Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

457akárcsak az imént eltörült ősiségi törvénynyeljáró nagy változást, mely Nagy Lajos ótaegész 1848-ig a jobbára könnyelmű nemességetanyagi alapjától, a földbirtoktól, megfosztani nemengedte, amennyiben a nemesi birtok elidegeníthetőnem volt; ha mondom mindezt számbaveszszük:be kell látnunk, hogy a társadalomnak márcsak ezek szerint való békés, hasznos berendezkedésére,megállapodására is akár további 50 évrelett volna szüksége anélkül, hogy bármi továbbiújításba ment volna bele. Nem szabad ugyaniselfelejteni, hogy milyen volt akkor a magyarnemesség (Petőfi Magyar nemesében, Pató Páljábaneléggé jellemzi) és a nép állapota: értelmiés gazdasági önállóságra éretlen, úgy hogymár az eddigi, föltétel nélkül való, hirtelen átalakításis egyenesen kiszolgáltatta egy élelmesebbfaj zsákmányául. Bizonyára ezen alapszik Acsádyrészéről az eseményeknek nagyfokú dicsőítése.Egyszóval a hangulat mindenfelé forradalmivolt. Csak az egy Széchenyi István tartotta megrégi bátorságát és nyílt szókimondását; csakhogyekkor már minden hasztalan volt, megállítani semmitsem birt, annyira, hogy régi barátja, br.Wenkheim Béla, majd utána Perényi Zsigmondfigyelmeztették: hagyjon fel akadékoskodásával,engedjen szabad folyást az eseményeknek, ha nemakar „vasvillát a hasába”.Ezeket tartva szem előtt kísérjük tovább azországgyűlés munkáját. Kossuth nem viselhette ela már említett leszavaztatást, mely az adminisztrátorikérdésben érte; azért társa, Szemere Bertalan,új szövegezésben terjesztette a diéta elé az ellenzékifeliratot az említett királyi leirat ellen s adiéta ezt (febr. 12-én) már 13 szónyi többséggelelfogadta, a főrendek pedig febr. 29-én járultakhozzá. A konzervativek s nevezetesen Somssich