Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

451ben a parlamenti s a felelős kormány-forma, denem volt az meg az autonómiájukra féltékenymegyék utasításaiban sem, ami miatt Eötvös duzzogotts egyelőre az országgyűléstől távol is tartottamagát.A kormány intézkedéseinek ezen kétségtelenülnemzeties iránya folytán Apponyi állásamegszilárdulni látszott. Az ellenzéki követek közülis többen, ú. m. Szentkirályi Móric, LónyayMenyhért. Pázmándy Dénes stb. bizalommal közeledtekhozzá s többféle tervet közöltek veleabban az irányban, hogy a kormány és az ellenzékközt fennforgó meghasonlás kiegyenlítessék.Sőt még Kossuth is megjelent nála, a nélkül azonban,hogy nézeteikben közeledtek volna egymáshoz.Az ügyek ily állására való tekintettel,mondja Zichy Antal: »... egészben véve aligmondhatjuk, hogy békés átalakulásunk keresztülvitelevégett valami nagyon reá lettünk volnaszorulva egy kis forradalomra, a párisi csőcselék,vagy akár élite, egy Lamartine, Louis Blanc ésMarrast segítségére. Az e téren még újonc bécsiekéreannál kevésbé!” (Széchenyi Naplói 523. 1.)Csakhogy máskép volt megírva a csillagokbanés Kossuth hajlamaiban.Kossuth tudniillik mindjárt az első kerületiülésben, nov. ΙΟ-én, Deák nem lévén jelen,magához ragadta a vezetést. Minden felszólalása,ha mellékesnek látszó tárgyban is, éreztette,hogy a vezér szól. Ha azt mondta: szavazzunk,el kellett állni a szótól; ha mellőzött valamit,az letűnt a napirendről. Kossuth mellett hovatovábbdöntőbb szerepe lett a tárgyalások irányításábanmég a karzatnak is, melyről Acsádynk teljesenmegfeledkezik. Szereplését érdekesen írjale Zichy. A Parlamentarismus őszinte barátjainak– úgymond – ma lehetetlen megütközés nélkül