Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

344egész nemzet, katholikus és protestáns, nemes éspolgár, a mindenkit egyképen érintő sérelmek miatt.„Téves az a felfogás – írja Marczali, ki azegész kort és az egész mozgalmat részletesen ésaktaszerűleg tárgyalja, – mintha a magyar társadalmatelső sorban a josephinus-rendszer germanisatiójaés a nemzeti nyelv és műveléssel ellenesiránya szorította volna az oppositióba”. (I. mű. III.376.1.) A történeti intézmények fenntartása hoztalétre ós tartotta fenn tulajdonkép az opposition.Egyáltalán pedig indokolatlan túlzás az akkorimagyar íróknak (irodalomnak) valami különösnemzeti ébresztő hatást tulajdonítani. Az akkorimagyar íróknak és könyveikaek alig lehetettszámbavehető hatásuk, legfőkép pedig azért, mertilyenek kevesen voltak s azok is szerény tehetségek,és az emberek nem olvastak, ezek termékeit legkevésbé.Csak mi innen távolról gondolunk bennökvalamelyes fontos tényezőt. Kazinczy beszélinagyatyjáról, a Nyitramegyéből Biharba szakadtBossányi Ferencről, aki pedig ott vezető szerepetjátszott, hogy „gyönyörűségét a Gespräche imReich der Todten s a Febronius olvasásában leié;az erlangeni német és lipsiai deák újságok kedvescsemegéi valának”. (Pályám emlékezete 8. 1.) Marczalipedig a tények bemutatása után kettőt konstatál:először, hogy a császárnak 1784-ki németnyelvi rendeletét „a magyar írók alig fogadtáknagyobb megütközéssel”; másodszor, hogy „nemJózsef nemzetellenes politikája idézte elő a magyarirodalom felvirágzását, hanem magának a nemzetnekműveltségi haladása”. (I. mű III, 363. 1.)Talán még legtöbbet tehetett volna a közvéleményrea két lap: Ráth Magyar Hírmondójaés Szacsvaynak Bécsben megjelenő Magyar Kurírja;de ezek mély tisztelettől vannak áthatva acsászár iránt, „szövetségesek, egyaránt az új eszmé-