Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

49gyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. 1896.II. 557. l.), homlokegyenest ellenkezőleg festi megLászló uralkodásának a képét.Acsády IV. Lászlója akár derék embernekis mondható, a ki „nem tért le a becsület útjáról”(353. 1.), a kinél „a személyes bátorsághozmély ájtatossága járult” (33(5. 1.); „szerette ugyana kúnhölgyeket” (343. 1.), „s kedvekért elhanyagoltahitvesét, Erzsébetet” (342. 1.); de „a kunokez időbeli befolyása hazánkban jelentéktelen volt”(343. 1.) s azért oda következtet, hogy „Lászlókirály ifjú alakja százados elfogultságtól és balítélettőleltorzítva él történelmünk évkönyveiben”.(353. 1.)Marczali ellenben, aki folyton idézi forrásait,éppúgy mint Pauler, így vezeti be Kún-László történetét: „Mint az Árpádok dynastiájábanannyira élő vallásos irány Szent-Erzsébetbenés Margitban, úgy éri tetőpontját az érzékiség, abujaság, minden erkölcsi és családi köteléknekelhanyagolása, lábbal taposása V. István fiábanés örökösében, IV. Lászlóban, kit anyja és kedvenctársasága után megszoktunk Kún-Lászlónaknevezni.”. És kimerítően vázolván szomorú uralkodását,kimondja a lesújtó Ítéletet: „Az ösztönuralkodik rajta, csak véletlenül király, igazábankorhely”. (564. 1.)Ebből a merev ellentétből is láthatjuk, mi értékelehet Acsády új történeti művének!No de azt az egyet, hogy mégis csak sokbaj volt az országban, ő sem tagadhatja. A történelemszerint, a király rossz példája és eszteleneljárása, továbbá az általa dédelgetett s márIV. Béla által itt letelepített pogány kunok garázdálkodásaivoltak ennek főokozói, úgy hogy azország abban a veszélyben forgott, hogy az elszegényedésenkívül ismét a pogányságba sülyed