Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

336kedéseivel együtt letűnt, mélységes tanulságokathagyva maga után a tekintetben, hogy teljesen igazavolt annak a svéd kancellárnak, Oxenstiernának,aki azt mondta: parva sapientia regitur mundus.Acsády távol van attól, hogy József uralkodásátfelfogja, ö csak az események külszínekörül mozog, azok mozgató szellemébe nem látbele. Hogy mennyire nem érti a császár szellemét(531-69. 1.), mindjárt az elején árulja el, midőnazt mondja, hogy „a múlt és jelen összefolyt Józsefegyéniségében”. Valamint mikor azt mondja,hogy „rendületlen híve volt a kath. egyháznak”és midőn hatalmát korlátlannak tartotta, hogy „csaka császárság ősi gondolatához” ragaszkodott. Ellenkezőleg.II. József nemcsak a múltra, de még ajelenre, már t. i. a meglevő intézményekre semadott semmit, a történeti jog mellőzésével egészenúj eszmekörből indult ki, egészen új alapokra, újelvekre emelte uralkodását. Gróf Eszterházy Ferencmagyar főkancellárnak mindjárt uralkodásaelején tájékoztatóul ezt írta: „Minden tekintetnélkül a múltra és a jelenleg fenállóra csak arralesz gondja, hogy helyes kormányzást vezessen ..Azon mód, melyben ezt teljesíti, melyben felfogjaelveímet... fog határozni az önnek adandó bizalmamtartóssága fölött”. Már anyja új elvei miattsokszor tett neki szemrehányást, előrejósolta szerencsétlenségéts ép ezért, jóllehet 1765 óta meghívtaaz államtanácsba, semmit sem akart rábízni,egészen kirekesztette a kormányzásból, csak a katonaiügyekben adott neki részt. Sajnos, József előszöra katonai körökbe vitte bele aufklärista szellemét.Ismeretesek trónralépte után, mint kalaposkirálynak, nálunk foganatosított alkotmány– ésegyházfelforgató intézkedései. Nem koronáztattameg magát, és pedig nemcsak azért, mint szoktákmondani, hogy szabad keze legyen, mintha bizony