Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

221korszak két jellemző tényezőjéről: az emelkedőmagyar katholicizmusról s annak főalakjáról, PázmányPéterről.A katholicizinus Forgách óta az áttérésekáltal folyton erősödött. Ezeken az áttérteken, illetőlega protestantizmusról a kath. egyházba viszszatérőkön,kezdi el Acsády s először is rajtukveri el a port. Úgy beszél róluk, amint az egyoknyomozó történetírónál szokatlan, t. i. oly módon,mint ha egyáltalán nem ismerné annak akornak a törvényeit, szellemét, gondolkozását és– történetét. Hármat vet szemökre. Először hogyvak gyűlölettel fordultak eddigi hitfeleik ellen sa földesúri jog alapján elvették templomaikat,elűzték papjaikat s jobbágyaikra a saját vallásukaterőszakolták. Ezt kifogásolja bennök, de elfelejti,hogy ugyanilyen módon terjedt el nálunk a protestántismusis, a földesúri hatalom alapján, midőnaz elkapatott főurak jobbágyaik millióit oda tereltékvolt az új vallásba, adtak nekik prédikátorokat,amiből azok a szegény jobbágyok egybetűt sem értettek; sőt elfelejti, hogy ennek atetejébe azok a jó urak még a törökkel is folytonszövetkeztek a haza boldogítására.Tehát vagy a protestantismus első elterjesztésénél,ott I. Ferdinánd alatt is, így kellett volnafelháborodnia Acsádynak, midőn a hitujítók előszörhajtották végre kath. jobbágyaikon ezt aműveletet, vagy most is kellett volna hallgatnia,amint hallgatott akkor, miután a történetírónakcsak egyféle mértéket szabad használni. Annálinkább így kellett volna eljárnia, mivel tudja, hogya bécsi béke csak az uraknak biztosított vallásszabadságots nem a jobbágyoknak is egyúttal.Aminek folytán még azt sem mondhatja, hogy ezekaz áttért urak most a törvény ellen vétettek, mivelmaga is írja, hogy „a legtöbb áttért úr csak fel-