Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

130azaz hogy akkor a mohácsi csatavesztés nem következettvolna be.A történelemből tudjuk, hogy ez az utóbbivád teljesen alaptalan; először mert akkor ténylegnem volt más vezérnek való, mint ez a katonaviseltférfiú; másodszor mert ő maga nem óhajtottaa vezéri botot, hanem a közóhaj kényszerítettereá.Nem csoda aztán, ha az így balul megítéltmohácsi csata nagyobb árnyékba borítja a közvetlenülmegelőző időket is, a melyekre – egyiknagyítás maga után vonván a másikat – szinténbizonyos kivételes mértéket szoktunk alkalmazni,mintha ezekhez hasonló szomorú idők sohasemfordultak volna elő történelmünkben. Pedig valahányszornem ült valami rátermettebb egyéniséga magyar trónon, mindig megvolt a belviszály, azönzés, az erősebbek dulakodása, éppen úgy, minta mohácsi csatát megelőzőleg.Így Lajos királynál is mint valami különösvonást kiemeljük, hogy ö, valamint udvara, könynyelműés ledér volt, s olykor annyira szegény,mint Acsádynál olvassuk (87. 1.), hogy „néhaennivalója sem volt”. Eltekintve az efféle túlzástól,vajjon nem volt-e könnyelmű és pénzszegényZsigmond, vagy II. Endre; s nem volt-e ledér II.István vagy Kún László? Vagy a főnemességneknem volt hosszú időkön át közös vonása, hogy abbana nyers időben időnkint elnyomni iparkodott a szegényebbnemességet s aztán hányan vágytakközülök kis királyságra? Hiszen pl. Károly Róbertelőtt még jobban volt ez a baj kifejlődve, mintmost a mohácsi csata előtt.Ezeket pedig azért emelem így ki, hogyjelezzem, miszerint Acsády II. Lajos (1516-26)idejét tárgyalva, csak a régi nyomokon, a régifelfogás utján halad, jobbára csak az ország belső