Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

449sem voltak soha kételyei; bátran és merészen sminden további tekintet nélkül hirdette az eszmét,melyet felkapott. Míg mások – a vezetőpolitikusok – lassan érlelték gondolataikat sszámoltak az idővel: ő csak előre ment, sürgettea haladási eszmét ékes tollal és szóval. Innen voltaz, hogy a nagy sokaság mindig csak Kossuthotlátta maga előtt s ép azért őt gondolta egyedülivezérének.Tolla és szava – mondom – tényleg mindenkinélékesebb volt. ítélő képessége, az igaz,már jóval gyengébb. De kitalálási talentuma,mint Széchenyi nevezte, a tömeg előtt páratlanhatású. Ö tulajdonkép nagy népszónok volt éspedig legelső sorban az érzelmek embere, amimódjával és alkalmas időben használva, mentena tömeg szenvedélyeinek való hízelgéstől, hasznostulajdonság is lehet. De csak módjával, ha t. i. azilyen népszónok nem igyekszik a tömeget irányadóvátenni; mert a tömeg épúgy, mint a szenvedély,ritkán bizonyult még be alkotó tényezőnek.A jelen esetben pedig ez volt a baj. Kossuthnakereje t. i. éppen a tömegben és az ifjúságbanrejlett, azokat vonta be munkatársainak; miből kitetszik,hogy politikáját inkább szívével, minteszével csinálta, ami bizony nem helyezi előnybeaz akkori irányadó politikusok közt. Ε tekintetbenteljesen igaz, amit maga a Kossuthot tulságosandicsőítő Beöthy Ákos mond róla: „Ha nagyonszabatosan és pontosan kell mérlegelni -úgymond – úgy Deákot, mint Eötvöst értelmilegés szellemileg többre taksálom, mint Kossuthot.Deák mélyebb és tartalmasabb volt. Kossuthnaklegkiválóbb szónoklatai nem bírnak azon értelmisúlylyal, mint Deáknak 1861-ki feliratai vagykiegyezési nagy beszéde, melyet minden tőlemismert szónoklatok közt, belső értékénél fogva, a