Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

428valami rejtett rossz cél volna a dologban, hanemmert bonyodalmaink közt nem oly könnyű, kiváltha több elegyedik belé és ily műtéteibemindnyája még egészen belé nem okult, oly magyarés oly alkotmányos rend– és tápláló-szerekettalálni ki, mint azt magyar felszíneseink,politikai projectansaink és a dolog csak egy oldalátlátók roppant serege könnyűnek gondolnilátszik; mostani körülményeink között tehát,mondom: nem kell, söt nem szabad, hogy a(kis fractio alatt nyögő) magyar ellenzék bármibenis, kivált anticipative, túlsúlyra emelkedjék.De minden magyarnak . . . szoros kötelessége,mindent, mi lélekismerettel és becsülettel nemellenkező, elkövetni, hogy a magyar ellenzék,mostanság legalább, mielőtt a megújult (ApponyiGyörgy-) kormánynak még ideje és alkalma semvolt célzatit a magyar nemzet előtt jóformán kitárni,túlsúlyra ne emelkedjék.”Ez művének alapeszméje, melyre folyton ésfolyton vissza tér. „Szorul a jobb ember keble– írja alább – ha a kormánynak becsületeshaladási tendenciáit ismerj s más részről azt istudja, hogy a konservatívek jelesbjei szintúgyakarnak nemzeti és alkotmányos vágások közötthaladni, mint az ellenzék jobbjai, s hogy mégis,dacára ezen olyannyira engesztelő körülménynek,úgy áll az ellenzéki tábor a kormánynak átellenében,mint Cerberus; az érintett két tábor,sőt tán jobban mondva had pedig egymássalszemközt úgy, mint két élével olló . . . miért nemegyesülnek a kormány célzatira a két párt jobbjai,s pedig részben ellenőrileg; nagyobb részbenazonban, nehogy a haladás eltörpíttessék: pártolólag,elősegítőleg?” (320. 1.)Mennyi államférfiúi előrelátás rejlik Széchenyiezen óhajában, aki – s erről mindenki