Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

485kös tartományok is hozzájárultak. Ez a helyzetokvetetlen és egész természetszerűen nagyobbfüggésbe hozta az udvarral, mint a hogy önállóságaa rendes viszonyok közt megengedné. Mármost aki ezt tudja, az egyrészt nem teszi felelősséa Habsburgokat az egész ország, az egésznemzet akkori állapotáért (hisz egyik része szorosana török hódoltság alatt nyögött, a másikrésze ugyancsak a török protektorátus alatt állóerdélyi rész volt), másrészt a királyi részen szintetermészetszerűleg kifejlődött viszonyokban semkeres egyszerű alkotmánytiprást, hanem úgy ítélimeg a rendkívüli helyzetet, a hogy az tényleg volt.Ebből folyólag egész más megítélés alá,esnek az akkori nemzeti felkelések is, mint ahogyazt a protestánsok a magok érdekében történetünkbebecsúsztatták. A régi előítélet s vele Acsádyis, mivel az úgy szebben néz ki, az alkotmányért,szabadságért való harcokat látnak bennök, midőnpedig azok nem voltak egyebek, eltekintve azegyes vezérek egyéni céljaitól, mint egyik hullámaannak a nagy vallási harcnak, melyet azújonnan keletkezett protestantizmus az egész kath.Európa ellen vívott. Vallási s nem nemzeti harcokvoltak azok. Acsády fejtegetéseivel szembenbemutattam a Bocskay, Bethlen, I. és II. RákóczyGyörgy, valamint Thököly felkeléseit; mily mástermészetűek azok, mint ahogy azt a közkeletűkönyvek Acsádyval együtt hirdetik. A nemzetügye a Wesselényi-féle összeesküvésben kezd iga«záu szerepelni, ugyanilyen természetű aztán II.Rákóczy Ferenc felkelése is, szóval egészen más,mint sem hogy az előbbi felkelésekkel egy sorbavolna állítható.Vagy micsoda történetíró az, aki a Habsburgokbanfolytonos és merő ellenségeket lát, denem kutatja: miért kellett hazánknak Szápolyai