Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

298azt az avatatlan bírálatot sem szabad róla mondani,amelyben Acsády részesíti.Azt elismeri ugyan, hogy: egészben a magyarközoktatás tisztán az iskolák számát s nemminőségét tekintve ez időben megfelelt a népességáltalános számának, volt két egyetem s töméntelenközépiskola De az a minőség? Hogymit kívánt volna az iskolától a sok csatazaj utáns az általános pusztulás közepett, mindjárt aszatmári béke után, azt nem tudom, de hogy azt,ami volt, rosszul bírálja, a jezsuita és a prot.iskola közt vont párhuzamán látom.Csodálatos egy párhuzam ez! A jezsuitaközépiskoláta sárga földig leszólja, de a protestánsokközépiskoláit annak dacára, hogy szerinte„a jezsuita-iskola rossz példája átragadt a protestánsintézetekre is”, mégis kiválóbbaknak mondja,így valahogy olvasta ő azt Fináczynál (A magyarországiközoktatás története Mária Teréziakorában I. köt, 1899.), hát hűségesen utánamondja.A jezsuiták „tan és nevelőmódja – úgymond– elavult. Mutatós, csillogó, de felszínesnevelést adtak az ifjúságnak. Tudatlan papságkerült ki kezökből s a világi növendékek tudományosképzése még kevésbé felelt meg a szükségletnek.Intézeteikben a magyar szellemnek épennem, a magyar nyelvnek alárendelt hely jutott.A latin volt a fő”.Ez a magában lesújtó, de az akkori paedagogiaállásából tekintve a leghálátlanabb bírálatcsak ismétlése azon voltairei szellemű udvari emberekhíreszteléseinek, akik Mária Terézia .korában– az egyház ellen irányult gyűlölettől indíttatva– ily címen igyekeztek az iskolát azegyház, illetőleg a jezsuiták kezéből kivenni, hogyabból az akkor virágzó fejedelmi absolutizmus szá-