Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

452olvasniok az akkori hírlapi és magántudósításokatezen utolsó pozsonyi országgyűlésről. Az úgynevezetthallgatóság (a karzat), mely nevének éppenellenkezőjét gyakorolta, mintegy szervezettjakobinus csapat lépett fel, mely erkölcsi élet éshalál felett rögtönítéletet tart s ítéletét, felebbezésnélkül, azonnal végre is hajtja. Minden tiltakozáse zsarnok hatalom ellen hasztalan volt; sokannyíltan kijelentették, hogy ez egy rossz kormányzásnakegyedüli ellenmérge s hogy mindaddig,amíg szabad sajtónk nem lesz, a karzat, illetőlegutcai tömegek féken tartását követelni sem lehet.Bónis követ az írásra hivatkozott, melyben megvanírva, hogy sírni kell a sírókkal s nevetni anevetőkkel. Azt hinné valaki, hogy sem gyorsírók,sem országgyűlési naplók, sem hírlapok nem voltak,pedig mindenki szabadon olvashatta a legtúlzóbbellenzéki szónoklatokat s kedvére lelkesülhetettmellettök.A zsibongó tömeg, már az ülés megnyíltaelőtt, elfoglalta a helyeket s azzal mulatta magát,hogy az egyenkint belépő kormánypártiakat piszszegéssels mindenféle gúnyos megjegyzésekkel,az ellenzékieket pedig buzgóságukhoz mért hangosabb,vagy csendesebb éljenzésekkel üdvözölte.Dessewffy Emil gróf, kinek erkölcsi bátorságátoly nagyra becsülte Széchenyi, finom hajlongásokkals kezével szórt bókokkal szokta ironiceviszonozni az ily durva köszöntéseket, míg némelyik,az ellenzéki nevezetességek közé furakodva,mintegy ezek védőszárnyai alatt keresett s találtoltalmat ellenök; a dacosabbaknak az elnökséghezintézett bátor felhívásaik a rend és csend,vagyis a szólásszabadságnak helyreállítása iránt,többnyire eredmény nélkül hangzottak el. Valóbannem csekély erkölcsi erőnek, hazafiságnaktanusága az, hogy utóbb a válság napjaiban, az