Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

477Szögyény-Marich fenntartott számunkra egyepizódot, mely Pozsonyban, a törvények szentesítésénekpillanatában, a trónbeszéd elhangzásaután történt. Az ünnepély alatt Eötvös br. minisztera mellette álló gr. Zichy Domonkos püspöknekazt mondta, hogy oszsza meg velük ö is aközörömöt, mire utóbbi, mint tőle tudom, – írjaSzögyény 82. l. – azt felelte: Kívánom, hogyaz új állapot annyi hónapig tartson, mint a hányszázadon át ősi alkotmányunk fennállott”.Nem hazafiatlanság, ellenkezőleg a mély hazafiúifájdalom adta Zichynek ajkára e szavakat,mely fájdalom előreláttatta vele az elkerülhetetlenszomorú valót. Látta a mozgolódó nemzetiségeket,hisz az alsó szélek, kivált a horvátok, GájLajos izgatásai folytán, már a 30-as évek ótakancsal szemmel nézték a magyart; látta a nemzetfelkészületlenségét az új állapotra, látta aSzéchenyitől régen felhányt „zsarnok kis fractiót”,mely uralkodik és szélsőségeiben alig fog megállani;látta az udvar lehangoltságát, miutánLajthán innen és Lajthán túl folyton szorítottaa fractió, szóval láthatta a Deák-féle „részeg embert”,kivel józanul beszélni nem lehet.Acsádynak, mint történetirónak, szintén kelleneezeket látnia; de ö nem lát semmit, nekimindenki hibátlan, csak a gyenge, tehetetlenudvar – a beteg, gyámoltalan királylyal – a bűnösegyedül, bűnös mindenben. Azért Zichy Domonkosfennebbi nyilatkozatát is eme gyanúsítómegjegyzéssel kíséri: „Családi összeköttetései révéntudhatta, hogy az udvar egyik rejtett zugábanmár szervezkedik az a hatalom, mely a 48-astörvényhozás egyszerű halomra döntését tűzte kicéljává”. (734. 1.) Hogy ezért beszélt úgy.Pedig nem úgy volt az. Amit Zichy mondott,más higgadt ítéletű férfiú is ugyanazt mondhatta