Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

331közoktalásügyi reformok terén is. Hogy is lehetettvolna ez máskép! A rendiség korában, midőn amilliónyi jobbágyot az állattal egyenlőnek tartották,akkor lelkesültek volna az általános népneveléseszméjeért? Szó sincs róla. Eszköz lett azaufkláristáknak az iskola, egyrészt a Bécsben mármegérett fejedelmi absolutismus erősítésére, másrésztaz egyháznak erről a térről való leszorítására.„Nem is annyira a királyság apostoli jellege– írja Fináczy – nem is a legfőbb kegyúri jog,hanem az a nézet, hogy a fejedelem isteni küldetésénélfogva van felruházva az egyház összesvilági vonatkozású ügyeiben teljes hatalommal intézkedni,volt oka annak, hogy a tanügy terénis, melyet az érdekek oly sok szála fűzött az egyházakhoz,minden lényeges jogot a maga számárafoglalt le a korona”. (A közoktatás története M.Terézia korában. I. 299. 1.) Nem az iskola érdeke,hanem a világnézetek harca idézte elő M. Teréziaáltalános tanügyi reformját, amint ezt Fináczyművének ismertetésében (Egyet. Krit. Lapok1903.) részletesen kimutattam.Egyben azonban e téren is hü maradt magáhoza királynő, hogy nem az osztrák iskola-tervetterjesztette ki Magyarországra, hanem különtervet dolgoztatott ki részünkre (Ratio Educations1777.) két magyar hivatalnok: Ürményi ésTersztyánszky által, ezáltal is kitüntetvén, hogya Gesammtmonarchie mellett is elismeri országunkközjogi önállását.Hogy mennyire nem az iskola talajából nőttki ez a laikus tanterv, elbeszéli Fináczy. „A RatioEducationis kibocsátását követő 3 év (M. Teréziahaláláig) tanulmányi munkássága nagyon zűrzavarosképet mutat a szemlélőnek. Ha általában megvanis a becsületes törekvés a tantervben felkaroltcélok elérésére, a szellemi erők elégtelensége