Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

234Nem mondhatni – írja tovább, – hogy az államügyekiránt közönyös, érzéketlen lett volna, degyermekéveinek első benyomásaitól sohasem szabadult:igazában pap maradt örökké. (Ezzel taláncsak életmódja komolyságát akarja jelezni?) Alattvalóikorlátlan urának tekinté magát s el volttelve családja nagyságának, császári méltóságaisteni eredetének tudatától. (Ez volt az az emiitetteurópai eszme!) Mindazáltal, hogy nem azönálló gondolkodás embere volt, élete folyamánrabja maradt gyóntatóinak, minisztereinek, kiknekmegválasztásában ritkán volt szerencsés keze. Alegfőbbek Portia, Auersperg, Lobkovitz, Sinzendorf,Rottal, továbbá a sereg vezére az olaszMontecuccoli és az abszolút udvari jogász b. Hocher(V. ö. Pauler I. 286.1.)Ebből a listából azonban nem a Lipót abszolúturalkodásának az okát értjük meg, miutánez az európai eszmeáramlatban rejlett, hanemlegföllebb csak azt, hogy mennyire és mily eszközökkelvolt várható az ilyen jellemes vagy kevésbbéjellemes és tehetséges férfiaktól az abszolúteszmének a végrehajtása: e tekintetben pedigtudva van, hogy az osztrák államférfiak sohasemtartoztak a legbölcsebbek közé. Ez is azonbannem az akkori kormányzat lényegére, mint inkábba végrehajtás módjára vonatkozhatik. Mert hiszenabszolút lett volna az akkor is, ha ezek a miniszterekkülönb férfiak és ha Lipót nem is maradpap örökké.De még az Acsády által fölhányt gyóntatoksem változtatnak a dolgon. Ha különbenez utóbbival valami megbélyegzőt akar Lipótegyéniségéről mondani, akkor meg nekem azt kellválaszolnom, hogy ezzel csak azt bizonyítja, hogynem ismeri a kort, miután a gyóntató-tartás nemvalami különlegessége Lipótnak, hanem úgy volt