Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

224állandó barátságban is álltak vele. De az ilyenkétkulacsos eljárás – úgy látom – az ő rendestörténetírói igazságszolgáltatásához tartozik; amiértis az előbb felhozott vádjára csak kettőt felelek.Először, azok után, amiket előző cikkembenaz apró királyi országrésznek ezen időbenaz örökös tartományokhoz való viszonyáról mondottam,tisztán áll a dolog, hogy benne a magyarkormányzat olyan önállóságáról, aminőt Acsádya mai módra kontemplál, akkor, a tények kényszerítőhatása alatt, – konvertiták nélkül is – aliglehetett szó. És másodszor, hogy éppen a körülményekily állásánál fogva, de meg a történetsokszoros tanúsága értelmében is azok ellen azakkori konvertita főurak ellen emelt ezen vádnemcsak tényleg lehetetlen, hanem történetilegis hamis és igazságtalan, amint alább részletesebbenkimutatom.Az áttértek után folytatólag Pázmány Péterérsek ellen emeli bárdját és a helyett, hogy levettkalappal állna meg a baráttól és ellenféltől elismertnagy alakja előtt, ebbe is szemrehányólagbelecsimpeszkedni merészkedik. Azt mondom: merészkedik;mivel Fraknóinak Pázmányról szóló ésnagy levéltári kutatásokon alapuló két munkájaután, ahol Pázmány működésének, lelkének, agyánakúgyszólván minden redőjét megvilágítva találjuk,így írni ma egy Pázmányról, a törmelékekbőloly mozaikot állítani össze róla, amelynekminden sora meggyanúsító, amint Acsády teszi(307-10. 1.), ez már nemcsak a történetírói érzékenalul van, hanem a közemberi érzéssel isellenkezik.Miután a convertitákról megrajzolta a fennebbbemutatott keretet, ennek a kellő közepébe,mintegy első zuhanyként, állítja Pázmányt, mondván:e korszak convertitáinak legnagyobb, leg-