Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

136nemzet s erejét nem vesztette el, létének temetőjenem volt Mohács. Maga Acsády is azt mondja:„A szultán és hadai eltávoztak s a Szerémségkivételével, az egész államterület ismét felszabadult.Bármi sok elpusztult belőle, ez az államterületmég mindig elég nagy és erős volt arra, hogynemzetközi önállóságát fentartsa s az újjászületésnagy művét megindítsa”. (134. 1.) Ha ez mégsem történt így, annak már nem a török voltaz oka, hanem a következő sajnos események.Látjuk tehát, hogy a mohácsi csata fontosságáróla közvéleménybe átment balítéletet atörténet nem igazolja. De még kevésbé igazoljaAcsády fejtegetését magának a csatának előzményeiről,okairól. (101-25 1.) Acsády nem tudjabeleilleszteni a világesemények folyamába, sokattulajdonít az egyes tényezők rosszakaratának,amidőn pedig az összebogozott viszonyok oly természeteskövetkezménye volt ez a veszteség, hogyalig is történhetett máskép,Elsőben is nem ítéli meg helyesen a belsőállapotokat, s egészen szűk látókörbe helyezkedvevádolja az emberek önzését, holott látniakellene, hogy a magyar társadalom akkor atermészetes fejlődés követelményei s a rennaisance-korieszmék hatása alatt átmeneti korátélte, az ilyen átmeneti kor összes gyengeségeivel.Az alsóbb nemesség kezd érvényesülni az olygarchákrovására, lépést tesz a jogegyenlőségfelé, a lutheranizmus már 1825-ben kezd jelentkezni,a humanizmus eszméi leszállítják az erkölcsiérzetet s midőn az egész társadalom inog,átalakulásnak indul, akkor gyenge király ül atrónon, amikor éppen erős vezetőre lett volnaszükség. Ily körülmények között, nemzeti szempontból,a megvívott mohácsi csata a török csatáksorában csak egy incidens, mely éppen jó