Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

188Rudolf király segítette, amennyire lehetett,a segítségét kérő lakosokat; de a rohanó árralszemben egyrészt nehéz volt a helyzete, másrésztmeg nem is igen volt buzgó királyi kötelességeineka teljesítésében; végül öcscsének, Mátyásnak,a trónért való versengése is folyton zavarta.A vallási feszültség inkább kölcsönös boszantásokbólállt, mígnem Forgách határozott fellépésekenyértörésre vitte a dolgot, midőn Rudolf,mint kancellárt, állította a kormány élére.Páratlan erélylyel, eleinte majdnem egyedül,alig egy-két főpaptársa által kísérve, lép ki aharci síkra, veszélyeztetett vallása ügyének védelmére.A védelemből csakhamar támadásramegy át és folytatja ezután a harcot, egész odaadással,a végletekig, óletre-halálra. Megyéjében,jószágain, ahol csak szerét tehette, visszahelyeztea kath. papokat, helyreállította az egyházakat.A megyék rendéivel, egyes főurakkal megkezdtea küzdelmet. Kassán beszélték, hogy ő intézteBelgiojoso által a főtemplom visszafoglalását.Közben megjegyzem, hogy Acsády, aki aII. kötetében beszüntette az előbbi szüntelentámadásait a papság ellen, itt alaposan téved,midőn – a helyzet teljes félreértésével – Rudolfú. n. német politikáját festi olyannak, mintamely egyenesen a magyarok elnyomására irányult.Azután pedig azt mondja, hogy ebbeli„törekvéseit vakon támogatta a magyar főpapság,melynek nagy része, minthogy elvesztette egyházmegyéjét,királyi kegyelem kenyéren tengődött.”(240. 1.) Ez teljes félreértése azon kornak.Igaz, hogy főpapok foglalják el a főhivatalokat,de hiszen ez az Árpádok óta mindig így volt,mivel ezek voltak egyedül alkalmasak arra, aminttudjuk, hogy Franciaországban még később isegy Mazarin vagy Richelieu bíbornok csinálta a