyan?), hanem azért, hogy arokonérzelműekkel eszmét cserélhessenek, (teháthogy pipálhassanak – nem?). (595-6 1.) – Akövetkező lapon azonban mégis csak bevallja,