Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

472megyen. A nádor, Széchenyi és Eötvös azonbanelmenvén a főhercegekhez, a megtagadás esetlegeskövetkezményeit oly veszélyeseknek ecseteltéks a leendő magyar minisztérium részéről az udvarirányában – optima fide – annyi lojalitást kértek,hogy a főhercegek aggodalma csillapult s azországgyűlési kívánatoknak teljes megadása elhatároztatott.Az országgyűlésen, melyet feloszlatni a jelenpillanatban annyi lett volna, mint átengedni atért a pesti forradalomnak, márc. 31-én olvastákfel a jóváhagyó királyi leiratot. A felháborodásörömmé változott, a polgárháború veszedelme elmúlt.Csak a mulasztás maradt. T. i. a közösügyek rendezése. A bécsi tanácskozás idején– írja helyesen Márki – helyén való lettvolna, ha a kijelölt magyar s a már tényleg működőosztrák miniszterek közös tanácsban a közösügyek legfőbb kérdéseire nézve megállapodnak.Nem tették, csak a javaslat keresztülviteléretörekedtek.Szóval a pragmatica sanctiót ez alkalommal,a közös ügyek kérdésében, szabatosan ki kellettvolna fejteni, különösen a kölcsönös védelemre, akülügyekre s főkép az államadósságokban a papírjognálfogva nem kötelező, de gyakorlatilagelkerülhetetlen részesedésre nézve. A rendek gyűléseugyan elvileg jelezte ezt, a tulajdonképenirendezést azonban a népképviselőkre hagyta. Akirály is ápril 7-én a nádorhoz intézett átiratábanaz egész államadósság negyedrészének (mintegy300 millió forintnak) elvállalását kívánta, de ezmár a rendek elé se került. Szóval a fontos kérdésekrendezése ezúttal elmaradt s ebben rejlikAusztria és Magyarország későbbi háborújánakegyik főbb, talán épen a legfőbb oka.Ez a felelős minisztériumról szóló javaslat-