Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

426dett vetni, nyílt fellépésre határozták el magokatés 1846 novemberében gr. Keglevich Gábor tárnoklakásán formaszerű programmot alapítottakmeg. A haladás mellett nyilatkoztak, de természetesenlegkevésbé sem oly rohamlépésben, mintahogy azt a liberálisok főbb hangadói sürgették.Ez a programm egységet és erőt adott apártnak s különben is, tekintve a konzervatívekanyagi és erkölcsi hatalmát, eme határozott fellépésökveszélyt jelentett a szabadelvűekre nézve,annál is inkább, mivel ezek között politikai nézetegységegyáltalán nem létezett. Deák, Kossuth,Batthyány Lajos, Teleki László, Eötvös, Szalaysok pontban találkoztak, de nem épen jelentéktelenkérdésekre nézve el is tértek egymástól.Együtt ugyan egy szabadelvű ellenzéket képeztek,de egyenkint a szabadelvű párt ugyanannyitöredékének voltak tekinthetők. Ezenkívül tekintveegyéniségeiket is, szinte megoldhatatlan feladatnaklátszott csak kissé szabatosabb programmot isformulázni, melyhez (pl. a municipalista Kossuthés a centralista Eötvös) e férfiak mindnyájan ahozzájok szító töredékekkel együtt feltétlenülcsatlakozhattak volna. (Szilágyi története IX.642. 1.)Az ellenzék 1847 márc. havában meg ispróbálkozott ezzel, de egyelőre csak odáig jutottak,hogy a konzervatívek további eljárását élénkfigyelemmel fogják kísérni s maguktartását azellenfél további magatartásától teszik függővé.Emellett mindkét párt bizonyos kíváncsi várakozássaltekintett Széchenyire, akinek népszerűsége,ha nem is Pesten, de a vidéken, a Tiszaszabályozásügyében kivívott sikere folytán, ismétcsaknem egykori magasságát érte el. Tudtuk, hogya konzervatívek közé számítani nem lehet; aztis tudták, hogy liberális, csakhogy ezeknek is