Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

309dön azt teszik, amit íme Zrínyi – látván el maradottságukat– annyira sürgetett, azt mondjákrá kézikönyveink és Acsády, hogy ima kezdenekelkorcsosulni!Különben az a kép, melyet maga Acsádyfest régibb munkájában (Magyarország Budavárvisszafoglalása idején 147-158. 1.) az előző korfőúri udvarainak henye, léha erkölcsi állapotáról,egyszermindenkorra elég, hogy ne beszéljünk többéa szatmári béke után élt magyarnak elkorcsosodásáról.Hiszen léhább már nem lehetett volna!Acsádyféle történeti könyveink ezen felfogásárarádupláz aztán az irodalomtörténet is, Toldy Ferencnyomán, s hogy nagy fénybe helyezze a sembelső értékkel nem bíró, sem az írók felbuzdulásárahatást nem gyakorló, hanem elszigetelt jelentőségűu. n. Bessenyei-kör, vagy a testőr-iskolakésőbbi fellépését, (hiszen maga Bessenyei márotthon Orczy tói. nyert buzdítást, Báróczy szinténmár testőrsége előtt otthon, Erdélyben, kezdtefordítani Kasszandráját, v. ö. cikkemet BessenyeirőlKath. Szemle 1901. 374. 1.) szörnyű mód lenyomjaaz 1711-72-ig terjedő korszakot irodalmiszempontból, mintha akkor legalább is egyptomisötétség uralkodott volna s egyenesen el is nevezihanyatlási vagy nemzetietlen korszaknak. Bessenyeitúgy jelenítik meg, egy kigondolt és mesterkéltirodalmi korszak-felosztás kedvéért, mintafféle solera post tenebras. Pedig 1711 után, hahasonlókép összeadjuk a maradványokat, volt akkoramagyar irodalmunk, mint a közvetlenül előzőkorban s maga Faludy Ferenc (Nemes Embere1748-ban jelent meg) a magyar nyelv bővítése,tisztítása dolgában szinte egy századdal előztemeg korát, midőn már ugyanazon forrásból merített,t. i. a nép nyelvéből, szelleméből, mely forrásalapján később aztán Petőfi és Arany költé-