Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

326zetet magyar kormányzati és politikai szempontból.A királynő ugyanis először a rendekkel egyetértésbenkísérelte meg a haladás útjára vezetniaz országot; de – mint láttuk – a gyökeresebbalakítás nem ment a rendi alkotmány érintése sa rendek részéről történendő joglemondás nélkül.Ezek meg nem voltak arra rábírhatók. Akkoraztán maga fogott a kisebb reformokhoz, de olymódon, amint azt később Kossuth Lajos is hirdette1841-ben a Festi Hírlapjában: veletek ésáltalatok, ha lehet; nélkületek, de javatokra, hakell! Ambíciójának egész erejével kényszeríteniakarta a nemzetet haladásra s midőn az arra mégsem volt hajlandó, maga tett meg mindent, amitkirályi hatalma útján tehetett: mindent az országjavára, semmit az osztrák rendszer érdekében.Már most ha tetszik, nevezhetjük ezt az eljárásátabsolutismusnak, de akkor az egy párját ritkítóés hasznos absolutismus volt, annyira, hogy azalkotmányára féltékeny nemzet sem vette ezt tőlerossz néven. A királynő t. i. csak azt kezdte, amitalig egy század multán a nemzet magától tett.„Kérdés sem támadhat a felöl – mondja idevonatkozólag Marczali – valljon a leghazafiasabbrendi kormány országgyűléssel és törvényesnádorral vihetett volna-e végbe annyit ez idő alattaz ország javára, mint a mennyit a királynő jóakarataés kötelességtudása a rendek meghallgatásanélkül végrehajtott. Amellett pedig nem szabadfelednünk, hogy ha nem is tartottak országgyűlést,az alkotmány teljes mértékben fenállott,a megyei élet szélesen, szabadon fejlődött.” (Szilágyitörténete VIII. 315, 1.)Mária Terézia tehát ezek szerint kormányzatiszempontból egyáltalán nem tekintette Magyarországotosztrák tartománynak.Egy tekintetben azonban határozottan káro-