Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

173bízhatatlan, garázda alattvalói rovására írja,szóval belátja, hogy Ferdinánd helyzetében, hacsakaz országrészt nem akarja eldobni magától,senki sem lett volna képes máskép kormányozni,íme az osztrák politikának nyitja Magyarországon,a történet oknyomozása és nem a meggyökerezettelőítéletek szerint. Azért – úgy vélem– egy cseppet sem tévedünk, ha a felelősségetérte ráhárítjuk az ősökre, a Ferdinándkori magyarnemzedékre, mely szinte belekényszerítetteFerdinándot abba, hogy úgy kormányozzon, minta hogyan kormányzott. És I. Ferdinánd még,mint láttuk, úgy ahogy tisztelte a magyar törvényt,de következtek utána még rosszabb időkis; mert a két szomszéd miatt ezen királyi országrészalattvalóinak a hangulata, kivált a hitújításmeggyökerezésével, folyton ellenségesebb letta Habsburg-királyokkal szemben. Dacra aztán természetesenmég nagyobb dac következett, sőt í.Lipót alatt, a török kiűzése után, már az egészvisszahódított országra kezdték ráhúzni az előbbcsak a kis országrészben folytatott osztrák politikát.Vajjon azonban mindennek nem I. Ferdinándalatt vetették el a magvát? S ha a csemetétegyszer elültetjük, mit csodálkozunk rajta,ha az aztán idővel nagy fává nő? Ha a rosszkezdetre még rosszabb folytatás következik?Tény azonban, hogy már I. Ferdinánd alattis szerte hangzott, hogy huncut a német; vajjona tények ellenére honnan keletkezett ez az új hangmár akkor? A Habsburgok ezen korai megvádolásánaka forrását is tisztán látjuk. Erdélyben JánosZsigmond tűrte a hitújítókat s maga is unitáriuslett. A török is egészen szabad tért engedett területéna hitújításnak, mely pár évtized múlvarendkívül elhatalmasodott. A törökföldi magyarlakosság Kálvin vallásához csatlakozott, katho-