Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

374„semmi nyomát sem látjuk annak, hogy Martinovicsés társai valamikép fel akarták volna lázítania szegény embert”. Olvassa el csak a Martinovics-félekatekizmus III. és IV. részét a szolgaságrólés a felzendülésről, (Fraknói 435.1.), öt oldalonvajjon nem a parasztságot oktatja-e baromi sorsárólés a fegyverfogásról urak és királyok ellen?Sajátszerű egy eljárás az, amit ez esetbenezeknél a történetíróknál tapasztalunk! Mentegetikezeket a 18-ik századi anarchistákat, a kikbenjellem igazán kevés volt, akik egyszerűenambitiójukat követik s önös érdekeiknek készekfeláldozni mindent és mindenkit. Ellenben ugyanezentörténetírók oly könnyen mondanak lesújtóÍtéletet az uralkodó házról, a főrendekről, a papságról,akik az ország fentartói voltak. Ezeknélmár, egyes fenforgó esetekben, mentséget vagyenyhítő körülményt nem ismernek.Micsoda ítélkezés ez, micsoda történetíróieljárás? Avagy a Martinovicsokat minden bűnöktőlfölmenti az, hogy szabadkőmívesek voltak?Ha úgy, akkor ne beszéljünk többé tárgyilagostörténetírásról!