Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

411ő indította volt meg a reformot: ez is egy olygyengéd lelkiismeretű s hazáját meg nemzetétoly véghetetlenül szerető, érte annyit áldozóférfiúnál, mint Széchenyi volt, teljesen érthető.De ezen állapot és a beszámíthatatlanság közöttóriási a különbség, annyira, hogy legújabbanBeöthy Ákos is, jóllehet Széchenyitől elvitatnitörekszik a kezdeményezés dicsőségét, sőt méga magyar érzéket is (A magyar államiság fejlődéseI. 140., 144., II. 320. 1.), őrültségére hivatkozninem tartja célszerűnek. Nem is juthatottilyesmi az eszébe; mivel abból, ami Széchenyivel1848. szept. 5-én, tehát az új érában, történt, midőnidegeinek túlizgatott állapota miatt Döblingbe, szanatóriumbakellett vinni, visszafelé, előbbi nagy tetteinekbeszámíthatatlanságára következtetni nemszabad. Ezt az akkori túlizgatottságát a júliusi események,különösen Kossuth furcsa magatartása aminisztertanácsokban és az országgyűlésen idéztékelő, betetőzte a vak Wesselényi Miklós látogatásaszept. 2-án, ki hosszú időn át elhagyta voltSzéchenyit és követte Kossuthot s ekkor is csakazért kereste fel Széchenyit, hogy bevallja előtte,mikép ő is csalódott Kossuthban. (Falk i. mű272– 87. 1.) Széchenyi idegzete ekkor tört megegészen, mivel művét, melyért annyit fáradott, megsemmisítveés a forradalmat elkerülhetlennek látta.Deák jellemzése igaz, de fölötte hiányos.Hiányzik éppen annak a kiemelése, ami személyénekabban az időben szinte gondviselésszerűjelentőséget kölcsönzött: vezető szerepe már az1832-6-iki országgyűlésen, mely vezetés nélkül eza diéta nem tért volna vagy legalább is nagyonnehezen tért volna abba az alkotó irányba,melyről nevezetes.Midőn Deák 1833-ban, mint követ, előszörjelent meg Pozsonyban, az ellenzéknek nem voltvezére, nem is tudta mihez fogjon. Voltak ugyan